Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-25 / 121. szám, hétfő

RIPORT - INTERJÚ EGY LENIN-SZOBOR TÖRTENETE MEGRENDELTEK, DE... Rimaszombatban az egypártréndszer korszakában volt ugyan Lenintér, de más városokkal ellentétben nem volt szobra a „nagy példaképnek". A nyolcvanas évek elején a gigantománia helyi bajnokai egy óriási területen álmodták meg a leendő új Lenin-teret. A tér tervezői szolidaritás-szökőkúttal és egy másfél méter magas talapzaton álló, négyméteres lljics-szoborral is számoltak, melyet bronzból akartak elkészíteni. Közbeszólt a forradalom 41 A szobor elkészítésére a közismert Tibor Bártfayt kérték fel. 1988ban annak rendje és módja szerint * szerződést kötöttek. Szerencsére a munkálatok szocialista tempóban araszoltak előre és a szökőkút betonteknőjét már éppen benőtte a fü, amikor közbeszólt a gyöngéd forradalom. Az eufórikus hangulatban, a közelgő választások előtt, jószerivel senki sem tudta, hová tartozik, mit tehet a maga és mások nevében a város, vagy akár a járás elöljárója. Tény, hogy a szoborról megfeledkeztek. A választások után az új vezetők sok mindennel voltak elfoglalva, így nem tudatosították idejében, hogy a monumentális Leninszobor feleslegessé vált. Eszmélni kellett A gazdasági szerződések azonban kérlelhetetlenek. Az az ominózus szerződés, melyet a rimaszombatiak a Szlovák Művészeti Alappal 1988-ban kötöttek, 1991 áprilisában határozta meg a szobor elkészítésének határidejét. Nemcsak az alkotó, hanem az alap is tetemes összeget kaszírozott volna érte. A szoboróriás persze nem készült el, hisz a művész belátta, nem lesz rá szükség, de azért nem ült ölbe tett kézzel. Elkészült egy 80 centiméteres gipsz-makett, majd egy

t 1,5 m magas újabb példány és külön a térvezett szobor feje. A számla benyújtatott - hozzávetőlegesen 270 ezer korona járna az elvégzett munkáért, a Művészeti Alap szerény becslése szerint. Ezután látogatta meg a szobrászművészt Pavel Brndiar polgármester és Pelle Sándor a városi hivatal építészeti és A Pozsonyi Közlekedési Vállalat kereskedelmi osztályának vezetője, Albin Stanek mérnök tájékoztat: - Naponta megközelítőleg egymillió utast szállítunk. Bérletet 242 ezren váltottak, ami kedvező aránynak mondható. Ellenőrzési rendszerünket a múlt év kezdetén átszerveztük. Felújítottuk állományunkat, szigorítottuk a követelményeket. Jelenleg harminc revizorunk van. Az érvényes menetjeggyel nem rendelkező utast 100 koronára bírságolhatják. A vétkes az összeget a helyszínen megfizetheti, vagy a felvett személyi adatok alapján postán szólítjuk fel a bírság megtérítésére. Ha ez nem vezet eredményre, akkor a bíróságon keresztül hajtjuk be az összeget, megközelítőleg az esetek 60 százalékában. Munkájuk végzése közben nemegyszer támadás éri ellenőreinket. Jelenleg is ketten munkaképtelenek: egyiküknek az ujját törték el, a másikat kórházban ápolják. Éjszakai ellenőrzésekre kizárólag a városi rendőrség kíséretében járnak. Látásból ismerem a bajszos, szemüveges, korát meghazudtoló, fizikumú, 902-es számú revizort. Szemtanúja voltam néhányszor villamoson, trolibuszon ténykedésékörnyezetvédelmi osztályának vezetője. Sikerült egy kompromisszumos megoldást találni, miszerint a szobrász honoráriumának egy részét a súlyos gondokkal küzdő járási egészségügy megsegítésére utalja át. A márciusi képviselőtestületi Lilének. Megtudom, hogy már a hetvenhez közeledik, s foglalkozását tizenhárom éve végzi. Meggyőződöm arról is, hogy hozzáértéssel. Egy kicsit pedagógus, pszichológus és rendőr is egy személyben. Egy 44-es autóbuszra szállunk fel. Néhány percig várunk, legyen bőven idejük az utasoknak kezelni menetjegyeiket. Úgy tűnik, minden rendben van. Egy érsekújvári, középkorú úr azonban nem tud érvényes jegyet felmutatni. Nem működtek az automaták, nem tudott jegyet venni. Tekintete nyílt és őszinte. Sorsába belenyugodva keresi pénztárcáját, fizetni akar. Valahogy megsajnálom. Meglepetésemre a revizorra is hat őszintesége. - Legközelebb az újságárusnál vegyen jegyet! - mondja, fátylat borítva az ügyre. Jólesően egyetértek döntésével. Átszállunk egy 47-esre, s amíg az Ikarus Ligetfalu felé robog, az ellenőrnek bővén akad dolga. Egy hölgy szó nélkül fizet, többen igazolványukat nyújtják. Szőke, harmincon felüli nő rendőrségi igazolást mutat, hogy ellopták a személyi igazolványát. Magyarázkodik, hogy pénze és bérlete is a zsebtolvaj zsákmánya lett. Tanácstalan vagyok, érvei meggyőznek. A szakemsen két képviselő is rákérdezett a szoborügyre. A polgármester ígéretét tett, hogy áprilisban a gazdasági szerződés és az 1988-as előzmények alapos áttanulmányozása után részletes felvilágosítást ad. A Művészeti Alap és a város vitáján kívül van azonban az ügynek egy további vetülete is. A tér gondolatának felvetése után ugyanis Ladislav Beisetzer elkészítette a rimaszombati Lenin-tér építészeti megoldásának eszmei tervezetét. Ez még 1982-ben volt, s a tervező vázlatait a helyi pártvezérek el is fogadber viszont hajthatatlan: kihágásnak minősíti az esetet, s bírságol. Egy 40-es autóbuszra furakodunk fel, amely a városközpontba tart. Szoronganak az utasok, hátul két gyermekkocsi. Az egyik házaspár magyarul beszélget. Örülök, hogy náluk minden rendben van. Nem úgy a másik párnál! Az apa fizetni kényszerül. A Zoch utcai megállónál kiszállunk: - Megyünk a diákokhoz! - szól az ellenőr, amint befut egy 39-es. A diákvonal aránylag nyugodt. Egy besztercebányai főiskolás lánynak vesszük csak fel az adatait. Egy fiatalember engem is ellenőrnek néz, nekem mutatja bérletét, közben bizalmasan érdeklődik: - Hány potyautast fogtak? Nincs időm válaszolni, mert gyorsan kiszállunk. Az ellenőr szokásához híven kommentálja a történteket. Elmondja, hogy a diákok többsége megértette, előnyös bérletet vásárolni. Arról is tájékoztat, hogy április folyamán 265, májusban 218 esetben bírságolt. FelSzállunk egy 5-ös villamosra, amely a Széplak utca felé tart. Egy 17 éves szakmunkástanuló akad horogra. Zavarban van, láthatóan bántja a dolog, szégyenli a történteket. Ugyanitt ötven év körüli, egyszerűen öltözött asszony mutat kétszer lyukasztott menetjegyet. Próbál magyarázkodni, de az ellenőr érvei meggyőzőbbek. Megfizetné a bírságot, de pénztárcájában csak 50 korona van. Elmondja, hogy murikaták. Akkor ezért őt senki sem honorálta. Beisetzer azóta elhunyt és özvegye most benyújtotta a számlát. Hetvenezer koronát kér azért az egy-két vázlatért, amit sohasem realizáltak, de viszont beleegyezőleg rábólintottak. Ez az ügy sem zárult még le, de ebben a vonatkozásban a polgármester és a városatyák is határozottak, mondván, lényegében nincs miért fizetni. Új fejezet, új tér A város vezetői és a városatyák ma már inkább a Lenin-tér helyén kiépítendő Daxner-tér gondolatával foglalkoznak, ahol Lenin helyett Daxner szobra áll majd. A városházán szívesebben beszélnek erről, mint a számlák rendezéséről, hisz új fejezet kezdetét remélik tőle - talán a szlovák-magyar megbékélésnek is próbaköve lesz és a Tompa szobornak a Tompa-térre való visszaállításához is' hozzájárulhat. A terület ma még siralmas állapotban van, de Pelle Sándor műépítésznek már pontos elképzelései vannak. - A Daxner tér kivitelezésére versenytárgyalást írtunk ki, amelyre három műépítész csoport is jelentkezett. A benyújtott tervezetek közül a losonci DID magáncég munkáját láttuk a legmegfelelőbbnek s ezt el is fogadtuk. Ők nemcsak megterveznék a teret, hanem a kivitelezést is vállalnák, beleértve a Daxner szobor elkészítését. Számunkra elfogadhatatlan viszont az a javaslatuk, hogy még ebben az évben képesek lennének befejezni a közel 13 mit Hó koronás beruházást. Ez teljesen felborítaná a város költségvetését. Ezért több éves időszakban gondolkodunk, s ennek értelmében kötjük meg velük a szerződést. A Daxner szobrot tehát nem Tibor Bártfay készíti el, ami nem jelenti, hogy nem tartjuk ót hagy szobrászművésznek. Ennyit a rimaszombati szobrok és terek nagy port kavart, de még nem lezárt históriájáról. És hogy mi lesz a gipszmakettek sorsa? Mivel a városi hivatalnak nincs megfelelő helye a tárolásra, valószínűleg a Gömöri Múzeum lerakatában kötnek ki, mint a múlt baklövéseinek mintapéldányai. POLGÁRI LÁSZLÓ nélküli, néhány hónappal ezelőtt vesztette el pozsonyi állását. Előszedi nemrég még érvényes bérletét is. Felötlik bennem: ezt a szabálysértést én bizonyára szociális esetnek minősítettem volna. Felülünk egy 9-es villamosra és a városközpontba vesszük az irányt. Nem akad dolgunk. Leülünk, beszélgetünk. Az egyik megállónál két 20 év körüli fiatalember száll fel, s nagy robajjaT lehuppannak a legközelebbi ülőhelyre. Kihívó viselkedésük bizalmatlanságot kelt. Magamban tippelek: biztosan nincs jegyük. Nem tévedtem. A revizor udvarias felszólítására félvállról, szemtelenül válaszolgatnak. Az egyik - elhízott, ápolatlan külsejű - nagy nehezen előszedi személyi igazolványát. Társa agresszívabb, szeme villámokat szór, fogadkozik: - Úgy sem fizetünk. Alig érthetően szitkozódik, s a munkanélküliséget bizonyító igazolványt komótosan a revizor kezébe nyomja. - Sajnos, mindennap akad ilyen eset is - jegyzi meg további magyarázat nélkül az ellenőr. Újból a Széplak utcán vagyunk. Kísérőm összegezi a mai tapasztalatokat: - Az általános szociális helyzetet is tükrözi, hogy a húsz megbírságolt közül csak ketten tudtak azonnal fizetni. Közöttük szép számban voltak munkanélküliek. Megviselt a többórás revizorszerep. Egy érdekes ember ismeretségével viszont gazdagabb lettem - szögezem le magamban, amikor köszönetet mondva búcsút veszek a 902-es számú ellenőrtől. MÁZSÁR LÁSZLÓ 1992. MÁJUS 25. HOGYAN TOVÁBB? SZÁZÖTVEN ÉVES AZ ÖNKÉNTES TŰZOLTÓSÁG A tűz óriási pusztítást tud véghezvinni. A múlt században egész falvak égtek le, jómódú polgárok jutottak koldusbotra. Az emberek igyekeztek a tűz pusztító erejével összefogással felvenni a küzdelmet. így jöttek létre százötven évvel ezelőtt - Csallóközben, Somórján 118 éve - a helyi tűzoltóegyesületek. Felszerelésük, felkészültségük mindenkor az adott tepelülés anyagi lehetőségein múlott. A helyzet lényegesen javult, amikor hetven évvel ezelőtt létrejött az önkéntes tűzoltóság területi szövetsége. A tűz ma sem kíméli meg javainkat. Csupán Szlovákiában tavaly 3360 esetben pusztított a tűz és a lángokban negyvenkilenc ember lelte halálát. Az anyagi kár meghaladta a százhuszonnyolc millió koronát. Gyors és szakszerű beavatkozással ennek a többszörösét mentették meg a tűzoltók: a hivatásosak és az önkéntesek, akik jelenleg igen mostoha körülmények között élnek és dolgoznak. A községekben, a kisebb településeken önkéntes tűzoltók voltak és vannak. Ezek műszaki ellátottsága, felszereltsége korszerűtlen, de a legtöbb helyen teli életkedvvel és tenniakarással dolgoznak. A jelenlegi helyzetet így jellemezte a minap Karol Forgáő, az SZK Önkéntes Tűzoltószövetségének elnöke: „Mintegy háromezer alapszervezetben több mint százezer tagot tartunk nyilván, de sajnos pontos áttekintésünk jelenleg nincs, főleg azért, mert az üzemekben, szövetkezetekben megszűntek az alapszervezetek. Mi tagadás, a kószámban akadtak olyanok is akik tagdíjat nem fizettek, aktív munkát nem fejtettek ki. Míg a múltban a tömegbázisra építettünk, addig jelenlegi célkitűzésünk egyike, hogy minden településen legyen ütőképes tűzoltócsapat, amely baj esetén fel tudja venni a küzdelmet az elemekkel." A tűzoltócsapatok és rajok a helyi önkormányzatok hatáskörébe tartoznak, a „központ" a szakmai irányításban segít, biztosítja a szakemberek továbbképzését. A helyi önkormányzatoknak viszont kevés a pénzük, így a tűzoltókról nem tudnak vagy nem akarnak gondoskodni, tisztelet a kivételnek. Nemcsak arról van szó, hogy új technikát • vásároljanak, hanem elsősorban a meglevők karbantartásáról, azok célszerű használatáról. Az önkéntes tűzoltószövetség Szlovákiában az idén több rendezvény keretében emlékezik meg az említett évfordulókról, amelyek célja az önkéntes tűzoltóság aktivizálása, szükségességének hangsúlyozása. A nyár derekán Trencsénben nemzetközi fórumon emlékeznek meg az elmúlt 150 évről, Túrócszentmártonban augusztus 7-e és 9-e között tűzoltóversennyel és a korszerű és a régi technika bemutatásával a területi szervezet létrejöttének 70. évfordulójáról emlékeznek meg. Szakolcán június 25-e és 28-a között az ifjúsági tűzoltórajok országos versenyre, míg egy hónappal később a „lángocska" verseny országos fordulójára kerül sor Prágában. Készülnek a jövőre Berlinben sorra kerülő nemzetközi tűzoltóversenyre is. S mit csinálnak a tűzoltók, ha nem szólítja őket a kötelesség, nem gyakorlatoznak, nem oltanak tüzet? A legtöbb helyen kulturális tevékenységet folytatnak. Színjátszó együtteseik, tűzoltózenekaraik egész sora bizonyítja eredményességüket ma is, főleg ott, ahol ápolják a hagyományokat. (németh) REVIZORSZEREPBEN (M)ILYENEK VAGYUNK A POZSONYI TÖMEGKÖZLEKEDÉSBEN Résztvevői, s nemegyszer szenvedő alanyai vagyunk a nagyvárosi tömegközlekedésnek, így a kellemes és kellemetlen élményekből kijut mindannyiunknak. Pozsony utazóközönségének viselkedését vettem mikroszkóp alá, órákon át kísérve a városi közlekedés ellenőreit. Kiszuperálva (Méry Gábor illusztrációs felvétele)