Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-15 / 90. szám, szerda

1992. ÁPRILIS 15. , ÚJ SZÓM MOZAIK VÁLASZ OLVASÓINKNAK KEDVES NORA! Tizenhét éves vagy, írod, és nem értesz egyet azokkal, akik ellenzik az abortusztörvényt; és még szomorúbbnak tartod azt, hogy egyáltalán szükség van ilyen törvényre. Úgy gondolod, az ember van olyan értelmi szinten, hogy nem öli meg a gyermekét. Sok nő vérnyomása az egekig szökne, feltételezed, ha soraidat olvasnák. Az ún. „jó érveket" (a te szavaid) akkor fogadnád el, ha a múlt században élnénk: „Hiszen ma annyiféle módon lehet védekezni, és annyit beszélünk róla... Vagy talán mégis keveset? Én azt hiszem, hogy az emberekből lassan kiveszik a szeretet, a megértés, a jóság, és egyre inkább előretör a pénz, a PÉNZ csupa nagybetűvel. Egyesek többre tartanak egy nyugati kocsit a gyereknél. Kíváncsi vagyok, hogy öregkorukban mennyi boldogságot fog nekik nyújtani egy autó közelsége. Én 17 éves lány vagyok, és a véleményem nem hiszem, hogy valahol is számítana, de azért elgondolkozom a már majdnem közmondássá vált mondaton, miszerint: «A felnőttekről végy példát!» ' 'Ä három kérdőjel után utóirat következik. Azt kéred, ne tüntessük fel a neved és címed. Kérésed teljesítettük. Kíváncsi voltam Rád, a felnőttként gondolkozó tizenhét éves kislányra. Fel akartalak keresni. Abban a városban és abban az utcában, amit címként megadtál — ilyen számú ház nincs: Azt hittem, talán az átkeresztelt utcanevek miatt nem találom a házat. Levelet írtam Neked. A levél felbontatlanul visszajött. A címzett ismeretlen. Kedves Nóra, kikről veszel példát? Szeretettel üdvözöl: KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA TANULNI MEGYÜNK SEVILLÁBA EXP&9Z BESZÉLGETÉS NAPOLEON KURPIELLEL, A POZSONYI KIJEV-SZÁLLÓ IGAZGATÓJÁVAL Húsvét hétfőjén Spanyolország egyik legszebb városában, Sevillában kitárul a világ kapuja, megnyílik az út a rejtelmes múltba, ismerős jelenbe, kiszámíthatatlan jövőbe. Bárki felfedező útra indulhat az űrbe, onnan a maják birodalmába, majd amíg az ember azon töpreng, merre vegye az irányt, Azsia, Európa felé, vagy tán Kolombusszal induljon Amerikába, megpihenhet az 1500 éves hatalmas mexikói kaktusz tövében. Elidőzhet a technika világában, a sötét középkorban, beülhet moziba, színházba, ha úgy tetszik, vadnyugati kocsmába, magyaros csárdába vagy éppen a szlovák étterembe. Nem álom — mindez valósággá válhat Sevillában, a Guadalquivir bal partjára telepített Expo '92 területén. Száztíz állam kiállítói csábítják majd országukba a látogatókat, köztük Csehszlovákia is. Ám először fordul elö a világkiállítások történetében, hogy Szlovákia önállóan is képviselteti magát, s a Restaurant Slovakia révén próbál hímevet szerezni, Napoleon Kurp'mf, a Kijev Szálloda igazgatója vágott bele e merész vállalkozásba, ő a társszerzője a szlovák idefenforgalom és gasztronómia" tervnek. Egy fából kettő, kettőből száz nö, százból erdő. Szélcibálta, esőverte, fagymarta erdő égigérő karokkal, göcsörtös fájdalmakkal. (Prikler László felvétele) — Mi volt a célja ezzel a tervvel? — A csehszlovák, vagyis a szövetségi pavilonban csupán az egyik fél számára adatott meg a lehetőség, hogy reklámozza idegenforgalmát és gasztronómiáját. Nem akartuk, hogy Szlovákia a háttérbe szoruljon, mindebből kimaradjon. Nos, ezért döntöttünk az önálló képviselet mellett. Az elsődleges cél azonban a tanulás, a tapasztalatszerzés, hiszen épp ideje már, hogy Szlovákiában is önállóan szervezzünk nagyszabású rendezvényeket, megtanuljuk önmagunkat reklámozni. — A Szlovákia Étteremnek az Expo megnyitásával egyidőben kellene fogadnia első vendégeit. Ám a vendéglő épületét igencsak későn kezdték építeni és még most is folynak a munkálatok. Vajon április 20-ig minden a helyén lesz? — Még tavaly szeptemberben kellett volna a spanyoloknak átadniuk az épületet, de csak most, úgy két héttel ezelőtt „félkész állapotban" bocsátották rendelkezésünkre. Ez azt jelenti, hogy egy hónapunk maradt a vendéglő berendezésére. Megfeszített erővel, ám örömmel hajrázunk, s nagyon bízunk benne, hogy időben elkészülünk. „ i _ . j.ii.j'u.1 iiai., injyy ujabb és újabb feltételeket támasztottak, mind több pénzt követeltek. Bizonyára önöknek is többször kellett módosítani, növelni az eredeti költségvetést. — Talán túlzás lenne, ha azt állítanám, hogy a spanyolok inkorrektek voltak, de mindenképp kiszámíthatatlanok. A szerződés megkötése után 48,5 millió korona hitelt vettünk fel, ez sajnos kevésnek bizonyult, mert a rendezők valóban állandóan újabb, néha szinte elképesztő követelésekkel álltak elő. Egyszerűen megkötötték a kezünket, arra kényszerítettek, hogy kizárólag spanyol cégekkel üzleteljünk, spanyol szakemberekkel dolgoztassunk, s ami különösképpen fájdalmasan érintett bennünket: 62 százalékos vámot róttak ki az élelmiszerimportra. Ott kell hát vásárolnunk. Szlovákiából csupán korlátozott mennyiségű bort és más szeszes italt viszünk. Válogatunk, szelektálunk, alaposan meg kell fontolnunk, miből mennyit szállítunk, hiszen minden literre ráfizetünk. — Biztosan akadtak azért támogatók, szponzorok, akik enyhíteni tudtak anyagi gondjaikon. — Szlovákiában sajnos még nem terjedt el az a gyakorlat, hogy a vállalatok reklámozzák magukat. Mintha most ébredeznének, olyan lassan reagálnak. Pedig az ő javukat is szolgálná a támogatás. Pavilonunkban ugyanis reklámügynökség működik majd, ily módon szponzorainknak biztosíthatjuk a hátteret a kapcsolatfelvételhez, későbbi tárgyaláshoz, üzletkötéshez. A külföldi cégek sokkal rugalmasabbak voltak. így a Volkswagen, a Nacaro, igaz, a rugalmasak közé kell sorolnom a gútai Babeta üzemet is, amely négy motorkerékpárt ajánlott föl. Ennek különösen örülünk, hiszen Sevillában, a nagy tömegben, megkönnyítik a jövésmenést, intézkedést. Megemlíteném továbbá a zlatnói üveggyárat, a bánovcei Zornicát, a Kelet-szlovákiai Vasművet. Tárgyaltunk a Slovnafttal, jelentkezett a trencséni Slovlik is. Sevillában a vendégek asztalára kerülnek a bazini borkombinát borai és a szeredi Hubert pezsgő is. — Bemutatná olvasóinknak a sevillai „szlovák házat"? — A spanyolok több tipizált házat építettek fel, az egyiket mi vettük bérbe. így a külső architektúrába nem volt beleszólásunk, de a helyiségeket saját elképzelésünk szerint rendeztük be. A kétszáz férőhelyes épület földszintjén, a fogadóteremben lesz a már említett reklámügynökség és az utazási iroda, továbbá a stílusos bútorokkal berendezett jellegzetes nemzeti étterem. Az emeleten kapott helyet a szupermodern vendéglő, a legnagyobb és a leghangulatosabb a kerthelyiség. — Ellentétben a francia, olasz, magyar konyhával, a szlovák ételek kevésbé ismertek a világban. Milyen étlappal próbálják becsalogatni a vendégeket? — Természetesen elsősorban tipikus szlovák ételekkel. Persze a vendéglőbe betérő spanyolokat, akik hozzászoktak a pikáns ízekhez, tengeri halakhoz, a sok zöldséghez, nem kényszeríthejük, hogy sztrapacskával lakjanak jól. Ezért spanyol különlegességekkel is tudunk majd szolgálni. És mivel bizonyos mértékben Közép-Európát is képviseljük, úgy gondoltuk, hogy szomszédaink knyhájából, vagyis az ukrán, magyar, cseh, osztrák specialitásokból szintén ízesítőt kínálunk. A csehszlovák pavilon (Archív felvétel) M éry Gábor felvétele — Említette, legutóbb januárban járt Sevillában. Mely pavilonok ragadták meg a figyelmét? Úgy hírlik, hogy a magyarok remekművet alkottak. Ön is úgy véli? —* Mindegyik épület a maga nemében érdekes, lenyűgöző. Vannak fantasztikus, a jövő évszázad hangulatát idéző monumentális építmények, kőből, fából, fémből, üvegből, sőt papírUAÍ ~ 1* ux—j., , fjíimmidok, kevésbé feltűnő klasszikus épületek, fehérre festett katedrálisok és egy sötét csúfság — a csehszlovák pavilon. A magyar pavilon a hét templomtoronynyal valóban nagy nészerűségnek örvend. A magyarok már az Expo 96-ra készülnek, nagyon aktívak, semmit sem bíznak a véletlenre. Most valami nagyszerűt kellett alkotniuk, amivel felkeltik az egész világ figyelmét, érdeklődését. Figyeljük őket, hiszen a négy év múlva esedékes budapesti világkiállítás Szlovákiát, illetve Pozsonyt is érintheti még. Legalábbis bízunk benne, hogy az Expo 96 keretében a környező régiók szerephez jutnak. Ezért is olyan fontosak számunkra a sevillai tapasztalatok. URBÁN GABRIELLA NAGYOBB SZEREPHEZ JUTNAK? EGY KONGRESSZUS TANULSÁGAI A Szlovákia hkosságának 90 százalékát képviselő Városok és Községek Társulásának nemrég megvalósult II. kongresszusa jelentős belpolitikai eseménynek számított, amelyre odafigyelt a kormány és a parlament is. Számos tárca vezetőjének felszólalása viszont vegyes érzelmeket váltott ki a küldöttekben, hiszen nem egy esetben bizonyítvány-magyarázásnak, a felelősség áthárításának, a részvevők kioktatásának tűnt eszmefuttatásuk. Az egynapos, sokat felvállaló tanácskozás eredményeiről, tanulságairól kérdeztünk néhány parlamenti képviselőt és polgármestert. AZ ÖNIGAZGATÁS létkérdés Rózsa Ernő, az Együttélés SZNT-beli képviselője: — Lényegében a közigazgatás két szemlélete — a centralisztikus és a decentralizált — csapott össze a kongresszuson. A városok, községek joggal fájlalják jogköreik megnyirbálását a közügyek intézésében. Panaszuk, hogy az államigazgatás a közügyekben túlzott szerepet vállal, nem alaptalan. Ha elfogadjuk, hogy az állam nem uralkodó csoportok, ideológiák eszköze, hanem a polgárok szerződéses alapon létrejött közössége, akkor az önkormányzatok hatáskörének bővítése elengedhetetlen. A túlburjánzott államigazgatási rendszer béklyóba köti a kezdeményezéseket, korlátozza az önigazgatás lehetőségeit, s lehetetlenné teszi, hogy a kis közösségek saját elképzeléseiknek megfelelően intézzék ügyeiket. Az önigazgatás megteremtése — főleg a kisebbségi sorsra ítélt nemzetiségek és etnikai csoportok számára — létkérdés. Jómagam a megoldást abban látnám, hogy az önigazgatás feltételeit az Alkotmány rögzítené. SOK PÉNZT EMÉSZT FEL AZ ÁLLAMIGAZGATÁS Zsalanák József, a Demokratikus Baloldal Pártjának SZNT-képviselője: — A parlamentben a képviselők egyetértettek abban, hogy szükség van az államhatalom és az önkormányzatok különválasztására. A kormánypártok viszont olyan folyamatot indítottak el, amely a döntési jogok többségét az államigazgatásra ruházta. Ennek rendelték alá a volt nemzeti bizottságok átszervezését is. Nem a legalsó közigazgatási szintet erősítették, hanem a minisztériumokat bővítették. Jelentősen megnövekedett a régebben is bírált államigazgatási apparátus. Főleg a pénzügyeket koncentrálták, ami ellentmond a demokrácia elveinek, s lehetetlenné teszi az önkormányzati társadalom kialakítását. Pedig, ha az önkormányzatokat valóban fel tudnánk éleszteni, ha megfelelő feltételeket teremtenénk számukra — az sok mindenre gyógyír lehetne. A nemzetiségi kérdés orvoslását is elősegítené. NEM A PÁRTÉRDEK AZ ELSŐDLEGES Schwartz Árpád, Tornaija polgármestere, a Gömöri Városok és Községek Társulásának elnöke: — A kongresszus igazolta, hogy nagy szükség van olyan országos érdekvédelmi szervezetre, mint a Szlovákiai Városok és Községek Társulása. Azt is megmutatta, hogy az önkormányzati érdekek szinte mindenhol előnyt élveznek a szűkebb pártérdekkel szemben. A tanácskázás számtalan probléma felvetésével az elfogadott törvények tökéletlenségeire is rámutatott. A megfogalmazott gondok, problémák — kevés kivétellel — hasonlóak Szlovákia legkülönbözőbb területein. A kongresszus bíráló szellemét a kormány, érzésem szerint, tárgyilagosan tudomásul vette. Ez egyértelműen pozitívum, hiszen a közgyűlés Szlovákia állampolgárai közérzetének, az önkormányzatok tűrőképességének barométere volt. A közgyűlés mérföldkő a társulás történetében a tapasztalatszerzés, az új program elfogadásának szempontjából. Kifejeztük igényünket: problémáinkkal egy állandó központi szerv, legalább kormányhivatali szinten foglalkozzon. Nagy eredménynek tartom, hogy a társulás komolyan szorgalmazza az egyes régiók tevékenységének tökéletesítését, önálló szerepkörének kibővítését. Ehhez a módosított alapszabályzat is megteremti a feltételeket. KELLENEK A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK Öllős Árpád, Dunaszerdahely polgármestere, a Csallóközi Városok és Községek Társulásának elnöke: — Fontosnak tartom, hogy a kongresszus megőrizte a társulás egységét, nem oszlott meg mozgalmunk, noha ennek bizonyos jelei mutatkoztak. A társulás vezetése ismételt bizalmat kapott, s remélem, képes lesz mozgósítani a városi és községi önkormányzatokat. A tanácskozás fontos vívmányának tartom, hogy nagy hangsúlyt fektetett a régiók önálló tevékenysége feltételeinek megteremtésére. Ezt szolgálja az alapszabályzat elfogadott módosítása és az a törekvés, hogy a régiókat az önkormányzatok közbenső irányítási láncszemévé fejleszszék. Ez lehetőséget ad arra, hogy a régiók jelenlegi gazdasági jellegük helyett közigazgatási szerepkört kapjanak. További pozitívumként értékelem, hogy a kongresszus nagy figyelmet szentelt a nemzetközi kapcsolatoknak. A nyugati országok önkormányzataival való együttműködésünk a fejlesztés sok lehetőségét kínálja, ami egyúttal az országot is segíti abban, hogy hamarabb lépjünk Európába. MÁZSÁR LÁSZLÓ