Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-18 / 115. szám, hétfő

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK í ÚJSZÓMm 1992. MÁJUS 3. DR. PÁLL ISTVÁN VAJDASÁGI PARLAMENTI KÉPVISELŐ: A PENGE ÉLÉN TÁNCOLUNK... Az újságíró tervez, a riportalany nagyon sokszor végez. így alakítóttam át magamban az ismert közmondást, amikor dr. Páll Sándorral, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének egyik vezetőségi tagjával beszélgetni kezdtem. Képviselői mun­kájáról készültem őt faggatni, ám amikor meglepetésemre szlovákul szólt hozzám, másról kérdeztem. -Pozsonyban tanultam meg szlovákul, de menjünk sorjában. •Hetvenháromban Belgrádban vé­geztem az ottani bölcsészettudomá­nyi egyetemen, az akkori megneve­zés szerint jugoszláv irodalom sza­kos tanári oklevelet szereztem. Ju­goszláv témák és személyek a ma­gyar hírlapirodalomban címmel ír­tam doktori disszertációs munká­mat. Hadd tegyem még hozzá, hogy édesanyám szerb, feleségem is az, sok szállal kötődöm hát egy másik ^kultúrához is. Azért jelentkeztem az említett szakra, mert meggyőződé­sem szerint a sok fájó és a mai napig nem tisztázott tényekkel, esemé­nyekkel terhelt szerb-magyar kap­csolatokat tárgyilagosan csak úgy lehet elemezni, ha az ember szla­visztikai műveltséggel is rendelke­zik. Friss diplomásként egyébként szülővárosomban, Becsén tanítot­tam, aztán a budapesti Eötvös Ló­ránd Tudományegyetem Bölcsé­szettudományi Karán oktattam szerb lektorként, majd a nyolcvanas évek elején Pozsonyba kerültem, ugyanilyen beosztásba. — Miként emlékszik vissza a po­zsonyi évekre? -Hideg, hűvös volt a politikai széljárás, de én is érzékeltem, soká­ig ez nem lesz így. Az emberekben erősen élt a demokratikusabb, em­berségesebb élet iránti vágy, ott munkált hatvannyolc szelleme. Két meghatározó személyes élményem fűződik Pozsonyhoz. Ha jól emlék­szem, nyolcvankettöben elég nagy pénzbirságra Ítélték egyik dolgos és rendkívül szorgalmas szlovák ba­rátomat, mert nem jelentette be, hogy munkaidő után maszekol. Ház­tartási villamossági gépeket javított megbízhatóan és olcsón. Barátom a bírság kifizetése után nekikese­redve mondta ki azt, ami milliók életérzése volt, és tulajdonképpen a szocialistának kikiáltott rendszer csődjét jelentette:,, Nem tudtok olyan keveset fizetni, amilyen keveset fo­gok mától dolgozni..." A másik még személyesebb em­lék. Feleségem ritka és súlyos reu­matikus betegséget kapott. A pös­tyényi Rovenský doktor úrnak és a kramárei kórház személyzetének köszönhette az alattomos kór fel­ismerését. A gyógykezelést követő­en hazatértünk a vajdasági Becsére. - Önből most politikus lett. Milyen érzés magyarként a szerb parla­mentben politizálni? - Továbbra is irodalomtörténész­nek tartom magam, akit a politikai helyzet és önmaga lekiismerete egy időre merőben más élétpályára kényszerített. Felemelő, megtisztelő érzés magyar képviselőnek lenni Belgrádban. Ezzel együtt nehéz és veszélyes feladat. - Életveszélyes? - Egészen odáig bizony. Kapjuk a legkülönbözőbb fenyegetéseket. Sokan naivnak tartanak, de én váltig azt állítom, bennünket a közvéle­mény véd elsősorban. Szerbia igen súlyos gondba kerülne, ha itt és most egy magyar képviselővel vala­mi történne. Helyzetünk azért nem rózsás, mi ezekkel a forróvérű bal­káni emberekkel úgy politizálunk, hogy szinte állandóan a penge élén táncolunk. Ennek ellenére oda­mondjuk, megmondjuk véleményün­ket, igazunkat. - On a parlamentben elsősorban a magyarokat képviseli vagy azt a régiót, ahol megválasztották? -Az alkotmány szerint a válasz­tópolgárokat képviselném, de én a kisebbség szószólója kívánok len­ni. Elsősorban a magyar nemzeti kisebbségé, más nemzetiségeké és mivel a demokrácia Szerbiában je­lenleg-nagy veszélybe került, ezért a mai vezetéssel szembeszegülő, másként gondolkodó politikai, szoci­ális kisebbséget képviselem. - A szerb parlamentben a VMDK képviselői óriási kisebbségben van­nak. Mit tesznek, tehetnek, s milyen eredményeket érnek el Hyen hely­zetben? - Ágoston András elnökünk mondta, hogy a parlamentben még a legnagyobb ellenségünk is kiveszi a kezét a nadrágzsebéből, ha meg­lát bennünket. A tárgyilagos megíté­lők kiegyensúlyozott és a legképzet­tebb erőnek tartanak bennünket. Több törvénymódosításunkat fogad­tak el, elsősorban a mezőgazdaság különböző témaköreiben, néhány törvénytervezetünket viszont lesza­vazták, eredményeink rövid távon mégis jónak mondhatók. Mi viszont hosszabb távon építkezünk, ezért fontos az autentikus magyar képvi­selet, amely tudatformáló szerepet. is betölt, hiszen a parlamenti felszó­lalásainkban olyan gondokról és kérdésekről szólunk, amelyekről a szerb közvélemény eddig nem tudott. Méry Gábor felvétele - Ilyen kiélezett légkörben életbe­vágóan fontos tényleges vagy po­tenciális szövetségest keresni főleg a szerbek között. - Valóban, csakhogy jelenleg Szerbiának tulajdonképpen nincs igazi demokratikus ellenzéke. A je­lenlegi szerb vezetők agresszivitás­sal viseltetnek a nemzeti kisebbsé­gek legalapvetőbb követelményei iránt is. Mindenáron nemzeti államot akarnak létrehozni, holott Szerbiá­ban a lakosság egyharmada nem szerb. Nincs különbség a másik tér­félen sem, ugyanis minden szerb ellenzéki politikai tömörülés is nem­zeti szinten politizál, olykor még dur­vábbak a nemzetiségiekkel kapcso­latos terveik, mint a hatalmi pártnak. Ki kell mondanom, hogy a szerb értelmiség csúnyán eljátszotta törté­nelmi szerepét, hagyták magukat megfélemlíteni, elbódítani a nacio­nalizmus mákönyával. Néhány bátor szerb ember emelte föl csupán sza­vát a vezetés bűnös politikája ellen, de ők sajnos, nem politikai tényezők. Mégis hiszem, hogy itt élnek közöt­tünk azok a szerbek, akik másként gondolkodnak, akik talán végre már megszólalnak, akikkel majd kezet foghatunk és közösen megpróbál­hatjuk súlyos sebeink, fájdalmaink gyógyítását. Leginkább talán Csana­kék Vajdasági Szociáldemokrata Li­gája lehetne ez a szövetséges, ne­kik azonban olyanokról is kellene beszélniük, amiért ma még bizony nem tapsolnak nekik. Ki kellene már végre mondaniuk, hogy ami jár, amit követelnek a horvátországi szerbek­nek, azt a jogot adják meg a vajda­sági magyaroknak is. - Személyesen tapasztaltam, hogy a Vajdaságban sokan borúlá­tóan, sőt kilátástalannak ítélik meg a közeljövőt, mások óva intik a Vaj­dasági Magyarok Demokratikus Kö­zösségének vezetőit: aktivitásuk még jobban felbőszíti a szerb veze­tőket, s még több magyar kerül a frontra, vagy elhagyni kényszerül szülőföldjét. - Az emberek ma nagyon félnek, megfélemlítik őket, tombol a hábo­rús propaganda, a nacionalista uszí­tás. Mégsem lehetünk gyáván meg­lapulok. A szerb parlamentben több­ször is fölemeltük a szavunkat a ma­gyarok frontra hurcolása, az egész értelmetlen háború ellen. Téný, hogy a szerbek közül sokan támadják a vajdasági magyarok közösségét, olyan képtelen rágalmakat terjeszte­nek, hogy külföldről pénzelnek ben­nünket, hogy a VMDK minden veze­tőjének Magyarországon háza, bankszámlája van. Ilyesmivel sok tettrekész, értelmes magyart is megfélemlítenek, főleg a műszaki értelmiség köréből. Ők leginkább visszahúzódnak vagy emigrálnak. Márpedig értelmiség és fiatalság, to­vábbá kollektív nemzetiségi jogok nélkül nincs jövője nemzeti kisebb­ségünknek. - Irodalomtörténész létemre ezért érzem szent kötelességemnek a poli­tizálást, ha arra érdemesnek tartot­tak. Ugyanilyen elvek alapján vállal­ja a nehéz feladatot, a sokféle meg­próbáltatást, a becsületes kiállást minden VMDK-tag. Ma még Szerbi­ában sajnos eredményesen boíon­dítják a szerb tömegeket, máig sem következett be a rendszerváltás eb­ben az országban, legfeljebb csak az őrségváltás. Mi igazunkban, saját erkölcsi erőnkben bízunk, s az is hitet ad ezekben a vérzivataros, lélek­nyomorító időkben, hogy Szerbia tisztességes nemzetiségi politika nélkül nem lehet tagja az európai demokratikus államok közösségé­nek. Úgy látom, a nemzetállam tév­eszméitől vezérelt Szerbia nemzet­közi elszigetelődése olyan nagyfokú lehet, hogy ez a tény fogja majd rákényszeríteni a politikusokat az Európában manapság érvényes de­mokratikus és nemzetiségi jogok elismerésére. Ezért mondom meg­győződéssel, hogy a vajdasági ma­gyarok helyzete nagyon súlyos, tra­gikus, de egyáltalán nem kilátásta­lan. SZILVÁSSY JÓZSEF NÉHÁNY SORBAN K aliforniában, az Edwards légitá­maszponton tegnapra virradó éjszaka sikeresen földet ért az En­deavour űrrepülőgép, melynek koz­mikus keresztsége rendkívül sikeres volt. A héttagú személyzet valóban kiváló munkát végzett, harmadik kí­sérletre ugyan, de mégis sikerült befognia, kijavítania és helyes pá­lyára állítania az Intelsat 6 távközlési műholdat, melyet egyébként meg kellett volna semmisíteni. A történe­lemben először egyszerre három űr­hajós tartózkodott a nyílt világűrben. V áclav Havel csehszlovák államfő kapta az idei Hemingway-díjat, amelyet minden évben az észak­olaszországi Lignano Sabbiadoro városban ítélnek oda újságíróknak, íróknak, illetve jelentős személyisé­geknek. Václav Havel az elmúlt években a csehszlovákiai és kelet­európai eseményekben játszott sze­repéért kapta az elismerést. A dijat hazánk római nagykövete vette át. M oszkvában a grúz titkosszolgá­lat letartóztatta és Tbiliszibe szállította Dilar Habulianit, aki a megdöntött Gamszahurdia elnök idején a kormány belügyminisztere volt. Ezt Eduard Sevardnadze, a grúz államtanács elnöke közölte azzal, Moszkva tiltakozott a titkos hadművelet ellen, mivel az orosz hatóságokat nem tájékoztatták az egész ügyről. J ozef Mikloäkónak, a szövetségi kormány alelnökének részvéte­lével csúcsosodtak ki szombaton Hollandiában Comenius születése 400. évfordulójának ünnepségei. Ebből az alkalomból Naarden város­ban megnyílt a Comenius Múzeum. ELTEMETTEK MARLENE DIETRICHET Kívánsága szerint Berlinben, a ki­csi Friedenau temetőben, anyja mel­lé temették el a legendás filmsztárt, Marlene Dietrichet, aki 90 éves korában május 6-án hunyt el Párizs­ban. Az evangélikus szertartáson a filmszakma nevében Maximilian Schell rendező vett búcsút a világ­hírű művésztől. A szűk családi kör­ben lezajlott temetést egyenes adásban közvetítette az ARD német televízió első programja Ezután a nagyközönség is elbúcsúzhatott a művésznőtől. Nyugodt életet, erős gazdaságot! Solymos József vállalkozó Gömöri vállalkozóként és üzletkötőként szűkebb régióm felvirágoztatásán fáradozom. Meggyőződésem, hogy a regionális együttműködés párosulva a nyitott, határok nélküli közép­európai gazdasági térséggel képes biztosítani az itt élő nép tehetségének és szorgalmának érvényesülését. Képviselőként ennek megvalósításán szeretnék dolgozni. Szavazzon a három -es szavazólappal! Mamror Pnl orní Páff XVAU^r UJL JL OX^Ul 1 JL Ul L ÚP-767/7

Next

/
Thumbnails
Contents