Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-23 / 146. szám, kedd

1992. JUNIUS 23. . ÚJ SZÓ. HAZAI KORKÉP MEGKÉRDEZTÜK OLVASÓINKAT: JUT-E PÉNZÜK NYARALÁSRA Ezekben a napokban sokan döntenek véglegesen arról, hogy hol töltik szabadságukat. A mérle­gelésnél elsősorban a pénztárcá­juk dönt, ezért fordultunk a fenti kérdéssel olvasóinkhoz. MÉSZÁROS JUDIT magánvállal­kozó; Muzsla: - Már évek óta tervezünk egy görögországi nyaralást, s nekem ré­gi vágyam Franciaország. Valószí­nű, hogy az idén sem sikerül elutaz­. nunk. Pénzünk rfiég volna, de időnk nincs. Kereskedők vagyunk, az élel­miszerboltunkat nem zárhatjuk be egy-két hétre. Úgy érezzük, ez fele­lőtlenség lenne a rendszeres vásár­lókkal szemben. Talán jövőre sikerül úgy megszervezni a munkát, hogy legalább valamit lássunk a világból. A hétvégeRen viszont elmegyünk Magyarországra, ismerőseink Esz­tergom közelében lévő nyaralójában bizonyosan kellemesen töltjük majd el a szabadidőnket. MAJBÁ TERÉZ, ügyintéző, Po­zsony: - Görögországba készültem egy társasutazásra, de végül lemond­tam. Jugoszlávián keresztül men­tünk volna, ám az ottani helyzet miatt lehetetlen az átutazás. A Ro­mánián át vezető utat túlságosan fárasztónak tartom, így inkább itthon maradok. Bejártam már az európai országok nagy részét: Spanyolor­szágban, Dániában, Svédország­ban. Németorszáaban. Málta-sziae­ten is jártam, tavaly pedig Tunéziá­ban üdültem. Ha minden sikerül, szeptemberben elmegyek a Kanári­szigetekre, sok szépet hallottam az ottani üdülőhelyekről. Igaz, nem lesz ez olcsó mulatság, de az ottani szol­gáltatások kitűnőek. RENCÉS GYULÁNÉ, szövetkezeti dolgozó, Felsőpatony - Sajnos, nem marad pénz a nya­ralásra. Kislányom most fejezte be a negyedik osztályt, ő táborba megy, és ez egy csomó kiadással jár. Fiam hatodikos lesz, jó tanulásért buda­pesti jutalomkiránduláson vehet részt, ami azonban szintén költsé­gekkel jár. Meg kell vennünk az egész évi tüzelőt, és azzal is szá­molnunk kell, hogy a gáz ára fel­ment. A nyári hónapokban is élnünk kell, s a napi élelem nagyon drága. Azonkívül egyéb kiadások is esedé­kesek, a gyerekeknek ruhát, lábbelit kell vásárolnunk. Az idei nyaralásból tehát nem lesz semmi. FEKETE ERZSÉBET közgazdász, Nyárad - Valamennyi pénzt - meglehet kevesebbet mint tavaly - tudunk a családi költségvetésből nyaralásra fordítani az idén is. Nyolc- és öt­éves fiunkkal szeretnénk, a tavalyi­hoz hasonlóan, a Balatonnál üdülni. Ezenkívül csak kisebb hétvégi kiruc­canásokat engedhetünk meg ma­gunknak. Férjem ugyanis magánvál­lalkozó, sokat kell beruháznia. A nagy utazások, az attraktív üdülé­sek még váratnak magukra. ÖZV. ŔEBIČEKNÉ VÁRHEGYI IL­DIKÓ, nyugdíjas, Kassa: - Bármennyire is szeretném, nem tudok pénzt megtakarítani a nyara­lásra. Talán, ha a lakbért nem emel­ték volna, akkor még igen. Harminc­kilenc éves koromban megözve­gyültem, és mivel csak egy gyerme­ken van, törvényeink szerint nekem nem jár özvegyi nyugdíj. Egyedül élek és csak az vigasztal, hogy a fi­am, aki Budapestre nősült, nem fe­ledkezik meg rólam. A nyáron velük leszek, ők befizettek nekem egy két­hetes bulgáriai tengerparti üdülésre. BODZSÁR GYULA, előadó, Kékkő: - Nem a pénz, inkább az elfog­laltság akadályozza a nyári üdülést. Főállásban a járási múzeumban dol­gozom. Egyéves szünet, kényszer­pihenő után május 1-jétől ismét megjelenik a Palóc járási lap, ame­lyet jóformán társadalmi munkában hárman csinálunk. A Lakitelek Ala­pítványtól és a kulturális miniszté­riumtól kapott pénz kevés ahhoz, hogy a lap stabilan megjelenjen. A szabadidőmet az ügyintézés, a napi gondok megoldása, a szpon­' zorok keresése tölti ki. Most emiatt . ri"em gondolhatok nyaralásra, talán majd az utószezonban. LÍRA VOLT POZSONYBAN JÓL ÁLCÁZOTT FESZTIVÁL A plakátok kicsik voltak és jelen­téktelenek, pedig a fejhallgatós, há­tulnézetböl fényképezett, hangje­gyekkel összefirkált kopasz fej nem lett volna rossz ötlet. A krétapapírra nyomtatott exkluzív jegyekkel is csak baj volt: nem keltek el. A rendezők szerint ,,nem volt sok" az a 150-160 korona Boy George koncertjéért, a közönség vi­szont cáfolta a Rock-Pop-Jazz és a Slovart rendezőirodák képviselői­nek állítását. így aztán az idei Po­zsonyi Líra sztárvendégének kon­certjét a sportcsarnok helyett az Ist­ropolis színháztermében rendezték meg, amely így már teltház benyo­mását keltette. És a koncert mégis nagyszerű volt: Boy George és kísé­rőzenekara egycsapásra meghódí­totta a közönség szívét, s még a hangerőt sem kellett a tűréshatárig fokoznia, mint „előegyüttesének", az izraeli misztikumba burkolózó prágai Shalomnak. A két különböző zenei világ egyébként jól megfért egymás mellett ezen az estén, úgy harmonizált egymással, mint Boy George bohócos zakója a vérvörös ajakrúzzsal. Kár, hogy az idén sajtó­konferenciát sem rendeztek, ahol az újságírók - akár rúzstémában - fag­gathatták volna a belső szabadsá­gában megfékezhetetlen londoni vi­lágsztárt. Ez is bizonyítja, hogy a fesztivál rendezését a profizmus teljes hiánya jellemezte. Minden szinte órányi ké­séssel kezdődött, mintha azokra is gondolni akartak volna, akik a város fölött sűrűn átvonuló zivatarok miatt nem tudtak időben elindulni otthon­ról. De akkor miért tették próbára éppen azok idegeit, akik vették a fá­radságot és odaértek? Pedig a kö­zönség igazán hálásnak bizonyult: a kanadai Saga együttes a kies széksorok ellenére frenetikus sikert aratott. Szépen kimunkált dallamai véglegesen megtelepedtek mind­annyiunk zenei élményvilágában. Illetve csak azokéban, akik hajlan­dók voltak egy óra hosszat ténfereg­ni a büfé környékén és Saga-hang­foszlányokra várni, miután a Slobod­ná Európa elbömbölte az elbömbölni valóját és a Monitor három szám után levonult a színpadról azzal, hogy „elnézést, de ez így nem megy, muszáj lesz csinálni valamit ezzel a technikával"... Ki gondolta, hogy csak főpróba lesz, nem előa­dás? A tavalyi „kóma" után ismét élet­re keltett nemzetközi előadói ver­senyt - ugyancsak kellő érdeklődés hiányában - az Istropolis kamara­színpadán bonyolították le, ami sze­rintem kimondottan hasznára vált a verseny légkörének; emberközel­ben érezhettük a zenészeket és énekeseket, a tini-korosztálytól kezdve egészen Véra Špinarováig. Az idei arany-, ezüst- és bronzlírát sorrendben az osztrák Marc And­rews, a lélegzetelállítóan eredeti francia Bad Times együttes, vala­mint a csinos és „messze legjobb" orosz énekesnő, Valeria nyerte, aki ugyancsak angol nyelven énekelt. A nemzetközi zsűri, melynek sze­mélyi összetételét nem kötötték az újságírók orrára, szerintem jól dön­tött. (Erről egyébként ki-ki maga is meggyőződhet a későbbiek folya­mán, hiszen a Szlovák Televízió felvételt készített a versenyről, vala­mint a Saga és Boy George koncert­jéről.) A dalversenynek magyar résztve­vői is voltak: Magyarországot a Park együttes képviselte Fenyő Dávid és Fenyő Ági Minek nőjek fel című dalával. A hazai magyarok közül az újvári Money Factor szerepelt egy vérbő, szokás szerint angol nyelvű dalával (nesze neked, nyelvtör­vény!), Dusík Gábor (egykori Gra­w's-tag) pedig zeneszerzőként neye­zett be: Starý žiaľ (Régi bánat) című dalát Kamii Peteraj szövegével, Marcel Palonder előadásában, hall­gathattuk meg. Az idei zenei vásár és fesztivál újdonságaként tartják számon a nemzetközi videoklipversenyt. A benevezett harminchárom alko­tást Juraj Jakubisko szlovák filmren­dező és zsűritársai bírálták el. Érde­kes módon, kizárólag hazai alkotá­sok kerültek az első hat helyre, ami némi rosszindulattal azzal magya­rázható, hogy az RTL állítólag ígére­tet tett az első hat helyezett levetíté­sére. A díjazott alkotások között a várakozások ellenére nem szere­pelt Peter Dvorský klipje, s a fen­tebb feltételezett okokból a magyar­országi R-Go és az LGT képsora sem. A koncertek, koncertsorozatok és vetítések szünetében az érdeklődők a szokásosnál olcsóbban vásárol­hattak lemezt, CD-t, kazettát, plaká­tokat vagy akár fényzenei berende­zéseket stb. Mindent egybevetve, nem lett vol­na rossz az idei Líra, csak kicsit „álcázták". Jó irányt vett, de ha a rendezők nem titkolt szándéka szerint Kelet Cannes-ja szeretne lenni, rendezés és reklámozás dol­gában lesz még mit ellesnie nyugati keresztapjánál. CZIBULA ILDIKÓ CSUPA SLÁGER, CSUPA SZTÁR Listavezető fil­mek listavezető slágerei csendül­nek fel egy-egy alkalommal Du­riaszerdahelyen (június 25-én), Zselizen (26-án) és Gombaszögön (27-én, az orszá­gos kulturális ün­nepély kereté­ben). Az Emma­nuelle, a Nyári nap, az Only you, a Szerelem vár és a többi filmsláger eddig csak kazet­tán, illetve a rádi­óból és a tévé kép­ernyőjéről jutott el hozzánk, most élő koncerten, fényeffektusokkal „tálalva", sza­badtéri színpado­kon szólalnak meg a dalok. Play back helyett élő bemutató hét elő­adóval, zenekar­ral, műszaki stábbal. A Papp-Mix vállalat szervezésében létrejött kon­certsorozat szereplői Zoltán Erika. Szulák Andrea, Zámbő Jimmy, Kiki, Lui, Jakab György, valamint Erich Segal Love storyjának Oliverje, az Ének az' esőben sztárja és a Lepke­gyűjtő: Gergely Róbert. Egy színész, aki énekesként lett országos hírű, Gergely Róbert (Méry Gábor felvétele) s most második nagylemezére és a Szécsi Pál életéről forgatandó Mé­száros Márta-film fősze'epére ké­szül. önálló műsorával már meghó­dította az itteni magyar közönséget, most filmslágerekkel jön és jó nevű énekeskollégákkal. BLH VAGY BALOG? Dél-Szlovákia magyarosításáról már a totalitárius rendszerben is sut­togtak. Az utóbbi két évben a nyilvá­nos gyűléseken és a tömegtájékoz­tató eszközökben nyíltan is beszél­nek róla. Nem akartam hinni a hí­reszteléseknek, ezért nagy érdeklő­déssel vártam a népszámlálás ered­ményét, amely valóban objektív mu­tató. Az eredmények megerősítették a híresztelésekkel kapcsolatos kéte­lyeimet. A magyar nemzetiségűnek valló polgárok aránya az előző nép­számláláshoz viszonyítva lényege­sen csökkent. Kíváncsian vártam milyen új érvet találnak, miután a népszámlálásról megfeledkeznek. Kiderült. A Národ­ná obrodában arról olvashattunk, hogy „Eva Garajová szavai élesen vádolták a mai szlovák parlamentet, amely több mint egy évvel ezelőtt olyan nyelvtörvényt fogadott el, mely lehetővé teszi a szlovák Délvidék magyarosítását, amit a városok, községek és utcák egyedülálló átke­resztelése tanúsít."... Ez nem teljesen logikus. Ugyanis nem átkeresztelésről, hanem eredeti nevek visszaadásáról van szó, és ez nagy különbség. Az sem igaz, hogy ez a világon egyedülálló. Leningrád ismét Szankt Peterburg és a volt szocialista táborban nagyban átke­resztelik az utcákat. Talán csak a Szovjetunió inspirálhatott bennün­ket arra, hogy a községeket szemé­lyekről nevezzük el. Legjobb akarat­tal sem jut eszembe egy másik olyan ország, ahol ez nagyobb mértékben gyakorlat lett volna. Ráadásul az egészet logikátlanul, dilettánsán és következetlenül való­sították meg. Nem tudom, miért han­gozzon számomra Parkan kevésbé szlovákosan, mint mondjuk Pernek, Diósek mint Hronsek esetleg Grina­va mint Myjava. Ha a szó eredetét tekintenénk döntőnek, nemcsak Hochtensteth nevét kellene megvál­toztatni, hanem Ružomberokét és Kežmarokét is. Sőt, nem maradna a térképen a tiszta szlovákosan hangzó Iľanovo sem, amely a latin Villa Novából keletkezett. Az egyik oldalon kiseprűztük a nevekből a szenteket, a másikon Kiripolecel Kostolištenek neveztük el. Nem sze­gényítettük helységnévtárunk sok­színűségét, amikor Hasprunkát, Rarbokot, Hochštetnót, Piargyt Stu­dienkának, Rohožníknak, Vysoká­nak és Štiavnické Banenak nevez­tük el? Liptovský Gombáé Hubovára változott, annak ellenére, hogy a gomba szót a magyarok a szlávok­tól vették át és így megőrizték ere­deti alakját. Mit, mondjunk arról a buzgó nyelvőrről, aki a gyönyörű Braväcôt Braväcovóra változtatta, amivel megváltoztatta jelentését? Nem tehetek róla, de az egészben azt látom, hogy viszonozni akarták a régebbi sérelmet, meg akarták mutatni „ki itt az úr". Mert hogyan is magyarázható másképp az, hogy ttlRODm OBRODA a szlovák személyiségekről túlnyo­mó részt magyar lakosságú közsé­geket és nem a német nevű közsé­geket nevezték el? Nemzetébresz­tőinket igazán nem tiszteltük meg ezzel! Egy Štúr formátumú szemé­lyiség aligha örülne annak, hogy egy olyan községet neveztek el róla la­kosságának megkérdezése nélkül, amelyhez semmi köze sem volt. Milyen következtetést vonhatunk le? Nem állítom, hogy most fejetle­nül mindent vissza kell keresztelni. Aligha szeretné valaki is, hogy Rá­cát - Récsét ismét Račišdorfnak nevezzék. Lehet, hogy Keresztúr la­kosai már megszokták, hogy Križo­vanyban laknak. Amennyiben azon­ban a lakosok többsége azt kívánja, hogy községük visszakapja régi ne­vét, amelyet a mai napig is használ­nak, nem látom okát annak, hogy kérésüket ne teljesítsék. Kiharcolták ezt maguknak Vajnory, Limbách ós Telgárt lakosai, és senki sem vádol­ta őket német sovinizmussal. Vagy talán szemükre vetették Čierny Ba­log lakosainak, hogy valakit elma­gyarosítanak, amikor bejelentették,, hogy ők nem akarnak Blhban lakni? Akkor miért nem teszik ezt lehetővé a nagybalogiaknak Veľký Blhból? A földrajzi elnevezések, eredetük­re való tekintet nélkül, szellemi örök­ségünket képezik. A háború utáni átkeresztelések érzéketlen beavat­kozást jelentettek. Miért akadályoz­zuk akkor, az örökséghez való visz­szatérést ott, ahol az természetes? PAVOL BRUNOVSKÝ Národná Obroda AKIK JÖNNEK ES AKIK ELMENTEK LELTÁR A KOMÁROMI GIMNÁZIUMBAN A Duna parti határváros, Komárom magyar gimnáziumának jó hírét a bencés rendiek igazgatása után sem veszejtette el soha sem rendszerbéli váltás, sem a mindenkori politikai helyzet nemzetisé­gekre figyelő szorongatása. Tanulójának lenni rangot jelentett, hagyományok to­vábbélését és - főleg - kitűnő általános, valamint kiváló matematika-fizika felké­szültséget. E hagyományok továbbvivője, a gimnázium mai igazgatója, Ipóth Barna­bás maga is e kéttantárgyban érdekelt magas szinten. Az iskola jövője tehát e teljesítményorientált, liberális gondolko­dású szakember kezében jó helyen van. Ilyenkor iskolaév végén számadásra készül az intézmény, ilyen értelemben kérdeztük tehát az igazgatót, tájékoztas­son azokról, akik elmentek, s azokról is, akiket a szeptemberi becsöngetés ide szólíthat majd, - Köztudott, hogy egy nyolcosztályos gimnáziumi és négy klasszikus osztályt hirdettünk meg, s'a nyolcvan százalékos túljelentkezésből százötven gyereket vet­tünk föl. Szigorúak voltunk, a fölvételi mindenki számára kötelező volt, akadt mód tehát a rostálásra. Különféle tagoza­tokat indítunk, de a végső besorolást - természetesen a gyerekek óhaját ala­pozva - majd szeptemberben véglegesít­jük. Egy matematika-fizika tagozatos, egy nyelvi, egy általános és egy általános­keresztényi tagozatos osztály indul, a kü­lönbség valamennyiben az óraszámok módosulásával mutatkozik meg. Úgy tet­szik, az idén jó anyagot kaptunk, például felvételinek minősítettük az általunk szer­vezett matek-fizika és szlovák-magyar nyelvi vetélkedő győzteseinek helyezé­sét, csakúgy, mint az országos tárgyi olimpiákon való helyezéses szereplést, így harmincan kerültek be, ámde a tago­zatos besoroláshoz mindenki egyformán tesz majd tehetségvizsgát szeptember­ben. Érdekes, hogy a hitoktatásra kon­centrált tagozatot viszonylag kevesen vá­lasztották, úgy látszik ezért, egyféle álta­lános irányzatú osztály lesz ez is, a tanó­rák után előadott hittanra tehát érdeklő­dés szerint járhatnak, s nemcsak ók, hanem más tagozatosok is. Az iskola jogi önállósulását mi örömmel fogadtuk, sok aktív kollégámmal magunk dönthetünk jövőnkről. A pénz szűkös, de ki fogunk jönni belőle. Jövőre belső rekonstrukció indul, mert kevés az osztálytermünk, gya­korlatilag a szaktantermeinket is meg kel­lett szüntetni. A tantestület egyre fiatalo­dik, összetétele jó, talán csak nyelvszako­sokra, főleg németesre lenne égetően szükség. Külső tanerővel kell megolda­nunk, mert vendégtanár eltartására nem is gondolhatunk. A nyelvi tagozatos osz­tály egyik fele németet, másik angolt tanul majd, s harmadikban hozzáveszik a má­sik idegen nyelvet, A nyolcosztályos gim­náziumi oktatás beindulása nagy érdeklő­dést váltott ki vidéken is, pedig mi kollégi­umi elhelyezést nem tudunk nyújtani. Százhúsz gyereket kellett elküldenünk, úgyhogy a legjobbak maradtak, érzésem szerint olyan tíz-tizenötnek jósolok gyön­gébb szereplést. Mostmár csak a tanáro­kon múlik minden. Az érettségizettekről Szedmáky Ágota mérők, az iskola pályaválasztási tanácsa­dója ad részletes felvilágosítást. - Túl­nyomórészt egyetemre és főiskolákra fel­vételiztek a diákjaink. Hetvenöt százalé­kuk tett így, a maradék hoszonöt jórészt felépítményiken szeretne továbbtanulni, például kereskedelmi akadémián, peda­gógusképzőben. Diákjaink közül nyolcan már felvételi nélkül bekerültek, s Prágától Pardubicén át Pozsonyig ott lesznek majd a felsőfokú intézményekben, összesen öt tanuló nem készül sehova, ők szülői vál­lalkozásokba kapcsolódnak majd be, tu­domásunk szerint munka nélkül egyetlen végzősünk sem marad. Külön büszkeség, hogy egy diákunk fölvételi nélkül bekerült az új pardubicei Közigazgatási Karra, ahol közgazdaságot, jogot és egyéb irá­nyításhoz szükséges tantárgyat taníta­nak, Úgy érzem, mi tanárok is jó minősí­tést kaptunk diákjaink sikeréért, (brogyányi)

Next

/
Thumbnails
Contents