Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-22 / 95. szám, szerda
1992. ÁPRILIS 22. ÚJSZÓI A FÖLD NAPJA '92 6 Három évtizeddel ezelőtt, amikor még csak nagyon kevesen tudatosították a természet esztelen rombolásából következő veszélyeket, az angol Julian Huxley hosszú cikket írt arról, milyen végzetes következményekkel járnak a civilizáció káros hatásai és a tömeges mészárlások az afrikai állatvilágra. Ez a nagy visszhangot kiváltó segélykiáltás késztette Victor Stolan angol üzletembert, hogy a természeti értékek megóvása érdekében a világ tehetős embereihez forduljon. Az így összegyűlt támogatásokból alapították meg 1961. szeptember 11-én Zürichben a Természetvédelmi Világalapot (World Wide Fund for Nature), mely négymilliós tagságával napjainkra a világ legnagyobb független kömyezetvéA WWF zászlója tavaly augusztus harmadlkán a felvízcsatorna töltésére szolgáló hajóra Is felkerült. A kommandóakctó során a rendőrök letépték, azóta senki sem látta TIGRISEK ÉS ŐSERDŐK A harminc év alatt világszerte megvalósított ötezer tervezet egyike például a kihalás szélére sodródott indiai tigris megmentését tűzte ki céljául. Az indiai félszigeten, rit«ka kivételektől eltekintve, évszázadokig megfért egymás mellett az ember és ez a nagy ragadozó. A lakosság túlzott növekedése következtében viszont a vadászterületek , lecsökkentek, és a tigrisek egyre gyakrabban fanyalodtak rá az emberhúsra. Ez, persze, kíméletlen vadászutakat váltott ki, így az eredetileg nyolc alfajból Századunkban három teljesen kiveszett. A további romlás megakadályozására a WWF tizenöt tigrisrezervátumot alapított, amelyekben szigorú vadászati tilalmat vezettek be. Ezeknek köszönhetően napjainkra Indiában állandósult a tigrisek száma. A védett területek jótékony hatással voltak az elefántok, orrszarvúak, bivalyok és néhány egyéb faj állományának ' alakulására is. A program megvalósításában nagy szerepet vállalt a kormány és a helyi lakosság is. Míg a tigrisek megmentése jellemzően indiai probléma, az őserdők pusztítása már az egész emberiség létét fenyegeti. Egyetlen szakember számára sem kétséges, hogy a bolygónkat az egyenlítő táján gyűrűként körülölelő trópusi őserdők Földünk tüdejének tekinthetők. Ezek termelik ugyanis a légköri oxigén nagy részét, jelentősen hozzájárulnak a víz körforgásához és az éghajlat alakításához. Itt él a földi állat- és növényfajoknak mintegy a fele. Ezt a pótolhatatlan kincset századunk során a fejlett világ faszükséglete, illetve a helyi lakosság primitív módszereket használó mezőgazdasági tevékenysége miatt egyre fokozódó mértékben irtják. Ennek eredményeként a századelőn létező húszmillió négyzetkilométernyi trópusi erdőknek mintegy a fele napjainkra eltűnt. Az erdőirtás manapság is percenként ötven futballpályának megfelelő területre terjed ki. Következményként nő a légkör széndioxidtartalma, hatalmas méreteket ölt a talajerózió, helyenként nagy árvizek, vagy épp szárazságok sújtják a növénytakarójuktól megfosztott körzeteket. Mivel a meggyőzés ez idáig kevés eredményt hozott, az utóbbi időben a WWF új taktikához folyamodott. A hitelezőktől felvásárolja a harmadik világ országainak adósságát, majd ezek nemzeti parkok létesítésével, vagy más környezete védelmi célzatú intézkedéssel egyenlíthetik ki tartozásukat. HÍD KELET FELÉ Közép-európai szempontból a legnagyobb jelentőséggel a WWF ausztriai szervezete bír. Ennek oka egyaránt az, hogy már hosszú évek óta ők jelentik az összekötő láncszemet a Svájcban székelő WWFInternational, illetve a közép- és kelet-európai természetvédő moztevékenységüket, néhány évvel ezelőtt a WWF meghirdette a „Váltsd kí a természetet" akciót. Ennek keretében közadakozásból összegyűlt pénzen megvásárolják a legértékesebb ártéri területeket, és rezervátumokat hoznak létre rajtuk. Az első ilyen védett terület a Morva-folyó mentén, Marchegg környékén létesült. Jelenleg is folyik a Duna menti Regelsbrunn melletti természetvédelmi terület létesítéséért megkezdett gyűjtés. ÚJ LEHETŐSÉGEK A társadalmi viszonyok megváltozása a Közép-kelet-európai országokban a nagy környezetvédelmi szervezetek és köztük a WWF számára is új perspektívákat nyivillamosenergia-ellátásának biztosítása a bősi erőmű és a szintén megengedhetetlenül veszélyesnek ítélt Jaslovské Bohunice-i V-1-es atomerőmű nélkül. A másik pedig az „átmeneti megoldással" járó Duna-elterelés nemzetközi jogi következményeivel foglalkozik. Mivel a legújabb hírek szerint a szlovák kormány a bősi vízlépcső ideiglenes befejezését külföldi bankhitelből szeretné fedezni, valószínűleg szükség lesz arra is, hogy korábbi ígéretükhöz híven a közvéleményen keresztül kifejtett nyomás segítségével próbálják a természetrombolás árán elérhető profitról lebeszélni a jó hírükre kényes nyugati bankokat. Wínfried Walter szerint Bős egész Csehszlovákia próbáját jelenti. Tudjuk, hogy sok nyugati WWF - WORLD WIDE FUND FOR NATURE HATÁRTALAN TERMÉSZETVÉDELEM delmi szervezetévé vált. Az eredeti cél, vagyis a veszélyeztetett fajok megmentéséért folytatott küzdelem fokozatosan a környezetrombolás elleni általános harccá bővült. Ennek során a WWF általában egyénekkel és kormányon kívüli szervezetekkel dolgozik együtt, de az állami hivatalokkal való kapcsolattartástól sem zárkózik el. Nagyon jó az együttműködés valamennyi skandináv ország és Kanada kormányával, de például Ausztriában ez a viszony meglehetősen hideg. A volt keleti blokk országai közül a legjobb pozíciókat Magyarországon sikerült kiépítenünk, hazánkban pedig Csehországban lényegesen nagyobb megértésre találtak a hivatalos szerveknél, mint Szlovákiában. galmak között. Másrészt pedig Ausztria hagyományai és természeti adottságai miatt sok, errefelé is időszerű problémával küzdenek. Winfried Walter, a WWF-Ausztria főtitkára a közelmúltban egy találkozón elmondta, hogy szervezetük megalakulását 1963-ban a Fertő-tő madárvilágának veszélyeztetettsége váltotta ki. Azóta 35 programot valósítottak meg. Már lassan két évtizede folyik például a barnamedvék megmentéséért kezdett küzdelem. Ugyanis míg a Kárpátokban továbbra is elfogadható nagyságú állományuk él (Szlovákiában mintegy négyszáz darabot tartanak nyilván), addig az osztrák Alpokban teljesen kipusztultak. 1973-ban azután a természetvédők nagy örömére Szlovéniából egy medve áttévedt a Stájer Alpokba. Ezt, a Brankónak nevezett példányt 17 évig óvták, figyelték, eközben pedig közadakozásból öszszegyűlt annyi pénz, hogy megkezdődhetett a barnamedve újrahonosítása. Az akció keretében 1989 és 1993 közt négymillió schillinges költséggel évente két-három új példányt telepítenek a már őshonosnak tekintett veterán mellé. Az elképzelések szerint így ötscher környékén egy ötszáz négyzetkilométeres, vagyis Bécsnél alig nagyobb területen újra kialakulnak a medvék zavartalan életéhez és főleg szaporodásához szükséges feltételek. Folyamatos a küzdelem például a gólyák kipusztulásának vagy a békák túlzott irtásának megakadályozásáért. A század elején még általánosan elterjedt, de azóta jócskán megfogyatkozott folyami vidra megmentése érdekében pedig megvásárolják, illetve bérbe veszik azokat a partszakaszokat, ahol még előfordul. A WWF-Ausztria nagy figyelmet szentel az ártéri erdőknek is. Mivel a magántulajdonban lévő termékeny területek gazdái nehezen győzhetők meg, hogy erősen korlátozzák a mező- és erdőgazdasági tott. Ezeknek az országoknak ugyanis a nagymértékű természetrombolás, a komoly levegő- és vízszennyezés mellett a lakosság alacsonyfokú ökológiai műveltségével is szembe kell nézniük. A WWF már évek óta támogatja a kormányoktól független hazai környezetvédelmi mozgalmainkat, az utóbbi években ez a tevékenység végre legálissá vált és kiszélesedett. Az ilyen jellegű programok keretében hazánkban jelenleg két nagyobb akció folyik. A bősi vízlépcsőhöz kötődő jelentősebb rendezvények 1990 novemberében kezdődtek. Ekkor több hazai szervezettel karöltve Pozsonyban nemzetközi tudományos konferenciát szerveztek, melynek résztvevői egyértelműen leszögezték, hogy a vízlépcső üzembe helyezése komolyan veszélyeztetné az érintett terület ártéri erdeit és a föld alatti vízkészlet minőségét. A feltáró munka ezután tovább folytatódott, de mivel a szlovák kormány hozzáállásában nem tapasztaltak lényegi változást, tevékenyen kivették részüket a tavaly nyári csallóközi tiltakozásokból is. Ezzel kapcsolatban Alexander Zinke, a WWF kelet-európai koordinátora a következőket mondta: „A természetvédelem mindenütt a világon átlépi a politikai határokat, így több szakértő és szervezet nemzetközi kötelességének tekinti a bősi vízlépcsővel kapcsolatos küzdelmet. Az itt található ártéri erdők - akárcsak a föld alatti vízkészlet - Európa pótolhatatlan értékei közé tartoznak. A vízlépcső közvetlen és közvetett hatásai ezeket az ökológiai értékeket gyakorlatilag felszámolják, vagy redukálják. Az elmúlt időszakban több szakértőt is megbíztunk ezzel kapcsolatban. Egy részük komolyan aggódik arra az esetre, ha a vízlépcsőt üzembe helyeznék. Ezért döntöttünk úgy, hogy támogatni fogjuk az ellene küzdő szlovákiai környezetvédelmi szervezeteket. A közelmúltban világszerte több hasonló elképzeléssel találkoztunk. Ilyen volt például Hainburg, vagy a franciaországi Loire. Mindkét esetben a mérnökök munkájában nem bízók tiltakozása végül is eredményes volt, és a felelős politikusokat rákényszerítették, hogy hagyjanak fel terveik megvalósításával," A WWF ausztriai szervezete ezzel kapcsolatban a legújabban két tudományos munkát is megrendelt. Az első témája Szlovákia jövőbeni kormány és pénzügyi intézmény figyelmesen szemléli, miként oldja meg a csehszlovák kormány a bősi problémát. Nem hiszem, hogy e nemzetközi szempontból kérdéses mű pénzügyi támogatóinak a jövőben hitele lesz - jelentette ki egy nemrég Bécsben tartott sajtóértekezleten. A WWF másik komoly csehszlovákiai akciója a šumävai nemzeti parkhoz kötődik. Míg ugyanis Ausztriában mind ez ideig egyetlen nemzeti parkot sem sikerült kialakítani, hazánkban a múlt rendszer kevés pozitív vonása egyikeként hét ilyen létezik. A tulajdonviszonyok rendezése után ez a folyamat nálunk is jóval bonyolultabbá válik, de egyelőre úgy tűnik, hogy a jövőben is keresztülvihető lesz a gazdasági tevékenység bizonyos fokú korlátozása a jelentősebb természeti értékekkel bíró területeken. Meglévő nemzeti parkjaink így a WWF számára is egyfajta sikerélményt biztosíthatnak. Jó példa erre a hosszú előkészítő munka során 1990-ben nemzeti parkká nyilvánított Šumava, melyet nemrég felvettek az UNESCO által vezetett és a világ legértékesebb természeti kincseit nyilvántartó Bioszféra-rezervátumok jegyzékébe. A sušicei Ekoing környezetvédelmi szervezet kezdeményezésére a WWF egy részletes tervezetet dolgozott ki, amely a természetvédelem feladatain kívül az ide tartozó lakott területeken a kisipar és a mezőgazdaság ésszerű fejlesztésének lehetőségeivel is foglalkozik. Amint azt Povolný mérnöktől, a Cseh Környezetvédelmi Minisztérium munkatársától megtudtuk, a terjedelmes tanulmány jelenleg véleményeztetés alatt áll, és következő lépésként bizonyos változtatások elvégzésével összhangba hozzák a hazai előírásokkal. Az eredményes munka a lelkesedésen kívül természetesen az anyagi lehetőségek függvénye is. Bár a gazdasági nehézségekkel küzdő új európai demokráciákban még hoszszú ideig nem számolhat komolyabb szponzori támogatással, a WWF fokozatosan megkezdte itteni hálózatának kiépítését. Elsőként a WWF-Hungary látott munkához, a következő, iroda pedig előreláthatólag Prágában nyílik. A világ legnagyobb, kormányoktól független környezetvédelmi szervezeté ezzel nálunk is végérvényesen megvetné a lábát. Erre szükség is van, mivel az ökológiai törekvések általában komoly gazdasági érdekeket sértenek és akár csak Szlovákiában is sok példát sorolhatnánk fel arra mondhatóan, hogy az egyes érdekcsoportok ilyen esetekben miként találják meg a politikai nyomásgyakorlás módját az egyes döntéshozó szervekre. Ilyen esetben a független szervezetek feladata, hogy a közvélemény figyelmét felhívja ezekre a tényekre, és így próbálja meg rákényszeríteni őket legalább egy elfogadható kompromisszumra. TUBA LAJOS A Természetvédelmi Világalap szimbólumként a világ legvédtelenebb és ezért leginkább veszélyeztetett állatát, a pandamacit választotta. (Fotó: Méry Gábor és archív)