Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-25 / 121. szám, hétfő

1992. MÁJUS 25. KALEIDOSZKÓP 6 A MAGÁNGAZDÁLKODÓK IS TUDJÁK

: j NAGYÜZEMET, DE MAGÁNKÉZBEN Bolond, ki fölkél, s lépked újra, . idézhetnénk a költő szavaival a hazai mezőgazdaságban uralkodó állapotok nyomán kialakult közhangulatot. Manapság ugyanis sok helyről sugallják, nem is megalapozatlanul, hogy enyhén szólva is felelőtlen, aki földet vált ki s rajta gürcölve próbálja biztosítani a megélhetést. Tegyük hozzá, ismerve az ágazat pillanatnyi helyzetét, bizony nem kis merészség, sőt megkockáztatom, bizonyos fokú elhivatottság is kell ahhoz, hogy napjainkban bárki saját vagy bérelt földjén önálló gazdálkodásba fogjon. A kétségtelenül szorító gazda. sági feltételek, s nem utolsósorban a termelőeszközök hiánya ellenére még akadnak, akik nem riadnak vissza a kezdeti nehézségektől. Bátorkeszin idősebb Töröttő Sándor már két évvel ezelőtt, közvetlenül a rendszerváltás után határozottan kijelentette, amint lehetőség nyílik rá, ő és családja visszakéri a jussát, s a saját lábára áll. Nemrégiben, amikor újra találkoztunk, a hetvenes éveiben járó, ám még mindig aktív apró szikár ember önérzetesen újságolta, a családnak sikerült megvalósítania a dédelgetett álmot, mindkét fia a családi örökségként visszakapott két-két hektár földön önállóan gazdálkodik. Rákérdeztem. * — Nem panaszként mondom, de a jelenlegi gazdasági helyzetben egyáltalán nem leányálom önállóan gazdálkodni. Amikor úgy döntött a család, hogy visszakérjük a nekünk járó földet, tisztában voltunk azzal, saját két kezünk munkáján kívül másra nem számíthatunk. Aztán tavaly végigjártuk a föld visszaigénylése körüli kálváriát, hallgathattuk egyes szövetkezeti vezetők „jövendöléseit", s bizony megtapasztaltuk, hogy az ágazatban dúló válság a magángazdálkodókat éppúgy sújtja, mint a szövetkezeteket. Az értékesítési válságból nekünk is kijutott, a mi nyakunkon is mázsaszámra maradt például a paradicsom. S mivel szerződést az idén sem kínál senki, újra csak a bizonytalanba tekintünk. Két fia, Sándor és Antal egyelőre 2—2 hektár anyai örökségen gazdálkodik. Az idősebb fiú, Sándor az idén már egy másik földtulajdonossal közösen is termel. A család azonban a régi nagycsaládok mintájára együtt él. Közös udvarban, amely hovatovább egyre szűkebbnek bizonyul. Töröttőék ugyanis 2 vemhes üszőt, egy hízóbikát, valamint 15 birkát is tartanak, hiszen a gazdálkodáshoz trágyára is szükségük lesz. — A szaporodó gépeknek is kéne a hely, viszont az udvarban már alig van egy talpalatnyi szabad terület. Ez a helyhiány is gátat szab a bővítésnek, fejlesztésnek — vallotta az apa. — Meg a jelenlegi tisztázatlan tulajdonviszonyok. A fiaim 20—30 hektárt is képesek és hajlandók lennének megművelni, viszont a föld bérlésére még nincs lehetőség. Néha úgy érezzük, csak számunkra záródtak be a kapük, hiszen más járásokból egészen más példákról is írnak az újságok. Ifjabb Töröttő Sándort a határban érjük utol. Saját traktorral talajelőkészítést végez. Tőle kérdezem, hogy a külföldi tapasztalatok és ajánlások ellenére, amelyek szerint 15—20 hektárnál kisebb területen lehetetlen a megélhetés, ők hogyan képesek fennmaradni? — Mi is tisztában vagyunk azzal, hogy hosszú távon megélhetést csak a nagyobb méretű gazdaság biztosíthat, de a jelenlegi helyzeten nem tudunk változtatni, amíg nem rendeződnek a tulajdonviszonyok. Ezért is nem monokultúrásán termelünk, hanem igyekszünk minél többféle növénnyel foglalkozni, így valamivel nagyobb a biztonság. Az édesapja által emlegetett 20—30 hektáros gazdaság tervét nem adták fel. Vajon képesek lesznek-e ekkora területet önállóan megművelni. — Szó sincs róla, hogy önállóan művelnénk. Ekkora területet már csak bérmunkában lehet hatékonyan bedolgozni. Már erre a pár hektárra is igénybe vettük a szolgáltatásokat. Igaz ugyan, a helybéli szövetkezet vezetésével finoman fogalmazva nem vagyunk ideális viszonyban, így tőlük nem is várunk segítséget. Viszont a szomszédos búcsi szövetkezet készségesen áll a rendelkezésünkre. Gép-, vetőmag-, vegyszerellátás kérdéseiben egyaránt. S nem azért, mert ők jobban szeretnek minket, hanem azért, mert a munkát és az anyagot kiszámlázzák, mi pedig becsületesen megfizetjük. Véleményük szerint, sajnos, a helybéli szövetkezet vezetése nem nézi jó szemmel a magángazdálkodó tevékenységét, nincs is a faluban belőlük sok. Bár úgy tűnik, az utóbbi időben mintha megmozdultak volna a jéghegyek, s egyre többen kérik vissza a földjüket. Mindkét Töröttő fiúnak mezőgazdasági végzettsége van, s szakmai gyakorlattal a hátuk mögött nem kell az alapjainál tanulniuk a szakmát. Antal, a fiatalabb fiú merészebb álmokat is dédelget. Célja egy olyan mintagazdaság, biofarm kialakítása, amelyet a saját elképzelései alapján szeretne létrehozni, működtetni. De ez még távlati elképzelés csak. — A tulajdonviszonyok tisztázatlansága miatt várakozásra vagyunk ítélve. Nincs földalap, ahonnét hosszú távra legálisan bérbe vehetnénk a földet, nincsenek kialakítva megbízható kereskedelmi, értékesítési mechanizmusok, sok a bizonytalanság. Pedig a gazdálkodáshoz mindenütt biztonság és befektetés szükséges. Valójában ez az, ami legfőképp hiányzik, a többi szívós munkával áthidalható — vallotta a legfiatalabb fiú, akinek a biotermelés iránti érdeklődése sem újkeletű. Az idén már tagja lett a Szlovákiai Biotermesztők Egyesületének, s a környezetbarát termesztési móddal hosszú távon szeretne foglalkozni. A honi gazdaságban és főleg a belső piacon uralkodó kétségtelenül nehéz gazdasági helyzet ellenére egyikük sem volt borúlátó. Úgy vélik, a nehézségek sem szeghetik a kedvüket, hiszen amit vállaltak, azt önmaguk választották. Pár év múlva már munkájuk kézzelfogható eredményeiről is bátran számot tudnak majd adni. Addig is keményen dolgoznak... T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ Emberek Kevesebbet beszéljünk, és többet tegyünk. Nincs idő ígérgetésekre. Dolgozunk. És semmi mást nem ígérünk. Szavazzon a -OSRA! DEMOKRATA PÁRT Malinovského 70, 813 47 Bratislava tel.: 07/491184, 498020, fax: 07/492273, 491176 M <ŕ O/ \ UP-805/1