Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-22 / 95. szám, szerda

5 KALEIDOSZKÓP 1992. ÁPRILIS 22. KÖZREMŰKÖDNEK MONTANARO SZABADOS GYÖRGY SEBESTYÉN MÁRTA KOBZOS KIS TAMÁS GHÝMES együttesett ÉCSI GYÖNGYI S ALAN VITO U Š ÖKRÖS CSABA jp VUJICSICS /«*! együttes / " Utánvéttel IM megrendelhető ^ a következő címen: GÁLÁN, P. O. Box 207 814 99 Bratislava MEG KELLETT HALNIA? Amikor március 6-án kézhez kaptam a Mentsük meg Erikát felhívás szövegét, amelyből kiderült, hogy a kislány életét csak egy gyors májátültetés mentheti meg, azonnal arra a férfira gondoltam, aki Briinnben, tíz évvel ezelőtt már átesett egy sikeres transzplantáción. Miért nem viszik a 15 esztendős besztercebányai kislányt is Brünnbe? • - kérdeztem önmagamtól, s a szakértőktől egyaránt. - „Az orvosok biztosan tudják, miért" - hangzott a válasz. Az érvelést nem fogadtam el, és nagyon erősen kételkedni kezdtem abban, hogy Szlovákia lakossága képes összeadni a 4 millió koronának megfelelő 200 ezer márkát. Nem voltam meggyőződve arról sem, hogy nem az egészségügyi minisztérium feladata lett volna a hannoveri gyógyítás költségeinek fedezése?! Aztán jött a lesújtó hír: az alig 16 éves Erika meghalt. Március 18-át mutatott a naptár. „Nagyon kevesen segítettek" Alig egy hónappal a tragikus esemény után szemtöl-szembe ülünk Erika édesanyjával. - Nagyon nehéz múlt időben beszélni róla - töri meg a csendet Oľga Koštialová, majd gyorsan hozzáfűzi: köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik pénzt küldtek kislányom megmentésére, akik vért adtak.., Talán ha előbb fogok bele a kilincselésbe, a könyörgésbe, a kétségbeesett rohangálásba... Vagy ha a belgyógyász főorvos nem ragaszkodott volna a téves diagnózishoz... Ha előbb jutunk el Brünnbe... De honnan tudtuk volna, kihez, hová forduljunk. Olyan kevesen segítettek... össze-vissza beszélek, ugye, - mondja, majd nyugalmat erőltetve magára belefog szomorú történetébe. -Erika nagyon életrevaló, egészséges gyerek volt. Tavaly áprilisig. Mert 24én hirtelen besárgult. Mit sem sejtve a gyerekkórházba vittük, s aki csak látta, sárgaságra gyanakodott. De a vizsgálatok nem erre utaltak. Az orvosok nem értették, mi történik. Véreredményei katasztrofálisak voltak, leukémiára gondoltak. Később - nem is tudom miért - szövetmintát vettek a májából. Akkor már felmerült a daganat lehetősége is. Ám az eredmény negatív volt. Kislányom nem érezte magát rosszul, fájdalmai nem voltak. Unta a kórházat, hiányoztak a barátai. Amolyan csökönyös, keményfejú tini volt. Aztán május 5én nagyon rosszul lett. Vért hányt, majd alulról is dőlt belőle. Mivel véralvadásgondjai voltak, az orvosok a vérzést csak nagy erőfeszítés árán tudták megállítani. Erika kómába esett, s két napig tartott, míg tudata visszatért. Ezek után gyorsan felépült, júliusi hazatéréséig ismét agyonvizsgálták. Akkor, megkérdőjelezve, de elhangzott a diagnózis: cirhózis. Szeptemberben szakközépiskolába ment, s az osztályban lett rosszul. Vért hányt. Nem a gyerekosztályra, hanem a felnőtt belgyógyászatra került. Dr. Vladimír Kopriva, az osztály főorvosa megállapította, hogy Erika mája rendben van, hiszen az ismételt szövetminta is negatív volt. Kifejtette, hogy lányom emésztőrendszerében az erek visszeresek, s azok okozzák a bajt. Olmützbe küldött azzal, hogy Erikát műteni kell. A gyerek kezelőorvosa mást mondott ugyan, de hát... Az olmützi doceŕis is más véleményen volt, mint Kopriva főorvos. Kifejtette, Erikának súlyos cirhózisa van, s ettől van túlnyomás az ereiben. Nagyon nyíltan megmondta azt is, hogy lányom életét csak egy gyors transzplantáció mentheti meg. Azzal intézkedett is. Felvette a kapcsolatot a hannoveri kórház főorvosával, aki közölte a feltételeket. Miközben ki tudja hányadik cigarettára gyújt, kezembe adja a levelet. Hogy mi áll benne? A professzor úr szívesen segít a kislányon, ám sajnálattal azt is közölnie kell, hogy a kezelés kb. 200 ezer márkába kerül. Hiszen, mint irja, az ellátás az intenzív osztályon napi ezer márka, á normál osztályon pedig napi ötszáz. Nem ígéri azt sem, hogy képesek lesznek azonnal egy megfelelő szervhez jutni... Nagyon udvariasan utal arra, hogy talán mégis egy hazai kórházban kellene intézkedni. Figyelmeztet, hogy nagyon gyorsan kell cselekedni... - Az a jó, hogy Erika nem tudatosította, életveszélyben van. Vidám volt, gondtalan - folytatta Oľga asszony, majd röviden összefoglalta, ki mindenkihez fordult segítségért, s ki utasította el. - Elsősorban az egészségügyi minisztériumtól vártam segítséget. De hetekig nem történt semmi. írtam az Olga Havlová alapítvány címére, az elutasító válasz Erika halála után érkezett meg. Különböző karitatív szervekhez, az egyházakhoz fordultam. .. Aztán az ismerőseim ajánlották, jelentessek meg egy felhívást, kérjek segítséget a lakosoktól. Erika féltése, a tehetetlenség és a kétségbeesés hajtotta az anyát, és ki kellett bírnia a megalázó elutasításokat, a közöny ezernyi megnyilvánulását. Nagy nehezen, a Szlovákiai Vöröskereszt Központi Bizottsága jóvoltából sikerült számlát nyitnia, s a felhívás is megjelenhetett a médiákban. Azonnal gyűlni kezdett a pénz... sát. Az igazat megvallva, praxisom alatt ilyen esettel nem találkoztam... -Tavaly, még karácsony előtt, miért nem ajánlották a szülőknek a brünni szakorvosokat? - szakítottam félbe a főorvost. - A cirhózist az ismételt vizsgálatok kizárták. Mondtam már, én az erekre összpontosítottam. Ezért ajánlottam az olmützi kórházat, ahol a splenoportograms kivizsgálások elvégezhetők. Tulajdonképpen nem is tudom pontosan, miért nem műtötték meg a kislányt... Azóta, hogy onnan visszajöttek, én már nem beszéltem a szülőkkel... Erika kezelőorvosával tárgyaltak csupán... - A másik orvos miből sejtette, hogy cirhózisról van szó? - -faggattam. - Nem tudom. Pedig gyakran megbeszéltük Erika ügyét... Javasolnám, beszéljenek vele is, ám jelenleg külföldön tartózkodik. Erika a patológusok szerint is menthetetlen volt. „Ne találgassunk, ne feltételezzünk semmit" - A boncolás eredménye egyértelmű: cirhózis. A halál oka: elvérzés. Láthatatlanul szállt el a kislányból az élet, a belek tele voltak vérrel - közölte nagyon készségesen, ám nagyon erélyesen dr. Juraj Fukal patológus főorvos. - Biztosak voltak a májból vett szövetminta negativitásában? - adtunk hangot kételkedésünknek. A főrovos elnevette magát, erősítésért Erika édesanyja: - Nem vádolok senkit... (Méry Gábor felvételei) kiáltott, s közösen dr. Peter Hudec gyermek kórboncnokkal kiselőadást tartott a májgyulladás okairól, a betegség menetéről, a szövetminta kiértékelésének módszereiről. - A minta, amiről mi véleményt mondtunk, 0,5 mm x 3 mm nagyságú, és mindkét esetben egyértelműen negatív volt. A biopsziát „vakon" végzik, s pont egy darabka egészséges májból csippentettek ki egy parányit. Pedig a kislány esetében egy rendkívül súlyos gyulladásos májbetegségről volt szó. Feltételezésünk szerint, a hepatitis harmadik típusáról. Ugyanis ha az A, illetve a B variáns lett volna, mi is ki tudtuk volna mutatni. A C variáns megállapítására nincsenek meg a szükséges ellenanyagok. Ezért a szövetmintát elküldtük Stockholmba, hiszen tudnunk kell, mi volt a halált megelőző betegség. - Ha a főorvos, az eredmények ellenére, elfogadta volna kollégája egyértelmű (cirhózis) diagnózisát, ha azonnal a brünni orvosokhoz irányították volna... - Ne találgassunk - szakította félbe mondatomat a patológus. Nincs ha... Az van, hogy a kezelőorvos gyanúja beigazolódott, az van, hogy a főorvos a leletekre támaszkodva mondott véleményt. És hol a biztosíték arra, hogy a májátültetés sikeres lett volna? Sajnos, Erika nagyon beteg volt. Vannak betegségek, amelyekkel szemben tehetetlenek vagyunk... Ma még legalábbis. xxx Az adakozásból összegyűlt több mint 600 ezer korona nem segíthetett a kislányon. A napokban döntés született arról, mi legyen a pénzzel. Oľga Koštialová indítványozta, a számla ne szűnjön meg, hiszen vannak, lesznek gyerekek, akik életét csak gyors szervátültetés mentheti meg. Az Erika-kontóból kezelési hozzájárulást kaphatnak a betegek. Hogy soha ne haljon meg egy gyerek sem csak azért, mert nem volt, aki fedezné gyógyíttatásának költségeit. A számla száma: Všeobecná úverová banka, Bratislava-mesto číslo účtu: 35-8437-012 konš. symbol: 558 numer. symbol: 0200 var. symbol: 1976 A szelvényre írják rá: Pre záchranu života - Erika PÉTERFI SZONYA dr. Vladimír Kopriva főorvos: - Talán ha megmütik az ereit... - Nem vártam ölbe tett kézzel én sem. Ismét a minisztériumot vettem ostrom alá. ígéretet kaptam arra, hogy állják a kezelés költségeit, ám Írást nem adtak róla. A lányom meg csak nevetett, azt tervezte, - persze viccelt - hogy ha összegyűlik a pénz, elmegyünk Görögországba nyaralni.. Március elején Erika ismét besárgult. Nem szívesen egyezett bele abba, hogy bevonuljon a kórházba. De édesanyja erélyes volt, s bármennyire is nehezére esett, erőszakkal bevitte a besztercebányai Roosevelt kórház belgyógyászatára. A gyerek véreredményei, májtesztjei ijesztőek voltak. Ekkor az apa (hiszen Ol ga asszony a nap nagy részét gyermeke mellett töltötte) elutazott Brünnbe, s megkérte az orvosokat arra, hogy míg összegyűlik a pénz, tartsák „szinten" Erikát. Sikerült elintéznie a helikopteres szállítást is. Erre már nem került sor. Erika március 17-én kómába esett és nem tért magához. 1992. március 18-án, hajnali három óra tíz perckor meghalt. - Ha az orvosok azonnal megegyeztek volna a diagnózisban, ha azonnal Brünnt ajánlották volna, ha a minisztériumban emberségesebben kezelték volna kérvényemet... Nem vádolok senkit, mégis azt kérdezem én is, a férjem is, a fiam is: meg kellett Erikának halnia? Kíváncsiak voltunk a főorvos véleményére. Felkerestük. Jöttünknek nem örült, ám a feltett kérdésekre válaszolt. Később már kérdezni sem kellett. „Ilyen esettel még nem találkoztam" - Különösen súlyos eset volt. Sem az ultrahang-vizsgálat, sem a biopsia nem igazolta a kezelőorvos feltételezését, a cirhózist. A második nagyerejű vérzés arra utalt, hogy az emésztőrendszer ereiben túlnyomás van. Ezért küldettem a kislányt Olmützbe. Sajnos, az ottani kolléga nem műtötte meg a lányt, hanem elkezdte szorgalmazni a májátültetést. Én akkor úgy véltem, hogy a májbetegség csak másodlagos. Az eredmények egyértelműek voltak. Erika márciusban ismét bekerült az osztályra, lépe óriásra duzzadt, máját viszont alig lehetett kitapintani. Jól viselte a betegségét, vidám volt mindvégig... Amikor kómába esett, lépe visszahúzódott, az esetleges vérzésnek látható jelei nem voltak. ... Túl gyorsan jött a vég, hepatális kómában halt meg. A boncolásnál kiderült, hogy nagyon súlyos cirhózisa volt, s tulajdonképpen elvérzett. A belekbe. Úgy gondolom, meg kellett volna műteni az ereit. Talán a „by pass" elvezette volna a vér magas nyomá„ Életem nagy célja volt, hogy összehozzak egy zenekart, amelyben több ország zenészei együtt muzsikálnak!" Miqueu Montanaro (Franciaország) MŰSOROS VIDEOKAZETTA A n i j y sikerű MC íTANARO koncert videokazettán. A kazetta ára 290 korona. UX-9