Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-10 / 135. szám, szerda

HÍREK - VELEMENYEK 1992. JÚNIUS 10. BOTRÁNYOS JELENET A LITVÁN PARLAMENTBEN Zsákutcába jutott tegnap a litván parlament rendkívüli ülése, amikor Vytautas Landsbergis elnök és a kisebbségi kormánykoalíció több más képviselője kivonult a teremből. Ily módon reagáltak arra, hogy töb­ben azzal vádolták Landsbergist: megfélemlíti a képviselőket. A balol­dali Demokratikus Munkapárt (DMP) egyik tagja azt állította, Landsbergis telefonon több honatyát megfenye­getett, s a legfelsőbb ukrán vezetőt politikai provokációkkal vádolta. A DMP elnök, az egykori kommunis­ta vezető, Algirdas Brazauskas hiába próbálta lecsendesíteni a ke­délyeket, nem sikerült neki. A tegna­pi rendkívüli tanácskozás célja az volt, hogy megvitassák az idő előtti parlamenti választások lehetőségét. Ezt főleg Landsbergis szorgalmaz­za, mondván, az 1990-ben megvá­lasztott parlament már nem tükrözi a politikai erőviszonyokat. RIO DE JANEIRO A FEJLŐDÖK FÉLTÉKENYEK A VOLT KELETI TÖMB ORSZÁGAIRA Rio de Janeiróban a környezetvédelmi világkonferencia küldöttei hétfőn áttanul­mányozták a környezetvédelemre fordí­tandó nemzetközi pénzügyi segélyekről szóló harmadik módosított dokumentu­mot. Klaus Töpfer német környezetvé­delmi miniszter ezt a kérdést nevezte a legnehezebb problémának. A pénzeszközökkel rendelkező fejlett nyugati országok ellenőrizni óhajtják a kiadásokat is, viszont a fejlődő államok, bár igényt tartanak a pénzre, elutasítják az ellenőrzést. A fejlődő országok hétfőn ismét élesen támadták azokat a határoza­tokat, amelyek számolnak a volt szocialis­ta országokkal, ezeknek ugyanis ökoló­giai programjaik megvalósítására ugyan­csak szükségük van a támogatásra. A harmadik világ államai attól tartanak, hogy Közép-Kelet-Európa megfosztja őket azoktól az eszközöktől, amelyek, szerintük, őket illetik meg. Ezért a 128 fejlődő államot tömörítő „hetvenhetek csoportja" ismét megnyitotta a tárgyalá­sokat.az említett határozatokról. Jelenleg a küldöttek a kompromisszumos megol­dást keresik. Óriási jelentősége van a fejlődés bizo­nyos szinten tartásával foglalkozó új ENSZ-bizottságnak. Ez a testület garan­tálja majd, hogy a Rio de Janeiróban megkezdett folyamat folytatódni fog és fontos eszköze lesz a fejlett északi orszá­gok és a fejlődő déli államok közötti bizalmatlanság felszámolásának. Ezt szintén Klaus Töpfer jelentette ki riói saj­tóértekezletén. Hozzáfűzte, az ENSZ-tag­országok eddig csak keretmegállapodást kötöttek a bizottság létrehozásáról, s most zárt ajtók mögött tárgyalnak a részletekről. Csemadok kulturális ünnepély és szövetkezeti nap A BÔSI PARKBAN? Délután fél háromtól sokféle szórakozás, szórakoztató műsor. FELLÉP : Rupnyik Károly, Krasznai Tamás, Bede Fazekas Csaba, Illés Gabriella, Szikra József és Bende Ildikó, a Győri Nemzeti Színház művészei BELÉPTI DÍJ : 20 korona. A JEGYEN NYERHET : 5000 koronás vásárlási utalványt és 8000 forint értékű könyvcsomagot. Jegyek rendelhetők a Csemadok dunaszerdahelyi irodájában, írásban vagy telefonon: 0709 - 224 78 JÖJJÖN EL ÖN ES BECSES CSALÁDJA IS BŐSRE! CIA-JELENTÉS CSEHSZLOVÁKIÁRÓL A SZAKADÁS A REFORMOK VÉGÉT JELENTHETI A MAGÁNSZEKTORT KELL ERŐSÍTENI Washingtonban hétfőn közzétették az amerikai Központi Hírszerző Hivatal (CIA) dokumentumát Közép-Kelet-Európáról. Az évi jelentést az Egyesült Államok Kongresszusa elé terjesztették. A dokumentum hat és fél oldalon fog­lalkozik Csehszlovákia helyzetével. A be­vezetőben megállapítja: Prága egy évvel később lépett a reformok útjára, mint a szomszédos országok, ám a reformok üteme gyorsabb. Prága a pénzügyi szek­tort részesíti előnyben. A kereskedelmi bankokat elválasztották az államiaktól, to­vábbra is problémákat okoznak a vállala­tok adósságai. A magánszektor még gyenge, a bruttó hazai termékeknek csu­pán á 7 százalékát adja. Azonban Cseh­szlovákia " egyik legnagyobb sikere a nagyprivatizációs program lehet - hangsúlyozta a CIA. A jelentés a továbbiakban rámutat, Csehszlovákia lassan magához tér abból a sokkból, amelyet Váelav Klaus pénz­ügyminiszter gazdasági stabilizációs programja okozott. Április végén 6,5 szá­zalékos volt az infláció évi mértéke, és az utóbbi három hónap alatt csökkent a munkanélküliség. Ez utóbbi inkább a vállalatok pénzügyi problémáinak ered­ménye, semmint a gazdasági változáso­ké. 1991-ben Csehszlovákiában 27,8 százalékkal csökkent a termelés. Az álla­mi nagyvállalatok majd egyharmadának privatizálása - az év második felében - valószínűleg újabb gazdasági bajokat von majd maga után. Szlovákiát - áll a jelentésben - külö­nösen keményen sújtják a reformok és a'stabilizációs program. A romló gazda­sági helyzet Szlovákiában a lakosság de­moralizálásához és a reformok támogatá­sának csökkenéséhez vezetett. A CIA megjegyzi: Csehszlovákia külkereskedel­mi mérlege 1991-ben jobb volt, a Nyugat­ra irányuló exportnak köszönhetően vár­ható volt a korona leértékelése és a ke­reskedelmi megszorítások felszámolása. A CIA szerint azonban Csehszlovákia megbirkózik a 9,3 milliárd dolláros külföldi adóssággal. Bár Csehszlovákiában 620 millió dollár volt a tavalyi költségvetés hiánya, s az ország ezzel nem teljesítette a Nemzet­közi Valuta Alap egyik kritériumát, az Alap mégis elégedett Prága takarékossági po­litikájával. A jelentés foglalkozik a jövőbeni hely­zettel is, s ezzel összefüggésben megál­lapítja: Csehszlovákiában a reformok je­lentős támogatást élveznek, ez egyrészt Klaus pénzügyminiszter agresszív propa­gandájának köszönhető, másrészt Klaus pártja választási programjának. Szlováki­ában viszont felülkerekedett a nacionalis­ta politika, amely aláásta a reformok tá­mogatását. A csehszlovákiai választások előtt kidolgozott jelentés befejező részé­ben megjósolja a nacionalisták győzelmét Szlovákiában. A CIA szerint a cseh és a szlovák politika közötti harc lelassítja a további reformok megvalósítását, s egy­re nyilvánvalóbb, hogy ez elvezet az or­szág kettészakadásához. AFRIKA HARMINCMILLIÓ EMBERT FENYEGET AZ ÉHHALÁL Afrika drámáját még inkább mélyíti a kontinens déli részén pusztító aszály. Mintegy 30 millió személyt fenyeget az éhhalál, és Etiópiában, Szomáliában, Szudánban további 20 millió emberre vár hasonló sors. Az afrikai államok függetlenségének kihirdetése idején önellátó volt a mező­gazdaság, ám a hatalomra jutó kormá­nyok elhanyagolták a gazdaságnak ezt az ágazatát - hangsúlyozta Johannesburg­ban Erich Lesítner, az afrikai intézmény igazgatója. Több millió ember csak a nyu­gati élelmiszer-adományoknak köszön­hetően tengődik. A helyzet, sajnos, az elkövetkező években még rosszabb lesz. A nyugati országok több százmillió dollárt ruháznak be az élelmiszer-segé­lyekbe, de ez a támogatás is akadályokba ütközik. Például Mozambikban Chissano elnök kormánya 150 dolláros adót követel minden tonna élelmiszerért, amelyet a kormányellenes Renamo szervezet által ellenőrzött területekre küldenek. Az ered­mény: a holland kormány és az élelme­zési világprogram által finanszírozott élel­miszer-szállítmány március óta a maputói repülőtéren vesztegel. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazda­sági'Szervezetének (FAO) szakértői sze­rint az afrikai mezőgazdaság egyedüli reménye, hogy érvényesíteni kezdik a Vi­lágbank és más nemzetközi szervezetek utasításait, melyek szerint át kell szervez­ni a gazdaságot. Az afrikai kontinensen még mindig van'elegendő termőföld, ám véget kell vetni a polgárháborúknak és be kell vezetni az új mezőgazdasági politikát. FRANCIAORSZÁGBAN IS LESZ NÉPSZAVAZÁS MAASTRICHTRÓL Franciaországban ősszel népszava­zást tartanak, amelyen a lakosságnak döntenie kell az Európai Unióról szóló maastrichti szerződés ratifikálásáról. A re­ferendum megosztotta a centrista jobbol­dali ellenzéki pártokat (UDF és RPR) tömörítő Szövetség Franciaországért (UPF) tagjait. Hétfőn este a Gaulle-ista pári (RPR) vezetősége élesen elítélte a demokraták (UDF) vezetőségének dön­tését, miszerint az Európai Mozgalom keretében a szocialistákkal együtt magya­rázó kampányt kíván szervezni. Ezzel próbálják meg rávenni a franciákat a maastrichti szerződés támogatására. Az első akciót tegnap este Sélestate-ban rendezték meg, ahol felszólalat Valéry Giscard d'Estaing, az UDF elnöke és Elizabeth Guigou, az európai ügyekkel megbízott szocialista párti miniszterasz­szony. ... / A brit kormány javasolni kívánja EK­partnereinek, hogy az Európai Unióról szóló maastrichti szerződéshez csatolja­nak egy olyan függeléket, amely korlátoz­ná az EK-bizottság jogköreit. Ez elfogad­hatóbbá tehetné a szerződést a dánok számára is, akik, mint ismeretes, a közel­múltban megtartott népszavazáson eluta­sították a dokumentum ratifikálását. K ét hét múlva, június 23-án tartják meg Izraelben az előrehozott parlamenti választásokat. Érde­kes módon az ellenzékben lévő Munkapárt is nagyon gyorsan beleegyezett abba, hogy ne várjanak novemberig az erőfelméréssel. Simon Peresz, a párt akkori elnöke úgy ítélte meg, hogy a béketárgyalásokon való helybenjárás, Washington emiatt (is) fokozódó ingerültsége, a nemzetközi közvélemény türelmetlensé­ge és az odahaza szaporodó problémák csak javíthat­nak a Munkapárt esélyein, s hosszú évek óta talán most jött el az átütő győzelem ideje. A Likud-vezér Jicchak Samirt viszont a kényszer m itte rá arra, hogy megszavaz­tassa a parlamenttel önmaga feloszlatását. Szövetsége­sei, a kis vallási pártok közül ugyanis kettő úgy ítélte meg, hogy Samirék túl messzire mentek az arabokkal folytatott tárgyalásokon, nem is szólva arról, hogy sze­rintük ezeknek a tárgyalásoknak meg sem kellett volna kezdődniük. Az öt mandátumnyi sértődöttség a többség elvesztését jelentette Samir számára, aki jobbnak látta, ha maga cselekszik, s nem várja be, amíg megbuktatják. Habár hivatalosan csak május 24-én kezdődött a vá­lasztási kampány, addigra már úgy tűnt, a vádaskodást, esetenként a mocskolódást már nem lehet fokozni. Lehetett. Az elmúlt két hét bebizonyította, hogy az izraeli politikában eddig is többször alkalmazott bizarr módsze­rek az idén valódi fénykorukat élik. Jicchak Rabinról, a Munkapárt régi-új vezéréről ellenfelei azt terjesztik, hogy kemény alkoholista. Ennél is nagyobb feltűnést váltott ki az a vád, hogy Rabin „lassú gondolkodású személyiség". Nem is a gyanúsítás tartalma volt a meg­hökkentő - ennél már meredekebb dolgokat is vagdos­tak egymás fejéhez Izrael politikusai -, hanem a „bizo­nyítás" módja. Benny Begin, a Likud alapítójának fia az egyik választási nagygyűlésen Rabin kéziratáról készült grafológiai elemzéssel rukkolt elő. Jósnők és kuruzslók szakvéleményét eddig még egyik fél sem kérte ki, de a múlt boncolgatásában már elég messzire jutottak. A Likud egészen odáig, hogy azt állította, az 1967-es hatnapos háború alatt az akkori vezérkari főnök, vagyis Rabin félelmében beteget jelentett és otthon maradt. Persze a Munkapárt könnyen bizonyította ennek ellen­IZRAEL ÍGÉRGETÉSI FESZTIVÁL kezőjét, hiszen Rabin élő legendává vált a háború alatt. Ami pedig betegségét illeti, az nem volt más mint egynapos gyengélkedés 12 nappal a háború kitörése előtt - nikotinmérgezés miatt. Emellett ugyanilyen köny­nyen bizonyította azt is, hogy a Likud vezérei közül egy sem vett részt a háborúkban, így érdemeket sem szerezhettek, sőt még katonák sem voltak. Ez pedig egy olyan országban, mint Izrael, sokat ront az esélyeken. Miután kígyót-békát kiabáltak egymásra, sőt a tettle­gesség sem maradt ki a fegyvertárból a választási gyűlések megzavarása során, a két nagy párt etikai egyezséget kötött, megállapodott abban, hogy mellőzik a személyeskedést. Ez igazán nem könnyű, hiszen Izraelben az egyes politikai irányzatok nagyon perszo­nalizáiódtak, ismert nevekhez kötődnek. Samir úgy érzi, amit eddig csinált, azt jól csinálta, s abban bízik, hogy ezt majd a választók is így látják. Viszont aligha fogják díjazni a Likudon belüli huzavoná­kat. Sokat ártott a pártnak, hogy Ariel Sáron építési miniszter megint bulldózer módra akart előretörni, s en­nek érdekében elárulta, hogy pártja szervezi az 1500-2000 jemeni zsidó kimenekítését Izraelbe. A titkos akció ezzel dugába dőlt, s Arik nagyszájúsága miatt a Likud elveszítette talánlegfontosabbaduját. Munkapárti berkekben nem voltak ilyen hadakozások, nyilván azért, mert ellenzéki pozíciójuk mintha jobban összekovácsolta volna a vezéreket. Viszonylag simán zajlott le az elnökcsere is, Peresz nem nagyon vette zokon, hogy a tagság inkább Rabint támogatta. Mintha maga is elismerte volna: túl sok munkapárti kudarc fűződik a nevéhez, mégpedig a közelmúltból. Ezenkívül jó húzásnak tűnik az is, hogy a Likuddal ellentétben a Munkapártban már zajlik a nemzedékcsere, és lénye­gesen nagyobb szerepet kapnak a szefárd, vagyis a keleti zsidók, mint az ellenfélnél. Ami viszont a párt programját illeti, az nem túl radikális, ellenben ésszerű­nek tűnik - legalábbis az adott körülmények között. Rabin győzelme esetére azt ígéri, hogy előbb a paleszti­nokkal fog tárgyalni az autonómiáról, amely fél éven belül bevezethető, s csak azután az arab szomszédok­kal. A telepítéspolitikát nem akarja leállítani, de vissza akarja fogni. Területeket nem akar visszaadni, van valamiféle kompromisszumos elképzelése, amelyről egyelőre nem sokat tudni. [indent egybevetve: a választási kampánynak 1 nevezett ígérgetési fesztivál kellős közepén még semmi sem dőlt el. Ezúttal úgy tűnik, a Munkapárt lesz az első, de a nagydíjat, az abszolút többséget a 120 tagú knesszetben azúttal sem osztják ki. Megint a farok fogja csóválni a nagykutyákat: a Mun­kapárt és a Likud is csak úgy fog tudni kormányt alakítani, ha komoly engedményeket tesz az egy-két mandátumot szerzett kis pártoknak. Úgy, mint eddig is. GÖRFÖLZSUZSA I GORBACSOV ÉS A NEMZETKÖZI TERRORIZMUS Mihail Poltoranyin, az orosz kor­mány alelnöke azt állította, léteznek olyan titkos 5 dokumentumok, ame­lyek bizonyítják, hogy Mihail Gorba­csov is belekeveredett nemzetközi terrorista akciókba. A RIA hír­ügynökségnek adott nyilatkozatá­ban kifejtette, hogy a volt szovjet elnök és az SZKP KB egykori politi­kai bizottságának archívumában botrányos dokumentumokat találtak, melyeken Gorbacsov aláírása sze­repel. Tudni kell, Poltoranyin vezette azt a különbizottságot, amely felada­tul kapta az egykori szovjet vezetés bizalmas levéltári anyagainak az át­tanulmányozását. Állítólag számos olyan okmányra bukkantak, amelyek bizonyítják az egykori legfelsőbb pártfunkcionáriu­sok bűnrészességét a nemzetközi terrorizmusban. Gorbacsov a legú­jabb vádaskodásokra egyelőre nem reagált, s az általa létrehozott politi­kai intézet szóvivője, Alekszandr Lihotal csak bírálta az interjút, de nem cáfolta meg egyértelműen. Nem elhanyagolható az a tény, e Gorbacsov elleni vádak egy héttel azt követően láttak napvilágot, hogy Borisz Jelcin szóvivője figyelmez­tetett: az orosz elnök kénytelen lesz törvényes lépéseket tenni a szovjet exelnök ellen. NÉHÁNY SORBAN L i Peng kormányfő hétfőn búcsúztatta Pekingben David Wilson hong-kongi kormányzót, s ebből az alkalomból leszö­gezte: Kína mélyíteni akarja kapcsolatait Nagy-Britanniával, annak érdekében, hogy 1997-ben Hongkong zökkenőmen­tesen menjen át Peking irányítása alá. A jó együttműködés alapja Li Peng szerint a Hongkongról szóló brit-kínai közös nyi­latkozat, valamint az új hongkongi repülő­tér felépítéséről szóló emlékeztető. Ép­pen ez utóbbi tervezet képezi már régóta a viták tárgyát Peking és London között. Kína kifogásolja az építési költségeket, amelyeket már most 22,5 milliárd dollárra becsülnek. Attól tart ugyanis, hogy 1997­ben Hongkonggal együtt csak az üres hongkongi államkasszát veheti majd át. K ormányválság robbant ki Mo|dová­ban. Mircea Snegur államfő a kisi­nyovi parlament ülésén jelentette be, hogy a köztársaság kormánya felajánlotta neki a lemondását. Erről a kabinet tagjai hétfői zárt ülésükön döntöttek, eleget téve számos ellenzéki párt és mozgalom köve­teléseinek. Ion Sofroni kormányszóvivő a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának azt mondta, hogy ezzel az eljárással négy tárca vezetője nem értett egyet: a védel­mi, a belügy-, a nemzetbiztonsági és a kulturális miniszter. A moldovai parla­ment tegnap délután kezdett vitát a kor­mány lemondásáról. K airóban a tegnapra virradó éjszaka meggyilkolták Faraq Fúd irót, aki számos müvében bírálta az iszlám funda­mentalizmust. Az íróra, a fiára és a társa­ságukban levő harmadik férfire két motor­kerékpáros terrorista nyitott géppisz­tolytüzet. Egyiküknek sikerült elmenekül­nie, a másikat őrizetbe vették, és bevallot­ta, hogy ő vezeti az Iszlám Szent Háború (Dzsihad) helyi szervezetét. Mint ismere­tes, a Dzsihad állt 1981-ben az Anvar Szadat ellen elkövetett merénylet mögött is.

Next

/
Thumbnails
Contents