Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-05 / 105. szám, kedd

5 BŰNÜGY 1992. MÁJUS 5. nőkkel, a pozsonyi vasúti rendőrparancsnokkal beszélgettünk. — A vasúti bűnözés nem újkeletű. Lopások, rablások, alvó utasok kifosztása azeló'tt is előfordult, csakhát akkor nem verték nagydobra az ilyen eseteket. A magányos farkasokat jól szervezett bandák váltották fel, melyek főleg a pénzre, elsősorsen a közelükbe, tehát amíg a vonat nem éra legközelebbi állomásra, zavartalanul „dolgozhatnak". • Mit tehetnek a bezárt és veszélyeztetett utasok? — A legjobb és talán egyedüli megoldás a vészfék meghúzása. A vonat megállásával a gengszterek elvesztik legnagyobbb előnyüket, „BETYÁROK" A VONATON ban a valutára, az ékszerekre és a drága, és degeszre tömött bőröndökre specializálódnak. • Kik az elkövetők és milyen módszerekkel dolgoznak? — Az otthontalanok, a csövesek, a szabadult rabok és a lumpen munkanélküliek egy része a vasútállomásokon verődik össze. Általában ott születik a terv: el kéne lopni a pálya melletti színes fémhuzalokat, feltörni a közelben veszteglő leblombált szerelvényt, meglopni az alvó vagy részeg utasokat. A tapasztaltabb és jól megszervezett csoportok előre kidolgozott terv szerint járnak el. Néhányan közülük feltérképezik a helyzetet az éjszakában robogó gyorson, és adó-vevő készülék segítségével értesítik társaikat a helyzetről. A zsákmányolt pogygyászt a megbeszélt helyen egyszerűen kidobják az ablakon a vonat mellett haladó autós társaknak. Ha az utast alvás közben fosztják ki, általában megvárják, míg a vonat az állomásra ér és ott kiszállnak. Arra is volt példa, hogy meghúzták a vészféket, majd kiugráltak a lassuló vonatból, beszálltak a közelben várakozó gépkocsiba és nyomtalanul eltűntek. • A kifosztott utasok többsége külföldi állampolgár. Ez azt jelenti, hogy a bandák főleg a nemzetközi gyorsokon garázdálkodnak? — Általában igen, bár hozzá kell tennem, hogy nem vetik meg az ünnepek előtti, illetve a pénteken indított helyi járatokat sem, amikor zsúfoltak a vagonok és könnyebb a zavarosban halászni. Nélkülözhetetlen felszerelésük a könnyfakasztó gáz vagy az idegbénító spray, sőt néhányan lőfegyverrel is rendelkeznek. Lebuktatásuk ellen van egy jól bevált módszerük. A vagon ajtajait leláncolják, hogy senki se férkőzhesvagyis azt, hogy senki sem szállhatfel „vagonjukba". Ráadásul a banditák már nem dobhatják ki a robogó vonatból az esetleg ellenszegülő utast. • A nemzetközi gyorsvonatokon (de nemcsak azokon) ott van a vasúti rendőrség két felfegyverzett tagja. Ők képtelenek biztosítani az utasok védelmét? — Már említettem, hogy a szervezett bandák adó-vevőkkel dolgoznak, ami lépéselőnyt jelent velünk szemben, mert mi még nem rendelkezünk ilyen készülékekkel. Fegyverünk ugyan van, de a géppisztoly használata a vonaton irreális. A szűk folyosón vagy a fülkében meghúzni a ravaszt, végzetes lehetne. Még csak riasztólövés leadására sincs lehetőségünk, hiszen a felfelé szálló lövedék megsérthetné a magasfeszültségű villanyvezetéket és ez tragédiát okozhatna. • Mi tehát a kiút? — A parlament által jóváhagyott törvényjavaslat sok mindent meggoldhat majd. Ettől függetlenül már vannak új fegyvereink, melyek biztonsági lövedékekkel működnek. Az utasok nagyobb biztonsága érdekében létrehoztunk egy különleges alakulatot is, melynek tagjai civilben kísérik a vonatot. Zsolnán, Pozsonyban, Kassán és Zólyomban mőködik majd egy-egy ilyen csoport. Csehországban már régebben dolgoznak hasonló egységek, s eredményesen működnek. • A vasúti rendőrségre az említetteken kívül más feladatok is hárulnak... — Igen. Nemcsak a szervezett bűnözőkkel szemben kell megvédenünk az utasokat, de például a részeg, garázda elemek megfékezése is a mi feladatunk. Továbbá ránk hárul az a nem könnyű munka, hogy bizonyos időszakokban gátat vessünk a százezres károkat okozó Vandái pusztításoknak, melyekre általában a regruták bevonulásakor és a megvadult labdarúgó szurkolók utazásakor kerül sor. Például a Slovan—

Ostrava, vagy legutóbb a Slovan—Sparta labdarúgó rangadók előtt cseh kollégáinkkal együttműködve ügyeltünk a rendre. Ez a fokozott figyelem a jégkorong vb idején is érvényes. Méry Gábor illusztrációja MEGTÖRTÉNT... VÉRBOSSZÚ, ZSAROLÁS, MEGKÖVEZÉS II q a sok megdöbbentő eset II Cl nem a vasúti rendőrség jegyzőkönyveiben lenne feltüntetve, az ember joggal hihetné, hogy a „Bűnesetek a vonaton" témájú krimisorozat vázlatait olvassa. Sajnos, ezeket a forgatókönyveket az élet írta. Csak egy eset a sok közül: Jiŕina B. Karlsbádban szállt fel a prágai . gyorsrá. Még mielőtt a fővárosba ért volna, egy romákból álló csoport mindenéből kifosztotta, majd megfenyegette, ha jelenti a történteket, kicsinálják. A rúgós késsel megfélemlítettfiatalasszony hallgatott mint a sír, de ezzel még távolról sem ért véget megpróbáltatása. Mielőtt kiszálltvolna, a tettesek (szokásukhoz híven közben megszabadultak a lopott holmitól) úgy gondolták, akad még tennivalójuk a fülkében, és ismét „tiszteletüket" tették áldozatuknál. Egyikük az ajtónál őrködött, a többiek megerőszakolták a fiatal nőt. Lopások, rablások és a súlyos testi sértések már mindennapossá váltak a csehszlovák vasutakon. íme egy sokatmondó számadat az elmúlt esztendőből. Csak a lopásokból származó anyagi kár: 491 000 korona, 11 000 márka, 730 svéd korona, 420 brit font, 17 500 schilling és 600 amerikai dollár. S hogy nem holmi kisstílű zsebtolvajokról van szó, bizonyítja az a tény is, hogy a vasúti rendőrség tagjait, kiknek hatásköre napjainkig eléggé korlátozott volt (például csak a szerelvényekben vagy a sínek között üldözhették a tettest, tovább már nem) 139 esetben támadták meg a gengszterek. Nem csoda, hogy a japán utazási irodák, ismerve a nálunk uralkodó áldatlan helyzetet, külön rendeletben utasítják turistáikat, hogyan utazzanak, mitől óvakodjanak a csehszlovák vasútvonalakon. A német üzletemberek pedig már állítólag teljesen mellőzik vasutaink szolgálatait. Ezek után nem hatott meglepetésként, hogy a gyorsan terjedő szervezett vasúti bűnözéssel a szövetségi parlament is foglalkozott, és legutóbbi ülésén ellenvetés nélkül elfogadta az egyik képviselőcsoport törvényjavaslatát, mely a Szövetségi Vasúti Rendőrség átszervezésére vonatkozott. • A vasúti bűnözés hátteréről, a szervezett bandák módszereiről, illetve az utasok védekezésének lehetőségeiről Kamii Sikora mérA címben használt hátborzongató felsorolással sajnos távolról sem merítettük ki az elmúlt hetek, hónapok nem mindennapos bűntényeinek egy szóba kurtított jelentését. A sort folytathatnánk nem kevésbé bizarr és bulvárízű alcímekkel. Pl. „A mazochisták királynőjének szörnyű vége", „Kézigránáttal fenyegetőzött a szomjas vendég", „Fizess, különben meghalsz" stb. Kocsmárosné aranyvirág... ... ide a legjobbik borát— parancsolta az asztal sarkát verve Pozsonyban a Panenská utcai borozó egyik agresszív vendége. Petőfitől eltérően ugyan nem óhajtotta, hogy „vén legyen mint nagyapám, és tüzes mint ifjú babám", csak az volt a fontos, hogy valaki kifizesse fogyasztását. És mivel nem talált egyetlen ilyen nagylelkű vendéget sem, előbb sértegetni kezdte asztaltársait, majd ököllel nekik ment. Amikor úgy vélte, hogy a túlerővel szemben puszta kézzel nem boldogul, kés villant a markában. De ezzel még távolról sem merítette ki titkos fegyverarzenálját. Hamarosan egy kerek fémtárggyal kezdett hadonászni, melyről azt állította, hogy kézigránát és levegőbe röpíti az egész kócerájt. A borozó vendégei hitték is meg nem is, ám a főnök nem becsülte le az agresszív vendég fenyegetését és riasztotta a rendőröket. Azok rövid időn belül megérkeztek és ártalmatlanná tették a részeg férfit Hamarosan kiderült, az illető nem hazudott, valóban éles kézigránáttal terrorizálta a vendégeket. A veszélyes „játékot" a tűzszerész semlegesítette. Még belegondolni is rossz, milyen tragédiát okozhatott volna felelőtlensége. Az illető többszörösen büntetett és a rendőrség is körözte. A póruljárt „prostik" A Pozsony központjában cirkáló motoros rendőrök egy kétségbeesetten integető hölgyre lettek figyelmesek. A fiatal lány azt állította, hogy barátnőjét röviddel ezelőtt két romaférfi elrabolta. Egyszerűen autójukba rángatták és elhajtottak, A rendőrök kapcsolatba léptek többi kollégájukkal és megindult a hajsza. Még mielőtt az emberrablókra bukkantak volna, a megszeppent bejelentő vallomásából kiderült, hogy Terebesről azzal a céllal jöttek a szlovák fővárosba, hogy a világ legősibb mesterségével javítsanak anyagi helyzetükön. A Kijev szállóban két cigányférfival alkudoztak, ám kevesellték a felajánlott összeget, ezért visszaléptek az üzlettől. A felajzott romák nem akartak lemondani a kilátásba helyezett élvezetekről, a lányok után mentek, s egyiküket erőszakkal magukkal vitték. Kiderült, hogy hasonló eset már a feljelentővel is előfordult. Öt az ügyfelei kocsijukba tessékelték, kivitték a város szélére, levetkőztették, „elszórakoztak vele", ám fizetség helyett elvették egészriapi bevételét és aztán, úgy ahogy az Isten teremtette, meztelenül az úton hagyták. Két órával később megtudta, hogy barátnőjenek nagyobb volt a szerencséje. Őt nem hagyták ruhátlanul a hideg éjszakában. Szicíliai eset Losoncon Ha vérbosszúról, bérgyilkosokról olvasok, a Szicíliában honos vendetta jut eszembe. Losonc ugyan elég messze van Palermótól, ám úgy látszik, mégsem annyira, hogy egy ottani 43 éves asszony és 21 esztendős bűntársa ne próbálkozott volna ilyen dél-olasz stílusú bosszúval. Az említett páros felbérelt egy fiatalembert, hogy ölje meg azt a 25 esztendős losonci férfit, aki állításuk szerint a múlt évben megerőszakolta a felbujtó asszony lányát. Természetesen ezt a nem mindennapos szolgáltatást nem kívánták ingyen. A bérgyilkos honoráriuma 60 ezer korona lett volna. Előlegként 2600 koronát fizettek neki. Szerencsére az ítéletvégrehajtásra nem került sor, és a rendőrség letartóztatta a bosszút érlelő anyát. Az elárvult trón A Csehszlovák Sajtóiroda jelentéséből tudomást szerezhettünk a Mníchovicében lezajlott nem mindennapos terrorcselekményről, melynek következménye egy halálos áldozat ós egy súlyos sebesülés volt. A szerencsétlenül járt nővel egy kis csomag végzett, melybe az ismeretlen feladó robbanószerkezetet rejtett. A hölgy gyanútlanul átvette a küldeményt, felbontotta, és ez lett a vége. A csehszlovák bűnügy történetében páratlan eseménynek azonban van egy kis pikáns háttere. A helyszínelő nyomozók a ház átvizsgálása során majd hanyatt estek a meglepetéstől, amikor egy olyan szalonba nyitottak, melyet legtöbbünk legfeljebb csak a mazochisták számára gyártott pornófilmekből ismer. A terem — középen egy faragott trónnal — egy tökéletesen felszerelt szadomazochista vágyakat kielégítő helyiség volt, melyből nem hiányoztak a hosszú szárú fekete csizmák, álarcok, ostorok, valamint egy kereszt, melyhez láncokkal béklyózták a szenvedést igénylőket. Természetesen a bőrrel bevont és izgatást okozó ülőalkalmatosságok és különböző szexuális segédeszközök is kéznél voltak. A „királynő" pompás trónja, a drága brokáttal bevonťfal, a kínzóeszközökl bőó választéka arról tanúskodott, hogy a hölgy kliensei a magasabb körökben mozogtak, s nem kis pénzeket fizethettek, hogy kiélhessék perverz vágyaikat. A nyomozás több ágon folyik, ám nem valószípű, hogy a kliensek közül bárki is önként tanúvallomást tenne. Öt napig a kősírban Nincs annál megdöbbentőbb és felhábor'rtóbb, mint mikor a gyilkos áldozata egy gyermek. Talán csak akkor, ha atettes is kiskorú. Nem csoda, hogy Podbrezovát és környékét alaposan megrázta a 14 esztendős Braňko tragikus halála. A kisdiákkal két éwel idősebb társa, Ján végzett. Ahogy a szomorú eset rekonstrukciójából kiderült, azon a márciusi napon együtt mentek haza. Az idősebb fiú tanúvallomásában beismerte, felhajtott néhány pohár almabort, s ez fokozta agresszivitását. A konfliktust szerinte Braňo okozta, aki azzal kezdett fenyegetőzni, hogy megmondja a rendőröknek, hogy az év eleji kartörését nem baleset, de Ján okozta. Ez az idősebb fiút annyira feldühítette, hogy ütni-verni kezdte. Előbb ököllel ment neki, aztán kővel ütlegelte. Amikor áldozata már a földön feküdt, kó'záport zúdított rá, majd a mozdulatlan testet paneltöredékekkel fedte be. A rendőrök öt napig keresték, nyomoztak Braňo után. A kihallgatások során Jánnal is beszéltek, aki azt állította, hogy az eltűnés napján fél háromkor elváltak, és azóta nem látta barátját. Harmadnap iszogatás és szallonasütés közben Jano megkérdezett néhány felnőttet, vajon hány évet kapna Braňo megöléséért. A jelenlevők rossz viccnek tartották a kérdést és tovább szórakoztak. A gyilkos bátyja azonban később faggatni kezdte öccsét, aki bevallotta szörnyű tettét és megmutatta a helyszínt is, ahová a hullát rejtette. Pénzt vagy életet! Szólt az írásbeli felszólítás, melyet néhány ligetfalusi magánvállalkozó talált postaládájában. Az ismeretlen zsaroló 300 ezertől fél millió koronát követelt az újgazdagoktól. Utasításaiban megjelölte a helyet és az időpontot, hová és mikor kell elhelyezni a kért összeget. A levelek végén nem hiányzott a fenyegetés: ha nem fizetsz, lelőlek. Természetesen a megzsarolt vállalkozók jelentették az esetet, így nem volt túl nehéz lefülelni a fenyegető levelek íróját, egy 55 éves helyi munkást. A DOLLÁROK AZ ÉGBŐL HULLOTTAK Az emberi hiszékenységet, különösen ha kapzsisággal párosul, már számtalan csaló, valutaüzér használta ki. Hiába intenek az újságok óvatosságra, hoznak fel elrettentő példákat, figyelmeztetnek rá, hogy ismeretlen „megszorulóktól" ne vegyünk jutányos áron arany gyűrűt vagy más családi ékszert, mert nehezen összegyűjtött pénzünkért csak kifényesített rézbóvlit vagy jobbik esetben aranyozott ezüstöt kapunk. A kedvezményes vétel, a soha vissza nem térő lehetőség gondolata azonban gyakran háttérbe szorítja a józan ítélőképességet, melynek vége rendszerint a „sírás-rívás, fogak csikorgatása". Ugyanez érvényes azokra, akik valutaszámlájukat az utcasarkon vagy a kapualjakban próbálják gyarapítani. Á határok megnyitása óta nálunk is elszaporodtak a valutaüzérek, mi több, egyre gyakrabban hallunk pénzhamisításokról. És már nemcsak a dollárt, márkát, frankot próbálják kisebb-nagyobb sikerrel utánozni, de a konvertibilitás után áhítozó csehszlovák koronát is. Želmira Veverková, a Csehszlovák Állami Bank osztályvezetője szerint 1988-ban még „csak" 88 hamis bankót próbáltak forgalomba hozni Szlovákiában, a múlt évben már 1643, többnyire hamis dollárt és márkát foglaltak le. Két esztendeje megjelentek a hamis ezerkoronások is, melyeket egy buzgó amatőr a szomszédos Ausztriában egy közönséges másológépen „gyártott". Április elején újabb bomba robbant. Úgy tűnt, ezúttal valódi nagy hal akadt a horogra. „Lefülelt milliomos" „A lebukott dollármágnás" — hozták a szenzációs című cikkeket az újságok, és világgá kürtölték, hogy a rendőrkézre került K. T. 29 éves pozsonyi nyomdász, aki állítólag 1990-ben a Nyugat-szlovákiai Nyomdában, munkaidő alatt 1000 koronások, illetve egydollárosok nyomtatására alkalmas matricákat készített. Az ezresek legnagyobb hibája az volt, hogy valamennyin egyforma sorszám szerepelt (C 21 184014). Az egydolláros bankjegyekből állítólag 2 millió darab készült. A póruljárt nyomdász műszaki előkészületei mindössze 5-6 órát vettek igénybe. Hamarosan kiderült az is, az ezreseket nem azért nyomtatta, hogy úszómedencés villába költözzön, hanem megrendelésre dolgozott. A kolibai filmeseknek egy krimi forgatásához kellett nagyobb mennyiségű pénz. Az első sorozat ezerkoronás egy centivel hosszabb volt a hivatalos bankónál, ezért a pénzt megsemmisítették (állítólag eltüzelték). A másik „eresztés" már jobban sikerült, ám ki tudja miért, a filmesek ezt a pénzt sem használták fel, viszont rendeltek egy zsák egydollárost. K. T. ismét eleget tett kívánságuknak, úgy, mint az előző esetben, á Csehszlovák Állami Banknak is elküldte a mintapéldányt, melyről szándékosan kihagyott néhány feliratot. Az amerikai pénzre a rendezőnek egy robbantási jelenetnél volt szüksége. A felvétel hibátlanul sikerült. A levegőbe röpített páncélszekrényből magasba szálltak a dollárok, és nemcsak a filmstúdió környékét árasztották el, de pár darab a szél szárnyán egészen a Kramáreig repült. Á „szerencsés" megtalálóknak persze fogalmuk sem volt arról, hogy hamis pénzhez jutottak. A kísértés ördöge ebben, az eleinte legális „pénzgyártási" afférban is szerephez jutott. A nyomdász engedett két társa rábeszélésének, s végül úgy döntött, ha már matricát készített, néhány ezerkoronást saját örömére is kinyomtat. Hogy hány darabot készített és mennyit „dobott" a piacra, annak kiderítése a nyomozókra vár. Az oldal anyagát írta ORDÓDY VILMOS