Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-30 / 126. szám, szombat

5 KALEIDOSZKÓP ÚJSZÓ\ 1992. MÁJUS 30. Egységes Csehszlováklát! Vörös Péter és A. Nagy László MEČIAR ANTE PORTÁS, AVAGY: Ml LESZ VELÜNK, MAGYAROKKAL? Folynak a választási gyűlések, latolgatják az esélyeket, s riasztanak sokan a kilátásokkal, mi lesz velünk (parlamenti képviselők nélkül) a választások után. Hisz helyzetünk a demok­rácia országlása ellenére sem mondható rózsásnak, s ebben egy kicsit mi magunk is ludasak vagyunk. A széthúzás ördöge kísért köreinkben, s ebből a „mindenki másként csinálja" megoldásból aligha kerekedhet más, mint­hogy a létező pártok és jelöltjeik annyifelé húznak, ahányan vannak. Hogy milyen érdekek munkálnak szándékaik mögött? Sokan úgy válaszolnának, hogy a kisebbség érdekei, de az sincs messze az igazságtól, ha pártérdekeket sejtünk a harcias megnyilvánulások mögött. A magyar „nagykoalíció" kudarca elkerülhetetlen volt. S ahogy elnézem a mai választási „arénát", kevés reményt látni arra, hogy erre a közeljövőben sor kerüljön. Javában folyik ugyanis az „áztatás", melyet lejáratásnak is mondhatnánk. S bár a politikában nem az emlékezetre szoktak hagyatkozni, inkább az érdekekre, nyilvánvaló, hogy a kudarcban oroszlán része volt azoknak az „előcsatározásoknak", melyekben az elmúlt, har­madfél esztendőben (azaz két és fél év során) az ideológiák gátlástalanul mutogatták magukat. A végtelen naivitások könyvé­be illő, ilyen előzmények után azon bánkódni, hogy nem jött be az óhajtott szándék. Ha ezekhez az „áztatásokhoz" hozzászá­mítom a sajtó egyes munkatársait is, akik (mint később kiderült: távolról sem „függetlenül") ugyancsak jócskán besegítettek abban, hogy a pártok megmerevedtek, nincs mit csodálkoznunk a kialakult helyzeten. Beállt a szekértábor-állapot, s ez jelenti ma az új. starthelyzetet. Ha ezt az állapotot egyes képviselők önhittségé, vagánygőgje a választási előkészületek során csak fokozza, ebből aligha a magyarság produkálhat. A vádaskodá­sok, vagdalózások nem a politikai kultúra eszköztárából valók. Ellenkezőleg, valaminek a hiányára utalnak. Márpedig a válasz­tási küzdelmek során programoknak - és nem jelzőknek - kelle­ne versenyezniük a választópolgárok bizalmáért. így is félő, hogy sokan-más irányba indulnak, hisz nem alakult olyan baloldali párt, mely demokratikus programjával a választók egy részének politikai, világnézeti magatartását felvállalhatta volna. A meglevő pártok pedig vagy nem alkalmasak, vagy tartózkodnak attól, hogy a baloldali értékeket, törekvéseket - melyek elsősorban a társadalmi gondok megoldását célozzák - a magukénak tekintsék. Sokan úgy tesznek, legalábbis a „hangosak" fajtájá­ból, mintha ez a gondolkodás már-régen a „múlt" lenne. Megfeledkeznek arról, hogy baloldaliság Nyugat-Európában tár­sadalmi és politkai egyensúly biztosítéka,, s a posztkommunista grszágokban nem a baloldali eszmék buktak meg, hanem á sztálinista, brezsnyevista gyakorlat, mely - diktatórikus rend­szerével - fényévnyire esett a szociáldemokrata és szocialista pártok politikájától. Hogy van-e vesztese a pártok, mozgalmak széthúzásának? Kétségtelenül. Ma a dicsekvések és a kisajátítások időszakát éljük, ki-ki próbálja a választók előtt demonstrálni, mit köszönhet neki és pártjának a magyar választópolgár. Persze, túl egyszerű ez a képlet, hiszen a parlament egészén múlott, hogy egy-egy törvény milyen értelmezést kapott. Ebből persze arra következ­tetni, hogy csak a nagy pártokkal együttműködve lehet eredmé­nyesen politizálni, túlságosan leszűkíti a mozgásteret, s olyan kiszolgáltatott helyzetet eredményez, mint amilyenre néhányszor volt is példa. Hogy milyenek az esélyeink? Ne fessük az ördögöt a falra! Jobbak, mint 1945 után, jobbak mint 1948-ban, vagy 1968-ban és 1970 után. Elsősorban azáltal, hogy a nemzetiségi kérdés megszúnt „belügy" lenni, s bár a nagyhatalmak (és a nyugati polgári demokráciák!) elnézőek a nemzeti kisebbségeket ért jogtiprásokkal szemben, (lásd Románia, Jugoszlávia esetét), a fák mégsem nőnek ma már az égig. Csak túlélni kell! Túlélni saját kishitúségúnket, önmarcangolásainkat és -csonkításainkat, gátlástalanságainkat. S azok is, akik velünk szemben mindezt hivatalból, „államérdekből" teszik. A választások egyik biztosnak tartott befutója ma: Vladimír Mečiar. A korábban megbuktatott szlovák miniszterelnök távolról sem toleranciájáról, a magyarokkal szemben tanúsított szimpá­tiájáról híres. Sőt, következetességéről, vagy elvszerúségéről sem/ Vele ijesztgetni, rémisztgetni a magyar választópolgárt azonbán nem kis túlzás. Az olyanfajta kérdésfeltevés pedig, hogy Paktum? Meéiarral? túlságosan az arénák bűvöletében . fogalmazódhat meg. Vladimír Mečiar és pártja ma - tetszik, nem tetszik - politikai realitás! Ahogy politikai realitás a négy és félmilliós szlovák nemzet állama is, a föderációban. Tény marad, hogy a szlovák választópolgár dönti végső soron el, ki lesz az „igazi" befutó. S tény az is, a pártok jelenlegi felállásában kevés az olyan párt, mely „időt veszteget" a nemze­ti kisebbségekre. Ez utóbbiak közé tartozik a Polgári Demokrata Unió, a Szlovák Szociáldemokrata Párt, a Demokrata Párt, a Demokratikus Baloldal Pártja, s ezzel talán a névsor ki is merült. Az okos politika ott kezdődik, hogy a kisebbségi pártok taktikai szövetségre tudjanak majd lépni azokkal a pártokkal, melyeknél támogatásra találhatnak. Mert magunkban csak „duz­zogni" lehet, eredményesen politizálni aligha. A mai helyzetben viszont nem keseregnünk kell, hanem szavaznunk. Arra a pártra, mozgalomra, mely a legközelebb áll hozzánk. A távolmaradás luxusát nem engedhetjük meg ma­gunknak. S egyszer talán eljutunk odáig is, hogy a választásokon együtt indulnak azok, akik összetartoznak. FÓNOD ZOLTÁN s Magyar Polgári Párti APRÓHIRDETÉS" ————— ISMERKEDÉS • Május 30-án t'^flH ünnepli 50. szule­mr^m tésnapját a szere­Wt tő, gondos fele­di ség, édesanya, anyós és _ « nagymama, Almási Mária är^SS Besenyőn. E szép ünnep alkalmából szívből gratulál, s jó erőt, egészséget és még nagyon sok boldog születésna­pot kíván: szerető férje: Gyula, fia, leányai, menye, vejei, valamint az unokák: Krisztinka, Atika, Zsoltika és Nor­bika, akik csókolják a nagymama munkában elfáradt kezét. Ú-1104 • Fényképész lány, csinos, barna hajú, barna szemű, 167/35 megis­merkedne hozzá illő, komoly, intelli­gens férfival elköltözködés céljával. Jelige: fényképet kérek. Ú-1620 ADÁSVÉTEL •Eladó paprikapalánta Citrina, Ru­bínová. Kučera János, Komárom, Cerhát 13. Tel.: 0819/46-35 Ú-1624 • Eladó szigetcsépi F, görögdiny­nye- és cukordinnye-palánta. Bokor L. Veľké'Blahovo 117. Ú-1598 • Eladó 3 szobás szövetkezeti la­kás Somorján. Ár megegyezés sze­rint. Telefon: 0708/38-51, 20 órától. Ú-1632 • Eladók fajtiszta német rövid szőrű vizsla kutyakölykök. Telefón: 07/217 569. Ú-1645 • Köszönjük mindazoknak, akik el­kísérték utolsó útjára drága halot­tunkat PLÁTENIKNÉ FELLINGER Ilonát. A gyászoló család Ú-1610 • Veszek régiségeket. Kínálatot vá­rok. Jelige: Nem bánják meg. Ú-1643 KÖZLEMÉNY A Magyar Asszonyok Ligája megrende­zi a III. népművészeti tábort gyermekek részére, ezúttal a felső-csallóközi KIS­MAGYARON (Kaštiel, Nový Život) 1992. július 19-26. között. Szövés, fonás, hímzés, bábukészítés, fazekasság, kosárkötés, fafaragás, - kez­dőknek és haladóknak. Esténként tánc­ház! Érdeklődni és jelentkezni az alábbi cí­men lehet: MAL, Nevädzová 5, č. d. 504, 823 01 Bratislava. Tel.: 294 484.

Next

/
Thumbnails
Contents