Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-07 / 107. szám, csütörtök

1992. MÁJUS 7. . ÚJ SZÓM HAZAI KÖRKÉP " SEGÍTENI AZ ELESETTEKEN (Munkatársunktól) - Kedden a Humanitárius Együttműködés Csehszlovák Tanácsa Szlovákiai Kamarájába tömörülő 64 szervezet képviselője közgyűlésen tárgyalta meg az elmúlt, de az elkövetkező időszak rájuk háruló feladatait. A tanácskozáson részt vevő Helena • Woleková munka- és szociális ügyi miniszter kiemelte a szlovákiai kamara aktivitását, hiszen mint kifejtette, a humanitárius szervezetek a reszort munkáját segítik. - Hazánkban sok segítségre szoruló ember él, akiket nem csupán anyagilag kell támogatni. Az egészségileg károsultak ellátását, az elesettek támogatását vállalták át mindazok, akik a szlovákiai kamara jelenlegi és jö.vőbeni tagjaként lelkes önzetlen tevékenységet fejtenek ki. Nemsokára a kormány elé terjesztjük a szociális segítségről szóló törvényt, amely az önkéntes szervezetek hatáskörét szélesíti, illetve megalakulásukat és működésüket segíti majd. Dr. Blažej Slabý, a Szlovákiai Kamara elnöke beszámolójában utalt arra a meg nem értésre, gyakran közönyre, amellyel a szervezetek képviselői munkájuk során találkoznak. Kifogásolta az állami szervekkel való szorosabb együttműködés hiányát, de rámutatott arra is, hogy tevékenységüket nem segíti a törvényhozás sem. - Munkánk során anyagi gondokkal küzdünk. Annak ellenére, hogy tudjuk, minden reszort pénzhiánnyal küzd, a kamarába tömörült szerve' zetek anyagiak nélkül nem képesek segíteni a rászorulókon. Az elnök a továbbiakban szólt arról; annak ellenére, hogy törvény szabályozta a volt vezető kommunista párt vagyonának elosztását, humanitárius és karitatív célokra csak kevés jutott. A vagyon nagy részét kisajátította az állam, s ami ennél is rosszabb, számos „vállalkozó" részvénytársaság kaparintotta meg. A közgyűlés a Humanitárius Együttműködés Csehszlovák Tanácsa Szlovákiai Kamarájába 24 új társaság, szervezet felvételét hagyta jóvá. (péterfi) ZÁSZLÓDÍSZ A Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma a CSSZSZK állami ünnepének - május 8-a, a fasizmus alóli felszabadulás napja - tiszteletére az 51/1990. Tt. számú SZNTtörvény 5. paragrafusa, illetve az SZK Belügyminisztériuma 253/1990. Tt. számú rendelete 5. paragrafusának (1) bekezdése értelmében felszólít minden szlovákiai szervet és szervezetet, hogy május 8-ra a CSSZSZK állami zászlaja mellett tűzze ki a Szlovák Köztársaság állami zászlóját is. A zászlódísz ma 18 órától szombat 8 óráig tart. KÖZLEMÉNY A Magyar Polgári Párt értesít minden érdeklődőt, hogy ma A. Nagy László, az MPP elnöke, az SZNT alelnöke, Tóth Mihály képviselőjelölt és Matiaško László mezőgazdasági miniszterhelyettes DIÓSZEGEN, a művelődési házban 18.40-kor; Sándor Eleonóra szövetségi parlamenti képviselő, az MPP Országos Választmányának tagja HETÉNYBEN, a művelődési házban 19.30-kor; dr. Világi Oszkár, az MPP alelnöke, a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának alelnöke, Molnár Rozália ellenőrzési miniszterhelyettes és dr. Mészáros Lajos szövetségi parlamenti képviselő DUNASZERDAHELYEN a művelődési házban 18.40-kor az időszerű belpolitikai helyzetről számol be. LAKOSSÁGI ADÓBÓL, KÖZPÉNZBŐL ÉLT A NÉPI MILÍCIA Stanislav Devátý képviselő nyilatkozata A hazai közvélemény nemrég rövid sajtóhírből értesült arról, hogy Stanislav Devátý és Jaroslav Mlčák, a Szövetségi Gyűlés képviselői, illetve Jirí Honajzer, a CSNT képviselője, valamennyien a Polgári Demokrata Párt tagjai, azzal az indítvánnyal fordultak a szövetségi főügyészhez, hogy vizsgálja ki az 1990-ben megszüntetett népi milícia törvényellenes tevékenységét. Erről beszélgettünk Stanislav Devátýval, a Charta 77 egykori szóvivőjével, a Husák- és Jakeš-rezsim üldözöttjével, az indítvány egyik kezdeményezőjével. -A népi milícia létrejöttének és tevékenységének vizsgálata során meggyőződhettünk arról, hogy e fegyveres szervezet megalakítása 1948. február 21-én teljes mórtékben nélkülözte a törvényes alapot, sőt, nem volt összhangban a kommunista rezsim alkotmányával sem! Létesítéséről a CSKP elnöksége döntött, hangoztatva, hogy a népi milícia a kommunista párt fegyveres testülete... - mondotta bevezetőül Stanislav Devátý, majd így folytatta: - Megvizsgáltuk továbbá, miből fedezték a fegyveres szervezet tevékenységét. Megállapítottuk, hogy a milícíát különféle, nem törvényerejű miniszteri rendeletek alapján az állami költségvetésből, illetve a vállalatok pénzeszközeiből finanszírozták. Magyarán szólva: a milícia költséges fenntartását nem a pártkaszszából, hanem közpénzekből, a lakosság adójából fedezték. Ehhez az utasításokat rendeletek formájában a pénzügyminiszterek adták ki, azaz egyértelműen a hivatalos hatalommal való visszaélés bűntettériek, elkövetéséről, az akkor érvényes törvények megszegéséről van szó. - Hogyan ítélték meg a milícia felfegyverzését? -Azzal, hogy 1948 februárjában felfegyverezték a népi milíciát, egy másik bűncselekmény, a jogtalan fegyverkezés tényálladékát is kimerítették, s ez a bűntett az ún. folyamatos jellegű büntettek közé tartozik. Ebben az esetben a bűntett elkövetése valójában 1990 januárjában, a népi milícia lefegyverzésekor ért véget. S az elévülési idő is ettől az időponttól számítható. Ez a fegyveres testület fennállása óta nemegyszer kimerítette az általános veszélyeztetés tényálladékát, amely már az elévülhetetlen bűncselekmények sorába tartozik. A népi milíciát először 1948-ban vetették be, majd az ötvenes és a hatvanas években, például 1969-ben, a későbbiek során 1988-ban. Legutoljára a milíciát 1989. november 21 és 22 közti éjszakán helyezték készültségbe. Az általános veszélyeztetettséget abban látjuk, hogy a milíciát, mint törvénytelen fegyveres csoportot tudatosan ennek az országnak az állampolgárai ellen használták fel, és sok polgártársunkkal szemben elkövették a testi épség megkárosításának bűncselekményét. A témához tartozik még, hogy a népi milíciáról először a Nemzetbiztonsági Testületről szóló törvény tesz említést abban az értelemben, hogy a milíciával zavargások, tüntetések és egyéb rendzavarások esetén mint megtorló, elnyomó erővel számolnak. - Ki adhatott parancsot a milícia bevetésére? - A belügyminiszter a milíciát, mint karhatalmi szervet kizárólag a népi milícia főparancsnokának, tehát a CSKP fótitkárának parancsára vethette be. Következésképpen mi úgy gondoljuk, a fentebb említett bűncselekményekért a CSKP mindenkori főtitkára, illetve a jogkör megosztása alapján a kerületi és a járási párttitkárokat terheli a felelősség. Ehhez hozzáfűzném még, hogy a milícia elnyomó célokra való igénybevételét mindig megtárgyalta a pártelnökség, majd a központi bizottság. Ezek a szervek hatalmazták fel a főtitkárt a parancs kiadására, s így e bűncselekményekért valamennyien felelősek. - Devátý úr, mit várnak indítványuktól? - Egyedül az igazságot, semmi mást, csakis az igazságot! Csehszlovákiában 42 évig uralkodott a kommunista párt, s azt tett amit akart, s ahogy azt a népi milícia példája is mutatja, még törvényekre sem volt szüksége. Az igazság és a jogrend szerint ezeket az embereket bíróság elé kell állítani. Én nem értek egyet a kollektív bűnösség elvével, de mivel itt bizonyítható bűncselekményről van szó, a főügyészség megvizsgálja indítványunkat. -Végül engedje meg, hogy megkérdezzem: nem irányul ez az indítvány a megszüntetett milícia sorkatonái ellen? - Erről szó sincs, hiszen ezek a milicisták, jóllehet aláírtak bizonyos esküszöveget, nem adtak ki parancsokat. Kezdeményezésűnk az igazi „nagy halakat" érinti. Nem bosszúról, egyszerűen az igazság kimondásáról van szó. Mert meggyőződésünk, az embereknek tudniuk kell, milyen törvénysértések történtek ebben az országban. joguk van tudni azt is, kiket terhei ezért a jogsértésekért a felelősség. SOMOGYI MÁTYÁS MA ESTE: A „KIS SERESS" KASSARA JON A harmincas évek végén szinte az egész világot bejárja egy dal, kávéházi zenekarok játsszák, megjelennek a kottái, rádióból és lemezekről hangzik fel, szövegét száznál is több nyelvre lefordítják, a legnagyobb előadók - Billie Holliday, Louis Armstrong, Josephine Baker, Maurice Chevalier és mások - tűzik műsorukra. A sajtóban cikkek jelennek meg, melyekben így nevezik: „az öngyilkosok himnusza". Ez a dal a Szomorú vasárnap, szerzője a komáromi születésű pesti kávéházi zongorista, Seress Rezső. Müller Péter Szomorú vasárnap című darabjának főszereplőjeként a „kis Seress" most Kassára érkezik, a Thália Színház színpadára. A darab írója többek között a következő megjegyzéseket fűzi művéhez: „Az olvasónak tudnia kell, hogy olyan hiteles történettel ismerkedik meg," melyet csak óvatosan egészített ki az írói képzelet... ... Seress Rezső, akit megidéztem ebben a játékban, s akit Pesten csak úgy becéztek, hogy a »Füttyös muzsikus«, mivel a kottát nem ismerte s a zongorát is csak két ujjal tudta pötyögtetni egy füstös kis csehóban: valóban öngyilkos lett... ... Faramuci kettősség jellemezte Seress életét. Zongorájából élt - és nem tudott zongorázni. Csúnya kis ember volt - mégis övé volt Pest egyik legszebb aszszonya... Szegényen élte le életét - miközben a New York-i Irving Trust bankban több millió dollárja maradt befagyasztva. Világhíres volt - de még Budapesten sem tudták, hogy ó szerezte a legszebb slágereket. Sok számát ma is népdalnak tartják..." A Gyere, Bodri kutyám, a Szeressük egymást, gyerekek, a Fizetek, főúr! a Ki volt az az asszony és más jól ismert dalok szerzőjének életéről szóló darabot a kassai Thália Színházban vendégként Horváth Lajos állítja színpadra. A „kis Seress" alakját Várady Béla kelti életre, Helén, a pesti szépasszony megformálója Sárközy V. Zsuzsa. A színpadi játék harmadik szereplője Bocsárszky Pál. Fontos feladat jutott a darab színpadra állítása során Szabados György zenei munkatársnak és Devecseri Vera budapesti vendégkoreográfusnak. A díszleteket és jelmezeket a fiatal és tehetséges Gadus Erika tervezte, a táncokat Pribék Gábor tanította be, zongorán Gabiyasz Péter kísér. Bemutató ma 19 órakor. -tó REFLEX MAGYAROK - ANGLIÁBAN Évekkel ezelőtt élvezettel olvastam Korda Sándor magyar származású filmrendező angliai visszaemlékezéseit. Az angol filmgyártás később főnemesi címmel kitüntetett megteremtője simogató, sokszor könnyfakasztó humorral emlékezett vissza a Londonban eltöltött háborús évekre, amikor a brit fővárosban jelentős számú magyar emigráns verődött össze. Órákon belül valamennyien megtudták, hogy Mr. Korda közismert személyiség, ráadásul aranyból van a szíve, és mindent el tud intézni a filmszakmában és környékén. így azután tiszteletét tette nála a facér varrógépügynök, és kifejtette, hogy őt az isten is lilmdramaturgnak teremtette. Felvételt nyert. De még aznap bejelentette magát a film koronázatlan fejedelménél a faji okokból földönfutóvá lett pesti bankhivatalnok is, és öt perc alatt kioktatta a híres rendezőt a filmcsinálás műhelytitkairól. Másnap hajnalban megérkezett az alanyi költő, majd déltájban a textilipari szakember, estebéd előtt pedig a szatócs, akinek Makón csak néhány hete arizálták a boltját. Valamennyi rövid úton alkalmazottja lett a brit filmgyártásnak. így ment ez néhány hétig, amikor Korda Sándorban működni kezdett a létfenntartási ösztön. Eltűnődött, majd döntött: a filmgyár bejáratánál másnap kitették a táblát: „Nem elég, hogy magyar vagy, a szakmához is illene konyítanod!" Vajon mi ennek a történetnek a tanulsága? Ha úgy általánosságban vizsgáljuk, az égvilágon semmi. Úgy általánosságban még csak leírni sem lenne érdemes. Hiszen hol van már a második világháború, amikor faji okokból vagy meggyőződés miatt százezrek váltak földönfutóvá! Ha viszont speciális módon, például a közelgő választásokra való szlovákiai magyar készülődés szempontjából vizsgáljuk, nagyon is megszívlelendő az üzenete. Olyan helyzetbe került a csallóközi, a mátyusföldi, a gömöri meg a bodrogközi magyarság és általában az összes csehszlovákiai magyar, hogy az utóbbi napokban egyre gyakrabban elhangzik ez a vélemény: Mindegy, hogy kire voksolunk a választásokon, csak az a fontos, hogy magyar képviselők is bekerüljenek a parlamentbe. Ennyire azért - gondolom - nem rossz a helyzet. Ha itt tartanánk, bizony csak egy gráddal lennének kedvezőbbek a viszonyaink, mint amilyenek az egypártrendszerben voltak, amikor voltak ugyan J magyar képviselők a törvényhozásban, sőt, miniszter is volt közülünk a kormányban, de - hogy úgy mondjam - kinevezés alapján. Porhintésként, hogy ne érje szó a (fehér)ház elejét. Most ne azon vitatkozzunk, hogy melyik párt mennyire vétkes a teljes magyar választási egység létrejöttének meghiúsulásában. Ennek vizsgálatát és a következtetések levonását hagyjuk a választásokat követő négy esztendőre. Mindent kiderítünk, és nem lesz nehéz az igazság kiderítése. Most valóban arra illene összpontosítanunk, hogy ne kommunisták és Mečiar-pártiak „képviseljenek" majd bennünket a parlamentben, hanem magyar pártok jelöltjei. És nem lenne szabad annyira kijönnünk a sodrunkból, hogy azt mondjuk: Mindegy, hogy ki lesz a képviselőnk, csak magyar legyen. Ha rajtam múlna, én a képviselőjelöltek számára (miheztartás végett) minden magyarlakta faluban kiírnám a választási gyűlések színhelyén Korda Sándor angliai figyelmeztetését: „Nem elég, hogy magyar vagy, a szakmához is..." N Az annak idején Londonba menekült varrógépügynök kínjában még maga is elhitte, hogy filmdramaturgként, netán gegmen-óriásként sikerül meghódítania a brit filmipart. Vak tyúk is talál szemet. Lehet, hogy sikerült. Nekünk azonban nem szabad vak tyúkként keresni azokat, akik a magyarságot majd a törvényhozásban képviselik. Amennyire csak lehet, minden pártszemponttól mentesen (tehát elfogulatlanul) kell szemügyre vennünk azokat, akikre voksunkat adjuk. Kis ország Szlovákia, és még kisebb a magyarok lakta terület. Kölcsönösen ismerjük egymást, és a legtöbb jelöltet is többé-kevésbé ismerik a választók. Jóindulatúan, mindazonáltal alaposan „vizsgáztassuk le" őket. Mindenki tisztában van vele, hogy válságban vagyunk, mert lerobbant országot hagytak ránk a bolsevikok. Itt az alkalom, kérdezzük meg a jelölteket, merre felé tájékozódnak a kiút keresésében. Minden egyes falu közösségében óriási bölcsesség rejlik, így az emberek a sokat-, sőt, mindentigérést meg tudják különböztetni a szolid helyzet- és lehetőségismerettől. Nem utolsórendű szempont, hogy melyik jelölt várhatóan hogyan tudja a magyarságot a többségi nemzetek által megválasztott képviselők között reprezentálni. A mucsaiságnak nem lenne* szabad teret adni csak azon az alapon, hogy a jelölt féltéglás magyar (féltéglával veri a mellét). És érdemes azt is megkérdezni, hogy a múltban vájkálást tartja-e előbbrevalónak, vagy az előttünk álló kérdések megoldását. Június 6-án p szó legszorosabb értelmében az egyes választópolgárok kezében lesz az ország, és ezen belül a szlovákiai magyarság sorsa. Éljünk ezzel a lehetőséggel minél többen, egyetlen magyar se maradjon távol a szavazástól! TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 8800/91 Bella Ján, 1922. 1.19., Tamási (Dombasz) 8801/91 Bolyos Pál, 1913., Fülek, meghalt (Minszk) 8872/91 Kreška Ján, 1925. 4. 11., Muzsla (Szovjetunió) 8876/91 Bútora Lajos, 1925. 9. 10., Nagyölved (Novgorod) 8952/91 Balogh Kálmán, 1925. 9. 14., Tardoskedd (Harkov) 9080/91 Benyovics Lajos, 1908. 2. 22., Ipolynyék (Fokcsani) 9083/91 Bistránsky Ľudovít, 1921. 8. 17., meghalt, Sáró (Szovjetunió) 9148/91 Bačó Július, 1900. 2. 15., Somodi (Kaukázus) 9151/91 Brandenburg Jozef, 1922. 10. 28., Pelsőc (Tula) 9157/91 Budai András, 1926. 3. 2., Szeszta (Szesztroj) 9287/91 Bathó Gyula, 1920. 1. 15., Perbete (Leningrád) 9288/91 Bréda Ferenc, 1908. 3. 8., Bárt (Harkov) 9291/91 Bujdos Mihály, 1921. 9. 20., Imely (Szevasztopol) 9355/91 Balogh Béla, 1924. 5. 3., Tardoskedd (Zaporozsje) 9358/91 Barta Vendel, 1920. 11. 28., Görgő meghalt, (Arzsenyiki) 9482/91 Bakó János, 1906. 4. 19., meghalt, Vága (Kijev) (Folytatjuk)