Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-23 / 146. szám, kedd

PUBLICISZTIKA I ÚJ SZÓ

é 1992. JUNIUS 23. AZ ÉV LEGHOSSZABB NAPJA (RENDHAGYÓ RIPORT EGY KORÁNTSEM KÉPZELT TÁRGYALÁSRÓL) Mottó: Ha ugyanannyi gond, munka, erőfeszítés, kitartás, idö kellene a romboláshoz is, mint az építéshez - felismerhetetlenül más volna a mai arca a világnak. (Fekete Gyula) XXX - Nem, kérem, majd a tárgyalás után. Nincs most új mondanivalóm. Ne vágjunk elébe az eseményeknek. « - Ha nem egyeznek meg, hajlandó egyoldalú lépéseket tenni? - Kizárt dolog. Csak tárgyalásos úton képzelhető el az államjogi elrendezés megoldása. Szeptember végéig meglesz a kulturált válás módszere, amennyiben a másik fél is hajlandó elfogadni. - S mi lesz a népszavazással? - Annak kiírásához, előkészítéséhez idő kell. Természetesen nem hagyjuk ki ezt a legdemokratikusabb döntésmechanizmust, de nem lehet egyik napról a másikra élni vele. Most minden a politikusok kezében van. xxx - Éljen Václav Havel, éljen a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság! - Éljen Vladimír Mečiar! Szlovákia Mečiart akarja! Elég volt Prágából! Havel cseh elnök legyen! A két tábor ötven méterre egymástól tüntet. Az egyik szervezetten, csehszlovák zászlókkal, közös államot éltető transzparensekkel, felhívásokkal érkezett. A másik a kíváncsiskodók és várakozók hadából verbuválódott. Az egyik tábor énekel, mosolyog, beszélget a megjelent újságírókkal. Várják az eredményt, nyugodtan, higgadtan. Agresszivátásnak semmi jele. A másik tábor fenyegetőzik: nemzetárulók vagytok. Eladtátok a szlovákokat. Majd néhány hét múlva máshogy beszéltek. - Asszonyom, mi lesz néhány hét múlva? - kérdezem. - önálló Szlovákia. Mečiar ezt ígérte és teljesíteni fogja. - Biztos abban, hogy Mečiar ezt Ígérte? -Persze. Nem is mondott mást. Mit várhatunk Prága bérenceitől? Elvették a munkánkat, ők pedig drága autókkal utazgatnak a tárgyalásokra. Most is. mi történt: a kormány fölemelte saját fizetését és még hat hónapig kapni fogja. Milyen fizetésből élek én, azt csak én tudom. Majd Mečiar alatt más lesz. - Asszonyom, de az új kormány ugyanezt a fizetést kapja majd. - Nem baj. Ök megérdemlik. Maga meg jobban tenné, ha nem okoskodna. -Én csak kérdezek. Például azt, miért utálja Ha veit? -A szlovákok ellen van. Ki nem állhatom. Bohóckodik a kamerák előtt, utazgat és nem törődik azzal, mi lesz itt. De azt maga nem értheti. Maga még fiatal, soha rendesen nem dolgozott. - Gondolja? - Látom. Itt ugrál a magnetofonnal és engem idegesít. De az ilyen cseh bérencek, mint maga, lógni fognak. Majd meglátja. - ön ezt így tartja demokratikusnak? - Demokrácia! Lári-fári... A vitától elment a kedvem. A városból érkezett tüntetőkhöz ülök. - Látja, mi nem kiabálunk. Mi senkinek sem ígérünk börtönöket, vagy más bánásmódot. Mi csak elmondjuk a véleményünket. És ugyanolyan szlovákok vagyunk, mint bárki más. Mégis ellenségek, minden baj okozói. Ez van. Meghívás egy kávéra - majd fél órás magyarázgatás a testőrségnek. Igen, igen, az újságírók bemehetnek - mondom, de az ellenőrzés nem marad el. Prágai kollégámmal csehül beszélek, de a kávét szlovákul rendelem. Ne fárassza magát - mondja a pincér - értek én csehül is. - Nekem mindegy - válaszolom - mindkét nyelv ugyanolyan idegen és ugyanolyan közeli számomra. - Mit gondol, megegyeznek? - kérdezi a pincér, de választ sem várva folytatja. - Lehet, hogy kikiáltják az önállóságot, de fél év múlva saját választóik kérik számon, mit tettek. A népszavazástól is félnek, mint ördög a szentelt víztől, mert tudják, megbukna a híres választási program. - Honnét veszi ezt a tengernyi optimizmust? - Láttam egyet s mást. Ha lesz mit enni, lesz hol lakni, jól fogunk keresni, nem lesznek bajok, ön azt hiszi, hogy az alakulgató koalíció mindezt nyújtani tudja? xxx Roman Zelenay parlamenti képviselő az angol tévéseknek nyilatkozik. Először hallok igazán felkészült külföldi riportert. Úgy látszik, megnézte hová jön s az elmúlt hónapokban Szlovákiában működő kollégáitól eltérően, pontosan fogalmaz. - A nemzetközi jogi szubjektivitás elérése után beszélhetnek-e közös államról? - Természetesen igen. Két nemzetközi jogi szubjektum is tömörülhet közös államalakulatba, persze, ha mindkettő úgy akarja. - önök az ENSZ rendes tagjaivá szeretnének válni. - így van. Ne feledje, hogy Ukrajna és Belorusszia az ENSZ rendes tagja volt, miközben közös államként létezett a Szovjetunió. - Ezt elfogadom. Még egy dolgot szeretnék megkérdezni: az önök sajtókonferenciáin gyakran hangzott el, hogy a szuverenitás és az önállóság nem ugyanaz. -Valóban nem. Az önrendelkezés nem azonos a szuverenitással, azaz az önállósággal. Ez két teljesen eltérő fogalom. (Szerk. megj.: a szótár szerint zvrchovanosť = szuverenitás, önrendelkezés; suverenita = szuverenitás, önrendelkezés) xxx „Itt a Csehszlovák Rádió, június 20., az év leghosszabb napja, reggel öt óra van. Híreket mondunk. Ma éjjel Pozsonyban befejeződött a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Polgári Demokrata Párt küldöttsége között zajló tárgyalások negyedik fordulója. Kiküldött munkatársunk a helyszínről jelenti..." Fáradtan szállunk ki a taxiból. Kezdődik az év leghosszabb napja. És egyben az a nap, amikor az ember úgy érzi, krónikásnak lenni néha hálátlan feladat. -lovászO

sztozkodnak az urak, darabolják az országot, mintha az övék lenne itt minden - néhány pártvezéré és kikiáltóiké: a töld, a levegő, a folyók csobogása, a madarak füttye, a napfelkelte a kertek alatt, a csecsemősírás és a kutyaugatás. Pedig hát nem csaphatják a hónuk alá, s nem vihetik haza a haza egy-egy. darabját. Egyszerűen, nem az övék. Mérlegelnek és huzakodnak, birkóznak a fejünk felett, legalábbis félistennek képzelve magukat. Tehát, osztozkodnak az urak. Mint ők szeretnék sugallni: európai módon, sőt, kulturáltan, pedig ugyancsak közép-európai módon, sőt, balkáni-kaukázusi fejszecsattogással. Mert egyre nyilvánvalóbb, hogy a népet megint szeretnék kihagyni játékaikból, a győztesek szerint talán nem is kell ide népszavazás. Dehát úgy kell a népnek, ha azt sem tudta, kire, mire szavaz, különben is, az a dolga, hogy nép legyen, helye a kemencesutban, ha meg akar nyilvánulni, menjen a kocsmába. Elgondolnyét, amely megmentette a nemzetet a biztos pusztulástól. Erre következett a történelmi március 14. A szlovák parlament alapos megfontolás után kihirdette az önálló, független Szlovákiát." Az idézet a pozsonyi Esti Újság 1939. március 21 -iki számából való, a nyilatkozat Tiso miniszterelnöktől. S hogy milyen szavazás, referendum előzte meg a biztos pusztulást megelőző alapos megfontolást? „Azt kérdik a zsidók, hogy hogyan Szavazzanak vasárnap. Nem felelünk erre a kérdésükre, mert nekik maguknak kell felelni. (...) A szlovák nemzet egyetlen tagjában sem merülhet fel a kérdés, hogy hogyan szavazzon vasárnap. A vér szava azt mondja, hogy »igen«. Ez a tudat alattból fakadó önérzet hangja. A mi nemzettestünkben levő idegen elem számára ez a kérdés nem egyszerű. Ezért a zsidók is feladják a kérdést, hogy az egységes lista mellett szavaznak-e vagy ellene. Ők a legjobban tudják, hogy nem KINEK AZ ALMA, KINEK A CSUTKÁJA? koztató viszont, hogy túl az értelmiség és az értelmesebbek szidalmain, valahogyan a kocsmafüstben sem rajzolódik aranykarikákból Mečiar neve. Az urak mandátumokkal dobálóznak és választási eredményekkel, holott egy ország sorsa nem pártszavazatok ügye és nem egykori elvtársak színjátéka, bonvivánok új szereposztása. Az egyszerű ember, ha nem vették még el a maradék józan eszét, most foghatja a fejét s töprenghet: vajon mennyi van még hátra? Néhány hónap? Egy év? Meddig mehetek még a hegyháti kertembe, morfondírozik a morva kerttulajdonos, hogyan látogatom majd szlovákiai rokonaimat, mélágzat a Csehországba szakadt csallóközi magyar, meddig lesz Favoritom, gondolja a gyetvai szlovák, s mikor kapok helyette valami fából vaskarikát, háromkerekű trabantot a „dunai dolláromért", ami majd egy lyukas garast sem ér, mikor adnak- új útlevelet, holott a régin még szocialista a bötű, februári győzelmet fogunk-é ünnepelni ismét, s kivel, mivel leszünk újfent s egy pár évig örök időkre és soha másképp... Bagatell. Ezek nem szempontok. Majd eszünk nemzeti érzületet, ' és ' tartjuk a pqfánkat még a lépést. S időnként fellapozunk régesrégi lapokat s infantilisán emlékezünk régi időkre. „Ma egy hete olyan gyorsan hívtak el a plébániáról, mintha égne, Gyorsan Berlinbe kell utazni, ahol feladták a kérdést és néhány óra alatt dönteni kellett. Állítom, hogy a döntésre csak pár órát kaptam. (...) Hosszú vita után visszarepültem Pozsonyba és ott közöltem, utamnak eredmétartoznak a szlovák nemzethez. (...) Nem kérjük őket és nem kérjük a szavazataikat. Azt csinálnak, amit akarnak, azonban döntésükért ők lesznek felelősek. (...) A nemzeti rend, a nemzeti igazság előkészítése a december 18, amikor minden szlováknak meg kell mondani, hogy új, szabad Szlovákiát akar." S lőn egylistás parlament. A hátborzongató szöveg a Slovenský Denníkben jelent meg, amely a leendő új, szabad ország boldog lakóit imigyen tájékoztatta jogairól, s ígért nekik szabadságot és rendet a választásban. Vagy magatok ellen szavaztok, vagy lássátok a következményeket. A huszonkettes csapdája ehhez képest világos logika. A példák, a diktátorok fellépése s a diktatúrák születése gyanús képzettársításokat juttat az ember eszébe. Holott, ugye, ma európaibb Európában élünk, ahol minden nemzetnek és népnek joga van az önrendelkezésre. S joga a vezérre, ha úgy tetszik neki. A mai vezér mozgalma azonban mélyen Zl demokratikus, mint neve is jelzi. Semmi J. A klerikalizmus, mindössze némi kommunista színezet, kis populista beütéssel, kevéske hatalomvággyal. Ma már a kisebbség elvárhatja az európai jogokat, nemzetközi egyezmények szavatolják neki, hogy nyelvtörvényt kapjon, genfi, koppenhágai és helsinki charták teszik lehetővé, hogy a hivatalban ne szólhasson anyanyelvén, az orvossal ne értsen szót, hogy kétnyelvű, demokratikus népszavazással felállított helységnévtábláit tövéből forgassák ki s szállítsák el az útkaparók, mert Európa „európafeletti jogokat gyakorló" felében a kutyaütőnek is több joga van a törvény végrehajtásához, mint a törvényalkotónak. A mai szlovák pártok zöme világos, pontos és közérthető nemzetiségi programmal rendelkezik. A leendő kormánypárt alvezére is árnyaltan fogalmaz: az önrendelkezési jog olyan alma, amely csak a nemzet tagjait illeti meg, a kisebbség érje be a csutkával, természetesen, az európai egyezményekkel és normákkal összhangban, amelyek olyanok, akár a gumibugyi. A sajtó ma már nem uszít, csupán összezavarja a fejeket és hazudik, mint például Ferko úr, aki már most a szudétanémet példával riogatja a szlovákokat, természetesen ránk értve. Különben is, írja a szabad sajtó demokratikus képviselője, Dél-Szlovákíában mindössze ötszázhetvenezer magyar él a hétszázötvenezer szlovák mellett. Hogy hogyan lett a magyar etnikumból „nemzetiségileg vegyeslakta terület", arról nem regél - nyilván evolúciós úton: Az önrendelkezés mikéntjén marakodó urak felkapják a fejüket, ha a kisebbség is szeretné biztonságban érezni magát, s autonómiát emleget. Mintha a világ egyetlen szegletében sem létezne autonómia, a nemzet és a kisebbség kölcsönös megelégedésére. Akik népüknek foggal-körömmel igyekeznek a szabadságot megszerezni, árgus szemekkel figyelik, másnak nehogy jusson belőle. Talán azt hiszik, az autonómia, az önrendelkezés egy hátizsák, amelybe belegyömöszöljük szülőföldünket, s átballagunk vele a Dunán, fpolyon, Tiszán? Vagy azt hiszik, a trianoni egyezmény néhány faluban érvényben marad, míg másutt vígan kisétálnak belőle? Nektek a jó öreg Trianon, nekünk Genf, Helsinki, Párizs, Európa. Hogy vannak a kérdés megoldásának civilizált módozatai is? Ezen a vidéken, ahol kitelepítés, lakosságcsere, állampolgárság megvonása, törvényen kívül helyezés volt a módi, nehéz megérteni, s megértetni mindenkivel, hogy a közös dolgaink méltó rendezése egyszerűen intelligencia kérdése. Y^elemerülve a nagy osztozkodásba, persze, senki sem veszi a fáradságot, hogy megMJ magyarázza a szlovák polgárnak az önrendelkezés lényegét, filozófiáját és mibenlétét, s hogy azok a népcsoportok, amelyek autonómiát szeretnének, nyilván nem jókedvükből vagy arroganciából akarják azt, hanem jogos önvédelemből, amelyet keserves történelmi tapasztalatok motiválnak. Hasonlóképpen a szlovák törekvésekhez. De miért is világosítaná fel a szlovák polgárt a szabad és demokratikus szlovák sajtó, amikor sokkal hasznosabb dolog melegen tartani az ellenségképet, a fenyegetettséget. Jól jöhet az a bűnbakkeresés keserves óráiban. KÖVESD! KÁROLY MÁSOK ÍRTÁK Az elhagyott út belevész az őszi ködbe, az utat'szegélyező luc- és Douglas-fenyökről csordogál a esővíz. Ez a kép a két ikerdomb. Twin Peaks, a közeli kisváros emblémája. Két éve minden vasárnap este pontban nyolc órakor e különös alkotás hatására megállt az idő az amerikai televíziónézők számára. David Lynch ezoterikus tehetségétől megbűvölten 18 hónapon keresztül Amerika szenvedélyes figyelemmel kísérte a Dallas óta legnépszerűbb sorozat rejtélyeit. Ki ölte meg Laura Palmert, a helyi futballcsapat szépségkirálynőjót, az olcsó programok szervezőjét ebben a Washington állambeli kisvárosban? A TWIN PEAKSŐRÜLET Dale ' Cooper, a nyomozással megbízott, diktafon- és- cseresznyéspitemániás FBI-ügynök hívei valóságos heti kultuszt teremtettek e különös, bizarr esztétikájú és áttételes humorú sorozat köré, amely rendezőjének, David Lynchnek olyan népszerűséget hozott, amilyennek eddig csupán Larry Hagman, a Dallas-sorozat Jockéy-ja örvendhetett. Twin Peaks - Északnyugat-Amerika képzeletbeli kisvárosa, valahol Seattle és a kanadái határ között - paradox módon mitikus hellyé vált. Megjelent róla egy útikönyv, az utazási ügynökségek japán turistáknak a forgatás színhelyére szerveztek utakat. A sorozat tiszteletére az éttermek szinte mindenütt posztmodern dekorációkat készítettek. New Yorkban az American Grill étterem a dráma középpontjában álló fogadó mintájára alakította át berendezéseit. A sorozat hívei a különböző partikon a kedvenc szereplőjük módjára öltözve jelentek meg. Jó üzleti fogásnak bizonyult Cooper felügyelő beszámolóinak kazettán történő forgalmazása csakúgy, mint a Laura Palmer naplója cimü zsebkönyvkiadás. A Twin Peaks hallatlan sikere azzal is magyarázható, hogy a történet és a szereplők szöges ellentétben állnak a műfaj óstípusával. Klasszikus témából kiindulva - egy első látásra normális kis közösség titkait és cselekvésének mozgatórugóit feltáró nyomozás egy gyilkossági ügyben - David Lynch és „cinkosa", Mark Frost forgatókönyvíró rendkívüli szereplőgárdát vonultat fel: van közöttük paranoiás orvos, szadista kamionsofőr, feltámadt halott, számtalán besúgó, a levitáció lelkes' hívéül szegődött rendőr és egy sereg, kettős vagy hármas identitású személy. További paradoxon: David Lynch, aki rányomta bélyegét a sorozatra, mindössze a bevezető részt ós néhány epizódot forgatott. A többit barátai készítették, akiket Lynch ösztönzött és vont be saját furcsa világába. Sokakban felvetődött a kérdés, hogy Lynch munkásságában a Twin Peaks afféle cenzúra volt-e, egy kegyetlen vízió édeskés változata, amely az Elefántemberrel született, a Kék bársonnyal emelkedett fel és később, a Sailor and Lula című alkotással újult meg ismét? Lynch természetével nem fér össze sem önmaga megfékezése, sem az öncenzúrázás. A sorozat inkább egy folyamat részének látszik. Felforgató alkotás, a szokatlan dicsőítő emlékmű. Hatalmas nézőközönsége ellenére sikere mindig is kétértelmű volt. Az ABC televízió vezetősége vállalkozott ugyan arra, hogy a sorozatot sugározza, ám az előkelő fő műsoridőből a szombat esti fél 11-es ,,műsortemetöbe" utalta. Le Nouver Observateur llllllllilllllllllllllllll