Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-28 / 100. szám, kedd

1992. ÁPRILIS 28. LÚJSZÓI HAZAI KÖRKÉP MEGKÉRDEZTÜK LESZ-E KOMÁROMBAN IMANAP? Harmadszor rendezik meg a komáromi imanapot. Az elő­készületekről Farkas Pált, a Magyar Kereszténydemokra­ta Mozgalom alelnökét, a ren­dezvény fő szervezőjét kér­deztük: - Az imanap május 10-én lesz. Egyrészt azért választottuk ezt az időpontot, mert nem akarjuk, hogy a választási kampány alatt kerüljön rá sor; másreszt jelképesnek tartjuk, hogy éppen a Jó Pásztor Vasárnap­ján imádkozunk közösen a lelkipász­torokért. Megítélésünk szerint az ed­digi imanapokon a kelleténél több volt a dísz, a szín. Az idei évtől a kereszténység őszinteséget és egyszerűséget szeretnénk kihang­súlyozni. A világban különlegesség­nek számít, hogy egy több százez­res kisebbségnek nincs önálló püs­pöksége. Igyekezetünk a komáromi püspökség megalakulására egyéb­ként összhangban van a Vatikáné­val, hiszen a Szentatya március má­sodik telében közzétett enciklikája széles körűeri boncolgatja: minden népnek szüksége van arra, hogy saját soraiból válassza ki a főpászto­rokat, illetve az egyházi vezetőket. Bízunk abban, hogy ez ránk is vo­natkozik és ez számunkra is meg­adatik. Az idén a keresztény hívők ájtatosságát állítottuk a középpont­ba és a keresztutat választottuk, amelyen nem okvetlenül szükséges egyházi személy jelenléte; bár ez nem jelenti, hogy az egyház képvi­selői nélkül akarjuk az imanapot megrendezni. Hivatalosan is kikér­tük Sokol érsek úr véleményéi, és megkértük, jelölje ki a miséző papot; illetve - ha a szabadtéri misét elvet­né, akkor - egy hivatalos egyházi személyt, aki a keresztutat vezetné. Felhívtuk a figyelmét: félünk attól, ha idéri is elzárkózna kérésünk elől, annak esetleg kedvezőtlen hatása lehetne. Mi mindenesetre felkészü­lünk a szabadtéri misére, a Klapka téren oltárt is állítunk és csak végső esetben tartjuk meg a szentmisét a templomban. A keresztútra egy gyönyörű nagy keresztet készíttet­tünk, amely az év folyamán bejárja az országot. Reméljük, a csehszlová­kiai magyar hivők a lehető legtöbben eljönnek Komáromba. -r­LOSONCON: CHARLEY NÉNJE Idei második bemutatójára ké­szül a losonci Kármán József Színkör. A stúdiószínpad márciusi bemutatkozása-premierje után (Me­redek út - irodalmi összeállítás Rad­nóti Miklós verseiből, Szabó Árpád rendezésében) Brandon Thoma-AI­dobolyi Nagy György-Szenes Iván Charley nénje című kétrészes ze­nés vígjátéka kerül színre; rendező­je Jankovits Jenő. A bemutató idő­pontja: 1992. április 29-30, helyszí­ne a losonci városi művelődési ház. A színkör néhány héttel ezelőtt barátsági-együttműködési szerző­dést írt alá a Gyöngyösi Játékszín­nel és a gyöngyösi Mátra Művelődé­si Központtal. Szervezésükben a kör tagjai ez év júliusában egyhetes szakmai táborozáson vehetnek részt. PUNTIGÁN JÓZSEF BEMUTATKOZÁS (Munkatársunktól) - Pozsonyban, a Lengyel Kulturális Központban tegnap nyitotta meg bemutatkozó kiállítását az Optimus Kft., amely az ugyanilyen nevű, számítógépeket forgalmazó lengyelországi cég csehszlovákiai vegyes vállalataként a hazai számitógépes piac meghó­dítására készül. A lengyel cég, ame­lyet 1989-ben hárommillió dolláros alaptőkével alapítottak, kizárólag nagykereskedelmi forgalmat bonyo­lít le. Elspsorban az IBM kompatibilis számítógépek európai elosztójaként vált híressé. A kassai székhelyű ve­gyes vállalat pozsonyi bemutatkozá­sát az motiválta, hogy Szlovákia ezen térségben is felvegye a kap­csolatot viszonteladókkal, akiknek rendkívül kedvező árakon, a hazai árszínvonal mintegy 80 százalékáért kínálja termékeit. -tszl­MOST MÁR BOLDOG PEDAGÓGUSOK? REFLEX Hiszem, ha látom - fogadta imi­gyen az egyik pedagógus a hírt, mely szerint május elsejétől emelik az oktatási tárca alkalmazottainak bérét, méghozzá a hazai gyakorlat­hoz képest jelentős mértékben. Ké­telyt, keserűséget, reménytelensé­get kifejező reagálásával lényegé­ben arra utalt, hogy évek óta ámítják őket, de soha egy fillérrel nem lett több megalázóan alacsony fize­tésük. Megvallom, magam sem nagyon akartam hinni alapiskolai igazgató ismerősömnek, aki úgy egy hónap­pal ezelőtt, hazatérőben egy orszá­gos pedagógusszakszervezeti ta­nácskozásról, lelkesen újságolta: a tanítók alapbérének felső határa májustól 5800 korona lesz. Néhány nappal később, az oktatási tárca gazdasági miniszterhelyettesének sajtóértekezletéről tudósítva az Uői­telské noviny is feltételes módban fogalmazott az új bérezési rendszer bevezetéséről. (Igaz, akkor az még csak tervezet volt, hiányzott a kor­mány jóváhagyása.) A kétely annak ellenére is ott motoszkált a pedagó­gusokban, hogy az állami költségve­tésből az idén mintegy kétmilliárd koronával többet kapott az oktatás­ügy mint tavaly - éppen az új bérezési rendszer realizálására. És hát ma sem hagyja őket nyugton - lásd a túróci iskolák pedagógusait, akik a hír hallatára ugyan lemondtak a tervezett sztrájkról, de sztrájkké­szültségben maradtak -, noha ezút­tal már a miniszter mondta ki a kor­mány múlt csütörtöki ülése után, hogy megszületett a döntés: a bére­melés májustól valósággá válik. (Ta­lán éppen a meghirdetett sztrájk ha­tására?) Nem tesszük hozzá, hogy éppen ideje volt, mert már régen meg kel­lett volna ezt cselekedni, ezer és egy súlyosbodó gond, negatív jelenség indokolta már az előző rendszerben is, amelyek annyira közismertek, hogy fölösleges itt őket újra részle­tezni, amiként azt is, hogy milyen szellemi-erkölcsi károk keletkeztek a nevelői-oktatói tevékenység zsu­gori marokkal mért anyagi elismeré­sének következtében. Az Učitelské noviny említett számából hadd idéz­zek mégis egy nagymihályi alapis­kolai tanárt. Egyebek között azt írta, ne hasonlítsuk a tanítót a profi jég­korongozóhoz, aki egy idényben többet keres, mint a pedagógus egész életében, de gondolkozzunk el azon, hogy a nyári szünidőben hány tanító kénytelen - a pihenés és önművelés helyett - dolgozni, gyak­ran megalázó körülmények között, hogy legalább valamivel kiegészítse a fizetését. „Vajon tudják-e minisz­tériumunk felelős munkatársai, mi­lyen helyzetbe kerülnek a pedagó­guscsaládok?" Amolyan „szemlél­tető eszközként" másoljak még ide tőle néhány adatot egy - aránylag jobban kereső - egygyermekes pe­dagóguscsalád évi költségvetésé­ből. A férj fizetése 4515 korona, mindent beleszámítva (a valorizációt is), a feleségé 3150. összesen tehát 7665 korona. Ha ezt megszorozzuk 12-vel, akkor a bevételük egy évben 91 980 korona. Mire elég? A feltéte­lezett kiadási tételek meghatározása során nagyon mértéktartó volt a ta­nár úr, de a kultúrára, sportra, üdü­lésre, hobbira így sem maradt, egy fillér nem sok, annyi sem, sőt a csa­lád mínusz 13 448,50 koronával zár­ta az évet. Tehát, ha elfogadjuk e kimutatást, akkor a béremelés után a legjobb esetben is, divatos szóval élve, null­szaldós lesz a család. Merthogy végeredményben nem másról van itt szó, mint igazodásról - az infláció feltételezett növekedésériek mérté­kéhez. De mi van akkor, ha váratla­nul nagyobb sebességre kapcsol az infláció? Marad minden a régiben? Lám, lám, él tovább az a fránya kétely, noha tulajdonképpen magam is arról akartam írni itt, hogy például 4100 vagy 5000 korona mégsem 3150; hogy bármilyen későn jött a jó hír, mégiscsak jó hír; hogy a fizetés­emelés eredményeként javul a pe­dagógusok kedve, közérzete; hogy megváltoznak a sok tantestületben uralkodó áldatlan állapotok, ember­közi kapcsolatok, és végre ismét teljesen a gyermeké lehet a tanító. Hiszen az iskolára is áll a mondás: ha pénz van, minden van. Ha nincs... BODNÁR GYULA KORSZERŰSÍTÉSI ELKÉPZELÉSEK KÖZLEKEDÉSRŐL, TÁVKÖZLÉSRŐL EGY LOSONCI TANÁCSKOZÁSON (Munkatársunktól) - A múlt hét köze­pén Vladimir Pavle szlovák közlekedési és távközlési miniszter, valamint tanácsa­dó testületének több tagja jelenlétében a Losonci Járási Hivatal épületében nagy­szabású tanácskozásra került sor, me­lyen a Losonci, Nagykürtösi, Rimaszom­bati, Rozsnyói, Lévai, Érsekújvári és Nyit­rai járás közlekedési és távközlési szak­emberei, illetve a járási hivatalok vezetői vettek részt. A tanácskozás központi té­mája a délvidék vasút- és úthálózata modernizálása, kiépítése, valamint a táv­közlés problémái voltak. A keleti piac várható megélénkülése és a biztatóan alakuló gazdasági kapcso­latok szükségessé teszik (tennék) egy délvidéki autópálya és egy gyorsvasút pálya kiépítését. A polgármesterek ezzel kapcsolatban nem a meglévő országutak és vasútvonalak átépítését, illetve moder­nizálását sürgették, hanem a magyar­szlovák országhatár mentén vezető köz­lekedési sávok gyors kiépítését. Andrej Egyed, a Csehszlovák Állam­vasutak pozsonyi körzeti igazgatója el­mondta, hogy erre belátható időn belül nem futja az állami költségvetésből, hisz a vasúti vonalak felújítására jelenleg is csak 3,5 milliárd koronájuk van, holott 8-9 milliárdra lenne szükségük. Ö a meglevő vasútvonal (nagyszombat-Lipótvár-Zó­lyom-Pelsőc-Kassa) modernizálását, vil­lamosítását tartja elfogadható megoldás­nak, de külföldi tőke bevonása nélkül igy is csak 5-6 kilométeres szakaszt tudná­nak épiteni évente; a teljes rekonstrukció így 40 évig is eltartana. Megjegyezte, hogy a tervek megvalósításához a váro­sok, régiók anyagi hozzájárulása is üdvös lenne. Az úthálózat modernizálásánál a po­zsonyi Dopravoprojekt által javasolt két változattal számolnak. Az egyik a meglé­vő 50-es Pozsony-Zsolna-Zólyom-Lo­sonc-Kassa főútvonal építése, a másik pedig egy Léva-Nagykürtös-Losonc-Ri­maszombat-Kassa autópálya építésének a tervezete. A tárca vezetője itt mondta el, mennyire veszélyes a szoroskői útsza­kasz, melyen naponta 3500-4000 moto­ros jármű halad át. Véleménye szerint itt alagutat kellene építeni. Sző volt a távközlés jövőjéről is. A ter­vek szerint a közép-szlovákiai régióban 2000-ig megkétszereződik majd a tele­fonvonalak száma. Ezt főleg a telefonhá­lózat számjegyvezérlő (digitális) automa­tizálásával érhetik el - persze ehhez mint­egy 12 milliárd korona szükségeltetik. A déli járásokban (Losonc, Nagykürtös, Rimaszombat) vannak a legnagyobb hiá­nyosságok, így itt 25-ról 55 ezerre akarják növelni a telefonállomások számát. A te­lefonhálózat modernizálásának előkészí­tő beruházásait már 1994-ben elkezdik építeni. (polgári) VISSZHANG A KÖZÖS ÁLLAMÉRT Az Új Szp április 27-i számában megjelent beszélgetésben A. Nagy László a szuverenitási nyilatkozattal kapcsolatban a Zöldek Pártja inga­dozó álláspontját említette. Ezt he­lyesbíteni kell. A. Nagy László nem a Zöldek Pártjára gondolt (amelynek egyetlen képviselője a parlament­ben dr. Mikuláš Huba), hanem a na­cionalista irányvonalat követő Szlo­vákiai Zöldek Pártjára, melynek programjában is szerepel Szlovákiai szuverenitása. A Zöldek Pártja egyértelműen és határozottan a kö­zös államot támogatja, elítéli a na­cionalizmus minden megnyilvánulá­sát és elhatárolja magát a szélső­baloldali és nacionalista pártoktól. SÜLÉ PÉTER, a Zöldek Pártja köztársasági elnökségének tagja HOGYAN NEM LETTEM TÉVÉSZTÁR (ELŐKÁMPÁNY-ELMÉLKEDÉS) Nyáron lesz két esztendeje, hogy a magyar miniszterelnökhöz intézett nyílt levél formájában arról közöltem eszmefuttatást, vajon ki ismeri jobban a kisebbségi létet: az irántunk plátói jóindulattal viseltető, bennünket támogatása kilátásba helyezésével ijesztgető, történelemből és szociológiából, továbbá politológiából jól képzett budapesti magyar, avagy a Dunaszerdahelyen, Ipolykiskeszin, Pozsonyban, Királyhelmecen, netán Ostraván élő, kisebbségi gya­korlatból többszörösen doktorált magunkfajta. Nem untatom a tisztelt olvasót tavalyelőtti dolgozatom részleteivel. Feltehetően már ő is többször vizsgázott kárpát-medencei kötelező tantárgyból. Igy tapasztalhatta, milyen érzés az, ha valaki az embert megkérdezése nélkül, többnyire 15 millió magyart emlegetve, mindenáron a keblére akarja ölelni. Olvasóm bizonyára éppen úgy tudja, mint jómagam, milyen érzés az, ha egy ilyen kebelre ölelési kísérlet után, anélkül, hogy védekezni tudnánk a testvéri gesztus és következményei ellen, jobbik esetben gyanakvó pillantások céltáblájává, rosszabbikban kémgyanússá, az ötödik hadoszlop ügynökeivé válunk többséginem­zeti polgártársaink előtt. Uram, fohászkodunk ilyenkor, ments meg bennünket barátainktól, az ellenségeinkkel valahogy már magunk is elbánunk. A nyílt levél megjelenése után néhány nappal munkahelyemen felhívott a Panoráma stábja: hajlandó lennék-e elbeszélgetni velük a kamerájuk előtt? Kötélnek álltam. Kérdés-felelet formájában már 15-20 perce folyt az interjú, mondtam, ez már elég, hiszen egy miniszter se kap 3 percnél többet a képernyőn. De ők kötötték az ebet a karóhoz: Olyan érdekeseket mond, Tóth úr, csak folytassuk. Folytattuk. Egy jó óra hosszat. Pénteki napra ígérték a adást. Férfi, így hiú dög vagyok; pénteken este a fél Csallóköz és Mátyusföldnek legalább egynegyede a tévé előtt ült. Működésbe hoztam a tam-tamot. Megtelefonáltam a nagy eseményt a keresztanyámnak, meg a sógoraimnak éš a testvérem­nek, az ángyomnak és az összes barátomnak. Számos táviratot menesztettem, hogy régesrégi ferblipartnereim is értesüljenek a nagy eseményről. Szóltam a szomszédaimnak, betértem a helyi kocs­mákba, és szerét ejtettem, hogy felhívjam sok-sok ismerős szesztest­vér figyelmét jelenésemre. Azon a pénteken este kilenc tájban környékünkön kiürültek az ivók, mert „Tóth úr szerepel a tévében". Mit mondjak? Nem szerepeltem. Ha jól emlékszem, a csókos ajkú Jasszer Arafat volt aznap a Panoráma sztárja, meg a dél-koreai elnök. Azóta se merek a szomszédom szemébe nézni. És kerülöm a keresztanyámat, rokonaimat, ismerőseimet. Mindenről szívesen eszmét cserélek bárkivel, csak a politikai televíziózás témáját ke­rülöm. Kudarcomról barátom, a nagymegyeri műkedvelő filmesztéta és mezei politológus is tudomást szerzett. Meglátogatott. Elmeséltette velem, hogy esett meg az eset, majd néhány nap múlva levélben foglalta össze véleményét: Kedves Barátom! Csodálkozom rajtad, hogy vén létedre annyira naiv voltál. Nyilván olyan dolgokat mondtál a Panorámának, amilye­neket nem szeret a Panoráma. Inkább ne mondtál volna semmit. Vigasztaljon, hogy ennél még nagyobb baj is történhetett volna. Ha adásba kerülsz, világcsúfjává is tehetnek. A televízió - ha a rendező és a vágó is úgy akarja - ilyen. A világ legnagyobb géniuszából is képes hülyegyereket csinálni. És valljuk be csendben, hiszen egymás között vagyunk, te azért nem vagy a zsenik közül való. Újságírónak megteszed, de ezen kívül semmi több. Hogy igazam van, azt az is jól mutatja, hogy a kamerájuk elé ültél, és egy órán keresztül nyomtad a sódert. El tudod te képzelni, mi mindent lehet összevágni egy 50-60 perces felvételből? De kisegítő iskola abszolvenséből is lehet a televí­zióban zsenit csinálni. Ha nagyon akarják, a tévékamera Adoniszként prezentálja a gátlásos tahót, és úgy össze tudják vágni a szellemi toprongy nyilatkozatát, hogy a készülék előtt ülő polgár azt gondolja róla: no, ez jövőre megkapja a Nobel-díjat. Ennyit még én, a vidéki műkedvelő is tudok a politikai televíziózásról. Szerencséd volt, hogy nem kerültél adásba. Eddig a levél. Kínomban nagyot röhögtem a szerencsémen, és ad acta tettem az ügyet. Egészen a múlt péntekig nem is gondoltam rá, csak néha kaptam fel a fejem, ha a tévében felhangzott a Panoráma szignálja. A múl! péntekén is felhangzott. Dél-Szlovákiában forgattak, politi­kusainkat mutatták be. A négy magyar pártelnököt. Duray Miklós nem panaszkodhat. Okosan beszélt. Bugár Béla következett. Olyan volt, amilyen. Popély Gyula is pontosan olyan volt. Végül A. Nagy Lászlót is nyilatkoztatták. Ledöbbentem. Ez lenne A. Nagy László? Mert közelről ismerem. Kisebbségünk egyik legképzettebb politikusa. Halk szavára Prágában éppen úgy figyelnek a haladás hívei, mint Pozsonyban, és megfontoltan fogalmazott bíráló szavai mindig kihoz­zák sodrukból a hátrafelé tekintgetőket. Péntektől azon tűnődöm, vajon mit mondhatott, hogy oly intenzíven működésbe lépett a Panoráma filmvágó ollója. Ha nem ismerném, ha „szűz" szemmel nézem a róla készített felvételt, azt mondom: no ez az ember háromig se tud számolni. Vajon mit mondott, ami nem tetszett Panorámáéknak? Hová lett a tavalyi hó?! Hová lett a Panoráma három évvel ezelőtti tárgyilagossága? TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 7860/91 Beluscák Ladislav, 1923. 5. 3„ Nagyida (Karélia) 7861/91 Belányi János, 1909. 3. 29., Százd (Sztálingrád) 7862/91 Berži Július, 1914. 4. 22., Udvard (Nuzal) 7863/91 Benedek László, 1927. 5. 7., Felsőpatony, meghalt (Cseljabinszk) 7864/91 Benkö Sándor, 1921. 2. 21., Kiskövesd (Arhangelsz) 7865/01 Bačkôr Ladislav, 1927. 9. 12., Nadabula, meghalt (Harkov) 7866/91 Bogdányi József, 1909. 9. 9., Helemba (Kujbisev) 7868/91 Budai Ján, 1920. 3. 16., Cestice (Kijev) 7869/91 Boka Dezső, 1913. 11. 8., Apácaszakállas (Briovszkie Erdi) (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents