Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-08 / 108. szám, péntek

1992, MÁJUS 8. MENNYIT ÉR AZ EZER PONT? A vagyonjegyes privatizáció elsó hullámában 292,6 milliárd korona könyvviteli értékű vagyon kerül felosztásra. Mivel a vagyonjegykönyvet regisztráltatottak száma 8 565 642, igy elméletileg egy vagyonjegykönyv-tulajdonosra 34 160 korona értékű vagyon jut. A felosztandó vagyonértékét azonban még két tényező módosíthatja. Egyrészt az, ha a cégbíróságok elutasítják némely részvénytársaságok bejegyzését, illetve ha vagyoni licitálásra kerül sor a két köztársaság között. A Cseh Köztársaságban jelenleg 185,3 milliárd korona értékű a vagyonjegyes privatizációba sorolt vagyon, Szlovákiában pedig 93,5 milliárd korona értékű, tehát 1,98:1 arányban vannak egymással. Tomáš Ježek és Ivan Mikloš, a két privatizációs miniszter megegyezése szerint azonban a vagyonjegyes privatizációba felkínált vagyonérték a két köztársaság viszonylatában 2,29:1-hez arányban kell hogy legyen, vagyis olyan arányban, amilyenben a két országrészben regisztráltatottak száma van egymással. Dušan Vanko, a szlovák privatizációs miniszter tanácsadója szerint amennyi• ben a Cseh Köztársaságban nem változik a kinálat, csökkenteni kell a szlovákiai kínálatot, a megmaradó vagyonrész pedig az SZK nemzeti vagyonalapjába kerül, és a második privatizációs hullám kínálatát gyarapítja. (Mfd) AZ IPOLY MENTE VÉDELMÉBEN . (Munkatársunktól) - A szövetségi Zöldek Pártja minapi pozsonyi sajtóértekezletén Wollent József, a szövetségi vezetőség tagja és az ipolysági alapszervezet elnöke ismertette az Ipoly mente megvédésére kifejtett igyekezetüket. Egyrészt a városon áthaladó tranzitközlekedés környezetkárosító hatásai csökkentése érdekében javasolták az Ipolyságot Drégelypalánkkal összekötő vasútvonal felújítását, másrészt pedig szeretnék megvédeni az Ipoly utolsó, még szabályozatlan 11,3 kilométeres szakaszát. Eredetileg az Ipolyt ugyanis a nagymarosi vízlépcső miatt víztároló-rendszerré szerették volna átalakítani és ennek nagy része sajnos mára el is készült. Ezen a szakaszon viszont még lehetőség van a folyómente egykori értékeinek megóvására. így szeretnék ha ez a rész az előkészületben tévő Duna-Ipoly nemzetközi természetvédelmi terület részévé válna. -tlHÉTVÉGE A RÁDIÓBAN SZOMBAT. 8 órakor kezdődik a Szombat délelőtt c. publicisztikai magazin. A műsor első órájában a szlovákiai magyar pártok és mozgalmak vezetői megvonják az elmúlt megbízatási időszak mérlegét, és természetesen kifejtik új választási programjukat is. A stúdióbeszélgetés 15 óra 10 perckor folytatódik. A résztvevőkhöz a hallgatók Is intézhetnek kérdéseket a 07/491 444es és a 07/492 444-es telefonszámokon. A telefonvonalak 8 órától 16 óráig élnek. Beszélni nehéz? teszi fel a kérdést nyelvművelő előadásában Lanstyák István 11.55-kor. 14 órakor jelentkezik az Alma mater cimü sorozat. Az adásból megtudhatjuk, milyen volt a magyar népiskolai oktatás helyzete Csehszlovákiában a két háború közötti időszakban. VASÁRNAP. A 8.30-kor kezdődő Világosságban Demes Tibor hardicsai református lelkész szól a hallgatókhoz. A nyugdíjasoknak szóló magazin, az Életfa 10.35-től hallható. Szó esik benne a korkedvezményes nyugdíjakról és rokkantjáradékról; korunk nyugtalanító életérzéseiről; a szenvedélyről és indulatról, valamint folytatódik Toldi Miklós története és a vetélkedő. 14.05-töl Pedagógusnapló. A tartalomból: Látogatóban a Köznevelés szerkesztőségében; Mezőgazdasági szakemberek felső fokú képzése Komáromban; Iskolaalapítás - gondokkal; Intenzív nyelvtanfolyam egy magánnapköziben; Emelik a pedagógusok fizetését - ahogy az érintettek látják. 14.45kor a Néprajz mindenkinek, (th) Anyagtorlódás miatt a Szovjetunióba erőszakkal elhurcoltak kiegészítő névsorát legközelebbi számunkban folytatjuk. - A feltöltés műszakilag megvalósíthatatlan. Az építők a C-variánst maguk is csak ideiglenes megoldásként aposztrofálják. Ez tehát csak politikai nyomásgyakorlás eszköze, nem pedig egy olyan műszaki beavatkozás, amely lehetővé teszi az árvízvédelmet a hordalék- illetve jéglevezetést és a nemzetközi hajózás biztosítását minden körülmények között. - Ha ennyire valószínűtlen az egész, miként lehetséges, hogy a Dunával foglalkozó legnevesebb ökológusok és biológusok - Mikuláš Lisický, Juraj Holčík, illetve Magyarországon Tóth János - bizonyos feltételek mellett hajlandók lennének kompromisszumot kötni? -Szerintem ezek az elképzelések egyoldalúan egy szempontra koncentrálódnak, mégpedig arra, hogy bármi áron stabilizálják a mellékágakat. Ez gazdaságilag, politikailag és műszakilag kivitelezhetetlen megoldás, és ezt az ökológusok nem mindig veszik figyelembe. Én szélesebben is megvizsgáltam a kérdést, és szerintem a következő szempontokat kell itt figyelembe venni: a már megépített létesítményekben a megnövekedő költségek miatt a vízépítők nem fognak végre- Nem is annyira a beterjesztett anyag, mint inkább az általános vita volt érdekes. E vita során az ellenzék eljátszotta immár „klasszikus" szerepét. Az önmagát konstruktívnak mondó DBP vezető képviselője Peter Weiss nemrégiben azt mondotta, hogy pártjának van gazdasági programja, amely képes arra, hogy a gazdasági fejlődés útjára terelje Szlovákiát. Ha annyira „konstruktív" ellenzéki ez a párt, miért nem javasol konkrét lépéseket, miért nem mutatja meg programját, így csak azt gondolhatom, hogy a hasonló kijelentések „jól hangzanak", és nem tudom elképzelni vajon milyen út az, amit a baloldal kinál. Minden támadás ellenére a kormány ebben az időszakban többször tárgyalt a gazdasági fejlődés kérdéseiről és semmiképp sem vitatható el, hogy a három legesélyesebb posztszocialista ország közül éppen Csehszlovákia gazdasága a legstabilabb. • A kormányjelentés kapcsán jut eszembe: milyen volt pártja, az MPP munkája a kormányban. -A válasz egyszerű. A gazdasági konstrukciókban a racionális megoldásokat szorgalmazta és támogatta. Részt vállalt a kormány döntéseiben és döntéseiért a felelősséget is vállalta. hajtani lényeges műszaki változtatásokat. Ezért a D és minden jelentós többletköltséggel járó köztes műszaki variáns keresése elveszti realitását. Másrészt, ha mindössze valamilyen megállapodás biztosítaná, hogy az oldalcsatorna csak hajózási célokat szolgáljon, árvíz esetén a turbinák működtetése nélkül másodpercenként nem lehetne itt átbocsátani négy és fél ezer köbméter vizet. Ez viszont ellentétes lenne az egyezséggel. Ráadásul egyesek ezekkel a javaslatokkal műszaki oldalról azt remélik, hogy beteszik az ajtórésbe a lábukat és elérik a műszaki létesítmények fennmaradását. Ha nincs áramtermelés, a felvízcsatorna, mint hajóút fenntartása legalább egy nagyságrenddel drágább, mintha ez hagyományos folyószabályozási módszerekkel történne. A köztes megoldás keresésének tehát politikai indítékai vannak, amelyek függetlenek a probléma műszaki, gazdasági és ökológiai tartalmától. Ezért csak két megoldás jöhet szóba. Egy rossz, vagyis a megépült mű üzembe helyezése és egy jó, az oldalcsatorna lebontása, a múlt században kialakított főmeder korrekciója és a mellékágak bekapcsolása. -tl• Ugyanez mondható el Bősről is? -Az MPP álláspontja ismert s azon túl, hogy számtalanszor hangsúlyoztuk, a C variáns kapcsán tiltakozó rendezvényeken is felemeltük hangunkat. A kormányjelentés általános vitájában Oberhauser miniszter úr optimistán vázolta az erőmű további építésének esetleges eredményeit. Ezért fontosnak éreztem, hogy ne csak a kormányban és a sajtóban, hanem a törvényhozásban is kifejezzem kételyeimet. Ezek elsősorban az ivóvízkészlet veszélyeztetettségével kapcsolatosak, hiszen a műszaki megoldások semmilyen biztosítékot nem nyújtanak. A tudományos bázis ma ebben a kérdésben nem tud határozott választ, garanciát adni. Ami az 1977-es szerződést illeti: önmagában zárja ki a felmondás lehetőségét és a harmadik fél bevonását. Bármilyen változtatás vagy eltérés kizárólag a szerződő felek megállapodásán múlik. Ha bármely fél a 77-es szerződéstől eltérően viselkedik, szerződésszegéssel vádolható. Ne feledjük, amit mondtam, az a C variánsra és annak további munkálataira ugyanúgy érvényes. LOVÁSZ ATTILA (Munkatársunktól) - Napokig csak találgatások, feltevések, elképzelések, magyarázkodások és félremagyarázások követték Farkas János neves rimaszombati magánvállalkozó fiának, a 11 éves Gyurkának és barátjának május elsején megtörtént esetét. Az történt ugyanis, hogy a két fiatal gyalog indult el a nyílt országúton a Kurinci-tótól haza, vagyis a város felé. A vasúti átjáró közelében játszódott le az, amit a gyermekek már a rimaszombati kórház sebészeti osztályán - az aránylag súlyos műtétet követő napokban próbáltak rekonstruálni. Este nyolc óra felé járt az idö, amikor egy nagy sebességgel feléjük tartó piros személygépkocsira lettek figyelmesek. Aztán fülsiketítő durranást hallottak, és mindketten erős fájdalmat éreztek a válluk, illetve a mellkasuk tájékán. A többire már nem emlékeznek. Gyurka súlyos vállsérülést, barátja pedig bordatörést és tüdőzúzódást szenvedett. A rendőrség és a vállalkozó emberei is intenzív nyomozást folytattak és folytatnak az ügyben. A járási rendőrkapitányság emberei, élükön Simko József járási rendőrparancsnokkal szerdán hatalmas erőkkel szálltak ki a helyszínre. Mintegy 80-an a nyomok és a lövedék után kutattak, ugyanis a szakértői elemzés és véleményezés egyértelműen megállapította, hogy lőfegyverből származó sebesülés történt, vagyis fennáll a szándékos gyilkosság gyanúja. Előzőleg még robbanóanyaggal végzett manipulációra is gondoltak. Az indítóok egyelőre ismeretlen, akárcsak a tettes vagy tettesek kiléte. Személyes találkozásunkkor azonban a magánvállalkozó megerősítette, hogy ö a rendőrségtől függetlenül is tovább nyomoztat, mert végére akar járni a dolognak. A nyomravezetőnek egyébként busás pénzjutalmat ígért. (polgári) .ÚJSZÓ. HAZAI KORKÉP Hg^M mnrmiiiii 4 a BŐS CSAK EGY JO MEGOLDÁS LEHETSEGES Vargha János, a magyarországi Duna /Cörtagja a közelmúltban megtartott Dunakonferencián egy olyan vízlépcső nélküli Duna-rehabilitációs tervet vázolt fel, amely hosszú távú céljait tekintve méltán megdobogtatja minden itt élő ember szívét. Most viszont olyan helyzetbe kerültünk, hogy októberben valószínűleg megkezdődik a csehszlovák területen lezárt víztároló feltöltése. Ezért megkérdeztük tőle, hogy milyen esélyt lát a rehabilitációs tervek megvalósítására. OBERHAUSER KONTRA ZÁSZLÓS Mint arról tudósításban már beszámoltunk a szlovák parlament 24. ülésének egyik legfontosabb pontja volt a kormány programnyilatkozatának teljesítéséről szóló kormányjelentés. Annak ellenére, hogy végül is a parlament a jelentést jóváhagyta, mégis visszatérünk rá - Zászlós Gábortól, a kormány alelnökétől kérdeztük, mit tart lényegesnek a jelentésben. HOVA (ES HOVA NEM) UTAZHATUNK BUSSZAL? KÉSZÜLNEK AZ ÚJ MENETRENDEK Rövidesen életbe lépnek a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalatok menetrendjei. Milyen újdonságokra számíthatunk? - kérdeztem Eva Bašťovanská mérnöktől, a Szlovák Köztársaság Közlekedési és Távközlési Minisztériuma szakelőadójától. - Én csupán a nemzetközi és a távolsági buszok járataival kapcsolatban tudok nyilatkozni - a tárcának csak ezekről van áttekintése, a városközi vonalakról ugyanis az illetékes vállalatok a járási hivatalokkal való egyeztető megbeszélések során döntöttek. - Hová utazhatunk ezentúl a nemzetközi járatokkal? - Az eddigi bevált járatok sora tovább bővül: Lengyelországba Mártonból, Ólublóról és Humennéből juthatnak el az utasok. De további, más országokba irányulok létesítésével is számolunk, ezekről konkrétan majd akkor tájékoztatjuk a közvéleményt, ha a kereskedelmi tárgyalásokat befejeztük. -A járatok bővítése örvendetes tény, de vajon kevésbé kellemes meglepetésekkel is számolnunk kell? - Sajnos, igen. Némely távolsági járatot korlátoznak, néhány vonalon bizonyos napokon nem közlekednek majd a buszok, és a jelenlegi járatok közül egypár meg is szűnik. Már április elsejétől nem járnak a Töketerebes-Jesenik, a Koprivnica-Domaša és az Ostrava-Michalovce között közlekedő buszok, az új menetrendből pedig hiányozni fognak például a Púchov-Nyitra, a Pöstyén-lgló járatok. Azokon a vonalakon fog kevesebb busz járni, amelyek nem voltak eléggé kihasználva. Elsősorban a megváltozott munkavállalási feltételek miatt jóval csökkent bizonyos járatokon az utasforgalom. - Jogos a lakosság aggodalma, hogy az eddiginél gyérebb lesz a buszközlekedés? - Hogy az egyes járásokban mely járatokat szüntetnék meg, arról nincs tudomásom, de ez, amint már említettem, a járási hivatalokon múlott, azt viszont tudom: a járatok nagyarányú csökkentésére nem került sor. - És végül a legfontosabb kérdés: emelkednek a viteldijak? -Az új menetrend életbe lépésével nem. Tárcánk álláspontja szerint mi nem fogunk ezzel a „témával" kísérletezni. A személyszállítás tarifáinak változtatására majd sor kerül, de ezt átfogóan, nem pedig részletekben kívánjuk rendezni. DEÁK TERÉZ REFLEX NAGYKESZIEK Pozsonyból hirtelen Budapestre kellett utaznunk a minap, és útközben újból rajtakaptam magam, hogy mennyire földhözragadt vagyok. Siettünk, mert megbeszélt időpontra vártak bennünket, tudtuk, hogy a távolság 200 km, és tudtuk, hogy három óránk van az út megtételére. Valahol Somorja előtt éppen azon tanakodtunk, Medvénél menjünk-e át a határon, vagy Komáromnál. Az autótérkép ott feküdt a térdemen, és minden előzmény nélkül így szóltam a volánnál ülő barátomhoz: „Nagykeszitöl Komáromig - az jó 20 km, és ha formában vagyok, az nekem autóval 15 percig tart. Ebből kiszámítható, hogy a 200 km-t elméletben két és fél óra alatt megtehetjük..." Barátom, a számitógépek között nevelkedett fiatal komputerszakember szemüvege fölött gyanakodva rám tekintett, kissé megcsóválta a fejét, majd ezt válaszolta: „Matematikailag ül, amit mondtál. De az ég szerelmére most már csak azt áruld el, hogy az egésznek mi köze Nagykeszihez. Egyébként is, az merő biológiai véletlenség, hogy te éppen Nagykeszin születtél. Az vjszont objektív tény, hogy ha átlag 90-nel sikerül tépnem, idejében Pesten leszünk. Persze, ha az Erzsébet-hídnál megint közlekedési dugó lesz..." összehajtottam a térképet, becsuktam a szemem, és mint már annyiszor gyerekkorom óta kivetítettem magam elé a Nagykeszi és Komárom közötti útszakaszt. A bekötöúton 5 km, majd az ekeli elágazásnál letérek jobbra, Komárom felé. Istenem, hányszor „rávetitettem" már ezt az én alapmértékegységemet különböző térképekre. Kétségtelen, hogy ez a földhözragadtságnak egy egészen különleges megnyilvánulása, de hát - ahogy a franciák mondják - ez van. Ha bármilyen nagy távolságokról volt szó bárkiknek a társaságában, ha bárki állította egy-egy hosszú útról megtérve, hogy „ma már nincsenek távolságok a világon", én mindig abból indultam ki: Nagykeszi - Komárom 20-22 km. Minden más távolságot ehhez viszonyítottam. Volt egy időszak az életemben, amikor nem volt szabad azzal foglalkoznom, amihez legjobban értek. Rosszkedvem legsötétebb perceiben anyám, aki élete utolsó esztendeit nálunk töltötte, mindig megérezte, hogy: most pedig megint haza kell „látogatnunk". Betegségében már évek óta nem látogathattam haza, de mindig voltak friss hírei Nagykesziről. Valami csodálatos adó-vevő készüléke volt? Mert így kezdte: „Hallom, hogy a Balogh Béla leányát vegyészmérnökké avatták. Tudtam, hogy lesz belőle valami, mindig olyan tisztelettudó okos kislány volt". Beszámolt róla, hogy Kulcsár Vince hazaköltözött, tudomásomra hozta, hogy a Babiák sógor betegeskedik, hogy a szövetkezetben októberben mennyi almát mér ki Kalmár Pista a nyugdíjasoknak. Anyámtól így tudtam meg, mennyiért vettek házhelyet Potháczky Katiék, de azt is, hogy már be is költöztek az új házba. Megtudtam tőle, hogy melyik Kasznár-fiú melyik lányt vette feleségül, és hogy melyik Kovács-családban született megint kisbaba. Megmondta, itt az ideje, hogy a tiszteletes úrnak elküldjük az egyházi adót, mert nem illik, hogy utolsónak fizessük be. Értesített a Katica, a Mariska és a Ferenczy Lina egészségi állapotáról, továbbá arról, hogy még egy unokája született Szabó Rózsikának. Pontosan tájékozódhattam így a szövetkezet gazdasági helyzetéről, de arról is, ki dolgozik a Duna-parti betongyárban, és kinek az ujját csípte le a gép. Karácsonykor mindig „végigsétáltunk" a falun. A Nagy Jánosék házával kezdtük, majd sorra vettük valamennyi családot, és végül Nagykeszi másik végén, Szűcs Kálmánéknál hagytuk abba. Így azután nem is történhetett másképp, mint ahogy történt. Végigmegyek Csallóközön, vagy a mátyusföldi falvakon, és emberekkel beszélgetve folyton folyvást csak nagykesziekkel „találkozom". A múltkor Galántán voltam, és a könyvesboltban majdnem megszólítottam „Bakulár Lajosnét". Azért tettem a nevet idézőjelbe, mert nem Bakulár Lajosné volt. Mátyusföldi magyar volt, a hangja is kiköpött olyan, mint az Ilié, akivel nagyon jól el lehet dumálni. Ugyanígy jártam Somorján is a kocsmában. Nagy Imrének, gyerekkori barátomnak véltem az egyik helybeli lakost. Katonás tartású Ódor Sándor bátyám, a volt testőr hasonmásával Párkányban találkoztam, a mokányképü ifjabb Szabó Ferencével pedig Légen. És hosszan folytathatnám még a felsorolást. Az ilyen találkozások után mindig eltűnődöm. Nem a véletlen müve, hogy hasonló arcok, típusok minden dél-szlovákiai faluban megtalálhatók. A sorsa mindannyiunknak hasonló volt. Arcunk barázdáltsága mindenütt hasonló élményekben gyökeredzik, és nevetöizmaink is egyforma élmények hatására fejlődtek úgy, ahogy fejlődtek. Ezért mondom, valahányszor rólunk, történelmünkről és holnapi vágyainkról esik szó: mi, nagykesziek, mi, szlovákiai magyarok. TÓTH MIHÁLY A NYOMOZÁS FOLYTATÓDIK KI LŐTT A MAGÁNVÁLLALKOZÓ FIÁRA? I VAGYONJEGYES I PRIVATIZÁCIÓ