Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-26 / 73. szám, csütörtök

1992. MÁRCIUS 26. . ÚJSZÓM HAZAI KORKÉP MKDM-TANÁCSKOZAS NAGYÖLVEDEN (Munkatársunktól) - A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom Országos Választmánya szombaton, március 28-án tartja tanácskozását Nagyölveden - közölte tegnap munkatársunkkal Protics Mária sajtótitkár. Közlése szerint ezen a választmányi ülésen hallgatják meg az MKDM képviselőjelöltjeit, valamint döntenek arról, kit indítanak a parlamenti választásokon. Az ülés egyik fontos napirendi pontja lesz a koalíciós partnerral való szavazás is. -ászCSAKNEM HAJBA KAPTAK (Folytatás az 1. oldalról) ták: „Áruló, áruló!", de ő, míg a rendész ki nem tessékelte az utcára, nem hagyta, hogy beléfojtsák a szót. Inzultálási kísérletek közben szinte egy szuszra mondta: „Csalódott vagyok, hogy ismét megakadályoztak abban, hogy elmondjam az igazságot, ki is valójában VladimirMečiar. Állításaim nem légből kapottak. Mindent bizonyítani tudok. És nemcsak Mečiar StB-s múltjára gondolok, hanem arra az időszakra is, amikor a nemšovái Skloobal ügyvédje volt. Birtokomban vannak annak az ominózus esetnek a dokumentumai, amikor a mérges gázokkal dolgozó három munkás életét vesztette. A vállalati ügyvéd nem a károsultak érdekeit védte, hanem szembefordult a törvényességgel, az igazsággal, és kommunista kenyéradóinak malmára hajtotta a vizet. Én még politikai karrierjének kezdetén figyelmeztettem a nyilvánosságot, milyen erkölcstelen ember igyekszik hatalomhoz jutni. Sajnos, süket fülekre találtam. Most vasárnap megtudtam, hogy Žitný úr újabb, „intim bizonyítékokat" szerzett Vladimír Mečiar ellen. Én már egy éve tudok erről a dologról, de nem tartottam méltónak - még ha ellenfelemről van is szó -, hogy előrukkoljak ezekkel a kompromittáló tényekkel, és nyilvánosságra hozzam óket. Ezúton kérem Žitný úrat, ö se tegye. Felesleges. Nekünk ugyanis annyi érvünk van, hogy ha valóban demokratikus bíróság fogja tárgyalni az esetet, nem pedig a régi rendszer hivei, csakis mi nyerhetünk." (ordódy) „MINDEN VÁD KOHOLMÁNY!" (Munkatársunktól) - Szokatlan, mégis érthető érdeklődés övezte a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom tegnapi sajtótájékoztatóját. A főszereplő, Vladimír Mečiar ugyan nem jelent meg, de a „doktor-affér" elől nem menekültek a mozgalom képviselői. Mindannyian olyan értelemben nyilatkoztak, hogy Mečiar ártatlan, és az ellene felhozott vádakat egyszerű koholmánynak tekintik. Ugyanígy reagáltak a Szlovák Televízió munkatársának hétfői kijelentésére, mely szerint Milan Kňažko a tévé igazgatójánál alkalmazott nyomást amiatt, hogy Zuzana Bubílková szerkesztő Vladimír Mečiart támadta. A kérdésekre válaszolva Roman Hofbauer kijelentette, hogy a parlament védelmi bizottságának munkája törvénytelen volt, hiszen a bizottságnak nincs jogosítványa tanúk beidézésére és a bizonyítási eljárás folytatására. Szóba került továbbá, hogy az ún. Z dosszié csak azért látott napvilágot, mert ez a szövetségi belügyminisztériumnak jól jött a választási kampány előtt. Érdekes volt a hallgatóság viselkedése, és először került szóba az is, hogy a sajtókonferencián a mozgalom pártfogóinak és tapsolóinak (akiket korábbi számaink egyikében fan-klubnak neveztünk) semmi keresnivalójuk a konferencián. A Slovenský denník munkatársa az iránt érdeklődött, vajon miért „védekeznek olyan paranoiás módon" a vádak ellen, ha annyira biztosak Mečiar igazában. Választ nem kapott, csak kioktatást. A jelen lévő újságírókat viszont megnyugtatták, hogy a „doktor-botrány" további fejleményeit rendkívüli sajtótájékoztatón ismerteti a DSZM elnöke. -lovászVOLT EGYSZER EGY KIÁLLÍTÁS, AVAGY A „TISZTELET KASSÁKNAK" HAZATÉRT (Folytatás az 1. oldalról) mondták, hogy kiállítást terveznek Kassák Lajos centenáriuma alkalmából A tárlatot, mint közölték, Budapesten szeretnék megrendezni, mert arra nem is gondolhatnak, hogy idehaza meg tudnák csinálni, ismerve a körülményeket, azt, hogy Kassák neve sem itt, sem a környező országokban nem kedves a politikai kurzusnak. Felkértek, hogy segítsek eljuttatni az anyagot Magyarországra, s járjak közbe, hogy a kiállítás hivatalos engedélyt is kapjon - hiszen nem sok értelme lett volna Boros Jenő főkonzul, aki jobban tisztelte Kassákot, mint a szocreál kurzust. (Méry Gábor felvétele) összegyűjteni az anyagot, anélkül, hogy kiállítható legyen. Tudjuk, milyen volt a helyzet: a „létező szocializmus" országai nemigen mertek olyan művészeket prezentálni, akiket nem ismernek el a szomszédok. Ebben valamiféle „kollegialitás" nyilvánult meg az akkori vezetések között. Magyarország tulajdonképpen nagy tisztelettel fogadta ezt a felajánlást, a problémát csupán az jelentette, hogyan egyezik meg a két nevezni, mert ha egy nevet is elárulok, azon verik el a port. Végül szóbeli egyetértést kaptam, hogy ök ezt, mint magánkezdeményezést, tudomásul veszik Nem támogatják, nem utasítják el, tudomásul veszik, hogy negyvennyolc csehszlovákiai avantgárd művész, Kassák iránti tiszteletből, rendez egy kiállítást. Ekkor kezdődött a harc az otthoniakkal. Mindenki attól félt, különösképpen csehszlovák szakértőink, hogy megrontom a két ország viszonyát. Micsoda dolog az, hogy egy el nem ismert művész (Kassák még a képzőművész-szövetségnek sem volt a tagja) tiszteletére rendeznek valamit. Akkor már nálunk bizonyos értelemben megkezdődött a reformfolyamat, szabadabb volt a légkör - talán nem véletlen, hogy Meliš úrék is magyarországi bemutatóra gondoltak. Mert nyugaton bátran be lehetett volna mutatni az anyagot, de éppen itt, a táboron belül kellett ezt megcsinálni. Aztán az ügy „felfutott" Magyarországon, ha jól emlékszem, kétszer kellett igazoló feljegyzést irnom, hogyan küldöm a képeket. A végén úgy csempésztem át őket, hogy egyszerűen beraktam az egészet a kocsimba, elvittem az akkori kulturális minisztériumba, ahol még fél évig hevertek, s csak 1988-ban kerültek bemutatásra. A kiállítás végül is, ha fél éves késéssel is, megvalósult. így találkozhatott a közönség többek közt Vladimir Kompánek, Milan Paštéka, Jozef Jankovič, Rudolf Fila, Rudolf Sykora szlovák festők, Vladimir Preclik, Eduard Ovčáček, Miloš Urbásek cseh festők alkotásaival, vagy a fiatal generáció (Gabriel Mošovský, Miloš Novák, Matej Knut, Igor Minárik, Ivica Kršláková) képeivel. Fero Horvát: - Talán nem is anynyira magán Kassákon volt itt a hangsúly, hanem azon, hogy kiállíthattak a mellőzött művészek. A tárlatnak természetesen megvolt a hatása: életben tartotta az alkotókat, akik vállalták a kontinuitást, s akik másként gondolkodtak a műCsaládias hangulat az 1988-as budapesti megnyitón (Fero Horvát felvétele) „testvéri" ország abban, hogy az ötvenkét képből álló albumot át lehessen vinni Budapestre, hogy az egyrészt ne okozzon gondot a két ország viszonyában, másrészt, hogy be is lehessen mutatni. Hivatalosan nem kaptam engedélyt, hogy ezt az anyagot átvegyem, tulajdonképpen a saját szakállamra cselekedtem, amikor magánkezdeményezéssel átvettem a képeket. Tudtam, ha engedélyt kérek erre, elutasítanak. Jeleztem Budapestnek, itt van nálam negyvennyolc művész alkotása, ötvenkét festmény, amelyeket be kell mutatni. Otthonról azt az utasítást kaptam, hogy próbáljak meg finoman érdeklődni, mit szól a dologhoz a szlovák kulturális minisztérium. Elmentem Vladimír Grálhoz, a nemzetközi kapcsolatok főosztályvezetőjéhez, aki elsápadt, s azt kérdezte, hol vannak a képek. Itt, a konzulátuson. nálam, feleltem Hogyan vehettem át őket? Magánemberként. És kitől? Az összes művésztől. Természetesen senkit nem akartam megvészetröl, mint a hivatalos kultúrpolitika szerette volna. Juraj Meliš: - A túlzott misztifikálás helyett azért jegyezzük meg, hogy mi már 1976-tól évente rendeztünk hasonló kiállításokat, olyan művészeknek, akik éppen jubiláltak, akik mellózöttek voltak, tekintet nélkül nemzetiségre. Morváknak, cseheknek, lengyeleknek. Ebbe a sorozatba tartozott ez a kiállítás is, a Kassák-centenárium tiszteletére. Boros Jenő: - A „Tisztelet Kassáknak" cimü kiállítást azért tartom nagyon fontosnak és példaértékűnek, mert ez a kezdeményezés spontán indult, cseh, szlovák, csehszlovákiai magyar és más nemzetiségű művészek fogtak össze egy avantgárd festő tiszteletére, teljesen európai módon, határokra, nemzeti hovatartozásra, országokra, meggyőződésre való tekintet nélkül. Talán fölösleges hangsúlyozni, mit jelent egy ilyen összefogás, amikor a széthúzásra biztató hangok erősödnek fel. Az idó végülis a határok nélküli, az ideológiák és rendszerek fölé emelkedő művészetet igazolta: Kassák Lajosnak csak európai mércével mérhető életművéből rendezett, a Szlovák Nemzeti Galériában ma megnyíló gyűjteményes kiállítása azt igazolja, hogy az öt évvel ezelőtti törekvések nem voltak reménytelenek. KÖVESDI KÁROLY REFLEX DEMOKRACIA - KORONABAN KIFEJEZVE Hónapokkal ezelőtt országos vita tombolt arról, hogy a lusztrálásban követni kellene-e vagy sem a német példát. Tehát, hogy célszerű lenne-e országosan közzétenni a kommunista titkosrendörséggel együttműködők névsorát. A véleménycsere végül azzal zárult le, hogy valamelyik kettőskönyvelő-lelkű vezető politikus piros ászként a kővetkező érvet dobta az asztalra: a berlini gyakorlat nálunk nem alkalmazható, meri szegények vagyunk, nincs félmilliárd koronánk a besúgásban vétkesek névsorát kezelő apparátus költségeinek fedezésére. A havonta 2500-3000 koronából gazdálkodó átlagember számára félmilliárd koronának már csak puszta emlegetése is megrázó, maga az összeg pedig a szó szoros értelmében felfoghatatlan, hiszen nem ilyen irdatlan összeg, hanem még 50 ezer korona sem volt a zsebében egy summában. így a kérdés a „tömegek" részéről elaludt. És a kérdés eldöntésében illetékes politikusok részéről is elaludt. Ök, pontosabban pártjaik is tudják, miért altatták el. Az újságíró pedig csak sejti, mert bizonyítékok nem állnak rendelkezésére. Néha már az a benyomásunk, hogy végül is teljesen időszerűtlenné vált a titkosrendörséghez füzödó viszony firtatása, hiszen a belügyminisztériumtól származó igazoló iratok ugyanarra a személyre vonatkoztatva ugyanazt, de ugyanannak az ellenkezőjét is állították. Nyilvánvaló, hogy ilyen viszonyok között a lakosság körében népszerűtlenné vált, hitelét veszítette a lusztrálás intézménye. Hát még azt követően, amikor kiderült, hogy közismert képviselő lusztrációs anyagát megvitatva egy kilenctagú bizottság szavazással döntött arról, hogy az illető besúgó volt-e vagy sem. Megfeledkeztek róla: ahogy egy leányzó nem lehet csak félig-meddig terhes, úgy egy állampolgár sem mondhatja el magáról, hogy besúgó is volt, meg nem is. Már teljesen tekintélyét veszítette az átvilágítási folyamat, már úgy gondoltuk, ebben a „műfajban" nem érhet bennünket meglepetés, amikor a Szlovák Nemzeti Tanács ülésén napirendre került a „Doktor"-ügy, tehát Vladimír Mečiar ügye. Ami - akárhogy nézzük is - jelentőségét tekintve nem hasonlítható egyetlen más közönséges lusztrációs ügyhöz sem, hiszen végkimenetele évekre, lehet, hogy sok évre meghatározóan befolyásolhatja Szlovákia jövőjét. Az egyszerű ember - függetlenül attól, hogy rokonszenvvel, vagy antipátiával viseltetik-e a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnöke iránt - ezt a kérdést teszi fel elsőnek: Miért csak most? Hiszen köztudott, hogy Mečiart már négyszer átvilágították, és mindig hófehér bárányként került ki a megmérettetésből. A gyanakvók erre kapásból rávágják: Könnyű egy volt belügyminiszternek, majd miniszterelnöknek lusztráltatnia magát. Amiben van is valami... Persze, a „miért csak most?"-ra is van válasz, és nem ís akárkitől. Richard Sacher, aki akkor volt szövetségi belügyminiszter", amikor Mečiar Szlovákiában volt a belügyi tárca irányítója, a szövetségi parlamentben logikusnak tűnő (és valószínűleg igazságnak megfelelő) magyarázatot adott: Az 1968 után üldözöttek dossziéit különválaszttatta, és külön trezorokban helyeztette el, mert az ŠtB működését vizsgálva rájöttek, hogy a hatvannyolcasok közül számosan elóbbjtóbb megunták a „prófétaságot", és hajlandók voltak a kitartóbb ellenállók szemmeltartásában, leleplezésében együttműködni a titkosrendőrséggel. E trezorok tartalmának áttanulmányozása után derült ki, hogy Vladimír Mečiar is a „prófétaságot rühellni kezdők" közé tartozott. Hogy ez igy van-e vagy sem, azt még minden kétséget kizáróan be kell bizonyítani. Szlovákiában nagyon törékeny a demokrácia, beláthatatlan következményei lennének, ha kiderülne, hogy ez a lusztrációs akció is melléfogás volt. Egy valamit azonban már most is 100 százalékos biztonsággal megállapíthatunk: Az eddig alkalmazott átvilágítási módszer nem vált be. A titkosrendőrség! dossziék időzített bombaként ott ketyegnek alattunk, és bármikor robbanhatnak. És különösen nagy detonáció várható ilyenkor, a választási kampányok évadján. Ezért bármennyibe is kerül, bármilyen szegények is vagyunk, a német módszert kell nálunk is átvenni. De úgy, hogy a lusztrálás e módszerének szabályozására olyan törvényt alkotnak, amely kizárja, hogy a jövőben bármikor bárkinek utólag eszébe jusson: létezik még egy páncélszekrény, amelyben szintén vannak titkosrendórségi feljegyzések. Egyszóval: le kell zárni a múltat, hogy új történelmet kezdhessünk írni. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 3681/91 Vincze Aladár, 1913. 3. 7., meghalt, Kassa (Irkutszk) 3682/91 Vas András, 1905. 9. 14. Nagybalog (meghalt - Dombasz) 3718/91 Vas Zoltán, 1927. 10. 2., meghalt, Rimaszombat (Vorosilovgrád) 3719/91 Vég h Pál, 1900. 1. 23. Nagybalog (meghalt - Vorosilovgrád) 3870/91 Valko Sándor, 1917 3. 14 meghalt, Kosút (Brianszki) 3880/91 Vendel István, 1921. 12. 31., meghalt, Udvard (Sztalinov) 3894/91 Varga Sándor, 1920. 5. 2. 3895/91 Varga László, 1928. 6. 30., Rozsnyó (Csorjaninszk) 3896/91 Varga Štefan, 1913. 8 28., Hidegkút (Gorkij) 3897/91 Varga Tibor, 1922. 11.7., Hidegkút (Kijev) 3898/91 Varga István, 1910. 9. 22., meghalt, Gömöralmágy (Nyikolajevo) 3899/91 Varga János, 1905. 1.13., meghalt, Gömöralmágy (Ivasenki) 3900/91 Vég h Béla, 1910. 3. 27., Vecséklö (Sztálingrád) 4421/91 Valkó Mihály, 1922. 2. 14., Kürt (Kijev) 4422/91 Vanek Árpád, 1921. 3. 6., Kajal (Karpinszk) 4423/91 Vanya Július, 1924. 1. 3., Tardoskedd (Szumi) 4427/91 Varga Ferenc, 1921. 8. 20., Madar (Krászna Ural) 4428/91 Varga Ferenc, 1922. 3. 23., Lelesz (Orel) 4429/91 Varga István, 1923. 9. 12., Bős (Kalinyin) 4431/91 Varga István, 1922. 11. 18., Marcelháza (Kijev) 4432/91 Varga István, 1911. 7. 18., Marcelháza (Borovicsi) 4433/91 Varga Ondrej, 1924. 11. 26., Radnót (Ivanovo) 4435/91 Varga Vince, 1922. 6. 16., Pered (Ivanovo) 4436/91 Varga Béla, 1921. 2. 11., Hidaskürt (Kraszno Luk) 4438/91 Varsányi Béla, 1923. 9. 8., Pered (Orel) 4440/91 Vass Ferenc, 1901. 7. 6., Béna (Kisinyov) (Folytatjuk)