Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-27 / 74. szám, péntek

1992. MÁRCIUS 27. . ÚJSZÓM MOZAIK FELSŐ HATAR NÉLKÜL A gazdaság stabilizálása a célja a Csehszlovák Állami Bank legújabb intézkedésének, melynek értelmében március 25-étől 9 százalékra csökken­tette a diszkontkamatot, április elsejétől pedig megszünteti a hi­telkamat felső határát (a mosta­ni 17 százalékot). Ezt az állami költségvetések idei kedvező alakulása teszi lehetővé, illetve az, hogy az árak a jövőben is a központi bank elképzelései szerint alakulnak. Josef Tošovský, a bank ve­zérigazgatója a hitelkamat felső határának törlésével kapcsolat­ban a sajtóiroda munkatársának kijelentette, hogy amennyiben a bankok visszaélve ezzel a le­hetőséggel túlságosan meg­emelnék a kamatokat, ismétel­ten bevezetnék a most törölt felső határt. Arra a kérdésre válaszolva, vajon pénznemünk stabilitása szempontjából nem aggódik-e az .idei választások várható ered­ményei miatt, elmondotta: Amennyiben Csehországban egy jobboldali kormány, Szlová­kiában pedig egy baloldali kor­mány kerülne hatalomra, nyil­vánvalóan eltérőek lennének gazdasági elképzeléseik. A köz­ponti bank számára ez megne­hezítené a dolgokat, de nem hiszem, hogy megvalósíthatat­lanok lennének. A vezérigazga­tó egyébként lehetetlennek tart­ja két központi bank keletkezé­sét, szerinte ebben az esetben az államnak ketté kellene válnia. HÉTVÉGE A RÁDIÓBAN SZOMBAT. 8-tól 10 óráig a Szom­bat délelőtt adásába kapcsolódhat­nak be hallgatóink. 11.10-töl Iskolá­sok műsora. Nevelem a szüleimet 11 55-kor Jakab István a nyelvi hi­bákból eredő félretájékoztatásról tartja nyelvművelő előadását. 13 órától Mikrofonközeiben. Lesz-e névadó a pozsonyi Duna utcai isko­lában? 14 órakor Szót kérünk. Lá­togatóban a párkányi UFO-klubban. 15 órakor Látóhatár. Janus Panno­nius emlékezete. 15.10-kor a zenei szerkesztő Freddie Mercury és Montserrat Caballé Barcelona cimü közös albumát ajánlja meghallga­tásra. VASÁRNAP. 8.30-kor a Világos­ság cimü egyházi magazinban Súlyi Géza dunaszerdahelyi evangélikus lelkész a bünbocsánatról elmélke­dik. 10.35-kor Jelenidő. A tartalom­ból: Nyitott kapuk napja a pozsonyi gimnáziumban; meghivó egy nép­művészeti gyermektáborba; a japán oktatási rendszer sajátosságai; ,,... szépen, emberül. . ." mozgalom már nálunk is. A déli hireket a Fiatalok stúdiója követi. A kínálat: Megszólal az éhező milliomos, söt a kaszinótu­lajdonos is; bemutatjuk Nógrád Szé­pét, újra együtt a Total Chaos; börfe­jűekkel a klinikán 14.50-kor Zenés beszélgetés Mácza Mihály törté­nésszel. 15.45-től műsorzárásig a Köszöntő szól. (th) OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Anyagtorlódás miatt a Szovjetunióba erőszakkal elhurcoltak névsorát holnapi számunkban folytatjuk. AZ EGÉSZSÉGES CSALLÓKÖZÉRT A Csallóközben élő egyházi személyek, tanárok, műszakiak és orvosok hetekkel ezelőtt létrehozták az Egészséges Csallóközért Alapítványt. Célul tűzték ki, hogy lehetőségeikhez mérten megte­remtik a régióban élő és dolgozó ifjúság egészséges fejlődésé­nek lehetőségét, folyamatosan ellenőrzik és hozzájárulnak a kör­nyezetvédelmi célkitűzések valóra váltásához, valamint biztosít­ják az egészségügyi ellátás színvonalának emelését. K Az alapítvány elnökétől, Baculák­né dr. Simon Veronika főorvostól kértünk tájékoztatást az alapítvány sorsáról. - A kuratórium tagjai döntöttek arról, mire fordítsuk a beérkezett anyagiakat. A járásban csupán egyetlen kórház van, s felszereltsé­ge nem teszi lehetővé a kor követel­ményeinek megfelelő betegellátást. Mivel azt szeretnénk, hogy a régió lakosai ne kényszerüljenek más vá­rosok kórházaiba, úgy gondoltuk, a beérkező pénzből műszereket vá­sárolunk. Persze, egyelőre nem számolunk adománydömpinggel, tudjuk, az ilyenfajta támogatás ha­zánkban szinte ismeretlen, örö­münkre szolgál viszont az, hogy so­kan megértették törekvésünk lénye­gét, s a lehetőségeikhez mérten kül­denek pénzt a számlánkra. Ezidáig közel 200 ezer korona gyűlt össze, amiből 100 ezret a Ferrolux cég adományozott. Ebből azonnal vet­tünk egy új EKG-készüléket, melyet az intenzív osztályon használunk. Az Egészséges Csallóközért Alapít­vány tagja egy világméretű alapít­ványnak, amely a volt szocialista országokat hivatott segíteni nem­csak pénzzel, hanem üzemképes (habár nem vadonatúj) műszerek­kel. Devizaszámlánk sem üres már, az amerikai Robert Kreible úr 300 dollárt küldött, s beérkezett egy 150 márkás utalvány is. Nagyon sajnál­juk viszont azt, hogy a helyi lakosok adományait nem tudjuk névleg meg­köszönni, de mi a banktól csak az összegről kapunk kimutatást. Nem tagadjuk, nagyon bízunk ab­ban, mihelyt életbe lép az új adó­rendszer, egyre többen lesznek, akik majd rendszeresen támogatják alapítványunkat, hiszen a jótékony­sági célra fordított összeg leírható az adóalapból. Igaz, hogy ez a lehe­tőség most is adott, ám tudjuk, hogy ebben az átmeneti időszakban az emberek óvatosabban bánnak a pénzükkel. A főorvosnö beszámolt a távlati tervekről. Elmondta, hogy az alapít­vány célja nem csupán az egész­ségügy, a műszerellátottságának ja­vítása, hanem az iskolák támogatá­sa is. - Szeretnénk, ha a csallóközi em­ber tudatosítaná, az ő érdekében történik minden. Már most tárgya­lunk neves hazai és magyarországi (Méry Gábor felvétele) művészekkel, akik hajlandók fellépni az általunk szervezett nagyszabású koncerten. Fontosnak tartjuk, hogy rendezvényünkön szerepeljenek a járás ifjú zenészei, táncosai, vers­mondói, netán színjátszói. Nem ta­gadjuk, el akarjuk érni, el kell érnünk azt, hogy a régióban élő emberek érezzék, valamennyien felelősek va­gyunk életkörülményeink kialakítá­sáért. S mivel jól tudjuk, jogos igé­nyeink kielégítése az állami költség­vetésből nem téríthető, sorsunkat saját magunknak kell kézbe ven­nünk. Hisszük, hogy érdemes. (péterfi) MÁSODSZOR - UGYANARRÓL? (Folytatás az 1. oldalról) el. Ezért is szeretném, ha minden pedagógus érezné, hogy a Szövet­ség az övé, érte van, de neki is le kell tennie a garast, ne másoktól várja, hogy helyette is letegyék. - Kátyúk és korlátok közt járva, persze, senkinek sem könnyú a dolga. - Igen, a bürokrácia még mindig érezteti hatását Bár az 1990 őszén megjelent oktatási törvény az igaz­gatók hatáskörébe utalja át az alter­natív oktatási módszerek elfogadá­sát vagy elutasítását, egyes közpon­ti szervek még mindig azon igye­keznek, hogy ebbe is beleszólhas­sanak. Az iskolaigazgatóknak egy­szerűen élniük kell a törvény adta lehetőséggel és nem szabad figye­lembe venniük a hátráltató körülmé­nyeket. - Tud-e, akar-e magasra húzott falakat dönteni a holnapi köz­gyűlés? - Nem akar, mert nincs rá szük­ség. Célunk az, hogy létrehozzuk az önigazgatást a magyar oktatásügy­ben. Most, a tanácskozás után az lesz a feladatunk, hogy részleteiben is megvalósítsuk elképzeléseinket, mégpedig oly módon, hogy elveinket egy intézményes rendszer felállítá­sával és a pénzügyi kérdések pon­tos kidolgozásával párosítsuk. Még a választások előtt szeretnénk meg­alakítani az önálló nemzetiségi fő­osztályt, amelyet Pišút miniszter ugyan nem ellenez, de a bürokrácia gépezete mintha ellenünk dolgozna. - Végül is, ön személy szerint, mit vár a holnapi tanácskozástól? - Azt, hogy értékelje az eddig megtett utat és árnyalt képet adjon a kisiskolák további felújításának tervéről. S persze továbbra is azon munkálkodunk, hogy megszülessen a komáromi magyar tanítási nyelvű felsőfokú intézmény. Sz. G. L. VISSZHANG „FOGJUK MEG ÉS VIGYÉTEK!", AVAGY FOGJUK MEG ÉS VIGYÜK! - DE KIK? ÉS MIT? HAJNALI JEGYZET A MAGYAR PEDAGÓGUSKÉPZÉSRŐL BODNÁR GYULA CIKKE KAPCSÁN Tengernyi anyag előttem; jegyző­könyvek, javaslatok, koncepciók, rendeletek, utasítások, „üdvözlő" hivatalos és félhivatalos levelek, számszerűsített tervek, kérvények és óhajok. Kínos vajúdásunk meg­annyi bizonysága egy rakáson. A Nyitrai Pedagógiai Kar magyar tagozatának akadémiai közgyűlésé­re készülünk (április második felé­ben lesz - ha lesz). Az akadémiai tanács (szenátus) elnöki beszámo­lóján dolgozom, és magam is rácso­dálkozom a halomnyi papírra; a kur­ta két esztendönyi munkánkra, tö­rekvéseinkre, vakmerő kitöréseink­re, kétségbeesett kapkodásainkra, tisztes sikereinkre és balgaságaink­ra No jó, nem vagyunk ló, az állat már belepusztult volna..., mi élünk. És gondosan újraolvasom Bodnár Gyula cikkét {Új Szó, Fogjuk meg és vigyétek!, március 18 ). Lényegében egyetértek vele. Egy állításával nem. Föltételezésének el­lenére, vannak koncepcióink (most nem az 1990-ben publikált elképze­lésekre vagy éppen a már-már sza­kállas 1964-es követeléseinkre gon­dolok), vannak statútum-javaslata­ink, vannak friss, különböző változa­tokban megfogalmazott javaslata­ink. (Persze, más lapra tartozik, hogy mennyiben jók, részletesek és következetesek.) Koncepcióinkat, statútum-javaslatainkat asztalra is tettük. (Le is söpörték őket, mert „más kell!". És mindig más kell...!) Ugyancsak megkérdőjelezhető még egy mondat: ,,Tudom, hogyne tudnám, dolgaink nemcsak rajtunk állnak vagy buknak". Ez igaz is, meg nem is. Mert a történelmi idö folyamában olykor-olykor felkínálko­zik a reális esély, amely egyféle parancs is: törődj magaddal! Félő, hogy túlságosan, szinte betegesen belénk idegzödött a kiszolgáltatott­ság tudata és „kényelme". A magyar pedagógusok és nép­nevelők képzéséről már sokszor el­mondtam a véleményemet. Hadd mondjam még egyszer: e feladat csak az önigazgatási rendszerben oldható meg sikeresen és megnyug­tatóan. Hol? A szülőföldünkön. Hol? Ott, abban a városban, ahol ennek a munkának a megfelelő szellemi föltételei (könyvtár, színház, nyom­da, sajtó, múzeum stb.) adottak. Ott, ahol a feltétlenül szükséges anyagi háttér is meglesz. Abban a város­ban, ahol kulturális gócok közelsé­gében nőhet fel a pedagógus, ott, ahol jó lenni, ahol a közvetlen kör­nyezet is nevel és egy életre elkö­telez. Nyitra ezeket az elemi föltételeket nem tudja biztosítani számunkra (Gondolatban végigpásztázva szűk pátriánkat, szerintem csak három város jöhet számításba: Pozsony, Komárom, Kassa.) A Nyitrán leendő (javasolt?, felkí­nált?, tervezett?) hibrid „nemzetisé­gi kultúrák karát" nem tudom minő­síteni. Mert nekünk önálló felsőfokú tanintézet kell (szellemi és anyagi erőnk, a „takarónk" függvényében és rendjében egyetem vagy tanár­képző főiskola). Erre mi érdemesek vagyunk. Jó lenne, ha a hazai ma­gyar politikai erők, ha másban nem is, de ebben egyetértenének Ebben a kérdésben a felelőtlen kalandor­ság, a különutasság - bűn! Szerintem a „mit akarunk?" kér­dését kell mielőbb megválaszolni. S ha egyáltalán akarunk valami job­bat a mainál, akkor mielőbb ki kell dolgozni egy új koncepciót a magyar pedagógusok képzésére. Kérdés, hogy kit illet meg ez a feladat. Mert csak a „nyitraiakra" hagyatkozni nem szabad, a pedagógusképzés mindnyájunk gondja.. ! Talán a pe­dagógusszövetség, vagy a magyar tudományos társaság lenne illeté­kes . ..? Mindegy, de az az egyvalaki nevezzen ki egy szakértői bizottsá­got, amely képes és hajlandó kidol­gozni a magyar pedagógusképzés koncepcióját egy önálló felsőfokú tanintézet keretében, hogy hulló romjaink között már ne vergődjünk tovább. Azt a koncepciót kell majd leten­nünk arra a bizonyos asztalra, amelyről remélhetőleg senki sem söpri le. Hiszem, hogy van ilyen KARDOS ISTVÁN „HÚZZAD, ÉDES MUZSIKÁSOM..." Március 29-én immár tizenkettedik alkalommal kerül sor Budapesten a táncházmozgalom legrangosabb eseményére, az Országos Táncháztalál­kozóra és az Országos Népművészeti Kirakodóvásárra A rendezvényen évente több mint tízezer fizetővendég vesz részt, a közreműködők száma meghaladja a nyolcszázat. A találkozó érdekessége, hogy másodszor lesz nemzetközi, függetlenül attól, hogy országosnak nevezik Mint azt a Táncházi Kamara képviselőitől megtudtuk, több vendéget várnak Romániából, Szerbiából és természetesen hazánkból is: köztük a közismert Varsányi. Ghymes, Csiholok zenekarokat és a hazai színpadainkról is ismert hagyományőrzőket A rendezvény hagyományosan a Budapesti Tavaszi Fesztivál záróak­kordja; várhatóan az idén is több támogató adományait élvezhetik a szerve­zők. -lovász­és etnikai főosztály jóvoltából csak­nem 200 pedagógusunk vett részt két-háromnapos magyarországi gyakorló oktatáson, mégpedig a ré­gióhoz közel működő, alternatív módszereket alkalmazó iskolákban. Szeptember ós október folyamán két központban iskolaigazgatók és szülői munkaközösségek elnökei­nek szervezünk találkozót azzal a céllal, hogy az igazgatóválasztás kétrészes menete következtében előállt áldatlan állapotokat elsimít­suk, és rendezzük az iskolai kollektí­vák helyzetét. - Bár lelkesedésről beszélt az előbb, meg kell, hogy kérdezzem: ön szerint mi az oka annak, hogy a pedagógusok közül nem egy mind a mai napig távol tartja ma­gát a Szövetségtől. - ötezer pedagógusunk közül 4357-en léptek be a Szövetségbe, s ez nem kis szám, főleg ha azt mondom, mi csak azokat hívjuk, akik jönni akarnak, akik tenni is tudnak a Szövetség érdekében Igen, ne­kem is gyakran felteszik a kérdést: mit ad. mit nyújthat a Szövetség a pedagógusoknak? Én erre mindig azt felelem: te vajon mit adtál a Szö­vetségnek, te mit teszel azért, hogy a honi magyar oktatásügy európai színvonalúvá váljon? Meggondol­koztató kérdés, tudom. Két év alatt természetesen még nem vívhatta ki magának a Szövetség azt a tekin­télyt, amelyre szüksége van, én vi­szont úgy érzem, s erről a járási közgyűlések is meggyőztek, hogy pedagógusaink zöme támogat ben­nünket. A holnapi közgyűlésnek az is a célja, hogy a hibákat, fogyaté­kosságokat minél hamarabb kikü­szöbölhessük, hogy elhárítsa a még mindig létező akadályokat az útból, amelyen két évvel ezelőtt indultunk

Next

/
Thumbnails
Contents