Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-22 / 145. szám, hétfő

PUBLICISZTIKA I ÚJ SZÓé 1992. JUNIUS 22. STRANDNÉZÖBEN Deáki: A gyerekek már megnyitották a szezont (A szerző felvételei) Vízibicikli és szabadtéri mozi (VINCEERDŐ) Akik ismerik, tudják, hogy rendkívül előnyös helyen: a járási székhely . és egy szintén városi rangú település, Diószeg között fekszik, gyönyörű természeti környezetben. Távolsága a forgalmas főúttól éppen elégséges ahhoz, hogy az autók zajafüstje ne jusson el idáig, ugyanakkor még kerékpárral is mindössze kb. egyperces pedálozásról van szó. A bejárat előtti parkolóhely meglehetősen szűknek tűnik, de rövidesen megkapjuk rá a magyarázatot. Az autók ugyanis a fürdő területén, tehát „kapun belül" is parkolhatnak, célszerűen kialakított sávokban, a fürdővendégek mozgásterének bárminemű korlátozása nélkül. Ugyancsak belterületen helyezhetik biztonságba járműveiket a kerékpárosok is; az állványok közvetlenül a bejárati ügyeletesek bódéi mellett találhatók. Megtudtuk egyébként azt is, hogy - az idei szezonban először - 12 tagú biztonsági csoport teljesít majd szolgálatot a fürdő területén. Az öt fürdőmedence harmonikus területi egységet alkot. Vizüket egy természetes kútból és egy 64 C-fokos termálforrásból „keverik", az igényeknek megfelelően. így pl. a 160 cm mély úszómedencét 24, az úszni nem tudók 90 cm mély ikermedencéjét 28 fokra temperálták. Igazi „pancsoló" a gyermekek csúszdásszökőkutas körmedencéje, a legmelegebb pedig az ún. ülőmedence: ennek vize 34-36 fokos. A medencéket napozólócák kettes-hármas sora övezi, a gondozott pázsitot nádból készült hangulatos napernyők, padok, gyermekjátékok tarkítják. Ugyanitt épül a szabadtéri mozi, amely a főszezon kezdetére várhatólag elkészül. A termálfürdő egyedi színfoltja a területén található természetes tó, amely jelenleg még tisztításra vár ugyan, de ezt követően csónakázni és vízibiciklizni lehet majd rajta, szintén az idén először. Egy vasárnap délutáni látogatáson kívül hosszabb itt-tartózkodást is lehetővé tesz vendégei számára a termálfürdő. A tó partján lévő turistaszállóban - amely egyébként egész évben üzemel - 190-210 korona egy szoba egy éjszakára, s rövidesen megnyitja kapuit a 41 összkomfortos faházból álló „falu" is. Ezek a házak 2-2 helyiségből állnak, külön villanytűzhellyel, hűtőszekrénnyel, fürdőszobával, WCvel, igaz, nem lesznek éppenséggel olcsók (kb. 400 korona naponta). Sátorozásra a fürdő területén nincs lehetőség, a lakókocsik számára viszont külön telket jelöltek ki, ahol jelenleg épül a műszaki hálózat (elektromos csatlakoztatok stb.)! Büféből, falatozóból úgy tűnik, van elég, s az árak is elfogadhatóak. A fürdő egyébként hétfőn délután kettőtől este hétig, a többi napon pedig reggel kilenctől este hétig üzemel, ám a nyitvatartási a filmvetítések napján tíz óráig meghosszabbítják. Beléptidíj felnőttek számára 17 korona, gyermekeknek - 15 éves korig - 10 korona. Július-augusztusra szezonbérlet is váltható, személyenként 950 koronáért. Diszkóbár és erotikus program (DEÁKI) A faluban hiába keresné bárki: jó öt kilométert kell autózni vagy bicajozni Felsőszeli felé, hogy megtaláljuk az ismert termálfürdőt. Itt, talán a régebbi hagyományoknak köszönhetően a nem kimondottan strandidő ellenére is „nyáribb" kép fogad mint Vinceerdőn: a medencék felől élénk gyerekzsivaj hallatszott, s a portán éppen érkezésünkkor jelentkezett be egy Morvaországból érkezett idősebb házaspár. Miután átvették a faház kulcsait, mi is az elszállásolási lehetőségek felől érdeklődtünk. Megtudtuk, hogy a legdrágább, előregyártott elemekből épült ún. okálházak 350 koronába kerülnek egy éjszakára, de ezek legtöbbjét szövetkezetek, vállalatok bérlik. Az ugyancsak négyszemélyes faházak - méretüktől függően - 260, illetve 280 koronába, míg a turistaszállóban 170 korona a kétágyas, 220 pedig a háromágyas szoba. A lakókocsi kb. 100, a sátor - méretétől függően - 80-90 koronába kerül egy éjszakára, ám ebben az összegben benne van a beléptidíj, a parkolási díj és a villanyáram használata is. Ezen kívül közvetlenül a fürdőben is bérelhetők négyszemélyes sátrak, napi 120 koronáért. A környezet nagyon szép: az öt medencét szinte úgy kell megkeresni a dús lombú fák között. A kutakból egyébként nagyjából ugyanaz a termálvíz folyik, mint Vinceerdőn, s a fürdési lehetőségek is ugyanazok, beleértve az itt „olasz fürdő"nek nevezett ülőmedencét is. A szolgáltatások hálózata viszont már az első futó körbepillantás nyomán is nyilvánvalóan gazdagabb, sokrétűbb. A nélkülözhetetlen büféken, lángossütőkön kívül találunk itt emléktárgy-árust, játéktermet, sőt, egy valóságos butiksort is. Lehet kerék. párt, sportszereket bérelni, van röplabdapálya, a kisebbeket libikókák, hintalovak és egyéb játékok várják a parknak is beillő zöldövezetben. A fiatalok számára már befejezés előtt áll az attraktív kivitelezésű diszkóbár, a felnőtteket pedig hamisítatlan nagyvárosi, neonreklámos night club várja, szoláriummal, erotikus programmal, miegymással. A sellyei magánvállalkozó tulajdonos nyilván külföldi látogatókra is számít, hiszen az épület feliratai a szlovák és magyar mellett német nyelven is olvashatók. Egy szó mint száz: a deáki fürdő igyekszik lépést tartani a korral, úgy is mondhatnánk, hogy igyekszik „világiasodni" Most már igazán csak egy hosszú, forró nyár kelletik, hogy elváljon, milyen sikerrel. Meg persze kellő számú, és megfelelő vastagságú pénztárcával rendelkező fürdővendég. VAS GYULA A KIS HASZON IS HASZON AZ IDEGENFORGALOM FELLENDÍTÉSÉHEZ ÖTLET IS KELL Gyűgyöt elhagyva, Egeg falu határában található a szövetkezeti dolgozók gyógyüdülője, melynek közkedveltsége közismert ugyan, a múltban mégsem hozott hasznot. Hogy miért? Egyrészt azért, mert ilyen „apróságokra" nem kellett odafigyelni, másrészt azért, mert bizonyos szövetkezeti elnökök, akik ha úri kedvük úgy tartotta, lakosztályt béreltek egy egész évre, hogy néhány órát, napot ott tölthessenek. A köz vagyona közpréda lett, amiről nem illett beszélni. A beutalóval rendelkező szövetkezeti tagok elégedettek voltak a szállással, a koszttal, de azzal kevésbé, hógy a gyógykezelésekre - saját busszal ugyan - a fürdővárosba kellett utazniuk. Amikor 1989-ben felépült a fedett olaszmedence, úgy tűnt az úszás lehetősége vonzza majd az embereket. De nem, Ezért a létesítmény új vezetője új ötlettel állt elő: meg kell szüntetni az emberek ide-oda utaztatását, s a vízkúrákat helyben kell szolgáltatni. A gazdaságosság elve elsőrendű követelmény lett még a rendszerváltás előtt-emlékezett vissza Milan Púliš, üdülővezető, - Sajnos, annak ellenére, hogy bizonyos szakmáknál a beutalók 80 százalékát ma is az állam fedezi, a szövetkezeti tagok - traktoristák, fejők, etetők, növényvédők stb. - nem használják ki az adott lehetőséget. (Egy beutaló teljes ára 3 125 korona). Felelőtlenség volna ölbe tett kézzel várni az erre tévedőkre. Úgy segítünk magunkon, ahogy tudunk. Úszótanfolyamokat szervezünk annak ellenére, hogy a gyerekek hamarabb tönkreteszik a berendezést, de ittlétük bevételt jelent. Nem tagadom, számomra a kis haszon is elfogadhatóbb, mint a semmittevés. Most nyereségesek vagyunk, de a pénzt nem adják „ingyen". Meg kellett és meg kell ragadni minden alkalmat, hogy idecsalogassuk, majd ideszoktassuk a vendégeket. Nincsenek Méry Gábor felvétele nagyratörő vágyaink - nem a dúsgazdag nyugatiakra kívánunk specializálódni -, tudjuk, hol a határ. Két évvel ezelőtt saját utazási irodát hoztunk létre, s a nálunk üdülőknek bel- és külföldi kirándulásokat szervezünk. Szívesen látjuk a hétvégi vendégeket, de a már hagyományosan hozzánk járó sportolókat, az erdei iskolásokat is. Rendelkezésükre bocsátjuk faházainkat, amelyekben a szállás jóval olcsóbb, mint a szállodánkban. Nem utasítunk el senkit, alkalmazkodunk a vendégek kívánságaihoz és akkor vagyunk elégedettek, ha ők is elégedettek. Újabban néhány magyarországi iskola nem Vácott szervezi az úszótanfolyamokat, hanem naponta hozza-viszi a diákokat a szövetkezeti üdülő melegvizű uszodájába. Mindkét fél jól jár. A medencék fenntartása általában veszteséges... - A másfél méter mély, 33,5 méter hosszú olasz, öntisztító medencébe 450 köbméter víz kell. A vizet napkollektorokkal melegítjük, ha borús az idő, gázzal. A medence üzemeltetése havi egymillió korona veszteséget jelent. Ezért kell az elúszott milliókat mással behozni. A megoldást a termálvíz kihasználása jelentené a medencében és a gyógyrészlegen egyaránt, Az lenne a jó, ha a termálvizet idevezethetnénk. Tárgyaltunk már a gyügyi fürdő igazgatóságával, ám ők ebbe nem egyeznek bele, azzal érvelnek, hogy a furat tulajdonosa az állam, mi pedig a szövetkezeti vagyont kívánjuk gyarapítani. Szerintem az elutasításnak más oka van. Ugyanis, ha itt is termálvíz volna, szinte biztos, hogy sokan nem Gyügyön, hanem nálunk kezeltetnék magukat. Szolgáltatásaink olcsóbbak, a vízkúrákért 90 koronái kérünk, a fürdőben 52 márkát. Persze, a harcot nem adjuk fel, próbálkozunk... Vadászat és borkóstoló Az üdülő vezetősége felmérte a lehetőségeket, s nagyon reálisan látja, kik tölthetnék szabadságukat ezen a vidéken. Tapasztalták, sok a vadászni vágyó, főleg osztrák és német turista. Egy háromnapos vadászatért szemrebbenés nélkül kifizetnek kb. hatvanezer koronát anélkül, hogy lőnének is valamit. Sajnos, tudtuk meg Milan Púlištól, jelenleg még a monopol helyzetben lévő Tatralov utazási iroda uralja a piacot, s óriási bevételeiből csak keveset juttat azoknak, akik a vadállományt, az erdőt gondozzák Ezért tervezik, hogy a már meglévő utazási irodával megkeverik kissé a Tatralov kártyáit, s véget vetnek egyeduralmának. Azt remélik, ha jönnek a vadászok, jönnek a barátaik, a családtagjaik is... - Vendégeinket felkészülten fogadjuk. Fokozatosan felújítjuk a szobák berendezését, elkészült a teniszpálya, s a napokban hangulatos borpincét nyitottunk, ahol a vendégek a Hont vidék borait kóstolgathatják. A 127 fajta bor mellé nemcsak juhsajtot és pogácsát kínálunk, hanem rostonsülteket is. Hinni szeretnénk, hogy a hangulatot emelni fogja a cigányzenekar is. Hátha éppen a borospince lesz a vendégcsalogató. Szakemberek kellenek Beszélgetőtársunk nyíltan szólt a szakemberek hiányáról is. A valamikori 78 alkalmazottból már csak ötvenhármán látják el a vendégeket. - Gyakran beszélünk a munkanélküliség réméről, mégis vannak, akik nem becsülik meg a munkát. S mert a szintet tartani kell, kénytelenek voltunk néhány kollégától elbúcsúzni, gyakran a túlzott alkoholfogyasztás miatt. Sikerült megoldani a bérezés kényes kérdését is, A magasabb bér csak a jobb munkáért jár! Egyszerű, nem? A 147 ágyas szövetkezeti üdülőben ottjártunkkor is nagy volt a nyüzsgés. Hol a sportolóké, hol az úszó-, illetve a fogyókúra-tanfolyamok résztvevőié volt a medence, a szauna. - Csak akkor lehetünk elégedettek, ha telt házunk van. Igaz, ilyenkor több a tennivaló, de ez igy van rendjén. Mi már tudjuk, hogy az idegenforgalom nagyon jó bevételi forrás, Csakhát a fejlesztéséhez nemcsak anyagiak kellenek, hanem egy ;sor felesleges, a fellendülést gátoló előírás, rendelet eltörlése is. Sok kis csatornán elfolyik a nehezen megszerzett pénz, s cserébe nem is kapunk semmit. - Talán ha mondana egy példát? - Évi 273 ezer koronát fizetünk a városnak, pedig a várostól nem kapunk semmit, s ráadásul az üdülő Egeg területén van. A gyügyi fürdő igazgatóságán - igaz, előzetes bejelentés nélkül - szerettünk volna érdeklődni a szövetkezeti gyógyüdülő termálvíz ellátása körüli nézetkülönbségekről, ám nem jártunk sikerrel. Az igazgató úr nem tartózkodott a munkahelyén, s annak ellenére, hogy biztosan vannak helyettesei, kikötötte, bárkinek, bárminemű felvilágosítást csakis ő adhat. Kár... PÉTERFISZONYA Gondolom: az utasok és a Csehszlovák Államvasutak vezetősége egyaránt megkönnyebbülten fogadta a hírt: elmarad a mozdonyvezetők június 18-ára meghirdetett sztrájkja. Pedig már úgy nézett ki, megismétlődik a tavaly október elsején tartott egyórás figyelmeztető sztrájk nyomán kialakult helyzet. Akkor, ha visszaemlékszünk, nem kis bonyodalmat okozott a munkabeszüntetés nemcsak a belföldi, hanem a nemzetközi személy- és teherforgalomban is. A Csehszlovák Államvasutak vezetősége ezúttal engedett: eleget tesznek a mozdonyvezetők követelésének, bár siettek hozzátenni, pénzük nincs, ezért az egyes területi igazgatóságok anyagi lehetőségein múlik majd, mit és hogyan fognak tudni megvalósítani a kollektív szerződésbe foglaltakból. A Mozdonyvezetők Szövetsége nem kórt egyebet, mint a harminchatórás munkahét bevezetését, magasabb béreket és a nyugdíjkorhatár csökkentését. Hogy mennyire jogosak ezek a követelések, azt a mozdonyvezetők tudják a legjobban. András József huszonkét éve mozdonyvezető. Hosszú évek óta jár a Párkány és Léva között közlekedő személyvonattal. Ismeri az útszakasz minden centiméterét. Nemcsak tapasztalt mozdonyvezető, de hivatása szerelmese is. Még ennyi év után is. Egykoron azért választotta ezt a pályát, mert biztos és jól jövedelmező állást remélt találni. Ma azonban azt kell tapasztalnia, ez az állás sem biztos, a jövedelemről pedig jobb nem beszélni. -Siralmas a helyzet a vasútnál, mert már itt is elkezdődtek az elbocsátások. Hiába, érezhető, hogy megcsappant a teherforgalom. Félek: előbb-utóbb a mozdonyvezetőkre is sor kerül. Pedig ezzel a szakmával nehéz másutt elhelyezkedni. A villanyszerelőt mindenhol villanyszerelőként alkalmazzák, de ha egy mozdonyvezetőt elküldenek, annak elölről kell kezdenie mindent, mintha most került volna ki az iskolából. A kilátásaink bizony nem a legjobbak, emellett a munkánk nem könynyű. Nem kis felelősséggel jár és nagy pszichikai megterhelést jelent. A figyelem soha nem lankadhat. Nyolcórás szolgálat esetén ez még nem annyira megterhelő, de a tizenkét, tizenhat órás szolgálatot már megérzi az ember. Én nem tudnám elképzelni, hogy valaki 65 évesen mozdonyt vezessen. Az ember is csak kopik, az idegek túlfeszülnek, a szem elfárad, a szervezet kimerül. Szerintem a mozdonyvezetőket hamarabb kellene nyugdíjazni, ahogy valamikor tették. - Mondanom sem kell, a fizetésünk egyáltalán nincs arányban munkánkkal. Ezen a pályán nagy a felelősség és nagy a rizikó is. Ezt valahogy a bérek megállapításánál nem veszik figyelembe. Egy mozdonyvezető négy- és félezret keres átlagban. Akárhogy is vesszük, kevés. A pénznek nincs már olyan értéke, mint volt. Annak ellenére, hogy a körülmények olyanok amilyenek, András József szereti a vasutat. Ha újrakezdhetné, ma is csak mozdonyvezető lenne. - Nem tudnám máshol elképzelni az életemet. Ha a mozdonyon vagyok, más embernek érzem magam. Egy dolog bánt azonban: nincs már becsülete az egyenruhának. Az utasok is lenézik a vasutasokat. Lassan csak az öregek maradnak és a megszállottak. Remélem, sok hozzá hasonló megszállott van még a vasútnál. Nemcsak a vezérállásban, hanem a sínek mellett is. Mi, utasok természetesnek vesszük, hogy minden egyes utunk alkalmával biztonságosan célhoz érjünk, s nem is gondolunk azokra, akik a szerelvény orrában állnak, a forgalmat irányítják vagy a váltókat kezelik. Pedig rájuk, vasutasokra bízzuk az életünket... S. FORGON SZILVIA Vinceerdő: Egyelőre csendélet... Szó se róla: kissé késik az idei fürdőszezon, bár egyelőre „igazoltan": elvégre a nyár hivatalosan csak néhány nap múlva kezdődik, az igazi vakációidény, a Nagy Népvándorlás pedig szokás szerint valamikor július legelején. A strandokon azonban ilyenkor már illő a teljes készenlét, hogy ne okozzon fennakadást a rövidesen bekövetkező frontális támadás; előszezonbéli megmártózás helyett erről szerettünk volna meggyőződni a Galántai járás két közismert termálfürdőjében tett látogatásunk során. Hamarosan más fürdőket is meglátogatunk és beszámolunk a tapasztaltakról. VEZÉRÁLLÁSBAN