Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-13 / 138. szám, szombat

5 PUBLICISZTIKA ÚJ szói 1992. JÚNIUS 13. TALPUK ALÓL A FÖLDET (Folytatás az 1. oldalról) ne az általa megálmodott vállalkozás. A bősiek ezt követően kérdéseket tettek fel a részvénytársaság működéséről, de a vendégektől •a legfontosabbakra nem kaptak, egyértelmű választ. - Megkérdeztük - mondta az egyik önkormányzati tag -, hogy a betársuló földtulajdonosoknak milyen beleszólási joguk lenne a társaság ügyeibe, illetve hogyan oszlanának meg a részvények, hány személynek tudnának munkát biztosítani, s ezek helybéliek lennének-e. Pontos adatokra voltunk kíváncsiak, de ehelyett vendégeink azt hajtogatták, hogy a legfontosabb a társaság mielőbbi létrehozása. Szemlátomást sürgettek bennünket, mi azonban ilyen hiányos információk alapján nem akartunk elhamarkodottan dönteni. ... de a kormány már jóváhagyta Kissé zavaros vállalkozásnak adott zöld utat a leköszönő Čarnogurský-kormány. Egyik utolsó ülésén rendkívül kedvezményes elbánásban részesített egy, még nem létező vállalkozást, s tette ezt egy jelenleg még hatályba nem lépett törvény alapján. De vegyük a dolgokat talán sorjában. A kormány 1992. június 2-ai ülésén vitatta meg a bősi gát melletti felvonulási területen lévő létesítmények és berendezések további hasznosítását taglaló javaslatot, amelyet három tárca vezetője (az építőipari, erdő- és vízgazdálkodási, valamint mezőgazdasági) terjesztett elő. Ebben több figyelemre méltó dolgot indítványoztak. Többek között azt, hogy az érintett 112 hektárt tartós jelleggel vonják ki a mezőgazdasági földalapból. Ezt a területet 1978 óta használták a vízlépcsőt építő cégek, de két éve már jogellenesen, mivel átmeneti jelleggel maximálisan tizenkét évre vonható ki a terület a megművelés alól. Ezért indítványozta a három miniszter, hogy egyszerűen kormánydöntéssel tegyék az átmeneti kivonást tartós jellegűvé. Hétköznapi halandónak, vagy más cégnek, ezért fizetnie kellene - méghozzá nem kis összeget. Csakhogy a Čarnogurský-kormány nagyvonalúnak bizonyult, és ennek, a valóságban még nem létező vállalatnak elengedte a 420 millió korona kifizetését. (Vajon más vállalat is ilyen kedvezményes elbánásban részesülhetett volna?) De a kabinet még ezt is megtoldotta egy további kiváltsággal! A földterület eddigi használóinak a tönkretett termőföldet nem kell rekultiválniuk, s ily módon mintegy fél millió koronát ajándékozott a részvénytársaságnak. Ez a döntés mentőövet jelentett a Hydrostavnak, hiszen amúgy sem tudta volna előteremteni a kötelező rekultivációhoz szükséges humuszt, a 450 ezer köbméter termőföldet. A kormánydöntés alapját képező javaslat hangsúlyozza azt is, hogy amennyiben a létesülő társaság nem kapná meg az említett kiváltságokat, akkor tőke híján nem hozható létre. A tervezetben az áll, hogy mintegy ezer embert tudna az új vállalat foglalkoztatni. Ám hogy ez az állítás kissé sántít, arra Gróf Árpád, Bős polgármestere döbbentett rá bennünket, aki mindössze 200-300 munkahelyről tud. -Az önkormányzat az ügyben nem hoz rossz döntést az itt élő emberek számára - jelentette ki határozottan a polgármester. S biztosított bennünket arról is, hogy minden érdekelt telektulajdonost megkérdeznek, hajlandó-e betársulni, és ha többen nemet mondanak, akkor elállnak az egésztől. Ki húzná a rövidebbet? Riportunk nem lenne teljes, ha nem adnánk teret a másik félnek, a Bősön vállalkozni kívánó Hydros- Erről majd még megegyezünk, végső soron ez a befektetett tőke nagyságától függ. Itt akár meg is szakítható a beszélgetés, hisz a legfontosabb kérdésekre egyértelmű választ kaptunk. Beigazolódott sejtésünk, hogy a bősiek húznák a rövidebbet. A száztizenkét hektárnyi kültelek pénzben kifejezhető értéke (ha négyzetméterenkénti maximális 16 koronás áron számolunk) hozzávetőleg 18 millió korona. A felvonulási területen lévő létesítkényeket ismerő és felértékelni képes építész és közgazdász mérnökök szerint, a kiszemelt telken lévő raktárak, szerelőcsarnokok, műhelyek, étterem, „Sikeresen" a befejezéséhez közeledik a bősi gát építése. Építői viszont - úgy tűnik - szemet vetettek a környékére is. (Méry Gábor felvétele) A polgármester szerint Nem eszik olyan forrón a kását - így lehetne összegezni a Gróf Árpáddal folytatott közel két órás beszélgetésünk lényegét. Arról értesültünk tőle, hogy a helyi önkor-* mányzat február 28-ai ülésén már előzetesen jóváhagyta a társaság létrehozását. A polgármester felolvasta az ülésről készített jegyzőkönyvet is, amely szerint tizenhét önkormányzati tag szavazott igennel. Egyébként Gróf úr e vállalKozást jónak tartja. Merthogy munkahelyet teremt a helybelieknek, s az adó is jó jövedelemforrás a falunak. Kérdésünkre, nem érzi-e a lakosság arcul csapásának azt, hogy épp azokkal a vállalatokkal' közösködnek, amelyek a csallóközieket már egyszer - a vízmű építésekor - becsapták, a polgármester kitérő választ adott. Azzal érvelt, hogy más nem kereste fel őket ilyen, vagy hasonlóképpen kedvezőnek ígérkező javaslattal, ám ha jönne, akkor a falunak legkedvezőbbet választanák ki. A részvénytársaság működésével kapcsolatos kérdéseket - a részvények megoszlása, beleszólási jog, alapszabályzat, osztalék, stb. - azzal hárította el, hogy egyelőre csak előkészületi stádiumban van az egész, a szerződés aláírása csak később, esetleg hónapok múlva esedékes. tav egyik kulcsemberének. Az alábbiakban kivonatosan közöljük Ľubor Salini mérnökkel, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettesével csütörtökön készített telefonbeszélgetésünket. % - A társasági szerződés, amely alapján a cég bejegyeztethető, már elkészült. Sőt, aláírásra kész. Epp most akarom felkérni Gróf urat, Bős polgármesterét, hogy jöjjön el holnap és lássa el kézjegyével az okmányt. Gróf úr a községi hivatal képviseletében teszi ezt, s majd a telektulajdonosok megoizzan, ot, vagy pedig mindenki önállóan csatlakozik a társasághoz. • Tehát ez azt jelenti, hogy a bősi önkormányzat már áldását adta a vállalkozásra? • A polgármestertől úgy tudjuk, hogy csak 200-300-at! - Természetesen, már régen, valamikor az első negyedév végén, amikor részt vettünk a testület ülésén. Elmagyaráztuk mit akarunk, hogy körülbelül ezer embernek munkahelyet teremtünk... - A kezdet kezdetén. Ám a később ez a szám megtöbbszöröződik. • Ha már ilyen előrehaladott állapotban vannak a tárgyalások, elárulná, hogy milyen beleszólási joguk lenne az alapító tagoknak a társaság ügyeibe? ideiglenes munkásszálló, irodahelyiségek, a Bős Dunaszerdahellyel összekötő iparvágány legalább 1 milliárd (!) koronát érnek. Nem bonyolult matematikai művelet kiszámítani, hogy milyen döntési joguk lenne a földtulajdonosoknak, ha vakon fejest ugranának a nagy ismeretlenbe. Zárszó helyett Péntek délig, riportunk nyomdába küldéséig nem sikerült kinyomozni, hogy tegnap szentesítette-e Gróf ÁrpáH a loonrtA vállalat többi taoiával a társasági szerződést. Ha sor kerül is az aláírásra, a község polgárai még felülbírálhatják cselekedetét. Például oly módon, hogy nem adják el telkeiket ennek a társaságnak, illetve nem hagyják, hogy képletesen szólva cselédek legyenek - ahelyett, hogy tulajdonosok lehetnének. Megbizonyosodtunk arról, hogy helyben is vannak vállalkozó szellemű polgárok, akik egy kis összefogással hasonló vállalkozást tudnának útjára indítani. A bősi önkormányzatnak - véleményünk szerint - versenytárgyalást kellene kiírnia a felvonulási terület létesítményeinek hasznosítására. Gyanítjuk, hogy a történetnek koránt sincs vége... P. VONYIK-ERZSÉBET GÁGYOR ALÍZ NYUGODJÉK BÉKÉBEN! Az ógyallai Sulák Mária jó előre megrendelte és kifizette a családi sírkövet. Az orvostól tudta, hogy férje már nem sokáig él. Ő pedig 66 esztendős, gyermektelen, hát... Férjét a múlt óv áprilisában eltemette, de azóta sincs nyugalma, úgy érzi, férjével méltatlanul bántak, amikor nem engedték, hogy a régi temetőbe helyezze örök nyugalomra. Az új temetőben, melyet 1983-ban nyitottak meg, mindössze három sír van. Az azóta elhunytakat továbbra is a régi temetőben földelik el, tehát ott, ahová ő a halottját nem temettethette el. Az emberek azt beszélik, hogy az új temetőt felszámolják. Erre. utal az is, hogy a halottasházban asztalosműhely van, és az egész területet ellepte a gaz. A helyszínen járva Sulák Mária elmondta, hogy szerinte mindezt azért tették, tehették vele, mert nem odavalósi. Annakidején Tardoskeddről költözött Ógyallára, igaz, már 42 esztendeje, de az ősbagotaiak (Ógyalla része) nem fogadták be. - Amikor intézni kezdtem uram temetését, a sírásók kijelentették, a régi temető megtelt, bővíteni nem lehet, csak az új temető jöhet számításba. Mit tehettem volna? Beleegyeztem. - Miért baj, hogy az új temetőbe került a férje? - Az fáj, hogy becsaptak. Azóta ugyanis senkit sem temettek oda. A temető elhanyagolt, s az emberek azt rebesgetik, hogy likvidálni fogják. A halottasházat műhelynek használnák. Felháborító. Múltkoriban az épület körül gyerekek szaladgáltak. Figyelmeztettem őket, hogy ez nem játszótér. ,, Ugyan Sulák néni, nem tudja, hogy itt hamarosan diszkó tesz?!" - mondták. Szóval az az én bajom, hogy nem tudom áthelyezik-e a férjemet máshová, s ha igen, mikor, hová, s kinek a számlájára? A panaszossal elmentünk az új temetőbe. A halottasház belseje poros és elhanyagolt volt. A magas fűben a három sír elveszett. A sírköveken az alábbi dátumokat olvastam: 1983, 1986, 1991. Az új temető sorsáról, illetve a Sulák Máriát ért sérelmekről a helyi nyugdíjas képviselőt, Balla Józsefet kérdeztem. -Az emberek sok mindent összebeszélnek. Sulák Mária férje sírjánál (A szerző felvétele) Én is hallottam, hogy felszámolják az új temetőt, mert a helybéliek nem akarnák oda temetkezni. Inkább a régi temetőben egy sírba két koporsót raknak egymás fölé. . - Sulákné a férjét miért nem temethette a régi temetőbe? - Meggyőződésem, hogy Sulákné kérését azért nem respektálták, mert ő nem tősgyökeres bagotai. - Azt állították, hogy a temető betelt, hogy történhetett, hogy hirtelen mégis lettek új sírhelyek? - Ugy, hogy kivágták a fákat, kitisztították a bokros részeket, s így több mint száz sírhelyet nyertek. - Ezek szerint ide helyezik át Sulákné férjét és a két szomszédos sírban nyugvót is? - Valószínűleg igen, de ezt kérdezze meg a polgármestertől. xxx Ógyalla polgármestere Farkas László mérnök, ismerte panaszosunk esetét, s ő a többiektől eltérően az új temető sorsáról sem beszélt feltételes módban. - Megértem és sajnálom Suláknét, mégis azt kell mondanom, nem sértettük meg a törvényt. S hogy miért nem használjuk az új temetőt? A bagotaiak a régit igénylik. Egy bokros rész kiirtásával eleget tettünk kérésüknek. Arról viszont szó sincs,*hogy az új temetőben lévő három halottat exhumáljuk. Azok régi helyükön maradnak, hiszen idővel a régi temető megtelik, s akkor valóban az újat használjuk majd. -Tehát a halottasház sem alakult műhellyé? - Szó sincs róla. (ordódy) HUZZUK MEG Á VÉSZFÉKET! Aligha mondunk vele különösebb újságot: sok probléma gyülemlett össze a rendszerváltás, illetve a piacgazdaság bevezetése óta a Csehszlovák Államvasutak háza táján: Vannak, akik azóta egyenesen „irracionális szervezetnek" tartják. Ezt a véleményüket, sajnos, nemcsak a számok támasztják alá - nevezetesen, hogy a vasút pl. tavaly nem kevesebb, mint 9 milliárd koronát emésztett fel az államkaszszából -, hanem a „takarékossági" célzattal nagyhirtelen kiagyalt intézkedések is, amelyek nemegyszer rossz emlékeket idéznek. Hogy a következményekről már ne is szóljunk. Például: „ésszerűsítő kérdőívek" adminisztratív szétküldése, majd az eredmények nyomán olyan lépések, mint 1) Néhány takarítónő elbocsátása. 2) Azonnali felmondás néhány éjszakai pénztárosnak, elvégre az utasok a vonaton is válthatnak jegyet. 3) Kb. 40 „gazdaságtalan" vonal megszüntetése. Kétlem, hogy bárki utánaszámolt volna, mennyit veszít a vasút azáltal, hogy az utasok majd a vonatban (nem) vásárolnak menetjegyet. Hogy mivel, hogyan, és főleg mennyiért utaznak majd a megszüntetett járatok helyett. Olyasmire pedig nyilván szót sem érdemes vesztegetni, hogy az eddig is legendásan koszos vonatok ezután még koszosabbak lesznek; elvégre sokkal nagyobb itt a tét, ugyebár. Hát igen, így van az olyankor, amikor hirtelenjében sémmi okosabb nem jut az illetékesek eszébe. Szerencsére tovább törték a fejüket - és nem is eredmény nélkül. Mert azóta már érvényben van az „észszerűsítő" javaslatok legeslegújabbika: bizonyos járatokon, bizonyos megállók előtt az utasnak jeleznie kell, ha le akar szállni, nehogy fölöslegesen megálljon a vonat. Úgy, mint a városi autóbuszon. Első hallásra igen logikus dolog, maga a törrtóny .-á<?ió. A mácnrliUra már mivel kevésbé. Mert a vonat azért mégsem városi autóbusz. Az utóbbin egy szimpla gombnyomással jelezhetünk, az előbbin - a vasút jelenlegi műszaki színvonala mellett - legfeljebb a vészféket húzhatjuk meg. Vagy integethetünk az ablakból, feltéve, ha ki tudjuk nyitni. A városi busz sofőrje az utolsó pillanatban megszólaló berregőt hallva legfeljebb káromkodva, de nyomban a fékre lép és tíz méteren belül megáll, míg a száztonnás vonatszerelvény vezérének fél kilométerrel a megálló előtt kell megtennie ugyanezt. Na és mi van olyankor, ha senki sem jelzett ugyan, de a peron mellett ácsorognak néhányan, akiket az állomáson gyanútlanul átrobogni készülő masiniszta az utolsó másodpercekben vett észre? Majd bandukolnak három-négyszáz métert a határban lefékezett szerelvény után? Szóval, dicséretes a szándék, de a fene tudja: ez még valahogy mindig nem az igazi. Paradox módon csak egyvalamire jók az ilyen és hasonló intézkedések: arra, hogy csalhatatlanul jelezzék a baj mértékét. Igaz - ahogy mondani szokás - ez sem semmi. Probléma talán csak ott van, hogy azok figyelmeztetik magukat ily módon, akiknek mást kellene tenniük. Intézkedniük. Másként. Okosabban, körültekintőbben, hatékonyabban. És nem örökösen a pénzhiányra hivatkozni, mert KIZÁRÓLAG azzal takarózni közönséges alibizmus. Legalábbis akkor, ha nem mozgósítják, kellőképpen a fantáziát, nem ösztönöz arra, hogy legalább annyit megtegyünk, amennyihez elég a józan ész, a kreatív gondolkodás, és nem utolsó sorban az IGAZI szakmai hozzértés. Márpedig nem vasutasként is bízvást merem állítani: a vonatok „megállíttatása" nem ilyen intézkedés. A takarítónők elbocsátása sem. Egy hasonló logikájú esetleges további lépés - a menetjegyek árának újabb emelése - pedig a legeslegkevésbé lenne az. VAS GYULA