Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-05 / 55. szám, csütörtök

9 RIPORT ÚJ SZÓ, 1992. március 5. UJIT AZ „IPARI" LÁTOGATÁS A KASSAI MAGYAR SZAKKÖZÉPISKOLÁBAN Ha valaki egykori diák ma szétnéz az „ipariban", alig ismer rá volt má­sodik otthonára. Külsőre ugyan a régi, s nem változott sokat a belső képe sem, ám a tanterv — és néhány tantárgy tartalmi szempontból sok eset­ben megváltozott, az oktatási módszerekben pedig rengeteg az ú] elem. Szakosodás — másképpen Egy újdonság a sok közül: 1991 szeptembere óta az elsősöket nem osztják „gépészekre" és — iparista nyelven" — „drótosokra", azaz elekt­rotechnika szakosokra. A tanul­mányi eredmények alapján és az ér­deklődést figyelembe véve, harma­dikosztálytól alakítják ki a következő szakokat: Az általános gépészet — kiemelt elméleti tantárgyakkal, mint a matematika, fizika, a számítástech­nika— voltaképpen egyetemi előké­szítő; ugyanez a szak kiemelt humán tantárgyakkal (nyelvek, történelem, esztétika, gépírás) főleg a lányok számára alkalmas. A harmadik álta­lános gépészeti szak — kiemelt gya­korlati oktatással — lehetőséget nyújt a szakmunkásbizonyítvány, azaz a mesterlevél megszerzésére, az érettségi bizonyítvány mellé. Az erősáramú villamos berendezések szakán a gyakorlati oktatás kerül túl­súlyba, az automatizálás-technika — gyengeáram szakon pedig főleg az elméleti tantárgyaknak jut na­gyobb szerep. Ide elsősorban azok kerülnek, akik egyetemi továbbtanu­lásra szeretnének felkészülni. A kísérlet célja Mint százhúsz éves fennállása óta annyiszor, megint újít az iskola. Másképpen fogalmazva: küzd. Küzd azért, hogy minél jobban szol­gálhassa a tanulni vágyókat, minél korszerűbb felkészülésre adhasson lehetőséget. Az intézetben bevezetett újítások részletei iránt a legilletékesebbtől, Albert Sándor igazgatótól érdeklőd­tem. — Az élet programozta be isko­lánk tanrendjébe a kísérletnek is be­illő újítást. Még pontosabban: a tár­sadalomban bekövetkezett politikai és gazdasági változások — kezdte válaszát az elismert pedagógus. Tudniillik — folytatta — megszűnt a központi irányítás az oktatásügyben is, s most önállóan kell dolgoznunk. Elkezdődött tehát egy egészséges differenciálódási folyamat. Azok az iskolák, amelyek most lépnek, s he­lyes irányban lépnek, óriási előnyre tehetnek szert a tétovázókkal, a kivá­rókkal szemben. Sőt, a lépésképte­lenekkel előfordulhat, hogy egy idő után nem lesz rájuk szükség. Nos, a szakosítást illetően mi most azért kí­sérletezünk, azért igyekszünk vál­toztatni az eddigi hagyományain­kon, mert úgy látjuk, ez a járhatóbb út, ezen haladva tudunk felzárkózni a fejletteb világhoz. — Vagyis azokra hallgatnak, akik szerint csak az általános képzésre alapozva érdemes szakosítani... — Erről van szó. Nyugati tapasz­talatokra is hivatkozhatnék, amikor azt mondom, a pályaválasztás szempontjából célszerű a szakosí­tást az érettségi utáni időre hagyni, vagy legalábbis a középiskola utol­só osztályaiban kezdeni. Ebből in­Korszerű matekóra hogy diákjainkat csak a második év­folyam befejeztével soroljuk be a szakosított osztályokba. — Minek alapján szabják meg, ki hová kerül? — A tanulók érdeklődése és eddi­gi előmenetele lesz mérvadó. Két­ségtelen, elsőnek a jobb tanulók vá­laszthatnak maguknak szakot, s csak azután soroljuk be a többieket. —A jelenlegi elsősök oktatása te­hát új tanterv szerint történik. — Természetesen. Az első két év­ben egy általános műveltségi szint elérése a cél. A harmadik és negye­dik osztályban pedig minden ágaza­ti csoportnak más-más tanterve, óra­rendje lesz. A főiskolára, egyetemre nem készülő tanulók órarendjéből kimarad például a matematika, ám annál több időt töltenek majd a mű­helyben. S fordítva. Nem kiázárt az sem, hogy a tantárgyakat „blokkok­ban" tanítjuk, azaz egy napon négy fizika vagy négy technológia óra lesz egy-egy osztályban. Ma erre egyesek azt mondják, megerőltető lesz tanárnak, diáknak egyaránt. Igaz, az lesz, ha nem változtatunk az eddigi gyakorlaton. Ha viszont is­métléssel, megbeszéléssel, gyakor­lati foglalkozással változatosabbá tesszük a blokkot, akor nem lehet fárasztó, nem lehét egyhangú. Újíta­ni mindig kell, s lehet is. Az elsősök tanrendjében ilyen újdonságnak számít például, hogy összevont tan­tárgyként szerepel a magyar nyelv, a történelem és a polgári nevelés. Re­mélem, az új tanterv, az új követel­ményrendszer, valamint a korszerű számítástechnika alkalmazása elő­segíti az eddiginél jóval liberálisabb, angolszász oktatási modell megho­nosítását. — Annak mi a lényege? — Mi az oktatásban eddig a po­rosz modell szerint dolgoztunk. Az oktató megszerezte az előírásoknak megfelelő képesítést, a szakismere­teinek egy bizonyos hányadát köz­vetve átadta tanítványainak. A libe­rális oktatási rendszer egy bizonyos tudásszint elérése után intenzívebb, közvetlenebb a diák-diák, illetve a diák-tanár kapcsolat, tehát nem ki­mondottan egyirányú a közlés, mert a számítógépbe táplált, vagy mond­juk videofilmre felvett forrásanyag­gal az oktatás során vagy tudo­mányos munkájukban egymást se­gítve, egymással konzultálva gaz­dálkodnak. Persze, ez csak akkor valósítható meg igazán, ha megvan­(A szerző felvételei) nak hozzá a feltételek. Éppen ezért mi is szeretnénk létrehozni az iskolá­ban egy információs központot, ahová akkor menne be a tanár és a diák, amikor akar, s nyugodtan „ku­tathatna" az adatbankban, használ­hatná a számítógépet. Ez tehát „kí­sérletezésünk" lényege, ebben az irányban akarunk haladni. Ahol a tanár is diák A kassai ipari szakközépiskola rendszeresen gyarapodik valami­vel. A hetvenes években újabb eme­letet húztak az épületre, majd elké­szült a várva várt tornaterem. Leg­utóbb a szaktantermek korszerűsíté­se szerepelt napirenden. Néhány hónapja a jól felszerelt és évek óta szépen dolgozó számítás­technikai részleg tovább bővült, méghozzá holland segítséggel. A holland kormány kezdeményezésé­re — és nem kis anyagi hozzájárulá­sával — a modern számítástechnika középiskolai alkalmazásának nép­szerűsítésére hazánkban beindult COMENIUS-program (Komenský évekig tevékenykedett ebben a nyu­gat-európai országban, s ott is van eltemetve) szervezői ugyanis a nagy múltú kassai iskolát— nyilván eddi­• A középiskola szeptem­bertől a gimnáziumi érettségi bizonyítvánnyal rendelkezó'k számára kétéves szakosító to­vábbképzést indít. A tanterv­ben teret kap a számítástech­nika, a CNC vezérlésű meg­munkálógépek programozása és kezelése. • Tavaly nyáron két diák a Münchenben élő' Zolczer Já­nos — egykori iparista — meg­hívására két hetet a Zolczer Filmprodukciós Cég műszaki osztályán töltött. Jelenleg négy negyedik osztályos tanu­ló tartózkodik üzemgyakorla­ton Németországban — két hó­napon át a müncheni NAN gép­ipari cégnél. • Szeptembertől „saját" kollégiuma van az Iparinak. A Jedlik utcai diákotthon egyik érdekessége, hogy hétvége­ken a Kassán átmenetileg tar­tózkodó egykori iparisták is igénybe vehetik, jutányos áron szállást kaphatnak benne. • Az X, illetve IKSZ, azaz az Iparista Kis Színpad a rá jel­lemző' szorgalommal dolgozik ebben a tanévben is. Tagjai az Akik nincsenek Brehmben cí­mű Páskándi-darabot poróbál­ják. A bemutató tavasszal lesz. gi oktatási eredményei alapján — „benevezték" a tíz kiválasztott szlo­vákiai iskola közé. Csehországból húsz tanintézmény kapcsolódott eb­be a programba. — Félreértés ne essék, korszerű­en berendezett legújabb tantermünk nem kimondottan a számítástechni­kai oktatást szolgálja — tájékoztatott az iskola új hardver-szoftver hálóza­tától fehérlő termében a számítás­technikai labor vezetője, Bárány Já­nos tanár. — Hollandiában a számí­tógépet már nem kísérleti tárgyként, hanem mindennapi munkaeszköz­ként használják, kicsik és nagyok. S persze, nemcsak a tulipánok orszá­gában van ez így... A tíz évvel ezelőtti középiskolai számítástechnikai tan­tervek nálunk kimondottan a progra­mozás-tanulásra irányultak. Legú­jabb tantervünkből a programozás kimaradt, mert rájöttünk arra, ami Nyugat-Európában és másutt a fej­lett világban már régen természetes, hogy a számítógépet mint eszközt kell megtanulnunk használni, s csak aztán kezdhetünk foglalkozni a programozással, programkészítés­sel. A speciálisan berendezett tante­remben angolt, matematikát, tech­nológiát, mechanikát tanulnak a diá­kok, s hónuk alatt füzet, illetve könyv Albert Sándor igazgató helyett diszkkel, vagyis mágneses lemezzel mennek oda. Ottjártamkor benéztem a labora­tóriumba, Kovács Anikó tanárnő ma­tematika órájára. Stecz Ildikó, Para­jos Angelika, Böszörményi Gábor, Darázs Károly és az első osztályosok csoportjának többi tagjai rutinosan nyomkodták a billentyűket, s játszi könnyedséggel oldották meg a kép­ernyőn megjelent példákat. A fiatal tanárnő megerősítette: valóban ott­honosan mozognak a leendő szak­emberek ebben a tanteremben, s aránylag könnyen elsajátítják a csúcstechnika kezelésének fortélya­it. Könnyebben, mint a felnőttek. — A gépszerkesztési tervdoku­mentáció elkészítésekor nem kell a diáknak numerikus számításokkal „vesződnie", csak betáplálja a szük­séges adatokat a gépbe, s az még a rajzokat is elkészíti — kommentálta a látottakat Bárány tanár úr. Megtudtam azt is, hogy nemcsak a diákok járnak az említett tanterem­be, hanem szabadidejükben a taná­rok is egyre rendszeresebben, mert a mai követelményrendszer szerint nekik is tisztában kell lenniük a szá­mítógép-kezeléssel, ismerniük kell a programok alkalmazásának ábécé­jót. Áprilisban — iparista találkozó Százhúsz éve annak, hogy nyu­gat-európai tanulmányútjáról haza­térve, Szakkay József műszaki tiszt­viselő engedélyt kért és kapott a kas­sai „gépészeti felsőbb ipartanoda" megalapításéra. Ma a Hernád parti városban öt szakipari középiskola igyekszik ápolni, gyarapítani a kö­zös elődtől kapott örökséget. Százhúsz év nagy idő. Kozsár Jú­lia igazgatóhelyettestől kérdeztem meg, miként ünnepel, hogyan ké­szül a születésnapi évfordulóra az is­kola. — Sokásainkhoz híven, az iparis­ták találkozójával. Április 25-én „nagytermünkben", vagyis a Thália Színpadán ünnepi műsort adunk, amelyben bemutatkoznak kultúr­csoportjaink, s kiosztjuk a gyémánt-, valamint arany okleveleket. Az ed­dig beérkezett jelentkezések szerint délután 18 osztály tart érettségi talál­kozót. Persze, azok sem unatkoznak majd, akiknek nem lesz osztályfőnö­ki órájuk, hiszen több kiállítást tekint­hetnek meg az esti mulatságig. Pél­dául az iparista festők műveit, továb­bá Ferencz György szobrász alkotá­sait, Furman Zoltán művészfotóit. Az egyik tanteremben felsorakoztatjuk a nálunk érettségizett íróink könyve­it, egy másikban pedig a modelle­zők munkáit. Ha lehet, ezúton is sze­retném megkérni azokat a művésze­inket, íróinkat, modellezőinket, akik eddig nem jelentkeztek, hogy ve­gyék fel velünk a kapcsolatot és ak­tívan vegyenek részt rendezvényün­kön. Gondolom, érdekes lesz az egykori és mai diákok műszaki raj­zainak és más munkáinak a tárlata. Természetesen, bővített kiadásban, megjelenik az Acéltoll, az iskolai lap is. a tartalom hadd maradjon titok, meglepetés... Most csak annyit áru­lok el, hogy néhány oldalon kérésre díjmentesen közöljük az iparista vál­lalkozók álláshirdetését, árukínála­tát, valamint más jellegű apróhirde­téseit. Most sem marad el a szoká­sos bál. Este az Iparisták Baráti Kö­rével közösen rendezzük a Slovan Szállóban. GAZDAG JÓZSEF SZEMBENEZNI A TÉNYEKKEL SZLOVÁKIÁBAN TAVALY TOVÁBB NÖVEKEDETT A BŰNÖZÉS A tömegtájékoztató eszközök napon­ta hírt adnak különböző bűncselekmé­nyekről: itt egy nőt erőszakoltak meg, ott egy idős embert támadtak meg a laká­sán. Sokak szerint a nagyobb városok-. ban későn este nem ajánlatos egyedül a sötét, félreeső utcákban járni. Az embe­rek tehát félnek a bűnözés növekedésé­től, noha a kormány elé terjesztett belügy­miniszteri jelentés leszögezte: nincs ok a, félelemre, a bűnözés stabilizálódott. Bár így volna! Az egyik sajtótájékoztatón Štefan Las­tovka, az SZSZK rendőrségének pa­rancsnoka külön hangsúlyozta, hogy ta­valy a bűnözés—összesen 88157 esetet, jegyeztek fel — csupán 26 százalékkal növekedett az előző évi 50 százalékkal szemben. Ám ha figyelembe vesszük, hogy 1989-hez viszonyítva a növekedés 76 százalékos, érdemes elgondolkodni, van-e ok az elégedettségre. Főleg azért, mert az erőszakos bűncselekmények — tavaly 8791 volt — növekedtek a legna­gyobb arányban. Nem érdektelen az a tény sem, hogy a rablótámadásokból 152-t lakásokban követtek el (60 százalé­kukat sikerült felderíteni). A tettesek a sér­tetteket durván bántalmazták, négyen bele is haltak, nyolcan pedig súlyos sérü­lést szenvedtek. Hogy tavaly az előző évi­hez viszonyítva 15 százalékkal csökkent a nemi erőszakok száma, ugyancsak gyér vigasz, mivel a szóban forgó időszakban is 271-et követtek el. Ha figyelembe vesszük, hogy Szlová­kiában tavaly 128 gyilkosság történt, és hogy a tettesek közül jó egy tucat még szabadlábon van, az ember hátán végig­szalad a hideg. Azzal számolni lehetett, hogy a közerkölcs fellazulása, a nem min­dig következetes bűnüldözés kedvez a bűnözőknek. Ma például senkitől sem ké­rik számon, van-e munkája, miből él meg, hol szerezte a nála levő nagyobb össze­get, ami gyakran nagy kár. Az egyik rend­őrnyomozó azt mondta: annyi a „nagy" bűncselekmények száma, hogy a kiseb­bekkel, mint például a munkahelyi lopá­sok, nem is tudnak kellően foglalkozni. Az okot magunkban is lehet keresni, mert nem vagyunk elég elővigyázatosak. Az­tán meg a szolgálatot teljesítő rendőrök hiába járőröznek — ma már nagyrészt külföldi — gépkocsikon, ha gyalogszol­ban is csak elvétve látunk. Valamikor csaknem minden utcasarkon rendőr posztolt, s ha kellett, intézkedett. Ma mire a megtámadott, kifosztott ember talál egyet, a tettesek messze járnak. Az illetékesek keveset beszélnek arról is, hogy tavaly Szlovákiában 3500 autót loptak el — s ennél lényegesen többet fosztottak ki —, ami 360-nal több az egy évvel korábbinál. A legtöbbnek, 1040-nek Pozsonyban kelt lába, és csak 226 eset­ben sikerült megtalálni, illetve a tetteseket előállítani. A tolvajok előnyben részesítik a külföldi márkájú gépkocsikat. A lopott autók egy részét minden bizonnyal külföl­dön értékesítik, más részüket alkatré­szekként „hozzák forgalomba". A vámhi­vatal nem sokat tehet, a határátkelőhe­lyek nincsenek úgy felszerelve, mint a nyugati országokban, ahol a motor és al­váz száma alapján — a rendszámot könnyen ki lehet cserélni — pár perc alatt megállapítják, nem lopott járműről van-e szó. Várhatóan ez az év sem hoz kedvező változást az autólopások számának ala­kulásában: elég, ha eláruljuk, hogy janu­árban csupán a szlovák iővárosban 180 gépkocsit tulajdonítottak el, vagyis na­ponta hatot. A gyakoribb közúti ellenőr­zés javíthatna a helyzeten, de a válasz er­re is csak az: nincs elég rendőr. Talán a rendőrség hivatalaiban kellene újabb nagytakarítást végezni, és az irodista ren­dőröket járőrszolgálatra küldeni, ahogy korábban a belügyi tárca vezetője meg­ígérte. Az amnesztiával szabadult bűnözők nagy része visszaesőként még 1990-ben újra börtönbe került. De az egyre romló szociális helyzet, a munkanélküliség to­vábbi növekedése a helyzet rosszabbo­dásához vezethet. A bűnözők egyre szemtelenebbek és erőszakosabbak — tavaly 21 benzinkutat raboltak ki, vagy kí­séreltek meg kifosztani, mégpedig fegy­veresen. A rendőrségi statisztika bármi­lyen mérvű manipulálása mindezt nem el­lensúlyozza. A tény tény marad, akkor is, ha ez egyeseknek kellemetlen, főleg most, a választások előtt. -néj-

Next

/
Thumbnails
Contents