Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-30 / 76. szám, hétfő

1992. MÁRCIUS 30. ÚJ szói HAZAI KÖRKÉP 4 MEČIAR MEGSZÓLALT VAN-E TUDOMÁNYOSSÁG A CSEMADOKBAN? Vladimír Mečiar többnapos kitartó hallgatás után, illetve az ígért mai sajtóértekezlet előtt legelőször is a Koridornak, a DSZM udvari lapjának nyilatkozott. A Koridor szombati számában Mečiar azt állítja, hogy már 1990 júniusától készültek a diszkreditálására, és a szlovák parlament védelmi bizottsága, illetve annak elnöke csak utasításokat hajtott végre, amit iratokkal is bizonyítani tud. Az egykori szlovák kormányfő a továbbiakban azt kifogásolta, hogy a KDM tagjai a biztonsági szervekben erős pozíciókra tettek szert, s hogy „bíróság elé vagy legalább 48 órára rácsok mögé" akarják juttatni őt. Mai sajtóértekezletén egyébként a beidézhetetlen és tanúskodni nem hajlandó Ivan Horňák, StB-s százados írásos becsületbeli nyilatkozatát is be akarja mutatni, mely szerint ö sohasem működött együtt az ŠtB-vel. Ezt a nyilatkozatot Ivan Horňák állítólag március 3-án írta és megbízható embernél hagyta. Vladimir Mečiar arra is magyarázatot adott, miért nem jelent meg az ŠtB említett századosa a parlament védelmi bizottsága előtt. Mečiar szerint Ivan Horňákot a Szövetségi Biztonsági és Információs Szolgálat embere megzsarolta, hogy ha nem nyilatkozik Mečiar ellen, bűnvádi eljárást indítanak ellene, és bevonják az útlevelét. A parlamenti bizottság jelentését egyébként Mečiar tendenciózusnak, és kifejezetten a személye ellen irányulónak nyilvánította, (m.) SLÁDEK A RUTÉN KÉRDÉSEKRŐL (Munkatársunktól) - A Csehszlovák Republikánus Párt kezdeményezésére és aktív segítségével Kárpátalján megalakították a Kárpátaljai Republikánus Pártot Miroslav Sládek, a Csehszlovák Republikánus Párt elnöke, aki egy héttagú küldöttség élén vett részt az alakuló ülésen - és azóta Kelet-Szlovákiában tartózkodik - pénteki kassai sajtóértekezletén elmondta, hogy szándékuk megvalósításában ukrán részről senki nem akadályozta őket. Azt viszont előre kitervelt provokációnak minősítette, hogy az alakuló ülésen hívatlanul, nemkívánatos személyként megjelent Vasil Mohorita, aki most akar segíteni a ruténeken, de amikor a CSKP magas rangú vezetője volt, ilyesmi eszébe sem jutott. Miroslav Sládek újra megerősítette, hogy pártja Kárpátalját Csehszlovákia törvényes részének tekinti, s a rutén nemzet csak akkor maradhat fenn, ha népszavazás útján is kifejezésre juttatja az együvétartozást. A republikánusok első embere a rutének megmentésére kidolgozott programtervezetben Ukrajnát azzal vádolja, hogy országa határát egészen Poprádig akarja kitolni, s ezen belül minden nem ukrán nemzetiségű egyént nemzetiségének feladására fogja kényszeríteni. Hasonló, alaptalan vádakkal illette Magyarországot is, sőt úgy fogalmazott, hogy Kárpátaljára nézve a magyar célok még veszélyesebbek. (-szák) BIZALMATUNOK VAGYUNK? A Szlovák Statisztikai Hivatal Közvélemény-kutató Intézete március elején felmérést végzett, amelyből kitűnik, hogy 1264 megkérdezett lakos közül többen bizalmatlanok az államhatalmi és a törvényhozó szervekkel szemben. Václav Havel köztársasági elnökben a megkérdezettek 45 százaléka bízik meg, 28 százalékuk inkább bizalmatlan, mint bizakodó és 23 százalékuk nem bízik meg az államfőben. A szlovák kormány sem élvez nagy bizalmat (28 százalék), a szövetségi csak 25 százalékot, az SZNT 24 százalékot. Legrosszabbul a Szövetségi Gyűlés járt 22 százalékos bizalommal, de a felmérésben résztvevők 35 százaléka egyáltalán nem bízik meg a szövetségi parlamentben. A szlovák kormányban is inkább nem, mint megbízik a kérdezettek 30 százaléka, a szövetségi kormány esetében ez az arány 35 százalék. vnattvs' v Otletzápor jellemezte a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság március 28-án, szombat délelőtt tartott évi közgyűlését. Igaz, két tucatnyinál aligha több szlovákiai magyar kutató és érdeklődő jelent meg a Csemadok OV székházában, ennek a hazai magyar szakmai szerveződésnek a legmagasabb fórumán. Maga a szerény részvétel, s ugyanakkor a számos figyelemre méltó észrevétel önmagában is jelzi e kezdeményezés buktatóit, figyelmeztet a továbblépéshez nélkülözhetetlen következetességre és állhatatosságra. Az ülés résztvevői Körösi Csorna Sándor halálának 150. évfordulójáról is megemlékeztek. Ebből az alkalomból meghallgatták G.-Kovács László fiatal - a szlovákiai magyarság köréből Budapestre került - történész érdekes előadását. A Társaság elmúlt évi munkájáról Bauer Győző akadémikus számolt be, akitől időközben - minthogy őt magát megválasztották a Csemadok országos elnökévé, dr. Znám István professzor vette át a Társaság elnöki tisztét. Az eddig végzett munka arról az igyekezetről vall, mely arra irányul, hogy a szlovákiai magyar szaktudományos értelmiség felkészültsége kifejezetten közéleti erőforrássá váljék. így jó érzékkel tapintottak rá a szlovákiai magyar felsőoktatás szellemi hátterének előkészítését szolgáló lehetőségekre és szükségletekre. Persze kérdés, hogy ez irányban mennyire volt képes - és egyáltalán mennyire tud majd - találkozni a Társaság tagjainak, köztük nemzetközileg elismert tudósoknak is a tiszteletreméltó erőfeszítése a szlovákiai magyar politika tényleges hatóerejével. Az új elnök, Znám professzor hangsúlyozta, hogy az eddigi eredményekre építve ezután is a magyar anyanyelvű szakmai továbbképzés elősegítését és a diákokkal való együttműködés szorosabbra fűzését tartják fő feladatnak, de a dél-szlovákiai demográfiai és szociális problémákra is nagyobb súlyt fektetnek. Sürgető tennivalókra utalt a már említett ötletáradat és a nemzetközi kapcsolatteremtés megnövedett - immár a bőség zavarát is előidéző - lehetőségeit jelezte Mindezideig azonban nem alakultak ki az átgondolt feladatvállalás belső szervezeti előfeltételei, hiányzik a reális erőfelmérés és a céltudatos munkamegosztás. S ami fölöttébb nyugtalanító: mit tehet a Társaság a szlovákiai magyar tudományos kutatás tényleges előmozdítása érdekében. Nyilván nem helyettesitheti a hiányzó intézményrendszert, de közreműködhet a kormányzattal szembeni igények megfogalmazásában. S ennyit fel is kívánnak vállalni, mint azt többen hangsúlyozták. De hogyan? Igaz, hogy szükség van a tervezetekre és azok koncepcionális indoklására. De képes-e ez önmagában elhárítani az alkukban rejlő mindenkori veszélyt? Valószínűleg nem mindegy, hogy a kisebbségi közegben eleve gyökeret eresztenek-e - többek között pályázatok útján is - a kutatói felkészültség megbízható ismérvei. így hát továbbra is időszerű a kérdés: van-e tényleges tudományosság a Csemadok berkeiben? . , (kiss) ELHANGZOTT A PARLAMENTBEN HAMERLIK RUDOLF (KDM): ... Elérkezett az ideje annak, hogy megtudjuk, hol és mikor pusztultak el hadifoglyaink a szovjet táborokban. A megváltozott helyzet ezt lehetővé teszi. Magyarország már ki is kérte a foglyok névsorát, amelyet nyilvánosságra hoz. Azt kérdezem, hogy illetékes szerveink tettek-e már lépéseket ezzel kapcsolatban. Tudni szeretnénk, mikor ismerhetjük meg azoknak a hadifoglyoknak a névsorát, akik köztársaságunk területéről származtak. Ladislav Pittner belügyminiszter: .. A második világháború után elhurcoltak ügyében kapcsolatba léptem Jozef Mikloško miniszterelnök-helyettessel és Ľuboš Dobrovský védelmi miniszterrel. Diplomáciai úton felvesszük a kapcsolatot az Orosz Föderáció illetékes szerveivel. Azt a választ kaptuk, ha azbukás számitógépeket és más műszaki berendezéseket adunk, hajlandók számunkra a névsorokat elkészíteni. Megígértem, hogy minisztériumunk talál pénzt a számítógépre és így a szükséges diplomáciai lépések után megkaphatnánk ezeket a névsorokat. CSÁKY PÁL (MKDM): ... Két konkrét esetet szeretnék ismertetni arról, hogy a Lévai járásban nem tartják be a törvényességet. Nagyölveden eltávolították a község tulajdonában lévő jelzőtáblákat. A másik eset az a döntés, amely Szamotný Dezső vezetéknév-változtatásra vonatkozó kérvényével kapcsolatban született A határozatot a lévai körzeti hivatal adta ki, 1992. január 30án. Szerintem mélyen megalázó, ha a hivatal írja elő a polgárnak, - és milyen hangnemben - mit gondoljon saját vezetéknevéről és identitásáról. A hivatal eljárása ellentétben áll a Tt. 451/1950 számú rendeletével, valamint az alapvető jogok ós szabadságjogok alkotmánylevelével is. ... Az állami költségvetés 140 millió koronát irányozott elö a nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális szükségleteire. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy az említett összeg elosztásával megbízott bizottság összeállítása során nem vették figyelembe az MKDM és az Együttélés képviselőinek álláspontját. Kérjük, hogy a jövőben mozgalmaink tagjai is arányosan részt vehessenek a nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos problémák megoldásában. Egyúttal kérjük, hogy az áprilisi ülésen kapjunk tájékoztatást arról, hogy 1992. 3. 31-ig mennnyit és mire merítettek az említett összegből. PIROVITS LÁSZLÓ (MPP): A Laborc-Latorca-Bodrogköz vidékét ökológiai szempontból a kedvező helyzetű területek közé sorolják. Az utóbbi időben azonban itt is nagyon kedvezőtlen a helyzet. A Keletszlovákiai síkságon szélsőséges vízgazdasági problémák, erróziók fordulnak elő és a villanyerőmű szennyezi a levegőt. A Bodrogközben és az Ung-vidéken a folyók erősen szennyezettek s ez negatívan befolyásolja a talaj, a levegő és sok község vizének minőségét. A romló ökológiai viszonyok befolyásolják a lakosság egészségét is. Az utóbbi négy évben a rosszindulatú daganatos betegségek előfordulása száz, a légzőszervi betegségeké hatvan százalékkal nőtt. Nem kielégítő a Bodrogközben és a Ungvidéken a vezetékes ivóvíz minősége sem, melyet az ágcsernyői átrakóállomáson talajba kerülő kőolaj szennyez. DOBOS LÁSZLÓ (Együttélés): .. A kulturális minisztérium kezdeményezésé^ a Madách Kiadó szerződést kötött a szlovák Könyvterjesztő Vállalattal, amelynek értelmében az a kiadóval szembeni tartozása fejében átadta a Madáchnak a pozsonyi Mihály kapu utca 9 szám alatt található könyvesboltot. Eddig rendben mentek a dolgok. Konfliktus a kiadó és a város között keletkezett. A kiadó háromszor kérte, hogy az óvárosi önkormányzat a történteknek megfelelően módosítsa a bérleti szerződést. A miniszter maga is sürgette az ügyet, de a kérdés máig megoldatlan. Én két hónapon keresztül próbálkoztam azzal, hogy személyesen találkozzam Zemková polgármesternővel, de ó nem talált rám időt. Minden jel arra mutat, rejtetten a pozsonyi magyar könyvesbolt felszámolására törekednek. Valakinek nyilván nem tetszik, hogy a bolt az óváros forgalmas utcáján van. (r) Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az elhurcoltak névsorát a SA.NO készítette. Maga az a tény, hogy valakinek itt szerepel a neve, nem jelenti, hogy kártalanítási igényét elismerték. Mivel a lista nem teljes, közlése után visszatérünk azokhoz, akiknek neve különböző okokból kimaradt a névsorból. REFLEX A 6,9 SZÁZALÉK RÉME Szombaton és vasárnap délelőtt végigautóztam a Csallóközön, a Kis-Duna hídján átkelve a Mátyusföldön megfordultam valami nyolc községben, tegnap misére gyülekezők között voltam néhány faluban és örömmel állapítottam meg, hogy népem a politika minden ordassága és a politikusok hamis kártyázási hajlamai ellenére sem veszítette el közéleti érdeklődését. Találkoztam magyarokkal, akik betéve tudták az Együttélés illetve a Magyar Polgári Párt - a volt Független Magyar Kezdeményezés - koalíciós tárgyalásai zátonyra futásáról közzétett két nyilatkozat egész bekezdéseit. Tallóson a kocsma előtt négy-öt magyar összehajolt, egyikük kezében ott volt az Új Szó, és arra a kérdésemre, hogy „Mi nem tetszik, kedves bátyám?" ezt válaszolta: „Mi nem két nyilatkozatot vártunk, tisztelt uram, hanem egyet. Arról, hogy megegyeztek." A diószegi határban egy fiatalember a földje végén azt nézegette, hogyan kel az árpa. Kocsimat leállítottam a kocsija mellett, bemutatkoztunk, és régi jó magyar szokás szerint három percen belül már „nyakig álltunk" a politikában. Az első kérdése. „Azt mondja meg nekem, szerkesztő űr, mi jut magának az eszébe arról, hogy 6,9 százalék. Látom, nem hülye gyerek maga, megértette, hogy mire gondolok, amikor a 6,9 százalékot emlegetem. Ez az állapot - már elnézést kérek a durva hasonlatért -, majd azt az embert juttatja eszembe, akinek a városban hirtelen hasmenése támad, fut, fut a vécé felé, és fél méterre az ajtajától összecsinálja magát." Vigasztalom a fiatalembert, hogy a 6,9 százalék egyelőre csak rémálmainkban riogat bennünket, és hogy elérhető a 7 százalékos küszöb, ha okosak leszünk, ő azonban vigasztalhatatlan, és egyre jobban belelovallta magát a politizálásba. Végül megígérteti velem, hogy megirom, kinek a hibájából nem jött létre a Magyar Polgári Párttal való megegyezés. Könnyű volt megígérni, hogy megírom. De hát én nem voltam ott a három hétig tartó koalíciós tárgyalásokon, nem ismerem a kulisszatitkokat. Csak azt tudom, hogy meg kellett volna egyezni. Nem azért, mert szépen zeng ez a szó, hogy: hármas koalíció, meg hogy: magyar egység. Hanem, mert ilyen a helyzet, ilyen a választási törvény (melynek megváltoztatására nincs mód), és olyanok a politikai erőviszonyok, amilyenek. Olvasom az Együttélés arról szóló nyilatkozatát, hogy miért nem tudnak megegyezni a Magyar Polgári Párttal. Soha nem véletlen, hogy egy ilyen nyilatkozatban valami az első pontba kerül és nem az utolsó előttibe. Az Együttélés nyilatkozatának első tárgyköre akár ezt az alcímet is viselhetné. Sértődöttség. Sértődöttség azért, mert kéthárom hónappal a forradalom után mondjuk A. Nagy László valami olyat mondott Duray Miklósnak, ami sértő volt számára. Az Egyszerű Választópolgár felieszi a kérdést: joga van-e az itteni magyarság többsége nevében bárkinek is a sértődött szerepében fellépni, vagy akár csak emlegetni is a vérigsértést, amikor nem kisebb dolog, mint a magyarság politikai képviseletének léte vagy nemléte forog kockán? Vagy érdekli-e egyáltalán az Egyszerű Választópolgárt, hogy a kormányzásban részt vevő Független Magyar Kezdeményezést (most már Magyar Polgári Pártot) mosléknak tituláló Mihályi Molnár László mi miatt szenved kisebbrendűségi érzésben, ami abban jut kifejezésre, hogy jóval a koalíciós tárgyalások befejezése előtt törvényhozóhoz teljesen méltatlan kifejezéssel illeti tárgyalópartnereit. Az Egyszerű Választópolgár emelkedettséget, kompromisszumkészséget, előrelátást, és nem állandó vissza-visszatekintgetést vár el a politikusoktól, akik érdekeit a törvényhozásban képviselik. És ha már itt tartunk, azt is mondjuk meg, hogy: eredményes politizálást igényel. Nem nehéz kiszámítani például, hogy a 150 tagú Szlovák Nemzeti Tanácsban 20-30 magyar képviselő a 120-130 szlovák honatya ellenében ha megfeszül sem lenne képes bármit 'elérni. Hasonló a helyzet a Szövetségi Gyűlésben is. Az Együttélés nyilatkozata már-már főbenjáró bűnnek tekinti, hogy a Független Magyar Kezdeményezés az elmúlt két év alatt tagja volt a kormánykoalíciónak. „Bűnei" abban nyilvánulnak meg, hogy a „kisebbik rossz" megoldásokba is belement néha. Minden azon múlik, ki mit ért e fogalmon. Aki a „kisebbik rossz" ellentétét úgy fogja fel, hogy ha nem valósul meg nyomban az összes követelésünk, akkor felrúgjuk a tárgyalóasztalt, akkor ez a magatartás egyértelműen arra utal, hogy az illető nincs tisztában sem a parlamentarizmus, sem a demokrácia ' lényegével. A parlamenti munka - ellenzékben is, de kormánypártban még inkább - kompromisszumkészség nélkül sehova sem vezet. A demokrácia kialakulása pedig folyamat, és ennek kétségbevonását nevezem én a politikában kocsmai karakánkodásnak. Nem jött létre a hármas koalíció, és az Egyszerű Választópolgár kíváncsi rá, miért nem jött létre. Tényekkel bizonyítható, hogy a Magyar Polgári Párt a tárgyalások során szinte már az önfeladás határáig kész volt a kompromisszumra. Félő, hogy azoknak volt igazuk, akik már két hete megmondták, nem jön létre a hármas koalíció és hogy az Együttélés csak azért folytatja a tárgyalásokat, hogy senki se húzhassa rá az egységbontás „kutyafejét". Egy ilyen kis közösségben azonban semmit sem lehet eltitkolni. Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy ki miatt fenyeget bennünket a 6,9 százalék réme TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 4853/91 Vasas Alexander, 1895. 9. 8., meghalt, Késmárk (Kaukázus) 4854/91 Végső Bertalan, 1921. 7. 19., Ladmóc (Mikitovka) 4857/91 Veres Ferenc, 1914. 12. 12., Nagykér (Szverdlovszk) 4862/91 Virág Lajos, 1922. 4. 15., meghalt. Komárom (Donyeck) 4863/91 Virág Kálmán, 1923. 6. 1„ meghalt, Sáró (Asztrahány) 4864/91 Vörös András, 1909. 5. 9., Dunaradvány (meghalt - Ural) 4989/91 Vykukel Jozef, 1922. 3. 19., Sáró (Szamborg) 4990/91 Varga János, 1922. 8. 21., Garamkövesd (Ural) 5041/91 Varga János, 1910. 12. 10., meghalt, Lenártfala (Dinka) 5085/91 Virág István, 1922 (meghalt - Szovjetunió) 5086/91 Vörös Sándor, 1920. 11.4., meghalt, Pereszlény (Donyeck) 5127/91 Vida István, 1924. 5. 19., Kürt (Szamburg! 5051/91 Vykukel Vojtech, 1925. 1. 8., Sáró (Taganrok) 5218/91 Varga József, 1910. 5. 23 , meghalt. Hidegkút (Nyikolajev) 5222/91 Vonyik László, 1920. l3. 14., Vajka (Ural) (Folytatjuk) A í