Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-11 / 87. szám, szombat
1992. ÁPRILIS 11. ÚJ szói HAZAI KÖRKÉP 4 ELŐBB-UTÓBB RÁFIZETNEK... Ml LESZ A BIĽAK-VILLA SORSA? A FŐIDEOLÓGUS PANELHÁZBA KÖLTÖZIK? A fogyasztók megkárosításának számtalan formáját alkalmazzák, az ügyes kereskedők. Hogy előbb-utóbb ráfizetnek, azt a Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség munkatársai által az elmúlt héten kirótt büntetések is bizonyítják. Liptószentmiklóson a FenikElektronic 1 -es számú boltjában a magánkereskedő nem örült az ellenőrök látogatásának. Ök ugyanis alaposan szemügyre vették a kínálatot, és utána tizenhat, egyenként 2900 koronába kerülő számítógépes játék forgalmazását tiltották meg, mert csatlakozójuk nem felel meg a csehszlovák szabványnak. Az alkohol eladása, úgy látszik, továbbra is jól jövedelmez. Hát még akkor, ha az adó fizetéséről is megfeledkeznek a kocsmáros urak! A közép-szlovákiai kereskedelmi egységekben az ellenörök 1177 liter - összesen 88 282 korona értékű - eladott italról derítették ki, hogy nem fizették ki utána a forgalmi adót. Az illetékes adóhivatalokkal együttműködve ezentúl még nagyobb gondot fordítanak arra, hogy az államkassza ilyen megrövidítése egyre kevesebbszer történhessen meg. A szklabonyai vendéglőben több fogyatékosságra mutattak rá: azonkívül, hogy a számlázáskor becsapták őket, ötféle olyan árut találtak, amelynek lejárt a fogyaszthatósági ideje, a mérlegek nem voltak az előírásoknak megfelelően hitelesítve, és az üzemeltetők azt sem tartották fontosnak, hogy a nyitvatartási időt feltüntessék. Szereden a kertészeti szakboltban olyan fonákságokat állapítottak meg, amelyekre a vásárlóknak különösen figyelniük kellene: több mint százezer korona értékű, 29 fajta vetőmagot kínáltak, de ezekről nem lehetett megállapítani mennyi ideig őrzik meg a minőségüket. A pozsonyi Duna utcai borozóban az ellenőrök számláját a 219,80 koronás fogyasztás után 27,70 koronával „toldották meg", a vásárcsarnokban pedig az egyik magánhentesnél 47,65 koronáért vásároltak, de amikor ellenőrizték a háromféle hús mennyiségét, rájöttek: az eladó 3,75 koronával többet kért. Egyre több a kifogásolható minőségű áru a boltokban; nem csoda, hogy közel félmillió korona értékű cikk további forgalmazását tiltották meg. A felügyelőség munkatársai 367 kereskedelmi egységben jártak, és 165-ben fedeztek fel nem megfelelő termékeket. A pult alól ugyan már előkerült az összes áru, de egyre több az olyan cikk, amelyet nem egyenes úton szereztek be. Ezekre, valamint a kereskedelem és a vendéglátóipar egyéb hiányosságaira továbbra is tüzetesen odafigyelnek az ellenőrző szervek. Mindannyiunk érdekében teszik ezt. D. T. AKINEK VAGYONJEGYKÁRTYÁJA VAN... A vagyonjegyes privatizáció központja kéri mindazokat, akik még ideiglenes vagyonjegykártyával rendelkeznek, hogy a lehető legrövidebb időn belül keressék fel a regisztrációs helyeket és kérjenek standard vagyonjegykönyvet. A regisztrációs központok naponta 10 órától 17 óráig tartanak nyitva. A Magyar Polgári Párt értesít minden érdeklődőt, hogy 1992. április 13-án, hétfőn, Világi Oszkár, a Magyar Polgári Párt és a Szövetségi Gyűlés Népek Kamarájának alelnöke és Végh Zsuzsanna mérnök, a Nagymegyeri Közgazdasági Középiskola igazgatója NAGYMEGYEREN a kultúrházban 18.30 órakor tart előadást a transzformációs törvényről és aktuális belpolitikai kérdésekről. Mint arról már csütörtöki számunkban hírt adtunk, a Pozsonyi Városi Bíróság a fellebbezési eljárásban hozott határozatával érvénytelenné nyilvánította azt az adásvételi szerződést, amellyel Vasiľ Bilak, illetve veje Jozef Sevc 1974-ben 336 011 koronáért megvásárolták a Timravina utcai villát, melynek valódi értéke 1 255 252 korona (Bil ak 250 266 koronát, a veje pedig 80 745 koronát fizetett vételárként). A tegnapi Lidové noviny az esetet tömör tárgyilagossággal foglalja össze, míg a Pravda egyértelmű pártállami nosztalgiával foglalkozik a perrel, megszólaltatva ezzel kapcsolatban dr. Ján Benőurát, Bilak ügyvédjét (vajon köze van-e a pártállami szlovák legfelsőbb bíróság elnökéhez, dr. Ján Benčurához?), illetve Vasiľ Biľakot is. Mindkét írásból kiderül, hogy az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló eljárás a pozsonyi városi ügyész indítványára kezdődött, és első fokon a keresetet Bil'akék javára elutasították. A fellebbezési eljárásban hozott ítélet azonban megállapítja, hogy Bil'akék a pótlakás kiutalásától számított 30 napon belül kötelesek a villából kiköltözködni. A bíróság ítélete szerint a lakásgazdálkodási vállalat a lakás kiürítése után három napon belül köteles visszafizetni a Bil'akék által kifizetett vételárat. Ami a megfelelő pótlakás kérdését illeti, az - az illetékes hivatal nyilatkozata szerint - lakótelepi lakás is lehet. A Pravda szerkesztője az ügy jogi vonatkozásait boncolgatja, arra törekedve, hogy bebizonyítsa: jogilag megalapozatlan ítélet született a pártállam egykori főideológusával szemben. A cikkíró a villa értéke és a kifizetett vételár közötti aránytalanságokat ezzel kapcsolatban teljesen figyelmen kívül hagyja, illetve nem is említi. A megszólaltatott ügyvéd is inkább csak azt hangsúlyozza: Bilak nem erőszakolta, hogy a felújított lakást (villát) kiutalják neki (Vasil Bilak névvel ugyan kellett-e valamit is erőszakolni?!). Hivatkozik továbbá egyes iratok és határozatok hiányára is, ami viszont inkább csak azt bizonyítja, hogy Biľakot a pártállami bürokratikus előírásokat félretéve juttatták olcsó áron a több mint egymillió koronát érő villához. Biľak a Pravdában arra panaszkodik, hogy jogrenddel álcázott üldözés folyik ellene... Elismeri, hogy az akkori jogszabályok szerint sorMéry Gábor felvétele renden kívül csak a jogszabályban felsorolt állami hivatalnokoknak lehetett lakást kiutalni, ugyanakkor azzal védekezik, hogy ő a CSKP föideológusaként és pártfunkcionáriusaként az állami tisztségviselőkkel egyenrangú volt. Ez viszont már csak azért sem igaz, mert jócskán fölöttük állt! Ráadásul itt nemcsak lakáskiutalásról volt szó, hanem az állami vagyon elherdálásáról, mondvacsinált „vásárlásról". Nyilatkozatában Biľak fenyegetödzik: „Kihasználom azokat a nemzetközi szervezeteket is, amelyek léteznek és céljuk az állampolgár jogainak védelme." Valóban, csak arról lehet szó, hogy „kihasználja" ezeket a szervezeteket - hiszen eddig nem ismerte el őket. (fekete) HA EZER KOMMUNISTA MEGESKÜDNE... (Munkatársunktól) - Mivel Csehországban három nap alatt sikerült több mint 13 ezer aláírást szereznünk, mind a Szövetségi Gyűlésbe, mind pedig a Cseh Nemzeti Tanácsba jelöltethettük a képviselőinket - jelentette be Prágában a '92-es Demokraták a Közös Államért mozgalom sajtótájékoztatóján Rudolf Batték, a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának elnöke. Munkatársunknak arra a kérdésére, hogy Szlovákiában hány aláírást sikerült szerezniük, Rudolf Batték azt válaszolta: alig valamivel több mint 3000-et (hogy szerinte miért csak ennyit, és hogy Szlovákiában hol gyűjtötték az aláírásokat, arra nem tudott válaszolni); így a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választásokon csupán a Szlovákiai Zöldek Pártja jelölőlistáján indulhatnak a képviselőjelöltjeik. A sajtótájékoztató során (talán azt bizonyítandó, hogy néhány hazai politikusunkból még nem veszett ki a humorérzék) lejátszódott egy-két Hacsek és Sajószerü jelenet, amikor is a Népi Kamara elnöke vette át a kérdező szerepét. Az egyik jelenetet az alábbiakban szó szerint közreadjuk: Rudolf Batték: „Jut eszembe: a Szlovák szociáldemokraták koalíciós partner nélkül indulnak a választásokon. Sikerült megszerezniük a 10 000 aláírást?" Bohumil Ventura, a '92-es Demokraták elnökségének tagja: „Sikerült." R. B.: „De ha jól tudom, Dubček nem ment ki az utcára, hogy aláírásokat gyűjtsön..." (A Népi Kamara elnöke pénteken egy prágai áruház előtt megtette ugyanezt - a szerk.) B. V.: „Valóban nem. A kommunista párt ifjú tagjai azonban megtették helyette. Körbefutották akiérdemesült párttagokat, és megszerezték az aláírásokat. Leellenőriztem, így történt a dolog." R. B.: „Figyeljen ide. Biztos, hogy ez nem csak rágalom? B. V.: „Nem. Mondom: leellenőriztem, igy történt." Egy újságírónő: „És önök ezt kósernek tartják?" B. V.: „Hát... ez az egész ugyan nem lépi túl a törvény adta kereteket, mi azonban semmiképpen sem élnénk egy hasonló ajánlattal." R. B. (töprengést mímelve, ironikusan): „Ebben nem is vagyok olyan biztos. Ha mondjuk ezer kommunista megesküdne, hogy támogat minket.. (kluka) REFLEX NÉHÁNY JÓ SZÓ-RÓLUNK IS A szlovák zsidók tragédiája címmel hiteles írást olvastam a Slovenský denník (a Čarnogurský-féle Kereszténydemokrata Mozgalom lapja) most megjelent hétvégi mellékletében. A szerző - Vladimír Balko - a szlovákiai zsidóüldözésrőí szervezett besztercebányai szemináriumon elhangzott megállapításokat ismerve mélyre ásva vizsgálja minden idők legnagyobb államilag szervezett bűntényének gyökereit és összefüggéseit. Bevallom, önzőnek is minősíthető motivációtól vezérelve tekintem hitelesnek az írást; a kollektív felelősségrevonás kárvallottairól írva bennünket, szlovákiai magyarokat is együttérzéssel említ. A szlovák nemzet Holocaust-utáni lelkiállapotát jellemezve ezt idézi a Bibliából: „Az atyák savanyú almába haraptak, és gyermekeik foga még mindig ettől csikorog". Újszerűen közelíti meg az zsidóüldözés szervezési szempontból való végrehajthatóságának kérdését, nyilván figyelembe véve, hogy volt Nyugat-Európában néhány, a nácik által szintén bekebelezett ország, ahol a lakosság együttműködési készségének hiánya miatt a németek nem tudták végrehajtani a „zsidókérdés végső megoldását". E megközelítés lényege az, hogy rámutat: a németek nem eleve azzal kezdték a zsidók megsemmisítő táborokba szállításának szervezését, hogy ennek szükségességéről előbb meggyőzték a legfelsőbb vezetést egy-egy megszállt vagy vazallus országban. „A népszerűtlen intézkedéseket mindig az adminisztratív apparátus második vagy harmadik fokozatán kezdték megvalósítani. Ezután megfelelő pillanatban a legfelsőbb vezetést kész tények elé állították. Ilyen helyzetekben a vezető politikusok mindig az idö vagy a helyzet nyomása alatt álltak, és... kompromisszumot kötöttek." Hacsak szlovákiai jelenségnek minősítené a szerző ezt a taktikát, fölöttébb óvatosan olvasnám eszmefuttatását, és nem minden alap nélkül gondolhatnám: Ez is egy védőbeszéd a sok közül a Tiso-féle Szlovák Állam vezetőinek mentegetésére. Mert tény, hogy Szlovákiában a gárdisták, Magyarországon a nyilasok a söpredék mozgósításával készítették elö a talajt a zsidóüldözés számára, mindazonáltal a legfelsőbb állami vezetők azért még felelősek mindenért, ami kormányzásuk alatt az országban történt. Vladimír Balko azonban írásával bebizonyítja, hogy tárgyilagosan szemléli a történteket, és nem az egykori legfelsőbb vezetők mentegetése a célja. Általánosítva tárgyalja a kollektív bűnösség kérdését, és szélesebb összefüggésekbe helyezi a jelenséget. Felteszi a kérdést, amely már nem az „adminisztratív apparátus második vagy harmadik fokozatára" vonatkozik, hanem a legfelsőbb vezetés felelősségének vizsgálatára irányul: „Milyen jogszabályok (polgárjogiak Vagy nemzetközi jogiak) szerint engedhető meg, hogy az állam polgárainak egy bizonyos csoportját bírósági eljárás nélkül megfosszanak jogaitól?" A szerző a zsidóüldözést precedensként értelmezi, amely a háború után láncreakciót váltott ki. Ritka jelenség a szlovák publicisztikában, amikor egy tollforgató az ilyen, még mindig általános megállapítás után nem hagyja abba, nem fejezi be dolgozatát. Vladimír Balko nem fejezi be, nem sumákol, hanem folytatja: „Végre talán már eljött az idő, hogy a nemzetek közössége komolyan foglalkozzék a „kollektív bűnösség" kérdésével. Olyan precedensről van szó, amelynek folytatása az lett, hogy szlovák állampolgárokat szállítottak ki oroszországi koncentrációs táborokba, és kitelepítették a csehszlovákiai németeket, illetve magyar nemzetiségű lakosságunk egy részét". Bátor hangvételű írás, számomra legalábbis üdítően hatott, hiszen abban az időszakban íródott, amikor aktuálpolitikai meggondolásoktól vezérelve - úgy tűnik, mái szinte kiveszett a publicistákból és a politikusokból a humanista merészség. És természetesen arra is gondoltam, hogy eközben a „második és harmadik garnitúrabeli adminisztratív apparátus", de néhol a magasabb szintű is már-már álcázatlanul tesz kirohanásokat ezúttal nem a zsidók ellen, hanem ellenünk. A szlovákiai magyarságnak a Vladimír Balkóhoz hasonló emberekkel, az ö felfogását osztó politikusokkal kell keresnie a szlovákok között a kapcsolatokat. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) A hajdani Szovjetunióba elhurcoltak névsorának végéhez értünk; a SANO időközben azonban további adatokhoz jutott. Ezért most az eleddig nem közölt személyek listájával visszatérünk az ábécé első betűjéhez, hogy az általunk közölt névjegyzék a lehető legteljesebb legyen. 328/91 Árvái Ferenc, 1907. 5. 11., meghalt, Borka (Szesztroj) 2428/91 Angyal József, 1926. 6. 29., Komárom (Kijev) 2433/91 Ádámka Imre, 1925. 5. 24., Perbete (Balaklava) 4466/91 Ádám Zoltán, 1926. 2. 22., Csoltó 4874/91 Albrecht Árpád, 1914. 3. 31., Lőcse (Dombasz) 3907/91 Antal Lajos, 1921. 11. 9., Nyírő (Jenakievo) 6565/91 Anda László, 1911. 5. 14., meghalt, Nyárad 6668/91 Angyal István, 1915. 3. 12., Alistál (Foksanyik) 6892/91 Andics Benedek, 1916. 11. 13., Balony (Szuhrun) 6911/91 Antal Terézia, 1926. 10. 15. meghalt, Alsómecenzéf (Jenakievo) 6912/91 Anda Antal, 1922. 7. 2., Nyárad (Záporozs) 6914/91 Ambrúts Lajos, 1910. 1. 23., meghalt, Pelsöc (Szegera) 6915/91 Andruško Karol, 1926. 6. 4., Szőgyén (Ogyessza) 7133/91 Antal Béla, 1920. 2. 4., Bodza (Buharajka) 7135/91 Anda József, 1905. 3. 7., meghalt, Galánta (Kujbisev) 7174/91 Ágoston Ján, 1922. 5. 8., Mikušovce (Mariapol) 7287/91 Andraško Vladimír, 1913. 10. 12., meghalt, Prakovce (Nuzal) 7430/91 Anti Leopold, 1902. 11. 12., Szovjetunió - meghalt 7431/91 Anti Lajos, 1927. 4. 24., Nagysalló (Krasznodar) 7433/91 Alabán József, 1914. 10. 31., Bulhary (Mikulajov) 7434/91 Andrusko István, 1924. 8. 4., Szőgyén (Karbinszk) 7435/91 Aradi Pavel, 1921. 5. 10., Nováky, (Záporozsie) 7436/91 Ára Béla, 1919. 9. 7., meghalt, Szőgyén (Kaukázus) (Folytatjuk)