Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-01 / 78. szám, szerda

VÉLEMENYEK lóISZQm 1992. ÁPRILIS 1 A SZLOVÁK BELÜGYMINISZTER VÁLASZA AGÁRDY GÁBOR INTERPELLÁCIÓJÁRA Tisztelt képviselő úr! A Szlovák Nemzeti Tanács 22. ülésén felvetett interpellációjára a következőket válaszolom: A nevek anyakönyvezését a CSSZSZK-ban az anyakönyvi törvény végrehajtására kiadott 22/1977. Tt. számú rendelet 40. §-a szabályozza. A fent emiitett jogi szabályozás megállapítja, hogy az anyakönyvbe csak egy keresztnevet lehet bevezetni és az anyakönyvbe nem lehet bejegyezni elferdített, becézett vagy familiáris keresztnevet. 1970. december 28-án lett kibocsátva a VVS/3-1221/1970 szám alatt, az 1952. évi anyakönyvi kézikönyvben közölt személynevek lajstromának kiegészítése. Az emiitett személynévlajstromot pótolta az új VVS/3-161/1979 számú jegyzék, amelyet a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma a Szlovák Tudományos Akadémia Ľudovít Štúr Nyelvintézetével együttműködésben készített el. Az emiitett névlajstromok az egyes nevek helyesírásilag helyes alakjait tartalmazták és abból a célból lettek kiadva, hogy a személynevek anyakönyvezésénél az anyakönyvek alkalmazottai segédeszközként használják azokat. Tekintettel arra, hogy a név, mint elnevezés azok közé a társadalmi és nyelvi kategóriák közé tartozik, amelyek folytonosan fejlődnek, az elkészített névlajstromokat bizonyos időszakonként (három-négy évenként) időszerüsítik, illetve kiegészítik azokkal a nevekkel, amelyek iránt az adott értékelt időszakban a legnagyobb érdeklődés mutatkozott. Pillanatnyilag a fent emiitett kiadvány III. átdolgozott és kiegészített változata van a nyomdában. A fent említett alapelvek szerint a neveket az anyakönyvekbe a szlovák helyesírás, esetleg a cseh helyesírás szabályaival összhangban vezetik be, tehát nem idegen helyesírással. A név idegen heiyesírásü anyakönyvezése az eddigi gyakorlatban csak ott fordult elő kivételesen, ahol az anyakönyvvezető nem tartotta meg a fent emiitett alapelveket. Az ilyen eljárásnak a gyakorlatban történő érvényesítésénél a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma a fent idézett rendelet 32. §-ából is kiindult, amely szerint az összes anyakönyvi kivonatot szlovák vagy cseh nyelven állítják ki azokban az esetekben is, amikor az anyakönyveket más nyelven vezették (1945-ig magyarul vagy németül). A neveket szlovák vagy cseh nyelvre lefordítják, amennyiben lefordithatóak (például Rezső-Rudolf, Győző-Viktor, HansJán). Tekintettel a fent említet tényekre, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács 428/1990. Tt. számú, hivatalos nyelvről szóló törvényére, amely megállapítja, hogy a közokiratokat (ilyenek az anyakönyvi kivonatok is) a hivatalos nyelven állítják ki, az anyakönyvvezetők tiszteletben tartva a fent idézett rendelkezéseket, az anyakönyvezést idegen helyesírással nem végzik el, mégpedig abban az esetben sem, ha azt az állampolgárok kérvényezik (például a Krisztina név anyakönyvezését a Kristína helyett, vagy a Károly név anyakönyvezését a Karol helyett). 1983-ban jelent meg a ,,Meno pre naše dieťa" kiadvány (a szerzői M. Majtán és M. Považan, az SZTA Štúr Nyelvintézetének munkatársai), amely az anyakönyvek alkalmazottai számára segédeszközként szolgál a nevek anyakönyvezésénél. Tájékoztatása kedvéért megemlítem, hogy amennyiben a szülők olyan idegen név anyakönyvezését kérik, amely az említett kiadványban nem szerepel, az ilyen név anyakönyvezését abban az alakban végzik el, amelyet a szülők kérelmére az SZTA Štúr Nyelvintézete állapit meg úgy, hogy az megfeleljen a szlovák helyesírás szabályainak. A név idegen helyesírással történő anyakönyvezésének lehetősége nem a csehszlovák állampolgárságú, de más nemzetiségű, hanem a idegen állampolgárságú szülők gyermekeire vonatkozik. Befejezésként megjegyzem, hogy nemcsak nálunk, de más országokban is a nevek megválasztását úgy irányítják, hogy a nyelvi és társadalmi normát megtartsák. Tisztelettel: Ladislav Pittner s. k. Pozsony 1992. március 18. C. p.: KM-995/1992 GYULA, MÉGSEM VAGY GYULA... ...mondom tegnap kaján vigyorral rovatvezetőmnek, s elé teszem Pittner belügyminiszter úr válaszlevelét a képviselői interpellációra. Gyula ugyanis két évvel ezelőtt fogta magát, elballagott a Hivatalba, s minden hivatalos okmányán átíratta a nevét Júliusról Gyulára. Végre: Gyula, sóhajtott fel, s kanyarított egy cikket arról, hogy íme, végre elővehetjük a becsületes nevünket, állam bácsi keblére öleli mostohagyermekeit. Mert az időknek szele van. Most már Istvánok, Józsefek, Károlyok lehetünk, hittük, ha már vagyunk oly megátalkodottak, hogy igényt tartsunk a keresztségben kapott becsületes nevünkre. Minő balga hiszékenység! Az idő szele tényleg másképp kezdett fújdogálni, ám egyre világosabban kiderül, hogy ez a szél szereti a kontinuitást, azaz a folyamatosságot. Az 1952-es névjegyzék, amely megengedte a magyar nevek használatát, s amelyet 1970-ben tökéletesítettek, most új korrekcióra szorul, mivelhogy az ember neve „olyan társadalmi és nyelvi kategória, amely állandóan fejlődik". Ennek megfelelően elértük a fejlődésnek azt a fokát, amelyen már nincs Gyula, csak Július, esetleg Ďula. Nincs ezen semmi csodálkoznivaló egy olyan országban, amely újra vissza akar találni a keresztényi értékekhez. Ki lett hát osztva a kisebbségnek a keresztényi alázat, amelyet a többség keresztényi türelemmel visel. Namármost, Gyulám, mi szeretnél lenni: Július avagy Ďula? Mert Pittner úr, a demokrácia bajnoka azt állítja, hogy a Gyula idegen elem, szlovákul írandó: dulásítaní kell azt a fránya fejlődőben lévő nevet. Most képzeld el, Júliusom, ha még egyszer szülatnél, s elvinnének a templomba, a papnak elébb a nyelvtörvényt kellene felmondania, csak aztán preckelhetné fejedre a szentelt vizet. Csak egyet nem értek. Hogyan lehet az, hogy Pittner urat cseppet sem zavarta, amikor egy horda faltörő kossal forgatta ki helyéből a parlament kapuját, s az sem ejtette gondolkodóba, amikor az ország elnökét rohamozták meg a szabadságtól megrészegült lelkek? S vajon miképpen erősíti a demokráciát a bősi förmedvény felépítése? Persze, tudom én, Pittner úr jó hazafi, és tudja, honnan fúj a szél: fejét feltartva beleszagol az idők szelébe, pök egy laposat, s azt mondja, papíron kell termelni a jóféle szlovák neveket, ha már nemzetállam kíván lenni ez a keresztényi nép. A Rezső ezentúl legyen Rudolf, a Győző Viktor. Pittner úr tudja, közelegnek a választások, s addig is jő hazafinak kell lenni, hogy újra kaphasson lapokat, s valami jóféle székhez jusson július után is. Azért ne keseregjünk, Ďulám, mert hitem szerint csak kétféle törvény létezik: jó és rossz, s vannak helyzetek (legalábbis mifelénk), amikor maga a belügyminiszter rendelkezik a törvénytelenségről. Ergo, van a világon állampolgári engedetlenség is. Ha például néhány ezer magyar szülő úgy gondolja, hogy nem fogadja el a „fejlődőképes" neveket, s nem ad nevet a csemetéjének, összedől a Hivatal. Vagy teszem azt, külföldi állampolgárságért folyamodik a csecsszopók védelmében (ha már születésük pillanatában jogaikba gázolnak), magyarázhatják a pittner urak a világnak, honnan fúj az idők szele. KÖVESDI KÁROLY TÖRVÉNYSZEGÉS MINISZTERI ÁLDÁSSAL L

adislav Pittner szlovák belügyminiszter - aki nemrégiben a községnévtáblák átfestése kapcsán azzal a meglepő kijelentéssel állt elő, hogy az alkotmánylevél rendelkezése laikus -, ismét felrúgta az alkotmányt, meg egynéhány más jogszabályt is, Agárdy Gábor interpellációjára adott válaszával. Őszintén szólva nem érdekelnek a belügyminisztériumi belső utasítások, lajstromok, amelyekre Pittner úr hivatkozik. Neki is tudnia kellene, hogy azokkal állampolgárokat nem kötelezhet, állampolgárokkal szemben azokra nem hivatkozhat. Sőt, az általa említett 22/1977. Tt. számú szövetségi belügyminisztériumi rendelet sem jogosítja fel öt ilyen hivatkozásokra. Páratlan csúsztatás a nyelvtörvényre és a közokiratokra való hivatkozás is. A törvény elrendeli ugyan, hogy közokiratot hivatalos nyelven adják ki, de ez nem jelenti, hogy a közokirat minden egyes szava csak hivatalos nyelven szerepelhet. Salzburgot címként nem írhatják át „Slaný hrad"-ra. A nyelvtörvény nem rendelkezik arról sem, hogy a Schwarz nevet csak Čierny-ként, a Steinert Kamenistýként, a Smith nevet pedig Kováéként kellene bejegyezni a közokiratokba. Mert ha ez így lenne, a belügyminiszternek is vállalnia kellene a Šachtovník, vagy Štôlnik nevet, és nekem persze a Čiernyt. Nyilvánvaló tehát, hogy az okiratokban a neveket az érintett személyek kifejezett hozzájárulása nélkül nem lehet szlovákra fordítani, szlovák helyesírással írni. A névhasználat kérdésében a törvény még csak a szlovák helyesírást sem követeli meg. Ha ez így lenne, a kereskedelmi cégjegyzékbe a jogalkalmazásra leghivatottabb szerv, a bíróság nem jegyezne be olyan vállalatokat, mint a Datacomp, Tourist International, Alarm Security Electronic stb. Ez miért nem zavarja a Maticát, a szlovák belügyminisztert és egyáltalán senkit sem? Miért csak a Károlyra akarják rákényszeríteni a Karolt? Pittner úr téved olyan részletkérdésekben is, mint a keresztnevek egyáltalán. Miért nem fogadható el a Győző a belügyminiszter szerint? És miért fogadható el a latin vegy angol Viktor? Ha már annyira ferdíteni akar, a Győző ugye, VÍt'azoslav. De a Viktor is! Ami az ügy jogi aspektusait illeti, ezek sokkal egyszerűbbek, mint ahogy azt Pittner úr állítja. A belügyminiszter által említett 22/1977. Tt. számú rendelet 40. §-ának (1) bekezdése szerint az anyakönyvvezető a szülők egybehangzó nyilatkozata szerint köteles a keresztnevet bejegyezni. Amennyiben a szülők nem tudnak megállapodni vagy nem ismertek, a bíróság jogosult a keresztnév és a vezetéknév meghatározására. Ugyanakkor viszont még a bíróság sem vizsgálhatja felül a szülők egybehangzó nyilatkozatát. Pittner úr és beosztottjai tehát sokkal több jogot (vagy hatalmat?) vindikálnak maguknak, mint amennyi akár a bíróságnak jár. Az anyakönyvvezető még miniszteri áldással sem jogosult visszautasítani egy - nem elferdített, becéző vagy familiáris - név anyakönyvvezetését, mivel erre egyetlen jogszabály sem hatalmazza fel. Az alapvető jogok és szabadságok alkotmánylevele a 10. cikkében szavatolja a név védelmét, sőt ezzel kapcsolatban gátat szab a családi életbe való illetéktelen beavatkozásnak. Márpedig a Családjogi törvény a névadást családi ügynek minősíti. Ugyanez az alkotmánylevél szavatolja számunkra a nemzeti kultúránk fejlesztését, anyanyelvünk használatát a hivatalos kapcsolatokban. A Csaba, Győző, Gyöngyvér stb. nevek pedig cáfolhatatlanul a kultúránkhoz tartoznak. Kultúránk szerves részét képezik azok a népszokások, jogi hagyományok is, amelyek ugyancsak aprólékosan szabályozzák a névadást, névviselést. E

gyáltalán, elképesztő, ám a totalitárius államiság eszmerendszerében mozgó elképzelés, szándék, hogy valaki - törvényes felhatalmazás nélkül - még azt is meg akarja szabni számunkra, milyen névre keresztelhetjük gyermekeinket. Hogy ők csak lefordítják? Erre sincs joguk. A belügyminiszter válaszában említett 32. § (a fordítás vagy a szlovák helyesírás alkalmazásának lehetősége) kifejezetten csak az anyakönyvi kivonatokra vonatkozik, de nem a bejegyzésekre. Sőt, a belügyminiszter csak egy mondatot idézett az említett rendelkezésből. A koncepciójába nyilván nem illett bele, például az a megállapítás sem, hogy ,,az olyan személy kérelmére, akinek keresztneve az anyakönyvben idegen nyelven van bejegyezve, az anyakönyvi kivonatban a nevét az eredeti megfogalmazásban tüntetik fel". Azaz nem létezik olyan jogszabály, amely tiltaná a Károly, a Csaba név anyakönyvezését, pontosabban, csak olyan jogszabály létezik (több is!), amely ezzel az eshetőséggel kifejezetten számol. FEKETE MARIAN EGESZSEGÜGYIVILAGNAP TEGYÜNK TÖBBET EGÉSZSÉGÜNKÉRT! (Munkatársunktól) - Szerte a világon a sziv- és érrendszeri megbetegedéseket a halálozási lista vezető betegségei között tartják számon. A fejlett országokban évtizedekkel ezelőtt tudatosították a veszélyt és sokat tesznek a betegség leküzdéséért. Hazánkban, de a többi volt szocialista államban sajnos csak szóban harcoltunk ellene, ezért még ma is egyre többen halnak meg, illetve rokkannak meg e betegségből kifolyólag. Az Egészségügyi Világszervezet a közelgő egészségügyi világnapot arra használja fel, hogy figyelmeztesse az embereket az egészséges életmód, az aktív mozgás és a korszerű táplálkozás fontosságára. A tegnapi sajtótájékoztatón, amelyet a pozsonyi Egészségnevelési Intézet szervezett, több szakember számolt be a szív- és érrendszeri megbetegedések hazai alakulásának egyáltalán nem szívderítő helyzetéről. - Sajnos - közölte többek között dr. Viliam Fischer kandidátus, a Kardiológiai Intézet igazgatója - Szlovákiában nagyon kevés a műtött beteg. Míg az USA-ban 1990-ben az egymillió lakosra eső szívműtétek száma 1076 volt, az európai arány csak 357. Tavaly Szlovákiában több műtétet végezhettünk - 371 -et - ám sok beteget azért kell gyógyszerezni - néha több éven át -, mert nem kerültek sorra. Nem az anyagi okok a meghatározók - egy műtét ára körülbelül 400 ezer korona -, hanem a helyhiány. Igaz, két éven belül a helyzet javulása várható, hiszen már épül a 260 ágyas pozsonyi új szívsebészet. A szakemberek rámutattak a rossz étkezési szokások (túlsúly) és a szív- és érrendszeri betegségek összefüggéseire, de szóltak a stressz, valamint az aktív pihenés hiányának szívkárosító hatásairól is. Hangsúlyozták, hogy szinte valamennyien nagyon keveset teszünk egészségünk védelmében. Pedig már az is eredményhez vezetne - közölte a szívsebész -, ha az emeletre gyalog mennénk s nem használnánk a felvonót. Megpróbáljuk?! (péterfi) VÁLASZ OLVASÓINKNAK AMIKOR KÁRPÓTLÁS NEM JÁR I. J.: 1957 szeptember másodikán bocsátottak el állásomból, mert az édesapám nem volt hajlandó a szövetkezetbe belépni. Számos panaszom és fellebbezésem eredményeként 1958. szeptember negyedikén helyeztek vissza állásomba. A kárpótlási törvény hatályba lépése után a határidőben kérelmeztem rehabilitálásomat, és rövidesen megkaptam az értesítést, hogy rehabilitáltak. Egy további levéllel kérelmeztem, hogy a kárpótlási törvény 21. §-a értelmében igazolják, hogy valóban jogtalanul bocsátottak el munkámból. A kérelmemre írásban igazolták, hogy a 87/1991. Tt. számú törvény 21. §-a alapján a munkaviszonyom 1957. szeptember másodikán én/énytelen jogügylettel szűnt meg, s a munkaviszonyom csak 1958. szeptember negyedikén újult meg. Most már ugye megnyugodhatnék abban, hogy egy rossz politikai intézkedés áldozata voltam. Számomra azonban ez kevés vigasz Ezért szeretném tudni, keietkezett-e jogom anyagi kárpótlásra a munkanélküliségem idejéért. Nagyon sajnáljuk, de nem adhatunk kedvező választ. A törvény kizárja a levelében leírt eset kártalanítását, illetve a kártérítéshez való jogot. A 87/1991. Tt. számú törvény 22. §-ának (6) bekezdése értelmében „a jogügylet 21. § szerinti érvénytelensége nem újítja fel a befejezett munkaviszonyt, és nem is alapoz meg munkabérmegtérítéshez, kártérítéshez, illetve a munkaviszony fennállásával kapcsolatos más szolgáltatásokhoz való igényt." A kárpótlási törvény 24. §-ának (1) bekezdése értelmében számításba jön viszont az, hogy a nyugdíja kiszámításánál az 1957. szeptember másodikától az 1958. szeptember negyedikéig eltelt időt (azaz, a munkanélkülisége idejét) ledolgozott időnek tekintsék. Ennek a rendelkezésnek érvényesítése megközelítőleg egy százalékkal befolyásolhatja (növelheti) a nyugdíját. (m-n.)