Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-22 / 145. szám, hétfő

PUBLICISZTIKA I ÚJ SZÓé 1992. JUNIUS 22. STRANDNÉZÖBEN Deáki: A gyerekek már megnyitották a szezont (A szerző felvételei) Vízibicikli és szabadtéri mozi (VINCEERDŐ) Akik ismerik, tudják, hogy rendkí­vül előnyös helyen: a járási székhely . és egy szintén városi rangú telepü­lés, Diószeg között fekszik, gyönyö­rű természeti környezetben. Távol­sága a forgalmas főúttól éppen elég­séges ahhoz, hogy az autók zaja­füstje ne jusson el idáig, ugyanakkor még kerékpárral is mindössze kb. egyperces pedálozásról van szó. A bejárat előtti parkolóhely megle­hetősen szűknek tűnik, de rövidesen megkapjuk rá a magyarázatot. Az autók ugyanis a fürdő területén, te­hát „kapun belül" is parkolhatnak, célszerűen kialakított sávokban, a fürdővendégek mozgásterének bárminemű korlátozása nélkül. Ugyancsak belterületen helyezhetik biztonságba járműveiket a kerékpá­rosok is; az állványok közvetlenül a bejárati ügyeletesek bódéi mellett találhatók. Megtudtuk egyébként azt is, hogy - az idei szezonban először - 12 tagú biztonsági csoport teljesít majd szolgálatot a fürdő területén. Az öt fürdőmedence harmonikus területi egységet alkot. Vizüket egy természetes kútból és egy 64 C-fokos termálforrásból „keverik", az igényeknek megfelelően. így pl. a 160 cm mély úszómedencét 24, az úszni nem tudók 90 cm mély ikerme­dencéjét 28 fokra temperálták. Igazi „pancsoló" a gyermekek csúszdás­szökőkutas körmedencéje, a legme­legebb pedig az ún. ülőmedence: ennek vize 34-36 fokos. A meden­céket napozólócák kettes-hármas sora övezi, a gondozott pázsitot nádból készült hangulatos naper­nyők, padok, gyermekjátékok tarkít­ják. Ugyanitt épül a szabadtéri mozi, amely a főszezon kezdetére várha­tólag elkészül. A termálfürdő egyedi színfoltja a területén található termé­szetes tó, amely jelenleg még tisztí­tásra vár ugyan, de ezt követően csónakázni és vízibiciklizni lehet majd rajta, szintén az idén először. Egy vasárnap délutáni látogatá­son kívül hosszabb itt-tartózkodást is lehetővé tesz vendégei számára a termálfürdő. A tó partján lévő turis­taszállóban - amely egyébként egész évben üzemel - 190-210 ko­rona egy szoba egy éjszakára, s rö­videsen megnyitja kapuit a 41 össz­komfortos faházból álló „falu" is. Ezek a házak 2-2 helyiségből áll­nak, külön villanytűzhellyel, hűtő­szekrénnyel, fürdőszobával, WC­vel, igaz, nem lesznek éppenséggel olcsók (kb. 400 korona naponta). Sátorozásra a fürdő területén nincs lehetőség, a lakókocsik számára vi­szont külön telket jelöltek ki, ahol jelenleg épül a műszaki hálózat (elektromos csatlakoztatok stb.)! Büféből, falatozóból úgy tűnik, van elég, s az árak is elfogadhatóak. A fürdő egyébként hétfőn délután kettőtől este hétig, a többi napon pedig reggel kilenctől este hétig üze­mel, ám a nyitvatartási a filmvetíté­sek napján tíz óráig meghosszabbít­ják. Beléptidíj felnőttek számára 17 korona, gyermekeknek - 15 éves korig - 10 korona. Július-augusz­tusra szezonbérlet is váltható, sze­mélyenként 950 koronáért. Diszkóbár és erotikus program (DEÁKI) A faluban hiába keresné bárki: jó öt kilométert kell autózni vagy bica­jozni Felsőszeli felé, hogy megtalál­juk az ismert termálfürdőt. Itt, talán a régebbi hagyományoknak köszön­hetően a nem kimondottan strandidő ellenére is „nyáribb" kép fogad mint Vinceerdőn: a medencék felől élénk gyerekzsivaj hallatszott, s a portán éppen érkezésünkkor jelentkezett be egy Morvaországból érkezett idősebb házaspár. Miután átvették a faház kulcsait, mi is az elszállásolási lehetőségek felől ér­deklődtünk. Megtudtuk, hogy a leg­drágább, előregyártott elemekből épült ún. okálházak 350 koronába kerülnek egy éjszakára, de ezek legtöbbjét szövetkezetek, vállalatok bérlik. Az ugyancsak négyszemé­lyes faházak - méretüktől függően - 260, illetve 280 koronába, míg a turistaszállóban 170 korona a két­ágyas, 220 pedig a háromágyas szoba. A lakókocsi kb. 100, a sátor - méretétől függően - 80-90 koro­nába kerül egy éjszakára, ám ebben az összegben benne van a belépti­díj, a parkolási díj és a villanyáram használata is. Ezen kívül közvetle­nül a fürdőben is bérelhetők négyszemélyes sátrak, napi 120 ko­ronáért. A környezet nagyon szép: az öt medencét szinte úgy kell megkeres­ni a dús lombú fák között. A kutakból egyébként nagyjából ugyanaz a ter­málvíz folyik, mint Vinceerdőn, s a fürdési lehetőségek is ugyan­azok, beleértve az itt „olasz fürdő"­nek nevezett ülőmedencét is. A szol­gáltatások hálózata viszont már az első futó körbepillantás nyomán is nyilvánvalóan gazdagabb, sokré­tűbb. A nélkülözhetetlen büféken, lángossütőkön kívül találunk itt em­léktárgy-árust, játéktermet, sőt, egy valóságos butiksort is. Lehet kerék­. párt, sportszereket bérelni, van röp­labdapálya, a kisebbeket libikókák, hintalovak és egyéb játékok várják a parknak is beillő zöldövezetben. A fiatalok számára már befejezés előtt áll az attraktív kivitelezésű disz­kóbár, a felnőtteket pedig hamisítat­lan nagyvárosi, neonreklámos night club várja, szoláriummal, erotikus programmal, miegymással. A sellyei magánvállalkozó tulajdonos nyilván külföldi látogatókra is számít, hiszen az épület feliratai a szlovák és ma­gyar mellett német nyelven is olvas­hatók. Egy szó mint száz: a deáki fürdő igyekszik lépést tartani a kor­ral, úgy is mondhatnánk, hogy igyek­szik „világiasodni" Most már igazán csak egy hosszú, forró nyár kelletik, hogy elváljon, milyen sikerrel. Meg persze kellő számú, és megfelelő vastagságú pénztárcával rendelke­ző fürdővendég. VAS GYULA A KIS HASZON IS HASZON AZ IDEGENFORGALOM FELLENDÍTÉSÉHEZ ÖTLET IS KELL Gyűgyöt elhagyva, Egeg falu határá­ban található a szövetkezeti dolgozók gyógyüdülője, melynek közkedveltsége közismert ugyan, a múltban mégsem ho­zott hasznot. Hogy miért? Egyrészt azért, mert ilyen „apróságokra" nem kellett odafigyelni, másrészt azért, mert bizo­nyos szövetkezeti elnökök, akik ha úri kedvük úgy tartotta, lakosztályt béreltek egy egész évre, hogy néhány órát, napot ott tölthessenek. A köz vagyona közpréda lett, amiről nem illett beszélni. A beutalóval rendelkező szövetkezeti tagok elégedettek voltak a szállással, a koszttal, de azzal kevésbé, hógy a gyógykezelésekre - saját busszal ugyan - a fürdővárosba kellett utazniuk. Amikor 1989-ben felépült a fedett olasz­medence, úgy tűnt az úszás lehetősége vonzza majd az embereket. De nem, Ezért a létesítmény új vezetője új ötlettel állt elő: meg kell szüntetni az emberek ide-oda utaztatását, s a vízkúrákat hely­ben kell szolgáltatni. A gazdaságosság elve elsőrendű követelmény lett még a rendszerváltás előtt-emlékezett vissza Milan Púliš, üdülővezető, - Sajnos, an­nak ellenére, hogy bizonyos szakmáknál a beutalók 80 százalékát ma is az állam fedezi, a szövetkezeti tagok - traktoristák, fejők, etetők, növényvédők stb. - nem használják ki az adott lehetőséget. (Egy beutaló teljes ára 3 125 korona). Felelőt­lenség volna ölbe tett kézzel várni az erre tévedőkre. Úgy segítünk magunkon, ahogy tudunk. Úszótanfolyamokat szer­vezünk annak ellenére, hogy a gyerekek hamarabb tönkreteszik a berendezést, de ittlétük bevételt jelent. Nem tagadom, számomra a kis haszon is elfogadhatóbb, mint a semmittevés. Most nyereségesek vagyunk, de a pénzt nem adják „ingyen". Meg kellett és meg kell ragadni minden alkalmat, hogy idecsalogassuk, majd ide­szoktassuk a vendégeket. Nincsenek Méry Gábor felvétele nagyratörő vágyaink - nem a dúsgazdag nyugatiakra kívánunk specializálódni -, tudjuk, hol a határ. Két évvel ezelőtt saját utazási irodát hoztunk létre, s a nálunk üdülőknek bel- és külföldi kirándulásokat szervezünk. Szívesen látjuk a hétvégi vendégeket, de a már hagyományosan hozzánk járó sportolókat, az erdei iskolá­sokat is. Rendelkezésükre bocsátjuk fa­házainkat, amelyekben a szállás jóval olcsóbb, mint a szállodánkban. Nem uta­sítunk el senkit, alkalmazkodunk a vendé­gek kívánságaihoz és akkor vagyunk elé­gedettek, ha ők is elégedettek. Újabban néhány magyarországi iskola nem Vácott szervezi az úszótanfolyamo­kat, hanem naponta hozza-viszi a diáko­kat a szövetkezeti üdülő melegvizű uszo­dájába. Mindkét fél jól jár. A medencék fenntartása általában veszteséges... - A másfél méter mély, 33,5 méter hosszú olasz, öntisztító medencébe 450 köbméter víz kell. A vizet napkollektorok­kal melegítjük, ha borús az idő, gázzal. A medence üzemeltetése havi egymillió korona veszteséget jelent. Ezért kell az elúszott milliókat mással behozni. A meg­oldást a termálvíz kihasználása jelentené a medencében és a gyógyrészlegen egy­aránt, Az lenne a jó, ha a termálvizet idevezethetnénk. Tárgyaltunk már a gyü­gyi fürdő igazgatóságával, ám ők ebbe nem egyeznek bele, azzal érvelnek, hogy a furat tulajdonosa az állam, mi pedig a szövetkezeti vagyont kívánjuk gyarapí­tani. Szerintem az elutasításnak más oka van. Ugyanis, ha itt is termálvíz volna, szinte biztos, hogy sokan nem Gyügyön, hanem nálunk kezeltetnék magukat. Szolgáltatásaink olcsóbbak, a vízkúrákért 90 koronái kérünk, a fürdőben 52 márkát. Persze, a harcot nem adjuk fel, próbálko­zunk... Vadászat és borkóstoló Az üdülő vezetősége felmérte a lehe­tőségeket, s nagyon reálisan látja, kik tölthetnék szabadságukat ezen a vidé­ken. Tapasztalták, sok a vadászni vágyó, főleg osztrák és német turista. Egy há­romnapos vadászatért szemrebbenés nélkül kifizetnek kb. hatvanezer koronát anélkül, hogy lőnének is valamit. Sajnos, tudtuk meg Milan Púlištól, jelenleg még a monopol helyzetben lévő Tatralov uta­zási iroda uralja a piacot, s óriási bevéte­leiből csak keveset juttat azoknak, akik a vadállományt, az erdőt gondozzák Ezért tervezik, hogy a már meglévő uta­zási irodával megkeverik kissé a Tatralov kártyáit, s véget vetnek egyeduralmának. Azt remélik, ha jönnek a vadászok, jönnek a barátaik, a családtagjaik is... - Vendégeinket felkészülten fogadjuk. Fokozatosan felújítjuk a szobák berende­zését, elkészült a teniszpálya, s a napok­ban hangulatos borpincét nyitottunk, ahol a vendégek a Hont vidék borait kóstolgat­hatják. A 127 fajta bor mellé nemcsak juhsajtot és pogácsát kínálunk, hanem rostonsülteket is. Hinni szeretnénk, hogy a hangulatot emelni fogja a cigányzene­kar is. Hátha éppen a borospince lesz a vendégcsalogató. Szakemberek kellenek Beszélgetőtársunk nyíltan szólt a szakemberek hiányáról is. A valamikori 78 alkalmazottból már csak ötvenhármán látják el a vendégeket. - Gyakran beszélünk a munkanélküli­ség réméről, mégis vannak, akik nem becsülik meg a munkát. S mert a szintet tartani kell, kénytelenek voltunk néhány kollégától elbúcsúzni, gyakran a túlzott alkoholfogyasztás miatt. Sikerült megol­dani a bérezés kényes kérdését is, A ma­gasabb bér csak a jobb munkáért jár! Egyszerű, nem? A 147 ágyas szövetkezeti üdülőben ottjártunkkor is nagy volt a nyüzsgés. Hol a sportolóké, hol az úszó-, illetve a fogyó­kúra-tanfolyamok résztvevőié volt a me­dence, a szauna. - Csak akkor lehetünk elégedettek, ha telt házunk van. Igaz, ilyenkor több a ten­nivaló, de ez igy van rendjén. Mi már tudjuk, hogy az idegenforgalom nagyon jó bevételi forrás, Csakhát a fejlesztéséhez nemcsak anyagiak kellenek, hanem egy ;sor felesleges, a fellendülést gátoló elő­írás, rendelet eltörlése is. Sok kis csator­nán elfolyik a nehezen megszerzett pénz, s cserébe nem is kapunk semmit. - Talán ha mondana egy példát? - Évi 273 ezer koronát fizetünk a vá­rosnak, pedig a várostól nem kapunk semmit, s ráadásul az üdülő Egeg terüle­tén van. A gyügyi fürdő igazgatóságán - igaz, előzetes bejelentés nélkül - szerettünk volna érdeklődni a szövetkezeti gyógy­üdülő termálvíz ellátása körüli nézetkü­lönbségekről, ám nem jártunk sikerrel. Az igazgató úr nem tartózkodott a munkahe­lyén, s annak ellenére, hogy biztosan vannak helyettesei, kikötötte, bárkinek, bárminemű felvilágosítást csakis ő adhat. Kár... PÉTERFISZONYA Gondolom: az utasok és a Cseh­szlovák Államvasutak vezetősége egyaránt megkönnyebbülten fogad­ta a hírt: elmarad a mozdonyvezetők június 18-ára meghirdetett sztrájkja. Pedig már úgy nézett ki, megismét­lődik a tavaly október elsején tartott egyórás figyelmeztető sztrájk nyo­mán kialakult helyzet. Akkor, ha visszaemlékszünk, nem kis bonyo­dalmat okozott a munkabeszüntetés nemcsak a belföldi, hanem a nem­zetközi személy- és teherforgalom­ban is. A Csehszlovák Államvasutak vezetősége ezúttal engedett: eleget tesznek a mozdonyvezetők követe­lésének, bár siettek hozzátenni, pénzük nincs, ezért az egyes területi igazgatóságok anyagi lehetőségein múlik majd, mit és hogyan fognak tudni megvalósítani a kollektív szer­ződésbe foglaltakból. A Mozdonyve­zetők Szövetsége nem kórt egyebet, mint a harminchatórás munkahét bevezetését, magasabb béreket és a nyugdíjkorhatár csökkentését. Hogy mennyire jogosak ezek a kö­vetelések, azt a mozdonyvezetők tudják a legjobban. András József huszonkét éve mozdonyvezető. Hosszú évek óta jár a Párkány és Léva között közle­kedő személyvonattal. Ismeri az út­szakasz minden centiméterét. Nem­csak tapasztalt mozdonyvezető, de hivatása szerelmese is. Még ennyi év után is. Egykoron azért választot­ta ezt a pályát, mert biztos és jól jövedelmező állást remélt találni. Ma azonban azt kell tapasztalnia, ez az állás sem biztos, a jövedelemről pe­dig jobb nem beszélni. -Siralmas a helyzet a vasútnál, mert már itt is elkezdődtek az elbo­csátások. Hiába, érezhető, hogy megcsappant a teherforgalom. Fé­lek: előbb-utóbb a mozdonyvezetők­re is sor kerül. Pedig ezzel a szak­mával nehéz másutt elhelyezkedni. A villanyszerelőt mindenhol villany­szerelőként alkalmazzák, de ha egy mozdonyvezetőt elküldenek, annak elölről kell kezdenie mindent, mintha most került volna ki az iskolából. A kilátásaink bizony nem a legjob­bak, emellett a munkánk nem köny­nyű. Nem kis felelősséggel jár és nagy pszichikai megterhelést jelent. A figyelem soha nem lankadhat. Nyolcórás szolgálat esetén ez még nem annyira megterhelő, de a tizen­két, tizenhat órás szolgálatot már megérzi az ember. Én nem tudnám elképzelni, hogy valaki 65 évesen mozdonyt vezessen. Az ember is csak kopik, az idegek túlfeszülnek, a szem elfárad, a szervezet kimerül. Szerintem a mozdonyvezetőket ha­marabb kellene nyugdíjazni, ahogy valamikor tették. - Mondanom sem kell, a fizeté­sünk egyáltalán nincs arányban munkánkkal. Ezen a pályán nagy a felelősség és nagy a rizikó is. Ezt valahogy a bérek megállapításánál nem veszik figyelembe. Egy moz­donyvezető négy- és félezret keres átlagban. Akárhogy is vesszük, ke­vés. A pénznek nincs már olyan értéke, mint volt. Annak ellenére, hogy a körülmé­nyek olyanok amilyenek, András Jó­zsef szereti a vasutat. Ha újrakezd­hetné, ma is csak mozdonyvezető lenne. - Nem tudnám máshol elképzelni az életemet. Ha a mozdonyon va­gyok, más embernek érzem magam. Egy dolog bánt azonban: nincs már becsülete az egyenruhának. Az uta­sok is lenézik a vasutasokat. Lassan csak az öregek maradnak és a meg­szállottak. Remélem, sok hozzá hasonló megszállott van még a vasútnál. Nemcsak a vezérállásban, hanem a sínek mellett is. Mi, utasok termé­szetesnek vesszük, hogy minden egyes utunk alkalmával biztonságo­san célhoz érjünk, s nem is gondo­lunk azokra, akik a szerelvény orrá­ban állnak, a forgalmat irányítják vagy a váltókat kezelik. Pedig rájuk, vasutasokra bízzuk az életün­ket... S. FORGON SZILVIA Vinceerdő: Egyelőre csendélet... Szó se róla: kissé késik az idei fürdőszezon, bár egyelőre „igazol­tan": elvégre a nyár hivatalosan csak néhány nap múlva kezdődik, az igazi vakációidény, a Nagy Népvándorlás pedig szokás szerint valami­kor július legelején. A strandokon azonban ilyenkor már illő a teljes készenlét, hogy ne okozzon fennakadást a rövidesen bekövetkező frontális támadás; előszezonbéli megmártózás helyett erről szerettünk volna meggyőződni a Galántai járás két közismert termálfürdőjében tett látogatásunk során. Hamarosan más fürdőket is meglátogatunk és beszámolunk a tapasztaltakról. VEZÉRÁLLÁSBAN

Next

/
Thumbnails
Contents