Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-07 / 83. szám, kedd

Február 17-én tizenöten, vala­mennyien parlamenti képviselők ér­keztünk Londonba. Akkor még nem sejtettük, hogy életünk egyik legke­ményebb hete vár ránk; reggeltől estig feszes program, a különböző angol nyelvjárásokkal való birkózás — na és a rengeteg konzultálni- és tapasztalnivaló. Abban reményked­tem, hogy legalább a hazai problé­mákat otthon hagytuk. Az esti foga­dáson az egyik KDM-es kolléga, elé­gedett arccal szopogatva whiskyjét, hozzám sodródik. Látod, mondja, nem hiába csináljuk azt a cirkuszt otthon, most már pontosan betartják az arányokat. Hatunkat hívtak meg az SZNT-bó'l, hatot a Cseh Nemzeti Tanácsból is. Tanulják csak meg, nem fogunk alárendelt szerepet ját­szani sehol! Másnap savanyú arccal jön. — Mi van — kérdezem. — Látod, már megint átvertek. Nézd meg a Szö­vetségi Gyűlés három képviselőjét —"int a fejével. — Mind a három cseh. • • • Mindjárt az első esti fogadáson magam is — akaratomon kívül — belekeveredtem a nemzetiségi té­mába. Nigel Formán úr, a Nagy-Bri­tannia—Kelet-Európa Központ idős igazgatója megnézi a névkártyámat. — A Pál nem igazán szláv név, ugye? — kérdi hamiskás mosollyal. Szerencsém, hogy hallottam már Formán úrról, s tudom, tapasztalt diplomata, Kelet-Európa jó ismerő­je. — Nem — mondom — ez kissé nem szláv név. Elannyira, hogy egyértelműen magyar. Esti pohárköszöntó'jében Formán úr többnemzetiségű csoportról be­szél. Körülnézek: a cseh és a szlo­vák kollégák arcán egyetértő elége­dettség. • • • Amit egy hét alatt meg lehetett mutatni az angol társadalom műkö­déséből, azt megmutattak. Az angol parlament alsóháza — ahol a jogal­kotás folyik és a politikai döntések születnek — a nyári szünetet leszá­mítva állandóan ülésezik, ami heti négy napot jelent, hétfőtől csütörtö­kig. Pénteken és szombaton a kép­viselő egyéni választókörzetében dolgozik. Ezt is volt alkalmunk meg­tapasztalni: két napot mindannyian egy-egy képviselővel töltöttünk, az ő életét éltük. Én Birminghamban vol­tam az egyik cseh kollégával, Bruce George úr vendégeként, aki a parla­ment és a Munkáspárt külügyi szak­embere, számos fontos információ tudora. Azon túl, hogy sokat eltanul­hattunk tőle, nagyon meg is dolgoz­tatott. Nagy-Britanniában az idén áprilisban parlamenti választások lesznek, s a kampány már javában folyik. Mivel lényegében kétpárt­rendszerű demokrácia van, a győze­lem a két nagy párt között dől majd el. Tizenhárom éve uralkodnak a konzervatívok, s bár Major minisz­terelnök úr ma is rendkívül népsze­rű, a pártja, érdekes módon, már nem annyira. Mindkét nagy párt központjában is fogadtak minket. A kampányfőnö­kök itt is, ott is bizonyosak saját párt­juk győzelmében. Egyébként Angli­ában sokan iszonyatosan átélik a politikát, a politizálást — azok, akik benne vannak. A képviselőknek ál­landóan reflektorfényben kell lenni­ük, tekintettel a többségi választási rendszerre. Ennek köszönhetően Bruce George úr pénteki-szombati programja (és vele a miénk is) 12 órányi munkából tevődött össze (gyűléseken való részvétel, tárgya­lás a rendőrségen, az ügyészségen, az adóhivatalban, találkozás a vá­lasztókkal, futballmérkőzés stb.). A fentiek alapján merem állítani, hogy az angol képviselő elsősorban szí­nész, ugyanakkor a legmagasabb szintű profi, s ezen túl szakosodik is. • • • Az angolok szinte vallásosan tisz­telik a demokráciát, a parlamentet és a parlamentarizmust. Mindezek elle­nére a parlamenti képviselők, vala­mint a második vonal politikusainak társadalmi presztízse eléggé ala­csony. Kivételt csupán a kiugró poli­tikusok képeznek, azonban ez sem általánosítható. Az angol társadalom kényesen vigyáz az egyensúlyokra, nem túlpolitizált. Az üzleti élet, az in­formatika, a független sajtó — to­vábbi fontos pillérei az egészséges társadalmi életnek. Alkalmunk nyílt ellátogatni egy­némely minisztériumba is. Szinte kí­nos hangsúlyokkal magyarázták, hogy ők mennyire függetlenek az egyes politikai pártoktól — az ural­kodó párttól is — és az egyéb társa­dalmi áramlatoktól. Ok a munkahe­lyükön: szakemberek. Nem volt min­den tanulságok nélküli az sem, ho­gyan készítik elő a konzervatív angol társadalom számára az egyes válto­zásokat. A társadalom várható reak­cióit először alaposan letesztelik, hatalmas felvilágosító kampányt szerveznek. A folyamat minden mo­mentumában azt sugallja: a hivatal a köz érdekében van. sen négyezer néző(l), mintegy szá­zötven rendőr és három parlamenti képviselő (angol, természetesen; két alsóházi tag, valamint a körzet képviselője az Európa Parlament­ben) vett részt. George barátunk, angol alsóházi képviselő, ebben is profi: honnan, honnan nem, mindig előbukkant egy fotoriporter vagy a helyi TV ka­merája, amely minden lehetséges és lehetetlen helyzetben megörökí­tett minket — George úr választási kampányát szolgálva ezzel, termé­szetesen. A meghívott vendégek számára a futball délután fél egykor kezdődött (a mérkőzés csak háromkor). Afoga­dáson az Európa Parlament-beli képviselő úrtitkára közénk ül, tízper­ces beszélgetés után felsóhajt: hiá­ba, Britanniában nincs igazi demok­rácia, s máris magyarázza az igazát. A többségi elven alapuló modellnek valóban vannak hátulütői; néhány szavazattöbbséggel győzhet a je­lölt, s mindent visz alapon teljesség­gel háttérbe szoríthatja a vesztest. Elmondtuk a kollégának, hogy ná­lunk Havel elnök éppen ezt a mo­dellt szorgalmazza. Ő élénken tilta­kozik és az arányos képviseleti rend­szer mellett érvel. Ismét csak rá kell jönnünk: olyan, hogy A DEMOKRÁ­CIA — nem létezik. Léteznek elkép­zelt modellek és az általánosan elfo­gadott elvek, s mindegyik útnak van­alapos előadás következett, amelyet az alábbi mondattal fejezett be: „Most pedig várom kérdéseiket, amelyekre igyekszem majd a lehető legkitérőbb válaszokat adni." Per­sze, ez is csak szellemeskedés volt a részéről. Többünket — honi aktualitás — a jogalkotás és a brit alkotmány kér­désköre érdekelt leginkább. A kollé­gák egy része, valószínűleg, nem ol­vasott utána a témának, nagyon meglepte őket, amikor azt a választ kaptuk: Britanniának nincs és a kö­zeljövőben valószínűleg nem is lesz írott alkotmánya. Egyszerűen nincs szükség rá. Nagyon érdekesen él ez a kérdés a mindennapokban. Az alsóház ülé­seit a Speaker (Szóvivő, a mi fogal­maink szerint a ház elnöke) vezeti és irányítja, rizsporos parókával a fe­jén, középkori ruhában. Előtte, ugyancsak korabeli öltözékben, há­rom nagy tudású és tekintélyű alkot­mányjogász ül. Amennyiben a Tisz­telt Ház valamilyen alkotmányos problémához ér, a három jogász azon frissiben megtanácskozza a tennivalókat, döntésüket írásba fog­lalja a Tisztelt Ház, s attól kezdve az az elem jelenti a jogfolytonosságot. • • • A Munkáspárt központi irodájá­ban a párt alelnöke, Kinnock úr első helyettese azzal fogadott bennün­KIT FOG FEL A VÉDŐHÁLÓ? Mivel az utóbbi időben többféle nézet látott napvilágot a szociális védőháló részét ké­pező támogatások odaítélésé­vel kapcsolatban, Benkóczki Vendelintől, a Somorjai Körzeti Hivatal Szociális Ügyosztályá­nak vezetőjétől megkérdeztük, milyen szempontok érvénye­sülnek e folyamatban. • A szociális rászorultság meg­ítélésének kritériumait a Szlovák Nemzeti Tanács által elfogadott, 378/97 Tt. sz. rendelet tartalmaz­za. Hogyan folyik le egy ilyen ügy intézése? — A kérvényező elsőként becsü­letbeli nyilatkozatot tesz a bevételei­ről. Természetesen mi is utánané­zünk, hogy nem volt-e adóbevallá­sa, illetve nincs-e vállalkozói enge­délye. Ezután munkatársaink felmé­rik a család anyagi viszonyait. En­nek során megnézik, milyen körül­mények közt él a kérvényező család­ja. Egyes híresztelésekkel ellentét­ben a törvény nem mondja ki, és még soha nem is történt meg, hogy azért utasítottunk volna el egy ilyen kérvényt, mert az illetőnek családi háza, használt autója, videója vagy színes televíziója van. A törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy nem lehet követelni a létszükségleti cik­kek eladását, illetve bérbe adását. Ami a gépkocsit illeti, egy tavaly vá­sárolt több százezer koronás nyuga­ti autó esetében viszont nem adha­tunk szociális segélyt. Ezt eladva és v helyette mondjuk egy Favoritot vá­sárolva ugyanis a kérvényező hosszú időre megoldhatja szociális biztonságát. Semmiképpen nem te­kintjük viszont hátránynak, ha vala­kinek van egy használt átlagautója. Kevésbé tolerálható, ha a kérvénye­zőnek a családi háza mellett mond­juk nagyobb értékű hétvégi háza is van. • Megtörtént már, hogy valaki­nek el kellett adnia valamilyen tu­lajdonát? — Erről nem rendelkezünk, mi legfeljebb elutasítjuk a szociális tá­mogatásra beadott kérvényt. Tavaly például az egyik kérelmezőnek egy egyéves Opel Kadetje volt és a csa­lád bevétele a szociális rászorultság határán mozgott, ezért kérvényüket elutasítottuk. • Milyen egyéb tapasztalatok szűrhetők le a hivatal eddigi tevé­kenysége alapján? — Például az, hogy ha egy vállal­kozónak komoly bevételei vannak, nem taktikus dolog csak a minimális betegbiztosítást fizetni. Tavaly is el­utasítottunk egy ilyen bajba jutott kérvényt. • Hány ilyen ügyet intéztek el eddig, és milyen arányban utasíta­nak el kérvényeket? — Tavaly kevés ilyen esetünk volt, de az idén a somorjai körzetben március végéig több mint 640 ilyen kérvényt intéztünk. Ritkán történik meg, hogy elutasítjuk valamelyik kérvényt. Általában valóban rászo­rulók igénylik ezt a segélyt. • Az utóbbi időben egyre töb­bet hallani arról, hogy az érvényes előírások túlságosan engedéke­nyek, mert a „lógósoknak" is biz­tonságot teremtenek. — Tapasztalataink szerint a ma érvényes előírások valóban nem motiválják az aszociális elemeket. Például egy négytagú családnak két 10—14 éves gyerekkel 5600 korona a létminimuma. Ha az anya munka­nélküli és csak a férfi dolgozik, akkor 3500 koronás kereset mellett a többi juttatással együtt összbevételük 4600 korona. Ebben az esetben max. 1000 korona szociális segélyt kaphatnak, és ezt általában meg is kapják. Ha viszont a férfi sem dolgo­zik — és mondjuk nem is akar —, akár 4500 korona szociális segélyt is kaphatnak, tehát bevételük egyálta­lán nem változik. •ti­két, hogy ők „őfelsége, a lojális el­lenzék". Ez a megnevezés ismét csak sok mindent elmond. A pártok természetesnek veszik, hogy az egyedüli legális lehetőség a meg­mérettetésre az általános választá­sok. Itt a győztes mindent visz — a kormányzás lehetőségének előnyeit és majdnem minden terhét. Az ellen­zék ezt elfogadja és számára soha fel nem merül a kormány megbukta­tásának egyéb útja. Azt hiszem, ez annyira jellemző az angol gondolko­dásra, hogy ott lehetetlen bármiféle belső diktatúra létrejötte. Az ellenzék a fenti meggondolás­ból következően lojális a kormány­hoz — bár minden alkalmat megra­gad arra, hogy annak politikáját kri­tizálja és támadja. A parlamentben is szinte ölre mennek, a szócsaták he­vessége már-már ijesztő. Mindez azonban csak játék, az angol de­mokrácia egyik jellegzetessége és bizonyítéka. CSÁKYPÁL (Szilvásy Erzsébet felvétele) A TOWERI-HÍD Talán ez volt a hét legsúlyosabb tanulsága: az angol társadalom köz­pontjában valóban az állampolgár áll, aki akar valamit, közösségi és egyéni céljai vannak. Az egész tár­sadalom berendezkedése olyan, hogy ezt a célt igyekszik a lehető legteljesebb módon támogatni, ki­szolgálni. Szinte megejtő, ahogy az ango­lok babusgatják a demokráciát, ahogy naponta tudatosítják, meny­nyire érzékeny és sérülékeny pro­duktum, amelyet igenis állandóan ápolgatni és javítgatni kell. Az angol parlamentbe turistacsoportokat is beengednek, amikor a Tisztelt Ház nem ülésezik. Az angolok nem hagynak semmit a véletlenre, a fiata­lokat gyerekkoruk ótaatörvények és a parlamentarizmus tiszteletére ne­velik. • • • A programnak megfelelően fut­ballmérkőzésen is részt vettünk. A választások előtt ugyanis a képvise­lőknek minden jelentősebb esemé­nyen jelen kell lennie, s a meccs ilyen a javából. Csak az érdekesség kedvéért: hideg időben negyedik osztályú, kevéssé jelentős mérkőzé­nak előnyei csakúgy, mint hátrányai. Sir Winston Churchillt (akinek kultu­sza még mindig óriási Angliában) szabadon idézve: a demokrácia a legrosszabb társadalmi berendez­kedési forma — az összes többi ed­dig ismertet leszámítva. • • • A képviselőcsoport becsületére legyen mondva: maximálisan ki­használtuk az időt. A konzultációkon számos kérdés elhangzott, a vála­szok őszinték voltak és pontosak, kritikusak és önkritikusak. Mindezt átjárta a legendás angol lezserség és a jellegzetes humor. A társada­lombiztosítás változásairól pl. Sir Al­lan Greengross úr, felsőházi tag, a rendszer parlamenti felügyelője adott elő. Mondókáját az alábbiak­kal kezdte: „Nem tudom, maguknál hogyan, de itt, Britanniában az a szokás, hogy az embereket olyan te­rületek vezetésével bízzák meg, amelyhez egyáltalán nem értenek. S mivel magam is a társada­lombiztosítás problémakörében va­gyok a legjáratlanabb, azt hiszem, az csak a legtermészetesebb, hogy ennek vezetését bízták rám." Utána magasan profi és igencsak BRITANNIA, BRITANNIA

Next

/
Thumbnails
Contents