Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-22 / 95. szám, szerda

1992. ÁPRILIS 22. ÚJSZÓI A FÖLD NAPJA '92 6 Három évtizeddel ezelőtt, amikor még csak nagyon kevesen tudatosították a ter­mészet esztelen rombolásából következő veszélyeket, az angol Julian Huxley hosszú cikket írt arról, milyen végzetes következ­ményekkel járnak a civilizáció káros hatá­sai és a tömeges mészárlások az afrikai állatvilágra. Ez a nagy visszhangot kiváltó segélykiáltás késztette Victor Stolan angol üzletembert, hogy a természeti értékek megóvása érdekében a világ tehetős em­bereihez forduljon. Az így összegyűlt tá­mogatásokból alapították meg 1961. szep­tember 11-én Zürichben a Természetvédel­mi Világalapot (World Wide Fund for Natu­re), mely négymilliós tagságával napjainkra a világ legnagyobb független kömyezetvé­A WWF zászlója tavaly augusztus harmadlkán a felvízcsatorna töltésére szolgáló hajóra Is felkerült. A kommandóakctó során a rendőrök letépték, azóta senki sem látta TIGRISEK ÉS ŐSERDŐK A harminc év alatt világszerte megvalósított ötezer tervezet egyi­ke például a kihalás szélére sodró­dott indiai tigris megmentését tűzte ki céljául. Az indiai félszigeten, rit­«ka kivételektől eltekintve, évszáza­dokig megfért egymás mellett az ember és ez a nagy ragadozó. A lakosság túlzott növekedése követ­keztében viszont a vadászterületek , lecsökkentek, és a tigrisek egyre gyakrabban fanyalodtak rá az em­berhúsra. Ez, persze, kíméletlen va­dászutakat váltott ki, így az erede­tileg nyolc alfajból Századunkban három teljesen kiveszett. A további romlás megakadályozására a WWF tizenöt tigrisrezervátumot alapított, amelyekben szigorú vadászati tilal­mat vezettek be. Ezeknek köszön­hetően napjainkra Indiában állan­dósult a tigrisek száma. A védett területek jótékony hatással voltak az elefántok, orrszarvúak, bivalyok és néhány egyéb faj állományának ' alakulására is. A program megvaló­sításában nagy szerepet vállalt a kormány és a helyi lakosság is. Míg a tigrisek megmentése jel­lemzően indiai probléma, az őser­dők pusztítása már az egész em­beriség létét fenyegeti. Egyetlen szakember számára sem kétséges, hogy a bolygónkat az egyenlítő tá­ján gyűrűként körülölelő trópusi őserdők Földünk tüdejének tekint­hetők. Ezek termelik ugyanis a légköri oxigén nagy részét, jelentő­sen hozzájárulnak a víz körforgásá­hoz és az éghajlat alakításához. Itt él a földi állat- és növényfajoknak mintegy a fele. Ezt a pótolhatatlan kincset századunk során a fejlett világ faszükséglete, illetve a helyi lakosság primitív módszereket használó mezőgazdasági tevékeny­sége miatt egyre fokozódó mérték­ben irtják. Ennek eredményeként a századelőn létező húszmillió négy­zetkilométernyi trópusi erdőknek mintegy a fele napjainkra eltűnt. Az erdőirtás manapság is percenként ötven futballpályának megfelelő te­rületre terjed ki. Következményként nő a légkör széndioxidtartalma, ha­talmas méreteket ölt a talajerózió, helyenként nagy árvizek, vagy épp szárazságok sújtják a növénytaka­rójuktól megfosztott körzeteket. Mivel a meggyőzés ez idáig ke­vés eredményt hozott, az utóbbi időben a WWF új taktikához folya­modott. A hitelezőktől felvásárolja a harmadik világ országainak adós­ságát, majd ezek nemzeti parkok létesítésével, vagy más környezete védelmi célzatú intézkedéssel egyenlíthetik ki tartozásukat. HÍD KELET FELÉ Közép-európai szempontból a legnagyobb jelentőséggel a WWF ausztriai szervezete bír. Ennek oka egyaránt az, hogy már hosszú évek óta ők jelentik az összekötő lánc­szemet a Svájcban székelő WWF­International, illetve a közép- és kelet-európai természetvédő moz­tevékenységüket, néhány évvel eze­lőtt a WWF meghirdette a „Váltsd kí a természetet" akciót. Ennek ke­retében közadakozásból összegyűlt pénzen megvásárolják a legértéke­sebb ártéri területeket, és rezervá­tumokat hoznak létre rajtuk. Az el­ső ilyen védett terület a Morva-fo­lyó mentén, Marchegg környékén létesült. Jelenleg is folyik a Duna menti Regelsbrunn melletti termé­szetvédelmi terület létesítéséért megkezdett gyűjtés. ÚJ LEHETŐSÉGEK A társadalmi viszonyok megvál­tozása a Közép-kelet-európai or­szágokban a nagy környezetvédel­mi szervezetek és köztük a WWF számára is új perspektívákat nyi­villamosenergia-ellátásának biztosí­tása a bősi erőmű és a szintén megengedhetetlenül veszélyesnek ítélt Jaslovské Bohunice-i V-1-es atomerőmű nélkül. A másik pedig az „átmeneti megoldással" járó Du­na-elterelés nemzetközi jogi követ­kezményeivel foglalkozik. Mivel a legújabb hírek szerint a szlovák kormány a bősi vízlépcső ideiglenes befejezését külföldi bankhitelből szeretné fedezni, valószí­nűleg szükség lesz arra is, hogy korábbi ígéretükhöz híven a közvé­leményen keresztül kifejtett nyomás segítségével próbálják a természet­rombolás árán elérhető profitról le­beszélni a jó hírükre kényes nyuga­ti bankokat. Wínfried Walter szerint Bős egész Csehszlovákia próbáját jelenti. Tudjuk, hogy sok nyugati WWF - WORLD WIDE FUND FOR NATURE HATÁRTALAN TERMÉSZETVÉDELEM delmi szervezetévé vált. Az eredeti cél, vagyis a veszélyeztetett fajok megmentéséért folytatott küzdelem fokozatosan a környezetrombolás elleni ál­talános harccá bővült. Ennek során a WWF általában egyénekkel és kormányon kívüli szervezetekkel dolgozik együtt, de az állami hivatalokkal való kapcsolattartástól sem zárkózik el. Nagyon jó az együttműködés valamennyi skandináv ország és Kanada kormányával, de például Ausztriában ez a viszony meglehetősen hideg. A volt keleti blokk országai közül a legjobb pozíciókat Magyarországon sikerült kiépítenünk, ha­zánkban pedig Csehországban lényegesen nagyobb megértésre találtak a hivatalos szerveknél, mint Szlovákiában. galmak között. Másrészt pedig Ausztria hagyományai és természeti adottságai miatt sok, errefelé is időszerű problémával küzdenek. Winfried Walter, a WWF-Ausztria főtitkára a közelmúltban egy talál­kozón elmondta, hogy szervezetük megalakulását 1963-ban a Fertő-tő madárvilágának veszélyeztetettsége váltotta ki. Azóta 35 programot va­lósítottak meg. Már lassan két évtizede folyik például a barnamedvék megmenté­séért kezdett küzdelem. Ugyanis míg a Kárpátokban továbbra is el­fogadható nagyságú állományuk él (Szlovákiában mintegy négyszáz darabot tartanak nyilván), addig az osztrák Alpokban teljesen kipusz­tultak. 1973-ban azután a termé­szetvédők nagy örömére Szlovéniá­ból egy medve áttévedt a Stájer Alpokba. Ezt, a Brankónak nevezett példányt 17 évig óvták, figyelték, eközben pedig közadakozásból ösz­szegyűlt annyi pénz, hogy megkez­dődhetett a barnamedve újrahono­sítása. Az akció keretében 1989 és 1993 közt négymillió schillinges költséggel évente két-három új pél­dányt telepítenek a már őshonos­nak tekintett veterán mellé. Az el­képzelések szerint így ötscher kör­nyékén egy ötszáz négyzetkilomé­teres, vagyis Bécsnél alig nagyobb területen újra kialakulnak a medvék zavartalan életéhez és főleg szapo­rodásához szükséges feltételek. Folyamatos a küzdelem például a gólyák kipusztulásának vagy a békák túlzott irtásának megakadá­lyozásáért. A század elején még ál­talánosan elterjedt, de azóta jócs­kán megfogyatkozott folyami vidra megmentése érdekében pedig megvásárolják, illetve bérbe veszik azokat a partszakaszokat, ahol még előfordul. A WWF-Ausztria nagy figyelmet szentel az ártéri erdőknek is. Mivel a magántulajdonban lévő termé­keny területek gazdái nehezen győzhetők meg, hogy erősen korlá­tozzák a mező- és erdőgazdasági tott. Ezeknek az országoknak ugyanis a nagymértékű természet­rombolás, a komoly levegő- és vízszennyezés mellett a lakosság alacsonyfokú ökológiai műveltségé­vel is szembe kell nézniük. A WWF már évek óta támogatja a kormá­nyoktól független hazai környezet­védelmi mozgalmainkat, az utóbbi években ez a tevékenység végre legálissá vált és kiszélesedett. Az ilyen jellegű programok kere­tében hazánkban jelenleg két na­gyobb akció folyik. A bősi vízlép­csőhöz kötődő jelentősebb rendez­vények 1990 novemberében kez­dődtek. Ekkor több hazai szerve­zettel karöltve Pozsonyban nemzet­közi tudományos konferenciát szer­veztek, melynek résztvevői egyér­telműen leszögezték, hogy a víz­lépcső üzembe helyezése komolyan veszélyeztetné az érintett terület ártéri erdeit és a föld alatti vízkész­let minőségét. A feltáró munka ezu­tán tovább folytatódott, de mivel a szlovák kormány hozzáállásában nem tapasztaltak lényegi változást, tevékenyen kivették részüket a ta­valy nyári csallóközi tiltakozásokból is. Ezzel kapcsolatban Alexander Zinke, a WWF kelet-európai koordi­nátora a következőket mondta: „A természetvédelem mindenütt a világon átlépi a politikai határokat, így több szakértő és szervezet nem­zetközi kötelességének tekinti a bősi vízlépcsővel kapcsolatos küzdelmet. Az itt található ártéri erdők - akár­csak a föld alatti vízkészlet - Európa pótolhatatlan értékei közé tartoznak. A vízlépcső közvetlen és közvetett hatásai ezeket az ökológiai értékeket gyakorlatilag felszámolják, vagy re­dukálják. Az elmúlt időszakban több szakértőt is megbíztunk ezzel kap­csolatban. Egy részük komolyan ag­gódik arra az esetre, ha a vízlépcsőt üzembe helyeznék. Ezért döntöttünk úgy, hogy támogatni fogjuk az elle­ne küzdő szlovákiai környezetvédel­mi szervezeteket. A közelmúltban világszerte több hasonló elképze­léssel találkoztunk. Ilyen volt példá­ul Hainburg, vagy a franciaországi Loire. Mindkét esetben a mérnökök munkájában nem bízók tiltakozása végül is eredményes volt, és a fele­lős politikusokat rákényszerítették, hogy hagyjanak fel terveik megvaló­sításával," A WWF ausztriai szervezete ez­zel kapcsolatban a legújabban két tudományos munkát is megrendelt. Az első témája Szlovákia jövőbeni kormány és pénzügyi intézmény fi­gyelmesen szemléli, miként oldja meg a csehszlovák kormány a bősi problémát. Nem hiszem, hogy e nemzetközi szempontból kérdéses mű pénzügyi támogatóinak a jövő­ben hitele lesz - jelentette ki egy nemrég Bécsben tartott sajtóérte­kezleten. A WWF másik komoly csehszlo­vákiai akciója a šumävai nemzeti parkhoz kötődik. Míg ugyanis Ausztriában mind ez ideig egyetlen nemzeti parkot sem sikerült kialakí­tani, hazánkban a múlt rendszer kevés pozitív vonása egyikeként hét ilyen létezik. A tulajdonviszo­nyok rendezése után ez a folyamat nálunk is jóval bonyolultabbá válik, de egyelőre úgy tűnik, hogy a jö­vőben is keresztülvihető lesz a gazdasági tevékenység bizonyos fokú korlátozása a jelentősebb ter­mészeti értékekkel bíró területeken. Meglévő nemzeti parkjaink így a WWF számára is egyfajta sikerél­ményt biztosíthatnak. Jó példa erre a hosszú előkészítő munka során 1990-ben nemzeti parkká nyilvání­tott Šumava, melyet nemrég felvet­tek az UNESCO által vezetett és a világ legértékesebb természeti kin­cseit nyilvántartó Bioszféra-rezervá­tumok jegyzékébe. A sušicei Eko­ing környezetvédelmi szervezet kezdeményezésére a WWF egy részletes tervezetet dolgozott ki, amely a természetvédelem felada­tain kívül az ide tartozó lakott terü­leteken a kisipar és a mezőgazda­ság ésszerű fejlesztésének lehető­ségeivel is foglalkozik. Amint azt Povolný mérnöktől, a Cseh Kör­nyezetvédelmi Minisztérium mun­katársától megtudtuk, a terjedel­mes tanulmány jelenleg vélemé­nyeztetés alatt áll, és következő lépésként bizonyos változtatások elvégzésével összhangba hozzák a hazai előírásokkal. Az eredményes munka a lelkese­désen kívül természetesen az anya­gi lehetőségek függvénye is. Bár a gazdasági nehézségekkel küzdő új európai demokráciákban még hosz­szú ideig nem számolhat komo­lyabb szponzori támogatással, a WWF fokozatosan megkezdte itteni hálózatának kiépítését. Elsőként a WWF-Hungary látott munkához, a következő, iroda pedig előrelátható­lag Prágában nyílik. A világ legna­gyobb, kormányoktól független környezetvédelmi szervezeté ezzel nálunk is végérvényesen megvetné a lábát. Erre szükség is van, mivel az ökológiai törekvések általában komoly gazdasági érdekeket sérte­nek és akár csak Szlovákiában is sok példát sorolhatnánk fel arra mondhatóan, hogy az egyes érdek­csoportok ilyen esetekben miként találják meg a politikai nyomásgya­korlás módját az egyes döntéshozó szervekre. Ilyen esetben a függet­len szervezetek feladata, hogy a közvélemény figyelmét felhívja ezekre a tényekre, és így próbálja meg rákényszeríteni őket legalább egy elfogadható kompromisszumra. TUBA LAJOS A Természetvédelmi Világalap szimbólumként a világ legvédtelenebb és ezért leginkább veszélyeztetett állatát, a pandamacit választotta. (Fotó: Méry Gábor és archív)

Next

/
Thumbnails
Contents