Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-05 / 105. szám, kedd

5 BŰNÜGY 1992. MÁJUS 5. nőkkel, a pozsonyi vasúti rendőr­parancsnokkal beszélgettünk. — A vasúti bűnözés nem újkele­tű. Lopások, rablások, alvó utasok kifosztása azeló'tt is előfordult, csak­hát akkor nem verték nagydobra az ilyen eseteket. A magányos farkaso­kat jól szervezett bandák váltották fel, melyek főleg a pénzre, elsősor­sen a közelükbe, tehát amíg a vonat nem éra legközelebbi állomásra, za­vartalanul „dolgozhatnak". • Mit tehetnek a bezárt és ve­szélyeztetett utasok? — A legjobb és talán egyedüli megoldás a vészfék meghúzása. A vonat megállásával a gengszterek elvesztik legnagyobbb előnyüket, „BETYÁROK" A VONATON ban a valutára, az ékszerekre és a drága, és degeszre tömött bőrön­dökre specializálódnak. • Kik az elkövetők és milyen módszerekkel dolgoznak? — Az otthontalanok, a csövesek, a szabadult rabok és a lumpen mun­kanélküliek egy része a vasútállo­másokon verődik össze. Általában ott születik a terv: el kéne lopni a pá­lya melletti színes fémhuzalokat, fel­törni a közelben veszteglő leblom­bált szerelvényt, meglopni az alvó vagy részeg utasokat. A tapasz­taltabb és jól megszervezett csopor­tok előre kidolgozott terv szerint jár­nak el. Néhányan közülük feltérké­pezik a helyzetet az éjszakában ro­bogó gyorson, és adó-vevő készü­lék segítségével értesítik társaikat a helyzetről. A zsákmányolt pogy­gyászt a megbeszélt helyen egysze­rűen kidobják az ablakon a vonat mellett haladó autós társaknak. Ha az utast alvás közben fosztják ki, ál­talában megvárják, míg a vonat az állomásra ér és ott kiszállnak. Arra is volt példa, hogy meghúzták a vész­féket, majd kiugráltak a lassuló vo­natból, beszálltak a közelben vára­kozó gépkocsiba és nyomtalanul el­tűntek. • A kifosztott utasok többsége külföldi állampolgár. Ez azt jelenti, hogy a bandák főleg a nemzetközi gyorsokon garázdálkodnak? — Általában igen, bár hozzá kell tennem, hogy nem vetik meg az ün­nepek előtti, illetve a pénteken indí­tott helyi járatokat sem, amikor zsú­foltak a vagonok és könnyebb a za­varosban halászni. Nélkülözhetetlen felszerelésük a könnyfakasztó gáz vagy az idegbénító spray, sőt néhá­nyan lőfegyverrel is rendelkeznek. Lebuktatásuk ellen van egy jól be­vált módszerük. A vagon ajtajait le­láncolják, hogy senki se férkőzhes­vagyis azt, hogy senki sem szállhatfel „vagonjukba". Ráadásul a banditák már nem dobhatják ki a robogó vo­natból az esetleg ellenszegülő utast. • A nemzetközi gyorsvonato­kon (de nemcsak azokon) ott van a vasúti rendőrség két felfegyver­zett tagja. Ők képtelenek biztosí­tani az utasok védelmét? — Már említettem, hogy a szerve­zett bandák adó-vevőkkel dolgoznak, ami lépéselőnyt jelent velünk szem­ben, mert mi még nem rendelkezünk ilyen készülékekkel. Fegyverünk ugyan van, de a géppisztoly haszná­lata a vonaton irreális. A szűk folyosón vagy a fülkében meghúzni a ravaszt, végzetes lehetne. Még csak riasztólö­vés leadására sincs lehetőségünk, hi­szen a felfelé szálló lövedék megsért­hetné a magasfeszültségű villanyve­zetéket és ez tragédiát okozhatna. • Mi tehát a kiút? — A parlament által jóváhagyott törvényjavaslat sok mindent meg­goldhat majd. Ettől függetlenül már vannak új fegyvereink, melyek biz­tonsági lövedékekkel működnek. Az utasok nagyobb biztonsága érdeké­ben létrehoztunk egy különleges alakulatot is, melynek tagjai civilben kísérik a vonatot. Zsolnán, Pozsony­ban, Kassán és Zólyomban mőködik majd egy-egy ilyen csoport. Csehor­szágban már régebben dolgoznak hasonló egységek, s eredményesen működnek. • A vasúti rendőrségre az emlí­tetteken kívül más feladatok is há­rulnak... — Igen. Nemcsak a szervezett bűnözőkkel szemben kell megvéde­nünk az utasokat, de például a ré­szeg, garázda elemek megfékezése is a mi feladatunk. Továbbá ránk há­rul az a nem könnyű munka, hogy bizonyos időszakokban gátat ves­sünk a százezres károkat okozó Van­dái pusztításoknak, melyekre általá­ban a regruták bevonulásakor és a megvadult labdarúgó szurkolók uta­zásakor kerül sor. Például a Slo­van— Ostrava, vagy legutóbb a Slo­van—Sparta labdarúgó rangadók előtt cseh kollégáinkkal együttmű­ködve ügyeltünk a rendre. Ez a foko­zott figyelem a jégkorong vb idején is érvényes. Méry Gábor illusztrációja MEGTÖRTÉNT... VÉRBOSSZÚ, ZSAROLÁS, MEGKÖVEZÉS II q a sok megdöbbentő eset II Cl nem a vasúti rendőrség jegyzőkönyveiben lenne feltüntetve, az ember joggal hihetné, hogy a „Bűnesetek a vonaton" témájú krimi­sorozat vázlatait olvassa. Sajnos, ezeket a forgatókönyveket az élet ír­ta. Csak egy eset a sok közül: Jiŕina B. Karlsbádban szállt fel a prágai . gyorsrá. Még mielőtt a fővárosba ért volna, egy romákból álló csoport mindenéből kifosztotta, majd meg­fenyegette, ha jelenti a történteket, kicsinálják. A rúgós késsel megfé­lemlítettfiatalasszony hallgatott mint a sír, de ezzel még távolról sem ért véget megpróbáltatása. Mielőtt ki­szálltvolna, a tettesek (szokásukhoz híven közben megszabadultak a lo­pott holmitól) úgy gondolták, akad még tennivalójuk a fülkében, és is­mét „tiszteletüket" tették áldozatuk­nál. Egyikük az ajtónál őrködött, a többiek megerőszakolták a fiatal nőt. Lopások, rablások és a súlyos testi sértések már mindennapossá váltak a csehszlovák vasutakon. íme egy sokatmondó számadat az el­múlt esztendőből. Csak a lopások­ból származó anyagi kár: 491 000 korona, 11 000 márka, 730 svéd ko­rona, 420 brit font, 17 500 schilling és 600 amerikai dollár. S hogy nem holmi kisstílű zseb­tolvajokról van szó, bizonyítja az a tény is, hogy a vasúti rendőrség tag­jait, kiknek hatásköre napjainkig eléggé korlátozott volt (például csak a szerelvényekben vagy a sínek kö­zött üldözhették a tettest, tovább már nem) 139 esetben támadták meg a gengszterek. Nem csoda, hogy a japán utazási irodák, ismerve a nálunk uralkodó áldatlan helyze­tet, külön rendeletben utasítják turis­táikat, hogyan utazzanak, mitől óva­kodjanak a csehszlovák vasútvona­lakon. A német üzletemberek pedig már állítólag teljesen mellőzik vas­utaink szolgálatait. Ezek után nem hatott meglepe­tésként, hogy a gyorsan terjedő szervezett vasúti bűnözéssel a szö­vetségi parlament is foglalkozott, és legutóbbi ülésén ellenvetés nélkül elfogadta az egyik képviselőcsoport törvényjavaslatát, mely a Szövetségi Vasúti Rendőrség átszervezésére vonatkozott. • A vasúti bűnözés hátteréről, a szervezett bandák módszereiről, illetve az utasok védekezésének lehetőségeiről Kamii Sikora mér­A címben használt hátborzongató felsorolással sajnos távolról sem me­rítettük ki az elmúlt hetek, hónapok nem mindennapos bűntényeinek egy szóba kurtított jelentését. A sort folytathatnánk nem kevésbé bizarr és bulvárízű alcímekkel. Pl. „A mazo­chisták királynőjének szörnyű vége", „Kézigránáttal fenyegetőzött a szom­jas vendég", „Fizess, különben meg­halsz" stb. Kocsmárosné aranyvirág... ... ide a legjobbik borát— paran­csolta az asztal sarkát verve Po­zsonyban a Panenská utcai borozó egyik agresszív vendége. Petőfitől eltérően ugyan nem óhajtotta, hogy „vén legyen mint nagyapám, és tü­zes mint ifjú babám", csak az volt a fontos, hogy valaki kifizesse fogyasz­tását. És mivel nem talált egyetlen ilyen nagylelkű vendéget sem, előbb sértegetni kezdte asztaltársait, majd ököllel nekik ment. Amikor úgy vélte, hogy a túlerővel szemben puszta kézzel nem boldogul, kés villant a markában. De ezzel még távolról sem merítette ki titkos fegyverarze­nálját. Hamarosan egy kerek fém­tárggyal kezdett hadonászni, melyről azt állította, hogy kézigránát és leve­gőbe röpíti az egész kócerájt. A boro­zó vendégei hitték is meg nem is, ám a főnök nem becsülte le az agresszív vendég fenyegetését és riasztotta a rendőröket. Azok rövid időn belül megérkeztek és ártalmatlanná tették a részeg férfit Hamarosan kiderült, az illető nem hazudott, valóban éles kézigránáttal terrorizálta a vendége­ket. A veszélyes „játékot" a tűzsze­rész semlegesítette. Még belegon­dolni is rossz, milyen tragédiát okoz­hatott volna felelőtlensége. Az illető többszörösen büntetett és a rendőr­ség is körözte. A póruljárt „prostik" A Pozsony központjában cirkáló motoros rendőrök egy kétségbeeset­ten integető hölgyre lettek figyelme­sek. A fiatal lány azt állította, hogy ba­rátnőjét röviddel ezelőtt két romaférfi elrabolta. Egyszerűen autójukba rán­gatták és elhajtottak, A rendőrök kap­csolatba léptek többi kollégájukkal és megindult a hajsza. Még mielőtt az emberrablókra bukkantak volna, a megszeppent bejelentő vallomásából kiderült, hogy Terebesről azzal a céllal jöttek a szlovák fővárosba, hogy a vi­lág legősibb mesterségével javítsanak anyagi helyzetükön. A Kijev szállóban két cigányférfival alkudoztak, ám ke­vesellték a felajánlott összeget, ezért visszaléptek az üzlettől. A felajzott ro­mák nem akartak lemondani a kilátás­ba helyezett élvezetekről, a lányok után mentek, s egyiküket erőszakkal magukkal vitték. Kiderült, hogy hason­ló eset már a feljelentővel is előfordult. Öt az ügyfelei kocsijukba tessékelték, kivitték a város szélére, levetkőztették, „elszórakoztak vele", ám fizetség he­lyett elvették egészriapi bevételét és aztán, úgy ahogy az Isten teremtette, meztelenül az úton hagyták. Két órával később megtudta, hogy barátnőjenek nagyobb volt a szerencséje. Őt nem hagyták ruhát­lanul a hideg éjszakában. Szicíliai eset Losoncon Ha vérbosszúról, bérgyilkosokról olvasok, a Szicíliában honos vendet­ta jut eszembe. Losonc ugyan elég messze van Palermótól, ám úgy lát­szik, mégsem annyira, hogy egy ot­tani 43 éves asszony és 21 esztendős bűntársa ne próbálkozott volna ilyen dél-olasz stílusú bosszúval. Az emlí­tett páros felbérelt egy fiatalembert, hogy ölje meg azt a 25 esztendős lo­sonci férfit, aki állításuk szerint a múlt évben megerőszakolta a felbujtó asszony lányát. Természetesen ezt a nem mindennapos szolgáltatást nem kívánták ingyen. A bérgyilkos hono­ráriuma 60 ezer korona lett volna. Elő­legként 2600 koronát fizettek neki. Szerencsére az ítéletvégrehajtásra nem került sor, és a rendőrség letar­tóztatta a bosszút érlelő anyát. Az elárvult trón A Csehszlovák Sajtóiroda jelen­téséből tudomást szerezhettünk a Mníchovicében lezajlott nem min­dennapos terrorcselekményről, melynek következménye egy halálos áldozat ós egy súlyos sebesülés volt. A szerencsétlenül járt nővel egy kis csomag végzett, melybe az ismeret­len feladó robbanószerkezetet rejtett. A hölgy gyanútlanul átvette a külde­ményt, felbontotta, és ez lett a vége. A csehszlovák bűnügy történetében páratlan eseménynek azonban van egy kis pikáns háttere. A helyszínelő nyomozók a ház átvizsgálása során majd hanyatt estek a meglepetéstől, amikor egy olyan szalonba nyitottak, melyet legtöbbünk legfeljebb csak a mazochisták számára gyártott pornó­filmekből ismer. A terem — középen egy faragott trónnal — egy tökélete­sen felszerelt szadomazochista vá­gyakat kielégítő helyiség volt, mely­ből nem hiányoztak a hosszú szárú fekete csizmák, álarcok, ostorok, va­lamint egy kereszt, melyhez láncok­kal béklyózták a szenvedést igénylő­ket. Természetesen a bőrrel bevont és izgatást okozó ülőalkalmatosságok és különböző szexuális segéd­eszközök is kéznél voltak. A „királynő" pompás trónja, a drága brokáttal be­vonťfal, a kínzóeszközökl bőó válasz­téka arról tanúskodott, hogy a hölgy kliensei a magasabb körökben mo­zogtak, s nem kis pénzeket fizethettek, hogy kiélhessék perverz vágyaikat. A nyomozás több ágon folyik, ám nem valószípű, hogy a kliensek közül bárki is önként tanúvallomást tenne. Öt napig a kősírban Nincs annál megdöbbentőbb és felhábor'rtóbb, mint mikor a gyilkos áldozata egy gyermek. Talán csak akkor, ha atettes is kiskorú. Nem cso­da, hogy Podbrezovát és környékét alaposan megrázta a 14 esztendős Braňko tragikus halála. A kisdiákkal két éwel idősebb társa, Ján végzett. Ahogy a szomorú eset rekonstrukci­ójából kiderült, azon a márciusi na­pon együtt mentek haza. Az idősebb fiú tanúvallomásában beismerte, fel­hajtott néhány pohár almabort, s ez fokozta agresszivitását. A konfliktust szerinte Braňo okozta, aki azzal kez­dett fenyegetőzni, hogy megmondja a rendőröknek, hogy az év eleji kar­törését nem baleset, de Ján okozta. Ez az idősebb fiút annyira feldühítet­te, hogy ütni-verni kezdte. Előbb ököllel ment neki, aztán kő­vel ütlegelte. Amikor áldozata már a földön feküdt, kó'záport zúdított rá, majd a mozdulatlan testet paneltöre­dékekkel fedte be. A rendőrök öt na­pig keresték, nyomoztak Braňo után. A kihallgatások során Jánnal is be­széltek, aki azt állította, hogy az eltű­nés napján fél háromkor elváltak, és azóta nem látta barátját. Harmadnap iszogatás és szallonasütés közben Jano megkérdezett néhány felnőttet, vajon hány évet kapna Braňo meg­öléséért. A jelenlevők rossz viccnek tartották a kérdést és tovább szóra­koztak. A gyilkos bátyja azonban ké­sőbb faggatni kezdte öccsét, aki be­vallotta szörnyű tettét és megmutatta a helyszínt is, ahová a hullát rejtette. Pénzt vagy életet! Szólt az írásbeli felszólítás, melyet néhány ligetfalusi magánvállalkozó talált postaládájában. Az ismeretlen zsaroló 300 ezertől fél millió koronát követelt az újgazdagoktól. Utasítása­iban megjelölte a helyet és az idő­pontot, hová és mikor kell elhelyezni a kért összeget. A levelek végén nem hiányzott a fenyegetés: ha nem fi­zetsz, lelőlek. Természetesen a meg­zsarolt vállalkozók jelentették az ese­tet, így nem volt túl nehéz lefülelni a fenyegető levelek íróját, egy 55 éves helyi munkást. A DOLLÁROK AZ ÉGBŐL HULLOTTAK Az emberi hiszékenységet, külö­nösen ha kapzsisággal párosul, már számtalan csaló, valutaüzér hasz­nálta ki. Hiába intenek az újságok óvatosságra, hoznak fel elrettentő példákat, figyelmeztetnek rá, hogy ismeretlen „megszorulóktól" ne ve­gyünk jutányos áron arany gyűrűt vagy más családi ékszert, mert nehe­zen összegyűjtött pénzünkért csak kifényesített rézbóvlit vagy jobbik esetben aranyozott ezüstöt kapunk. A kedvezményes vétel, a soha vissza nem térő lehetőség gondola­ta azonban gyakran háttérbe szorítja a józan ítélőképességet, melynek vége rendszerint a „sírás-rívás, fo­gak csikorgatása". Ugyanez érvényes azokra, akik valutaszámlájukat az utcasarkon vagy a kapualjakban próbálják gya­rapítani. Á határok megnyitása óta nálunk is elszaporodtak a valutaüzé­rek, mi több, egyre gyakrabban hal­lunk pénzhamisításokról. És már nemcsak a dollárt, márkát, frankot próbálják kisebb-nagyobb sikerrel utánozni, de a konvertibilitás után áhítozó csehszlovák koronát is. Žel­mira Veverková, a Csehszlovák Ál­lami Bank osztályvezetője szerint 1988-ban még „csak" 88 hamis ban­kót próbáltak forgalomba hozni Szlovákiában, a múlt évben már 1643, többnyire hamis dollárt és márkát foglaltak le. Két esztendeje megjelentek a ha­mis ezerkoronások is, melyeket egy buzgó amatőr a szomszédos Auszt­riában egy közönséges másológé­pen „gyártott". Április elején újabb bomba rob­bant. Úgy tűnt, ezúttal valódi nagy hal akadt a horogra. „Lefülelt millio­mos" „A lebukott dollármágnás" — hozták a szenzációs című cikkeket az újságok, és világgá kürtölték, hogy a rendőrkézre került K. T. 29 éves pozsonyi nyomdász, aki állító­lag 1990-ben a Nyugat-szlovákiai Nyomdában, munkaidő alatt 1000 koronások, illetve egydollárosok nyomtatására alkalmas matricákat készített. Az ezresek legnagyobb hi­bája az volt, hogy valamennyin egy­forma sorszám szerepelt (C 21 184014). Az egydolláros bankje­gyekből állítólag 2 millió darab ké­szült. A póruljárt nyomdász műszaki elő­készületei mindössze 5-6 órát vet­tek igénybe. Hamarosan kiderült az is, az ezreseket nem azért nyomtat­ta, hogy úszómedencés villába köl­tözzön, hanem megrendelésre dol­gozott. A kolibai filmeseknek egy kri­mi forgatásához kellett nagyobb mennyiségű pénz. Az első sorozat ezerkoronás egy centivel hosszabb volt a hivatalos bankónál, ezért a pénzt megsemmisítették (állítólag eltüzelték). A másik „eresztés" már jobban sikerült, ám ki tudja miért, a filmesek ezt a pénzt sem használták fel, viszont rendeltek egy zsák egy­dollárost. K. T. ismét eleget tett kí­vánságuknak, úgy, mint az előző esetben, á Csehszlovák Állami Banknak is elküldte a mintapél­dányt, melyről szándékosan kiha­gyott néhány feliratot. Az amerikai pénzre a rendezőnek egy robbantási jelenetnél volt szük­sége. A felvétel hibátlanul sikerült. A levegőbe röpített páncélszekrény­ből magasba szálltak a dollárok, és nemcsak a filmstúdió környékét árasztották el, de pár darab a szél szárnyán egészen a Kramáreig re­pült. Á „szerencsés" megtalálóknak persze fogalmuk sem volt arról, hogy hamis pénzhez jutottak. A kísértés ördöge ebben, az ele­inte legális „pénzgyártási" afférban is szerephez jutott. A nyomdász en­gedett két társa rábeszélésének, s végül úgy döntött, ha már matricát készített, néhány ezerkoronást saját örömére is kinyomtat. Hogy hány darabot készített és mennyit „do­bott" a piacra, annak kiderítése a nyomozókra vár. Az oldal anyagát írta ORDÓDY VILMOS

Next

/
Thumbnails
Contents