Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-22 / 145. szám, hétfő
1992. JÚNIUS 17. HR tÚJSZ Ó M HAZAI KÖRKÉP FÖLDÜGYBEN SZ. J. jeligére • Feleségem a nagyszülők, szülők után jogosult személy lett volna, de már meghalt. Gyermekünket korábban elvesztettük. Ha a jogosult személynek nincs gyereke, férje örökli a rá eső földrészt? -A törvény értelmében a rá eső földrészt mint örökös vagy jogosult személy a férj örökli. A fent említett földterület tehát a férj tulajdonába megy át. TÖBB OLVASÓNK KÉRDEZI • A szövetkezeti transzformációs törvény vonatkozik az állami gazdaságokra? - A szövetkezeti transzformációs törvény az országban lévő valamennyi szövetkezeti formára - fogyasztási, ipari, lakás- és egyéb szövetkezetek - vonatkozik, de az állami gazdaságokra nem. Az állami gazdaságokat az állami vállalat szerint privatizálják a privatizáció második hullámában. Tehát arra a földtulajdonosra, akinek földjét efsz vette el, de a szövetkezet időközben állami gazdaság része lett, csak a földtörvény vonatkozik, a szövetkezeti transzformációs törvény nem. N. V. Gúta • Az egységes földműves-szövetkezet alapító tagja voltam, majd 1976-ban, huszonhat évi munka után kiléptem a szövetkezetből. Jogosan hagytak ki a transzformációból? - A transzformációs törvény feltételül szabja meg, hogy vagyonrészesedést a szövetkezetből a szövetkezeti tag a ledolgozott évek után csak akkor kap, ha 1991. november 30-án a szövetkezet tagja volt. S. F., Udvard • Édesapám 1950-ben cséplőgépet, két traktort, ekéket adott át az egységes földműves-szövetkezetnek. Kértük a kárpótlást, de ezt a szövetkezet elutasította, azzal, hogy csak a földdel együtt jár. Mire van jogunk, mit kérhetünk a szövetkezettől? * - A bevitt élo és holt leltár (értéke) mezőgazdasági célokra kapható vissza, ezért szükséges, hogy a mezőgazdasági földet is kivegyék gazdálkodásra. Dr. PONGRÁCZ LÁSZLÓ ÉS A CSALÓK VISSZATÉRTEK Június 14-éig Szlovákia területén 9416 vállalat került árverésre. Ezek kikiáltási ára összesen 11 469 millió koronát tett ki, az árverezés utáni értékük pedig eléri a 13 653 118 000 koronát - közölte Roman Žitný, a Szlovák Privatizációs Minisztérium kabinetfőnöke. Roman Žitný megerősítette Ladislav Pittnernek, az SZK belügyminiszterének csütörtöki kijelentését, hogy a kisprivatizálással kapcsolatos árverezések során csalások és különféle üzelmek történtek. Elmondta, hogy erre főleg Pozsonyban került sor, ahol a visszaélések kiküszöbölése érdekében az érintett tárca az elmúlt év végén nagyarányú személycseréket eszközölt a járási privatizálási bizottságok élén, változtatásokat hajtott végre az árverésben részt vevők számbavételének módját és az árverezési helyiségek kiválasztását illetően. Említést tett arról a három személyről is, akiket a fenti törvénytelenségek elkövetésének vádjával az idén márciusban őrizetbe vettek, de két hónap múltán a bíróság szabadlábra helyezte őket. ,,Ma ismét árvereznek, és ismét csalások történnek,, de ez már a rendőrség és nem a minisztérium ügye" - mondotta a kabinetfőnök. NEMZETI ÖNVIZSGÁLAT KEZDŐDIK? GONDOLATOK EGY DOKUMENTUMFILM KAPCSÁN T öbb terjedelmes írás látott napvilágot a hazai sajtóban a Heydrich elleni merénylet 50. évfordulója alkalmából. A publicisztikai megemlékezések láthatóan az új tényeket, összefüggéseket „felfedező szándékkal" íródtak. Igazi meglepetéssel azonban alighanem egy olyan dokumentumfilm szolgált, mely nem magára a merényletre, hanem az utána következő helyzetre vet fényt. Persze, hangsúlyozni kell: nem a véres megtorlás, a kegyetlen bosszúállás tobzódásáról kerültek elő újabb félelmetes bizonyítékok. Éppen ellenkezőleg. Az „SS-3" című, a Csehszlovák Televízió első csatornáján nemrég sugárzott filmdokumentum a cseh tömegmagatartás hihetetlennek tűnő mozzanatait idézte, ami szinte a szentségtöréssel egyenértékű. Pedig a cseh származású, angliai Jan Kaplan és lengyelországi születésű felesége valójában nem tett mást, mint hogy „szűrés" nélkül kezelte a háború alatti Cseh- és Morvaország, a Böhmen und Mähren protektorátus mindennapjairól szóló filmhíradókat. A megrökönyödés azonban aligha maradhat el. Főként azokat a korabeli felvételeket látva, amelyek röviddel azután készültek, hogy a SSpribékek a prágai Ressel utcai görögkeleti templom előtt többórás tűzharc után kiterítették a hét ejtőenyős holttestét. A merénylőket nem sikerült élve ártalmatlanná tenni. De gondolt-e valaki arra, hogy az ejtőernyősök bátor, hősies, halált megvető viselkedése idején Prága a nemzeti önmegalázás színhelyévé is válik? A „templomi akció" ugyanis a korabeli háborús Prágából minden egyebet elhomályosítva él a köztudatban. Emlékezzünk csak vissza a Merénylet című, a hatvanas évek közepén született nagy sikerű játékfilmre, a görögkeleti templom kriptájában menedéket talált bujdosók lerohanását felelevenítő jelenetekre. A nézőkben szinte feltört a fájdalom, amikor az esélytelen tűzharcra berendezkedő ejtőernyősök egymásnak adták a parancsot: - az utolsó töltényt a saját halántékba. A film megrázó erővel mutatta be az utolsó leheletükig harcoló merénylők haláltusáját. A képi megjelenítés tökéletes valósághűséget teremtett. S talán túl is nőtt önmagán. A hét ember drámája szinte korképpé kerekedett - a nemzeti ellenállás jelképévé vált. Lehet, hogy az alkotók akarata ellenére. Hisz ahhoz, hogy elmosódjon a határ egy szűk csoport fegyverténye és a nemzeti helytállás között, hogy a rész rákopírozódjék az egészre, nem is volt szükség szerzői csúsztatásra. Elég volt a háborús évek cseh társadalmáról kialakított kép árnyalatlansága, s az erre épülő közszellem. Miről is van tulajdonképpen szó? Jan Kaplan -dokumentum-öszszeállításában a megszállókat éltető prágai tömegtüntetések sorozatáról történik említés. A képsorok egyébként azt sugallják: a merényletet Beneš és köre azért szorgalmazta, hogy a Hitler-ellenes nemzetközi közvélemény előtt ellensúlyozzák azt a kedvezőtlen benyomást, amit a protektorátus lakosainak mindennapjaiban tetten érhető, úgymond, lojalitása váltott ki. S egyszer csak megelevenedik a Vencel teret betöltő végeláthatatlan tömegáradat, amint több mint 200 ezer ember náci karlendítéssel esküszik hűséget a nagy német birodalomnak. Micsoda pokoljárást kellett megélniük a résztvevőknek, akik, miközben felcsendült a cseh himnusz, annak lágyan omló dallamaiba szinte belésóhajtották határtalan szomorúságukat, de a végén azért kitört az elrendelt üdvrivalgás. De miért is van ezen csodálkoznivaló ma, kényszerpályákra siklott útkeresések reménykedő önáltatásai után. Egyébként ne feledjük: a 600 ezres Prágában több mint 20 ezer rendőrkopó tanyázott akkoriban. Tehát szinte minden kéttucatnyi emberre jutott egy náci fogdmeg. Volt-e hát menekvési lehetőség a hatalmi gépezet „tömeges hódolatot" produkáló leleményeivel szemben. A terror és a túlélési esélyeket kínáló ravaszság párosítása nyilván kedvezett a kiváráši taktikának. S így alighanem az adott helyzet, nem pedig valamiféle mélyen gyökerező nemzeti jellemvonás táplálta a háború alatti Franciaországból ismert „attentizmust", vagyis a várakozó politika sajátos csehországi változatát. M indazonáltal Jan Kaplan úgy érzi, hogy mégis a legendaromboló szerepébe került, amit egyébként kedvére valónak talál. ,,Az elmúlt 24 évet Angliában töltöttem, ott naponta lehet tanúja az ember a legendarombolásnak" - mondotta Ondrej Neffnek, a Mladá fronta Dnes hasábjain. Arra azonban már ő sem vállalkozott, hogy filmjébe besorolja a Cseh Nemzeti Színházban készült korabeli felvételeket, amelyek megörökítették az „alávaló gyilkosságot" elítélő legkiválóbb cseh színészek nyilatkozatait. Hát igen. Az önvédelmi reflexek működésének létjogosultságát kár lenne tagadni. Csakhogy a másik világháború utáni szemlélettel, mely a fasizmussal való szembeszegülés legkisebb mértékegységévé egész nemzeti. közösségeket tett, mindez nem férhetett össze. így az egyes nemzeteket fasizmussal ' megbélyegző ítélkezés másokat szőröstülbőröstül a megigazultak között tartott nyilván. Való igaz, hogy az elmúlt évtizedek kizárólagossága nem tűrte a kellemetlen mozzanatok felemlegetését. De mindehhez a győztesek táborába került országok és népek körében könnyen gyökeret eresztő szeplőtlenségi tudat szolgáltatta az ösztönzést. Ki hinné, hogy a hatvanas évek közepén, amikor a Karlovy Vary-i filmfesztiválon bemutatták a Cseres Tibor Hideg napok-iából készült filmet, egyes csehszlovákiai lapok úgy vélekedtek: jó, hogy ébredezik a magyarok háborús bűntudata. Holott a regény és a film akkor azzal a szándékkal készült, hogy a nemzeti önvizsgálathoz a régió más népeinek is ösztönzést adjon. S ez nem történt meg. Vajon a mostani film egy ilyen jellegű kísérlet kezdete? Nos, a valamennyi kelet-európai nép számára elkerülhetetlen nemzeti önvizsgálat hosszú ideig tartó elhárítása után alighanem számolni kell a sokkhatással, s talán egyéb kellemetlen felismerésekkel is. Valahogy elsikkadt például a hazai lapok külföldi sajtószemléjének áradatában a The Times nemrégi, a keleteurópai helyzettel foglalkozó kommentárja, melyben többek között ilyesmi olvasható: ,, Prága a kommunista informátorok leleplezésében nagyobb buzgalmat tanúsít, mint annak idején a náci szimpatizánsok felkutatásában." A múltból visszamaradt tehertételek, akarva akaratlanul is frusztrációs feszültség forrásává válhatnak. Ki tudja, vajon a cseh-szlovák viszony fejleményeiben mennyire játszanak szerepet a nemzeti önképek torzulásai? Napjaink feszültséggel teli légkörében drámaivá fokozódva érződik, hogy a múlttal való teljes és őszinte szembenézés - elodázhatatlan. De akkor mit jelentsen az, hogy a Kaplan házaspár filmjét a programelőzetes minden különösebb észrevétel nélkül ajánlotta a nézők figyelmébe, s a bemutatónak sincs számottevő visszhangja? KISS JÓZSEF ALK0TMANY0S MÓDSZER VAGY IDŐHÚZÁS A Meőiar-Klaus megbeszélések szombat hajnalra újabb eredményt hoztak. Kész a politikai egyezmény, elkészült a szövetségi '• kormány programnyilatkozatának tervezete. A hajnalig tartó megbeszélések után kiderült, hogy a két győztes párt programjai közti - áthidalhatatlannak tűnő - különbségek ellenére is meg lehet egyezni. Az eredmény sajnos egyre világosabb. Múlt héten még csak impulzusokról írtunk: a két győztes párt elnöke köztársasági kormányfő lesz. Szombat hajnalra azonban pontosan megfogalmazták: a szövetségi kormány mandátuma valóban záros s rövid határidőre szól s nevezzük annak funkcióját bárhogy, a fölszámolás kormányává alakul. Az eredmény tehát nem az, hogy tisztázták az államjogi elrendezés kérdésében elérhető kompromisszumos megoldásokat, hanem az, hogy a Meőiarék által vázolt öt alternatíva közül csak az utolsó, az önállósulás valósítható meg. Ilyen jellegű s horderejű kérdésekről érdemben csak a népszavazás dönthetne. De szombat hajnalban Miroslav Macek a PDP alelnöke csak ennyit mondott: a népszavazást a tárgyalások eredményei nem zárják ki, de nem is írják elő. Az államjogi elrendezésről ugyanis a köztársasági parlamentek döntenek, s hogy milyen mechanizmusokat használnak majd, azt szeptember végéig kell kidolgozniuk. Szeptember végéig újra várhatunk. Eközben persze nem zárhatóak ki az egyoldalú lépések, nem zárható ki a propaganda „eredményes" munkája sem. Vegyük csak sorra: a szlovák szuverenitási nyilatkozat elfogadása után a szlovák parlament az önálló szlovák alkotmányt fogadja el. Ez az alkotmány Szlovákia nemzetközi jogalanyiságával számol, magyarán egy önálló, szuverén Szlovák Köztársasággal. Ezt az alkotmányt Meőiarék - s velük együtt az SZNP és a DBP - augusztus végére ígérik. Az alkotmány elfogadásával olyan helyzetbe kerül az ország, hogy előfordulhat: nem lesz miről dönteni a népszavazás során. A pártközi tárgyalások ugyanis kizárták az unió, a konföderációs vagy az unitárius elrendezés lehetőségét. A föderáció pedig nem számol két önálló jogi szubjektummal. így az alkotmány elfogadása utáni referendum csak ratifikációs lehet és sok polgár döntését befolyásolhatja majd a már létező jogállapot. Szeptember végéig csak a mechanizmusok tisztázódnak. Utána majd kiderül, mikor születhet végleges döntés, de közben a bősi erőműhöz hasonlóan több olyan intézkedés történhet, amelynek eredményei visszafordíthatatlanok. A külföldi tőke ahelyett, hogy a stabilizálódással kecsegtető választások után „fölszállt volna a Szlovákiába induló gyorsvonatokra", újra mérlegel (és nem jön). Ha az államjogi kérdésekben Papiernický vagy Milovy példáját követeli az ország, a külföldi befektetők továbbra is várakozó álláspontra helyezkednek. S így a Bôrik szállóban hosszas megbeszélések után létrejött egyezmények egyik céljukat sem érik el igazán. Az alkotmányosság betartását azért, mert a népszavazás intézményét teszik fölöslegessé, a stabilitás ígéretét pedig azért, mert az államjogi kérdésekben további hosszú hónapokig nem születik elfogadható döntés. A választópolgárok pedig nem ezt akarták, akarják. Bármennyire néz ki szépnek és eredményesnek a tárgyalások sorozata - amely ugye korántsem ért véget - egyetlen eredmény született igazán: az ország kettéválása nem spontán módon és nem ellenőrizhetetlen folyamatok eredményeként jön létre: S ez az eredmény a feszült belpolitikai és nem mindig kiegyensúlyozott nemzetközi helyzetben vajmi kevés biztonságot nyújthat a polgároknak. LOVÁSZ ATTILA „Főnök, ez több évre meghibásodott..." (Pavol Duchoň rajza) A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 11403/91 Boros Lajos, 1901. XI. 27., Sajószárnya, meghalt (Dombasz) 11404/91 Boros Elemér, 1910. VI. 3., Récske, meghalt (Dombasz) 11405/91 Boros Márta, 1925. IX. 11., Rozsnyó (Dombasz) 11406/91 Botló László, 1922. X. 22., Nagymegyer, meghalt (Karakasz) 11458/91 Bela Ladislav, 1920. I. 13., Nagyszellő (Gorlovka) 11460/91 Bimba Jozef, 1896. IV. 9., Kassa, meghalt (Szambor) 11461/91 Bodnár János, 1907. II. 21., Nagykapos, meghalt (Szambor) 11466/91 Brusnický Michal, 1918. XII. 13., Ipolynagyfalu, meghalt 11467/91 Bugár Bálint, 1912. I. 23., Dunaszerdahely, meghalt (Noviszanc) 11661/91 Bacsó Benő, 1921. V.-21., Berzéte, meghalt (Kijev) 11662/91 Bačo Ondrej, 1911. X. 10., Berzéte (Zavoronyezs) 11663/91 Bacsó István, 1915. III. 18., Berzéte (Kijev) 11679/91 Batta István, 1900. VII. 17., Véke, meghalt (Szambor) 11680/91 Bene András, 1922. III. 8., Zselíz (Satura) 11682/91 Bodnár János, 1900. X. 7., Csicser, meghalt (Szambor) 11683/91 Bodnár Mihály, 1907. VII. 18., Csicser, meghalt (Sztalinov) 7689/91 Blažek Ján, 1905. IV. 26., Kajal (Szesztroj) 11684/91 Bodnár Péter, 1901. I. 7., Csicser, meghalt (Sztalinov) 11685/91 Bodnár Sándor, 1910. I. 30., Csicser, meghalt (Sztalinov) 11686/91 Bolya Imre, 1907. IV. 18., Fúr (Kujbisev) 11687/91 Borka István, 1913, I. 30., Szímő, meghalt (Minszk) (Folytatjuk)
