Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-10 / 135. szám, szerda

1992. JUNIUS 10. ÚJ SZÓ HAZAI KÖRKÉP CSEHORSZÁGI MAGYAROK: MARADUNK! PAVEL TIGRID A VÁLASZTÁSI EREDMÉNYEKRŐL NINCS SZÓ KATASZTRÓFÁRÓL Tigrid úr, a választások eredményeinek ismertetése óta sok csalódott értelmiségivel találkoztam. Pártjaik kudarcot vallottak és a polgártársaik választása fekete jövőt vetít eléjük - túlságosan egyértelműen győzött a technokrata jobboldal, az erős posztkommunista baloldal, s olyan szélsőséges erő is bekerült a parlamentbe, amelynek létét eddig nem is vették figyelembe. Szlovákiáról inkább nem is beszélünk - közeledik az állam szétesése és az, ami a cseh országrészekben megmarad, nem szívderítő. Mit mondana ezeknek az embereknek? - Nem gondolom, hogy az értelmiségieknek okuk van a csalódottságra, hiszen ók tudnak gondolkodni. És emlékeznek is. Tudniuk kell, hogy ebben az országban rendszerint az eufóriából a sötét pesszimizmusba ugrunk és ez egyik sem indokolt. A választók inkább a nagy pártokat támogatták mint a kicsiket, így elveszett a közép. Kár ezért, de nincs szó katasztrófáról. A demokrácia azt jelenti, a választónak azzal kell számolnia, amit választott. Amennyiben 450 ezer ember egy felelőtlen embernek adta szavazatát, aki időnként erőszakkal is fenyegetőzik, ez nem tanúskodik ezeknek az embereknek az érettségéről. Hogyan magyarázza meg ezeknek a csalódott embereknek, hogy Sládek több szavazatot kapott, mint a Polgári Mozgalom? - A bizonytalankodó választók a világon mindenütt az utolsó pillanatban a nagy pártokhoz csatlakoznak. így tettek nálunk is. Ha fejlett demokrácia lenne nálunk, akkor ez elősegítené a nagy politikai pártok hasznos hatalmi váltását, miközben a független adminisztratíva tovább működne. Ez az egyik oka annak, hogy a kis pártok miért nem voltak eredményesek. A-Polgári Mozgalom esetében egy másik ok is felmerül. Kétségtelenül becsületes emberek a tagjai, akik sokat tettek ezért az államért. Ennek a pártnak két évig nagy hatalma volt, és így az emberek szinte automatikusan ezt a kormányt tették felelőssé mindazért, ami nem működött. Megítélése szerint minek köszönhető a Baloldali Blokk aránylag erős helyzete? - A múlt választások óta elért 2 százalékos növekedést nem tekinteném tragédiának, habár ennek nem kellett volna bekövetkeznie. Csodálkozom azon, hogy az emberek könnyen elfelejtik, milyen volt a kommunista hatalom. Egyre több ember volt elégedetlen, de nem az általános helyzettel. Konkrét esetekben nem tudták elérni elképzeléseiket, a bürokrata maffiák arroganciájába ütköztek. Mit mondana a Demokraták '92 pártról? - Az emberek azt gondolják, hogy ez až én pártom. Ez nem igaz. Szimpatikusak, de túlságosan későn érkeztek. A külföldi sajtó úgy értékeli a választásokat, mint az állam szétesésének kezdetét. Egyetért ezzel a nézettel? - Kellemes csalódást okozott, hogy a választások előtti felháborodott hangulat után a politikai pártok vezetői békésen megegyeztek a politikai tanácskozásokban. (gy van ez minden működő demokráciában. Most meglátjuk, lehetséges-e a megegyezés. Nem történt katasztrófa, csak az emberek megijedtek, mivel azt gondolták, minden egyszerűbb lesz. Nem lesz. Minden civilizáltan folyik és ez a legfontosabb. Ezt a külföldi sajtó is értékeli, amely az állam szétesését illetően leegyszerűsíti a dolgokat, az egyes kijelentéseket kiragadja a szövegkörnyezetből. Az alkotmány azonban érvényes, az állam létezik, és a széteséséről folytatott tárgyalások esetleg egy-két évig eltarthatnak. De ne menjünk a dolgok elébe. Klaus és Mečiar úr tárgyalása a megegyezés széles körű lehetőségeivel jár. (Lidové noviny) A turné folytatódik a 3 + 2 együttes újabb helyszíneken • 1. 1992. június 11.19 a Fiilek június 12.19 6 Gömöralmágy Kellemes kikapcsolódást kíván a PRIUS ART. ÚP-1106 A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének (CSMMSZ) kezdeményezésére 1992. április 25 - május ,20 között kérdőíves felmérés készült a Cseh Köztársaságban élő magyarok körében. Az 1991 -ben hivatalosan kimutatott 20 143 magyar nemzetiségű lakos közül, 5 százalékos minta alapján, 1004 főt kerestek fel a kérdezőbiztosok. Arra a kérdésre, tud-e arról, hogy Csehországban két magyar jellegű politikai csoportosulás működik (az Együttélés és a Magyar Polgári Párt), a megkérdezettek 21,5 százaléka igennel felelt, 18,8 százaléka csak az egyikről tud, 25,4 százaléka nem tud róluk, 31,3 százalékát nem érdekli az ügy. A kérdésre: mi a véleménye Csehszlovákia két önálló országra történő szétválásának a lehetőségéről, a megkérdezettek 4,4 százaléka bizonyosra veszi az ország szétesését, 17 százaléka valószínűnek tartja, 39 százalék nem tartja valószínűnek, 17,2 százaléka kizárt dolognak tartja; 22,3 százaléka nem tudja, nem gondolkozott rajta. Arra a kérdésre: ha az ország két részre szakadna, továbbra is Csehországban maradna-e, 73,7 százaléka határozott igennel válaszolt, 10,8 százalékuk inkább igennel, 1,9 százalékuk inkább nem maradna Csehországban, 0,7 százalékuk határozottan nem maradna, 12,8 százalékuk nem tudja, nem gondolkozott rajta. A kérdésre: hogyan határozna, ha lenne olyan lehetősége, hogy magyarlakta területre költözzön, a megkérdezettek 53,9 százaléka egészen biztosan nem költözne el, 18,9 százaléka inkább nem költözne el, 8,1 százaléka inkább odaköltözne és 13,9 százaléka nem tudja, nem gondolkozott rajta. Arra a kérdésre, hogy tekintettel van-e a mai politikai vezetés Csehországban a magyar nemzetiségű polgárok igényeire és érdekeire, a kérdezettek 9,4 százaléka igennel felelt, 19,8 százaléka részben igennel, 18 százaléka szerint nincs tekintettel és 52,8 százaléka nem tudja, illetve nem tudja megítélni. Arra a kérdésre, hogy tájékozottak-e a Szlovákiában élő magyarok életéről, a következők voltak a válaszok: 8,9 százalékuk részletesen, 25,6 százalékuk csak általánosan, 38,8 százalékuk nagyon keveset tud róla, 26,6 százalékuk egyáltalán nem tud. Végezetül, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségével kapcsolatban a megkérdezettek 11,7 százaléka jól van tájékoztatva, 44,2 százaléka hallott róla, de nem tud semmi közelebbit, 44,1 százaléka nem hallott róla. A megkérdezettek 2,7 százaléka tagja a szervezetnek, 7,2 százaléka hajlandó tagjává válni, 23,1 százaléka elvileg nincs ellene, de először szeretne megismerkedni a szervezet programjával, 38,2 százaléka nem kíván tagja lenni, illetve nem érdekli őket a szervezet, 18,9 százaléka nem tudja, nincs az ügyben határozott véleménye. A válaszokból egyértelműen kitűnik, hogy az itt élő magyarok hazájuknak tekintik a Cseh Köztársaságot, hiszen zömük már nem költözne vissza magyarlakta területre (DélSzlovákiába), s az ország kettészakadása esetén csak kis töredékük választaná hazájául Szlovákiát. Nagyobb részük meg van győződve arról, hogy nem kerül sor az ország szétesésére. Annak ellenére, hogy politikai magatartásuk lényegében semleges. Viszonylag sok embernek van tudomása a magyar jellegű politikai csoportosulások tevékenységéről. A felmérés szerint a csehés morvaországi magyarok nagy része hiányosan vagy egyáltalán nem tájékozott a szlovákiai magyarok életéről. Meglepetés azonban, hogy többségük legalább hallott már a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségéről, annál is inkább, mert a Szövetségnek, amely 1990-ben alakult, eddig nem volt módjában az itteni, diaszpórában élő magyarságot létéről megfelelő mértékben közvetlenül tájékoztatni. Valószínű, hogy ebben a szlovákiai magyar sajtónak van meghatározó szerepe, ahol gyakran teret kapunk. Biztatóak a tagsági hajlandóságot mutató adatok is, hiszen a megkérdezetteknek csupán kisebb része határolódott el a szövetségben való tagságból, illetve a vele való együttműködéstől. Az ismertetett adatok a szociológiai felmérés egy részét alkotják. Az összesen 64 kérdést tartalmazó kérdőivek feldolgozása és részletes kiértékelése még folyik. Reméljük, hogy a cseh- és morvaországi magyarok között végzett, a maga nemében első ilyen nagyságrendű felmérés eredményeként sok eddig ismeretlen magatartási tényezőre fény derül, s ez segít a további szervezési munkánkban. Az eredményeket, a cseh- és morvaországi magyarokra vonatkozó népességstatisztikai adatokkal kibővítve, könyvecske formájában szeretnénk kiadni magyar és cseh nyelven. CSÉMY TAMÁS, Prága Lesz és megint azt ígérik, amit tavaly és azelőtt, hogy ilyen még nem volt. Legalábbis, ami a rendezők kísérletező kedvét illeti. Az elmúlt évek rossz tapasztalatai után, most először, három helyen zajlanak majd az események. Az Istropolisban (az egykori Szakszervezetek Házában), a téglamezei sportcsarnokban és a dévényi várdomb tövében. Ott nem is koncertet láthatnak-hallhatnak a könnyűzenekedvelők, hanem egy nagyszabású happening résztvevői lehetnek. Pénteken, június 12-én, a Pozsonyi Líra első napján a progresszív rockot játszó kanadai Saga együttes lép színpadra. Szombaton délután, az Istropolisban húsz dal versenyez a nemzetközi zsűri dijaiért. Újdonságnak számít az is, hogy idén először a videoklipek nemzetközi versenyét is megrendezik. PonMÁSOK ÍRTÁK CSAK A NEMZETEKNEK önrendelkezési joguk csak a nemzeteknek van és nem a nemzetiségeknek - jelentette ki vasárnap Vladimír Mečiar. Az Új Szó szerkesztőjének csaknem leesett a szemüvege az orráról. Mečiar úr nem tekinti a magyar pártok vezetőit az egész magyar kisebbség képviselőinek, mivel amint mondotta, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomban is vannak magyar nemzetiségű polgárok. Valószínű, hogy az ilyen nyilatkozatok csak olajat öntenek a dél-szlovákiai konfliktus pislákoló tüzére, melyet annak idején a maticások radikális nacionalista 4 tosan harminc zenés képsor közül választhat a zgűri, s már most ;,bombaként" emlegetik Peter Dvorský klipjét. (Mit énekel vajon a népszerű szlovák operaénekes? Netán egy Puccini-ária diszkóváltozatát?) Nagy visszatérésről is suttognak a Líra kulisszái mögött. Hosszú, több éves kihagyás után most lép újra közönség elé az egykor sokat szereplő ostravai énekesnő, Véra Špinarová. S hogy ki lesz az idei fesztivál legnagyobb sztárja? Kétségkívül Boy George, aki pár évvel ezelőtt Budapesten egy márkás ajakrúzsnak örült a leginkább. Ki tudja, nálunk mivel fogja megajándékozni magát? Talán egy finom arcpúderral vagy egy rózsazsín szemhéjfestékkel? Majd meglátjuk. Mert úgyis megmutatja. -szócsoportja szított a nyelvtörvény elfogadásakor. önálló Szlovákia megalakulása esetében a magyar pártok koalíciója nyilván autonómiát fog kérni a magyar kisebbség számára. Vladimír Mečiar vállára tehát nemcsak annak a döntésnek a terhe nehezedik, hogy mi legyen a közös állammal, - ebben a cseh országrészek győztesével osztozik hanem a Szlovákián belüli békés fejlődésért vállalt felelősség is. Ismerve hozzáállását, ez nagyon kemény dió lesz. A parlamentbe került magyar koalíció pártjai a nyolcszázezres nemzeti kisebbség jogairól nem hajlandók lemondani. Az eredménytelen Magyar Polgári Párttól eltérően ugyanis programjaik mindenekelőtt a nemzeti alapelvből indulnak ki. És Mečiar úr egyértelműen tagadta jogaikat. (Ln) körülmény. A magyarok számára van. Az, hogy a szlovák nacionalisták ordassága sündisznóállásba terelte őket. Nem az egyszerű magyar hibája, hogy kisebbségi politikusaink nagy része nem ott kereste a védekezés lehetőségét, ahol kellett volna. Nem jöttek rá, hogy hol laknak a demokraták. Ehelyett homályos ígérgetésekre utalgattak, megfeledkezve arról, hogy a politikában mindig vannak emberek, akiktől sem ajándékot, sem ígéretet nem szabad elfogadni. Ugy vélem, hogy a megválasztott képviselők számára a legközelebbi hónapokban lesz alkalom éppen elég arra, hogy bizonyítsák: mindent megtesznek azért, hogy Csehszlovákia egyben maradjon, illetve hogy ne sorvadjon el a demokrácia. Ilyen alkalom lesz például az elnökválasztás. A demokratikus erők jelöltje Václav Havel. Rendkívül népszerű a magyar lakosság körében. További alkalom: annak megakadályozása, hogy Vladimír Mečiar betiltsa a szövetségi televízió műsorának szlovákiai sugárzását. Ha a leendő miniszterelnök akárcsak egyetlen újságot, tömegtájékoztatási eszközt is betilt, akkor ez az ország már nem olyan ország lesz, amilyennek két és fél esztendeje indult. Hát így állunk, tisztelt polgártársaim. És így állunk, tisztelt képviselő urak! Csőmbe már nem a kapuk előtt áll, hanem át is lépte a küszöböt. Kíváncsian lessük, hogyan viszonyulnak hozzá honatyáink. TÓTH MIHÁLY mm. : J Wmáim t m Megtekerve, csomóra kötve, vadra, emberre várva (Prikler László felvétele) AHOGY ÉN LÁTOM Két politikus közelmúlti nyilatkozata miatt van immár harmadik-negyedik napja korántsem gyenge gyomorremegésem. Az egyik: Vladimír Mečar még a szavazások végeredményének kihirdetése előtt azt nyilatkozta, hogy szlovák miniszterelnökké választása után első dolga lesz, hogy betiltja a szövetségi televízió és rádió műsorának sugárzását. A másik: Peter Weiss, a demokratikussá és baloldalivá szelídülni akaró kommunisták vezére arra a kérdésre, hogy nem tekinti-e túlzottnak a kb. 15 százalékos DBPeredményt, imigyen érvelt Brechttel: „Netán arra gondol, hogy le kellene váltani a népet?" Az elsőként említett nyilatkozat címzettjei a szlovákiai lapok és újságírók. Miheztartási eligazításként hangzott el. Ha jól belegondolok meglehetősen vésztjóslóan. És most szerénytelenül hadd figyelmeztessem a tisztelt olvasót arra a kb. másfél esztendeje leírt megállapításomra, miszerint Szlovákia újságírótársadalma annyira hajlamos a konszolidátori magatartásra (talán még van, aki tudja, mit kell rajta érteni), hogy ha a sors úgy hozná, a sajtóban működő tollforgatók nagyobbik része akár egy Csombetípusú afrikai diktátornak is hajlandó lenne gazsulálni. Bizonyíték kell? Tessék végiglapozni az 1968 augusztusa és 1969 vége között megjelent újságokat. És tessék beleolvasni azokba az újságcikkekbe, amelyek azt követően jelentek meg, hogy a hejszlovákok meghirdették a dél-szlovákiai magyar elnyomás elleni küzdelmet, illetve hogy kicsit később, amikor Mečiart leváltották, a bőbeszédű politikus megígérte, hogy visszatér. Most, mitagadás, alaposan viszszatért. jötte a nacionalisták és a volt (volt?) kommunisták vezetésével. Most sírjak azon, hogy nem az a magyar politikai párt került be a parlamentbe, amelyik egy tapodtat sem hajlandó hátrálni Csehszlovákia megmaradása kérdésében? Nem teszem, mert bizonyára akadna, aki Brechttel és Weisszel érvelne, és így tenné fel a kérdést: „Talán váltsuk le a népet?" Ettől azért meg szeretném kímélni mind magamat, mind a jó sorsra érdemes szloA NAGY CENZOR A KAPUK ELŐTT Csőmbe ante portás, mondaná az antik történetíró. Mečiar nyilatkozata azt sugallja, mit várhatunk az inkább nemzeti erőktől, Peter Weissé pedig arra utal, hogy mennyire vonták le a következtetéseket az elmúlt 4 évtized tapasztalatai alapján, de még inkább az elmúlt két év alatti jelenségekből kiindulva. Minderre azt mondhatja a tisztelt olvasó (és indokoltan mondhatja), hogy mi következik mindebből a délszlovákiai magyar, különösképpen pedig a parlamentekbe került magyar képviselők számára. Elsősorban az, hogy veszélybe került a demokrácia. Veszélybe, mert most, a Mečiar, Weiss és Prokeš győzelme után nem elméleti kérdés, hanem reális lehetőség Csehszlovákia kétfelé szakadása, tehát az önálló szlovák állam létrevákiai magyarságot. Szabad volt a választás és demokratikus. De azért nem hagy nyugton egy történelmi párhuzam: akkor, a 30-as évek elején Hitler is szabad és demokratikus választások nyomán jutott hatalomra. Voltak újságírók, akik előre lefeküdtek, voltak, akik figyelmeztettek a veszélyre, és leírták: azokat a politikai erőket kell támogatni, akik nem hajlandók egy tapodtat sem hátrálni a barna métely előtt. Tizenkét évnek kellett eltelnie, hogy azok, akik figyelmeztettek és túlélték a koncentrációs tábort, erkölcsi jóvátételben részesüljenek. A múlt hét végéig azt ktam, a magyar választóknak azt a pártot érdemes előnyben részesíteniük, amelyik hajthatatlanabb Csehszlovákia fennmaradását illetően. És a szlovákoknak is ezt üzentem. Hogy az utóbbiak máshogy döntöttek? E kérdésben nincsen számukra enyhítő LESZ LÍRA