Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-15 / 113. szám, péntek

MOZAIK .Ói szói 1992. MÁJUS 15. ELETVESZELYES OKTATASI TERVEZET Beszélgetés dr. VARGA ZOLTÁNNAL, a.Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének országgyűlési képviselőjével ' Döbbenetes, hogy Közép-Európában, s minden bizonnyal máshol is a nacionalista rezsimek mennyire hasonló forgatókönyv alapján igyekszenek elérni elnemzetlenítő céljukat. Mindenhol a halálos csapások egyikét a nemzeti kisebbség oktatási hálózatára akarják mérni. így volt ez a hetvenes és a nyolcvanas években nálunk, Szlovákiában, évtizedeken át a mai napig Erdélyben, s így van ez a Vajdaságban is. Erről beszélgettünk dr. Varga Zoltánnal, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének parlamenti képviselőjével, a Szabadkai Pedagógiai Akadémia igazgtójával. - Képviselő úr, Szlovákiában is először meglepetéssel, majd egyre növekvő aggodalommal olvastuk a híreketa vajdasági magyar oktatási hálózatot fenyegető súlyos veszélyekről. Meglepetéssel elsősorban azért, mert évtizedeken át úgy véltük, hogy a jugoszláviai nemzetiségi kérdést, ezen belül pedig a magyar oktatásügyet példamutatóan rendezték. - Sokáig mi is meggyőződéssel beszéltünk arról, hogy Jugoszláviában, kiváltképpen a Vajdaságban olyan együttélési modellt alakítottunk ki, amelyet példamutatónak véltünk egész Európát tekintve. Mindezeket a pozitívumokat nemzetiségi oktatásügyünk is tükrözte. . A hatvanas évekig önálló magyar általános iskolák, gimnáziumok, szakközépiskolák és szakmunkásképzők léteztek. Ekkor úgynevezett területi iskolákat hoztak létre, de az oktatás a szerb és a magyar tagozaton egyaránt a tanulók anyanyelvén folyt, kivéve természetesen a szerb nyelvet és irodalmat a magyar oktatási intézményekben. Európai méretben is egyedülálló gyakorlatként Észak-Bácskában és szinte az egész Vajdaság azon területein, ahol magyarok éltek, a szerb iskolákban fakultatív tantárgyként tanították a magyart. Ezt a tantárgyat úgy hívták, hogy magyar mint a társadalmi környezet nyelve. E fakultatív tantárgyból kapott osztályzat nem számított bele a tanuló átlageredményébe. Akkoriban a hivatalos politika is támogatta azt a meggyőződésünket, hogy az együttélő népeknek meg kell ismerniük egymás nyelvét, kultúráját, művelődési hagyományait, mert egymás megbecsülésének elsősorban ez az alapfeltétele. - Most viszont úgy tűnik föl, mintha minden, ami épült lélekben, szellemi és anyagi kultúrában, összeomlana ... - Két évvel ezelőtt észleltük az első veszélyes tüneteket. Az akkor elfogadott oktatási törvény nem volt mindenben egyértelmű, tulajdonképpen bizonyos lehetőséget teremtett a nemzetiségi oktatás különböző mértékű megszorítására. Két év múltán most megint új oktatási törvénytervezetet tárgyal a szerb parlament. Ez a dokumentum lényegesen beszűkíti a nemzetiségi kisebbségek jogait. -Kérem, sorolja föl a konkrétu-' mokat. - A veszély egyik forrása az, hogy egységes szerbiai oktatási törvényt akarnak elfogadni. Eddig ugyanis Szerbia területén három külön törvény szabályozta az oktatást. Más volt a gyakorlat az úgynevezett Belső-Szerbiában, más a Vajdaságban és megint más az albánok lakta Kosovóban. Most ezt el szeretnék törölni. Az egységes szerbiai oktatási tervezet az anyanyelvi oktatás lehetősége mellett föltüntette az úgynevezett kétnyelvű oktatás alternatíváját. Ez a gyakorlatban már az általános iskolában azt jelentheti, hogy bizonyos tantárgyakat a magyar iskolákban szerbül taníthatnak, éspedig az oktatási miniszter belátása szerint. így sajnos, könnyen előfordulhatna, hogy minden évfolyamban növelnék a szerbül tanítandó tantárgyak számát, s a nyolcadik osztályban magyarul már csak a magyar nyelvet és irodalmat tanítanák ... Ugyanilyen rossz a középiskolai tervezet 5. cikkelye. Ez úgy rendelkezik, hogy ha 15 elsős gimnazista vagy más középiskolás kifejezi óhaját, hogy anyanyelven akar tanulni, akkor ezt lehetővé kell tenni. Ugyanakkor, ha ugyancsak tizenöten kétnyelvű oktatásban kívánnak részesülni, akkor ezt a kérést is teljesíteni kell. Képzelheti, mennyi visszaélés, milyen politikai nyomások származhatnak mindebből. Ám akad még ennél súlyosabb gond is. A szerb parlament oktatási szakbizottságában rendkívül éles vita után még ezt a felemás 5. cikkelyt is törölték, így a parlament elé kerülő tervezet egyáltalán nem foglalkozik a nemzetiségi oktatásüggyel. Ha igy fogadnák el a törvényt, akkor az egész Vajdaságban rövidesen megszűnnek a magyar iskolák. Ennek tragikus következményeit önöknek ugye nem kell részleteznem... - Ezt az alapvető európai normáknak is fittyet hányó tervezetet nyilvánvalóan a magyarok és más nemzetiségiek, sót tárgyilagos szerb értelmiségiek sem fogadhatják el... - Ebben hittem én is, de a szakbizottság ülésén nagyon kellemetlen meglepetés ért. Még az ellenzéki táborhoz tartozó Demokrata Párt, sőt a Vuk Draskovics-féle Szerb Megújhodási Mozgalom képviselője is támogatta az 5. cikkely törlését. Hiába érveltem hosszasan, hogy az anyanyelven szerzett ismeretek a legmélyebbek, ezért rendkívül súlyos tévedés, ha az ismeretszerzést alárendeljük a nyelvtanulásnak. Igen, a vajdasági magyaroknak meg kell tanulniuk és a legtöbben nagyon jól beszélik a többség nyelvét, tehát tudnak szerbül. A szerb nyelvet valóban hatékonyabban, korszerűbben kell oktatni, de ez merőben más kérdés, ennek érdekében nem lehet eltörölni az anyanyelvi oktatást. Hasztalannak tűnt minden higgadt és megalapozott tudományos, politikai érv. A felfokozott nacionalista hangulatban végül 3 ellenszavazattal kihagyták a tervezetből az említett 5. cikkelyt. -A hetvenes és a nyolcvanas évek hazai eseményeire gondolva úgy vélem, hogy a szülők, minden tisztességes ember összefogása talán valami reménysugárt jelenthet. -Talán. A háború és a háborús propaganda, a mesterségesen szított magyarellenesség elég sok embert megfélemlített, de nem mindenkit. A magyarokon kívül más nemzetiség képviselői is hallatják szavukat. Kosovóban rendkívül kiéleződött a helyzet, hiszen az albánok az 1990-es oktatási törvényt sem fogadták el, mert nem veszi figyelembe a nemzeti sajátosságaikat, minimális mértékben irányozza elő az albán nyelv, irodalom, a verbális és vizuális kultúra oktatását, s ezáltal Méry Gábor felvétele nem erősíti, sőt, kimondottan zavarja a nemzeti azonosságtudat kialakulását. Kosovóban jelenleg 400 ezer albán gyerek nem jár iskolába, a pristinai egyetemen gyakorlatilag eltörölték az albán nyelvű oktatást, elbocsátottak 400 albán egyetemi tanárt és több ezer más pedagógust. Bizalmas információim vannak arról, hogy jelenleg konspiratív módon, magánházakban folyik az albán nyelvű oktatás, az egyetemi tanárok titkos helyeken adnak albán nyelvű magánórákat. - Szavait hallgatni is nagyon nehéz, hát még átélni... - A jelek szerint a kormány is tudatosította, hogy túllőttek a célon, ilyen nemzetiségellenes tervezetet egyszerűen lehetetlen elfogadni a mai Európában. A dokumentumot most vizsgálja az alkotmányjogi bizottság, a kormány pedig módosítani kívánja saját tervezetét. A szerb parlamentben jelenleg a 250 képviselőből 194 a hatalmi tömörülés, tehát a kommunistából szocialistává átvedlett párt tagja. Ha a frakció megfelelő utasítást kap, akkor az 5. cikkely visszakerülhet a törvénybe. - Szerbiában jelenleg minden téren tragikus és ellentmondásos a helyzet. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége az európai értékrendnek megfelelő, széles körű jogokat, önkormányzatot, területi és személyi elven alapuló autonómiát kér és követel, a szerb kormány viszont megsérti az alapvető emberi és nemzetiségi jogokat, létében veszélyezteti a vajdasági magyarságot. - Mi önmagunk erkölcsi erejére, az európai demokratikus erőkre, s talán nem is sokára a józan szerb emberek támogatására építünk. A mi tervezetünk jó alapul szolgálhat a bosznia-hercegovinai és a horvátországi szerbek szellemi és személyi autonómiájának, oktatásügyi hálózatuk kiépítéséhez is. Ma még valóban szinte reménytelen a helyzet, tombolnak az indulatok, rombolnak a bolsevista beidegződések, mégis hiszünk jelszavunk igazában: talpra állunk, megmaradunk! Elsősorban arra alapozom derűlátásomat, hogy ezen a sok nemzetiség lakta területen az egyszerű emberek között sosem voltak nacionalista konfliktusok. Ma a háborús uszítás és a vészesen romló gazdasági helyzet súlyos károkat okoz. Most napi 3 százalékos az infláció, az átlagkereset a két évvel ezelőtti havi 400-500 márkáról 40-50 márkára zuhant. Ebben az elkeserítő állapotban egyesek olyan rágalmakat terjesztenek, hogy a nemzetiségek túlzott követelései az okai a gazdasági romlásnak. így is rajzolják az ellenségképet. -A megmaradás egyik feltétele az előretekintés. Szlovákiában és önöknél is többen javasolják az önálló magyar egyetem létrehozását. Más társadalmi körülmények között lesz-e erre igény és esély a Vajdaságban? - Igen, de jelenleg más gondok nyomasztanak bennünket. A magyar fiatalok és férfiak egyre nagyobb részét a frontokra kényszerítették, mások külföldre menekültek, legalább 600 középiskolásunk délmagyarországi iskolákban tanul. Értelmiségünk java részét kiűzte szülőföldjéről a háború, a nacionalista uszítás. Csak abban reménykedhetünk, hogy Európa és a hazai lakosság józan része mielőbb megálljt parancsol a fékevesztett erőknek, a gyilkolásnak, rombolásnak. Ha béke lesz legalább a frontokon, ha majd többet gondolhatunk jövőnkre, akkor a magyar egyetemi oktatás megoldható jórészt hazai erőkkel. Ugyanis Szabadkán jelentős számú magyar értelmiségi oktat a pedagógiai, a közgazdasági és a műszaki karokon. Először az anyanyelvi tanárképzést szeretnénk rendezni, fokozatosan pedig más magyar egyetemi karokat is nyithatnánk Szabadkán. Ezek legjobb esetben is a közeljövő tervei. Nagyon remélem, hogy annyi szenvedés, rettegés után éppen az oktatási törvénytervezet számunkra kedvező módosítása jelenti majd a reménysugárt. Ugyanis minden nemzet és nemzeti kisebbség jövője elsősorban az iskolára, az anyanyelvi képzésre épül. - Együttérzünk önökkel és aggódva várjuk a híreket a szerb parlamentből, tanár úr. SZILVÁSSY JÓZSEF A közös Európa gondolata a nemzetek közeledését, régiók együttműködését feltételezi. Ezt Galántán is megértették, s a rendszerváltás átmeneti időszakának tétovázásában egy győri találkozón kifakadtak: a totalitárius rendszer alatt voltak kapcsolataink, hát most, amikor adottak a nagyobb lehetőségek, miért habozunk? A kérdés a magyar felet is felrázta, s lépésekre szánták el magukat, ezek betetőzéseként tavaly október 20-án a Galántai járás és a Győr-Moson-Sopron megye közt - elsőként az új szlovák-magyar kapcsolatokban - együttműködési megállapodást írtak alá az 1992-93-as évekre. - Abból indultunk ki, hogy folytatni és erősíteni kell a már kialakult szlovák-magyar határmenti együttműködést - mondja František Gaulieder mérnök, a Galántai Járási Hivatal vezetője az együttműködési szerződést értékelve. - Ezekkel a régióközi kapcsolatainkkal az európai integrációs törekvéseket is szolgálni szeretnénk. Öt kiemelt területen - közigazgatás, kisebbségi lét, térségfejlesztés, humán GALÁNTA - GYŐR ÖSSZEKÖTŐ SZÁLAK kultúra és gazdaságmenedzselés - igyekszünk együttműködni. Győri baráti kontaktusaink révén együttműködési akarnánk teremteni Burgenlanddal és más nyugat-európai régiókkal is. Egész sor konkrét rendezvénytől a tapasztalatcserét, a gazdasági együttműködést, a kölcsönös fejlesztést, a vállalkozási kedv növekedését, foglalkoztatási politikánk javulását reméljük. A Galántai járás és Győr-Moson-Sopron megye új tartalmú kapcsolatainak egyik kezdeményezője Koppért József, a körzeti hivatal munkatársa, aki az elmúlt években jelentősen hozzájárult a szlovákiai és a magyarországi fotószövetség együttműködéséhez. - Egy budapesti fotókiállításra 1990-ben gazdag anyagot vittünk át. Annak viszont csak egy részét állították ki, így felajánlottuk, Győrben mutassák be a kiállítás teljes anyagát. Sikert arattunk, s a tárlat alkalmával fogalmaztuk meg az új együttműködés gondolatát - magyarázza az előzményeket. - A megállapodásban rögzített öt alapvető együttműködési területért külön személyek felelnek. A kezdeményezéseknek, a jó ötleteknek széles teret ad a szerződés. Mintegy kiindulópontként rögzíti például, hogy évente egy-egy filmhetet, egy-egy nemzetközi konferenciát, szimpóziumot rendeznek a Galántai járásban, illetve Győr-Moson-Sopron megyében. Megtudom, hogy a tudományos értekezletek javasolt témái valóban időszerűek, a mindennapi gyakorlat szükségleteit tükrözik. Köztük helyet kaptak a fontos ökológiai problémák, mint a közületi és lakossági hulladék kezelése; a termálvizek és a bioenergia, a biomassza energetikai hasznosítása. Olyan közérdekű kérdéseket is elemezni készülnek, mint a hátrányos helyzetű és adottságú térségek felzárkóztatásának segítsége; a munkanélküliség kezelése és megelőzésének lehetséges módjai; valamint a külföldiek vállalkozási feltételei Magyarországon, illetve a Szlovák Köztársaságban. - Az együttműködési megállapodás már hozzásegített bennünket annak feltárásához. hogy a kél térség hol egészítheti ki egymást. Jó példa erre a galántai és a győri múzeum reményteljes kapcsolata: nekünk van régészünk, de nincs néprajzi szakemberünk, náluk fordított a helyzet. A két intézmény meg is egyezeti kiállítások rendszeres cseréjében: néprajzi és régészeti anyagok, katalógusok közös szlovák-magyar nyelvű kiadásban. Sok tanulságot nyújthatnak a kisebbségi lét területén kialakuló kapcsolatok, mindenekelőtl a szlovákiai magyar és a magyarországi szlovák kisebbségek nemzeti identitása megőrzése és erősítése szempontjából. A közeljövőben Győrött valósul meg egy nemzetközi értekezlet a kisebbségi lét időszerű problémáiról. .. Keppert József sorolja még a példákat kórházak, gyógyszertárak, iskolák, magáncégek kapcsolatairól. Az együttműködési szerződés tehát működik és mindkét fél számára hasznos. A határok átjárhatóságát, a térségek közti közeledést, a közös Európa gondolatát szolgálja. Ebben példaértékű. MÁZSÁR LÁSZLÓ LAPSZÉLEN ÍGY MÁR ÉRTHETŐ! Egyszer lehettem volna fontos ember ebben az országban! Tudósok, politikusok vitájában akarták kikérni a véleményem. És a szavam talán dönthetett is volna... Már hosszabb ideje folyt a bősi vízerőmű építését szorgalmazók és a környezetvédők heves eszmecseréje (azóta se fejeződött be se a vita, se az erőmű), amikor valakinek az a mentőötlete támadt, hogy döntsön a népszavazás. Egyszóval kikérik az én véleményemet is. Két napig emelt fővel jártam fontosságom tudatában, de lelkesedésem csakhamar lelohadt. Töprengeni kezdtem: mire szavazzak: az erőműre vagy ellene? Az egyik fél váltig hajtogatta, hogy kell ám a villamos energia, az atomerőművek veszélyesek, a hőerőművek pedig szennyezik az amúgy is szennyes környezetet, miközben a tüzelőanyag-készletek is fogynak. Meg hát Bősön már sok milliárdot betonba öntöttek, a mű leállítása pedig még több milliárdba kerülne... Szent igaz, mondom. Hallgatom a másik fél érveit. Az erőmű óriási és helyrehozhatatlan környezetkárosodást okoz. Örökre tönkre teszi Közép-Európa egyik legjobb és legnagyobb ivóvíztartalékát a Csallóköz alatt. Igaz, a helyreállítási munkálatok az eddig befektetett pénzzel együtt sok milliárdot tesznek ki, de az erőmű üzemeltetése ettől is nagyobb kárt okozna. Isten ments felépíteni! - gondolom. Azután észbe kapok. Dehát akkor mi legyen a teendő? Épüljön az erőmű vagy ne épüljön? Szavazzak rá, vagy ellene? Amíg igy tétován morfondírozok a szavazatomon töprengve, kezembe kerül a Zmena című - magyar ügyekben „bennfentes" - magát függetlennek nevező hetilap. Munkatársai ugyanis már eddig is számtalan más magyar vonatkozású kérdésben „rátapintottak" - szerintük - a lényegre. Most is hűek maradtak önmagukhoz. A cikk szerzője ugyanis vitát kizáróan megállapítja, hogy az erőművet ellenző magyar álláspont elsősorban politikai hátterű. A magyarok, szerinte, jól tudják, hogy az erőmű felépülésével nagy szerephez jut a környezetkímélő dunai vízi út. Ezzel a közúti (főképp a kamionos) forgalom nagy része is a Dunán bonyolódik le. Itt pedig a bősi kikötő jelenti majd a legnagyobb gócot, csökkentve Budapest eddigi szerepét. így Magyarország nagy bevételtől esik el. (Nem is az a fontosabb, hogy Szlovákia jut nagyobb jövedelemhez, hanem az, hogy Budapesté lesz kisebb! Úgy kell a fránya magyaroknak!) De ha valaki azt hinné, hogy ez a legfontosabb szempont, nagyon téved. A Zmena szerint a bősi kikötő létrejöttével sok „nem magyar" munkaerő lelne itt munkára, amivel a magyar etnikum felhígulna. Ez pedig kivenné a szelet a Trianont állítólag kétségbe vonó magyar politikusok vitorlájából. Nos, így már érthető. A magyar nemzeti kisebbség gyengítése megér néhány milliárdot Szlovákiának! Ettől fontosabb érvet Bős mellett még nem hallottam! Ha a bősi erőmű a nacionalistáknak elsősorban azért fontos, hogy gyengítse az amúgyis jócskán megtépázott magyar kisebbséget, akkor már én is tudnám mire adjam a voksomat egy esetleges népszavazáskor. Persze, ha még valaki egyáltalán kíváncsi lenne a véleményemre. De hát már nem is kíváncsi. Azért mondtam el így. ZSILKA LÁSZLÓ