Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-07 / 83. szám, kedd

Február 17-én tizenöten, valamennyien parlamenti képviselők érkeztünk Londonba. Akkor még nem sejtettük, hogy életünk egyik legkeményebb hete vár ránk; reggeltől estig feszes program, a különböző angol nyelvjárásokkal való birkózás — na és a rengeteg konzultálni- és tapasztalnivaló. Abban reménykedtem, hogy legalább a hazai problémákat otthon hagytuk. Az esti fogadáson az egyik KDM-es kolléga, elégedett arccal szopogatva whiskyjét, hozzám sodródik. Látod, mondja, nem hiába csináljuk azt a cirkuszt otthon, most már pontosan betartják az arányokat. Hatunkat hívtak meg az SZNT-bó'l, hatot a Cseh Nemzeti Tanácsból is. Tanulják csak meg, nem fogunk alárendelt szerepet játszani sehol! Másnap savanyú arccal jön. — Mi van — kérdezem. — Látod, már megint átvertek. Nézd meg a Szövetségi Gyűlés három képviselőjét —"int a fejével. — Mind a három cseh. • • • Mindjárt az első esti fogadáson magam is — akaratomon kívül — belekeveredtem a nemzetiségi témába. Nigel Formán úr, a Nagy-Britannia—Kelet-Európa Központ idős igazgatója megnézi a névkártyámat. — A Pál nem igazán szláv név, ugye? — kérdi hamiskás mosollyal. Szerencsém, hogy hallottam már Formán úrról, s tudom, tapasztalt diplomata, Kelet-Európa jó ismerője. — Nem — mondom — ez kissé nem szláv név. Elannyira, hogy egyértelműen magyar. Esti pohárköszöntó'jében Formán úr többnemzetiségű csoportról beszél. Körülnézek: a cseh és a szlovák kollégák arcán egyetértő elégedettség. • • • Amit egy hét alatt meg lehetett mutatni az angol társadalom működéséből, azt megmutattak. Az angol parlament alsóháza — ahol a jogalkotás folyik és a politikai döntések születnek — a nyári szünetet leszámítva állandóan ülésezik, ami heti négy napot jelent, hétfőtől csütörtökig. Pénteken és szombaton a képviselő egyéni választókörzetében dolgozik. Ezt is volt alkalmunk megtapasztalni: két napot mindannyian egy-egy képviselővel töltöttünk, az ő életét éltük. Én Birminghamban voltam az egyik cseh kollégával, Bruce George úr vendégeként, aki a parlament és a Munkáspárt külügyi szakembere, számos fontos információ tudora. Azon túl, hogy sokat eltanulhattunk tőle, nagyon meg is dolgoztatott. Nagy-Britanniában az idén áprilisban parlamenti választások lesznek, s a kampány már javában folyik. Mivel lényegében kétpártrendszerű demokrácia van, a győzelem a két nagy párt között dől majd el. Tizenhárom éve uralkodnak a konzervatívok, s bár Major miniszterelnök úr ma is rendkívül népszerű, a pártja, érdekes módon, már nem annyira. Mindkét nagy párt központjában is fogadtak minket. A kampányfőnökök itt is, ott is bizonyosak saját pártjuk győzelmében. Egyébként Angliában sokan iszonyatosan átélik a politikát, a politizálást — azok, akik benne vannak. A képviselőknek állandóan reflektorfényben kell lenniük, tekintettel a többségi választási rendszerre. Ennek köszönhetően Bruce George úr pénteki-szombati programja (és vele a miénk is) 12 órányi munkából tevődött össze (gyűléseken való részvétel, tárgyalás a rendőrségen, az ügyészségen, az adóhivatalban, találkozás a választókkal, futballmérkőzés stb.). A fentiek alapján merem állítani, hogy az angol képviselő elsősorban színész, ugyanakkor a legmagasabb szintű profi, s ezen túl szakosodik is. • • • Az angolok szinte vallásosan tisztelik a demokráciát, a parlamentet és a parlamentarizmust. Mindezek ellenére a parlamenti képviselők, valamint a második vonal politikusainak társadalmi presztízse eléggé alacsony. Kivételt csupán a kiugró politikusok képeznek, azonban ez sem általánosítható. Az angol társadalom kényesen vigyáz az egyensúlyokra, nem túlpolitizált. Az üzleti élet, az informatika, a független sajtó — további fontos pillérei az egészséges társadalmi életnek. Alkalmunk nyílt ellátogatni egynémely minisztériumba is. Szinte kínos hangsúlyokkal magyarázták, hogy ők mennyire függetlenek az egyes politikai pártoktól — az uralkodó párttól is — és az egyéb társadalmi áramlatoktól. Ok a munkahelyükön: szakemberek. Nem volt minden tanulságok nélküli az sem, hogyan készítik elő a konzervatív angol társadalom számára az egyes változásokat. A társadalom várható reakcióit először alaposan letesztelik, hatalmas felvilágosító kampányt szerveznek. A folyamat minden momentumában azt sugallja: a hivatal a köz érdekében van. sen négyezer néző(l), mintegy százötven rendőr és három parlamenti képviselő (angol, természetesen; két alsóházi tag, valamint a körzet képviselője az Európa Parlamentben) vett részt. George barátunk, angol alsóházi képviselő, ebben is profi: honnan, honnan nem, mindig előbukkant egy fotoriporter vagy a helyi TV kamerája, amely minden lehetséges és lehetetlen helyzetben megörökített minket — George úr választási kampányát szolgálva ezzel, természetesen. A meghívott vendégek számára a futball délután fél egykor kezdődött (a mérkőzés csak háromkor). Afogadáson az Európa Parlament-beli képviselő úrtitkára közénk ül, tízperces beszélgetés után felsóhajt: hiába, Britanniában nincs igazi demokrácia, s máris magyarázza az igazát. A többségi elven alapuló modellnek valóban vannak hátulütői; néhány szavazattöbbséggel győzhet a jelölt, s mindent visz alapon teljességgel háttérbe szoríthatja a vesztest. Elmondtuk a kollégának, hogy nálunk Havel elnök éppen ezt a modellt szorgalmazza. Ő élénken tiltakozik és az arányos képviseleti rendszer mellett érvel. Ismét csak rá kell jönnünk: olyan, hogy A DEMOKRÁCIA — nem létezik. Léteznek elképzelt modellek és az általánosan elfogadott elvek, s mindegyik útnak vanalapos előadás következett, amelyet az alábbi mondattal fejezett be: „Most pedig várom kérdéseiket, amelyekre igyekszem majd a lehető legkitérőbb válaszokat adni." Persze, ez is csak szellemeskedés volt a részéről. Többünket — honi aktualitás — a jogalkotás és a brit alkotmány kérdésköre érdekelt leginkább. A kollégák egy része, valószínűleg, nem olvasott utána a témának, nagyon meglepte őket, amikor azt a választ kaptuk: Britanniának nincs és a közeljövőben valószínűleg nem is lesz írott alkotmánya. Egyszerűen nincs szükség rá. Nagyon érdekesen él ez a kérdés a mindennapokban. Az alsóház üléseit a Speaker (Szóvivő, a mi fogalmaink szerint a ház elnöke) vezeti és irányítja, rizsporos parókával a fején, középkori ruhában. Előtte, ugyancsak korabeli öltözékben, három nagy tudású és tekintélyű alkotmányjogász ül. Amennyiben a Tisztelt Ház valamilyen alkotmányos problémához ér, a három jogász azon frissiben megtanácskozza a tennivalókat, döntésüket írásba foglalja a Tisztelt Ház, s attól kezdve az az elem jelenti a jogfolytonosságot. • • • A Munkáspárt központi irodájában a párt alelnöke, Kinnock úr első helyettese azzal fogadott bennünKIT FOG FEL A VÉDŐHÁLÓ? Mivel az utóbbi időben többféle nézet látott napvilágot a szociális védőháló részét képező támogatások odaítélésével kapcsolatban, Benkóczki Vendelintől, a Somorjai Körzeti Hivatal Szociális Ügyosztályának vezetőjétől megkérdeztük, milyen szempontok érvényesülnek e folyamatban. • A szociális rászorultság megítélésének kritériumait a Szlovák Nemzeti Tanács által elfogadott, 378/97 Tt. sz. rendelet tartalmazza. Hogyan folyik le egy ilyen ügy intézése? — A kérvényező elsőként becsületbeli nyilatkozatot tesz a bevételeiről. Természetesen mi is utánanézünk, hogy nem volt-e adóbevallása, illetve nincs-e vállalkozói engedélye. Ezután munkatársaink felmérik a család anyagi viszonyait. Ennek során megnézik, milyen körülmények közt él a kérvényező családja. Egyes híresztelésekkel ellentétben a törvény nem mondja ki, és még soha nem is történt meg, hogy azért utasítottunk volna el egy ilyen kérvényt, mert az illetőnek családi háza, használt autója, videója vagy színes televíziója van. A törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy nem lehet követelni a létszükségleti cikkek eladását, illetve bérbe adását. Ami a gépkocsit illeti, egy tavaly vásárolt több százezer koronás nyugati autó esetében viszont nem adhatunk szociális segélyt. Ezt eladva és v helyette mondjuk egy Favoritot vásárolva ugyanis a kérvényező hosszú időre megoldhatja szociális biztonságát. Semmiképpen nem tekintjük viszont hátránynak, ha valakinek van egy használt átlagautója. Kevésbé tolerálható, ha a kérvényezőnek a családi háza mellett mondjuk nagyobb értékű hétvégi háza is van. • Megtörtént már, hogy valakinek el kellett adnia valamilyen tulajdonát? — Erről nem rendelkezünk, mi legfeljebb elutasítjuk a szociális támogatásra beadott kérvényt. Tavaly például az egyik kérelmezőnek egy egyéves Opel Kadetje volt és a család bevétele a szociális rászorultság határán mozgott, ezért kérvényüket elutasítottuk. • Milyen egyéb tapasztalatok szűrhetők le a hivatal eddigi tevékenysége alapján? — Például az, hogy ha egy vállalkozónak komoly bevételei vannak, nem taktikus dolog csak a minimális betegbiztosítást fizetni. Tavaly is elutasítottunk egy ilyen bajba jutott kérvényt. • Hány ilyen ügyet intéztek el eddig, és milyen arányban utasítanak el kérvényeket? — Tavaly kevés ilyen esetünk volt, de az idén a somorjai körzetben március végéig több mint 640 ilyen kérvényt intéztünk. Ritkán történik meg, hogy elutasítjuk valamelyik kérvényt. Általában valóban rászorulók igénylik ezt a segélyt. • Az utóbbi időben egyre többet hallani arról, hogy az érvényes előírások túlságosan engedékenyek, mert a „lógósoknak" is biztonságot teremtenek. — Tapasztalataink szerint a ma érvényes előírások valóban nem motiválják az aszociális elemeket. Például egy négytagú családnak két 10—14 éves gyerekkel 5600 korona a létminimuma. Ha az anya munkanélküli és csak a férfi dolgozik, akkor 3500 koronás kereset mellett a többi juttatással együtt összbevételük 4600 korona. Ebben az esetben max. 1000 korona szociális segélyt kaphatnak, és ezt általában meg is kapják. Ha viszont a férfi sem dolgozik — és mondjuk nem is akar —, akár 4500 korona szociális segélyt is kaphatnak, tehát bevételük egyáltalán nem változik. •tikét, hogy ők „őfelsége, a lojális ellenzék". Ez a megnevezés ismét csak sok mindent elmond. A pártok természetesnek veszik, hogy az egyedüli legális lehetőség a megmérettetésre az általános választások. Itt a győztes mindent visz — a kormányzás lehetőségének előnyeit és majdnem minden terhét. Az ellenzék ezt elfogadja és számára soha fel nem merül a kormány megbuktatásának egyéb útja. Azt hiszem, ez annyira jellemző az angol gondolkodásra, hogy ott lehetetlen bármiféle belső diktatúra létrejötte. Az ellenzék a fenti meggondolásból következően lojális a kormányhoz — bár minden alkalmat megragad arra, hogy annak politikáját kritizálja és támadja. A parlamentben is szinte ölre mennek, a szócsaták hevessége már-már ijesztő. Mindez azonban csak játék, az angol demokrácia egyik jellegzetessége és bizonyítéka. CSÁKYPÁL (Szilvásy Erzsébet felvétele) A TOWERI-HÍD Talán ez volt a hét legsúlyosabb tanulsága: az angol társadalom központjában valóban az állampolgár áll, aki akar valamit, közösségi és egyéni céljai vannak. Az egész társadalom berendezkedése olyan, hogy ezt a célt igyekszik a lehető legteljesebb módon támogatni, kiszolgálni. Szinte megejtő, ahogy az angolok babusgatják a demokráciát, ahogy naponta tudatosítják, menynyire érzékeny és sérülékeny produktum, amelyet igenis állandóan ápolgatni és javítgatni kell. Az angol parlamentbe turistacsoportokat is beengednek, amikor a Tisztelt Ház nem ülésezik. Az angolok nem hagynak semmit a véletlenre, a fiatalokat gyerekkoruk ótaatörvények és a parlamentarizmus tiszteletére nevelik. • • • A programnak megfelelően futballmérkőzésen is részt vettünk. A választások előtt ugyanis a képviselőknek minden jelentősebb eseményen jelen kell lennie, s a meccs ilyen a javából. Csak az érdekesség kedvéért: hideg időben negyedik osztályú, kevéssé jelentős mérkőzénak előnyei csakúgy, mint hátrányai. Sir Winston Churchillt (akinek kultusza még mindig óriási Angliában) szabadon idézve: a demokrácia a legrosszabb társadalmi berendezkedési forma — az összes többi eddig ismertet leszámítva. • • • A képviselőcsoport becsületére legyen mondva: maximálisan kihasználtuk az időt. A konzultációkon számos kérdés elhangzott, a válaszok őszinték voltak és pontosak, kritikusak és önkritikusak. Mindezt átjárta a legendás angol lezserség és a jellegzetes humor. A társadalombiztosítás változásairól pl. Sir Allan Greengross úr, felsőházi tag, a rendszer parlamenti felügyelője adott elő. Mondókáját az alábbiakkal kezdte: „Nem tudom, maguknál hogyan, de itt, Britanniában az a szokás, hogy az embereket olyan területek vezetésével bízzák meg, amelyhez egyáltalán nem értenek. S mivel magam is a társadalombiztosítás problémakörében vagyok a legjáratlanabb, azt hiszem, az csak a legtermészetesebb, hogy ennek vezetését bízták rám." Utána magasan profi és igencsak BRITANNIA, BRITANNIA