Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-06 / 56. szám, péntek

1992. március 6. lUJSZĎM MOZAIK MÁSOK ÍRTÁK VIHAR AZ IRODALMI SZEMLÉBEN Kezdhetném a recenziót panaszkodással is: Magyarországon nem lehet kapni Irodalmi Szemlét. Sőt! Ősszel Rimaszombatban jártam, s a standoknál megrökönyödtek, amikor a lapot kerestem. Úgy látszik, az irodalmi lapok terjesztése (itt most Romániára és Jugoszláviára is utalok, mert nem kapható sem a Látó, sem a Hid, s példának ennyi is elég) az egész Duna-medencében megoldatlan. Most végre - komáromi kedves ismerősöm jóvoltából - megkaptam a három legfrissebb számot (9, 10, 11.), ami egyben azt is jelzi, hogy Pozsonyban is igencsak hosszú a nyomdai átfutás ideje. S igy jól érzékelhető, hogy a lapban hónapok óta kemény vita folyik a csehszlovákiai magyar irodalom szent tehenéről: Fábry Zoltánról. A vitát Hizsnyai Zoltán bátor, vitriolos hangú opusza indította el még tavaly nyáron, hatalmas követ dobva a csehszlovákiai magyar irodalom állóvizébe. Akkorát, hogy a toccsanásra honi lapjaink (Magyar Nemzet, Népszabadság) is indíttatva érezték magukat, hogy pró és kontra (Mészöly Miklós, E. Fehér Pál) megszólaljanak. A cikk, illetve a vita hírét persze hallottam felvidéki íróktól, akik (ki-ki vérmérséklete szerint) megütköztek Hizsnyai „tiszteletlenségén". Ha állást kellene foglalnom (s miért is ne?), nekem tetszik ennek a fiatalembernek a bátorsága, szivesen olvasnék hasonló dolgozatokat hazai folyóiratainkban is a mi szent teheneinkről (a neveket képzelje el az olvasó). Mert igazat kell adnom Hizsnyainak, illetve a vitát lezáró „visszahergelődésének". Ha Fábry valóban akkora érték, akkor nem árthat neki a fricska, túléli, mint Ady (hogy márkásabb nevek is forogjanak) Kosztolányi emlékezetes cikkét, ha meg nem akkora érték, akkor az derüljön ki minél előbb, hogy túlléphessünk rajta (e mai kocsmán, Adyval szólva). Meri hallottam már olyan érvelést is Fábry védelmében, ami szerint a csehszlovákiai magyar irodalom azért volt „baloldali", azaz a kommunista pártnak „elkötelezett" (jól ismert, sokat használt kifejezés hazai literatúrákban is!), mert csak ez jelentett védelmet, s egyáltalán csak így létezhetett a nemzetiségi irodalom. Nem tudom. Szívesebben forgatom Adyt, s ma, amikor már lehet, Márait, mint a marxista frazeológiába csomagolt messianizmust. így van ezzel Hizsnyai is, aki szellemesen mutatja ki - példákkal illusztrálva - a fentebbi érvelés gyengéit. Az eset (Fábryé) kínál hazai tanulságokat is. Megint csak Márai „finynyásságára" utalnék, aki idejekorán felismerte a bolsevizmus fasiszta voltát, s inkább elhagyta az országot. Mert aki egyszer megalkuszik, annak később már más (mondjuk Aczél György, Lukács, Révai stb.) szabja meg a határt. Élni persze kellett, sőt túlélni - hallom az ellenérvet, s el is fogadom. Nem mindenki emigrálhatott, lett öngyilkos. Mégis az Irodalmi Szemle gesztusát példaértékűnek tartom: a dolgokat - végre - ki kell mondani, helyére kell tenni. Azaz a szent tehenekről ki kell mondani, hogy meddők. Tejet nem adnak, húsuk romlott. Jöjjenek hát a (romlatlan) fiatalok új időknek új dalaival! HORPÁCSI SÁNDOR (Új Magyarország, 1992. február 18.) TAVASZI DALLAMOK /Arí/iurHoneggerszületésének 100. évfordulója alkalmából a svájci származású francia zeneszerző Dávid király cimű oratóriumát a Szlovák Filharmónia ének- és zenekara szólaltatja meg ma este, Roberto Benzi vezényletével, a pozsonyi Redutban. Az énekesek: Brigitte Fournier, Brigitte Baileys és a kassai Margita István. Március 12-én, a Moyzes-teremben Smetana, Sztravinszkij, Mozart és Vladimir Godár muzsikáját hallhatja a közönség, 19-én és 20-án, Aldo Ceccato vezényletével Beethoven és Brams müvei csendülnek fel, 23-án pedig a világhírű prágai dzsesszzenész, Jirí Stivin lép pódiumra. Külföldi vendégegyüttese is lesz a Redutnak: a Junge Deutsche Philharmonie március 27-én mutatkozik be, élén Yakov Kreizberg dirigenssel. Műsorukon Sosztakovics, Webernés Schönberg alkotásai szerepelnek. -szNEMZETISÉGI SAJTÓ (II.) A POLITIKAI ÉRDEKEK KIZÁRÁSÁVAL A 25 millió - kevés címmel tegnapelőtti számunkban közöltük azt a beszélgetést, melyet SZIGETI LÁSZLÓVAL, a szlovák kulturális miniszter nemzetiségi és etnikai sajtóval foglalkozó tanácsadó testületének választott elnökével készítettünk a nemzetiségi kultúrák támogatására megszavazott 140 millió korona elosztásáról, főként az összeg sajtóra eső részéről. Beszélgetésünk azonban nem kerekedhetett egésszé, mint jeleztük, helyszűke miatt meg kellett szakitanunk, következésképpen több lényeges kérdésre nem térhettünk ki részletesen. ígéretünkhöz híven, most tolytatjuk az interjút. - Kérlek, sorold föl tételesen, hogy a magyar lapok közül melyik mennyi pénzt kap az idén a nemzetiségi sajtó támogatására megszabott 25 millió koronából. - Mielőtt elmondanám, szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy sem a 25 millió, sem a 14,20 millió korona, amely belőle a magyar sajtóra jutott (a ruszinokéra, 1,75: az ukránokéra 3,05: a romákéra 5,86, a németekére 0,12 millió) nem végleges, legalábbis reméljük, testületünk 30 százalékkal magasabb összegeket hagyott jóvá. Ilyenképpen, természetesen, külön-külön minden lap esetében is. Én azonban itt most csak azokat a tételeket fogom fölsorolni, melyeket a 25 millióból, pontosabban a magyar lapok jelenlegi pénzcsomagjából szavaztunk meg. Tehát: a Hét 3,43 millió koronát kap, a Nő 3,05-öt, a Heti Ifi 1,05-öt, a Nap 1,74 milliót. Ezek voltak a hetilapok. Gyermeklapjaink, a Tábortűz és a Tücsök, 1,54, illetve 1,33 millió korona állami támogatásban részesül: a havilap, a Cserkész 211 ezer koronát kap. Megjegyzem itt, a testület elnökeként ebben az egy esetben van csupán lelkiismeretfurdalásom. Utólag keveslem az összeget. Szeretném ugyanis, ha a Cserkész szebb tipográfiai köntösben jelenne meg. Legalább annyira fontos lap, mint a Tábortűz vagy a Tücsök. A Barátnőnek szintén 211 ezer koronát ajánlottunk. Az Irodalmi Szemle 914 ezer koronával, az új irodalmi lap, a Kalligram 702 ezerrel gazdálkodhat majd. Ezek az összegek minden esetben a testületünk által jóváhagyott ősszegnek mintegy 70 százalékát jelentik. A hiányzó harminc százalék attól függ, hogy a miniszter hajlandó lesz-e a 140 millió koronát tartalmazó csomag már említett átcsoportosítására. Különben a minisztérium az első negyedévre az idézett összegek 22 százalékát utalja ki a lapoknak, kivéve a Nőt. - Miért? - Ülésünkön a minisztérium munkatársa tájékoztatott arról a levélről, melyet a Nő szerkesztőségi kollektívája juttatott el a minisztériumba. A levélben az áll, hogy a szerkesztőség szeretne kiválni a DH-Pressből, nem látnak ott megfelelő garanciákat a jövőre nézve. Ugyanakkor a lap tavaly 2 millió korona dotációt kapott a szövetségi kasszából, de csak öt száma jelent meg! A minisztérium szeretné először tudni, milyen a Nő gazdasági helyzete. Testületünk támogatja a szerkesztőségi kollektíva törekvéseit, ugyanakkor valamennyi tagjának meggyőződése, hogy ahol kétségessé vált a gazdálkodás, oda csak alapos megfontolások után lehet pénzt adni. - A regionális sajtótermékekre is ráférne az állami támogatás, a felsorolásodból azonban nyilvánvaló, hogy ők nem részesülnek ilyenben. Szeretném aztán, ha bővebben szólnál a Kalligramról, hiszen ilyen irodalmi lapunk nincs. - A kulturális tárca a szlovák regionális lapokat sem támogatja. Hiszen, például, egy olyan városban, mint Trencsén, akár hét lap is megszülethet. Ha az egyiket segítené az állam, a másiknak is kellene adni. Ilyen sajtódotálási rendszerben az önkormányzatoknak vagy a régióknak kell megoldaniuk sajtótermékeik anyagi gondjait. Különben nyolc magyar regionális lap nyújtott be igénylést hozzánk, de ragaszkodva az előbb jelzett elvekhez, egyiknek sem szavaztunk meg pénzt. Hozzá kell tennem, több hasonló lap szerkesztői nem is tudták, hogy esetleg élni lehet ilyen lehetőséggel. Elvi megítélés alapján esett el a dotációtól az ukrán pravoszláv egyházi lap is, hiszen az egyházak 390 millió koronát kaptak erre az évre az állami költségvetésből. Az MKDM-Együttélés képviselői klubja tegnapelőtt közzétett nyilatkozatának egyik indítéka bizonyára az, hogy a Keleti Napló, mely szintén regionális lap, nem kapott dotációt. - Közrejátszhatott az is, hogy a Szabad Újság sem. - Szerintem is, hiszen nyilatkozatokból is köztudott, hogy ez a magyar nyelvű gazdasági és érdekvédelmi napilap az Együttélés Politikai Mozgalom támogatásával működik. Különben az Új Szó sem kapott pénzt. A Szabad Újságnál sajátos problémát jelent, hogy kaphat-e dotációi egy olyan lap. amelynek többmilliós a vesztesége. - Vajon van-e az ÚJ Szó esetében is sajátos kérdés? - Igen, de teljesen más szempontból A minisztérium tisztában van azzal, hogy az Új Szó nem ráfizetéses lap. A szerkesztősége által igényelt összeg valójában a régóta áhított önállósulásához kellene. Csakhogy a nemzetiségi sajtóra és kultúrára megítélt összeg ebben az esetben visszacsurogna az államkasszába, tudniillik az Új Szó kiadóia jelenleg még a Slovakopress állami vállalat. Igaz, magyar lap kapná a pénzt, csakhogy végül nem az övé lenne. A két napilap ügyét egyébként március 20-án tárgyaljuk újra. Amiként, ugyanitt, mint elnök, a regionális sajtó dotálásának lehetőségét is újra felvetem. Időközben ugyanis olyan információkhoz jutottam, melyek erkölcsileg erre köteleznek. - Kalligram, az új lap. Kiadójának te vagy az igazgatója. - Az ezen a néven egy éve alakult és működő kiadónk azért regisztráltatott egy új, most formálódó irodalmi lapot, mert látja, milyen állapotok uralkodnak irodalmi életünkben, látja az éles polarizálódást. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy az ötvennyolcban létrejött Irodalmi Szemléből kiszorultak azok az írók és irodalmárok, akik nehéz évtizedeken keresztül vitték a lapot. Hogy hiányukban-hiányzásukban a szerkesztőség tagjai vagy maguk a Szemlében nem publikálók a vétkesek, nem kívánom taglalni. Tény, hogy a főként történelmi reflexiókból táplálkozó irodalomnak is szüksége van terepre, melyet a Szemlében most inkább egy, modernebb eszményeket követő irodalom ural. Azonban ez utóbbi irodalomnak is tér kell, magyarán lap. Senki se gondolja, hogy itt holmi politikai érdekcsoportok fogtak össze, hiszen - hogy konkrét példát mondjak - azzal az ürüggyel, hogy egy új irodalmi lap indításának kérdését pályázati úton kell megoldani, a Magyar Polgári Párt képviselője, a Nap főszerkesztő-helyettese, Barak László, a magyar munkabizottságban egyedül szavazott az új lap ellen, mely véleményem szerint a békesség feltétele lehet. A Kalligram kiadónak anyagi haszna nem lesz a lapból, sőt: mintegy 200 ezer koronával kénytelen majd dotálni. - Kanyarodjunk még vissza az átcsoportosítás kérdéséhez. Vajon milyen alapon, vagy milyen, általatok javasolt szempontok figyelembevételével hajthatná végre a miniszter? - Az állami költségvetésből fenntartott szervezetekre 50 milliót szánt a tárca. Szerény ismereteim szerint 40 millió bőven elég lesz a nemzetiségi színházakra, művészeti együttesekre, így a galériáknak és könyvtáraknak szánt összeg azonnal átcsoportosítható, ugyanis tudtommal nem létezik egyetlen nemzetiségi vagy etnikai múzeum sem. Még leginkább a svidníki honismereti múzeum közelíti meg ezt a kategóriát. Hasonló a helyzet a könyvtárakkal. Ugyanez vonatkozik a határokon túl élő szlovákságnak szánt 20 millió koronára is. Ráadásul a törvény az utóbbiról nem is szól, csak a Szlovákiában élő kisebbségekről, arról nem is beszélve, hogy az államigazgatás részéről morális meggondolatlanság az, hogy a minisztérium munkatársai mint a szlovák nemzet képviselői nem az anyanemzet részeként kezelik a külföldi szlovákságot, hanem a dehonesztáló kisebbségi bélyegei ütik rájuk. - Végezetül, mi a véleményed az MKDM-Együttélés korábban már említett nyilatkozatáról, melyben egyebek között azzal vádolnak meg benneteket, hogy, szó szerint idézem: „a nemzetiségi sajtó bizottságának összetétele szük csoportérdekeket fejez ki". - Mint már elmondtam, testületünket a miniszter nevezte ki és azt a kormány nemzetiségi tanácsa megtárgyalta. Mi a miniszter lelkiismerete vagyunk. Ezért is éreztük erkölcsi kötelességünknek, hogy felhívjuk figyelmét a csomagok aránytalan elosztására. Ami a csoportérdekeket illeti, visszautasítom a vádat, hiszen, noha szakemberként, a politika mindkét oldalról képviselve van a testületben, tagja Barak László, az MPP, és Lacza Tihamér az Együttélés részéről. Testületünk szakmai szempontok szerint, a politikai érdekek kizárásával döntött és dönt valamennyi kérdésben. Nagyon örülnék, ha a sajtó, a könyvkiadás, a kulturális szervezetek helyzetéből nem kovácsolnának örökösen politikai tökét. Aki pedig politikai tökét akar kovácsolni a sajtó révén, az alapítson lapot - pártpénzből. Ez így tisztességes BODNÁR GYULA LEVÉL VÁCLAV HAVEL KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKNEK A Csemadok Országos Választmányának januári vezetőségi üléséről szóló híradásunkban említés történt arról, hogy az OV vezérkara levelet írt Václav Havel köztársasági elnöknek. Bauer Győző, a szövetség elnöke akkor a lapunknak adott nyilatkozatában megígérte, amint Prágából megérkezik a válasz, mindkét levelet rendelkezésünkre bocsátják. Mi pedig most olvasóink elé. Tisztelt Elnök Ur! A Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége (Csemadok) Országos Választmányának Vezetősége megelégedéssel vette tudomásul, hogy Ón fontosnak tartja Szlovákia legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbségének helyzetéről a helyszínen tájékozódni. Az általunk lakott területek lakosságának fogadtatásából az Ön számára ismét egyértelművé válhatott, hogy nem szítunk nemzetiségi súrlódásokat, hogy az ország demokratikus átalakulásának vagyunk a hívei. Nyilván nem kerülte el Elnök úr figyelmét az sem, hogy elvárásaink között meghatározó szereppel bír a ránk kollektív bűnösséget kimondó kassai kormányprogram és a minket emberi méltóságunkban sértő beneši dekrétumok eltörlése. A Csemadok nem politikai párt és nem politikai mozgalom. Szervezetünk mintegy százezer tagot tömörít az általunk is lakott szlovákiai településeken, s anyanyelvünk megőrzését, kultúránk fejlődését, anyanyelvi iskoláink eredményességét, nemzeti önazonosságtudatunk megtartását tűzte ki célul, ápolva egyben a közös hazában élő népekkel-nemzetekkel való jó viszonyt is. Nem óhajtunk határrevíziót és nem törekedünk az ország felbomlasztására. A bársonyos forradalomtól kölcsönös megbecsülésen alapuló, s nem feltételekhez kötött jogokat vártunk. Helyette ,, kaptunk" egy nyelvtörvényt, mely ellentétben áll az emberi jogokról szóló alkotmánylevéllel, egy restitúciós törvényt, mely kizárja a kárpótlásból a magyar nemzetiségűek túlnyomó hányadát, viszont a magyar felsőoktatási intézményre tett törvényjavaslat még a parlamenti bizottságokon sem jutott át. Az elmúlt években iskoláink erőszakos összevonására került sor (az alapiskoláktól a Nyitrai Pedagógiai Kar magyar tagozatáig). Egyre jobban korlátozódik anyanyelvünk használata a közéletben, megmásítják őseink, történelmi személyiségeink neveit, akadályozzák keresztneveink anyanyelvi használatát, s a népakaratot visszautasítva, meggátolják községeink eredeti nevének visszaállítását... Tudomásunk szerint az alkotmánybírák között sem lesz nemzetiségünk képviselve, mint ahogy az Ön által létrehozott Masaryk-dij több mint száz kitüntetettje között sem volt. A parlamentek által a nemzeti kisebbségeknek megszavazott - a külvilág felé sokatmondó - anyagi támogatás reális értéke messze elmarad attól, amit az ország nemzeti jövedelméhez való hozzájárulásunk aránya feltételezne. Nem is szólva az ennek felhasználását akadályozó gyakorlatról. Tisztelt Elnök úr, értékeink megőrzése céljából kulturális és oktatásügyi önrendelkezést kívánunk, és olyan közigazgatási elrendezést, amely meggátolja, hogy szülőföldünkön diaszpórává váljunk. Abban az esetben, ha megvalósulnak a nemzetiségünk létét fenyegető terület-átrendezési elképzelések, regionális önrendelkezésre leszünk kénytelenek törekedni. A csehszlovákiai magyarság szeretné otthonának tudni szülőföldjét és nem óhajt másodrangú állampolgára lenni a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságnak, mint a totalitarizmus alatt. Mindezt azért tartottuk fontosnak közölni Önnel, mert mindeddig nem nyílt alkalma találkozni a magyarságot összefogó szervezetünk országos vezetőivel. Tisztelt Elnök úr, további eredményes munkájához abban a reményben kívánunk Önnek erőt és egészséget, hogy mielőbb tisztelettel fogadhatjuk Önt pozsonyi székházunkban. Tisztelettel A Csemadok Országos Választmánya Vezetőségének nevében BAUER GYŐZŐ SIDÓ ZOLTÁN elnök főtitkár Pozsony, 1992. január 25. xxx Tisztelt Elnök úr! A köztársasági elnök úr köszönettel fogadta az Ön 1992. január 25-én kelt levelét. S mint az az Ön számára is ismeretes, az elnök úr betegsége miatt hosszasan tartózkodott hivatalán kívül, így nem válaszolhattunk előbb. Az elnök úr januári egynapos dél-szlovákiai látogatása különböző reakciókat váltott ki. Nem első alkalommal történt, hogy az elnök úr vegyes lakosságú területekre látogatott el, hogy a helyszínen ismerkedjék meg a Szlovákiában élő nemzetek és nemzeti kisebbségek problémáival. Mivel a látogatás csak egynapos volt, nem nyílt lehetőség a kisebbségi szervezetek képviselőivel való találkozásra. Érsekújvárott azonban Csizmadia úr, a Csemadok-alapszervezet elnöke tájékoztatójában plasztikus képet nyújtott az együttműködés problémáiról, valamint az eddigi pozitív eredményekről. Az elnök úr számára ismeretes, hogy a nemzeti és etnikai csoportok együttélése nem zökkenőmentes, s hogy az akadályok csak közös igyekezettel győzhetők le. S ebben természetesen számít a Csemadok aktív közreműködésére is. A köztársasági elnök úr nagyra értékeli és elismeri mindazokat a pozitív lépéseket, melyeket eddig az Önök szervezete tett. Üdvözlettel DR. MARTIN BÚTORA, Praga, 1992. február 28. a köztársasági elnök tanácsadója A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 1913/91 Šimek Antonín, 1921 4 30., Borský Mikuláš (Dombasz) 1919/91 Šťava Ján, 1925. 3. 10., Szered, (Szánok) 1921/91 Šivák Štefan, 1925. 3. 21., Lenka (Leningrad) 1975/91 Štrio Jozef, 1920. 3. 11., Körmöcbánya (Irkutszk) 2374/91 Šaffo Ján, 1905. 7. 5., Kisráska (Sztalinov) 2377/91 Šille Jozef, 1926. 8. 30., Jovice (Kijev) 2378/91 Šimko Ján, 1923. 11. 17., Szalánc (Dombasz) 2379/91 Šimon Štefan, 1901. 11. 20., meghalt, Nagybalog (Vorosilovgrad) 2766/91 Šikóová Jolana, 1923. 12. 26., Uzapanyit (Dombasz) 2775/91 Šoltýs Michal, 1922. 5. 6., Késmárk (Foksani) Folytatjuk