Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-21 / 94. szám, kedd

1992. ÁPRILIS 21 HAZAI KÖRKÉP 4 KILUSZTRÁLTATTA A CSEH ÚJSÁGÍRÓKAT? BOTRÁNY A LEVEGŐBEN •Nagypénteken még jóformán érdektelen hírnek tünt az egész: Petr Pithart, cseh kormányfő Štefan Bačínskýtól, a Szövetségi Információs és Biztonsági Szolgálat (FBIS) igazgatójától 262 pozitívan lusztrált újságíró jegyzékét kapta meg. A sajtóirodát erről a kormányszóvivő tájékoztatta. A Cseh Újságíró Szindikátus vezető képviselői nem tudtak arról, hogy a szervezet tagjait átvilágították volna. Vladimír Bystrov, a szindikátus főtitkára cáfolta, hogy a szervezet tagjainak bármilyen jegyzékét is az FBIS nyomozóinak kezébe juttatta volna. Hozzátette, hogy a közel 5 ezer tag legfontosabb adatai számitógépen találhatók és soha senkinek nem adták ki őket. Ivan Mašek, a CSNT képviselője elmondotta, hogy nem ismer olyan jogszabályt, amely a kormányfőnek lehetőséget adna az újságírók átvilágítására. Az FBIS igazgatóhelyettese, Zdenék Vodsloň minden információtól elzárkózott, mondván, hogy az üggyel kapcsolatos bárminemű tájékoztatás államtitkot sértene. A másnapi cseh újságok érzékenyen reagáltak a botrányra. Politikai beállítottságuktól függetlenül elítélték a szövetségi hivatal ilyen jellegű tevékenységét. A cseh kormányhivatal vezetője, Vojtech Sedláček tegnap Prágában a következőket fűzte az ügyhöz: sokan úgy gondolják, hogy Pithad kormányfő újságírókat világíttatott át. A cseh kormány elnöke azonban csak átvette a jegyzéket, és hasonló listát a szlovák alkotmányos képviselők is kézhez kapnak. Pithad kormányfő jogszabályi előírásoknak megfelelően járt el, amikor a lista kézhezvételéről tájékoztatta a közvéleményt. A hét folyamán a cseh kormányra bízta a döntést, mi legyen a jegyzék további sorsa. Semmiképpen sem ütközhet mindez az érvényes törvényekbe. Megjegyzésként csak annyit, hogy minden kiadó és laptulajdonos lehetőséget kapott munkatársainak átvilágítására. Az FBIS viszont semmiképp sem jogosult arra, hogy hasonló lépéseket tegyen. KÍGYÓVAL NEM JÓ JÁTÉKBA MERÜLNI... ... állítja egy régi magyar közmondás. Ma nyugodtan hozzátehetjük: a kígyóméreg-kereskedőkkel . sem. Egy friss bűnügyi eset pedig arra figyelmeztet, hogy az intés nemcsak az egzotikus világrész lakóinak szól, hanem nálunk is időszerű. Kassán ugyanis nem mindennapi bűncselekmény történt. Egy örmény maffiacsoport és itteni üzlettársaik között folyik a harc. Az örmények egy Česká Lípa-i hazai viszonteladónak átadták az Ázsiából csempészett 18 gramm kigyómérget, s üzletük íratlan szabályai szerint előlegként kaptak 28 ezer amerikai dollárt. A további 62 ezret az áru valódiságát igazoló hivatalos minőségellenőrzés után kellett megkapniuk. Bizonyára meg is kapták volna, ha beigazolódik, hogy az áru valódi. A szakmai vizsgálatok azonban mást mutattak. Ezért a csehországi kereskedők jól felkészült,, felfegyverkezett küldönce azzal a céllal utazott Kassára, hogy ott az előleget visszaszerzi az örményektől. A gépkocsiban vele utazott az egyik üzlettársa 16 esztendős fia is. A Hernád-parti városból •a cseh küldönc telefonon közölte Česká Lípa-i kollégájával: az örmények túszul ejtették őket, várják a többi pénzt is, s ha azt nem kapják meg, akkor... A fiúnak már eltörték a kezét is. A telefonhívás után a fiú apja jobbnak látta értesíteni a rendőrséget. A szövetségi bűnügyi nyomozók nagy erővel azonnal munkához láttak, és értesüléseink szerint rövidesen kiszabadították a túszokat. Az örmény turistákat zsarolás vádjával őrizetbe vették. Az ügy felgöngyölítése, a részletek tisztázása még tart, az viszont már kiderült, a fiú keze ép. Ennek az esetnek számos részletét még homály fedi, ám úgy látszik, hogy Kassa a Kelet és Nyugat közötti illegális kígyóméregkereskedelem fontos állomáshelye lett. Az orvosságiparban hasznosítható mérget grammonként ezertől 5 ezer dollárig terjedő összegért adják el a keleti kereskedők a hazaiaknak, majd azok legalább kétszer annyiért értékesítik Nyugaton. Ha az áru valódi, nincs bonyodalom. A baj . akkor kezdődik, ha valamelyik „csereállomáson" kiderül: nem valódi a méreg.. Állítólag ez megesik néhányszor, s ilyen jutalomból okmányhamisításra is jut. (gazdag) VALAMI VAN, DE NEM AZ IGAZI JEGYZETEK A SZLOVÁKIAI MAGYAR PEDAGÓGUSOK SZÖVETSÉGÉNEK II. ORSZÁGOS KÖZGYŰLÉSÉRŐL Aligha vitatható a megállapítás: tanárrá lenni könnyű, tanárnak lenni viszont nehéz. Nehéz, már csak azért is, mert egy bizonyos koron túl nehéz megérteni az ifjúságot - és ami alighanem még nehezebb: megértést kapni az ifjúságtól. Való igaz, hogy mindkét helyzet tragikus válságokat okozhat. A meg nem értett tanár tragédiáját a Timár Virgil fiában Babits Mihály gyönyörűen megírta, a meg nem értő tanár tragédiájáról pedig Heinrich Mann írt kegyetlen őszinteséggel a Ronda tanár úrban. Talán nem lenne haszontalan, ha ezeket a műveket is újraolvasnánk, hozzájuk véve Grendel Lajos Tanügy című novelláját, s mélyrehatóbban elgondolkodnánk a szlovákiai magyar oktatásügy helyzetén, melyet az idézett jelenségeken kívül, sajnos, számos más probléma is terhel. Mindezt pusztán azért emeltem ki, mert a Szlovákia Magyar Pedagógusok Szövetségének nemrégiben megtartott II. országos közgyűlésén negyven évnél fiatalabb pedagógust csak három-négyet láttam. Lehet, hogy részben éppen az ö hiányuknak tudható be: az egész tanácskozást valamiféle fásultság, beletöródöttség, szkepszis kerítette hatalmába. Valahogy az volt az érzésem, hogy ennek a szövetségnek a munkájából hiányzik a jó értelemben vett radikalizmus, a határozottság, az érdekképviseleti rend világos megfogalmazása, a koncepciózus gondolkodás és az egyértelmű kiállás. Nem tehetek róla, sajnálattal kell leírnom: csalódtam. Sokkal többet vártam ettől a fórumtól, s alighanem a szlovákiai magyar közvélemény is. Persze, most mondhatná valaki, hagyjam a közvéleményt, mert annak ugyanis az a sajátossága, hogy változatosságra vágyik és csak azután az igazságra, sót nem is egészen arra, inkább mítoszokra, hangulatvilágításokra és hasonlókra. Beismerem, van benne valami, hiszen a szlovákiai magyar pedagógus-közvélemény is csak akkor pezsdült meg, amikor 1990 januárjában Nyitrán megalakították a pedagógusszövetséget és mindenki bízott a változásokban. Minderről Pukkai László, az SZMPSZ országos elnöke a mostani közgyűlésen így fogalmazott: -,, Nyitrán 1990 januárjában a győzelem glóriája ragyogott felettünk, bennünk fölséges eufória uralkodott. Hittük és reméltük, hogy a mondott szó igaz. Májusban már foszladozó felhők festették sokszínűre az eget. Rövid időn belül a rideg realitások szabták meg mindennapi életünket. A demokratikusnak vélt vissza- és átrendeződésben még kellett keresni az utat, melyen a hazai magyar oktatásügy szekere elindulhat az olyan sokat emlegetett Európa felé." Hogy megtaláltuk-e az utat és elindultunk-e Európa felé, a közgyűlés tapasztalatait összegezve, egyértelmű határozottsággal most még nem merném állítani. Kétségtelenül eredménynek könyvelhető el, hogy Szlovákia legtöbb magyarlakta járásában - az alulról jövő kezdeményezésekre épülve - megalakultak és dolgozni kezdtek a pedagógusszövetség területi szervezetei. A Csallóközben a matematikusok és fizikusok szekciójának például nemcsak magyarországi, hanem erdélyi és kárpátaljai kapcsolatai is vannak már. Az alternatív oktatási módszerek bevezetésében Csík Zoltánnak köszönhetően nemcsak a madaríalapiskolában, hanem az egész Komáromi járásban figyelmet érdemlő változások következtek be, és kecsegtető kísérletekkel próbálkoznak a rimaszombatiak és a bodrogköziek is. Mi hát akkor a probléma? - kérdezheti az olvasó. Nos, a kép mindjárt árnyaltabb lesz, ha megemlítem, hogy a közgyűlésen az egyik felszólaló a szövetség elnökét Gorbacsovhoz hasonlította, mondván, hogy jó a külpolitikája, de a belpolitikai aktivitása már kevésbé gyümölcsöző. Lehet, hogy ez a megállapítás egy kicsit erős, de kétségtelen, hogy van valóságtartalma, ugyanis az elnöknek sikerült elérnie, hogy a Magyarországi Művelődési és Közoktatási Minisztérium etnikai és nemzetiségi főosztálya szakmai és anyagi hozzájárulással is segiti nemzetiségi oktatásügyünk jobbítását. Persze, azt azért mégsem várhatjuk el, hogy minden problémánkat ők oldják meg - és éppen itt kezdődnek a gondok. A szlovák oktatásügyi tárca ugyan elismeri a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségét, küldöttségüket olykor fogadja is, kávéval kínálja meg őket, elbeszélgetnek, csak éppen minden eredmény nélkül. Hogy mást ne mondjak, a költségvetésből a nemzetiségi oktatásügyre szánt másfél milliárd korona máig nincs elosztva, és félő, hogy esetleg nem is ezt a célt fogja szolgálni. Köztudottan tragikusan veszélyessé vált a magyar pedagógusutánpótlás kérdésének megoldatlansága. Pukkai László elnöki beszámolójában ugyan bejelentette, hogy a Nyitrai Pedagógiai Kar szeptemberben Kassán és Komáromban konzultációs központot nyit, ahol levelezői tagozaton elsősorban az óvónőknek és nevelőnőknek nyílik lehetőségük képesítést szerezni az alapiskolák alsó tagozatára, viszont Gál Tibor, a Nyitrai Pedagógiai Kar képviseletében tolmácsolta a dékán üzenetét, miszerint elvileg nekik nincs kifogásuk, de ilyen célokra egy fillért sem tudnak adni. Hát ijyen a helyzet, ami egyben azt is sejteti, hogy a Nyitrai Pedagógiai Karra nem nézhetünk nagy reményekkel. Pedagógusaink országos közgyűlésén az oktatásügyi autonómia, sőt a pedagógusszövetség szakszervezetté alakításának javaslata is felvetődött. Érdemben, sajnos, egyik kérdést sem vitatták meg, és döntés sem született, mert a témáról meglehetősen műkedvelői szinten tárgyaltak. Jobb előkészítéssel - ha lettek volna papírra vetett és előterjesztett, szakmailag és politikailag is jól felépített tervezetek - talán másként zárulhatott volna a tanácskozás. De nem voltak, és félő, hogy nem is lesznek, ha a pedagógusszövetség országos elnöke egymaga lesz kénytelen ilyen dokumentumokat elkészíteni. Úgy vélem, ha a legtapasztaltabb és legképzettebb pedagógusainkból konkrét feladatra, projektek kidolgozására nem állítanak össze egy csapatot, mely politikai mozgalmainkat, pártjainkat is képes lenne egységes kiállásra ösztönözni - akkor aligha várható, hogy a szövetség kellő szinten tudja képviselni a honi magyar oktatásügyet. Ha erre képesek lennénk, akkor a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének országos közgyűlését a jövőben jelenlétével talán a szlovák oktatási minisztérium képviselője is megtisztelné, most ugyanis senki nem jött el közülük, mint ahogy politikai mozgalmaink vezéregyéniségei, parlamenti képviselőink közül sem tartotta fontosnak senki, hogy részt vegyen a közgyűlésen, noha a rendezők szerint meghívták őket. A tudósító ezekutánakétévemegalakítottszövetségről egy kicsit szkeptikusan csak annyit mondhat: valami már van, de nem az igazi. SZASZAK GYÖRGY HAMIS ÖTSZÁZASOK! A hamis ezerkoronások után, most a néhány évvel ezelőtti gyakorlathoz tértek vissza a pénzhamisítók: a szlovákiai pénzpiacon megjelentek a hamis ötszázkoronások - jelentette be szombaton Želmira Veverková, a Csehszlovák Állami Bank bankjegyvizsgálati részlegének vezetője. Eddig főleg a Közép- és KeletSzlovákiai kerületben jelentek meg a hamis bankjegyek - a következő szériaszámokkal: W25793628, U 59794192 és Z 76862261. A színük megtévesztöen hasonlít az eredetire, s előfordulhat, hogy az üzletek pénztárosai sem veszik észre az eltérést. E bankjegyek csillogó felületűek, részben kopottaknak tűnnek, és hiányzik belőlük a vízjel. Míg a valódi pénz végig színetartó, a hamis ötszázasoké használat közben fehérre fakul. Eddig a hamis bankókból közel húsz darabra sikerült rálelni a jegybank fiókjaiban. NézzüVhát meg az ötszázasokat, gondolkodás nélkül ne kapjunk feléjük! MOZART OPEN Prágában szombaton kezdődött a Mozart Open színházi fesztivál. A szervezők szerint október 31-éig - főleg a nyári hónapokban - bemutatják mindazt, ami Prága kulturális életében a legnagyobb értékeket képviseli. Olyan ismert vendégei lesznek a fesztiválnak, mint Pavel Šmok táncegyüttese, az Ypsilon Stúdió, a Nemzeti Színház és a Marionet. EMBERIESSÉG, TÜRELEM DÉVÉNYI BÉKEMENET — HARMADIK ALKALOMMAL (Munkatársunktól) - Az emberiesség-türelmesség-béke gondolatok jegyében immár harmadik alkalommal rendezte meg szombaton a Szlovák Béke- és Emberjogi Unió a Pozsony-Dévény húsvéti békemenetet. A szeles, de napsütéses tavaszi délután mintegy kétszázan gyűltek össze a pozsonyi Riviera étterem előtt, hogy a Duna kanyargását követő úton a dévényi várhoz gyalogoljanak. Ha figyelembe veszszük, hogy a békemenet része volt az USA-ban, Japánban és Európa több országában hagyományos húsvéti békerendezvényeknek, akkor egyértelmű: nagyobb figyelmet érdemelt volna a pozsonyiak részéről. Annál is inkább, mert a szerény létszámú menetben szép számban voltak nem fővárosiak is, köztük például nagymegyeriek és dunaszerdahelyiek. A nagygyűlés kezdetét jelző csehszlovák himnusz hangjaira mintegy ötszázan gyűltek a rögtönzött szónoki pódium köré. Dr. Jozef Drozd, a Szlovák Béke- és Emberjogi Unió elnöke megnyitójában hangsúlyozta, húsvét^ kapcsán még inkább el kell gondolkodnunk azon, hogy néhány száz kilométerre tőlünk délre és keletre háború dúl, ártatlan emberek halnak meg. A békemenet résztvevőit levélben köszöntötte Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke, aki arra figyelmeztetett, hogy sok körülmény akadályozza még az emberiesség érvényesülésének kiteljesedését mind az emberi kapcsolatokban, mind a nemzetek és államok kölcsönös viszonyában. Reményét fejezte ki, hogy Szlovákia polgárai a közelgő választásokon azokat a pártokat támogatják majd, amelyek mindennapi tevékenységükkel valóban az emberiességért, a toleranciáért, a békéért tesznek. A békemenet résztvevőinek felolvasták Ján Čarnogurský, szlovák kormányfő üzenetét is. lb. Hansen Rosekaernak, a Dán Békemozgalom képviselőjének a nagygyűlésen kifejtett gondolatai jellemezték talán a legpontosabban a részvétel szempontjából szerényre sikerült, de erkölcsi értékeit tekintve jelentős békerendezvényt: ,,Földünk minél több helyén kell elérni, hogy szilárd biztonságérzetük legyen az embereknek; hogy megbékélés legyen a lelkekben. Csak így válhat belső szükségletté a békéért való önzetlen tenniakarás." (mázsár) (Fotó: Prikler László) ADO ADÓ HATAN E választási időszak utolsó együttes ülésén a Szövetségi Gyűlés képviselői, többek között az 1993-tól érvényes adótörvényeket is jóvá hagyták. Mint arról már beszámoltunk, a hozzáadott értékből levont adóról és a fogyasztói adóról már döntöttek a honatyák. Ma szavaznak majd az egyik legfontosabb törvényről: a jövedelmi adóról szóló törvényjavaslatról. A törvénytervezet értelmében mindenkire én/ényes progresszív adózást állapít meg a jogszabály és tételesen megnevezi az adózatlan összegeket, illetve az adóalapból leírható összegeket. Az évi összjövedelemből leszámítják az adómentes tételt (20 400 korona) és egyéb leírható összegeket (pl. közlekedési leírás 2400-3600 korona; két eltartott gyermek esetében 9000 korona, 14 % a társadalombiztosításra stb.). Az így kiszámított adóalapból a következőképpen adózunk: • 60 000 koronáig: 15 % • 60 000-től 120 000 koronáig: 9000 korona + a 60 ezret meghaladó alap 20 százaléka • 120 000-től 180 000 koronáig: 21 000 korona + a 120 ezret meghaladó alap 25 %-a • 180 000-től 540 000 koronáig: 36 000 korona + a 180 ezret meghaladó alap 32 %-a • 540 000-től 1 080 000 koronáig: 151 000 korona + az 540 ezret meghaladó alap 40 %-a • 1 080 000 korona fölött: 367 200 korona + az 1 080 ezret meghaladó alap 47 %-a A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 7146/91 Bardovács János, 1915. 7. 17., meghalt, Vezekény (Dombasz) 7147/91 Boroš Jozef, 1906. 7. 24., meghalt 2013/91 Bröstl János, 1899. 4. 1., Kassa (Jenakiev) meghalt 3111/91 Bagócsy Gyula, 1916. VI. 18., Léva (Kirov) 4487/91 Bari Pál, 1921. VIII. 21., Rimaszécs (Dombasz) 6109/91 Bužický Peter, 1916. IX. 24., Komárovce (Ural) 7207/91 Bochin Michal, 1921. XII. 26., Čertižné (Dombasz) 7245/91 Berta Melichar, 1900. V. 8., Királyhelmec, meghalt (Szambor) 7333/91 Balga László, 1919. XII. 31., Csáb (Kaukázus) 7334/91 Bartoš Ján, 1911. IX. 12., Panyidaróc (Nova Rialia) 7335/91 Bodzsár Sándor, 1911. XI. 5., Inám (Gyerezsno) 7336/91 Borbély Vince, 1915. VIII. 10., Nagycétény (Kijev)