Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-30 / 76. szám, hétfő

1992. MÁRCIUS 30. ÚJ szói HAZAI KÖRKÉP 4 MEČIAR MEGSZÓLALT VAN-E TUDOMÁNYOSSÁG A CSEMADOKBAN? Vladimír Mečiar többnapos kitar­tó hallgatás után, illetve az ígért mai sajtóértekezlet előtt legelőször is a Koridornak, a DSZM udvari lapjá­nak nyilatkozott. A Koridor szom­bati számában Mečiar azt állítja, hogy már 1990 júniusától készültek a diszkreditálására, és a szlovák parlament védelmi bizottsága, illetve annak elnöke csak utasításokat haj­tott végre, amit iratokkal is bizonyíta­ni tud. Az egykori szlovák kormányfő a továbbiakban azt kifogásolta, hogy a KDM tagjai a biztonsági szervek­ben erős pozíciókra tettek szert, s hogy „bíróság elé vagy legalább 48 órára rácsok mögé" akarják jut­tatni őt. Mai sajtóértekezletén egyébként a beidézhetetlen és tanúskodni nem hajlandó Ivan Horňák, StB-s százados írásos becsületbeli nyilat­kozatát is be akarja mutatni, mely szerint ö sohasem működött együtt az ŠtB-vel. Ezt a nyilatkozatot Ivan Horňák állítólag március 3-án írta és megbízható embernél hagyta. Vladi­mir Mečiar arra is magyarázatot adott, miért nem jelent meg az ŠtB említett századosa a parlament vé­delmi bizottsága előtt. Mečiar szerint Ivan Horňákot a Szövetségi Bizton­sági és Információs Szolgálat embe­re megzsarolta, hogy ha nem nyilat­kozik Mečiar ellen, bűnvádi eljárást indítanak ellene, és bevonják az út­levelét. A parlamenti bizottság jelen­tését egyébként Mečiar tendenció­zusnak, és kifejezetten a személye ellen irányulónak nyilvánította, (m.) SLÁDEK A RUTÉN KÉRDÉSEKRŐL (Munkatársunktól) - A Cseh­szlovák Republikánus Párt kezde­ményezésére és aktív segítségével Kárpátalján megalakították a Kárpát­aljai Republikánus Pártot Miroslav Sládek, a Csehszlovák Republiká­nus Párt elnöke, aki egy héttagú küldöttség élén vett részt az alakuló ülésen - és azóta Kelet-Szlovákiá­ban tartózkodik - pénteki kassai saj­tóértekezletén elmondta, hogy szán­dékuk megvalósításában ukrán részről senki nem akadályozta őket. Azt viszont előre kitervelt provoká­ciónak minősítette, hogy az alakuló ülésen hívatlanul, nemkívánatos személyként megjelent Vasil Moho­rita, aki most akar segíteni a ruténe­ken, de amikor a CSKP magas ran­gú vezetője volt, ilyesmi eszébe sem jutott. Miroslav Sládek újra megerősítet­te, hogy pártja Kárpátalját Cseh­szlovákia törvényes részének tekin­ti, s a rutén nemzet csak akkor maradhat fenn, ha népszavazás út­ján is kifejezésre juttatja az együvé­tartozást. A republikánusok első em­bere a rutének megmentésére kidol­gozott programtervezetben Ukraj­nát azzal vádolja, hogy országa ha­tárát egészen Poprádig akarja kitol­ni, s ezen belül minden nem ukrán nemzetiségű egyént nemzetiségé­nek feladására fogja kényszeríteni. Hasonló, alaptalan vádakkal illette Magyarországot is, sőt úgy fogalma­zott, hogy Kárpátaljára nézve a ma­gyar célok még veszélyesebbek. (-szák) BIZALMATUNOK VAGYUNK? A Szlovák Statisztikai Hivatal Közvélemény-kutató Intézete már­cius elején felmérést végzett, amely­ből kitűnik, hogy 1264 megkérdezett lakos közül többen bizalmatlanok az államhatalmi és a törvényhozó szer­vekkel szemben. Václav Havel köztársasági elnök­ben a megkérdezettek 45 százaléka bízik meg, 28 százalékuk inkább bizalmatlan, mint bizakodó és 23 százalékuk nem bízik meg az állam­főben. A szlovák kormány sem élvez nagy bizalmat (28 százalék), a szö­vetségi csak 25 százalékot, az SZNT 24 százalékot. Legrosszabbul a Szövetségi Gyűlés járt 22 százalé­kos bizalommal, de a felmérésben résztvevők 35 százaléka egyáltalán nem bízik meg a szövetségi parla­mentben. A szlovák kormányban is inkább nem, mint megbízik a kérde­zettek 30 százaléka, a szövetségi kormány esetében ez az arány 35 százalék. vnattvs' v Otletzápor jellemezte a Csehszlo­vákiai Magyar Tudományos Társa­ság március 28-án, szombat délelőtt tartott évi közgyűlését. Igaz, két tu­catnyinál aligha több szlovákiai ma­gyar kutató és érdeklődő jelent meg a Csemadok OV székházában, en­nek a hazai magyar szakmai szerve­ződésnek a legmagasabb fórumán. Maga a szerény részvétel, s ugyan­akkor a számos figyelemre méltó észrevétel önmagában is jelzi e kez­deményezés buktatóit, figyelmeztet a továbblépéshez nélkülözhetetlen következetességre és állhatatos­ságra. Az ülés résztvevői Körösi Csorna Sándor halálának 150. évfordulójá­ról is megemlékeztek. Ebből az al­kalomból meghallgatták G.-Kovács László fiatal - a szlovákiai magyar­ság köréből Budapestre került - tör­ténész érdekes előadását. A Társa­ság elmúlt évi munkájáról Bauer Győző akadémikus számolt be, aki­től időközben - minthogy őt magát megválasztották a Csemadok or­szágos elnökévé, dr. Znám István professzor vette át a Társaság elnö­ki tisztét. Az eddig végzett munka arról az igyekezetről vall, mely arra irányul, hogy a szlovákiai magyar szaktudományos értelmiség felké­szültsége kifejezetten közéleti erő­forrássá váljék. így jó érzékkel tapin­tottak rá a szlovákiai magyar felső­oktatás szellemi hátterének előké­szítését szolgáló lehetőségekre és szükségletekre. Persze kérdés, hogy ez irányban mennyire volt ké­pes - és egyáltalán mennyire tud majd - találkozni a Társaság tagjai­nak, köztük nemzetközileg elismert tudósoknak is a tiszteletreméltó erő­feszítése a szlovákiai magyar politi­ka tényleges hatóerejével. Az új el­nök, Znám professzor hangsúlyozta, hogy az eddigi eredményekre építve ezután is a magyar anyanyelvű szakmai továbbképzés elősegítését és a diákokkal való együttműködés szorosabbra fűzését tartják fő fel­adatnak, de a dél-szlovákiai demo­gráfiai és szociális problémákra is nagyobb súlyt fektetnek. Sürgető tennivalókra utalt a már említett ötletáradat és a nemzetközi kapcsolatteremtés megnövedett - immár a bőség zavarát is előidéző - lehetőségeit jelezte Mindezideig azonban nem alakultak ki az átgon­dolt feladatvállalás belső szervezeti előfeltételei, hiányzik a reális erőfel­mérés és a céltudatos munka­megosztás. S ami fölöttébb nyugta­lanító: mit tehet a Társaság a szlo­vákiai magyar tudományos kutatás tényleges előmozdítása érdekében. Nyilván nem helyettesitheti a hiány­zó intézményrendszert, de közre­működhet a kormányzattal szembe­ni igények megfogalmazásában. S ennyit fel is kívánnak vállalni, mint azt többen hangsúlyozták. De ho­gyan? Igaz, hogy szükség van a ter­vezetekre és azok koncepcionális indoklására. De képes-e ez önma­gában elhárítani az alkukban rejlő mindenkori veszélyt? Valószínűleg nem mindegy, hogy a kisebbségi közegben eleve gyökeret ereszte­nek-e - többek között pályázatok útján is - a kutatói felkészültség megbízható ismérvei. így hát to­vábbra is időszerű a kérdés: van-e tényleges tudományosság a Cse­madok berkeiben? . , (kiss) ELHANGZOTT A PARLAMENTBEN HAMERLIK RUDOLF (KDM): ... Elérkezett az ideje annak, hogy megtudjuk, hol és mikor pusztultak el hadifoglyaink a szovjet táborok­ban. A megváltozott helyzet ezt le­hetővé teszi. Magyarország már ki is kérte a foglyok névsorát, amelyet nyilvánosságra hoz. Azt kérdezem, hogy illetékes szerveink tettek-e már lépéseket ezzel kapcsolatban. Tudni szeretnénk, mikor ismerhetjük meg azoknak a hadifoglyoknak a névso­rát, akik köztársaságunk területéről származtak. Ladislav Pittner belügyminisz­ter: .. A második világháború után elhurcoltak ügyében kapcsolatba léptem Jozef Mikloško miniszterel­nök-helyettessel és Ľuboš Dob­rovský védelmi miniszterrel. Diplo­máciai úton felvesszük a kapcsolatot az Orosz Föderáció illetékes szer­veivel. Azt a választ kaptuk, ha az­bukás számitógépeket és más mű­szaki berendezéseket adunk, haj­landók számunkra a névsorokat el­készíteni. Megígértem, hogy minisz­tériumunk talál pénzt a számítógép­re és így a szükséges diplomáciai lépések után megkaphatnánk eze­ket a névsorokat. CSÁKY PÁL (MKDM): ... Két konkrét esetet szeretnék ismertetni arról, hogy a Lévai járásban nem tartják be a törvényességet. Nagyöl­veden eltávolították a község tulaj­donában lévő jelzőtáblákat. A másik eset az a döntés, amely Szamotný Dezső vezetéknév-változtatásra vo­natkozó kérvényével kapcsolatban született A határozatot a lévai kör­zeti hivatal adta ki, 1992. január 30­án. Szerintem mélyen megalázó, ha a hivatal írja elő a polgárnak, - és milyen hangnemben - mit gondoljon saját vezetéknevéről és identitásá­ról. A hivatal eljárása ellentétben áll a Tt. 451/1950 számú rendeletével, valamint az alapvető jogok ós sza­badságjogok alkotmánylevelével is. ... Az állami költségvetés 140 millió koronát irányozott elö a nem­zeti és etnikai kisebbségek kulturális szükségleteire. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy az említett összeg elosz­tásával megbízott bizottság összeál­lítása során nem vették figyelembe az MKDM és az Együttélés képvise­lőinek álláspontját. Kérjük, hogy a jövőben mozgalmaink tagjai is ará­nyosan részt vehessenek a nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsola­tos problémák megoldásában. Egyúttal kérjük, hogy az áprilisi ülé­sen kapjunk tájékoztatást arról, hogy 1992. 3. 31-ig mennnyit és mire merítettek az említett összegből. PIROVITS LÁSZLÓ (MPP): A Laborc-Latorca-Bodrogköz vidé­két ökológiai szempontból a kedve­ző helyzetű területek közé sorolják. Az utóbbi időben azonban itt is na­gyon kedvezőtlen a helyzet. A Kelet­szlovákiai síkságon szélsőséges vízgazdasági problémák, erróziók fordulnak elő és a villanyerőmű szennyezi a levegőt. A Bodrogköz­ben és az Ung-vidéken a folyók erősen szennyezettek s ez negatí­van befolyásolja a talaj, a levegő és sok község vizének minőségét. A romló ökológiai viszonyok befolyá­solják a lakosság egészségét is. Az utóbbi négy évben a rosszindulatú daganatos betegségek előfordulása száz, a légzőszervi betegségeké hatvan százalékkal nőtt. Nem kielé­gítő a Bodrogközben és a Ung­vidéken a vezetékes ivóvíz minősé­ge sem, melyet az ágcsernyői átra­kóállomáson talajba kerülő kőolaj szennyez. DOBOS LÁSZLÓ (Együttélés): .. A kulturális minisztérium kezde­ményezésé^ a Madách Kiadó szer­ződést kötött a szlovák Könyvter­jesztő Vállalattal, amelynek értelmé­ben az a kiadóval szembeni tartozá­sa fejében átadta a Madáchnak a pozsonyi Mihály kapu utca 9 szám alatt található könyvesboltot. Eddig rendben mentek a dolgok. Konfliktus a kiadó és a város között keletke­zett. A kiadó háromszor kérte, hogy az óvárosi önkormányzat a történ­teknek megfelelően módosítsa a bérleti szerződést. A miniszter ma­ga is sürgette az ügyet, de a kérdés máig megoldatlan. Én két hónapon keresztül próbálkoztam azzal, hogy személyesen találkozzam Zemková polgármesternővel, de ó nem talált rám időt. Minden jel arra mutat, rejtetten a pozsonyi magyar köny­vesbolt felszámolására törekednek. Valakinek nyilván nem tetszik, hogy a bolt az óváros forgalmas utcáján van. (r) Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az elhurcoltak névsorát a SA.NO készítette. Maga az a tény, hogy valakinek itt szerepel a neve, nem jelenti, hogy kártalanítási igényét elismerték. Mivel a lista nem teljes, közlése után visszatérünk azokhoz, akiknek neve külön­böző okokból kimaradt a névsorból. REFLEX A 6,9 SZÁZALÉK RÉME Szombaton és vasárnap délelőtt végigautóztam a Csallóközön, a Kis-Duna hídján átkelve a Mátyusföldön megfordultam valami nyolc községben, tegnap misére gyülekezők között voltam néhány faluban és örömmel állapítottam meg, hogy népem a politika minden ordas­sága és a politikusok hamis kártyázási hajlamai ellenére sem veszítette el közéleti érdeklődését. Találkoztam magyarokkal, akik betéve tudták az Együttélés illetve a Magyar Polgári Párt - a volt Független Magyar Kezdeményezés - koalíciós tárgyalásai zátonyra futásáról közzétett két nyilatkozat egész bekezdéseit. Tallóson a kocsma előtt négy-öt magyar összehajolt, egyikük kezében ott volt az Új Szó, és arra a kérdésemre, hogy „Mi nem tetszik, kedves bátyám?" ezt válaszolta: „Mi nem két nyilatkozatot vártunk, tisztelt uram, hanem egyet. Arról, hogy megegyeztek." A diószegi határban egy fiatalember a földje végén azt nézegette, hogyan kel az árpa. Kocsimat leállítottam a kocsija mellett, bemutat­koztunk, és régi jó magyar szokás szerint három percen belül már „nyakig álltunk" a politikában. Az első kérdése. „Azt mondja meg nekem, szerkesztő űr, mi jut magának az eszébe arról, hogy 6,9 százalék. Látom, nem hülye gyerek maga, megértette, hogy mire gondolok, amikor a 6,9 százalékot emlegetem. Ez az állapot - már elnézést kérek a durva hasonlatért -, majd azt az embert juttatja eszembe, akinek a városban hirtelen hasmenése támad, fut, fut a vécé felé, és fél méterre az ajtajától összecsinálja magát." Vigasztalom a fiatalembert, hogy a 6,9 százalék egyelőre csak rémálmainkban riogat bennünket, és hogy elérhető a 7 százalékos küszöb, ha okosak leszünk, ő azonban vigasztalhatatlan, és egyre jobban belelovallta magát a politizálásba. Végül megígérteti velem, hogy megirom, kinek a hibájából nem jött létre a Magyar Polgári Párttal való megegyezés. Könnyű volt megígérni, hogy megírom. De hát én nem voltam ott a három hétig tartó koalíciós tárgyalásokon, nem ismerem a kulissza­titkokat. Csak azt tudom, hogy meg kellett volna egyezni. Nem azért, mert szépen zeng ez a szó, hogy: hármas koalíció, meg hogy: magyar egység. Hanem, mert ilyen a helyzet, ilyen a választási törvény (melynek megváltoztatására nincs mód), és olyanok a politi­kai erőviszonyok, amilyenek. Olvasom az Együttélés arról szóló nyilatkozatát, hogy miért nem tudnak megegyezni a Magyar Polgári Párttal. Soha nem véletlen, hogy egy ilyen nyilatkozatban valami az első pontba kerül és nem az utolsó előttibe. Az Együttélés nyilatkozatának első tárgyköre akár ezt az alcímet is viselhetné. Sértődöttség. Sértődöttség azért, mert két­három hónappal a forradalom után mondjuk A. Nagy László valami olyat mondott Duray Miklósnak, ami sértő volt számára. Az Egyszerű Választópolgár felieszi a kérdést: joga van-e az itteni magyarság többsége nevében bárkinek is a sértődött szerepében fellépni, vagy akár csak emlegetni is a vérigsértést, amikor nem kisebb dolog, mint a magyarság politikai képviseletének léte vagy nemléte forog kockán? Vagy érdekli-e egyáltalán az Egyszerű Választópolgárt, hogy a kormányzásban részt vevő Független Magyar Kezdeménye­zést (most már Magyar Polgári Pártot) mosléknak tituláló Mihályi Molnár László mi miatt szenved kisebbrendűségi érzésben, ami abban jut kifejezésre, hogy jóval a koalíciós tárgyalások befejezése előtt törvényhozóhoz teljesen méltatlan kifejezéssel illeti tárgyalópart­nereit. Az Egyszerű Választópolgár emelkedettséget, kompromisszum­készséget, előrelátást, és nem állandó vissza-visszatekintgetést vár el a politikusoktól, akik érdekeit a törvényhozásban képviselik. És ha már itt tartunk, azt is mondjuk meg, hogy: eredményes politizálást igényel. Nem nehéz kiszámítani például, hogy a 150 tagú Szlovák Nemzeti Tanácsban 20-30 magyar képviselő a 120-130 szlovák honatya ellenében ha megfeszül sem lenne képes bármit 'elérni. Hasonló a helyzet a Szövetségi Gyűlésben is. Az Együttélés nyilat­kozata már-már főbenjáró bűnnek tekinti, hogy a Független Magyar Kezdeményezés az elmúlt két év alatt tagja volt a kormánykoalíció­nak. „Bűnei" abban nyilvánulnak meg, hogy a „kisebbik rossz" megoldásokba is belement néha. Minden azon múlik, ki mit ért e fogalmon. Aki a „kisebbik rossz" ellentétét úgy fogja fel, hogy ha nem valósul meg nyomban az összes követelésünk, akkor felrúgjuk a tárgyalóasztalt, akkor ez a magatartás egyértelműen arra utal, hogy az illető nincs tisztában sem a parlamentarizmus, sem a demokrácia ' lényegével. A parlamenti munka - ellenzékben is, de kormánypártban még inkább - kompromisszumkészség nélkül sehova sem vezet. A demokrácia kialakulása pedig folyamat, és ennek kétségbevonását nevezem én a politikában kocsmai karakánkodásnak. Nem jött létre a hármas koalíció, és az Egyszerű Választópolgár kíváncsi rá, miért nem jött létre. Tényekkel bizonyítható, hogy a Magyar Polgári Párt a tárgyalások során szinte már az önfeladás határáig kész volt a kompromisszumra. Félő, hogy azoknak volt igazuk, akik már két hete megmondták, nem jön létre a hármas koalíció és hogy az Együttélés csak azért folytatja a tárgyalásokat, hogy senki se húzhassa rá az egységbontás „kutyafejét". Egy ilyen kis közösségben azonban semmit sem lehet eltitkolni. Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy ki miatt fenyeget bennünket a 6,9 százalék réme TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 4853/91 Vasas Alexander, 1895. 9. 8., meghalt, Késmárk (Kaukázus) 4854/91 Végső Bertalan, 1921. 7. 19., Ladmóc (Mikitovka) 4857/91 Veres Ferenc, 1914. 12. 12., Nagykér (Szverdlovszk) 4862/91 Virág Lajos, 1922. 4. 15., meghalt. Komárom (Donyeck) 4863/91 Virág Kálmán, 1923. 6. 1„ meghalt, Sáró (Asztrahány) 4864/91 Vörös András, 1909. 5. 9., Dunaradvány (meghalt - Ural) 4989/91 Vykukel Jozef, 1922. 3. 19., Sáró (Szamborg) 4990/91 Varga János, 1922. 8. 21., Garamkövesd (Ural) 5041/91 Varga János, 1910. 12. 10., meghalt, Lenártfala (Dinka) 5085/91 Virág István, 1922 (meghalt - Szovjetunió) 5086/91 Vörös Sándor, 1920. 11.4., meghalt, Pereszlény (Donyeck) 5127/91 Vida István, 1924. 5. 19., Kürt (Szamburg! 5051/91 Vykukel Vojtech, 1925. 1. 8., Sáró (Taganrok) 5218/91 Varga József, 1910. 5. 23 , meghalt. Hidegkút (Nyikolajev) 5222/91 Vonyik László, 1920. l3. 14., Vajka (Ural) (Folytatjuk) A í

Next

/
Thumbnails
Contents