Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-07 / 83. szám, kedd

HÍREK - VELEMENYEK . ÚJSZÓM 1992. ÁPRILIS 7. SZÉGYEN AZ EGÉSZ ORSZÁGRA NEZVE... SZÉLSŐJOBBOLDALI ELŐRETÖRÉS KÉT NÉMET TARTOMÁNYBAN Schlezwig-Holsteinben és Baden­Württembergben, e két német tartomány­ban a vasárnapi választásokon jelentős mennyiségű szavazatot vesztettek a ha­gyományos politikai pártok, ugyanakkor előretört a szélsőjobboldal. Népszerűsé­gük csökkenése ellenére Schlezwig-Hol­steinben a szociáldemokratáknak sikerült megőrizniük abszolút többségüket, ezzel szemben Baden-Württenbergben az ed­dig kormányzó kereszténydemokratákat megfosztották parlamenti többségüktől, s így koalíciós partnert kell keresniük. Mindenekelőtt a rendezetlen összné­met problémák, a növekvő menekültára­dat és az egyesített államra fordított ki­adások körüli viták okozták, hogy a fő politikai erők szavazótáborából sokan át­pártoltak a jobboldali radikálisokhoz, előnyben részesítették a szélsőjobboldal „rendezési" javaslatait. A stuttgarti parla­mentbe a megszerzett szavazatok 11 százaléka juttatta be a republikánusokat, Kielben pedig a Német Nemzeti Unió (DVU) tagjai a szavazatok 6,2 százaléká­val kerültek be a helyi parlamentbe. Eddig azonban még senki sem tanúsított érdek­lődést a velük való együttműködés iránt. Schlezwig-Holsteinben Björn Eng­holm, kormányfő szociáldemokrata pártja a 89 mandátumból 45-öt szerzett meg magának és ez lehetővé teszi, hogy az SPD egyedül alakítson kormányt. Báden­Württenbergben tárgyalni kell a koalíció összetételéről, mert az eddig kormányzó CDU, Erwin Teufellei az élen a szavaza­tok 39 százalékával nem alakíthat maga kormányt. Ám a liberálisokkal (FDP) való szövetség sem lesz elegendő, így nincs kizárva a „nagykoalíció" az SPD-vel. A hagyományos pártok képviselőit ag­godalommal tölti el a jobboldali radikáli­sok előretörése. Például Otto Lambs­dorff, az FDP elnöke azt hangsúlyozta, hogy a két tartomány választási eredmé­nyei árnyékot vetnek az egyesítés utáni Németországra. PUSZTÍTÁS SZÁMOS NAGYKÖVETSÉGEN IRÁN IRAKI TERÜLETEKET BOMBÁZOTT A teheráni rezsim elismerte, hogy va­sárnap Irak területén bombázta az iráni ellenzék pozícióit. Tiltakozásul a légitá­madás ellen az iráni ellenzéki emigráció már vasárnap több helyütt megtámadta az iráni nagykövetségeket. Ez történt Bonnban, Párizsban, Hágában, London­ban és Bernben. Bonnban vagy 40 iráni ellenzéki 2 órára elfoglalta a nagykövet­ség épületét, tönkretették a berendezést, az ablakon dobálták ki a bútorokat. A rendőrök megütköztek a támadókkal, mindkét oldalon többen könnyebb sérülé­seket szenvedtek. Hágában az épületfog­lalók 20 perc alatt 100 ezer dolláros kárt okoztak. A rendőri beavatkozás során egy támadó súlyosabban megsebesült, 35 személyt letartóztattak. Párizsban több mint 20 iráni emigráns került börtönbe. Bernben is - rendőrségi adatok szerint - több tizezer svájci frank kár keletkezett a nagykövetség épületében. A teheráni rezsim ellenfelei vasárnap egy rövid időre elfoglalták az ország ENSZ-misszióját is, melynek egyik munkatársát túszulejtették. A rendőrség letartóztatott öt tüntetőt és kiszabadította a diplomatát. Tegnap kb. 30 személy Ottawában támadta meg a nagykövetséget és megsebesítette a nagykövetet. Itt is tönkretették a beren­dezést, s a rendőrség a támadók többsé­gét letartóztatta. A diplomáciai misszók elleni támadáso­kért a Népi Mudzsahidek nevű ellenzéki szervezet vállalta a felelősséget. Ennek a csoportnak a bázisait érte iraki területen a vasárnapi légitámadás. A mudzsahidek tegnap a Canberrái iráni nagykövetséget is megtámadták, berendezését összetör­ték és megsebesítettek három diplomatát. Az ausztrál állami televízió munkatársait nyilvánvalóan tájékoztatták a tervezett in­cidensről, mivel az egész támadást film­szalagra vették. i Teherán tegnap felszólította a bagdadi vezetést, hogy szüntesse be az ellenzéki Népi Mudzsahidek támogatását. A kül­ügyminisztérium szóvivője azt követelte Bagdadtól, hogy vessen véget az iraki területről Irán ellen indított terrortámadá­soknak. ELNÖKI PUCCS PERUBAN Alberto Fujimori perui elnök a néphez intézett vasárnapi televíziós beszédében tájékoztatott a kongresszus két kamarájának feloszlatásáról, ami megfigyelők szerint gyakorlatilag egyenlő az alkotmányos szabadságjogok megszüntetésével. Az AFP hírügynökség szerint a perui elnök erőszakos puccsot hajtott végre. A hadsereg és a polgári rendőrség legfelsőbb képviselői nyilatkozatban hangsúlyoz­ták, hogy teljes mértékben támogatják Fujimori elnök intézkedéseit. Épp a hadsereg támogatása ösztönözhette az államfőt e lépésre, amelynek véget kellene vetnie a parlamentben dúló hábcrúnak és a belső ellenzék növekvő befolyásának. A puccsról terjesztett híreket alátámasztja az a hír is, hogy a perui hadsereg egységei elfoglalták állásaikat az elnöki palota, a parlament és más stratégiai fontosságú épületek előtt. Limában katonai és rendőri kocsik járőröznek. NEHEZ NAPOK VÁRNAK AZ OROSZ ELNÖKRE (Folytatás az 1. oldalról) zsimre, semmint parlamenti demokráciá­ra van szüksége. Már a kongresszusi tanácskozás első két órája megmutatta, hogy a küldöttek két csoportra szakadtak, az egyesített ellenzékre és a kormánypártiakra. A sza­vazások azt mutatták, hogy a Jelcin­pártiak az erósebbek, mégpedig 5:4 arányban. Az egész délelőtti ülés az ügyrendi kérdések megvitatásával telt el, s Jelcin híveinek egyelőre sikerült visszautasítani az ellenzék javaslatainak többségét. A napirend feletti vitában kormányellenes politikai nyilatkozatok sora hangzott el, s Ruszlán Haszbulatovnak csak üggyel­bajjal sikerült rendet tartania. Jelcinék két fontos győzelmet arattak: a teremben je­lenlévő 902 küldött közül 462 szavazattal 381 ellenében elutasították annak a kér­désnek a megvitatását, hogy alkotmá­nyos volt-e a Független Államok Közös­ségének a létrehozása, s hogy ez a dön­tés összhangban áll-e a Szovjetunió megőrzéséről tavaly lezajlott népszava­zás eredményeivel. Kicsit gyengébb eredménnyel, de szintén a kormánypárti­ak győzelmével zárult a szavazás arról, hogy megvitassák-e a kormánnyal szem­beni bizalmatlansági indítványt. 447 kül­dött elutasította, míg 412 támogatta a ja­vaslatot. Vagyis egyelőre működik az a „reformkoalíció", melynek együttműkö­déséről Jelcin csapatával az orosz parla­ment épületében vasárnap parafálták a jegyzökönyvet. A koalíció tagja lett töb­bek között a Demokratikus Oroszország, a Radikális Demokraták, a Pártonkívüliek, a Szabad Oroszország is. Az egyesített ellenzék ugyancsak va­sárnap alakította ki irányvonalát a kong­resszusra. A Rosszija, Oroszország kom­munistái, Otcsizna és az Agrárszövetség képviselői frakciói úgy döntöttek, követel­ni fogják az elnöki jogkör megszüntetését és a kormány lemondását. Ugyancsak ellenzik bárminemű új alkotmány elfoga­dását. A napirend feletti vitában az ellenzék, mint már emiitettük, nem tudta keresztül­vinni akaratát, de azt a küldöttek elérték, hogy a gazdasági reform eredményeiről szóló beszámolót a kormány terveivel ellentétben ne Jegor Gajdar első minisz­terelnök-helyettes terjessze elő, hanem kormányfői minőségében személyesen Borisz Jelcin. A kérdés körüli vitában Jelcin azt mondta, szándékában állt a kongresszuson beszédet mondani a po­litikai és gazdasági kérdések egész komplexumáról, de csak Gajdar beszá­molója után. Szergej Filatov, a parlament alelnöke az orosz televíziónak adott nyilatkozatá­ban azt mondta, a szavazás ilyen ered­ménye nem meglepő, mivel a parlament elnöksége is azon a véleményen volt, hogy a fóbeszámolót Jelcin tartsa meg, s az egyes tézisekről és konkrét kérdé­sekről mondjanak csak beszédet kormá­nyának tagjai. A döntés mögött nyilvánva­ló a küldötteknek az a törekvése is, hogy rá akarják kényszeríteni az elnököt: egyértelműen vállalja kormányfői kötele­zettségeit, s ne lépjen fel valamiféle kor­mány felett álló személyként. Egyébként a délelőtti ülésen nemcsak Jelcin úszott meg egy bizalmi szavazást, hanem a tanácskozást irányító Haszbula­tov parlamenti elnök is. Két küldött ter­jesztette eló bizalmatlansági indítványát, de a 902 küldött közül csak 115 támo­gatta. JAPÁN-KÍNAI CSÚCSTALÁLKOZÓ ÁLLÍTÓLAG EGYSEGES A Csiang Cö-min, a Kínai KP KB főtitká­ra tegnap ötnapos látogatásra Japánba utazott. O a legfelsőbb kínai vezető, aki látogatást tesz Japánban ebben az év­ben, amikor a két ország kapcsolatai normalizálásának 20. évfordulójára emlé­keznek. Kína azt szeretné, ha a japán császár pekingi látogatása koronázná az ünnepségeket. A főtitkár épp ezt a kér­dést próbálja majd tisztázni a japán veze­tőkkel folytatott tárgyalásokon. A kínai-japán kapcsolatok 1972, ám főleg 1978 óta lényegében sikeresen fej­lődnek, de még mindig nem mentesültek a múlt terheitől. Árnyékot vet a kapcsola­tokra Kína 15 évig tartó japán megszállá­sa, az idősebb generáció japánellenes érzése még mindig erős. A tokiói kormány ezért attól tart, hogy Akihito császár kínai látogatása során esetleg japánellenes tüntetésekre kerülne sor. Az utóbbi hónapokban tett kínai politi­kai lépések erősitik Tokióban azt a meg­PEKINGI PARTVEZETES győződést, hogy Peking a múlt terheit próbálja kihasználni a nagyobb gazdasági támogatás megszerzésére. Elsősorban a háborús kártérítésekről van szó. Az 1972-ben aláírt dokumentumban ugyan a kínai kormány lemondott a megszálló japán hadsereg által 1931 és 1945 között okozott károk megtérítéséről, s ezt a Csiang Cö-min is megerősítette néhány nappal ezelőtt adott interjújában, azonban nem zárta ki, hogy valakik „magánúton" próbálnak majd érvényt szerezni jo­gaiknak. Tokiói látogatás előtt a kínai pártfőtitkár sajtóértekezletet tartott Pekingben és cá­folta, hogy a vezetésben hatalmi harc folyna. Mint mondotta, a 14 tagú politikai bizottság egységes állásfoglalása az, hogy szükség van a gyors gazdasági reformra és a nyitásra a világ felé. Hozzá­fűzte: nincs szükség tehát arra, hogy változás történjen a bizottság összetéte­lében. KATONA, PÉNZ ES TRÓJAI FALÓ T öbb résztvevő is történelminek minösitette a NATO-államok és a volt varsói szerződésbeli országok (beleértve a szovjet utódállamokat is) védelmi minisztereinek múlt heti brüsszeli értekezletét. Hiszen soha, sem háborús, sem békeidőben nem volt még példa arra, hogy 32 ország legfelsőbb katonai vezetői egyszerre találkoztak volna. Ez volt a nyitány, amelyet remélhetőleg több ilyen katonai csúcs is követ majd. Civilek számára nehéz felmérni, milyen jelentősége van annak a segítségnek, amelyet a NATO a közép-kelet­európai államoknak felajánlott, olyan területeken, mint a hadseregek demokratikus elvek alapján történő át­szervezése, a kiképzés, a haditechnika színvonala, összetétele, alkalmazásának formái és így tovább. De a további részletezés helyett csak két dolgot említenék, amelyeken érdemes elgondolkodni. A hazán­kat képviselő Lubos Dobrovsky, a szövetségi kormány védelmi minisztere azt mondta, a visegrádi hármak itt is összehangoltan léptek lel, érzékeltetve, hogy a volt keleti tömb országai közül Csehszlovákia, Lengyel­ország és Magyarország a demokratizálás útján jóval előbbre tart a többieknél. Ezt a nyilvánvaló tényt a Nyu­gaton senki sem vitatja, de félő, hogy Keletről viszont erősödni fog a hármak elleni rágalomhadjárat. Persze, nem az egész Keletre jellemző a sértődöttség és félté­kenység kiváltotta kampány, inkább csak a Balkán felöl fújdogálnak ilyen szelek. Hiszen például már Ukrajna is jelezte, hogy szívesen csatlakozna a visegrádi hármak­hoz, s mikor azt mondták neki, a hármak bővülése nem időszerű, de nagyon szívesen együttműködnek vele a legkülönfélébb területeken, számos közös program megvalósításában, nem erőltette tovább a dolgot. Ro­mániában viszont már nem tudták lenyelni, hogy kosarat kaptak. A bukaresti sajtó Visegrád óta nem vette le a napirendről a piszkálódást. A hármak közelmúltban megtartott katonai csúcsértekezletükön hiába hangsú­lyozták, hogy együttmúködésük senki ellen sem irányul és eszük ágában sincs valamilyen új katonai tömörülés­nek a létrehozása, a Dimineatsa román napilap egy rendkívül rosszindulatú cikket jelentetett meg. Azt írta, a három ország védelmi minisztere „az összeegyeztet­hetetlen!I akarta összeegyeztetni és ez a PAKTUM(I) nem más, mint a magyar irredentizmus trójai falova". ,,Dobrovsky, a jó katona, Svejk hadseregének a ve­zetője a március hatodikai budapesti tárgyalásokon nem tudatosította, hogy geopolitikai szempontból Csehszlo­vákiának nincsenek közös érdekei Magyarországgal és lényegében Lengyelországgal sem... Azt képzeli-e Ha­vel elnök, hogy a magyarok a segítségére fognak sietni, ha egy idő múlva a szudétanémetek a Bundeswehr harckocsidandárjainak az élén megkísérlik visszafoglal­ni a területüket?... A visegrádi hármakat a NATO sem veszi védőszárnyai alá, mert varsói szerződésbeli tagsá­guk úgy megbélyegzi őket, mint az AIDS." Gondolom, ehhez az idézethez nem kell kommentárt fúzní. Jól érzékelteti, hogy térségünkben milyen látható és a mély­ben meghúzódó feszültségekkel kell számolni. Ehhez a témához kapcsolódik a másik említésre méltó probléma. A harminckét védelmi miniszter Brüsz­szelben úgy vélte, a nyári Helsinki 2 csúcskonferenciáig érvényt kell szerezni az 1990 novemberében Párizsban aláírt hagyományos leszerelési szerződésnek. Ezt akkor a NATO és a Varsói Szerződés országai kötötték meg. Az aggodalmakat nem az okozza, hogy a VSZ azóta megszűnt, hanem az ezzel járó zűrzavar. Nemhiába hangsúlyozta Wömer NATO-fótitkár, hogy a kelet-nyu­gati katonai együttműködés az európai stabilitást szol­gálja és kulcsfontosságú a fegyveres erök ellenőrzése a most folyó változások időszakában. A legrosszabb a helyzet a szovjet utódállamokban. Egyelőre semmi sem tisztázott, nem tudni, hány katona, mennyi és milyen fegyverzet tartozik a közös haderőbe, milyen önálló hadseregeket építenek ki az egyes tagországok. A volt Szovjetunió területén rengeteg fegyver került illetéktelen kezekbe, lassan könnyebb a piacon géppisz­tolyt venni, mint kenyeret. És azt sem tudja senki megmondani, mennyi és milyen erót képviselő félkatonai alakulatok vannak ebben a térségben. Tehát a mostani helyzetet úgy lehel a legtömörebben jellemezni, hogy a veszélyforrások igen nagyok és ezek a katonai kérdések nem választhatók el a tágabb, politikai összefüggésektől. Különösen érvényes ez most, amikor Bush nagyszabású programot dolgozott ki a szovjet utódállamok, s főleg Oroszország megsegíté­sére. Közben hitegetnek bennünket, hogy mi sem mara­dunk ki belőle, de jó lenne már a gyakorlatban is látni, például, az úgynevezett háromszög-tranzakció eredmé­nyeit (az utódállamok a nyugati segélyekből fizetnének a visegrádi hármak termékeiért). Nem a féltékenység vagy irigység mondatja ezt az emberrel, de tanulságos e témával kapcsolatban idézni Henry Kissinger múlt heti cikkét, amelyben megállapítja: „Sokan új Marshall­ten/et emlegetnek, de elfelejtik, hogy a háború után ez a segély olyan országokban járt sikerrel, ahol a demok­ratikus kormányzás mellett hatékony hivatalnoki kar és tapasztalt menedzseri gárda állt rendelkezésre. Viszont az egykori Szovjetunió ezen kritériumok egyikének sem felel meg." Tehát egyéb területekre is érvényes az, amit a konfe­rencia után Dobrovsky miniszter a katonai dolgokra értve mondott: „A sokrétű, sok színű kelet-európai országcsoporton belül gondosan differenciálni kell a jö­vőben, különbséget téve az egyes államok között a sta­bilitás és a demokratikus értékek érvényesülése sze­rint". «I ugyanis a Nyugat megint egy kalap alá lld venné az egész keleti tömböt, úgy, mint a szocializmus korszakában, azzal csak további feszültségeket gerjesztene. MALINÁK ISTVÁN KACSA? A Szlovák Nemzeti Tanács az el nem kötelezett országok mozgalmának teljes megértését és segítségét várja Szlovákia önrendelkezésének elismerése során. A belgrádi Borba című napilap szerint a szlovák parlament képviselői ilyen felhí­vást terjesztettek az el nem kötelezettek konferenciáját előkészítő jugoszláv fórum elé. „A pozsonyi vendégek tájékoztattak róla - írta rövid jelentésében a Borba -, hogy a függetlenségért harcoló európai nemzetek és országok szövetsége hama­rosan hasonló segélykéréssel fordul az el nem kötelezettek konferenciájához". A lap azonban nem közölte, milyen po­zsonyi vendégekről volt szó, mikor láto­gattak Belgrádba és kikkel találkoztak. Az említett szövetség alapító tagja lesz állító­lag Szlovákia, Skócia, Észak-Írország, Katalónia, Baszkföld, Korzika, Bretagne, Dél-Tirol, Szicília, valamint az Európai­balkáni Iszlám Társaság, amely a Gö­rögországban és a Bulgáriában élő mu­zulmánokat tömöríti. ELHUNYT ISAAC ASIMOV New Yorkban tegnap 72 éves korában elhunyt Isaac Asimov, a tudományos­fantasztikus irodalom egyik legnagyobb egyénisége. Fivére tájékoztatása szerint szívelégtelenség okozta halálát. Asimov fehérorosz szüleivel 1923-ban vándorolt ki az Egyesült Államokba. Leg­ismertebb müvei: Kavics az égen, Én, a robot, A csillagok, mint a por, A halha­tatlanság halála. NÉHÁNY SORBAN O—öulban megerősítették a már la­Opunkban is közölt hírt, hogy Vác­lav Havel köztársasági elnök április 26-a és 28-a között Ro Te Vu elnök meghívá­sára látogatást tesz Dél-Koreában. Havel az első csehszlovák elnök, aki a Koreai Köztársaságba utazik. Ro Te Vu államfő­vel tárgyalásokat folytat majd a baráti kapcsolatok és az együttműködés to­vábbfejlesztéséről, megállapodásokat ír alá a kettős adózás megszüntetéséről, valamint a két ország közötti beruházások növeléséről. Látogatást tesz több ipari központban, s találkozik a kereskedelmi és politikai körök képviselőivel is - tájé­koztatott Szöulban az elnöki szóvivő. G eorge Bush, az Egyesült Államok jelenlegi elnöke és Bili Clinton ar­kansasi kormányzó a vasárnapi Puerto Rico-i előválasztásokon fölényes győzel­met arattak pártbeli riválisaik fölött. A Re­publikánus Párt színeiben versengő Bush a szavazatok 99 százalékát szerezte meg, míg ellenfele Patrick Buchanan csak egy százalékot kapott. Bili Clinton a de­mokraták közötti versenyben a szavaza­tok 96 százalékát kapta, riválisa, Jerry Brown volt kaliforniai kormányzó csak két százalékot szerzett. A merikai vállalatok több mint egymil­liárd dollárt ruháztak be Magyaror­szágon. Ez derült ki az Amerikai Fejlesz­tési Ügynökség (USAID) tanulmányából, amelyről az MTI tájékoztatott. A legna­gyobb amerikai beruházók közé tartozik a General Motors (GM), amely 260 millió dollárt fektetett be a szentgotthárdi GM-Opel üzembe. A General Electric (GE) ,150 milliót ruházott be GE-Tungs­ram közös vállalatba. Ugyancsak a nagyberuházók közé tartozik a Beacon Companies (150 millió), a Ford (90 millió) és a Sara Lee (80 millió). A tanulmány szerint a magyar-amerikai kereskedelmi forgalom a múlt évben elérte a 600 millió dollárt. F ranciaországban a vállalkozók 68 százaléka üdvözli Pierre Bérégo­voy kinevezését a kormány élére, ám a gazdasági szakértők 87 százaléka még­is úgy véli, hogy az új miniszterelnöknek a jövő évben esedékes parlamenti válasz­tásokig nem sikerül csökkentenie a mun­kanélküliséget. Ez derült ki az IPSOS intézet által végrehajtott közvéle­mény-kutatás eredményeiből, melyeket tegnap tett közzé a Les Echos című napilap. A válaszadók 58 százaléka sze­rint idén nem várható a francia gazdaság fellendülése, s ezért a munkaadók 57 százalékának nem is áll szándékában újabb alkalmazottakat felvenni. I dén a Dél-afrikai Köztársaságban vá­lasztják meg a világ szépét. Ez azért érdekes, mert Dé|-Afrika a múltban az apartheid miatt nem küldhette el képvise­lőjét a Miss World versenyekre. Az ünne­pélyes finálét egyébként a Bophuthatswa­na néger bantusztánban levő pazar üdü­lőhelyen, Sun Cityben rendezik meg. H oustonban, 34 éves korában leuké­miában elhunyt Ulises Hermosa bo­líviai zenész, aki a La Lambada számmal szerzett hímevet - közölték bolíviai hír­közlő eszközök. Hermosa, a Los Jarkas folklóregyüttes megalapítója 1989-ben egymillió dollárra beperelte a francia pro­ducereket, akik „ellopták" a lambada dal­lamát. Az összeget a szegény gyerekek megsegítésére fordította.

Next

/
Thumbnails
Contents