Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-15 / 113. szám, péntek

1992. MÁJUS 15. tÚJSZÓM LEVELEK ERDEMES ÖNTÖZNI Közeleg az öntözési szezon is, miközben a mezőgazdasági üzemek zöme súlyos anyagi gondokkal birkózik. Ilyen helyzetben vajon milyen lesz az öntözési kedv, hogyan hasznosítják meglévő öntözőberendezéseiket, s egyáltalán: megtérülnek-e a nem éppen olcsó öntözés költségei a terméseredményekben - vetődik fel sokakban a kérdés. Erre keresték a választ azon a tanácskozáson, melyet a közelmúltban az ÖntözőgazdálkodáSi Kutatóintézet és a . Szlovák Földalap hívott össze a nagymagyari Agroprogres üzembe. A tanácskozáson a Pozsonyvidéki és a Dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági üzemeinek agronómusai is részt vettek. Elsőként Michal Šanta, a kutatóintézet igazgatója szólt arról, hogy az öntözés üzemeltetési, műszaki feltételeit hozzá kell igazítani az új gazdálkodási viszonyokhoz. Hangsúlyt kapott az öntözés termést növelő, stabilizáló tényezője is, az, hogy az egyes növénykultúrákra jótékony hatással van a vegetációs időszakban kijuttatott mesterséges csapadék. Az is igaz, emelték ki, hogy nem minden növény reagál azonosan az adagolt vízmennyiségre. Csupán az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy 1300 köbméter hektáronkénti vízmennyiséggel számolva néhány növény esetében egy hektárra kivetítve miként alakul az öntözés jövedelmezősége. így a silókukoricánál 1246 korona, az évelő takarmányok esetében 1272 korona, cukorrépánál 2317 korona, zöldségféléknél 3864 korona, burgonya esetében pedig 8200(1) korona az öntözésből származó hektáronkénti nyereség, tehát ez is bizonyítja az öntözés vitathatatlan előnyét. Ladislav Račkó, a Szlovák Földalap igazgatója az öntözés gyakorlati megvalósításával összefüggő kérdésekről szólt részletesen. Megtudtuk, hogy mintegy 322 ezer hektár kiépített öntözőrendszer tartozik hozzájuk, majd hatmilliárd korona értéket képviselve. Ebből is érzékelhető, nem kis költségeket emészt fel e létesítmények üzemeltetése, állandó karbantartása, és érthető, hogy az öntözőberendezések kihasználására szólítják fel a mezőgazdasági üzemeket. Az öntözés költségtényezőivel kapcsolatban az előadó kiemelte, hogy az idén 270 millió korona körüli összeget fordítanak az öntözés műszaki feltételeinek megteremtésére. A mezőgazdaság - hektáronkénti 500 köbméteres vízadaggal számolva az idén 160 millió köbméter vizet igényel, míg tavaly csak 79 millióköbmétert kért, melyből az Agroprogres 25,5 milliót produkált. Az üzemeltetési és karbantartási költségeket a Szlovák Földalap, a vízdíjat a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium téríti, a villamos energiát pedig a mezőgazdasági üzemek fizetik. Ez a kiadott vízmennyiségre átszámolva nappali öntözésnél köbméterenként 40 fillér, éjszakai öntözés esetén pedig 35 fillér lesz. A magánvállalkozók, -gazdálkodók esetében így alakul az öntözési -költségek térítési díja: 10 hektárig átalányt fizetnek, mivel itt a tömeges igényt másképpen nem lehetne kielégíteni. Gabona és egyéves takarmányok esetében 500 koronát, speciális növényeknél - szőlő, gyümölcs, zöldség - pedig 1000 koronát fizetnek hektáronként. Az összeget előre kell befizetni! A 10 hektár felettiekre pedig a nagyüzemekre érvényes tarifa vonatkozik. Horváth József, az Agroprogres öntözési részlegének a vezetője arra is felhívta a figyelmet, hogy az "Agroprogres 3 hónapra előre kénytelen megrendelni a villamos energiát, és az érte járó pénzt is kénytelen előre kifizetni. Ezért a mezőgazdasági üzemektől és a magántermelőktől egyaránt elvárják, hogy a villanyáram-díjtételeket ők is pontosan fizessék meg az Agroprogresnek. Sajnos, üzemük nincs olyan helyzetben, hogy az 5-6 millió koronára rúgó villanyszámlát több hónapra bárkinek is hitelezze. Az öntözés egyébként a nappali műszakban délelőtt 11-től este 22 óráig, míg az éjszakai 22 órától reggel hatig tart. MÉRI ISTVÁN • • ÓNOK ÍRTÁK B. A., Somorja: Még soha nem mondtam véleményt a sajtón keresztül, de most a mélységes felháborodás adott a kezembe tollat. S hogy min háborodtam fel? A legfőképpen azon, hogy kormányunknak a jelenlegi helyzetben nincs fontosabb dolga, mint az abortusztörvény. Egyúttal olyasmit akar rákényszeríteni a nőkre - leendő anyákra -, amihez tulajdonképpen semmi köze sincs. Vagy talán a családtervezés nem teljes mértékben a család vagy az egyén magánügye? Nem egyesegyedül a nő/feleség vagy a férj/partner kizárólagos joga eldönteni, akarnak-e gyereket vagy sem? Milyen jogon szólhat bele ebbe bármiféle bizottság? Én keresztény vagyok, keresztény szellemben élek, mégis azt mondom, hogy az abortuszra, mint a családtervezés egyik eszközére igenis szükség van! Ha ezt a törvényt jóváhagynák, a nők legelemibb jogát sajátítanák ki! Arról nem is beszélve, hogy alapvetően téves az egész szemlélet: nem ott van ugyanis a probléma, hogy megszülni-e a gyereket, vagy nem, hanem ott, hogy azt fel is kell nevelni, a mai gazdasági viszonyok mellett. A másik dolog: tudjuk, hogy egy nő mindent meg tud tenni azért, hogy anya lehessen. De ha kell, azért is, hogy ne legyen anya! Ebből kiindulva mi várható, ha elfogadják a törvényt? Csakis az illegális magzatelhajtások elterjedése, minden következményükkel együtt. Remélem, a törvényhozók a döntéskor ezt is figyelembe veszik majd. Erdélyi Zoltán, Léva: Most, ami- ' kor az abortusz kérdését annyian és annyiféle szemszögből vitatják, jó lenne, ha eszünkbe jutna az is, mit mond erről az életnek alkotója és ura, az Isten. Aki, midőn elhívta prófétának az ifjú Jeremiást, eképpen szólította meg: ,,Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek, prófétának rendeltelek a népek közé." Mert az emberi életnek itt van a kezdete, és elpusztítása a fogamzás után bármikor Isten „Ne ölj!" parancsolatába ütközik. És ez a parancsolat nemcsak kőtáblára van felvésve, hanem Isten mélyen bevéste az emberek lelkiismeretébe is. Az ellene cselekvők ezért éreznek önvádat, gyötrelmet, bűntudatot. Különösképpen a magzat erőszakos eltávolítása, megölése olyan cselekedet, amely nemcsak az anya testére lehet káros hatással, hanem a lelkén üt sokkal nagyobb sebet. Sőt, azoknak a lelkiismerete sem maradhat tiszta, akik e cselekedetben bármilyen formában részesek: vagy annak végrehajtói. Az abortuszt, mint ahogy tanúi vagyunk, lehet különböző szemszögből magyarázni - de Isten előtt kimagyarázkodni lehetetlen. Hivatkozhat a terhességtől szabadulni akaró anya bármire, egy bizonyos: nem szereti magzatát, akit ugyan még nem ismer, de aki már él, és akinek kioltott életét Isten számon fogja kérni... Lehet persze hideg ésszerűséggel, pusztán racionális szempontok alapján is vizsgálni a kérdést. Ilyenkor vannak esetek, amikor úgy tűnik: jogos és indokolt a terhességmegmekünk van, jómagam szociális segélyért folyamodtam, de elutasították. Kérdem én, vállalhattam volna a gyermeket? Vagy ha újra terhes lennék, vállalhatnám? A válaszom: NEM. És ha elfogadnák a törvényt, hát más úton lennék kénytelen megszabadulni a magzatomtól. Egyáltalán: egy bármilyen oknál fogva nem kívánt gyermeket inkább ne szüljön meg az anya, mint hogy ezen a világon folyton útban legyen. ABORTUSZT: IGEN, VAGY NEM? Szabó Vilmos, Vága: Ha egy kormány - bármelyik országban - arról akar dönteni, vállalja-e egyegy család a gyermekáldást vagy sem, előbb azt kellene tudatosítania, milyen társadalmi viszonyok közé születne az a bizonyos gyermek. Oda, ahol a családanya rá van utalva, hogy dolgozzék, mert a férj képtelen eltartani a családot a fizetéséből? Ahol az édesanya éppen ezért a legszentebb hivatását, a gyermeknevelést nem tudja teljesíteni maradéktalanul? Vagy talán rendjén való-e az, hogy ám szülessen meg a gyermek, még akkor is, ha a szülei, főleg az édesanyja fő gondja nem az ő nevelése, hanem a megélhetéshez szükséges anyagi eszközök előteremtése? Hol marad akkor a gyermek egészséges lelki fejlődése szempontjából oiy fontos állandó, stressz- és hajszamentes szülői kapcsolat? És hol marad az a semmivel sem pótolható érzés, amelyet egy ilyen kijelentés adhat: „Gyerekünk lesz..."? Más, gyakorlatibb szempontok alapján is elítélendőnek tartom a kormány szóban forgó törvénytervezetét Mert mit tettek/ tesznek a MEGELŐZÉS érdekében? Nem az egyén felelősségét akarom ezzel áthárítani, de mégis: kielégítő-e vajon nálunk a szexuális felvilágosító munka színvonala? Van elég fogamzásgátló szer, hozzáférhetőek-e mindenki számára? Valahol itt kéne kezdeni az intézkedéseket, nem az abortusztörvénnyel, (gy lehetne elérni azt, hogy ama bizonyos bejelentés nyomán csakis örömkönnyek csorduljanak, nem pedig a fájdalom és a kétségbeesés könnyei szakítás engedélyezése. Ilyen volt annak a vérbajos apának és tüdővészes anyának az esete, akik az ötödik gyermeküket várták. Az első vakon született, a második holtan, a harmadik süketnéma, a negyedik tbc-s volt; minden a magzatelhajtás mellett szólt tehát. Amit ha megtesznek - Beethovent ölték volna meg... Némethné: Csak felháborodni tudok azon, ha idegenek, ráadásul szinte kizárólag férfiak akarnak ne(Prikler László illusztrációs felvétele) kem - és a többi nőnek - ilyen törvényt hozni. Milyen jogon akarnak beleszólni egy család legbensőbb ügyeibe? Honnan tudják, mi készteti a szülőket ilyen lépésre? Én már a negyven felé közeledem, három gyermekem van, és már átestem egy abortuszon. Nem egyszerű dolog, nem könnyű a gondolattal megbarátkozni, de nem volt más választásom. Csak a férjem keres, mint már említettem, három kiskorú gyerr Akkor is így tesz jobban, ha érzi: nem tudná rendesen felnevelni a gyerekét, nem lenne képes megadni neki mindazt, ami szükséges. Ha például úgy kellene elráncigálni a gyümölcsösbódé elől, mert egy narancsra, banánra egyszerűen nem telik. Éppen ezért a tisztelt kormány is jobban tenné, ha az abortusztörvény helyett olyan szociális segélyek tervével állna elő, amelyekből egy átlagos család tisztességesen fel tudja nevelni a gyerekeit. Vagy elrendezné végre az itt élő népek közötti problémákat, hogy ha jól nem is, de legalább békében és nyugalomban élhessünk. Mert az abortusz miatt még nem volt háború, de a népek és nemzetek közötti viszályokból már igen. Egy szó mint száz: foglalkozzon a kormány inkább azzal, amivel foglalkoznia kell, A gyermekvállalást - legelemibb jogunkat - pedig hagyja meg nekünk, nőknek. Ďuríček Margit, Kisújfalu: Naponta halljuk, hogy modern családtervezés így, modem családtervezés amúgy. Hogyan fest azonban a valóságban? Fogamzásgátló tablettákból óriási a hiány, a nőknek szánt művi eszközök - spirál stb. - egészségtelenek és kényelmetlenek, a Teremtés koronája pedig a legtöbb esetben megtagadja az óvszer használatát. így aztán gyakorlatilag minden felelősség a nőre hárul. Ha egy nem kívánt terhesség megszakítása . mellett kénytelen dönteni, az ő egészsége látja kárát, ha minden ilyen terhességet kihord és megszüli a gyerekeit, azok felnevelése is elsősorban az ő gondja. Mi tehát a teendő? Semmi esetre sem az, hogy be kell tiltani az abortuszt, vagy holmi bizottság elé cipelni azt a szerencsétlen nőt, aki bármilyen oknál fogva nem akarja vállalni gyermekét. A problémának csak két megoldása van. Az egyik: valóban megteremteni a modern családtervezés minden feltételét, főleg hogy legyen elegendő fogamzásgátló szer, és elérhető áron. A másik: létbiztonságot teremteni minden születendő élet számára, ami jelenleg, és ezt nyíltan ki kell mondanunk, távolról sincs meg. Régóta nem igaz már ugyanis az a mondás, hogy ,,Ha ad az Isten báránykát, ad hozzá legelőt is"! Báránykából még csak lenne elég, de az a bizonyos legelő egyre kevesebb. Magyarán: az életfeltételek javításával kellene többet foglalkozni! • Lenne azonban egy harmadik megoldás is, amelyet nyugodtan tekinthetnek akár az_én javaslatomnak is. Szerintem a nőkre nézve hátrányos és veszélyes abortusztörvény helyett egy másikra lenne szükség. Olyanra, amely kimondja: amelyik férfitől már bizonyíthatóan pl. 3 gyerek született, azt orvosi beavatkozással nemzőképtelenné lehetne tenni. Ez is a családtervezés egy módja. A meccs pedig igazságos: 1:1 -es döntetlennel végződne... Paxy László, Egyházfa: Előre is bocsánatot kérek a nőolvasóktól, hogy férfi, méghozzá katolikus pap létemre hozzá merek szólni ehhez a kérdéshez. És kétszeresen is bocsánatot kérek azoktól, akiknek más erről a véleménye, mint az enyém. Lélekben akár meg is kövezhetnek érte, de elmondom. Tudom, hogy fájdalmas a szülés, maga az édesanyám is ezt mondta. De láttam már nagyobb fájdalmat is tükröződni könnyes arcokon: azokén, akik elpusztított magzataikat siratták. Láttam haldokolni öreg nénit, akit semmiképpen nem tudtam megnyugtatni, annyira bántotta őt magzata sok-sok évvel ezelőtti megölése. Ki tudja, hány éjszakán kínlódott álmatlanul, lelkiismeret-furdalástól gyötörve, ha még a halálos ágyán is a kétségbeesés szélére sodorta őt a bűntudat? Hát ezért merek elétek állni, kedves asszonyok, mert ezek a lelki kínok sokkal szörnyűbbek és tartósabbak, mint az a néhány perces vagy órás szülési fájdalom. A terhességmegszakítás pártolóinak szavaiból kicsendül, hogy a legnagyobb értéknek az egyén döntési szabadságát tartják. Nem így van. A legnagyobb érték maga az egyén, az EMBER, akit sokszor a megkérdezése nélkül,- éppen a szabadság nevében pusztítanak el. Az emberiesség, a szeretet, a jóság is nagyobb érték, mint a szabadság. Márpedig a megfogant élet elpusztítása éppen ezeket az értékeket öli ki az anya lelkéből, és mindazokéból, akik ebben segédkezet nyújtottak neki. M. A.: Már csak azért is el szeretném mondani véleményemet a kérdésben, mert nemrég jómagam is válaszút elé kerültem: megszülni leendő gyermekemet, vagy nem? Huszonkét éves főiskolás vagyok, három éve férjezett, és már van egy 13 hónapos kislányunk. A szülés után két hónappal ismét teherbe estem. Egyértelmű volt, hogy ha megtartom, akkor lőttek az iskolának, mert egy gyermek mellett sem könnyű tanulni; kettő mellett pedig teljesen reménytelen lett volna. Úgy döntöttem tehát, hogy nem vállalom. Megkönnyebültem, amikor szerencsésen átestem az egészen, de azért egy kissé a mai napig bánt, hogy ezt kellett tennem. A döntést azonban úgy érzem, csakis és kizárólag nekem volt jogom meghozni. Általánosságban pedig ez a véleményem a kérdésről: az abortusz szükséges rossz, mert betiltásával még több gyermek kerülne pl. intézetekbe, gyermekotthonokba. Hogy ott milyen nevelést kapnak és mi lesz belőlük, azt tudjuk, arról nem- is beszélve, hogy ezeknek az intézményeknek a fenntartására sincs elegendő pénz. Afölött is elgondolkozhatnának az ilyen törvényt kiötlő. urak, hogyan lehet ma kétezervalabány-száz koronás minimálbérből vagy munkanélküli segélyből gyereket nevelni... (Nevek és címek a szerkesztőségben.) • Az Új Szó az olvasói vélemények minél szélesebb körének kíván hangot adni, beleértve az olyan nézeteket is, amelyek nem szükségszerűen tükrözik a szerkesztőség véleményét.