Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-23 / 146. szám, kedd

1992. JUNIUS 23. . ÚJ SZÓ. HAZAI KORKÉP MEGKÉRDEZTÜK OLVASÓINKAT: JUT-E PÉNZÜK NYARALÁSRA Ezekben a napokban sokan döntenek véglegesen arról, hogy hol töltik szabadságukat. A mérlegelésnél elsősorban a pénztárcájuk dönt, ezért fordultunk a fenti kérdéssel olvasóinkhoz. MÉSZÁROS JUDIT magánvállalkozó; Muzsla: - Már évek óta tervezünk egy görögországi nyaralást, s nekem régi vágyam Franciaország. Valószínű, hogy az idén sem sikerül elutaz. nunk. Pénzünk rfiég volna, de időnk nincs. Kereskedők vagyunk, az élelmiszerboltunkat nem zárhatjuk be egy-két hétre. Úgy érezzük, ez felelőtlenség lenne a rendszeres vásárlókkal szemben. Talán jövőre sikerül úgy megszervezni a munkát, hogy legalább valamit lássunk a világból. A hétvégeRen viszont elmegyünk Magyarországra, ismerőseink Esztergom közelében lévő nyaralójában bizonyosan kellemesen töltjük majd el a szabadidőnket. MAJBÁ TERÉZ, ügyintéző, Pozsony: - Görögországba készültem egy társasutazásra, de végül lemondtam. Jugoszlávián keresztül mentünk volna, ám az ottani helyzet miatt lehetetlen az átutazás. A Románián át vezető utat túlságosan fárasztónak tartom, így inkább itthon maradok. Bejártam már az európai országok nagy részét: Spanyolországban, Dániában, Svédországban. Németorszáaban. Málta-sziaeten is jártam, tavaly pedig Tunéziában üdültem. Ha minden sikerül, szeptemberben elmegyek a Kanáriszigetekre, sok szépet hallottam az ottani üdülőhelyekről. Igaz, nem lesz ez olcsó mulatság, de az ottani szolgáltatások kitűnőek. RENCÉS GYULÁNÉ, szövetkezeti dolgozó, Felsőpatony - Sajnos, nem marad pénz a nyaralásra. Kislányom most fejezte be a negyedik osztályt, ő táborba megy, és ez egy csomó kiadással jár. Fiam hatodikos lesz, jó tanulásért budapesti jutalomkiránduláson vehet részt, ami azonban szintén költségekkel jár. Meg kell vennünk az egész évi tüzelőt, és azzal is számolnunk kell, hogy a gáz ára felment. A nyári hónapokban is élnünk kell, s a napi élelem nagyon drága. Azonkívül egyéb kiadások is esedékesek, a gyerekeknek ruhát, lábbelit kell vásárolnunk. Az idei nyaralásból tehát nem lesz semmi. FEKETE ERZSÉBET közgazdász, Nyárad - Valamennyi pénzt - meglehet kevesebbet mint tavaly - tudunk a családi költségvetésből nyaralásra fordítani az idén is. Nyolc- és ötéves fiunkkal szeretnénk, a tavalyihoz hasonlóan, a Balatonnál üdülni. Ezenkívül csak kisebb hétvégi kiruccanásokat engedhetünk meg magunknak. Férjem ugyanis magánvállalkozó, sokat kell beruháznia. A nagy utazások, az attraktív üdülések még váratnak magukra. ÖZV. ŔEBIČEKNÉ VÁRHEGYI ILDIKÓ, nyugdíjas, Kassa: - Bármennyire is szeretném, nem tudok pénzt megtakarítani a nyaralásra. Talán, ha a lakbért nem emelték volna, akkor még igen. Harminckilenc éves koromban megözvegyültem, és mivel csak egy gyermeken van, törvényeink szerint nekem nem jár özvegyi nyugdíj. Egyedül élek és csak az vigasztal, hogy a fiam, aki Budapestre nősült, nem feledkezik meg rólam. A nyáron velük leszek, ők befizettek nekem egy kéthetes bulgáriai tengerparti üdülésre. BODZSÁR GYULA, előadó, Kékkő: - Nem a pénz, inkább az elfoglaltság akadályozza a nyári üdülést. Főállásban a járási múzeumban dolgozom. Egyéves szünet, kényszerpihenő után május 1-jétől ismét megjelenik a Palóc járási lap, amelyet jóformán társadalmi munkában hárman csinálunk. A Lakitelek Alapítványtól és a kulturális minisztériumtól kapott pénz kevés ahhoz, hogy a lap stabilan megjelenjen. A szabadidőmet az ügyintézés, a napi gondok megoldása, a szpon' zorok keresése tölti ki. Most emiatt . ri"em gondolhatok nyaralásra, talán majd az utószezonban. LÍRA VOLT POZSONYBAN JÓL ÁLCÁZOTT FESZTIVÁL A plakátok kicsik voltak és jelentéktelenek, pedig a fejhallgatós, hátulnézetböl fényképezett, hangjegyekkel összefirkált kopasz fej nem lett volna rossz ötlet. A krétapapírra nyomtatott exkluzív jegyekkel is csak baj volt: nem keltek el. A rendezők szerint ,,nem volt sok" az a 150-160 korona Boy George koncertjéért, a közönség viszont cáfolta a Rock-Pop-Jazz és a Slovart rendezőirodák képviselőinek állítását. így aztán az idei Pozsonyi Líra sztárvendégének koncertjét a sportcsarnok helyett az Istropolis színháztermében rendezték meg, amely így már teltház benyomását keltette. És a koncert mégis nagyszerű volt: Boy George és kísérőzenekara egycsapásra meghódította a közönség szívét, s még a hangerőt sem kellett a tűréshatárig fokoznia, mint „előegyüttesének", az izraeli misztikumba burkolózó prágai Shalomnak. A két különböző zenei világ egyébként jól megfért egymás mellett ezen az estén, úgy harmonizált egymással, mint Boy George bohócos zakója a vérvörös ajakrúzzsal. Kár, hogy az idén sajtókonferenciát sem rendeztek, ahol az újságírók - akár rúzstémában - faggathatták volna a belső szabadságában megfékezhetetlen londoni világsztárt. Ez is bizonyítja, hogy a fesztivál rendezését a profizmus teljes hiánya jellemezte. Minden szinte órányi késéssel kezdődött, mintha azokra is gondolni akartak volna, akik a város fölött sűrűn átvonuló zivatarok miatt nem tudtak időben elindulni otthonról. De akkor miért tették próbára éppen azok idegeit, akik vették a fáradságot és odaértek? Pedig a közönség igazán hálásnak bizonyult: a kanadai Saga együttes a kies széksorok ellenére frenetikus sikert aratott. Szépen kimunkált dallamai véglegesen megtelepedtek mindannyiunk zenei élményvilágában. Illetve csak azokéban, akik hajlandók voltak egy óra hosszat ténferegni a büfé környékén és Saga-hangfoszlányokra várni, miután a Slobodná Európa elbömbölte az elbömbölni valóját és a Monitor három szám után levonult a színpadról azzal, hogy „elnézést, de ez így nem megy, muszáj lesz csinálni valamit ezzel a technikával"... Ki gondolta, hogy csak főpróba lesz, nem előadás? A tavalyi „kóma" után ismét életre keltett nemzetközi előadói versenyt - ugyancsak kellő érdeklődés hiányában - az Istropolis kamaraszínpadán bonyolították le, ami szerintem kimondottan hasznára vált a verseny légkörének; emberközelben érezhettük a zenészeket és énekeseket, a tini-korosztálytól kezdve egészen Véra Špinarováig. Az idei arany-, ezüst- és bronzlírát sorrendben az osztrák Marc Andrews, a lélegzetelállítóan eredeti francia Bad Times együttes, valamint a csinos és „messze legjobb" orosz énekesnő, Valeria nyerte, aki ugyancsak angol nyelven énekelt. A nemzetközi zsűri, melynek személyi összetételét nem kötötték az újságírók orrára, szerintem jól döntött. (Erről egyébként ki-ki maga is meggyőződhet a későbbiek folyamán, hiszen a Szlovák Televízió felvételt készített a versenyről, valamint a Saga és Boy George koncertjéről.) A dalversenynek magyar résztvevői is voltak: Magyarországot a Park együttes képviselte Fenyő Dávid és Fenyő Ági Minek nőjek fel című dalával. A hazai magyarok közül az újvári Money Factor szerepelt egy vérbő, szokás szerint angol nyelvű dalával (nesze neked, nyelvtörvény!), Dusík Gábor (egykori Graw's-tag) pedig zeneszerzőként neyezett be: Starý žiaľ (Régi bánat) című dalát Kamii Peteraj szövegével, Marcel Palonder előadásában, hallgathattuk meg. Az idei zenei vásár és fesztivál újdonságaként tartják számon a nemzetközi videoklipversenyt. A benevezett harminchárom alkotást Juraj Jakubisko szlovák filmrendező és zsűritársai bírálták el. Érdekes módon, kizárólag hazai alkotások kerültek az első hat helyre, ami némi rosszindulattal azzal magyarázható, hogy az RTL állítólag ígéretet tett az első hat helyezett levetítésére. A díjazott alkotások között a várakozások ellenére nem szerepelt Peter Dvorský klipje, s a fentebb feltételezett okokból a magyarországi R-Go és az LGT képsora sem. A koncertek, koncertsorozatok és vetítések szünetében az érdeklődők a szokásosnál olcsóbban vásárolhattak lemezt, CD-t, kazettát, plakátokat vagy akár fényzenei berendezéseket stb. Mindent egybevetve, nem lett volna rossz az idei Líra, csak kicsit „álcázták". Jó irányt vett, de ha a rendezők nem titkolt szándéka szerint Kelet Cannes-ja szeretne lenni, rendezés és reklámozás dolgában lesz még mit ellesnie nyugati keresztapjánál. CZIBULA ILDIKÓ CSUPA SLÁGER, CSUPA SZTÁR Listavezető filmek listavezető slágerei csendülnek fel egy-egy alkalommal Duriaszerdahelyen (június 25-én), Zselizen (26-án) és Gombaszögön (27-én, az országos kulturális ünnepély keretében). Az Emmanuelle, a Nyári nap, az Only you, a Szerelem vár és a többi filmsláger eddig csak kazettán, illetve a rádióból és a tévé képernyőjéről jutott el hozzánk, most élő koncerten, fényeffektusokkal „tálalva", szabadtéri színpadokon szólalnak meg a dalok. Play back helyett élő bemutató hét előadóval, zenekarral, műszaki stábbal. A Papp-Mix vállalat szervezésében létrejött koncertsorozat szereplői Zoltán Erika. Szulák Andrea, Zámbő Jimmy, Kiki, Lui, Jakab György, valamint Erich Segal Love storyjának Oliverje, az Ének az' esőben sztárja és a Lepkegyűjtő: Gergely Róbert. Egy színész, aki énekesként lett országos hírű, Gergely Róbert (Méry Gábor felvétele) s most második nagylemezére és a Szécsi Pál életéről forgatandó Mészáros Márta-film fősze'epére készül. önálló műsorával már meghódította az itteni magyar közönséget, most filmslágerekkel jön és jó nevű énekeskollégákkal. BLH VAGY BALOG? Dél-Szlovákia magyarosításáról már a totalitárius rendszerben is suttogtak. Az utóbbi két évben a nyilvános gyűléseken és a tömegtájékoztató eszközökben nyíltan is beszélnek róla. Nem akartam hinni a híreszteléseknek, ezért nagy érdeklődéssel vártam a népszámlálás eredményét, amely valóban objektív mutató. Az eredmények megerősítették a híresztelésekkel kapcsolatos kételyeimet. A magyar nemzetiségűnek valló polgárok aránya az előző népszámláláshoz viszonyítva lényegesen csökkent. Kíváncsian vártam milyen új érvet találnak, miután a népszámlálásról megfeledkeznek. Kiderült. A Národná obrodában arról olvashattunk, hogy „Eva Garajová szavai élesen vádolták a mai szlovák parlamentet, amely több mint egy évvel ezelőtt olyan nyelvtörvényt fogadott el, mely lehetővé teszi a szlovák Délvidék magyarosítását, amit a városok, községek és utcák egyedülálló átkeresztelése tanúsít."... Ez nem teljesen logikus. Ugyanis nem átkeresztelésről, hanem eredeti nevek visszaadásáról van szó, és ez nagy különbség. Az sem igaz, hogy ez a világon egyedülálló. Leningrád ismét Szankt Peterburg és a volt szocialista táborban nagyban átkeresztelik az utcákat. Talán csak a Szovjetunió inspirálhatott bennünket arra, hogy a községeket személyekről nevezzük el. Legjobb akarattal sem jut eszembe egy másik olyan ország, ahol ez nagyobb mértékben gyakorlat lett volna. Ráadásul az egészet logikátlanul, dilettánsán és következetlenül valósították meg. Nem tudom, miért hangozzon számomra Parkan kevésbé szlovákosan, mint mondjuk Pernek, Diósek mint Hronsek esetleg Grinava mint Myjava. Ha a szó eredetét tekintenénk döntőnek, nemcsak Hochtensteth nevét kellene megváltoztatni, hanem Ružomberokét és Kežmarokét is. Sőt, nem maradna a térképen a tiszta szlovákosan hangzó Iľanovo sem, amely a latin Villa Novából keletkezett. Az egyik oldalon kiseprűztük a nevekből a szenteket, a másikon Kiripolecel Kostolištenek neveztük el. Nem szegényítettük helységnévtárunk sokszínűségét, amikor Hasprunkát, Rarbokot, Hochštetnót, Piargyt Studienkának, Rohožníknak, Vysokának és Štiavnické Banenak neveztük el? Liptovský Gombáé Hubovára változott, annak ellenére, hogy a gomba szót a magyarok a szlávoktól vették át és így megőrizték eredeti alakját. Mit, mondjunk arról a buzgó nyelvőrről, aki a gyönyörű Braväcôt Braväcovóra változtatta, amivel megváltoztatta jelentését? Nem tehetek róla, de az egészben azt látom, hogy viszonozni akarták a régebbi sérelmet, meg akarták mutatni „ki itt az úr". Mert hogyan is magyarázható másképp az, hogy ttlRODm OBRODA a szlovák személyiségekről túlnyomó részt magyar lakosságú községeket és nem a német nevű községeket nevezték el? Nemzetébresztőinket igazán nem tiszteltük meg ezzel! Egy Štúr formátumú személyiség aligha örülne annak, hogy egy olyan községet neveztek el róla lakosságának megkérdezése nélkül, amelyhez semmi köze sem volt. Milyen következtetést vonhatunk le? Nem állítom, hogy most fejetlenül mindent vissza kell keresztelni. Aligha szeretné valaki is, hogy Rácát - Récsét ismét Račišdorfnak nevezzék. Lehet, hogy Keresztúr lakosai már megszokták, hogy Križovanyban laknak. Amennyiben azonban a lakosok többsége azt kívánja, hogy községük visszakapja régi nevét, amelyet a mai napig is használnak, nem látom okát annak, hogy kérésüket ne teljesítsék. Kiharcolták ezt maguknak Vajnory, Limbách ós Telgárt lakosai, és senki sem vádolta őket német sovinizmussal. Vagy talán szemükre vetették Čierny Balog lakosainak, hogy valakit elmagyarosítanak, amikor bejelentették,, hogy ők nem akarnak Blhban lakni? Akkor miért nem teszik ezt lehetővé a nagybalogiaknak Veľký Blhból? A földrajzi elnevezések, eredetükre való tekintet nélkül, szellemi örökségünket képezik. A háború utáni átkeresztelések érzéketlen beavatkozást jelentettek. Miért akadályozzuk akkor, az örökséghez való viszszatérést ott, ahol az természetes? PAVOL BRUNOVSKÝ Národná Obroda AKIK JÖNNEK ES AKIK ELMENTEK LELTÁR A KOMÁROMI GIMNÁZIUMBAN A Duna parti határváros, Komárom magyar gimnáziumának jó hírét a bencés rendiek igazgatása után sem veszejtette el soha sem rendszerbéli váltás, sem a mindenkori politikai helyzet nemzetiségekre figyelő szorongatása. Tanulójának lenni rangot jelentett, hagyományok továbbélését és - főleg - kitűnő általános, valamint kiváló matematika-fizika felkészültséget. E hagyományok továbbvivője, a gimnázium mai igazgatója, Ipóth Barnabás maga is e kéttantárgyban érdekelt magas szinten. Az iskola jövője tehát e teljesítményorientált, liberális gondolkodású szakember kezében jó helyen van. Ilyenkor iskolaév végén számadásra készül az intézmény, ilyen értelemben kérdeztük tehát az igazgatót, tájékoztasson azokról, akik elmentek, s azokról is, akiket a szeptemberi becsöngetés ide szólíthat majd, - Köztudott, hogy egy nyolcosztályos gimnáziumi és négy klasszikus osztályt hirdettünk meg, s'a nyolcvan százalékos túljelentkezésből százötven gyereket vettünk föl. Szigorúak voltunk, a fölvételi mindenki számára kötelező volt, akadt mód tehát a rostálásra. Különféle tagozatokat indítunk, de a végső besorolást - természetesen a gyerekek óhaját alapozva - majd szeptemberben véglegesítjük. Egy matematika-fizika tagozatos, egy nyelvi, egy általános és egy általánoskeresztényi tagozatos osztály indul, a különbség valamennyiben az óraszámok módosulásával mutatkozik meg. Úgy tetszik, az idén jó anyagot kaptunk, például felvételinek minősítettük az általunk szervezett matek-fizika és szlovák-magyar nyelvi vetélkedő győzteseinek helyezését, csakúgy, mint az országos tárgyi olimpiákon való helyezéses szereplést, így harmincan kerültek be, ámde a tagozatos besoroláshoz mindenki egyformán tesz majd tehetségvizsgát szeptemberben. Érdekes, hogy a hitoktatásra koncentrált tagozatot viszonylag kevesen választották, úgy látszik ezért, egyféle általános irányzatú osztály lesz ez is, a tanórák után előadott hittanra tehát érdeklődés szerint járhatnak, s nemcsak ók, hanem más tagozatosok is. Az iskola jogi önállósulását mi örömmel fogadtuk, sok aktív kollégámmal magunk dönthetünk jövőnkről. A pénz szűkös, de ki fogunk jönni belőle. Jövőre belső rekonstrukció indul, mert kevés az osztálytermünk, gyakorlatilag a szaktantermeinket is meg kellett szüntetni. A tantestület egyre fiatalodik, összetétele jó, talán csak nyelvszakosokra, főleg németesre lenne égetően szükség. Külső tanerővel kell megoldanunk, mert vendégtanár eltartására nem is gondolhatunk. A nyelvi tagozatos osztály egyik fele németet, másik angolt tanul majd, s harmadikban hozzáveszik a másik idegen nyelvet, A nyolcosztályos gimnáziumi oktatás beindulása nagy érdeklődést váltott ki vidéken is, pedig mi kollégiumi elhelyezést nem tudunk nyújtani. Százhúsz gyereket kellett elküldenünk, úgyhogy a legjobbak maradtak, érzésem szerint olyan tíz-tizenötnek jósolok gyöngébb szereplést. Mostmár csak a tanárokon múlik minden. Az érettségizettekről Szedmáky Ágota mérők, az iskola pályaválasztási tanácsadója ad részletes felvilágosítást. - Túlnyomórészt egyetemre és főiskolákra felvételiztek a diákjaink. Hetvenöt százalékuk tett így, a maradék hoszonöt jórészt felépítményiken szeretne továbbtanulni, például kereskedelmi akadémián, pedagógusképzőben. Diákjaink közül nyolcan már felvételi nélkül bekerültek, s Prágától Pardubicén át Pozsonyig ott lesznek majd a felsőfokú intézményekben, összesen öt tanuló nem készül sehova, ők szülői vállalkozásokba kapcsolódnak majd be, tudomásunk szerint munka nélkül egyetlen végzősünk sem marad. Külön büszkeség, hogy egy diákunk fölvételi nélkül bekerült az új pardubicei Közigazgatási Karra, ahol közgazdaságot, jogot és egyéb irányításhoz szükséges tantárgyat tanítanak, Úgy érzem, mi tanárok is jó minősítést kaptunk diákjaink sikeréért, (brogyányi)