Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-12 / 137. szám, péntek

1992. JÚNIUS 12. ÚJ SZÓ* HAZAI KÖRKÉP 4 LAPSZÉLEN A SZEIZMOGRÁF MÁST JELEZ AVAGY: MIÉRT NYÜZSÖG A MATICA A PRIVATIZÁCIÓ (EDDIG) HALAD NÉPSZAVAZÁS: ELŐBB VAGY UTÓBB? KÖTÉLTÁNC Václav Klaus, aki a választások után kialakult helyzetre való tekintettel fontosnak tartja a népszavazás mielőbbi kiírását a közös állam kérdésében; Vladimír Mečiar viszont inkább a jövő évre halasztaná el e kérdés eldöntését. A pénzügyi szakemberként ismert Klaus indokai teljesen érthetőek, elvégre a jövő évi költségvetést jóvá kell hagyni, és nem lenne éppen szerencsés dolog a szövetségi költségvetés jóváhagyása után dönteni Csehszlovákia sorsáról, eset­leg a szétszakadásáról. Végül is minek a közös költségvetésen fáradozni, ha alaposan feltételezhető a közös állam szétesése. Nehezebben érthető meg Mečiar, illetve a mögötte álló mozgalom népszavazást halogató álláspontja. Az időhúzásnak alapvetően két magyarázata lehet. Elképzelhető, hogy Mečiar - ugyanúgy, mint egy évvel ezelőtt a Ján Čarnogurský vezette KDM -, időt akar nyerni, hogy mérlegelhesse további lépéseit; kivárhassa: miként alakul Szlovákia lakosságának hangulata. A második magyarázat szerint, Mečiar Szlovákia lakosságának meggyőzésére akar időt szerezni, arra, hogy szavazzanak a független államra a Csehországtól való elszakadásra. Erre az utóbbi szándékra utalhatna az F 1 -es tévéadás felszámolására irányuló ultimátuma, hiszen ez az adás a vagyonjegyes privatizáció egyik legerőteljesebb szószólója, és ez a folyamat jelentős szerepet játszik a közös állam fenntartása mellett szóló vagyoni érdekek alakításában. Főként, ha figyelembe vesszük egyes csehországi politikusok azon kijelentéseit, az ország szétesése esetén megtalálják a módját annak, hogy ne vegyék figyelembe a szlovákiai állampolgárok által a csehországi vállalatokba fektetett pontokat... Márpedig Szlovákiából sokan tanúsítottak érdeklődést cseh vállalatok részvényeinek megszerzése iránt. Mečiar pillanatnyilag a konföderatív államjogi elrendezést szorgal­mazza, noha ebben a kérdésben eddig nem tanúsított valami riézetállandóságot. Ismeretes, hogy 1990-ben még a föderatív elren­dezés mellett kardoskodott, sőt ugyanakkor augusztusban kijelen­tette: ,,.. .az állami szerződés gondolatát, amelyet egyes állampolgá­rok vetettek fel, elutasítottuk, mivel az inkább a konföderációnak felel meg." Fél évvel később viszont már azt nyilatkozta, hogy az állami szerződés gondolata tőle származik, ő hozakodott elő vele még 1990 júliusában, és később is hangoztatta, Čarnogurskyék csupán átvették (ellopták?) tőle ezt az ötletet. Mečiar ilyen s hasonló megnyilvánulásaiból arra kell következteni, hogy a népszavazás előtt azt az államjogi megoldást (független szlovák állam, vagy közös állam) fogja sugallni Szlovákia lakosságá­nak, amit a saját érdemeként tud majd tálalni, hiszen mindenképp arra fog törekedni, hogy a népszavazás őt igazolja. Az időhúzás ugyanakkor kétélű fegyver. Mert igaz, hogy a függet­len szlovák állam híveinek tábora szinte hónapról hónapra növekszik, de a soron következő szlovák kormányzatnak számolnia kell azzal is - ha nem sikerül átütő sikert elérnie a munkanélküliség, az életszín­vonal és a gazdaság kérdéseiben -, hogy a hangulat ellene fordulhat. Sőt! Az is könnyen megtörténhet, hogy Mečiar a népszavazás megtartásakor már nem lesz kormányfő, hiszen nem éppen alaptala­nul latolgatják sokan a DSZM széthullási esélyeit. Vladimír Mečiar ugyanis „felemésztheti" a saját mozgalma, amelyet 1991 tavaszától egyfajta kaprie képes volt összehozni (ugyanúgy, ahogy az egykori NYEE-t a pártállamellenesség), de nem biztos, hogy választási győzelmét a DSZM jobban viselné, mint ahogy azt a NYEE és a KDM „tűrte". Ezeket a veszélyeket érzékeli a Matica Slovenská is, amely a független szlovák állam létrehozását sürgető Szlovák Nemzeti Pártot támogatta a választási kampányban. Ök nyilván ezért akarnak részt venni a népszavazás megszervezésében, és egyben szűkíteni Mečiar mozgásterét. FEKETE (MARIAN DIGITÁLIS ADATÁTVITELI RENDSZER A VASÚTON MINDENKI GYANÚS! Az átvilágítási törvény jóváhagyá­sa óta országunk polgárai két cso­portra oszthatók: a titkosszolgálat volt ügynökeire és azokra, akiket a megfigyelésükkel megbíztak. Ez így ugye túlságosan egysze­rű? Persze a valóság bonyolultabb. A palackból kiszabadult rossz szel­lem egyaránt riasztgatja a besúgó­kat és áldozataikat. A szerepek ugyanis néha cserélődtek. A besú­gók sem lehettek biztosak a dolguk­ban. Könnyen megesett, hogy épp áldozataikat bízták meg megfigyelé­sükkel. így azután mindenki figyelt mindenkit. A rendszer biztos akart lenni a dolgában. Bonyolult világ. Köztársasági elnökünk, a múlt rendszer üldözöttje három átvilágí­tás után is makulátlannak érezhette magát: Ezután, ki tudja, mi okból, maga kérte az átvilágítását, és ekkor jött a meglepetés! Csak negyed­szerre derült ki, högy ő is szerepelt a titkosszolgálat hírhedt nyilvántar­tásában! Jelöltként őt is kiszemelték a besúgói szerepre. Az ördög a megmondhatója, melyik titkosren­dör agyában születhetett az ötlet... Amióta a politikusok többet foglal­koznak az átvilágítással, mint mond­juk rosszabbodó gazdasági kilátása­inkkal, mindenki tudja, hogy a legár­tatlanabb állampolgár is lehetett a titkosszolgálat besúgójelöltje. A je­lölt ugyebár még nem volt ügynök. Ha a félelmetes titkosszolgálat kí­sérlete kudarcot vallott, a jelöltet kiiktatták a nyilvántartásból. Ám épp hajthatatlansága miatt könnyen egy másikba vezették át, amelyben már a rendszer ellenségei szerepeltek. A dolog ezután sem olyan egy­szerű. Elnökünknek a sajtóban meg­jelent önleleplezése előtt két nappal a Slovenský denník, a Keresztény­demokrata Mozgalom napilapja Ri­chard Sachemek, a volt szövetségi belügyminiszternek a nyilatkozatát közölte. Az ügy beavatottjai szerint számos ügynököt álcázva, épp a rendszer „ellenségeként" óvtak a leleplezéstől... Besúgók az ellenség maszk­jában! Na, tessék! így higgyen az ember különféle listáknak! Ezután már nem is csodálkoztam, amikor a névsorban szintén szerep­lő magas politikai beosztású sze­mély kijelentette, hogy ő épp múlt­beli ügynökjelöltségére büszke, mert ez disszidensi múltjának legékesebb bizonyítéka. Ugyanis a titkosszolgá­lat elsősorban a rendszer ellensége­it próbálta fenyegetéssel, ígérgetés­sel együttműködésre bírni. E logika szerint tehát a besúgókat leggyakrabban a rendszer ellensé­gei közül verbuválták. Tehát legin­kább azoktól kellett félnünk, akik a rendszert a legjobban szidták? Most legyen okos valaki! Ezen azonban már nem is töpren­gek. Inkább a jelen aggaszt. Gyana­kodva hallgatom a rendszert itt-ott most is bíráló ismerősöket, munka­társakat. Mert mit lehet tudni!... ZSILKA LÁSZLÓ TANÁROK FIGYELMÉBE! A Somorjai Magyar Tannyelvű Gimnázium pályázatot hirdet an­gol vagy német szakos tanári állásra. Számba jöhető szakpár magyar, szlovák vagy törté­nelem. Az állás elfoglalásának idő­pontja: 1992. augusztus 25. Ugyanilyen föltételekkel hirdet pályázatot matematika-fizika, esetleg matematika-kémia sza­kos tanári állásra is. Cím: Somorjai Magyar Tannyelvű Gimnázium Slnečná 2. 931 01 šamorín Telefon: 0708/22 57 Szerdán, a Matica slovenská jó­voltából ismét összeült a Nemzeti Megállapodás Kerekasztala, ahová a hétvégi választásokon a szlovák parlamentbe került valamennyi poli­tikai erő képviselőit meghívták. Alig­ha elhanyagolható, hogy a Demok­ratikus Szlovákiáért Mozgalom, a Demokratikus Baloldal Pártja és a Szlovák Nemzeti Párt a legrango­sabb képviseletben tartotta „köte­lességének" megjelenni a Matica színe előtt. Míg Viadimir Mečiar is ott volt - aki választási győzelme óta ritkán tartja szükségesnek a szemé­lyes jelenlétet különböző fórumokon, vagy az újságírók előtt. Még az sem zavarta őt, hogy Jozef Markuš, a Matica slovenská elnöke adta meg a szerdai tanácskozás alapgondola­tát; az a férfi, aki partnere volt a po­zsonyi televízióban, a nyelvtörvény elfogadása után rendezett emléke­zetes szópárbajban. Úgy látszik, a legerősebb pártok szükségét érzik a nemzeti húrok további pengetésének. Meggyőző­désük, hogy a Matica slovenskához fűződő viszony a választások után is helyzeti előnyt jelenthet. A megmé­rettetés utáni csalódás depresszió­jából még fel sem ocsúdott Keresz­ténydemokrata Mozgalom viszont tapintatosan elnézést kért és távol­maradt. Hiányzott a Magyar Keresz­ténydemokrata Mozgalom-Együtté­lés koalíció, amely - állítólag - nem tartotta fontosnak, hogy távolmara­dáshoz magyarázatot fűzzön. Egy valami tény: Markušék rava­szul ismét politikai befolyást igye­keznek szerezni. Megkörnyékezik a legjelentősebb szlovák pártokat. A kulturális szervezetként „törzs­könyvezett" Matica slovenská, a po­litikai kerekasztal kapcsán, a semle­gességét hangsúlyozta ugyan, de bőkezűen felajánlotta: készséggel (Folytatás az 1. oldalról) adtak el, amelyek összesen 11,3 milliárd korona kikiáltási áron indul­tak és 13,5 milliárd koronányi össze­gért találtak gazdára. A nagyprivati­záció során eddig mintegy 540 részvénytársaság alakult meg. A nagyvállalatok nemcsak vagyonje­gyek, de közvetlen eladás útján is privatizálódnak, s ebből a nemzeti vagyonalap 15 milliárd koronát kasz­szírozott, az eladott gyárak könyve­lési értékénél egymilliárddal többet. Természetesen, tekintettel a poli­tikai helyzetre,, nem maradhatott el az újságírók részéről a kérdés, mi lesz a vagyonjegyes privatizáció sorsa, az ország esetleges kettésza­kadása esetén. A leköszönő minisz­ter válasza szerint a legelőnyösebb az ország egybentartása, a gazda­sági reform, s ebben a vagyonje­gyes privatizációs folytatása lenne. Ha másként alakulnának a dolgok, akkor - ez magánvéleménye - több­féle alternatíva lehetséges. Ameny­nyiben az ország a vagyonjegyes privatizáció első hullámának befeje­zése után szakadna ketté, akkor vagy mindkét országban lennének részvényei a másik ország állampol­gárainak, vagypedig valamilyen mó­don ezeket a részvényeket mindkét ország kiváltaná az immár idegen állampolgároktól. Ez utóbbi lehető­Az Új Szó június 5-i számának 2. oldalán megjelent egy rövid hír, mely szerint lapzártakor érkezett, hogy az MKDM-EPM-MNP koalíció „visszahívott" (engem) képviselője­löltjeinek listájáról. A hír így pontatlan! Én ez év május 4-én írtam az Együttélés PM Központi Ügyvivő Testületének egy levelet, melyben kértem, töröljék ne­vemet a listáról. Ugyanezt, indoklás­sal, személyes levélben megírtam Duray Miklósnak. Választ nem kap­tam, sem írásban, sem szóban. Má­jus 6-án küldtem el ugyanilyen értel­mű levelet a kerületi választási bi­zottságnak. Ugyanekkor telefonál­ad otthont az új szlovák parlament és a kormányszervek összeállításá­val kapcsolatos tárgyalásoknak. Őszintén szólva nem tudok hinni a Matica politikai semlegességében. Márcsak azért sem, mert az 1990-es választásokon szinte az utolsó per­cig latolgatta: politikai mozgalom­ként induljon-e? így hát hihetünk-e annak a szervezetnek a pártatlansá­gában, amely a kisebbségeket meg­alázó nyelvtörvény mellett kardos­kodva a szélsőséges nacionalisták befolyása alá került?! Ráadásul meggyőződésem: a Matica nem azért nyüzsög a legerősebb pártok körül, hogy a kisebbségek számára miniszteri bársonyszéket, vagy kul­turális önigazgatást szorgalmazzon. A valószínűbb az, hogy - egyebek között - a nyelvtörvény egy újabb „hatékonyabb" változatának lobog­tatására készül! (mázsár) xxx Az MKDM-Együttélés koalíció ré­széről Duka-Zólyomi Árpádot, az EPM alelnökét kérdeztük a Matica szervezete kerekasztaltól való távol­maradás okairól: - A Matica politizálni akar, össze akarja fogni a politikai pártokat. Ezt mi elítéljük, Hyen törekvéseit szük­ségtelennek tartjuk. Ezen oknál fog­va az előzőkben sem láttuk értelmét részt venni hasonló találkozókon. Igaz, akkor írásban is közöltük a Ma­ticával véleményünket. Most sem tartottuk fontosnak, hogy részt ve­gyünk a szerdai eszmecserén, bár lehet, hogy egyszerűbb megoldás lett volna részt venni és véleményt nyilvánítani. Viszont az elmúlt talál­kozón ott voltak az MKDM képvise­lői, akik a kialakult légkör miatt kínos helyzetbe kerültek. Ügy éreztük, je­lenlétünkkel a Matica-kerekasztaí gondolatát támogattuk volna. séget az indokolná, hogy nem a szokványos úton szerzett részvé­nyekről van szó. Ha azonban az ország a folyamat közben szakad ketté, akkor ez teljes mértékben le­hetetlenné tenné a vagyonjegyes privatizáció befejezését. Az sem le­hetséges - amit a győztes politikai mozgalom egy politikusa ígért -, hogy az első kör után megszakítsák a vagyonjegyes privatizációt és Szlovákiában magasabbra emelik a pontokért szerezhető összeget, mert a folyamat egységes az ország egész területén, és ahogy az első körrel megindult, már csak finomíta­ni lehet, módosítani nem. Vagy megy a maga útján, vagy megakad menthetetlenül - mondta Ivan Mikloš. A kisprivatizációs árverések körü­li, sokszor homályos üzelmeket úgy értékelte, hogy a maffia-módszerek és a megvesztegetés elleni küzde­lem nem elsősorban a privatizációs minisztérium feladata. Ennek ellené­re ők bérelték fel a fekete seriffeket, hogy tartsanak rendet az árverések során, és ők dolgozták ki az árveré­sek színhelyén megengedett visel­kedés szabályait is. Véleménye sze­rint ezzel még messzebbre is elmen­tek, mint amennyit jogkörük megen­tam is a bizottság elnökének, aki azonban közölte, hogy a listákat már kinyomtatták, de természetesen a lemondásomat tudomásul veszik. Az Együttélés eljárása, lemondá­som ilyenforma kiforgatása, nem vet jó fényt arra az egyetlen politikai mozgalomra, amely, miután bejutott a parlamentbe - és programja értel­mében is - minden magyar nemzeti­ségű állampolgár érdekeit kellene, hogy képviselje. Én magam, bár a politikától távol kívánok maradni, ezentúl is, a kultú­ra terén, minden erőmmel a békés együttélésért fogok dolgozni. DR. SZABÓ KINGA, Losonc (Munkatársunktól) - Tegnap Po­zsonyban sajtóértekezleten jelentették be, hogy a Csehszlovák Államvasutak megrendelésére elkészült és üzembe he­lyezték az osztrák Schrack Telecom cég által szállított digitális adatátviteli rend­szert, amely forradalmasítja az elavult vasúti telefonhálózat és adatátvitel igénybevételi lehetőségeit. Az Ausztriá­ban bevált kommunikációs rendszert már Magyarországon is működtetik, szlovákiai bevezetésével lehetőség nyílik arra, hogy mi is bekapcsolódjunk a fejlett adatátvitel­lel rendelkező vasutak kommunikációs rendszerébe. A Schrack Telecom kirendeltséget is működtet Pozsonyban, s számtalan mű­szaki megoldási lehetőséget kínál a hazai távközlés és adatátvitel legégetőbb prob­lémáinak megoldására. Többek között az elavult telefonhálózat menetkőzbeni fel­újítására és kapacitásbővítésére, műhol­das adatátvitelre egyaránt világszínvona­lú technológiát képes biztosítani. A Schrack 1993-ban valószínűleg újabb technikai újdonsággal jelentkezik a pia­con, mégpedig a telefonközpontokhoz közvetlenül kapcsolható drótnélküli telefo­nok rendszerével, amely már csak a nem­zetközi távközlési szabályok általi jóváha­gyásra vár. -tszl­PONTOSÍTÁS A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 9642/91 Bódi Béla, 1919. 10. 26., Komárom (Alepais) 9701/91 Baiaškó Josef, 1920. 9. 10.. Komárom (Balaklava) 9704/91 Bartal Sándor, 1905. 2. 2., Bős (Szovjetunió) 9706/91 Bodnár Lajos, 1915. 6. 25., Páskaháza (Dombasz) 9708/91 Borbély András, 1921. 11. 22., Nagycétény (Kujbisev) 9710/91 Bušek Štefan, 1906. 12. 11., Makranc, meghalt (Sztálingrád) 9711/91 Búra Gyula, 1923. 9. 28., Garamkáina (Minszk) 9713/91 Bűzi László, 1916. 6. 13., Páskaháza (Ural) 9714/91 Bruoth Gyula, 1896. 4. 12., Kassa, meghalt (Dombasz) 9763/91 Bagos István, 1918. 6. 21., Véke, meghalt (Szambor) 9764/91 Bálint Ferenc, 1919. 5. 18., Véke (Mativoka) 9765/91 Batta István. 1922. 10. 17., Véke (Krasznaural) 9766/91 Bodsa Pál, 1907. 2. 12., Véke, meghalt (Csambor) 9767/91 Bodnár István, 1925. 1. 5., Véke (Sztalinov) 9794/91 Barna Mihály, 1919. 8. 10., Nagykapos (Tbiliszi) (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents