Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-11 / 136. szám, csütörtök
GAZDASAG é j szói 1992. JÚNIUS 11. ULÓBAN rült parlamentek és kormányok a sokna ellenére elértek, hogy gazdaságunk egkezdödött a tulajdonosváltás, az álterül magánkézbe, a magánvállalkozás ezőgazdasági szövetkezetek transzfornyilvánulása és mozzanata közül alábjezetten annak negatív hatásaira— a rultság növekedésére térünk kl, hautatni, hogy ahol és al<ik élnek a felkílyllván va I ó előny t szereztek magu knak i lesz ilyen). OGY MEDDIG SZÁLL. . Szabó Ákos rajza BAJBA JUTOTT MENTOSZOLGALAT — Hét évvel ezelőtt a csehországi Narex vállalatnál kezdtünk, és ott voltunk a budapesti Forma 1-es versenynél is. Miután ez a vállalat tervbe vette szlovákiai állomásainak felszámolását, átléptünk az akkor szerveződő Slovakia Alfa hálózatba. Ma a füleki állomáson tízen dolgozunk, ebből három fő-, a többiek mellékállásban. A Losonci, Rimaszombati és a Nagykürtösi járás tartozik hozzánk, baleset esetén a rendőrök és a mentősök már automatikusan értesítenek bennünket. Munkánk, sajnos, van elég, de mivel hónapok óta fizetés nélkül dolgozunk, a hangulat rossz és félő, hogy különlegesen kiképzett embereink hamarosan elszállingóznak — hallottuk Mokoš Károly füleki tűzoltóparancsnoktól, aki másodállásban a Slovakia Alfa közúti mentőszolgálat helyi állomásának vezetője. Vele a pozsonyi kormányépület előtt találkoztunk, ahová május közepén az összes szlovákiai mentőállomás képviseletében 34 autójuk vonult fel, így próbálva elérni, hogy a kormány végre foglalkozzon az ügyükkel. Mint ismeretes, a miniszterek elutasították a kért támogatás megadását. Egyrészt költségvetési okokra, másrészt arra hivatkoztak, hogy a vállalat vezetői a kezdetkor önellátást ígértek. Ha pénzt nem is, ígéretet azért kaptak a mentőszolgálatosok. Eszerint a kormány ajánlani fogja az egyelőre a Nemzeti Vagyonalap kezelésében lévő Szlovák Biztosítónak, hogy járuljon hozzá a vállalat működéséhez. Az ezután megindult tárgyalásoknak köszönhetően előreláthatólag július elsejétől egy olyan közös vállalat alakul, amelynek keretében egyesítik az eddig a tűzoltóság által nyújtott általános és a Slovakia Alfa által nyújtott különleges szolgáltatásokat. Hitelkártyák bevezetésén is gondolkoznak. Ezek tulajdonosai egyrészt kedvezményesen vehetnék igénybe a vállalat szolgáltatásait, másrészt az autósoknak így nem kellene nagyobb mennyiségű készpénzt maguknál hordaniuk. Sokan csak akkor döbbennek rá, balesetek esetén mennyi minden múlhat a hozzáértő beavatkozáson, amikor a saját szemükkel látnak egy közúti balesetet. Ezért a hamarosan részvénytársasággá átalakuló biztosítóintézet segítségén kívül a benzin és egyéb, a közlekedéshez kötődő adókból hatalmas összegeket beszedő államkassza sem térhet egy vállrándítással napirendre egy ilyen, napjainkban már alapvetőnek minősülő szolgáltatás felett. -tlTŐKECSALOGATÓ HIVATAL A hazánk iránt érdeklődő külföldi befektetők számára nagyon fontos, hogy megbízható forrásból tájékozódhassanak a számukra fontos körülményekről, illetve a hazai vállalkozók is igénylik az információkat az esetleges ajánlatokról. Ezt a célt szolgálja a Szlovák Külkapcsolatok Minisztériuma mellett működő Külföldi Befektetések és Fejlesztések Szlovákiai Nemzeti Ügynöksége (Slovenská národná agentúra pre zahraničné investície a rozvoj). Jozef Dravecký miniszterhelyettes a közelmúltban így foglalta öszsze az ügynökség feladatait. — Az ilyen jellegű külföldi ügynökségekhez hasonlóan a külföldi tőke beáramlását szeretné elősegíteni. Ez a munka kétirányú. Egyrészt a hazai vállalkozóknak felvilágosítást nyújt a külföldről érkezett ajánlatokról, ezek feltételeiről (például pályázat kiírásáról), tehát összegyűjti a jelentkezőket a konkrét ajánlatokra, másrészt, ha az ügynökséget külföldi tőkeJránt érdeklődő szlovákiai vállalkozók keresik meg, megpróbál számukra alkalmas külföldi partnert, befektetőt találni. Ehhez felhasználja az összes szokványos módszert, adatbankot üzemeltet, találkozókat szervez a potenciális befektetők és vállalkozók közt, ezenkívül Slovakia címmel angol és szlovák nyelvű lapot jelentet meg. Ebben egyrészt közli az ajánlatokat, másrészt tájékoztat az itteni viszonyokról. A folyóirat az összes hazai külképviseleten hozzáférhető. -tlH arminc-negyven évvel ezelőtt, amikor elvették tulajdonukat, megszűntek létezni, s fokozásán a köztudatból is kivesztek. Az úrin közösségekről van szó, amelyek a sgyvenes évekig a falu társadalmi élenek elmaradhatatlan részei voltak, szthatatlan erdők és legelők tartoztak tulajdonukba, amiket egykori úrbéres >eik ellenszolgáltatásaik ellenében a Idesúrtól kaptak. W gabonát, lisztet, szalonnát kerestek, hanem régi könyveket, iratokat. Legnagyobb meglepetésükre nem eredménytelenül. — Ezt a füzetet az utolsó pénztáros padlásán találtuk. Az utódok a többi értéktelen kacat közé tették. Aranyat érő dokumentum. A vezetőségi ülések jegyzőkönyveit tartalmazza. Az első bejegyzés 1929 júliusából származik. A tulajdonosok névsorát más más okból két ERDO IS LESZ, FA IS LESZ... AZ ÚRBÉRI KÖZÖSSÉG MÁR ÚJJÁALAKULT Nemzedékről nemzedékre szállt a tujdonjog, egészen addig, amíg az ZNT ide vonatkozó rendeletei érteiméin a közös tulajdonban lévő erdőket 5 legelőket étvette az állami erdészet, etve a vidéken gazdálkodó mezőgazisági üzem. Annak ellenére, hogy a Idtörvény szerint ezek a területek is sszaigényelhetők, eddig csak kevés izségben éltek a lehetőséggel. Pedig 3m kell hozzá más, csak egy, a falut :olgáló polgármester, s valaki, akit a últ is érdekel. Padlássöprés 1991-ben Kéménden mindkettő adott. A falu érskeiért a többletmunkát is vállaló Keleiényi PáI polgármester, és a múltat kutó Be ne f i László. — Nagyapám és kortársai sokat meiltek az úrbéri közösség életéről, sőt ít. is megmutatták, hogy a mocsárok teje dűlőben mettől meddig húzódott z ő erdejük. Amikor megjelent a földrvény, leültünk a polgármesterrel s egbeszéltük, hol kezdjük a munkát, }gy az erdőt volt tulajdonosaik, illetve üok örökösei visszakapják. Mivel mindketten a fiatalabb korosziy tagjai, összehívták az „öregek tanását". Ki kire emlékszik, akinek része )lt az erdőben, ki volt az úrbéri közösig vezetőségi tagja, elnöke, pénztároj, akinek hagyatékában maradhatott ilamilyen írásos emlék. Név került név mellé, majd a kitippelt jrtákon megkezdték a „padlássöprést", (árcsak egykor a gazdákat rekvirálók, zzal a különbséggel, hogy ezúttal nem jegyzőkönyv is felsorolja. Ennél is értékesebb azonban ez a névsor 1908-ból. Egy másik padlásról került elő. Nagyon sokat segített, mivel a nevek mellett a tulajdonhányadokat is feltünteti. Erdó'ó'r rabsic szerepben A megsárgult lapok nemcsak értékes dokumentumok, hanem érdekes titkokat is felfednek a 136 hektárt bíró egykori kéméndi úrbéri közösség életéből. Miként gondozták, gyarapították, illetve hasznosították az erdőt. A vadászjogot például mindig négy évre adták el és a pénzt előre kérték. Egy ízben, amikor a vadásztársaság szűkében volt a pénznek, a helybeli plébános fizette ki a díjat. A facsemetéket az erdészettől vásárolták, de a telepítést a közösség végezte. A kitermelt fából mindenki tulajdonhányada arányában részesült, és ugyanígy vett részt a közös munkákban. Az elosztásra kerülő fát sorsolták, így az őt megillető részt előre még az elnök sem jelölhette ki. A vezetőséget csak két évre választották meg, fizetést az elnök, a pénztáros és a jegyzőkönyvvezető kapott. No meg az erdőőr. A vadorzók elleni védelem fontos volt, amit az erdőőr bére is bizonyít. Egy évre száz koronát, egy egész hely után (66 ilyen volt) 32 liter búzát, fél hely után járó tűzifát és fél hold fűkaszálót kapott. Ennek ellenére megtörtént, hogy nem becsülte meg munkahelyét, és.a vadorzók, Vagy ahogy a jegyzőkönyvben szerepel, a rabsicok sorába lépett. Rosszkor, mert rajtakapta az erdőgazdaság felügyelője, és — az egyetértő határozat szerint — a vezetőség mint megbízhatatlant menesztette. Egy további jegyzőkönyvből megtudjuk, hogy a közösség már sok évtizeddel ezelőtt „feltalálta" a jövőre nálunk is életbe lépő útadót. Az erdőn át vezető út rendszeres használatáért bért szedtek, és — juhok legeltetésére — az erdőszéli részeket külön hasznosították. Múltból a jelenbe * A községi hivatal az erdő tulajdonba vételét két vonalon indította meg. Öszszeállították az úrbéri erdő tulajdonosainak névsorát, és a 185 érdekelt (jogosult) személy közgyűlésén újjáalakították a kéméndi úrbéri közösséget, majd az SZK Belügyminisztériumának illetékes osztályán bejegyeztették. A közösség jelenleg önálló jogi személyként működik. Amennyire könnyen és gyorsan haladtak ezen az úton, annyira nehezebben és lassabban jutottak előbbre a másikon. így bár úrbéri közösség már van, erdeje még nincs. Annak ellenére, hogy az állami erdészet tótmegyeri részlegét már 1991. december 18-án felszólították, hogy adja vissza az erdőt. — Beadványunkra csak februárban válaszoltak, hogy azt más formában kell megírni. Nem késlekedtünk, a második beadványt még februárban postára adtuk, és két hónap leforgása alatt valamennyi okiratot mellékeltünk. Ennek ellenére teljes a csend, vagyis semmi válasz. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy reményünket vesztettük. A visszaigénylés 1992 december végi határidejét nem késtük le, az erdészet által felajánlott hektáronkénti 450 korona bérleti díjat pedig kevésnek tartjuk. Az erdőt magunk fogjuk gondozni, és hasznosítani. A szén egyre drágább, a tulajdonosoknak gyerekei, rokonai vannak, az erdő szinte az egész falut szolgálni fogja — mondta a polgármester. Benefi László egy mondatát minden illetékes figyelmébe ajánlom. — Az úrbéri terűlet, legyen az erdő, vagy időközben szántófölddé változtatott egykori legelő, a falu polgárainak jogos tulajdona. Ahol veszni hagyják, ott a falu felelős irányítói a gyerekek és az unokák ellen cselekszenek. EGRI FERENC KÜLKERESKEDELMÜNK ÉS „KÖRNYEZETE" A volt szocialista országok mindegyikének meg kell küzdenie saját gazdasági válságával, miközben érzékenyen reagál a külső gazdasági körülményekre. Igaz, már nem úgy, mint a rendszerváltást megelőzően, amikor a világpiaci megmérettetéstől szinte „óvta" az állam az egyes vállalatokat azzal, hogy valójában egy sem tudta, mennyiért is kel el árüja a külföldi piacon ós mennyibe kerül behozatalunk. Azért nem tudta, mert kétféle árfolyama volt a koronának, a devizaeszközökön pedig úgy ült az állam, mint a bóka azon a bizonyos forráson. Aztán bekövetkezett a rendszerváltás, a rendszerváltást követően a gazdasági reform, melynek egyik alapvető ismérve lett kilencvenegy januárjától a korona devalválásával együtt a külkereskedelem liberalízáláa. Ebben a pillanatban derült ki, mennyit is érnek áruink, versenyképesek-e árban, minőségben az összehasonlítható termékekkel. Előnyösebbé vált a kivitel, miközben a behozatal drágult. Összeomlott a keleti piac, amihez főleg Szlovákia gazdasága kötődött termékszerkezetével, s ilyen körülmények között mindenképpen figyelemre méltónak kell elkönyvelni azt a tényt, hogy sikerült helytállnunk a nyugati piacoin is, sőt, újabb piacokra jutottunk be. Összehasonlítva tavalyi külkereskedelmi eredményeinket a tavalyelőttivel — amikor a korona leértékelése még nem következett be — leszögezhető, hogy a kedvezőbben alakult a termelési és fogyasztási mutatóknál, e téren korántem volt akkora a cssökkenés. Amennyiben az 1990-es eredményeket 100-nak vesszük, ahhoz képest kivitelünk tavaly 94 pont volt, vagyis a csökkenés 6 százalékos, miközben a fejlett gazdaságok viszonylatában 14 százalékos növekedési adhattunk számot, a fejlődő országok viszonylatában 16 százalékos csökkenésről. Behozatalunkban az arányok a fejlődő országok javára alakultak, ezekből 12 százalékkal több árut hoztunk be. Összességében elmondható, hogy a piacgazdaságokkal folytatott külkereskedelmünk 27,1 százalékos növekedést „produkált", miközben a volt szocialista országokkal, tehát a nem piacgazdaságokkal bonyolított külkereskedelmi forgalmunk 1,9 százalékkal csökkent. Az alábbi grafikonok azt mutatják, hogy az idei első negyedévben mennyit vittünk ki az egyes országokba, illetve mennyit hoztunk be az egyes országokból. -pgBEHOZATALUNK 1992 első negyedében FÁK 37,51 Németország 21,4 Ausztria 8 o % N a9*8ri,annia 1> 6 ' 0,9 /o ^egggsp ,| i, §3..! 5§psr USA 1,8 % Lengyelország 3,9 % ^aÄSS^-^ Sv áj C 18 % Olaszország 3,7 % / Franciaország 2,1 % Hollandia 2,5 % CSSZSZK behozatala összesen: 56,1 milliárd korona (1 USD = 28,50 korona) KIVITELÜNK 1992 első negyedévében Németország 30,6 % FÁK 8,3'/, Olaszország 7,3 Ausztria 6,6 % Lengyelország 4,6 % ' Magyarország 3,6 volt Jugoszlávia 3 Franciaország 3,1 % Hollandia 3,0 % Nagy-Britannia 2,0 CSSZSZK kivitele összesen 60,5 milliárd korona (FCO) (1 USD = 28,50 korona árfolyamon)
