Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-05 / 55. szám, csütörtök

1992. március 5. iÚJSZÓM GAZDASÁG Átmeneti állapotok uralkodnak az országban, és ez különösen a gazdasági szférában érezteti hatását. Politikai érvelések tárgyává vált a vagyonjegyes privatizáció, a növekvő munkanak a tulajdonviszonyok, hogy gazdaságunk piacszerűen kezdjen el működni. Üzemek, vállalatok, egész termelési ágazatok vannak leépüló'ben, miközben úgy nélküliség, a fizetésképtelenség állandó gyűrűzése, egyszóval mindaz, amin ét kell esnie az ország lakosságának, gazdaságának ahhoz, hogy megváltozzatűnik, alig lép helyükbe új. A vállalatok, üzemek nagy hányadában még mindig valahonnan föntró'l várják a segítséget, mintha nem akarnák tudatosítani, hogy a tervutasításos rendszernek vége. S jóllehet, még korántsem nagy általánosságban, de már észlelhetők a piacgazdaság ismérvei, már alakulóban a versenykörnyezet, amelynek határozottabb kibontakozása a privatizáció—

s ezen belül is a vagyonjegyes privatizáció — felgyorsulásával minden bizonnyal bekövetkezik, újabb és újabb üzemeket, vállalatokat kényszerítve az átállásra. Összehasonlításunk is azt bizonyítja, hogy bár a váltás sehol sem könnyű, egy-egy üzem, vállalat már mankó nélkül is megpróbál megállni a saját lábán. És az átállás nehézségeivel küszködőknek talán az összeállítás némely anyagában megszólaló amerikai szakemberek is segítenek meglátásaikkal. -pgMILLIÁRDOS KÍNÁLAT MEGNYÍLT A POZSONYI NEMZETKÖZI ÁRUTŐZSDE A piacgazdaságban az árut nem megtermelni, hanem eladni a legnehezebb. A folyamatot elősegítő intézmények egyike az árutőzsde, melyen általában minden egyéb fórumnál nagyobb kínálat és kereslet koncentrálódik, lehetővé téve ezzel a reális piaci árviszonyok gyors alakulását. A tavaly ősszel megalakított Pozsonyi Nemzetközi Árutőzsde (PNÁ) ezért nem kisebb célt tűzött maga elé, mint hogy kapcsolatként szolgáljon a kelet-, közép- és nyugat-európai kínálat és kereslet közt. Erre utal a részvényesek névsora is, hiszen a szlovák és osztrák partnereken kívül a legkomolyabb társ a Moszkvai Árutőzsde, amelyen keresztül a több mint kétszázmilliós orosz piac felé nyílik kapcsolat. Mivel a tőzsdén összpontosuló kínálatból viszonylag könnyű csereárut találni, ily módon kiküszöbölhető a volt Szovjetunióba irányuló kereskedelem legnagyobb rákfenéje, az üzletölő fizetési bizonytalanság is. A PNÁ létezése első hónapjaiban a tőzsdeügynökök (brókerek) képzéséről gondoskodott, ők a tanfolyam elvégzése után a tőzsde iránt érdeklődő kereskedelmi és közvetítő vállalatoknál helyezkedtek el. Ezek a szervezetek gyűjtik össze a termelőszféra kínálatát, és ajánlat formájában közvetítik a börze nyilvántartásába. A PNÁ egyelőre bármilyen áruval foglalkozik és a tőzsdére vihető legkisebb tételnek 2 ezer dollár értékűnek kell lennie. Hosszú előkészítő munka után február 25-én jött el az ünnepélyes pillanat, amikor megnyílt a Mladosf egyetemi kollégium kongresszusi termének az ajtaja, és a fiatal brókerek elsőként készülhettek a felkínált termékekkel kapcsolatos licitre. A kínálatban különböző országokból származó finomított cukor, rézhulladék, velúrozott anyag, csincsillaprém, katódréz stb. szerepelt. A vevőre váró áruk értéke 16 milliárt koronát tett ki, igaz ebből 12 milliárd az egyik orosz vállalat által felajánlott tonnányi ritkafémre (szkandiumra) esett. Az első pozsonyi tőzsdenapon végül is nem született üzlet, de amint azt Igor Krejčí vezérigazgatótól megtudtuk, ezt nem tekinti kudarcnak, hiszen az intézmény tevékenységének fokozatos felfutásával számolnak. Jelenleg 25 brókercég jelentkezett be náluk, és ezek szorgalmasan kutatják a szóba jöhető árukat. Természetesen a termelők is jelentkezhetnek valamelyik brókernél, ha valamit eladni, vagy éppen vásárolni szeretnének. A tőzsde célja ugyanis minden egyéb kereskedelmi formánál olcsóbb és gyorsabb üzletkötés lehetőségének biztosítása. A Pozsonyi Nemzetközi Árutőzsde egyelőre keddenként délelőtt működik, de megfelelő érdeklődés esetén növelik a tőzsdenapok számát. -tlis olyan sok éwel ezelőtt Nem m

é9 irigylésre méltó helyzetben volt a Felső-Garamvidék, hiszen ahány falu csak van a folyóvölgy Zólyomtól északkeletre húzódó részén, szinte mindegyikben van valamilyen gyár, üzem, amely biztos munkahelyeket adott a környék lakosságának. És a környezetvédelem az ezzel kapcsolatos felsőbb szintű ígéretekkel együtt ugyan gyakran szóba került, de mindig jutott pénz új beruházásokra, a gyárudvarok szélesítésére, s az emberek legkisebb gondja is nagyobb volt annál, minthogy arról elmélkedjenek, milyen környezetben, illetve fognak-e egyáltalán dolgozni. Gyárigazatónak sem volt nehéz lenni errefelé, csak hallgatni kellett a „fentről" érAMI6 TERVEZNI TUDNAK... VASGYÁRI IRÁNYTŰ KEZDŐKNEK ÉS HALADÓKNAK kező utasításokra, tartani kellett az eddigi termékminőség-szintet, és a szovjet piac elnyelte az egész produkciót. Egyszerűsítve ugyan, de valahogy így festett a helyzet... no nem a bársonyos forradalomig, mert az még csak az egyes igazgatói, főmérnöki, szakszervezeti székeket ingatta meg, hanem addig, amíg az eddigi egyetlen és kizárólagos megrendelő pénztárcája ki nem ürült. Ezen a környéken leginkább ez a jellemző a podbrezovái šverma Vasműre és a Brezrtói H/delemgyárra. Az utóbbit ugyan két hullámban érte a recesszió, először a hazai építőipar szinte leállással is felérő termeléscsökkenésével, másodszor a termelés nagyobb részét eddig felvevő keleti piac összeomlásával. A kohászati művek és főleg új üzeme, a csőgyár azonban teljes mértékben a szovjet piac hoz, a nagy gáz- és olajvezetékek építésének igényeihez kötődve épült fel. Érdekes módon azonban éppen itt vannak kevésbé elkeseredve, s a vidéken a podbrezováiaknak több esélyt adnak a túlélésre, mint a breznóbányaiaknak. — Megalapozottak ezek a jövendölések? — ezt már Anton Spörker igazgatótól kérdeztem, aki csak az igazgatói székben új ember, a Šverma Vasműben már 20 éve dolgozik. A jövőt illetően nem bocsátkozott jóslásokba, s csupán olyan mértékben volt bizakodó, amennyire vezetői helyzete és lokálpatriotizmusa megkívánta. Az ilyen beszélgetések legelső témája általában a munkaerőelbocsátásokat, a szociális feszültségeket érinti, s mi sem tértünk ki előle. Annál is inkább nem, mivel az öt és fél ezer dolgozóból a teljesítmények lényeges csökkenése ellenére még négyezerháromszáz alkalmazottjuk van ma is. Az igazgató maga is bevallja, hogy kimutatható a túlfoglalkoztatottság, de két okból nem adhatnak felmondólevelet néhány ezer dolgozójuknak. Az első, hogy nem varrható egyetlen dekrétummal ennyi munkanélküli az állam nyakába, tehát ennek is kell bizonyos „befutási" idő. A szociális feszültségek ugyanis jócskán felboríthatnák a közéleti egyensúlyt is. A másik indok gazdasági természetű. Ha szélnek eresztenék az adott pillanatban fölösleges dolgozóikat, akkor esetleg felkészületlenül érhetné őket helyzetük esetleges jobbra fordulása, márpedig napjainkban bármikor elképzelhető az is, hogy befut egy nagyobb megrendelés, hiszen az energiahordozók vezetékei, vagy az erőművek, hőcserélők nem mentek ki egy csapásra a divatból. Még egy dolog is indokolja, hogy egyelőre tartsák tartalékban munkásaikat. — Ha két év múlva erre jár, meglátja, hogyan növekszik nálunk a gépipari jellegű termelés — mondja az igazgató. — Eddig ugyanis csak a csöveket adtuk el, nemcsak a nagy átmérőjű hegesztett acélcsöveket, hanem a kisebb átmérőjű húzott csöveket is. Most azt tervezzük, hogy ezeket tovább feldolgozzuk, méretre vágjuk, hajlítjuk, csatlakozót hegesztünk rá, tehát egyegy olyan típust, amelyből sok kell, készre gyártunk majd. Ehhez a feltételek és az emberek is félig-meddig adottak. Ehhez még hozzá kell tennem, hogy a gyár a kis átmérőjű acélcsövek húzásakor eléggé modern technológiával bír, amely az olcsóbb hazai munkaerővel párosítva versenyképessé teszi őket külföldön. S még a műszaki fejlesztésnél maradva: ebben az évben talán már lebonthatják az utolsó martinkemencét meg a hozzá tartozó gyárkéményeket is, mert ha minden jól megy, elkészül az új elektromos olvasztókemence. Ez olcsóbbá, környezetkímélőbbé teszi a gyár működését. Az már egy másik írás témája lehetne, s nem is fejtegettük az igazgatóval, hogy honnan kerül majd erre energia az eléggé leterhelt villamos hálózatból. Ha valóban (és pénzben is) kiszámíthatók az előnyei, minden bizonnyal megoldódik a dolog. Ehhez persze több piacot kell találni. Mennyire nem vagyunk hozzászokva ehhez a feltételes módban értendő kijelentéshez. A Šverma Vasműben is most tanulják, s mindjárt a hazai piacon szenvedték el első vereségüket. A Barátság Kőolajvezeték áthelyezéséhez szükséges új csöveket ugyanis Chomutovból, és nem tőlük kapják az építők. Igaz, az ottaniak a nagy átmérőkben műszakilag előbbre vannak. Eddigi kizárólagos exporttőrüktől, a Ferromettől azonban lassan átveszi az éppen formálódó vállalati menedzsment az üzletkötések egyharmadát, és szigorú, első számú feltételük, hogy csak fizetőképes keresletet elégítenek ki. A volt Szovjetunióba eszközölt tavalyi szállításaik árának több mint 90 százalékát meg is kapták. : dióhéjban összefoglalva akár opIgy, timista képet is adhat a nevezeti kohászati üzem helyzetének leírása, s akár (a cikkíró vagy a megkérdezettek optimizmusba hajló lelki alkata okán) több hasonló írás is napvilágot láthatna más-más helyszínről. Ezért vegyük úgy, hogy most, a mindent döntően befolyásoló nagyprivatizáció előtt ez egyfajta nekirugaszkodást tükröz. „Minden másként sikerül, mint ahogy elterveztük" — adja a regényíró Heller esszéíró hőse, Gold szájába, s ezzel mintha csak a mai kelet-európai helyzet summázására lelne rá. De tájainkon azon is el kell gondolkodnunk, hogy ha sehogy sem tervezünk, akkor a dolog esetleg sehogy sem sikerül. SZÉNÁSI GYÖRGY A valutaszegény keleti országok áruval fizetnek... (Tibor Orlovský felvétele) SEGÍTS MAGADON, MEGÉLSZ A KELET-SZLOVÁKIAI VASMŰ RT.-BEN NINCS MUNKAHIÁNY Noha füstjével és salakködjével hatalmas területet szennyez, Kassán és környékén — sőt, még nagyobb körzetben — minden bizonnyal a 24 ezer embert foglalkoztató Kelet-szlovákiai Vasmű Rt. a legnépszerűbb ipari létesítmény. Hogy az országos ranglistán hány ponttal a hányadik helyet foglalja el, azt a vagyonjegyes privatizálásból a közeljövőben pontosan megtudjuk. Jóllehet sokan adják majd rá kuponjaikat, sokan akarnak részvényesei lenni. Nem véletlenül bíznak benne annyian. A kívülállók közül is jó néhányan tudják róla, hogy életképes, majdnem zökkenőmentesen alkalmazkodik a piacgazdaság feltételeihez. Talán a legszimpatikusabb vonása az, hogy eleddig sikeresen ellenáll a munkanélküliség hullámveréseinek, nem bocsátja el tömegesen dolgozóit. — Előfordulhat, és bizonyéra megtörténik, hogy apadni fog nálunk is a létszám, ám csakis úgy, hogy a nyugdíjba vonuló vagy más munkahelyre átlépő dolgozóink helyébe nem veszünk fel újakat, illetve kevesebbet veszünk fel, mint amennyien itthagyják a gyárunkat — nyilatkozta 1990 tavaszán lapunknak az újdonsült vezérigazgató, Zoltán Berhauser. Nos, hogy a Hernád parti város közel 11 ezer munkanélkülije között nincs volt vasgyári dolgozó, illetve csak egy-kettő akad, az azt igazolja, hogy a gyáróriás hű a meghirdetett programjához, s hogy az illetékes vezetői az egyszerűbb megoldás helyett a nehezebbet választják — járják a világot, piacot keresnek termékeiknek, bővítik a termelési programot, különböző hazai és nemzetközi vállalkozásokba kezdenek a gyár színeiben, a gyár érdekében. Tavaly például úgy tett szert 4,24 milliárd korona haszonra a Vasmű, hogy a 44,6 milliárd korona értékű áruforgalmának mintegy 80 százalékát külföldön bonyolította le. Indiától Brazíliáig, Svédországtól Ausztráliáig rengeteg kisebb-nagyobb ipari és kereskedelmi céggel tartja a kapcsolatot, együttműködik — néhánnyal kisebb, néhánnyal pedig nagyobb mértékben. Egyre-másra köti ígéretes üzleteit mostanság is. Sajtótitkára a minap azt közölte szerkesztőségünkkel, hogy a kelet-szlovákiai gyáróriás a Független Államok Közösségének gépkocsi-gyáraiba az idén 140 ezer tonna fémlemezt szállít, vagyis tízszer többet, mint Mladá Boleslavba. Megállapodás született arról is, hogy a valutaszegény keleti szomszédok áruval, elsősorban vasérccel fizetnek a nemzetközi minőségi normáknak megfelelő fémlemezért, méghozzá úgy, hogy előbb ők küldik a nyersanyagot, s csak annak megérkezése után indulnak a ZIL, a VAZ és más ottani autógyárakba a kassai lemezszállító vonatszerelvények. A vasmű legfrisebb külföldi partnerei a dán Glorius és Danfoss cégek. Gépgyártó részlegének a szakemberei a hőszolgáltatási szabályozókészülékek sorozatgyártásának az előkészületei során „bukkantak rá az északi cégekre. Találkoztak ők másokkal is, de hogy mégis a dánokkal kezdtek komolyabban tárgyalni, az csupán azon múlott, hogy míg mások kész termékeiket kínálták a vasgyáriaknak, tehát egyszerűen vevőnek tekintették őket, addig a dán cégek a termelési együttműködést nem vetették el. Észak-európai és kanadai tapasztalatgyűjtési körútjáról a vasmű energetikusai, gépészei sok ötlettel tértek haza. Most például azon törik a fejüket, hogy az imént említett hőszabályozó-rendszer meghonosításán kívül hogyan lehetne jobban gazdálkodni a hőenergiával, mondjuk a tömbházak betonfalainak fémlemez bevonásával. Nem a gyáróriás vezetőségének nógatására, illetve parancsára vállalkoznak a hőenergiái és gépgyártó részlegek dolgozói, az élet kényszeríti rá őket a gyártási-termelési program bővítésére. Ez év elejétől ugyanis a vasmű nyolc önálló gazdasági egységre, leányvállalatokra tagolódott, s mindegyiküknek saját magának kell megteremtenie a megmaradáshoz szükséges feltételeket. Sőt, ez nemcsak a leányvállalatokra vonatkozik, hanem azok huszonkét fióküzemére is. Tudniillik a vasmű a közelmúltban holding típusú részvénytársasággá alakult, s ennek következtében megváltozott, illetve fokozatosan megváltozik a szerkezeti felépítése is. Mostantól a Kelet-szlovákiai Vasmű részvénytársaságot egy ellenőrző társaság irányítja. A nagykönyv szerint: „Az ellenőrző társaság termelő tevékenységet nem folytató olyan vállalat, amely jogilag és szervezetileg önálló részvénytársaságokat irányít, ellenőriz, gyakran tőkével is ellát azáltal, hogy részvényeinek jelentős részét kezében tartja." A vasműben tehát minden termelő és nem termelő egységnek vállalkoznia kell, küzdenie kell a létéért. Úgy látszik, ezt a gyár kellően tudatosítja, hiszen az acéltermelésen és gépgyártáson felül vállalkozóként jelen van már az ország bankhálózatában (bankot létesített), az idegenforgalmi szférában (részesként szállodákat, utazási irodákat üzemeltet), védnöke a Kassához közeli szabadkereskedelmi övezetnek... Egyszóval iparkodik, mert azt tartja, segíts magadon, az isten is megsegít. G. J. AKK KIKERÜL l Néhanapján a megesik, hogy r például ha szánt; iágy talajra ér — lendülete, erőse küszködik, s mc Ilyenkor általába múlik a folytatás, ű^yeségétől, a gé kerekek szélessé mélységétől... — nyat említsek. Nos, már egy j szabb ideje?) ilye ra hasonlít az 19' ez ideig a prostéj. lathoz tartozó (tai üzem is. K" t)y cs mert sok rajta a fö gyok az önköltsi mert a terméksze program szempoi jén nem a leghel ték?l Alighanem c szik benne. Röviden: nehe. ez a gyár az új fel gazdaság normái kereskedelem ÖSÍ megviseli. No me is, hogy más gaz rendszerben talár tervezték volna... Az viszont ké vábbra is létezni a gi „énjén" sokteki kell. Mi tagadás, í tatni, de nemtehe mazottjának elég ki őrül annak, hs mond neki?! S az zony alaposan rr munkaerő-állomá 564 embert foglall lenleg 250-et... ! még úgy nézett ki nak, ezért újabb < bérek csökkentés gül az üzemi tan változat mellett d( végén rendkívül ságot rendelt el. L a nyáron tette. Valóban, szűks intézkedésre? No csak gyors és bizt mékszerkezet-váf volna el az i~zem tést, ám az köz anyagilag gyer nem könnyű a ga idejét élő térség mentesen áttérni ra. Ha a 143 millii valyi termelési tei jesíti, akkor nem £ süllyedt. Csakhoc drágulás kővetke; sen megc* ippan kereslet, így mir csak 70 millió kor nyolított le... — Tévedés len üzemünk nem dol san, illetve, hogy