Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-11 / 136. szám, csütörtök

1992. JÚNIUS 11. iÚJSZÓm PUBLICISZTIKA 8 ROMAN TÓTÁGAS A legjelentősebb román ellenzéki hetilap, a 22 legutóbbi számában (a név az 1989 decemberi forradalom győzelmének napjára utal) a lap fő­szerkesztőnője interjút készített Gheorghe Funarral, Kolozsvár szél­sőjobboldali polgármesterével. A ri­porter világos, nemegyszer kemé­nyen provokatív kérdéseire Funar úr gyanútlannak megjátszott ,,jóhisze­műséggel" válaszolgatott. Válaszai­nak summáját a szerző az interjú címében így {pglalja össze: A ma­gyarok elveszítették privilégiumai­kat, ami Funar úr szerint azt jelenti, hogy Kolozsváron nincsenek ma­gyar iskolák (a magyar tannyelvű líceumok is románok), el kell tűnniük az utolsó kétnyelvű feliratoknak (be­leértve a színházi plakátokat is), pol­gármesteri engedély nélkül nem tartható semminemű összejövetel stb., stb. A privilégium tehát Funar úr értel­* mezésében nem egyéb, mint a ma­gyar nyelv nyilvános használatához, s végső konzekvenciáiban a kisebb­ségi léthez való jog. A magyar kisebbség elleni vád, miszerint a privilégiumok megszer­zésére, illetve a Ceausescu és elő­dei által nyújtott privilégiumai meg­tartására törekedne, a Vatra Roma­neasca (lényeg szerinti fordításban Ósi Román Tűzhely), a Romania Mare (Nagyrománia - idegengyűlö­lettől csöpögő, hírhedt hetilap) és egyéb „kultúrfórumok" részéről az utóbbi két esztendőben általánossá vált. Mi, magyarok e vádakat kétféle­képpen próbáltuk visszaverni: vagy tagadtuk, hogy követeléseink privilé­giumok megszerzését céloznák, vagy elismertük: identitásunk meg­őrzése, kialakítása érdekében igenis privilégiumokra, úgynevezett pozitív diszkriminációra van szükségünk. A hivatalos nyelv fogalmának ma­nipulate értelmezése elterelte a fi­gyelmünket arról az evidenciáról, hogy lényegében mind a két állítás igaz. Persze, egészen más értelem­ben, mint ahogy azt megszoktuk. Az anyanyelv használatához való jog­nak, lévén az az Emberi Jogok Egyetemes Nyiíatkozatában rögzí­tett emberi jog, ugyanúgy alapvető­en és elsődlegesen meg kell illetnie bennünket, mint a románokat (... vagy a szlovákokat). Ebben nem lehet különbség. Az egyenjogúság­nak az anyanyelvhez való egyenlő jogot is jelentenie kell. Emellett az alapvető emberi jog mellett azonban különleges jogokra, privilégiumokra is szükségünk van. Az államnak lehetővé kell tennie számúnkra, hogy a többség nyelvét, kultúráját, szokásait is megismer­hessük. E privilégiumra, bár annak megítélése az államra nem jelenték­telen többletterhet ró, emberi és ál­lampolgári lehetőségeink kiteljesíté­se érdekében elengedhetetlenül szükségünk van (s egy, valóban de­mokratikus társadalomban a több­ségi polgárnak is szüksége lehet), összetettebb, gazdagabb egyénisé­gekké, hasznosabb állampolgárok­ká válunk általa. A minden embert megillető alap­vető emberi jog privilégiummá minő­sítése, s a tulajdonképpeni privilégi­um agresszív ránk eröszakolása be­teg elmékre vall, s olyan természet­ellenes helyzetet eredményez, mely nem csupán az etnikumok közti megértést, az együttélésből fakadó kölcsönös előnyök hasznosítását te­szi lehetetlenné, de olyan feszültsé­geket is szül, melyek hosszú távon meghasonlásba, modernizációs esélyeinek meghiúsulásába kergetik a román (és nem csak román) társa­dalmat. A tótágast álló logika csak képte­len következtetésekre és őrült csele­kedetekre vezethet. Illetve, mint azt Kolozsváron lát­hatjuk, máris vezet. BÍRÓ BÉLA JFK A MOZIBAN KI ÖLTE MEG KENNEDYT? Lehet, hogy Oliver Stone-nak sikerült az, ami ez ideig lehetetlennek tünt? Hogy kinyílik a hét pecsét alatt őrzött Kennedy dossziéhoz vezető ajtó? Hogy fény derül végre az 1963. november 22-ei, Amerikát és a világot mélyen megrázó, Kennedy-gyilkosság hátterére? Miért kellett meghalnia az Egyesült Államok harmincötödik elnökének? Ellenmítosz A JFK, Oliver Stone filmje oly mély hatást gyakorolt a közvéle­ményre - a politikusokra is —, hogy napirendre került a lezárt, lezáratlan ügy nyilvánosságra hozatalának kérdése. Oliver Stone, a vietnami veterán missziónak tekinti, hogy al­kotásaiban a legkényesebb kérdé­seket is sokkolóan honfitársai elé tárja. A közel harminc évvel ezelőtti politikai merényletről ma is csak ta­lálgatások folynak, a titok titok maradt, Stone és generációja nagy­ra becsülte Kennedyt, a rendező nézete: ,,A művész joga, hogy korá­nak eseményeit interpretálja, ma­gyarázza, újra értelmezze." A War­ren-bizottság 26 kötetes jelentésé­nek megállapítását, hogy Lee Har­vey Oswald egyedül követte el a merényletet, ö az egyedüli bűnös - Stone megkérdőjelezi, szerinte ez a jelentés az „ellentétes tények pat­kányfészke". A rendező a történet ellenmítoszával szolgál, a filmet megtekintókben tovább növeli a két­séget: Kennedy elnök puccs áldoza­ta lett volna? Ki ölte meg az elnököt? Mindenki! A CIA, az FBI vezetői, a fegyveres erők parancsnokai, a Big Business, a Fehér Ház, a Castro-ellenes kubaiak, mindenki, csak nem Oswald. Stone feltevése beigazolódott. A Time-CNN közvélemény-kutatá­sa a vártnál is meglepőbb: a meg­kérdezettek 73 százaléka úgy véli, hogy összeesküdtek az elnök meg­ölésére, mindössze 11 százalék hi­szi el, hogy Oswald egyedül csele­kedett, 50 százalék szerint a CIA, 48 százalék szerint a maffia döntő sze­repet játszott a történtekben. A meg­kérdezettek 72 százalékának a véle­ménye, nem mondták meg az igazat! A JFK egy hónap alatt Észak­Amerikában 45,5 millió dollárt ho­zott, a film iránt óriási az érdeklődés. Jim Garrison, a New Orleans-i főál­lamügyész, Az orgyilkos útján című könyvét Stone 1988-ban olvasta, e feltáratlan ügy azóta izgatta ót. Garrison művének szerkesztőjével közösen írták meg a forgatókönyvet, felhasználva Jim Marrs, Az össze­esküvés, mely meggyilkolta Ken­nedyt című tanulmányát is. A rende­ző 200 emberrel konzultált. „Egyet­len olyan tényt sem használtunk fel a filmben, melyről úgy véltük, hogy nem felelhet meg a valóságnak. Re­konstruáltuk a helyszínen a történte­ket, lejátszottuk a lövést, hallottuk a visszhangját..." Stone, a Zapru­der-készítette, immár történelmi amatőrfilm felhasználási jogát meg­vásárolta a családtól. A technika fejlődése lehetővé tette az amatőr­film jobb elemzését. E filmből is kitűnik: a lövés elölről és nem hátul­ról jött, az teljességgel cáfolja az Oswald-elméletet. Garrison egyszerű ember, akit az igazságkeresés tett rendkívülivé, kész volt arra, hogy kibányássza a mocskot, és feltárja a tiszta igaz­ságot. Arthur Schlesinger történész - Kennedy egyik munkatársa - sze­rint a Warren-jelentéssel kapcsolat­ban már Róbert Kennedynek, az elnök öccsének, igazságügy minisz­terének, akit később szintén megöl­tek, is kételyei voltak. 1979-ben az amerikai kongresszus egy csoportja javasolta: 2029-ig zárolják a gyilkos­sággal kapcsolatos anyagokat. A JFK, a tényeken és feltevéseken alapuló dráma-film, nem dokumen­tumfilm! -, felrázta az embereket. Ma már John Connally, a texasi exkormányzó, aki Kennedy autójá­ban ült, és szintén megsebesült, valamint az elnök Öccse, Edward Kennedy is egyetért a dokumentu­mok nyilvánosságra hozatalával. A kongresszus mindkét házában sürgették az igazságügyminisztert, nyissák újra föl azokat a bizonyos dossziékat! E különleges filmben még a mel­lékszereplők is világhírű színészek: Jack Lemmon, Walter Matthau, Do­nald Sutherland, Sissy Spacek, Tommy Lee Jones. Miért választotta Stone e számára oly fontos mű fő­szereplőjévé Kevin Costnert? „Ót választottam, mert Hollywoodban ő az egyetlen, akinek minden szavát elhiszik. Nélküle nem tudtam volna megcsinálni e filmet." Imázsát tette kockára „Egy amerikai lovag" - így neve­zik az elgondolkodó, kék szemű, szentimentális színészt, aki öt esz­tendővel ezelőtt még ismeretlen mellékszereplő volt, s ma a kilenc­venes évek Hollywoodjának a férfi­ideálja. Oscar-díj aratása óta - a Farkasokkal táncoló című filmjé­vel hihetetlen sikert ért el - szu­persztár. Nem Kevin Costnerre vártak Hollywoodban. Tipikus átlagember - állapították meg róla. Ö a kedves szomszéd, a jó családapa megtes­tesítője. Brian de Palma rendező a szerény fiatalemberben mást lá­tott, 1987-ben az Al Caponere vadá­szó Eliot Ness szerepét Costnerre bízta. Sean Connery és Robert De Niro mellett állt a neve, megmérette­tik és világhírű partnereivel egyen­rangúvá válik. Forgatókönyvek tu­catjait küldik el neki. A felfedezett színész a lehető legrosszabbat vá­lasztja: baseballjátékost alakít, ez a film biztos bukásra számíthat - jó­solták a kollégák. A film meglepő nagy sikere után Kevin Costner a nők új bálványa, az új Gary Coo­per vagy Jimmy Stewart. A hasonla­tok sántítanak, Costner korunk jel­legzetes, rokonszenves, problémák­ra érzékeny színésze. A Baseball­bikák 50 millió, a Farkasokkal tánco­ló 300 millió, a Robin Hood 250 millió dollárt hozott. Kevin Costner a filmipar aranyfiúja" lett. Hogy mi ennek a magyarázata? Új arc Holly­woodban, vele friss levegő tört be az álmok városába. Kevin Costner nem rajong a róla kialakult imázsért. Nem, ó nem az az „all american boy", akinek vélik. A magánéletben sem kíván amerikai átlagapa és férj lenni, csak azért, mert három gyereke van, s a felesé­gével már az egyetemen megismer­kedett. Ö inkább antihösnek szeret­ne mutatkozni. Costner a jóval azo­nos az emberek képzeletében, vala­ki, aki az indiánok, a szegények mellett áll ki, rendes, kedves, nyílt ember, nem arrogáns szupersztár, inkább félénk, olykor naiv. „Azt hi­szem, azért lettem sikeres, mert so­hasem azt tettem, amit tanácsoltak nekem - vallja a 36 éves filmszí­nész, a XIX. századi bevándorolt német és indián leszármazott. Amit elhatározunk, azt végig kell csinálni. Ha nehéz az út, annál inkább törek­szem célba érni. Minden forgató­könyv ilyen ismeretlen utat jelöl ki számomra." Sokan megkérdezték Costnertöl: hogyan fogadta Oliver Stone ajánla­tát? „Vissza akartam utasítani a szerepet, ugyanis megígértem a feleségemnek, hogy most kikap­csolódunk, néhány hónapig csak családi életet élünk, kempingezni fo­gunk a gyerekekkel. Nem akartam csalódást okozni, nem akartam megszegni az ígéretemet. Cindy azonban elolvasta a forgatókönyvet, és zseniálisnak tartotta. Határozot­tan azt akarta, hogy játszam el a szerepet. Karrierem során ez volt az elsó eset, hogy rábeszélt egy szerepre. Sokat gondolkoztam, sok kérdést tettem fel magamnak: teste­sítsem meg ezt az embert? Itt nem Garrisonról, hanem az igazság fel­A film tegérdekfeszitóbb jelenete (Archív felvétel) derítése érdekében tett vizsgálatról van szó. Nehéz feladatnak tűnt szá­momra a főállamügyész megszemé­lyesítése." Ki volt Jim Garrison, a JFK-film kulcsfigurája? Mint említettük New Orleans-i főállamügyész, aki szerint összeesküvés történt, s ebben az FBI exügynöke. Clay Show üzletem­ber és fegyverkereskedő a legjelen­tősebb figura. A Warren-bizottság módszereit és eredményeit látva a főállamügyésznek kétségei tá­madtak, alapos vizsgálatot folytatott, és mennél tovább haladt a nyomo­zással, annál hihetetlenebbé vált számára az Oswaldról szóló törté­net. Garrison, a CIA-val kapcsolat­ban álló David Ferry háborús vete­ránt hallgatta meg a rejtélyes halála előtti éjszakán. Ferry azt állította, hogy tudott a konspirációról. Külö­nös, hogy mindazok, akik e sötét esemény ismert figurái voltak, eltűn­tek a színről, meghalták, megölték, elhallgattatták őket, titkukat maguk­kal vitték a sírba. Évek múltán kide­rült, hogy a főállamügyész a hivata­los „eredményeknél" közelebb ke­rült a Kennedy-gyilkosság igaz­ságához. „örülök, hogy elvállaltam ezt a szerepet - hangsúlyozza Costner -, ideje, hogy a közvélemény egy másik verziót is megismerjen. Meg­változtatott ez a szerep. Megértet­tem, hogyan működhet a kormány­zat, hogyan lehet csalni, manipu­lálni. Jogunk van tudni, valójában hogyan történt a gyilkosság. A fiata­lok jelentós részének fogalma sincs arról, ki is volt Kennedy, s mit jelen­tett akkor a halála. Lehetőségünk van tovább gondolkodni, a dolgok mélyére tekinteni. Sohasem késő megkérdőjelezni a dolgokat..." Kik tervezték? John F. Kennedyt istenítették és átkozták - de nem feledték. Mítosza él, holott köztudott: az elnök távolról sem volt olyan pozitív hős, mint sokan gondolták. Apja szegény ír bevándorolt unokája, óriási vagyont szerzett, a szesztilalomból jelentős hasznot húzott, még Roosewelt el­nök is a lekötelezettjévé vált (válasz­tási harcát pénzelte), így jutott nagy­követi poszthoz. Nagyratörése nem ismert határt, elhatározta, hogy egyik fiát a Fehér Házba „költözte­ti". John F. Kennedy 43 évesen az Egyesült Államok legfiatalabb elnö­ke lett. A papa, fia megválasztása érdekében, a chicagói maffiakereszt­apák befolyását is igénybe vette. Kennedy csak egy százalékkal ka­pott több szavazatot, mint Nixon! A fiatal, dinamikus elnököt idealizál­ták, a megnyerő Jack és a szép Jackie hollywoodi álompárnak tűnt. Az elnök kitűnő szakemberekkel ve­tette magát körül, a Fehér Ház a kul­túra elegáns szinterévé vált. Ken­nedy politikai kötéltáncot járt: Kuba, Vietnam, a polgárjogi mozgalom, a leszerelés kérdése - az elnök „flörtölt a krízisekkel". Miközben is­tenítették, ellenlábasainak a száma egyre növekedett. Viharos magán­életét is nehezen lehetett leplezni. Kik tervezhettek összeesküvést a sikeres elnök elleh? Feltehetően a maffiavezérek, akik rosszallották, hogy választási segítségükért nem kaptak kompenzációt, sőt megindult a küzdelem a szervezett bűnözés ellen. Másoknak is útjában állt az elnök, például a vietnami háborút folytatni kívánó tábornokoknak. Tragédiába torkollt egy amerikai álom. Egyes történészek és mások is hiába próbálják deheroizálni Ken­nedy elnököt, ikon maradt, az Újvi­lágban ma is nosztalgiát éreznek a Kennedy-korszak iránt. „Rande­vúm van a halállal" - mondogatta tréfásan Kennedy, ha pokolian fájt a háta. Maga ment el a randevúra... Oliver Stone és Kevin Costner, háromórás eposzukkal, a JFK­val óriási kockázatot vállalt. Ki tudja, milyen következménye lehet annak, ha kinyílik a Pandora szelencéje? (MNL)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents