Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-27 / 74. szám, péntek

PUBLICISZTIKA íÚJSZÓM 1992. MÁRCIUS 27. EGYMÁSBAN BÍZVA ÉS EGYMÁST SEGÍTVE GONDOLATOK A KERESZTYÉN-KERESZTÉNY PEDAGÓGUSOK DEREGNYŐI TALÁLKOZÓJÁRÓL Amint arról hírt adtunk: az eperjesi református keresztyén egyházmegye deregnyöi tanulmányi központja és a nagykaposi római katolikus esperesi hivatal március eísö vasárnapján Deregnyón tartotta meg a régió keresztyép-keresztény pedagógusainak első ökumenikus találkozóját. .,Folyik a tömeg, már nincsenek cseppjei sem: egybefolyik, szintelen és gyorsmozgású. Az emberek -intézik- ügyeiket, miközben az élet intézi el őket" - állt mottóként a meghívón a Jókai Annától vett idézet. Jóllehet a szervezők éppen azzal a szándékkal tűzték napirendre a Hogyan tanítsunk a rendszerváltás után? témát, hog% a résztvevők közösen is elgondolkodjanak azon: milyen módon lehetne lelassítani a tömeg lolyását, miként lehetne megvédni és színesebbé tenni létét. A lelki szabadságnak, a népek és emberek kölcsönös tiszteletének, valamint a nevelésnek a varázserejéről szólt az ige a találkozót bevezető istentiszteleten a református templomban, majd a rendezvény záróaktusaként a katolikus templomban tartott hálaadáson. Lényegében az említett alapvető életértékek megteremtésének kérdéseivel foglalkozott az egybegyűlt majd száz egyházfi és pedagógus többórás eszmecseréje is. „Nyitott könyv legyünk!" Csorna László helyi református lelkész az Isten háza előtti emlékoszlopnak a volt helyi tanítók és lelkipásztorok névsorát tartalmazó tábláira hívta fel a jelenlévők figyelmét: - Amikor megtörtént a rendszerváltás, egyik fontos feladatunknak tekintettük az oszlop felállítását, hiszen annak a két táblája tulajdonképpen egy nyitott könyvet jelképez. Ez a könyv évtizedekig volt zárva. A nevek rejtve, a szívek, érzések, vágyak és hitek szintén rejtve Mi 1990-ben ezt a könyvet itt, Deregnyőn, kinyitottuk és éreztük, érezzük, hogy sok áldás van rajta. Nos, ezt az örömünket szerettük volna, szeretnénk megosztani másokkal is, ezért e tanulmányi központ, ezért e mai találkozó is. Mert minél olvashatóbbá válik a könyv, minél élesebben, markánsabban jelennek meg benne a nevek, s maga az írás, annál inkább érezzük, hogy a község, az itteni magyarság, s általában minden itt élő ember élete ezen a nyitott könyvön alapul. Ezen a nyitott könyvön, s azokon az oktatókon és lelkészeken, akik vállalták, hogy tanítói-szolgálói lesznek ennek a közösségnek, vele lesznek a megmérettetésben, a megpróbáltatásban, örömben, bánatban, és megtartó erő lesznek, mert Isten arra teremtette őket. Most nekünk kell megtalálnunk azt a lelki erőt, hogy mi is azzá tudjunk válni Jelképeket állithatunk, csodálatosak lehetnek, szivet és szemel gyönyörködtethetnek, de ha a mi szívünk nem válik nyitott könyvvé egymás számára, ha a mi lelkünk dolgai nem válnak olvashatóvá azok számára, akik közé Isten bennünket rendelt, akkor elmosódik az írás, s nehezen lesz az olvasható. „Senki felett pálcát ne törjünk"! Gábor Bertalan nagykaposi katolikus esperes sorstársaknak Szólította az egybegyűlteket. - Azok vagyunk. Azért is, mert a „pedagógus" fogalom a régi időben azt az embert, szolgát jelezte, aki a gyermeket kísérte, vezette. Sorstársak vagyunk, mert küldetésünk közös: szolgálni az embert Sorstársak vagyunk azért is, mert minden hatalom tudta és tudja, hogy egy közösség életében mit jelent a tanító, az orvos, a pap. Beszédében megemlítette, hogy érdemi munka addig nem lesz, amíg a múlt görcseit, csomóit fel nem oldjuk. - A mai találkozó is ilyen „görcsoldó" kívánna lenni - folytatta. - Lehetőség, alkalom arra, hogy kölcsönösen megbocsássunk egymásnak. Nyújtsunk békejobbot egymásnak, egymásért! Ne vájkáljunk a múlt piszkaiban! Ne tekintsük a másikat magunknál bűnösebbnek! Mindnyájan vétkesek vagyunk: akkor is ha hallgattunk, és akkor is, ha beszéltünk. Mert lehel, hogy olykor okosabb lett volna, ha jobban hallgatunk, és bölcsebb lett volna, ha többet beszélünk... Kölcsönös megbocsátás, kiengesztelődés nélkül nem jutunk előre. Megbocsátás azonban csak ott van, ahol van őszinte bűnbevallás, ahol van tökéletes bánat és nem hiányzik az erős fogadás sem. Ez nem megy egyik napról a másikra. E lelkület megteremtésén egymást segítve kell fáradoznunk. Az egymásramutogatás ideje lejárt... Egy kisebbségi sorban élő nép unokái vagyunk. Kinőttünk egy népből, amelyik most joggal követeli, kéri tőlünk, hogy visszaadjuk neki - népünknek — azt, amit kaptunk tőle. Ehhez meg kell tanulnunk népünkben gondolkodni, népünkben cselekedni. Nem pártokban, nem egyházakban, nem felekezetekben, nem mozgalmakban, nem iskolákban, nem kultúrában - de kisebbségben. Isten népe ellen vét, aki karrierben, egyéni ambíciókban, székekben és hatalomban gondolkodik! Az esperes megfogalmazta a „mit kell tennűnket" is. - Vissza a forráshoz! Vissza a szülői házba! Vissza anyánk ölébe! Tudom, a kérdés kellemetlen, mégis felteszem. Az a lelkület, az a lelkiség, vagy ha így jobban érthető, az az ing, kabát, köpeny van rajtunk, amit anyánk, a szülői ház, a közösség, a nép ránk adott?! Ha nem, le kell azt vetnünk. Ezt bátran tegyük meg, mert ez nem lesz köpönyegforgatás, hiszen sohasem volt a miénk. Ezt ránk húzták, kényszerből, vagy esetleg tévedésből, vagy némi haszonlesésből magunkra öltöttük - lényegében mindegy! Ha most ezt a kényszerzubbonyt levetjük, örüljünk, hogy ismét a magunkéban lehetünk! Örüljünk annak is, hogy végre mindenki a saját bőrében lehet! Senki felett pálcát ne törjünk! Inkább segítsük egymást! Hogyan neveljünk? Megszívlelendő és igen időszerű gondolatokat sorakoztatott fel előadásában dr. Korzenszky Richard pannonhalmi bencés-rendi szerzetes-tanár is. De hadd ne kommentáljam, hiszen szavai önmagukért beszélnek. Ime néhány példa: - A monolitikus, diktatórikus, totalitárius ideológia megszűnt. Vagyis: lehetőség van másra is. Szabadon választhatok most már az értékek piacán. Fölkínálják számomra a választás lehetőségét Tudok választani? Nem szoktattak le a szabad választásról? Nem várom el túlságosan a felülről és kívülről jövő irányítást még mindig? Vagyok eléggé érett, eléggé szuverén, eléggé önálló ahhoz, hogy saját magam eligazodjak a világban? Az évtizedes állandó vezéreltetettség állapota mindenképpen bénító. Tönkre tud tenni egy társadalmat. És időbe telik aztán, amíg ebből a lefagyasztottsági állapotból fölélednek az emberek. Időbe telik az is, amíg a pedagógusok önmagukra találnak ismét... - Egy diktatórikusán hirdetett ideológia eltűnt. Minek kell most történnie? Rendkívüli módon vigyáznúnk kell arra, hogy a volt diktatórikus ideológiát ne váltsuk fel valamiféle más diktatórikus ideológiával. Ne erőltessünk rá senkire semmit, hanem próbáljuk az embereket szabadságra nevelni. Próbáljuk az embereket rávezetni arra, hogy különbséget tudjanak tenni saját maguk a jó és roszz, értékes és értéktelen, szép és rút, igaz és hamis között. Az életet szolgáló és az életet nem szolgáló között. Persze, az emberi érésnek különböző fokai vannak. Másképpen kell bánni egy kisgyerekkel, mint a felnőttel A választásnak lényegesen nagyobb lehetőséget kell biztosítani az idősebb számára... Tehát akkor ne neveljünk, ne foglalkozzunk a gyerekkel, hanem várjuk meg, amíg felnő? Nem. Az ember részben értelmével tesz rendet a világban és igazodik az értékek felé, részben érzelmeivel kötődik azokhoz. Elsősorban azokhoz a személyekhez kötődik és igazodik, akik az életében fontos szerepet játszanak, tehát a szülőkön kívül a tanárokhoz, tanítókhoz is. A gyerek számára az a fontos, ami a szülő számára is fontos. Azt szoktam mondani, a gyereket templomba küldeni nem lehet, hanem vezetni lehet. Kézen fogva. - Van egy pillanat, amikor a szülői háztól átveszi a gyereket a tanár, a tanító. Az oktató lényegében mást csinálni nem tud, mint azt folytatni, amit a szülői ház elkezdett. Egymásra van utalva iskola és család. - A legfontosabb, hogy ne veszítsük el saját azonosságunkat, ne mutassunk mást, mint amik vagyunk. Ne kelljen szerepet játszanunk. Ne kelljen álarc mögött járnunk többé. Az álarc viselése ilyenkor, larsang idején, sokak számára kedvenc szórakozás, de ennek a „farsangnak" egy nagyon keserű, cirkuszos változatával ismerkedtünk meg az elmúlt negyvenvalahány év során, amikor szinte kivétel nélkül mindenki álarcot volt kénytelen viselni. És mi történik, amikor egyik napról a másikra a szabadság ajándékát megkapjuk? Akkor levetjük álarcainkat és azonnal bizalmatlanokká válunk a társainkkal szemben, mert nem tudjuk, hogy most őrajtuk az igazi arcuk van, vagy álarc, vagy az álarc annyira hasonlított az igazi archoz. Ki kicsoda tulajdonképpen? Ha valaki ugyanúgy beszél, mint eddig, akkor azért gyanús, ha másképpen beszél, akkor azért. Ha nem jár templomba, azért gyanús, ha jár, akkor meg azért... Tehát rendkívül furcsa helyzetben vagyunk, s ezt a bajt mindenképpen ki kell mondanunk, mert kigyógyulni is csak akkor tudunk belőle, ha tudatosítjuk, ha ezzel őszintén szembenézünk. Ezt a bizalmatlanságot nagyon nehéz feloldani, de fel kell oldani, mert ez túlélésünknek a feltétele. Kell, hogy legyen bátorságunk elfogadni a másik embert, és kell, hogy meglegyen bennünk a bátorság ahhoz, hogy önmagunkat adjuk a másik embernek. - Hadd legyen végre a pedagógus szabad belülről is. A külső szabadsághoz belső szabadságra is szükségem van, mert különben képtelen vagyok emberibb emberré nevelni azokat, akiket rám bíznak. Házi feladat A deregnyöi találkozón - amelyre jellemző volt az is, hogy semmiképpen sem mások ellen, hanem pusztán önmagunkért szállt síkra - a szabad gondolkodás, a lelki szabadság, illetve a keresztyén-keresztény tanítás szellemében még számos további olyan kérdés felvetődött, amelyeken „házi feladatként" is érdemes eltöprengnie mindenkinek íme néhány: - Van-e helye, s ha igen, akkor milyen mértékben az iskolának az egyházban, illetve az egyháznak az iskolában? - Lehetséges-e erkölcstan nélkül embert nevelni? - Mire nevelem a gyereket, a felnőttet? Vajon arra, hogy értelmesen tudja leélni az életét? Vajon tudom-e közvetíteni számára azt az igazságot, hogy sokkal értékesebb dolog a létezésem, mint az, hogy anyagi javakat birtoklok? - Tudatosítjuk-e kellőképen, hogy az anyagi javaknál fontosabb az emberség, a szív tisztasága? Mi az, hogy emberség, és mi az, hogy a szív tisztasága?! Lejegyezte: GAZDAG JÓZSEF ROCKOPERA A POZSONYI ÚJ SZÍNPADON A SZERETETRŐL... A színpadon világoskék ruhácskájában, koszorúval a fején, gyertyával a kezében végigtipeg egy aprócska kislány; visszafelé már nagylány lépked, s amikor harmadszor is a színre kerül, érett, boldogságra, szeretetre vágyó nő. Mária. Tiszta és törékeny, szíve tele szeretettel. Sóvárogva kéri az egek Urát: áldja meg És a csoda megtörténik: Mária életei ad Jézusnak... Ki ne ismerné a bibliai történetet? És Jézus megannyi példamutatását, jó cselekedetéi? Viszont jóval kevesebb szó esik Jézus anyjáról, féltéséről, szenvedéseiről és alázatos megbékéléséről, amikor egyetlen fiát visszaadja Istennek és általa az emberiségnek - a szeretet nevében. Tolcsvay László zeneszerző és az idősebb és fiatalabb Müller Péter bravúrosan megkomponált darabja erről szól. A szeretetről! Ez a mi történetünk: az enyém, a tiéd - valamennyiünké! Mindazoké, akik szeretetet adnak, kapnak, akik szomjazzák. Mária csupán jelkép, a legtökéletesebb. Szelíden, de minden bizonynyal a lelkiismeretünkhöz szól és a kétórás előadás után valamennyien, legalább egy órára, igazán szeretik szülőanyjukat... Mert ez a rockopera a legbensőbb bensőnket rázza fel és könnyeket csal az ember szemébe. Nem, nem cukros. Emberi. Annál is inkább, mivel párhuzamosan a máról és a ma élőkről, a huszadik század embereiről is szól; a természet pusztításáról, Csernobilről és Bős-Nagymarosról, az élvezetek hajhászásáról, a könyörtelenségről, az önpusztításról... - Amikor az igazgatónk azzal jött, hogy egy nagyszerű rockoperát tud ajánlani, a fellétel viszont az, hogy egy az egyben vigyük színre, egyáltalán nem lelkesedtem a gondolatért - mondta Jozef Bednárik rendező. - Mivel színházunknak nincs pénze és a budapesti Madách Szinház ingyen rendelkezésünkre bocsátotta a kétmillió forint értékű forgatókönyvet, az egész zenei anyagot, a fél playback feljátszásokat, megígértem, hogy gondolkodom a dolgon A zene azonnal megragadott és működni kezdett az agyam, meg a bensőm is, éreztem: ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztani. Ráálltam. Azt is tudtam, ha azt akarom, hogy jó legyen a rockopera színrevitele, össze kell gyüjtenem Szlovákia énekeseinek szine-javát. Miután kész voltam a szereposztással, csaknem négy hónap kemény munka következett. Mivel a főszereplők nem színészek, hanem énekesek, sok mindent meg kellett tanulniuk, hogy alakításuk elfogadható legyen. Azt is tudtam, hogy tökéletesnek kell lennie a hang minőségének, hogy nem használhatok klasszikus mikrofonokat, ezért rávettem a szinház vezetőségét, hogy csaknem mindenki számára vásároljon mikroportot, ez egy miniatűr mikrofon, amelyet az énekes homlokára vagy arccsontjára rögzítenek - természetesen úgy, hogy ne lehessen látni. Ennek a technikának az alkalmazása megköveteli, hogy minden szereplő az előadás előtt 30-40 perces hangpróbát tartson, ami plusz munka. Ugyanakkor ez a rockopera önmagában is nagyon fárasztó, teljes embert követel, pillanatnyi lazsálásra sincs mód. Hogy végül is megvalósíthattam a saját elképzelésemet, azt Kerényi Imrének, a Madách Színház igazgatójának köszönhetem, mert egyetértett a változásokkal, sőt, azt mondta: helyenként a mi előadásunk jobb, mint az anyaszínházé. Persze, lehet, hogy ezt csak udvariasságból mondta, én akkor is hálás vagyok, hogy nem kötötte gúzsba a kezemet, fantáziámat. Három bemutató volt, mert a Mária evangéliumát három szereposztásban viszi az Új Színpad színre. Jézus szerepében a popzene múlt évi Aranycsalogányát, Pavel Haberát, a Team zenekar énekesét láthatjuk, a Tublatanka tagját Martin Ďurindát és az alig ismert, de kiváló énekest, Peter Sllvkát. Máriát is hárman alakítják - a próbaéneklés győztesei: Mária Eliášova, Jarmila Frličková és Jana Šomošiová. Jánost Jozef Benedik, Ján Gallovič és Marián Slovák. Herodes szerepében Ivo Hellert és Peter Lipát láthatjuk. Igazán nagyszerű, fényes szereposztás! Három előadás - háromszor más-más Bár Jozef Bednárik rendező tökéletesen tudja, kitől mit vár, elég teret hagy a színész-énekeseknek, hogy önmagukat is hozzák. És ez a Mária evangéliumának nagy előnye. A Mária evangéliuma most „lép életbe", most kezdi „sorozatát". A bemutatók után már Prágába „szerződött" és úgy hírlik, onnan Bécsbe megy, sőt, hogy meghívják az Angol Királyi Operába ís! Bár igaz lenne a szóbeszéd! Az azonban bizonyos, hogy Pozsony ilyen jó előadást rég nem látott! És az is, hogy a nyolc évvel ezelőtt elkezdődött műszaki felújítás után most az Új Színpad új emberekkel, programmal más útra lépett. Minőséget nyújt. Amit a színpadon látunk, önmagunkban hordozzuk: a szeretetre vágyást, a szeretet továbbadását. Mária egyszerre és egyaránt szól a hívőkhöz és hitetlenekhez. Ö maga az élet. Ő az, aki mindig megért és képes áldozatot hozni - másokért Lehet ennél szebb példakép? Ezért volt és lesz sikere a Mária evan1 géliumának.. OZORAI KATALIN HELYESÍRÁSBÓL JELES Nemrégiben ötödször rendezték meg Gyulán á középiskolások (gimnazisták, szakközépiskolások, szakmunkástanulók) legjobb helyesíróinak országos versenyét, az Implom József Helyesírási Verseny döntőjét. Az iskolai, városi, területi versenyek után a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium összesen 70 versenyzőt fogadott a fővárosból, a megyékből és először a határokon túlról. A verseny színvonalát jelzi, hogy a legalacsonyabb pontszámot elért tanuló teljesítménye is meghaladta a 70 százalékot. A helyesírási szabályok ismeretén túl a diákok ötletessége, nyelvi kreativitása is kiemelkedő volt. Az 1992. február 13-án rendezett galántai verseny győztese és helyezettjei dicséretre méltóan szerepeltek Gyulán. Kategóriájukban a következő helyezéseket érték el: a második helyet szerezte meg Ollós Edit (Dunaszerdahely, tanára: Simon Attila), az ötödik helyen végzett Kósik Andrea (Fülek, tanára: Fehér László), a hatodikon pedig Szabó Szilvia (Komárom; tanára: Kustyán György né). Az idei szép sikerek megerősítenek bennünket az elkezdett út helyességében, és köteleznek a továbbiakban is hasonló eredmények elérésére. Ilyen vagy még jobb eredményeket azonban csak úgy érhetünk el, ha nagyobb összefogással valóban az egész nyelvterületünkre kiterjesztjük itthoni versenyünket. Cs. Nagy Lajos VILÁGZENE ,,

World-music", ez a kifejezés 1985-ben született a világ hanglemezkincsének jelzésére. Angol független lemezkiadók szorgalmazták a világon bárhol megjelent lemezek gyűjtését. Most a széthullott Szovjetunió óriási kiadójának, a Melodijának az anyagát féltik. A szakértők figyelmeztetnek arra, hogy Alma Ata, Baku vagy Taskent raktáraiban megannyi folklórfelvétel megy veszendőbe, pénzhiány miatt a hangszalagokat újra felhasználják, a pótolhatatlan matricák tönkremennek MADACH-BIBLIOTEKA Oldrich Danék: TÖREDÉKEK A MÚLTBÓL Ismert történelmi regényei után ezúttal sajátos hangvételű elbeszéléskötettel jelentkezik a neves cseh író. Elbeszéléseinek témája változatos, időben és térben nagy távolságokat befogó. Nyugtalan lelkű hősei a valóságos és a viszonylagos igazságot keresik az i. e. 3. századi Athénban, a középkori Flandriában, Néró Rómájában, a XV. századi Konstanzban, a múlt századi Németországban és századunk derekán, Közép-Amerikában. Történetei tulajdonképpen történelmi-filozófiai példázatok, de jelenünk égető kérdéseivel, ellentmondásaival teljesek. Mayer Judit adekvát fordításában a mű semmit sem veszít eredeti értékeiből. (Madách, 1991) (-kné) OLDŔICH DANÉK TÖREDÉKEK A MÚLTBÓL MaJJtk Mária (Mária Eliášová) a fiát siratja Vladimír Benko felvétele