Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-14 / 89. szám, kedd

7 EGÉSZSÉGÜGY 1992. ÁPRILIS 14. — Nem igaz, hogy a rák gyógyíthatatlan. A baj csupán az, hogy nagyon sok beteg akkor jelentkezik az orvosnál, amikor a gyógyulásra való esélye csökken. Tény, és egyúttal figyelmeztető jelenség, hogy a betegség előfordulása gyakoribb, ám javult a diagnosztizálás. 1977-ben a Komáromi járásban 282 új beteggel . nőtt a' rákosok tábora, 1984-ben 415-tel, 1990-ben viszont már 450nel. Százezer lakosra számított betegek aránya járásunkban 408,14! Természetesen nem örültünk az első helynek, ám az okok kiderítésére idő- és energiahiány miatt nem vállalkozhatunk — vallotta egy fárasztó rendelési nap végén dr. Eva Konkoľovská, a komáromi rendelőintézet onkológiai részlegének vezetője. — Nem az orvosokon múlik, hogy e betegség következtében magas a halálozási arány. Mi csak azokat gyógyíthatjuk, akik felkeresnek bennünket, s hajlandók vállalni a kezeléssel járó rosszulléteket is. Sok beteg, bár sejti mi a baja, illetve mi baja lehet, jelentkezik az orvosnál. Persze, ilyenkor nagyon sürgős kapcsolatba lépünk a sebészekkel, a radjoterápiás szakemberekkel, s lehetőségeinkhez mérten bevetünk mindent, hogy a beteg mielőbb megkapja a szükséges kezelést. Kellemetlen viszont az, hogy a járásnak még mindig nincs számítógépes tomográfja, s ezért a betegeket Pozsonyba kell szállítanunk. Nem ritka, hogy a kivizsgálásra hetekig várni kell. Az időveszteség a legnagyobb ellenségünk. Az orvosnő elmondta, miután a szakorvosok a betegség leküzdésén fáradoznak, az onkológus feladata a betegben tartani a lelket. — Nagyon meg kell gondolnom, kinek mit és hogyan mondok, mit árulok el a betegségről. Ha valaki tiltakozik a kezelés ellen, erélyesebb vagyok, hiszen világosan meg kell magyaráznom, hogy a kór elfajulhat. Gyakran a családtagot hívom segítségül, hiszen a beteget kétségeivel nem szabad magára hagyni. A radikális kezelések (műtét) után sem kicsinyilhetjük le a beavatkozást, sőt —

: a helyzettől függően — gyakran megmondjuk az igazat, és hozzáfűz-. csak így van! A lelki megrázkódtatás megkönnyítése érdekében bevezettük, hogy a nő a műtétet követően felébredve azonnal megkapja a pótlást, amelynek minőségével elégedett lehet. Megkezdjük rehabilitációját, ami hozzájárul testi és lelki felépüléséhez. A betegeknek sosem mondom azt, hogy most már tökéletesen egészségesek. Azzal szoktam búcsúzni tőlük, hogy jelenleg rendben vannak, de lehet, hogy idővel szükség lesz további utókezelésre. Nem zárkózom el a ma oly divatos „zöld patika" ajánlotta teáktól, különféle cseppektől akkor, ha a beteg betartja a kezelőorvosának utasításait. A fejlett országokban az orvos nyíltan tájékoztatja betegét a diagnózisról. Hazánkban a rák kifejezést nagyon kevés orvos használja, bár egyre több az a beteg, aki hallani akarja az igazat. — A betegség megnevezésére annyi szinonima létezik! Van, amikor megközelítem az igazságot, majd rátérek a gyógyítás mikéntjére, fogódzót adva a betegnek. A reményvesztett emberben is többnyire győz az életösztön, s ha a beteg megbízik az orvosában, elhiszi, hogy van remény a túlélésre. Ilyenkor nyert ügyünk van. Ma már köztudott, hogy az időben kezelt beteg esélyei nagyon jók. Ennek népszerűsítésén kell fáradozni, mert csak így érhető el, hogy elmúljék az emberek félelme. Nem vitás, ahhoz, hogy eredményeink még jobbak legyenek, szükségünk van a csúcsminőségű műszerekre éppúgy, mint a teljes szemléletváltásra, a természet és környezetvédelem felfogásában meg kell változtatni étkezési szokásainkat is. * * * A daganatos megbetegedések következtében Európában a kétmillió beteg közül egymillióan belehalnak a kórba. A betegség kialakulására az esetek egyharmadánál, a helyes étrend betartása mellett megelőzhető lehetett volna. Hazánkban tavaly a daganatos megbetegedés következtében tízezren haltak meg. GYÓGYÍTHATATLAN? zük, hogy az utókezelés növeli a gyógyulási esélyeket. — Nagy erőfeszítésünkbe kerül — de ebből nem engedhetünk — a járás betegeinek pontos nyilvántartása. Jelenleg 2100-2200 beteg adatait tároljuk, s munkánkat nem segíti számítógép sem. Akkor is tudunk a járásban élő betegről, ha netán más járásban műtötték. Az ellenőrzésre szóló meghívót is mi küldjük.. Dr. Eva Konkoľovská nagyon őszintén szólt arról, hogy a rákos betegek kezelése, de utókezelése is, pénzigényes. Ennek ellenére nem fordult elő, hogy valaki ne kapta volna meg a szükséges külföldi (drága) gyógyszert, hogy ne vették volna fel a kórházba, amikor nem bírta az ambuláns kemoterápiás kezelést, hogy ne kapott volna vérátömlesztést stb. Sajnos gyakran előfordul, hogy elfogy a beteg ereje, türelme, s kétségbeesésében elutasítja a kezelések folytatását. — Mi ilyenkor a teendő? — kérdeztem beszélgetőtársamtól. — Meg kell próbálni a lehetetlent, még akkor is, ha a betegnek joga van így döntenie. De mert tudom, sejtem, mi játszódik le benne, gyakran kíméletlennek kell lennem. Soha nem mondok le a betegről, legtöbb esetben néhány napos gondolkodási időt adok neki. Amikor a beteg megnyugszik, újból jelentkezik a kezelésre. Köztudott, hogy a Komáromi járásban (is) az emésztőrendszeri (vastagból, végbél) daganatos megbetegedések a listavezetők, hogy egyre több a tüdőrákos férfi (közülük 70-80 százalékuk dohányos), de a nők aránya is emelkedőben van. A harmadik helyet a mell- és a méhrák foglalja el. — Évek óta hangsúlyozzuk, hogy többet kell tennünk a megelőzés népszerűsítésében. Akkor is, ha az erőbedobás nagyobb mint az eredmény, a siker. A nők többsége időben felfedezi a bajt, de nem mer szakorvoshoz fordulni. Ezért ha a kór elhatalmasodik — habár ezt viselik a legnehezebben —, csak a mell amputálásával menthetjük meg életüket. Viszont túlélési esélyük A számítógépes tomográf Komáromban még csak álom... (Méry Gábor felvétele) ORVOSI TANÁCSADÓ AZ EPEKÖVEK GYÓGYÍTÁSÁNAK ÚJ MÓDSZEREI Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk — állítja a mondás, amelyet gyakran nem tartunk be. Ahhoz, hogy éljünk, nem elég enni — a szervezetbe jutott élelmet fel is kell dolgozni és az tápanyagokkal el kell juttatni a vérbe. Ez a feladat az emésztőrendszerre hárul. Az emésztőrendszer megbetegedéseiről jóval kevesebbet írnak és beszélnek napjainkban, mint az érelmeszesedésről vagy az AIDS-ről, pedig emberek milliói szenvednek gyomorfekélyben és minden tizedik felnőtt embernek van egy vagy több epeköve (bár erről sokan nem is tudnak). A máj által termelt epe az epeutakon keresztül az epehólyagba kerül, ahol besűrűsödik és étkezések után az epevezetéken keresztül jut el a tizenkótujjnyi bélbe. Az epének fontos szerepe van a zsírok emésztésében és a koleszterin eltávolításában a szervezetből. Az epekövek rendszerint úgy keletkeznek, hogy az epesavak túlságosan besűrűsödnek az epehólyagban. Erre a nők és a kövér emberek sokkal hajlamosabbak, mint a férfiak ós a sovány hölgyek. Nem minden epeköves „beteg" (háromnegyed részük) tud arról, hogy epehólyagjukban valami van, aminek nem kellene ott lennie. A maradék negyedrész viszont helyettük is megszenved — az epekő által eldugult epevezeték fájdalmas görcsöket, sárgaságot, sőt a legroszszabb esetben hasnyálmirigygyulladást okozhat. Régen az epeköveket a tünetek alapján és röntgenvizsgálattal lehetett kimutatni. Az ultrahangos vizsgálat elterjedése nagy előrelépést jelentett ezen a téren. A vizsgálat teljesen fájdalom- és kockázatmentes, a készülék szondájával akkor is körül lehet nézni az epehólyag táján, ha a vizsgálatot más okból kéri a kezelőorvos. Néhány évvel ezelőtt az epeköveket egyetlen módon lehetett gyógyítani — a hasüreg felnyitásával, a beteg szerv és a kövek eltávolításával, amit az epeutak revíziója követett. Az utóbbi időben a klasszikus sebészeti eljárást egyre inkább háttérbe szorítja a mikroinvazív sebészet. A has felnyitása helyett a sebész négy apró nyíláson keresztül vezeti be az endoszkópot (finom száloptika és videorendszer összekapcsolása) és az operációhoz szükséges műszereket. A műtét után nem marad nagy heg és a beteg három-négy nap múlva elhagyhatja a kórházat. (Persze csak azt a kórházat, ahol ilyen felszerelés és a felszereléssel bánni tudó szakemberek vannak...) Egy másik ígéretes új kezelési módszer a lökéshullámmal való kőtörés (extrakorporáiis litotripszia), amely a köveket finom porrá robbantja szót ós ez az epeutakon keresztül távozik. Ezzel a módszerrel csak a kisebb köveket lehet eltávolítani és logikus követelmény az is, hogy a beteg epevezetéke jó állapotban legyen. A kő felrobbantása rövid ideig tart, de az előés utókezelés hosszabb időt vesz igénybe. A feldarabolt kő eltávozása panaszokat okozhat. Egyre terjednek a nem sebészeti eljárások is. Már régen is történtek kísérletek az epekövek gyógyszeres oldására, de ezek eredménytelenek voltak. Csak 1972-ben bizonyították be az amerikai Mayo klinikán, hogy a medve szervezetében található epesavak segítségével egyes kövek feloldhatók. (A mackók ugyanis mackós testalkatúak, epéjük jó sűrű, de nincsenek köveik — ezt epesavaik különleges összetételének köszönhetik.) Ez az eljárás azonban csak azoknál a betegeknél alkalmazható, akiknek kicsik a köveik ós epehólyagjuk egészséges. Hátrány az is, hogy a kezelés sokáig (1-2 évig) tart. ígéretes kísérletek folynak az epekövek direkt feloldásával is, ami úgy történik, hogy az epehólyagba speciális oldószert juttatnak, amely néhány óra alatt oldja a követ. Kórházainkban még a klasszikus eljárás dominál, de már történnek próbálkozások az új módszerek bevezetésére. (Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy még a legfejlettebb országokban sem kezelhető minden beteg az új eljárásokkal.) Dr.RÁCZ OLIVÉR VITAMINSAROK A C-vitamin áldásos hatása közismert. Fellelhető zöldségben, gyümölcsben. Szervezetünknek naponta szüksége van rá. Az átlagosnál jóval nagyobb dózisban baktériumölő, a hűlésnél és más fertőzéseknél gyógyító, az idő előtti öregedésnél megelőző szerepe van. A degeneratív folyamatot megelőző hatása révén erősíti a kollagén rostokat. A D-vitamin zsírban oldódó szokatlan vitamin, mivel a táplálékkal csak a növényi vagy állati eredetű elővitamin kerül a szervezetbe — s maga a vitamin a bőrben a napfény hatására keletkezik. Segíti a kalcium, a foszfor ós más ásványi sók felszívódását, s lényegi szerepe van a vér kalciumszintjének szabályozásában. Kisgyermek- és serdülő korban irányító feladata van abban, hogy a csontok és a fogak képződésében a kalcium és a foszfor aránya megfelelő legyen. Hiánya súlyos fogromláshoz, csontlágyuláshoz, öreg korban csontritkuláshoz vezet. A D-vitamin természetes forrása a halmájolaj, a szardínia, a hering, a tonhal, a tej, a tejtermék, az olajos magvak (pl. napraforgó). Az E-vitamin yéd a külső szennyeződések káros hatásainak érvényesülése ellen. Értágítő, így használ az érelmeszesedés megállapításában, növeli a termékenységet és segít helyreállítani a potenciát. A TILTÁS NEM MEGOLDÁS A meg nem született élet védelme — a közvéleményt kissé félrevezető — felcím alatt a kormány olyan törvénytervezetet terjesztett a parlament elé, amelynek célja tulajdonképpen az abortusz elvégzésének megszigorítása. A napokban az SZNT parlamenti bizottságaiban megvitatásra kerülő abortusztörvény felkavarta a közvéleményt. Világossá vált ugyanis, hogy a javaslatot a Kereszténydemokrata Mozgalom dolgozta ki, s ezáltal az egésznek túlságosan politikai színezete lett. Mert ahelyett, hogy az egészségügyi minisztérium (a miniszter KDM-tag) megfelelő fogamzásgátló programot hirdetett volna a nem kívánt terhesség megelőzésére, szigorú feltételekhez kívánja kötni a művi terhességmegszakítást. Persze, ha figyelembe veszzük, hogy a Vatikán tiltja a fogamzásgátlást mint olyat, nem is csodálkozhatunk a mozgalom képviselőinek aktivitásán. És a miniszter úr hiába hangoztatja, hogy a törvénytervezetben szó sincs eltiltásról, az egészséges nőnek bizony szülnie kell(ene). Érvként azt is felhozza, az orvosoktól nem lehet, nem szabad követelni, úgy mint a múltban, hogy „ölni" kényszerüljenek. Az elmúlt hetek folyamán több nő véleményét közöltük, most lássuk, miként vélekednek a törvénymódosításáról a szakemberek. Dr.JURAJ BARBARIČ, a dunaszerdahelyi kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályának főorvosa: — Harminchárom éve dolgozom a szakmában, de soha nem fordult elő, hogy kollégáim közül bárkit is kényszerítettek volna az abortusz elvégzésére. Volt egy orvos, aki kérte, hagyjuk ki a névsorból, és senki sem firtatta, miért. Tiszteletben tartottuk meggyőződését akkor is, ha a valós okokról nyíltan soha nem beszélt. Jelenleg nyolc orvos dolgozik az osztályon és senki sem kérte felmentését az abortusz elvégzése alól. Szerintem a gyermekvállalás a család, a nő dolga, joga. Tapasztalatom szerint a nők zöme védekezni kíván a nem kívánt terhesség ellen. Ezidáig, és ezt nyíltan meg kell mondanom, nem álltak rendelkezésére a legjobb fogalmazásgátló szerek. Ügy gondolom, hogy a törvénytervezet rossz időben született. A jelen gazdasági helyzetben senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy szüljön. Tudatosítani kell, hogy a nő két esetben képes mindenre: ha akar gyereket, illetve , ha nem. Bevallom, nem szeretném, ha a szakértelem nélküli beavatkozások után nekünk kellene menteni a gyakran már menthetetlent. Dr. FRANTIŠEK TÓTH, a komáromi kórház nőgyógyászati-szülészeti osztályának főorvosa: — A járásban az 1990—91 -es években 1199 szülést vezettünk le, s körülbelül 1200 abortuszt végeztünk. Nem örülünk ennek a magas számnak, ami ezidáig csak a nagyvárosokra volt jellemző. Mégsem mondhatjuk, hogy a kérvényezők között túlsúlyban voltak a felelőtlen, netán könnyelmű nők. A magas abortuszaránynak az okát abban látjuk, hogy a múltban szinte senki nem népszerűsítette a tabletták használatát. Tény, hogy a felírható hazai gyógyszereknek voltak káros mellékhatásaik is, a külföldiekről viszont csak álmodhattunk. A megelőzésről is csak ritkán esett szó, a szexuális nevelés témája tabu volt. S ha netán egy-egy iskola fel is kérte orvosainkat a közreműködésre, az évi egy előadással nem sokra mentünk. A fejlett országokban nagyon gazdag a fogamzásgátló szerek skálája, és nemcsak a nők, de a férfiak is élnek velük. Manapság már hazánkban is hozzá lehet jutni a kímélő külföldi tablettához (Cilest, Trinovum), ám félő, hogy magas áruk miatt sok nő nem élhet majd ezzel a lehetőséggel. Talán ezért is, kollégáimmal együtt úgy gondoljuk, hogy ezen a téren kellene lépni, hiszen a tiltás még soha sehol nepi vezetett eredményhez. A járásban tizenheten végzünk művi terhességmegszakítást, s a rendszerváltást követően csupán egy kolléga kérte — lelkiismereti okokra hivatkozva — mentsük fel az abortuszvégzés kötelessége alól. Természetesen teljesítettük óhaját. Nem vagyok az abortusz híve, mégis azt vallom, a nő maga döntsön arról, vállalja-e a gyermekneveléssel járó terheket, vagy sem. Az oldal anyagát írta és összeállította: PÉTERFI SZONYA