Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-12 / 137. szám, péntek

5 KÖRNYEZETVÉDELEM ÚJ szól 1992. JÚNIUS 16. KASSAI NAGYHAL A FÜLEKI VIZEKEN A LELTÁROZÁSNAK VÉGE, DE SOK MÉG A KÉRDŐJEL • A KELET-SZLOVÁKIAI VASMŰ RT. AJÁNLATA A LEGKEDVEZŐBB • A VOLT IGAZGATÓ TOVÁBBRA IS FELELŐS SZEMÉLY • 1200 DOLGOZÓVAL SZÁMOLNAK • A HÓ VÉGÉIG MINDEN ELDŐL Telik, múlik az idö, de még mindig nem egyenesedtek ki a kérdőjelek a csődeljárás alatt álló füleki Kovosmalt háza táján. Idestova két hónap telt el azóta, hogy a gyár felszámolóját sok-sok bizonytalanság és huzavona után kinevezte az SZK Gazdasági Minisztériuma. Füleken és környékén nemcsak a nyári meleg, de • a Kovosmaltban egykor dolgozott 3400 ember sorsának alakulása és a körzetben lévő 30 százalékos munkanélküliség miatt is forró a hangulat. Szinte mindenütt beszédtéma, kérdések, találgatások tárgya a volt gyáróriás helyzetének alakulása. Annak ellenére, hogy bíznak a csődeljárás lefolytatóiban, sokszőr már a türelmetlenség, nyugtalanság is erőt vesz rajtuk. Találgatások, gyanúsítgatások is elhangzanak, merthogy első kézből kapott hiteles információink nincsenek arról, mikor, kivel és miről tárgyalnak a gyár kapuján belül. A csődeljárási házirend értelmében pórázon tartott információnyújtás ellenére a gyár tömeggondnoka, dr. Pavel Sabo és a gazdasági ügyek szakcsoportjának vezetője, llkovič Ferenc mérnök, ennek ellenére megértően fogadta lapunk munkatársát, s készségesen vállalta a kérdések megválaszolását. • Azt hiszem, a gazdasági ügyek irányítójánál senki sem ismeri jobban a gyár jelenlegi pénzügyi mérlegét, ugyanis egy hónappal ezelőtt a konkrét adatokat mellőzve, csak amolyan közhelyízű helyzetértékelést kaptunk. - A fizikai értelemben vett leltározás ugyan befejeződött, de még most is csak egy bizonyos relatív végponton vagyunk. A raktáron lévő késztermékeket már eladtuk, viszont az elkezdett és be nem fejezett termelés produktumaiból sok van még, nem is beszélve az értékesítés alatt álló termékekről. Most is folyamatban van még a könyvvitel szerinti felmérés, illetve a két leltár egyzetetése. Jelenleg - ha mindenáron adatokat akar hallani - annyit árulhatok el, hogy kintlévőségeink 110 millió koronára rúgnak, mi pedig mintegy 250 millióval tartozunk. Ezeket, persze, nem lehet végleges adatokként kezelni, hiszen még most is szinte naponta változik a helyzet. Itt mondanám el, hogy tapasztalataink szerint nem mutatkozik nagy eltérés a könyvviteli adatok és a valós helyzet között - tehát megalapozatlanok azok a vádak, miszerint itt valaki is a múltban a gyár rovására meggazdagodott, esetleg sikkasztott volna. A helyzet lényegében elképzeléseinknek megfelelően alakul. % Ha a leltározás befejeződött, ez egyben azt is jelenti, ugye, hogy ismét kevesebb lett a foglalkoztatottak száma. Bakó úrról, a gyár utolsó igazgatójáról pedig az a hír járja, hogy dolgozik is, meg nem is, illetve akkor jön be, mikor éppen kedve szottyan. Mi tehát a valós helyzet? - Minek is magyaráznám félre! A leltározás befejeződött, felesleges pénzünk nincs, így a leltározást végzőket sem tarthattuk itt tovább. Jelenleg 170 alkalmazottunk van, az őröket is beleértve. Ami a volt igazgatónkat illeti, ö bármennyire is állítja, hogy „ami itt történik az.már nem az ő hatáskörébe tartozik" - ez nem így igaz. Mint mondottam, a végső elszámolásra, a gyár protokolláris átadására, illetve átvételére még nem került sor. így neki továbbra is kötelezettségei vannak, melyek alól nem lehet csak úgy egyszerűen kibújni. • Egyesek tudni vélik, hogy hamarosan beindul a kádgyártó részleg. Egyébként mi a helyzet az árveréseket, a külföldi és belföldi érdeklődést illetően? - Ha forrófejűek lennénk, akkor bizony már eladhattuk volna a kádgyártó részleget belföldi, sőt külföldi érdeklődőknek is. Ezzel viszont csak apró sikert könyvelhettünk volna el, és szerintünk a foglalkoztatásra vonatkozóan sem lett volna helyes megoldás. Az érdeklődést nézve is eléggé ellentmondásos a jelenlegi helyzet. Több érdeklődővel tárgyaltunk: ezek egy része csak a gyár „menő" részlegére, vagy csupán egy-két gyártócsarnokra tartana igényt, ami megpecsételhetné a többi sorsát. Külföldről pedig egyelőre csak olyan érdeklődők voltak, akik áron alul, szinte bagóért akarnának vásárolni, s kihasználva kiszolgáltatottságunkat, olcsó pénzért nagy értékekhez jutni. Egyelőre tehát konkrét üzletet senkivel nem kötöttünk, viszont a tárgyalások tovább folynak, lehet, végül megállapodás is létrejön azzal, akivel már eddig is tárgyaltunk. Árverések már voltak, ahol a számunkra jelenleg és elképzeléseink szerint a jövőben sem szükséges álló- és fogyóeszközöket bocsátottunk áruba. Létezik ugyan egy felszámolási terv, viszont nem kell hozzá görcsösen ragaszkodnunk. Komoly tárgyalásokat folytatunk a Kelet-szlovákiai Vasmű Részvénytársasággal. Őt a gyár egésze érdekelné. Ezt nem azért tartjuk előnyös ajánlatnak és elfogadható partnernek, mert neki 17 millióval tartozunk - és szinte azonnal beindulhatna a kádgyártás -, de így a gyár egésze ki lenne használva. Egyedül az öntöde nem érdekli őket. Megmondom őszintén: a gyár feldarabolása, egyes részlegek teljes bezárása már a foglalkoztatás szempontjából sem megfelelő alternatíva. A tárban talán egyik legújabb gazdasági betegsége, az alkalmazottak ügyeskedése, a jövedelmezőnek látszó üzletek újonnan alakult káeftékbe való „átmentése" itt is felütötte fejét. Miként orvosolta a Hungarocoop a bajokat? A részvénytársaság vezetése először is megpróbálta versenyképessé tenni a vállalatot a saját dolgozóival szemben. Feloldottak minden profilkötöttséget és az év eleje óta ún. profitcentrumokat működtet. Ezek a kis központok megfelelő anyagi érdekeltség mellett teljes felelősséget és szabad kezet kaptak üzleti-gazdasági döntéseikben. Tehát nem kell már kimenteni az üzleteket, mert az ügyintézés az Rt.-n belül is jövedelmez. Természetesen nemcsak átszervezéssel próbálnak javítani az eredményeken, hanem a hagyományos export áruterületek kiterjesztésével félkész termékek, alkatrészek, számítástechnikai cikkek és más ipari termékek forgalmazására, valamint a pénzügyi szférában való aktív részvétellel. Ez utóbbi lényege, hogy a Hungarocoop Rt. kilépve a külkereskedelem keretei közül különféle pénzügyi befektetésekkel és értékpapír-forgalmagyalások és szakembereik általi helyzetfelmérések folyamatban vannak. Nem tartom kizártnak, hogy valamilyen formában végül is meg tudunk egyezni a kassaiakkal. • Tekinthetjük, illetve a volt dolgozók tekinthetik-e ezt egy reménysugárnak? - Nem szeretném elkiabálni a dolgof, hiszen, mint említettem, a tárgyalások előrehaladott állapotban vannak ugyan, de még folytatni kell. Ez, természetesen, nem jelenti azt, hogy másokról már lemondtunk. Minden további érdeklődővel tárgyalóasztalhoz ülünk, és az optimális megoldást keressük. Azt viszont még elmondanám, hogy fölösleges lenne olyan illúziókat táplálni, miszerint a gyár az lesz, ami öt-tíz évvel ezelőtt. Biztos, hogy a 3400-as létszámot nem fogjuk elérni, hiszen ehhez itt nincsenek meg a feltételek. Piacgazdaságban pedig elképzelhetetlen, hogy a múlthoz hasonlóan raktárra termeljünk. Ha majdan fel is fut a termelés, s marad az eddigi gyártási program, akkor is csak kb. 1000-1200 dolgozót tudunk majd foglalkoztatni. Egyébként ez a kassaiak elképzelése is. • A lakosok, volt dolgozóik viszont türelmetlenek, önök hogyan látják, mikor jöhet létre ez a házasság és mikor indulhat be újból 1 a gyárban a termelés? - Ez a tárgyalások alakulásától függ. Reméljük, most sikeresebb lesz a finálé mint 1989-ben volt, amikor a kassaiak elálltak a Kovosmalttól. A júniusi hónap ebből a szempontból vízválasztónak számít. Július közepe táján már okosabbak leszünk, így erre a kérdésre akkor adunk majd egyértelmű választ. POLGÁRI LÁSZLÓ zással is próbálkozik. Igyekszik összesíteni a kisebb méretű vállalkozások hitelt igénylő programjait, olyan hiteligényt alakítva ki ezzel, amely lehetővé teszi a külföldi kormányok által nyújtott kölcsönök hatékony felhasználását. A kis- és középszférát azonban nemcsak előnyös hitelszerzéssel igyekszik segíteni, hanem azzal is, hogy tapasztalatait és kiterjedt nemzetközi kapcsolatait felhasználva felvállalja valamennyi ipari szövetkezet külpiaci képviseletét. E szolgáltatás rugalmasságát és színvonalát mindenekelőtt a vállalat New York-i, müncheni, párizsi, prágai és varsói kirendeltségei biztosítják. Dr. Fodor László vezérigazgató szerint az 1S89-ben alakult részvénytársaságban a közelmúltban komoly „takarítást" hajtottak végre. A már említetteken túl átszervezték a cég pénzügyi életét, amelynek eredményeképpen a Hungarocoop Rt.-nek mára megszűntek a hitelfelvételi és hitelkamat-problémái, s besorakozott a fizetőképes cégek sorába. Úgy tűnik, a részvénytársaságnak sikerül megbirkóznia az irracionális gazdasági környezet, az egyelőre inkább szabadversenyés kapitalizmusra hasonlító, kialakulóban levő piacgazdaság gondjávál-bajával, s nem válik üres szólammá a cég jelszava, mely szerint a Hungarocoop esetében olyan vállalathoz van szerencsénk, amely modellértékű tevékenységre tör. -kedPÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatásügyi Minisztériuma pályázatot hirdet a határontúli magyar könyvek kiadásának támogatására. Pályázati feltételek: a pályázattal határainkon túl élő magyar szerzők anyanyelven írt műveit kívánjuk támogatni. Pályázhat minden olyan határontúli kiadó, egyházi szervezet, kulturális műhely, alapítvány vagy magánszemély, aki ilyen művet vagy műveket kíván megjelentetni. A bíráló bizottság előnyben részesíti a nemzeti önismeretet szolgáló könyvet, tudományos, egyházi, eredeti, illetve magyar klasszikus szépirodalmi művek megjelentetését. A pályázatokról bíráló bizottság dönt két ütemben. A kéziratokat a Fórumhoz, Kriterionhoz, Madáchhoz, Kárpáti Kiadóhoz és a Burgerlandi Magyarok Kulturális Egyesületéhez kell benyújtani, amelyek az illető ország érdekelt intézményeivel történő konzultálás után véleményezik és pályázatban terjesztik a Kuratórium elé, amely elbírálja a kiadó javaslatát. A kiadók által nem javasolt pályázó közvetlenül a Kuratóriumhoz fordulhat. Beküldési határidő: I. ütem: 1992. június 30. Elbírálás: augusztus első hete II. ütem: 1992. szeptember 30. Elbírálás: október első hete A fenti kiadók a pályázatokat a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Főosztályához (Budapest V. Szalay út 10-14., PF: 1., 1884) juttassák el. Az MKM Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Főosztálya külön-külön szerződést köt a nyertes pályázókkal. * * * A határon túli könykiadás kiadói véleményezéséhez 1. A mű szerzője: Gyűjteményes kötet esetén szerkesztője: címe: 2. Ha a mű sorozat tagjaként jelenik meg a sorozat címe: a sorozat távlati terve: 3. Első kötetes szerző esetében rövid szakmai önéletrajz: 4. Ha a mű nem először jelenik meg, a korábbi kiadások éve: közreadója: 5. A mű kiadásának feltételei: 5.1. A megjelenés időpontja: (év, évnegyed, esetleg alkalom) 5.2. A mű példányszáma: 5.3. A mű műszaki adatai: 5.3.1. Kiadói ívek száma: 5.3.2. Nyomdai ívek száma: 5.3.3. Illusztráltság foka: 5.3.4. Amennyiben a megítéléshez fontos, a könyv tervezője, illusztrátora 5.3.5 Jellemzőnek tekinthető további információ (formátum, kötésmód, papírfajta) 5.4. Összköltség: 5.4.1. Nyomdai költség: 5.4.2. Kiadói költség: 5.5. A mű bolti ára: 5.6. Bevételek: 5.7. Veszteségek: 5.8. Egyéb támogatást kapott-e (kitől, mennyit) 6. Az igényelt támogatás forint összege: 7. A pályázó kiadó adatai: 7.1. Név: 7.2. Cím: 7.3. Számlaszám: 8. Tartalmi ismertetés: 9. Közlendők: 10. Ajánlás a szakma ismert személyiségeitől: (Ezt az űrlapot a pályázó, illetve a kiadó tölti ki.) A csehszlovákiai pályázatot kérjük a MADÁCH Könyv- és Lapkiadó Michalská 9 816 21 Bratislava címére elküldeni folyó év június 23-ig,a borítékon, illetve a pályázaton kérjük feltüntetni „a Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériumának pályázata." HUNGAROCOOP: A MODELLÉRTEKU VALLALAT IRRACIONÁLIS KÖRNYEZETBEN - ÉSSZERŰEN Ellentmondásokkal teli hónapokat, éveket élnek a közép-kelet-európai országok. Szinte mindegy hová megyünk, merre nézünk, kisebb-nagyobb eltéréssel mindenütt csaknem ugyanazt látjuk. Az épülő, ám egyelőre leginkább szabadversenyre sikeredett piacgazdaságban a legtöbb vállalat elvesztette korábbi biztos pozícióit. Különösen az egykor monopolhelyzetben lévő nagyvállalatok vannak nehéz helyzetben. Már nem egyeduralkodói megszokott régi piacaiknak, s az etikában nem éppen bővelkedő gazdasági környezetben nemcsak a konkurenciával, hanem a kiszámíthatatlan farkastörvényekkel is szembe kell nézniük. S mindennapi gondjaikban önmagukon kívül másra nem igazán számíthatnak. Hiszen nem tisztázott az állam gazdaságban vállalt szerepének mértéke, s ezért a gazdaságirányítás sem mindig zavartalan. Vajon hogyan lehet az ilyen irracionális gazdasági környezetben ésszerűen dolgozni? Mit lehet és kell tenni akkor, amikor az államháztartás nem mindig piacbarát intézkedéseit egyéb, a gazdaságra szinte bénítóan ható döntések tetézik? A válasz az imént feltett, ám a gazdaság sokrétű problémáit csak körvonalaiban érintő kérdésekre, nem egyszerű. S talán nem is létezik általános recept a gondok megoldására. Viszont valamilyen megoldás mindig van. Bizonyítja ezt azoknak a vállalatoknak a példája, amelyek kisebb-nagyobb sikerrel már kialakították az újszerű körülményeknek megfelelő üzleti, vagy ha úgy tetszik, vállalati politikát, így egy kézzel fogható példa - a szomszédból: A budapesti székhelyű Hungarocoop Rt. nemrégiben még szinte csaknem teljesen olyan volt, mint bármelyik hazai nagy és lomha külkereskedelmi vállalat, annak minden pozitívumával és negatívumával. Exportálta a férfi-, női és gyermekruhákat, a különféle kelméket, kellékeket és kiegészítő ruházati, cikkeket, függönyöket, szőnyegeket, népművészeti cikkeket, lakberendezési tárgyakat, utcai és sportcipőket és sok egyebet. A másik oldalon viszont importálta a legkülönbözőbb fogyasztási cikkeket. Tehát szervezte és bonyolította a kivitelt és behozatalt hagyományos módon, hagyományos eszközökkel, miként a többi nagy „külker" vállalat. Abban is hasonlított társaihoz, hogy sok kereskedelmi ügylet, számos jó ötlet ugyanúgy a Hungarocoop asztalfiókjainak mélyén lelte halálát, mint nálunk. S korunk, Közép-Kelet-EurópáMEZŐGAZDASÁGI GÉPEK-LÍZINGRE (IS) (Munkatársunktól) - Eredményeikről és terveikről számoltak be szerdai sajtóértekezletükön a mezőgazdasági gépeket forgalmazó Unicom Kft. vezető munkatársai. Kereskedelmi tevékenységüket 1990-ben kezdték, amikor két német gépgyártó vállalattal működtek együtt és országszerte 12 forgalmazó-szerviz köpontjuk volt. A központok száma szeptemberre megduplázódik, a kezdeti 12 milliós kereskedelmi forgalommal ellentétben az idén már 380 milliós forgalommal számolnak. Bizonyítékaként annak, hogy az Unicom helyesen méri fel a mezőgazdaság gépigényét, rugalmas szervizszolgálata pedig nagy biztonságot jelent a termelő számára. Jelenleg a kft. már négy német és egy osztrák gépgyártó vállalattal áll kereskedelmi kapcsolatban és a gépek széles választékát forgalmazza. Többek között tajalmegmunkáló- és vetőgépek, cukorrépa és szálas takarmányok betakarítására szolgáló, legújabban pedig a burgonyatermesztők munkáját, elsősorban a betakarítást könnyítő gépek teszik ki a kínálatot. Ez utóbbiak gyártója a Grimme vállalat, amely a burgonyabetakarító gépeket is gyártó négy német üzem ilyen jellegű össztermeléséből 65 százalékarányban részesedik, és gépeinek ilyen arányú részét exportálja a világ szinte valamennyi burgonyát is termesztő országába. Megtudtuk még, hogy az Unicom legeredményesebb szlovákiai központja a verebélyi. A kft. az idei Agrokomplex kiállításon minden korábbinál nagyobb területen mutatja be az általa forgalmazott gépeket, és tevékenységét bővítve mezőgazdasági gépek és termékek kivitelével is foglalkozik. Pozsony közelében hektárnyi területen központot létesítenek, ahol többek között gépbemutató részleg, alkatrészraktár és gépkölcsönző is lesz. A napokban nyílt meg lízingbankjuk, amelynek elsősorban nem a banki nyereség, hanem a gépek nagyobb arányú forgalmazása a célja. így lízingfeltételeik minden más bankénál kedvezőbbek és maximálisan alkalmazkodnak a mezőgazdasági üzemek, illetve magángazdák fizetőképességéhez. -ef-