Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-28 / 100. szám, kedd
1992. ÁPRILIS 28. LÚJSZÓI HAZAI KÖRKÉP MEGKÉRDEZTÜK LESZ-E KOMÁROMBAN IMANAP? Harmadszor rendezik meg a komáromi imanapot. Az előkészületekről Farkas Pált, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom alelnökét, a rendezvény fő szervezőjét kérdeztük: - Az imanap május 10-én lesz. Egyrészt azért választottuk ezt az időpontot, mert nem akarjuk, hogy a választási kampány alatt kerüljön rá sor; másreszt jelképesnek tartjuk, hogy éppen a Jó Pásztor Vasárnapján imádkozunk közösen a lelkipásztorokért. Megítélésünk szerint az eddigi imanapokon a kelleténél több volt a dísz, a szín. Az idei évtől a kereszténység őszinteséget és egyszerűséget szeretnénk kihangsúlyozni. A világban különlegességnek számít, hogy egy több százezres kisebbségnek nincs önálló püspöksége. Igyekezetünk a komáromi püspökség megalakulására egyébként összhangban van a Vatikánéval, hiszen a Szentatya március második telében közzétett enciklikája széles körűeri boncolgatja: minden népnek szüksége van arra, hogy saját soraiból válassza ki a főpásztorokat, illetve az egyházi vezetőket. Bízunk abban, hogy ez ránk is vonatkozik és ez számunkra is megadatik. Az idén a keresztény hívők ájtatosságát állítottuk a középpontba és a keresztutat választottuk, amelyen nem okvetlenül szükséges egyházi személy jelenléte; bár ez nem jelenti, hogy az egyház képviselői nélkül akarjuk az imanapot megrendezni. Hivatalosan is kikértük Sokol érsek úr véleményéi, és megkértük, jelölje ki a miséző papot; illetve - ha a szabadtéri misét elvetné, akkor - egy hivatalos egyházi személyt, aki a keresztutat vezetné. Felhívtuk a figyelmét: félünk attól, ha idéri is elzárkózna kérésünk elől, annak esetleg kedvezőtlen hatása lehetne. Mi mindenesetre felkészülünk a szabadtéri misére, a Klapka téren oltárt is állítunk és csak végső esetben tartjuk meg a szentmisét a templomban. A keresztútra egy gyönyörű nagy keresztet készíttettünk, amely az év folyamán bejárja az országot. Reméljük, a csehszlovákiai magyar hivők a lehető legtöbben eljönnek Komáromba. -rLOSONCON: CHARLEY NÉNJE Idei második bemutatójára készül a losonci Kármán József Színkör. A stúdiószínpad márciusi bemutatkozása-premierje után (Meredek út - irodalmi összeállítás Radnóti Miklós verseiből, Szabó Árpád rendezésében) Brandon Thoma-AIdobolyi Nagy György-Szenes Iván Charley nénje című kétrészes zenés vígjátéka kerül színre; rendezője Jankovits Jenő. A bemutató időpontja: 1992. április 29-30, helyszíne a losonci városi művelődési ház. A színkör néhány héttel ezelőtt barátsági-együttműködési szerződést írt alá a Gyöngyösi Játékszínnel és a gyöngyösi Mátra Művelődési Központtal. Szervezésükben a kör tagjai ez év júliusában egyhetes szakmai táborozáson vehetnek részt. PUNTIGÁN JÓZSEF BEMUTATKOZÁS (Munkatársunktól) - Pozsonyban, a Lengyel Kulturális Központban tegnap nyitotta meg bemutatkozó kiállítását az Optimus Kft., amely az ugyanilyen nevű, számítógépeket forgalmazó lengyelországi cég csehszlovákiai vegyes vállalataként a hazai számitógépes piac meghódítására készül. A lengyel cég, amelyet 1989-ben hárommillió dolláros alaptőkével alapítottak, kizárólag nagykereskedelmi forgalmat bonyolít le. Elspsorban az IBM kompatibilis számítógépek európai elosztójaként vált híressé. A kassai székhelyű vegyes vállalat pozsonyi bemutatkozását az motiválta, hogy Szlovákia ezen térségben is felvegye a kapcsolatot viszonteladókkal, akiknek rendkívül kedvező árakon, a hazai árszínvonal mintegy 80 százalékáért kínálja termékeit. -tszlMOST MÁR BOLDOG PEDAGÓGUSOK? REFLEX Hiszem, ha látom - fogadta imigyen az egyik pedagógus a hírt, mely szerint május elsejétől emelik az oktatási tárca alkalmazottainak bérét, méghozzá a hazai gyakorlathoz képest jelentős mértékben. Kételyt, keserűséget, reménytelenséget kifejező reagálásával lényegében arra utalt, hogy évek óta ámítják őket, de soha egy fillérrel nem lett több megalázóan alacsony fizetésük. Megvallom, magam sem nagyon akartam hinni alapiskolai igazgató ismerősömnek, aki úgy egy hónappal ezelőtt, hazatérőben egy országos pedagógusszakszervezeti tanácskozásról, lelkesen újságolta: a tanítók alapbérének felső határa májustól 5800 korona lesz. Néhány nappal később, az oktatási tárca gazdasági miniszterhelyettesének sajtóértekezletéről tudósítva az Uőitelské noviny is feltételes módban fogalmazott az új bérezési rendszer bevezetéséről. (Igaz, akkor az még csak tervezet volt, hiányzott a kormány jóváhagyása.) A kétely annak ellenére is ott motoszkált a pedagógusokban, hogy az állami költségvetésből az idén mintegy kétmilliárd koronával többet kapott az oktatásügy mint tavaly - éppen az új bérezési rendszer realizálására. És hát ma sem hagyja őket nyugton - lásd a túróci iskolák pedagógusait, akik a hír hallatára ugyan lemondtak a tervezett sztrájkról, de sztrájkkészültségben maradtak -, noha ezúttal már a miniszter mondta ki a kormány múlt csütörtöki ülése után, hogy megszületett a döntés: a béremelés májustól valósággá válik. (Talán éppen a meghirdetett sztrájk hatására?) Nem tesszük hozzá, hogy éppen ideje volt, mert már régen meg kellett volna ezt cselekedni, ezer és egy súlyosbodó gond, negatív jelenség indokolta már az előző rendszerben is, amelyek annyira közismertek, hogy fölösleges itt őket újra részletezni, amiként azt is, hogy milyen szellemi-erkölcsi károk keletkeztek a nevelői-oktatói tevékenység zsugori marokkal mért anyagi elismerésének következtében. Az Učitelské noviny említett számából hadd idézzek mégis egy nagymihályi alapiskolai tanárt. Egyebek között azt írta, ne hasonlítsuk a tanítót a profi jégkorongozóhoz, aki egy idényben többet keres, mint a pedagógus egész életében, de gondolkozzunk el azon, hogy a nyári szünidőben hány tanító kénytelen - a pihenés és önművelés helyett - dolgozni, gyakran megalázó körülmények között, hogy legalább valamivel kiegészítse a fizetését. „Vajon tudják-e minisztériumunk felelős munkatársai, milyen helyzetbe kerülnek a pedagóguscsaládok?" Amolyan „szemléltető eszközként" másoljak még ide tőle néhány adatot egy - aránylag jobban kereső - egygyermekes pedagóguscsalád évi költségvetéséből. A férj fizetése 4515 korona, mindent beleszámítva (a valorizációt is), a feleségé 3150. összesen tehát 7665 korona. Ha ezt megszorozzuk 12-vel, akkor a bevételük egy évben 91 980 korona. Mire elég? A feltételezett kiadási tételek meghatározása során nagyon mértéktartó volt a tanár úr, de a kultúrára, sportra, üdülésre, hobbira így sem maradt, egy fillér nem sok, annyi sem, sőt a család mínusz 13 448,50 koronával zárta az évet. Tehát, ha elfogadjuk e kimutatást, akkor a béremelés után a legjobb esetben is, divatos szóval élve, nullszaldós lesz a család. Merthogy végeredményben nem másról van itt szó, mint igazodásról - az infláció feltételezett növekedésériek mértékéhez. De mi van akkor, ha váratlanul nagyobb sebességre kapcsol az infláció? Marad minden a régiben? Lám, lám, él tovább az a fránya kétely, noha tulajdonképpen magam is arról akartam írni itt, hogy például 4100 vagy 5000 korona mégsem 3150; hogy bármilyen későn jött a jó hír, mégiscsak jó hír; hogy a fizetésemelés eredményeként javul a pedagógusok kedve, közérzete; hogy megváltoznak a sok tantestületben uralkodó áldatlan állapotok, emberközi kapcsolatok, és végre ismét teljesen a gyermeké lehet a tanító. Hiszen az iskolára is áll a mondás: ha pénz van, minden van. Ha nincs... BODNÁR GYULA KORSZERŰSÍTÉSI ELKÉPZELÉSEK KÖZLEKEDÉSRŐL, TÁVKÖZLÉSRŐL EGY LOSONCI TANÁCSKOZÁSON (Munkatársunktól) - A múlt hét közepén Vladimir Pavle szlovák közlekedési és távközlési miniszter, valamint tanácsadó testületének több tagja jelenlétében a Losonci Járási Hivatal épületében nagyszabású tanácskozásra került sor, melyen a Losonci, Nagykürtösi, Rimaszombati, Rozsnyói, Lévai, Érsekújvári és Nyitrai járás közlekedési és távközlési szakemberei, illetve a járási hivatalok vezetői vettek részt. A tanácskozás központi témája a délvidék vasút- és úthálózata modernizálása, kiépítése, valamint a távközlés problémái voltak. A keleti piac várható megélénkülése és a biztatóan alakuló gazdasági kapcsolatok szükségessé teszik (tennék) egy délvidéki autópálya és egy gyorsvasút pálya kiépítését. A polgármesterek ezzel kapcsolatban nem a meglévő országutak és vasútvonalak átépítését, illetve modernizálását sürgették, hanem a magyarszlovák országhatár mentén vezető közlekedési sávok gyors kiépítését. Andrej Egyed, a Csehszlovák Államvasutak pozsonyi körzeti igazgatója elmondta, hogy erre belátható időn belül nem futja az állami költségvetésből, hisz a vasúti vonalak felújítására jelenleg is csak 3,5 milliárd koronájuk van, holott 8-9 milliárdra lenne szükségük. Ö a meglevő vasútvonal (nagyszombat-Lipótvár-Zólyom-Pelsőc-Kassa) modernizálását, villamosítását tartja elfogadható megoldásnak, de külföldi tőke bevonása nélkül igy is csak 5-6 kilométeres szakaszt tudnának épiteni évente; a teljes rekonstrukció így 40 évig is eltartana. Megjegyezte, hogy a tervek megvalósításához a városok, régiók anyagi hozzájárulása is üdvös lenne. Az úthálózat modernizálásánál a pozsonyi Dopravoprojekt által javasolt két változattal számolnak. Az egyik a meglévő 50-es Pozsony-Zsolna-Zólyom-Losonc-Kassa főútvonal építése, a másik pedig egy Léva-Nagykürtös-Losonc-Rimaszombat-Kassa autópálya építésének a tervezete. A tárca vezetője itt mondta el, mennyire veszélyes a szoroskői útszakasz, melyen naponta 3500-4000 motoros jármű halad át. Véleménye szerint itt alagutat kellene építeni. Sző volt a távközlés jövőjéről is. A tervek szerint a közép-szlovákiai régióban 2000-ig megkétszereződik majd a telefonvonalak száma. Ezt főleg a telefonhálózat számjegyvezérlő (digitális) automatizálásával érhetik el - persze ehhez mintegy 12 milliárd korona szükségeltetik. A déli járásokban (Losonc, Nagykürtös, Rimaszombat) vannak a legnagyobb hiányosságok, így itt 25-ról 55 ezerre akarják növelni a telefonállomások számát. A telefonhálózat modernizálásának előkészítő beruházásait már 1994-ben elkezdik építeni. (polgári) VISSZHANG A KÖZÖS ÁLLAMÉRT Az Új Szp április 27-i számában megjelent beszélgetésben A. Nagy László a szuverenitási nyilatkozattal kapcsolatban a Zöldek Pártja ingadozó álláspontját említette. Ezt helyesbíteni kell. A. Nagy László nem a Zöldek Pártjára gondolt (amelynek egyetlen képviselője a parlamentben dr. Mikuláš Huba), hanem a nacionalista irányvonalat követő Szlovákiai Zöldek Pártjára, melynek programjában is szerepel Szlovákiai szuverenitása. A Zöldek Pártja egyértelműen és határozottan a közös államot támogatja, elítéli a nacionalizmus minden megnyilvánulását és elhatárolja magát a szélsőbaloldali és nacionalista pártoktól. SÜLÉ PÉTER, a Zöldek Pártja köztársasági elnökségének tagja HOGYAN NEM LETTEM TÉVÉSZTÁR (ELŐKÁMPÁNY-ELMÉLKEDÉS) Nyáron lesz két esztendeje, hogy a magyar miniszterelnökhöz intézett nyílt levél formájában arról közöltem eszmefuttatást, vajon ki ismeri jobban a kisebbségi létet: az irántunk plátói jóindulattal viseltető, bennünket támogatása kilátásba helyezésével ijesztgető, történelemből és szociológiából, továbbá politológiából jól képzett budapesti magyar, avagy a Dunaszerdahelyen, Ipolykiskeszin, Pozsonyban, Királyhelmecen, netán Ostraván élő, kisebbségi gyakorlatból többszörösen doktorált magunkfajta. Nem untatom a tisztelt olvasót tavalyelőtti dolgozatom részleteivel. Feltehetően már ő is többször vizsgázott kárpát-medencei kötelező tantárgyból. Igy tapasztalhatta, milyen érzés az, ha valaki az embert megkérdezése nélkül, többnyire 15 millió magyart emlegetve, mindenáron a keblére akarja ölelni. Olvasóm bizonyára éppen úgy tudja, mint jómagam, milyen érzés az, ha egy ilyen kebelre ölelési kísérlet után, anélkül, hogy védekezni tudnánk a testvéri gesztus és következményei ellen, jobbik esetben gyanakvó pillantások céltáblájává, rosszabbikban kémgyanússá, az ötödik hadoszlop ügynökeivé válunk többséginemzeti polgártársaink előtt. Uram, fohászkodunk ilyenkor, ments meg bennünket barátainktól, az ellenségeinkkel valahogy már magunk is elbánunk. A nyílt levél megjelenése után néhány nappal munkahelyemen felhívott a Panoráma stábja: hajlandó lennék-e elbeszélgetni velük a kamerájuk előtt? Kötélnek álltam. Kérdés-felelet formájában már 15-20 perce folyt az interjú, mondtam, ez már elég, hiszen egy miniszter se kap 3 percnél többet a képernyőn. De ők kötötték az ebet a karóhoz: Olyan érdekeseket mond, Tóth úr, csak folytassuk. Folytattuk. Egy jó óra hosszat. Pénteki napra ígérték a adást. Férfi, így hiú dög vagyok; pénteken este a fél Csallóköz és Mátyusföldnek legalább egynegyede a tévé előtt ült. Működésbe hoztam a tam-tamot. Megtelefonáltam a nagy eseményt a keresztanyámnak, meg a sógoraimnak éš a testvéremnek, az ángyomnak és az összes barátomnak. Számos táviratot menesztettem, hogy régesrégi ferblipartnereim is értesüljenek a nagy eseményről. Szóltam a szomszédaimnak, betértem a helyi kocsmákba, és szerét ejtettem, hogy felhívjam sok-sok ismerős szesztestvér figyelmét jelenésemre. Azon a pénteken este kilenc tájban környékünkön kiürültek az ivók, mert „Tóth úr szerepel a tévében". Mit mondjak? Nem szerepeltem. Ha jól emlékszem, a csókos ajkú Jasszer Arafat volt aznap a Panoráma sztárja, meg a dél-koreai elnök. Azóta se merek a szomszédom szemébe nézni. És kerülöm a keresztanyámat, rokonaimat, ismerőseimet. Mindenről szívesen eszmét cserélek bárkivel, csak a politikai televíziózás témáját kerülöm. Kudarcomról barátom, a nagymegyeri műkedvelő filmesztéta és mezei politológus is tudomást szerzett. Meglátogatott. Elmeséltette velem, hogy esett meg az eset, majd néhány nap múlva levélben foglalta össze véleményét: Kedves Barátom! Csodálkozom rajtad, hogy vén létedre annyira naiv voltál. Nyilván olyan dolgokat mondtál a Panorámának, amilyeneket nem szeret a Panoráma. Inkább ne mondtál volna semmit. Vigasztaljon, hogy ennél még nagyobb baj is történhetett volna. Ha adásba kerülsz, világcsúfjává is tehetnek. A televízió - ha a rendező és a vágó is úgy akarja - ilyen. A világ legnagyobb géniuszából is képes hülyegyereket csinálni. És valljuk be csendben, hiszen egymás között vagyunk, te azért nem vagy a zsenik közül való. Újságírónak megteszed, de ezen kívül semmi több. Hogy igazam van, azt az is jól mutatja, hogy a kamerájuk elé ültél, és egy órán keresztül nyomtad a sódert. El tudod te képzelni, mi mindent lehet összevágni egy 50-60 perces felvételből? De kisegítő iskola abszolvenséből is lehet a televízióban zsenit csinálni. Ha nagyon akarják, a tévékamera Adoniszként prezentálja a gátlásos tahót, és úgy össze tudják vágni a szellemi toprongy nyilatkozatát, hogy a készülék előtt ülő polgár azt gondolja róla: no, ez jövőre megkapja a Nobel-díjat. Ennyit még én, a vidéki műkedvelő is tudok a politikai televíziózásról. Szerencséd volt, hogy nem kerültél adásba. Eddig a levél. Kínomban nagyot röhögtem a szerencsémen, és ad acta tettem az ügyet. Egészen a múlt péntekig nem is gondoltam rá, csak néha kaptam fel a fejem, ha a tévében felhangzott a Panoráma szignálja. A múl! péntekén is felhangzott. Dél-Szlovákiában forgattak, politikusainkat mutatták be. A négy magyar pártelnököt. Duray Miklós nem panaszkodhat. Okosan beszélt. Bugár Béla következett. Olyan volt, amilyen. Popély Gyula is pontosan olyan volt. Végül A. Nagy Lászlót is nyilatkoztatták. Ledöbbentem. Ez lenne A. Nagy László? Mert közelről ismerem. Kisebbségünk egyik legképzettebb politikusa. Halk szavára Prágában éppen úgy figyelnek a haladás hívei, mint Pozsonyban, és megfontoltan fogalmazott bíráló szavai mindig kihozzák sodrukból a hátrafelé tekintgetőket. Péntektől azon tűnődöm, vajon mit mondhatott, hogy oly intenzíven működésbe lépett a Panoráma filmvágó ollója. Ha nem ismerném, ha „szűz" szemmel nézem a róla készített felvételt, azt mondom: no ez az ember háromig se tud számolni. Vajon mit mondott, ami nem tetszett Panorámáéknak? Hová lett a tavalyi hó?! Hová lett a Panoráma három évvel ezelőtti tárgyilagossága? TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 7860/91 Beluscák Ladislav, 1923. 5. 3„ Nagyida (Karélia) 7861/91 Belányi János, 1909. 3. 29., Százd (Sztálingrád) 7862/91 Berži Július, 1914. 4. 22., Udvard (Nuzal) 7863/91 Benedek László, 1927. 5. 7., Felsőpatony, meghalt (Cseljabinszk) 7864/91 Benkö Sándor, 1921. 2. 21., Kiskövesd (Arhangelsz) 7865/01 Bačkôr Ladislav, 1927. 9. 12., Nadabula, meghalt (Harkov) 7866/91 Bogdányi József, 1909. 9. 9., Helemba (Kujbisev) 7868/91 Budai Ján, 1920. 3. 16., Cestice (Kijev) 7869/91 Boka Dezső, 1913. 11. 8., Apácaszakállas (Briovszkie Erdi) (Folytatjuk)