Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-19 / 116. szám, kedd

5 KULTÚRA ÚJ SZÓ* 1992. MÁJUS 19. KÖDFÜGGÖNY NÉLKÜL SZÁZ ÉVE HUNYT EL KLAPKA GYÖRGY A

nemzet halottjaként, sokezres tömeg kísérte utolsó útjára Klapka Györgyöt, a forradalom és a szabadságharc legendákkal övezett tábornokát. A temetésről tudósító Pesti Napló szerint a gyászszertartáson részt vett Szapáry miniszterelnök vezetésével az egész kormány és számos országgyűlési képviselői Mégis az A hét című irodalmi hetilapban a tábornok emlékét méltató cikkből igazságtalanságra utaló hangvétel érződött. Mitológiai hasonlattal élve, a sok küszködés után hazatérő Ulyssesek furcsa otthoni fogadtatására, a nemzet hálátlanságára célzó megállapítás szerepelt benne: „Ahelyett, hogy keblére ölelte volna forró szerelemmel, fukar kézzel, szegényes kegydíjat adott nekik, s mikor meghaltak, röstellkedve, titokban akará őket eltemettetni..." Igen, a valóságban ugyanis a közvélemény nyomása kényszerítette ki a méltó, hivatalos végtisztességet, hogy Klapka Györgyöt a Belvárosi templomban ravatalozzák fel és a Kerepesi temetőben helyezzék örök nyugalomra. Személye iránt élete utolsó éveiben is megnyilvánult az 1848 látszatdicsőítése mögött megbúvó közöny. Hetvenedik életévét betöltve vetette papírra: „Utolsó éveimet családom körében óhajtanám eltölteni, ami reám nézve csak úgy lehetne lehetséges, ha hazám és barátaim meghoznák nekem azon utolsó kis áldozatot, hogy adósságaimtól megszabadítanának. Talán megérdemeltem ezt." /"^gvődbe jutott üzleti vállalkozáUb sok szülték az adósságait. Majd húsz évi, a szabadságharc leverése utáni emigrációból visszatérve rövid politikusi szerepvállalás után ugyanis üzleti vállalkozásokba kezdett. Franciaországi felesége révén tekintélyes hozományra tett szert. Az 1873-as válság idején tönkrement, és későbbi, így többek között a török főváros és Bagdad közötti vasútvonal megépítésével kapcsolatos tervei kudarcba fulladtak. Ezután szánta rá magát a komáromi erődítmény, a „Duna Gibraltárjának" egykori hőse a segélykérésre - eredménytelenül. Magára maradásának alighanem mélyebb társadalmi-gazdasági okai voltak. A magyarországi szabadversenyes kapitalista fejlődés a múlt század nyolcvanas éveinek végére átrendeződést hozott a dualisztikus társadalmi és politikai erőviszonyokban, A hanyatló középbirtokosság, a nagybirtok és a tőkés rétegek közé szorulva elvesztette önállóságát, ami a korábbi függetlenségi politikai törekvések megszelídülésében is megnyilvánult. A középrétegek bizonytalansága és kiszolgáltatottsági érzése tompította a szabadságharcos hagyományok elevenségét. Dehát végül is Klapka György nem a függetlenekhez, hanem "a kiegyezést felvállaló Deák-párthoz csatlakozott az emigrációból hazatérve. Múltjának, érdemeinek megbecsülését a kiegyezésre épülő rendszertől várta. Ezt viszont a sokféle érdekek egyeztetéséből eredő kompromiszszumok jellemezték. De vajon ez a „kétarcúság" - amely a Klapka György iránti viszonyra, élete lezárulásakor olyannyira rányomta bélyegét - nem éled-e újra napjainkban? A társadalmi-politikai érdekviszonyok szerteágazó pluralizmusa közepette a klapkai hagyományképpel szemben nem jelentkeznek-e kifejezetten haszonelvű és célszerűségi megközelítések. A klapkai örökség eltorzításának és kisajátításának egyébként éppúgy eszköze lehet a rózsaszínű ködfüggöny, mint üzenetének elhomályosítása és elhallgatása, sőt a személyéhez kapcsolt időszerű jeligék szólamos felszínessége is. Klapka György honvédtábornok Európai látókört ötvözött a magyarság érdekeivel, segít eligazodni az Európába vezető úton - mondjuk. Kétségtelen. A közép-európai népek barátságáért szállt síkra - hangsúlyozzuk. Okkal. Hisz, az emigrációban neve, a Kossuthéval együtt, összefonódott a dunai államok szövetségének szorgalmazásával. Talán kevéssé ismert, hogy a száműzetésben Jozef Václav Frič, a cseh nemzeti mozgalom kiemelkedő demokratikus egyénisége is érdeklődést tanúsított - az együttműködést keresve - Kossuth és Klapka személye iránt. Tudjuk, a Duna-medencei ellentétek túlélték a magyar forradalmi emigráció utópisztikus vonásokat viselő konföderációs elképzeléseit és terveit. S a kelet-európai államszövetség gondolata ma is vágykép. A nemzetiségi megbékélés reményében fogant mozzanatokat tartalmaz Klapkának a hazatérés utáni választási szereplése is. A Deák Párt képviselőjelöltjeként Trencsén megyében szerzett parlamenti mandátumot. Tegyük hozzá, nemzetiségi vidékeken a szavazásra jogosultak nem nagyon mertek - úgy, mint a magyarlakta körzetekben - a függetlenségi ellenzékre szavazni. De nem mellékes, hogy választási, beszédében - amint erről a Krajina című korabeli szlovák nyelvű lap is beszámolt - a törvény előtti jogegyenlőséget követelte, nemre, fajra, nyelvre és felekezetre való tekintet nélkül. Kiállt a népoktatás valamennyi nemzetiségnek kijáró joga mellett. S ami szintén nem lényegtelen: liberális nemzetiségi politikai felfogását egy évvel az Eötvösféle nemzetiségi törvény elfogadása előtt nyilvánította ki. Ismeretes, hogy az 1868-as nemzetiségi törvény az egységes magyar politikai nemzeteszmét igyekezett összekapcsolni a kiterjedt és sok tekintetben példamutató nyelvi jogok biztosításával. Mégsem segítette elő a nemzetiségi megbékélést. Az egyéni szabadságjogokra alapozott nyelvi jogok nem elégítették ki a nemzetiségeket, vagyis a magyarországi nemzetrészeket és a szlovák nemzetet. Később az önkormányzatok szerepének kijátszásával együtt a törvény liberális és demokratikus rendelkezései is elvesztették jelentőségüket és felülkerekedett az erőszakos asszimiláció. T

alán itt, ezen a ponton szolgálhat eleven tanulságokkal Klapka Györgynek a korabeli állapotokba beágyazódó egyénisége. Klapkát, Eötvösékhez hasonlóan, nem az elnyomás szándéka vezérelte, sokkal inkább az az illúzió táplálta, hogy a nyelvi jogok biztosításával megnyerhető a nemzetiségek bizalma. A korabeli helyzet óhatatlanul is - az eltérő történelmi viszonyok ellenére - áramkört teremt a mával. Ne feledjük: a szlovákiai magyarság mai nemzetiségi autonómiájával szembeni elutasítás nemcsak a nemzetállami kizárólagosságra törekvő pártok politikusainak szűkkeblűségéből és cinizmusából fakad. Az aggályok mögött az együttélés őszinte híveinek fenntartásai is ott munkálnak, de őbennük könnyen tetten érhető a megértő szándék is. S lehet, hogy épp a velük folytatott őszinte párbeszéd segíthet a különféle politikusi ígéretek mögött megbúvó sanda szándékok leleplezésében. Gondoljunk bele: a kiegyezéskori nemzetiségi törvény lehetőséget adott annak meghaladására is, de a valóságban a liberális joggyakorlás korlátozása következett be - az őszintén liberális beállítottságúak háta mögött. Klapka György egyénisége kor és magatartás kölcsönhatásának árnyalt, történeti jellegű, személyiség- és társadalom-lélektani elemzésén alapuló megítélésére, a bennük rejlő tanulságok levonására figyelmeztet. A _ iránta felkelthető igény viMZ szont megköveteli, hogy kisebbségi közegünkben túl tudjunk lépni a Klapka szobor előtti ünnepi beszédek puszta fennköltségén. KISS JÓZSEF „MAGYAR LAPOT? HOGY KEPZELI?" Ha telt ház van Lúčkyban, ebben a Liptói hegyek közt található gyógyfürdőben, akkor háromszázötvennél több nő is lakja a szállodát meg a köréje épült panziókat. Ennyi embernek módot kell kapnia arra, hogy némi kulturális igényűket fölkeltsék, nemkülönben, hogy annak kiélésére lehetőséget nyújtsanak. Egy mozin kívül a könyvtár az, ahol a kötögetést olvasással fölváltani igyekvők hozzájuthatnak a szórakozás e mindig bevált fajtájához. A könyvállomány nem túl bőséges, viszont meg kell adni, hogy igényesebb és könnyebb műfaj egyaránt található benne. Napi szolgáltatásként képes magazinok és hírlapok is olvashatók itt. Minthogy a gyógyfürdőbe általában harminc-negyven körül, tehát nagyjából tíz százaléknyi arányban magyar asszonyok is kerülnek, fölmerült bennem az a vérmes gondolat, ugyan miért ne olvashatnánk kedvenc napilapunkat itt is. A kultúráért felelős Erika Frimmerovát föl is kerestem azzal a kéréssel, nem lehetséges-e, hogy a fürdő megrendeljen egy példány Új Szót - tekintettel a föntebb jelzett magyarul olvasók arányára, s arra, hogy magyar sajtót közel s távol vásárolni nem lehet. - Sző sem lehet róla - közölte nyájasan Frimmerová asszony -, ők kérem mind csehszlovák állampolgárok, tanuljanak még szlovákul, és olvassák a Smenát, Prácát, Pravdát és Rudé právót. No hisz, éppen ez az, ha van cseh laf}, a Rudé právo, akkor miért he lehetne Új Szó. És próbáltam megmagyarázni, egyáltalán nem arról van szó, hogy a magyar asszonyok ne tudnának szlovákul, netán csehül olvasni, dé mivel a magyar napilap más dolgokkal foglalkozik, miért ne olvashatná a magyar páciens azt, ami szűkebb pátriájában történik, hiszen például a cseh vendégeknek, lám, ott a Rudé právo. Ezután - hogy minden hasonló érvelésnek elejét vegyem -, fölhívtam pani Frimmerová figyelmét arra, hogy mi csakugyan csehszlovák állampolgárok vagyunk, és mint magyar nemzetiség, államalkotó résZe az országnak, alkotmányos jogokkal, melyek mind azt garantálják nekünk, amit szlovák, cseh és más nemzetiségű állampolgár-társunknak. Legalábbis, tudomásom szerint még éz az alkotmány van érvényben. Mondanom sem kell, ezután a jól ismert szöveg következett, hogy: bezzeg Magyarországon...! Próbáltam megmagyarázni a különbségeket, megkockáztattam azt a kijelentést is, hogy egy tisztességes magyarországi gyógyfürdőben - akármiben fogadok - tízszázalékos másnyelvűség esetén fix, hogy beszerzik azt a másnyelvű olvasnivalót. Újabb érvként az hangzott el, hogy akkor viszont magyar könyveket is kellene tartani a könyvtárban. Ezt olyan fölháborodással mondta, hogy világos lett előttem, ha egy magyar könyv bekerülne birodalmának polcaira, abból ő a sötét anarchia mély szakadékát vélné-közeledni. Közöltem pani Frimmerovávai meggyőződésemet, miszerint minden polc a helyén maradna, ha néhány magyar könyv .keveredne, rájuk. Még folytatódott a diskurzus, megemlítve az elmúlt átkos idők kötelező laprendelési szokásait, aminek kapcsán kénytelen voltam a jelen átkos jelszavára rámutatni, a piacra, esetünkben az olvasói igényre, majd legvégül elhangzott a bűvös indok - nem jut rá a költségvetésből. Drága pani Frimmerová, ezzel kellett volna kezdeni! És akkor • több szót magára - erről a témáról - nem vesztegetek. Hanem megkérdezem a magasabb fórumot, hogy lehet az, hogy egy szlovákiai gyógyfürdőben a sűrűn előforduló magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár nem tud hozzájutni anyanyelvi sajtójához? Pénzért se!? (brogyányi) A nagymagyari AGROPROGRES közös vállalat vezetősége pályázatot hirdet a vállalat teljes bérbeadására. Az érdeklődők közelebbi információkért május 29-éig jelentkezhetnek írásban. Cím: AGROPROGRES Tel: 0708/924 80 930 39 Zlaté Klasy Fax: 0708/922 11 UP-93S Gilányi Sándor: MÁLLASZTÁSI (Z)SEBTÜKÖR Rorteskedés Egy ó-de-demagóg képviselőjelölt igyekszik elvegyülni a nép egyszerű fiai között. Kikászálódik kobaltkék szuperjárgányából, majd lovasszekérstoppal folytatja útját. Lassúnak találván a tempót, így szól az őt felismerő és egyre sűrűbben köpködő kocsishoz: - No, édes fiam! Csapj a lovak közé! - Késő az már, tekintetnélküli uram. A falhoz kellett vóna, mikor megszületett! Szuperradikálisok párbeszéde: — Szeretsz taposni? - (N)agyon. Örökifjú — Én teljesen nyugodtan megyek szavazni! — Miért? — Mert már minden eldőlt... s ami még áll, az a választások után is állni fog! Demokra-túra Megy a társadalom dzsungelében egy cseh, egy szlovák és egy kisebbségi magyar. Találkoznak három, mindenre kapható leányzóval. Szól a cseh: — Én elmegyek a legmagasabbal! A szlovák a középső pillangót választja. Nemzetiségi sorstársunk szomorúan állapítja meg: — Jó, tudom! Itt is én húzom a rövidebbet... Fiktív — Mihez kezd államfőnk, ha netán nem választják újra? — ??? — Visszavonul a Lucernába! (A Zöldek tiltakozni fognak ...) Két választópolgár beszélget: — Tudod, mi a jelszó a mostani realitások közepette? — Nem, de mondd! — hadd tetováltassam a koporsómra. — Fel a fejjel! Amíg van... Strátí gi t — Most már biztos, hogy megnyerjük a választásokat! — Olyan jó pártprogramotok van? — Az még nincs, de előállítottuk a tökéletes működőt. Minden ellenfelünkről bebizonyítjuk, hogy együttműködött! S úgy, ahogy volt az egész együtt... azért nem működött! — Pali bácsi, maga kire fog szavazni? — A Diszkrét Fúrómesterek Pártjára. — De hát ilyen nincs... — Éppen azért, fiam. Bárcsak minél több olyan párt lenne, amelyik nincs! Vágtató Szkukálek Lajos rajza Csöbörből csömörbe . Taktika