Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-23 / 96. szám, csütörtök

HIREK-VELEMENYEK ÚJ SZÓ* 1992. ÁPRILIS 23. FEHER INGBEN VAGY FARMERBAN... (Folytatás az 1. oldalról) a diák bizonyságot adjon arról (képességének, beállítottságának megfele­lően), amit az iskolától, s magától a tanártól kapott. Mi jön ki ebből? Majd az idő dönti el, de ehhez szükség van a társadalom megértésére és türelmére. Nekünk, szlovákiai magyaroknak, kiváltképp létkérdés; hogy az érettségi megszabaduljon a külsőségektől: egy-egy szlovákiai diák büszke lehessen az alma materra, s az érettségire úgy tekintsen, mint első lépésre azon az úton, melyet Gál Ernő, a jeles erdélyi irodalmár úgy határozott meg, hogy ,,a sajátosság méltósága". Minderről azonban aligha az dönt, hogy a szlovákiai magyar diák fehér ingben és nyakkendőben, a hagyományokhoz ragaszkodva, vagy farmerben és dacosan ül be az immár érettségi színhelyéül szolgáló padsorokba. (kiss) REMEGÉS A GYOMORBAN, PUSKA A ZSEBBEN Mikor megtudtam, hogy ezekben a napokban folynak az írásbeli érettsé­gik, akaratlanul is újra éreztem gyomromban azt a görcsös remegést, amit egykor egy régi írásbeli érettségi alatt, s amit, gondolom, ezekben a napok­ban sok-sok diák érez szerte az országban. Mégis más ez a remegés. Nem is hasonlítható ahhoz, amit mi éreztünk annak idején, vagy amit akár a négy évvel ezelőtt érettségizők éreztek a kötelező SZISZ-egyenruha szorításában. Ez a remegés felszabadultabb, egészségesebb. Mert felszabadultabb, megtisztultabb a kiváltó ok is. A mai „remegőknek" nem a „vezérek" és „klasszikusok" idézetkígyóit kell értel­mezniük, nem kell az Irodalom elkötelezettségének ürügyén nem létező izmusok után kutatniuk az ilyen-olyan skatulyákba beszorított íróóriások és írótörpék műveiben, sőt, arról sem kell írásbeli jelentést adniuk, miként képzelik el érettként ígéretes jövőjüket a létező társadalmak lehető legjobbi­kában. Mondom: ilyenfajta remegés már nincs. Eltűnt, s vele együtt tűntek el a vékony papírcsíkokra írott jegyzetek, a puskák is, amelyeket diákgenerá­ciók adtak át egymásnak, mint valami stafétát, mert aktualitását, felhasznál­hatóságát éveken keresztül megőrizte, hiszen a központilag előírt és kiadott érettségi tételek között mindig akadt legalább egy, amihez föl lehetett használni. Ma már, szerencsére, nem érnének semmit. Nincsenek központi­lag előírt kötelezően érvényes írásbeli témák, nincsenek agyonideologizált és agyonaktualizált tételek, nincs SZISZ-egyenruha és vörös nyakkendő. Az írásbeli érettségik, amelyeket az első nagy megmérettetés főpróbájának is tekinthetünk, nem formális számonkérések többé. A diáknak, aki élete első nagy vizsgájára készül, most „csak" bizonyítania kell. Azt, hogy négy éven keresztül nem koptatta hiába a padot, azt, hogy 18 évesen tudásban, értelemben, intelligenciájában is érett, nemcsak korban. Erről van szó, s nem kevesebbről. S bár ma is van remegés a gyomorban s itt-ott bizonyára puska is akad a zsebben, hadd legyen. Az a fontos, hogy kiállják a próbát, hogy bizonyítsák: ők mások. Mernek és tudnak másképp gondolkodni. Mert erre már nagyon nagy szükség lenne. S. FORGON SZIL VIA LÍBIA MUBARAK: VAN REMENY A KONFLIKTUS MEGOLDÁSÁRA Hazánk tripoli nagykövetsége tegnap közölte, Líbia elhagyására készül diplo­máciai missziónk katonai attaséjának he­lyettese, akinek visszahívásáról a napok­ban döntöttek a diplomáciai képviseletek személyzetének kölcsönös csökkentésé­vel összefüggésben. A szövetségi kül­ügyminisztérium tájékoztatása szerint az ügyről még mindig folynak a tárgyalások. Elhagyta Líbiát a TASZSZ hírügynök­ség tudósítója is, a Tripoliban tartósan akkreditált két külföldi újságíró egyike. Jól tájékozott források szerint azonban távo­zását inkább anyagi okok indokolták, semmint a líbiai döntés a külföldi tudósí­tók kiutasításáról. Hoszní Mubarak egyiptomi elnök Moamer Kadhafi líbiai vezetővel kedden folytatott négyórás tárgyalásai után úgy nyilatkozott, hogy van némi remény a Lí­bia és a Nyugat közti válság megoldásá­ra. Sem egyiptomi, sem líbiai részről nem közöltek részleteket a megbeszélésekről, de általános az a feltételezés, hogy azt a legújabb libiai javaslatot vitatták meg, amely szerint Líbia esetleg kiadná a légi terrorizmussal vádolt két állampolgárát, de olyan módon, hogy méltóságán ne essen csorba. Feltételezhetően ilyen irányú törekvé­sek motiválták Abu Nidalnak, a világ egyik legkeresettebb terroristájának kiu­tasítását Líbiából. Az Al-Akbar egyiptomi napilap szerint Abu Nidal Líbiából a szu­dáni Khartumba utazott híveihez. Szudán vezetője, Omar Hasszan Besir hadse­regtábornok nem adott engedélyt a pa­lesztin terroristának a fővárosban való tartózkodásra, de felajánlotta neki, hogy esetleg Dél-Szudánba mehet. Szudán déli részét azonban a kormányellenes felkelők ellenőrzik. NADZSIBULLAH SORSÁRÓL AZ AFGÁNOKNAK KELL DÖNTENIÜK Ahmed Sah Maszud, az észak-afga­nisztáni felkelők vezére azt követeli, hogy Kabulban előbb hozzanak létre ideiglenes kormányt, s csak azután tartsák meg a választásokat az ENSZ ellenőrzésével. A Libération francia napilapnak adott nyi­latkozatában Maszud ažt mondta, támo­gatják az ENSZ béketervét, egy pontot kivéve: nem akarnak 15 tagú tanácsot. Megerősítette, hogy folytatódnak a tár­gyalások a jelenlegi kabuli kormánnyal, de a leghatározottabban elutasította egy koalíciós kormány létrehozásának a lehe­tőségét. Nem adott egyértelmű választ arra a kérdésre, hajlandó lenne-e meg­osztani a hatalmat Gulbuddin Hekmat­jarral, a mudzsahidek másik nagy cso­portjának vezetőjével. Ami a megdöntött Nadzsibullah elnök további sorsát illeti, Maszud szerint az afgán népnek kell döntenie arról, bíróság elé állítják-e őt. Hozzáfűzte, ő maga meg tud neki bocsátani. Benőn Sevannak, az ENSZ-főtitkár különmegbízottjának kedden sem sikerült garantálnia Nadzsibullah biztonságos tá­vozását Afanisztánból. A megdöntött el­nök az ENSZ kabuli irodájában talált me­nedéket múlt csütörtöki sikertelen szöké­se után. Ghausz Ali Sah pakisztáni vé­delmi miniszter kedden újságíróknak el­mondta, kormánya elutasította Nadzsibul­lah kérését, hogy adjanak neki politikai menedékjogot. Mint arról már beszámol­tunk, Nadzsibullah Indiába szeretne men­ni, mivel a családja már ott tartózkodik. Benőn Sevan nemcsak Nadzsibullah sorsát próbálja elrendezni. A mudzsahi­dek különböző csoportjainak és a hadse­regnek a parancsnokaival folytatja a tár­gyalásokat a polgárháború befejezéséről. Diplomaták szerint nincs könnyű dolga, olyan megoldást kell találnia, hogy egyik nemzetiség se szerezzen előnyöket má­sok rovására. Hekmatjar erői Kabultól délre gyakorlatilag egy nemzetiségűek, pastúnok, míg Maszud mudzsahidjei északon tadzsikok, üzbégek és más nem­zetiségűek. A Reuter hírügynökség tegnap egy magas rangú kormányhivatalnokra hivat­kozva azt közölte: Hekmatjar arról biztosí­totta a kabuli kormányt, hogy fundamen­talista mudzsahidiei nem indítanak táma­dást a főváros ellen. Néhány nappal ez­előtt Hekmatjar ultimátumot adott a kabuli vezetésnek, hogy április 26-ig adja meg magát, különben elindítja a támadást. Módosult álláspontjáról fegyveres alaku­latainak öt parancsnoka tájékoztatta az afgán kormányt. Az afganisztáni válsággal kapcsolat­ban holnap Pakisztánba érkezik Butrosz Ghali ENSZ-főtitkár, viszont a zavaros helyzetre való tekintettel kabuli útja jelen­leg kizárt. SIKERES HADMÜVELET Kedden este 19 óra 21 perckor követ­kezett be a döntő pillanat az Etna és az emberek napok óta tartó küzdelmében. Kétezer méter magasságban, annak a tu­nelnak a torkolatában, melyből a forró láva a völgybe omlik és veszélyezteti Zafferana várost, felrobbantottak egy töl­tetet, amely kioldott 40 vasbetontömböt, s ezek becsúsztak a lávafolyamba. A teg­nap reggeli jelentések szerint az alagutat részben eltorlaszolták, a láva irányt vál­toztatott és most már a földekre folyik. Ezzel néhány napra, de talán néhány hónapra is sikerült elhárítani a várost fenyegető veszélyt. Az akció sikeréhez nagymértékben hozzájárultak az amerikai tengerészgya­logság hatalmas helikoptereinek pilótái, akik a vasbetontömböket az alagút torko­latába szállították. Franco Barberi olasz vulkanológus az Etna elleni hadművelet vezetője azt mondta, nem lehet megjósolni a tűzhányó további viselkedését. Egyelőre azonban a völgybe zúduló lávafolyam megállt. TÁDZSIKISZTÁN UJABB VÁLSÁGGÓC? Tegnap lemondott Szafari Kendzsa­jev, a tádzsik parlament elnöke. A Csehszlovák Sajtóiroda moszkvai tudó­sítójának adott telefonnyilatkozatában ezt megerősítette lmom Holnazarov, az el­lenzéki Tádzsik Demokrata Párt alelnöke is. Tájékoztatása szerint Dusanbeban folytatódik az ellenzéki tüntetés, melyhez^ újabb és újabb emberek csatlakoznak, az elnöki palota előtt már kb. 50 ezer ember gyűlt össze. Ebben a helyzetben a parla­mentnek nincs más választása, minthogy teljesítse az ellenzéknek valamennyi kö­vetelését - mondotta Holnazarov. El­mondta azt is, hogy mindkét oldal fel­fegyverkezett, az rettenetes lenne, ha összecsapásokra kerülne sor. A tömegtüntetés már 28 napja tart, hétfőtől pedig az ellenzék szervezi saját gárdáját. A gárda létszámáról Holnazarov nem tudott pontos adatokat mondani. A tüntetők nemcsak Kendzsajev le­mondását követelték, hanem új alkot­mányt is akarnak és a választások kiírá­sát. Ragaszkodnak ahhoz, hogy engedjék szabadon Dusanbe korrupcióval vádolt polgármesterét, akit az ellenzék hívének és védelmezőjének tartanak. Egyébként az ő letartóztatása robbantotta ki a jelen­legi tiltakozó mozgalmat. K edden délután még úgy tűnt, az orosz küldöttkongresszus már csak egy megle­petést okozhat: ha megduplázza az eredetileg tervezett tanácskozási napok számát. A hírügy­nökségek ugyanis arról számoltak be, hogy a na­pirendi pontok fele még mindig megvitatásra vár. Lapunk még el sem készült, amikor jött a megle­petések meglepetése: egy röpke délután alatt a küldöttek mindent letudtak, a kongresszusnak vége. Meglepetés volt Borisz Jelcin elnök-kormányfő néhány nappal ezelőtt jelzett, nagy horderejűnek szánt beszéde is: rendkívül rövid volt és megma­radt az általánosságok szintjén. Ebből a beszéd­ből aztán meg nem tudja senki, hogyan is állnak a dolgok Oroszországban, mi várható és mi nem. Jelcin gyakorlatilag megkerülte a legnagyobb problémát, amely végigkísérte a kongresszust: nem foglalt állást a gazdasági és politikai refor­mok körüli vitában, csak arra figyelmeztetett, hogy világosan be kell határolni a törvényhozó és a végrehajtó hatalom jogköreit, nehogy egymás ellen harcolva kiélezzék az ország helyzetét. Ami így igaz, csak éppen nem sikerült elválasztani ezeket a jogköröket, ugyanolyan homályosak, mint a kongresszus előtt. Szinte elsiklott a rohammunka során, hogy Jelcin aláírta a kormányról szóló törvény terveze­tét, pedig a kongresszus nyitónapján többek között éppen azért szabadult el a pokol, mert Jelcin kijelentette, a tervezet csak őszre készül el, s éppen ezért továbbra is igényt tart a parla­ment által megszavazott rendkívüli jogköreire. A népi küldöttek viszont azt követelték, hogy legalább első olvasásra megkapják a törvényja­vaslatot. Az ellenzék ugyanis - jogosan - úgy érezte, a kongresszuson erősebb, mint a parla­mentben. Így azonban Jelcinnek sikerült egy ügyes húzással, egy tökéletes időzítéssel két dolgot elérnie: a tervezetet a parlament fogja megvitatni, s a népi küldöttek semmit sem vethet­nek a szemére, nem ő vette rá őket, hogy nagy hirtelen befejezzék a tanácskozást. Nemcsak ebben a kérdésben taktikázgatott a kormány, hanem egyéb fontos dolgokban is. A demagógiát és a nyilvánvaló nyomást sem mellőzve, kihasználva azt, hogy birtokon belül ROHAMMUNKA van, végül is sikerült olyan látszatot keltenie, mintha a kongresszustól megkapta volna a támo­gatást eddigi irányvonala folytatásához. Ez, per­sze, csak részben igaz, s nem is nagy részben. Zárszavában Jelcin ugyan cáfolta, hogy népsza­vazás kiírását tervezte a kongresszus feloszlatá­sáról, azt azonban elismerte, ehhez az eszköz­höz folyamodott volna, ha a küldöttek teljesen elvetik reformprogramját. Ezzel egy időre még biztosította volna kormánya számára a hatalmat, nem is szólva arról, hogy-a voksolás előtti kam­pány során sok minden történhetett volna. Jelcin és a hozzá hasonló újdemokraták teljes mérték­ben figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a normálisan működő demokráciákban a kor­mány bukása esetén vagy új parlamenti választá­sokat írnak ki, vagy kisebbségi kormány alakul - vállalva az ilyen kormányzás következményeit, vagy a legerősebb frakció, illetve frakciók kapnak megbízást az új kabinet megalakítására. Orosz­országban azonban - több jel arra vall - még elevenen élnek a régi beidegződések, a kérdez­zük meg a népei-típusú takarózások, amelyek mentesítenek a felelősségvállalástól. Más módon, sokkal veszélyesebb formában is kísért a közelmúlt ebben a hatalmas országban. Bár többfelvonásos szavazás zajlott az ország új nevéről, s végül a küldöttek olyan döntést hoztak, hogy attól maguk is meglepődtek, az 1977-es alkotmány módosítgatása során több helyen is megmaradt a Szovjetunió elnevezés, illetve a szovjet jelző. Nem volt nekik elég sem az Oroszország, sem az Orosz Föderáció, meg­hagyták még a Szovjetuniót is! Hiábavaló volt minden figyelmeztetés, hogy a Független Álla­mok Közösségének tagországai bizonyára nagy­hatalmi ambíciókkal fogják vádolni a köztársasá­got, csak nem akart összegyűlni az alkotmánytör­vények megszavazása esetén szükséges kéthar­mados többség. A prokommunista ellenzék nem is titkolta, hogy restaurációs álmokat dédelget, s ezt a szavazási eredményt elsó győzelmének tekinti. A másodiknak pedig azt, hogy nem fogad­ták el az új alkotmány tervezetét,, csak annak, úgymond, fő irányelveit, ami azt jelenti: Oroszor­szágnak még jó ideig csak toldozott-foldozott alaptörvénye lesz. Mindent egybevetve, nekem úgy tűnik, nem lehet válaszolni a legfontosabb kérdésre: ki győ­zött? Pedig az egész kongresszusnak éppen ez lett volna az értelme, ezt kellett volna tisztáznia. A napokig tartó huzavonák és a néhány órás rohammunka csak azt bizonyította, hogy Orosz­országban marad a dualizmus, a konzervatívok bebizonyították, vannak olyan erősek, mint a re­formerek. Hogyan fog erre reagálni a Nyugat, amely kész lenne segíteni, de csak az új erők­nek? Az rövidesen eldől. S ilyen körülmények között különösen oda kell figyelni Mihail Gorba­csov minapi tokiói szavaira, hogy úgy három-öt év múlva esetleg újra vállal magas politikai tiszt­séget... GÖRFÖLZSUZSA NÉHÁNY SORBAN B onnban kedden megerősítették, hogy a Bundestagban a terve­zett időpontban, vagyis május 20-án ratifikálják a Csehszlovákia és Né­metország között aláírt szerződést. A CDU/CSU parlamenti csoportjá­nak tájékoztatása szerint eddig még nem készült el a bajor CSU által szorgalmazott határozattervezet. Ez az egyoldalú határozat feladatul ad­ná a bonni kormánynak, hogy a jö­vőben foglalkozzon a szudétanéme­tek követeléseivel. A CDU /CSU-FDP koalíció szeretne elfo­gadtatni még egy határozatot, amely a keleti szomszédokkal való együtt­működésre szólítaná fel az összes kitelepítettet. K edden az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának tagjai megállapítot­ták, hogy Irak még mindig nem adott teljes információkat tömegpusztító fegyvereiről. Ezért úgy döntöttek, hogy a bagdadi kormánynak formáli­san kifejezik nyugtalanságukat - kö­zölték diplomáciai források. Az emlí­tett adatokat Tarik Aziz iraki minisz­terelnök-helyettes ígérte meg az ENSZ-központban tett márciusi láto­gatása során. ígérete szerint a BT­nek a ramadan befejezése után, vagyis április elején kellett volna megkapnia az információkat. P etr Pithart cseh kormányfő ked­den este Párizsban találkozott Roland Dumas francia külügymi­niszterrel, s ebból az alkalomból re­ményét fejezte ki, hogy Csehszlová­kia, Magyarországgal és Lengyel­országgal együtt hamarosan belép­het az Európai Közösségekbe. Erről az AFP hírügynökség tájékoztatott. Petr Pithart egyébként azért utazott Franciaországba, hogy részt vegyen a Kelet-Európáról rendezett kolok­viumon, amelyet tegnap délelőtt nyi­tottak meg a párizsi Sorbonne Egye­temen. , M eghalt az orosz trónörökös. A 74 éves Vlagyimir Kirillovics Romanov nagyherceg II. Miklós orosz cár első unokatestvérének egyetlen fia volt. Az Associated Press jelentése szerint Romanov Miamiban tartott sajtóértekezletet, amelyen hirtelen rosszul lett és összeesett. A trónörököst átszállítot­ták a kórházba, de már nem tudtak rajta segíteni. Eddig nem derült ki, mi okozta a halálát. A lberto Fujimori perui elnök, aki a hónap elején feloszlatta a par­lamentet és érvénytelenítette az al­kotmányt kedden tájékoztatott tervé­ről, mely szerint Peru egy éven belül visszatérhetne a parlamenti demok­ráciához. Televíziós beszédében el­mondta: egy éven belül népszava­zást tartanak az új alkotmányról és 1993 februárjában megrendezik a parlamenti választásokat. Közben Máximo San Román perui alelnök a feloszlatott Kongresszus előtt le­tette az elnöki esküt. Igy a dél­amerikai országnak most két legfel­sőbb képviselője van - tájékoztatott az EFE spanyol hírügynökség. D él-Libanonban tegnapra virradó éjszaka ismét kiújultak a har­cok a libanoni fegyveres csoportok és a biztonsági övezetben állomáso­zó izraeli katonák között. Az egyipto­mi rádió jelentése szerint a libanoni fundamentalisták támadást hajtottak végre az izraeli állások ellen. Az akció során több katona életét vesz­tette. A szélsőségeseknek állítólag sikerült megsemmisíteniük egy iz­raeli páncélozott csapatszállítót is. F ranciaországban május elsejé­től megkezdi működését az új katonai hírszerző központ (DRM), amely 500 katonai és polgári szak­értőnek biztosít munkahelyet. Jean Heinrich tábornok, akit Pierre Jox védelmi miniszter nevezett ki az új szervezet élére, biztosított róla, hogy a DRM nem jelent majd konku­renciát a legfőbb francia hírszerző szolgálat, a DGSE számára. D o Muoi, a Vietnami Kommunista Párt főtitkára biztosította az or­szágban tartózkodó amerikai szená­torokat, hogy Vietnam mindent meg­tesz azért, hogy segítsen az Egye­sült Államoknak kinyomozni, mi tör­tént az indokínai háború óta eltűnt­nek nyilvánított amerikai katonákkal. Az USA listáján 2266 eltűnt katona neve szerepel.

Next

/
Thumbnails
Contents