Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-25 / 72. szám, szerda

1992. MÁRCIUS 25. KALEIDOSZKÓP 6 VÁLASZ OLVASÓINKNAK A föld visszakérésére jogosult személyek F.L: Az anyósom földjeit a csehszlovák állam 1951-ben a földreformról szóló törvény alapján felvásárolta, persze, ingyenesen, minden ellenszolgáltatás nélkül. Megjegyzem, az anyósom 1947-ben Magyarországra került, ott is halt meg, s így háború "után csehszlovák állampolgársága aligha volt. A fia (a férjem) 1975-ben halt meg. Hol kezdjem az ügyem intézését? Attól tartunk, a föld visszaadását Ön nem kérelmezheti. A 229/1991. Tt. számú földtörvény 4. §-ának (2) bekezdése (az 1992. február 18-i módosítás szerinti szerkesztésben) ugyanis megállapítja: (2) Ha az a személy, akinek ingatlana 1948. február 25-től 1990. január elsejéig az állam vagy más jogi . személy tulajdonába — a 6. paragrafusban említett esetekben — átszállt, a 13. §-ban említett határidő előtt meghalt vagy holttá nyilvánították e határidő lejárta előtt, jogosult személyek, amennyibon a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság állampolgárai és a területén állandó lakóhellyel rendelkeznek, sorrendben a következő személyek: a

i a hagyatéki eljárásban előterjesztett végrendelet szerinti örökös, aki az egész hagyatékot megszerezte, b/ a végrendeleti örökös, aki tulajdonjogot szerzett, de csak az örökrészének megfelelő mértékben; nem ez érvényes, ha a végrendeleti örökösnek csak egyes dolgok vagy jogok jutottak; ha a végrendeleti örökösnek az örökhagyó az olyan ingatlannak csak egy bizonyos részét juttatta, amelyre a kiadás kötelezettsége vonatkozik, úgy az örökös csak erre az ingatlanrészre jogosult, c/ az első bekezdésben említett személy gyermekei és házastársa, mégpedig valamennyien egyenlő arányban: ha a gyermek a 13 íjban említeti határidő lejárta előtt meghalt, a helyében a gyermekei a jogosult személyek, s ha ezek közül valamelyik meghalt, úgy ennek a gyermekei, d/ az első oeKezaesoen említett személy szülei, e/ az első bekezdésben említett személy testvérei, és ha közülük valamelyik meghalt, úgy helyében a gyermekei a jogosult személyek. Az idézett rendelkezés tehát önnel, mint jogosult személlyel nem számol, márpedig ez alapvető feltétele annak, hogy a földek kiadását követelhesse. Kinek jár az özvegyi nyugdíj? T. A.: 39 éves özvegy vagyok. A kiskorú fiam nemrég töltöte be 17. életévét. Eddig kaptuk az árvajáradékot, de mivel a fiam a tudtom nélkül otthagyta az iskolát, most visszakövetelik az árvajáradékként kifizetett pénzt, sőt azt is, amit én özvegyi nyugdíjként kaptam. En most anyasági szabadságon vagyok, mivel a férjem halála után született még egy gyermekem, de férjhez nem mentem. Azt is szeretném tudni, ha nem vagyok jogosult özvegyi nyugdíjra, kérhetem-e a nyugdíjazásomat. A jogcím nélkül kifizetett összegeket nyilván vissza kell majd fizetnie. A fia árvajáradéka iránti jogosultsága ugyanis megszűnt, amikor otthagyta az iskolát. Ezzel együtt megszűnt az ön özvegyi nyugdíjhoz való igénye is, mivel ez a nyugdíj az ön esetében csak azért járt, mert árvajáradékra jogosult, ellátatlannak tekintendő gyermekről gondoskodott. A férje halála után született gyermeket az özvegyi nyugdíjhoz való jogigény fennállása szempontjából nem tekintik ellátatlannak, mivel nem jogosult árvajáradékra (illetve, az elhunyt férje gyermekének). Sajnos nemmel kell válaszolnunk a nyugdíjazását illető kérdésére is. Az öregségi nyugdíjhoz a törvény megköveteli a 25 szolgálati évként beszámítható időt, miközben meghatározza a nyugdíjkorhatárt is — vagyis azt az időt, amikor az egyéb feltételek teljesítése mellett először követelhető az öregségi nyugdíj megítélése. (m-n.) MŰVELŐDÉS ÉS LÉT" Most olyan időszakot élünk kultúránkban, mint a múzsák a háborúk idején. Ma mégis összejöttünk, hogy emlékezzünk és ünnepeljünk. Ünnepeljük azt a tíz évet, melyet a Balassi Bálint Klub megért. Tesszük ezt olyan időben, amikor a jelentős kulturális rendezvényeink háttérbe szorulnak, mert a minőségi munkára hivatottak egymásnak feszülve, egymás ellen tesznek, magyar a magyar ellen, nem magyar a magyarokkal szemben acsarkodik. Mint sivatagi homok a fogak közé, beférkőzött mindennapjainkba a politika. Politizáljuk a családot, kultúránkat, vallásunkat, örökségünket. Politikai célokra használják fel létünket, bizalmunkat, hitünket, kenyerünket. A politizálásra már rámegy az életünk, és továbbra is jaj a máskéntgondolkodóknak. Reformtörekvéseinkben továbbra is ugyanazokkal szemben kell vívnunk harcunkat, mint évekkel ezelőtt. Két és fél esztendő után, Európa felé tartván, még mindig merényletszámba megy, ha valaki letér a lenini útról, legyen az iskola, gazdaság, kultúra. Mondom ezt azon a jogon, hogy a múltbeli küzdelmek többünk számára kiváltság volt. Meg is kaptuk érte a jutalmat. Mert ki kellett érdemelni a meghurcoltatásokat, a rendőrség vendégszeretetét, a brutális bántalmazásokat, az útlevél megatadását. Az éjszakai elhurcolások óta minden csengetéskor felriadunk, a beidéző levelek óta minden postaládanyitáskor ott munkál bennünk a félsz, beszélgetésünkben pedig ott van az illyési Egy mondat a zsarnokságról, és tartanunk kell a rózsaszínű honfiaktól. Ennek tudatában, Himmler Gyuri barátom, együtt csináltuk a klubokat, a táborokat és a klubtanácsokat. Bocsájtassék meg, hogy ennyire személyesé tettem problémáinkat, de az említettekben nagyon is érintve voltunk. Most pedig, miközben mi magyarok is egymással viaskodunk, veszendőbe megy örökségünk, kultúránk, iskoláink. És ne adja Isten, mert van rá Európában elég sok példa, hogy a küzdelmekből majd az kerüljön ki győztesen, aki utolsónak tudja megtartani kezében a kőbalta modern változatát. És van mitől tartanunk, mert arra viszont még nem volt példa a történelemben, hogy valaki előlépjen a politikai homályból és bocsánatot kérjen: emberek, elvtársak, uraim, tévedtem. Mert a bársonyos forradalom után minden előfordulhat. Gyermekeinket foszthatják meg jövőjüktől. A tegnaphoz húzók közös összefogással még egy iskola elpusztítására is összefognak, mert az alternatívát még mindig merényletnek tartják a szocialista iskolával szemben. E szomorú sorok hangulatát napjainkban mindnyájan átérezzük. Fájdalmas ez, mert a többévtizedes küzdelmek idején a kultúránkba tudtunk kapaszkodni, most a kultúra a politikai érdekek prédájává lett. A mai nap azonban legyen az ünneplésé, az emlékezésé, a számadásé, a Balassi klubé. Összejöttünk, hogy tíž év gyümölcsét felmutassuk. Mert a klubnak van gyümölcse, a klub él és terem, könnyű kitapintani nem túlságosan izmos gyökereit. Amíg e sorokat írtam, arra gondoltam, mily nehéz termőföld is ez. De adva van, ujjaink közé vehető, kenyérbe süthető és szálfáink nyirokáramába vezethető, de el is hanyagolható. Már évek óta a Balassi klub a szlovákiai magyar klubmozgalom egyik legjelentősebb képviselője, s ma már, ha jól körülnéznénk, maga a szlovákiai magyar klubélet. Ez a minősítés, amennyire hízelgő számunkra, legalább annyira lesújtó a lerongyolódott, hitüket vesztett társklubokra, a munka verejtékétől farolókra nézve. Mozgalmunk a múltban új távlatokat nyitott a népművelésben, és a népművelés egyik legaktívabb formájává vált. Jó példa erre a Balassi klub, munkájuk színvonala és annak örvendetes eredményeképpen — növekvő igényei. Ha megvizsgáljuk kulturális életünk többi megnyilvánusalát, megállapíthatjuk, hogy a tánccsoportok, énekkarok, az amatőr színjátszás, irodalmi színpadok — elhalóban vannak. Az arra hivatott szövetségünk a tavaszi rendezvényekre már alig tud felsorakoztatni közülük egyet is fellépésre, ezért külföldi együttesekkel, esetleg bohózatokkal igyekszik vonzóvá tenni rendezvényeit, amit persze busásan meg kell fizetni. A Balassi Bálint Klub tíz éwel ezelőtt alakult, abban az időben, amikor a többi klub hanyatlásnak indult. Most erre a tíz évre emlékezünk. Sikeres és küzdelmes évek voltak. Sokszor váltotta bennünk az örömöt az elkeseredés. A reménytelenségben és törekvéseinkben gyakran lobogott szemünk előtt a nagy névadó, Balassi Bálint. Balassi szelleme hatotta át lelkünket, világosította meg az elménket és erősítette akartunkat, a küzdelemben növelte bátorságunkat. Balassi Bálint irodalmunk első kiemelkedő, világirodalmi szintű képviselője és történelmünk kimagasló alakja, akinek szelleme, életműve ma is kiapadhatatlan erőforrásunk. Tevékenységünk célja, hogy ne néprajzi érdekesség, hanem művelt nép legyünk. De ahhoz szelemi küzdés kell. Arra vagyunk ítélve, hogy nemzeti kultúránkat magunkba szívjuk, melynek tudat- és emberformáló ereje van. Klubjainkkal azokat a hiányosságokat igyekeztünk pótolni, melyeket iskoláink kihagytak a nevelésből. Számunkra a művelődés a létet jelenti. Az ösztönösség helyébe kell, hogy a tudat lépjen. Sokszínű előadásainkkal a legszebb hagyományainkat és az egyetemes kutúránkat igyekeztünk az elmúlt tíz évben ápolni. Sajnos, a felsőoktatás hiányát semmivel nem tudjuk pótolni. A társadalom változik, de a hazugság szelleme iskoláinkban konokul tovább él. Az elmúlt évek társadalmi eseményei ugyan felkavarták iskoláink állóvizét, abból azonban azóta sem lett tiszta forrás, melyből gyermekeink önfeledten enyhíthetnék tudásszomjukat. Az a néhány ember, aki évtizedekkel ezelőtt felvállalta a küzdelmet, tette a dolgát, mert a tisztesség és a becsület úgy kívánta, hogy népünkért, nemzetünkért ezt megtegye. Büszkeséggel tölt el, hogy ennek a nemzetnek a kultúráját vallhatom magaménak. Csodálatos és mélységes hálára kötelező tény, hogy e nemzethez tartozom, hogy nyelvében élhetek, legjobb hagyományait őrizhetem és fejleszthetem tovább. Mindig az emberhez szóltunk, csakis az igazat hirdetjük és valljuk akkor is, amikor a szlovák—magyar barátságról beszélünk. A klubban nemcsak művelődési szomjunk és magányosságunk terel egy tető alá bennünket, hanem édes anyanyelvünk is, melynek sorsunknál fogva eléggé mostoha gyermekei vagyunk. Ez itt oázis, ahol szomjad enyhítheted, felfrissülhetsz! Kedves Gyurkám! A sorstól nagy kegy a veled való, életre szóló barátságunk. Ez a barátság akkor született, amikor igazán nagy szükség volt ránk a klubtanács, a klubok és a nyári művelődési táborok szervezésében. A sors úgy hozta, hogy még mindig azokkal szemben kell megvívni harcunkat létünkért, mint évekkel ezelőtt. Kemény férfiakat követel ez. Hogy töretlen hittel, ésszel, erős akarattal dolgozzunk — erre kötelez bennünket minden rög, Párkány, gyermekeink, a híd. Befejezésül hadd idézzem Juhász Ferenc szavait az általam alapított klub névadójával, Vörösmartyval kapcsolatban, aki Szózatot adott a nemzetnek. „Mert akármi hullás: hinni kell! Med akármi iszonyat: hinni kell! Mert akármi rettenet: hinni kell! Mert akármi halál: hinni kell! Es ez a hit — ha őszen, ha bénán, ha motyogva, ha dadogván hebegve is — nem romantika! Mert ez a hit a lét jövője! Élet! Mert ez a romantika: az élethit dacos himnusza az emberséges emberiség jövőjéért. így igaz: szívemet hódító áhítatom és Benned mindig-hívésem felnőtt kegyelme: Vörösmarty Mihály!" TÓTH LAJOS * Elhangzott Párkányban a Balassi Bálint Klub fennállásának 10. évfordulóján, 1992. március 7-én. FÖLDMŰVELÉSRE IGEN - NYERÉSZKEDÉSRE NEM! BONYODALMAK AZ ÉLŐ ÉS HOLT LELTÁR KIVÁLTÁSA KÖRÜL Pénz áll a házhoz — vélték sokan már a földtörvény (229/1991 Tt. sz.) 20-as paragrafusa alapján, s reményeiket a szövetkezeti transzformációs törvény (42/1992. Tt. sz.) 13-as paragrafusa megerősítette. Az álom csak álom, a törvény pedig törvény, így most egyesek csalódottak. Úgy vélik, illetékes helyeken jogtalanul kapják a kosarat. Ez részben igaz, részben nem. Előfordul, hogy a községi hivatalok, valamint az élő és holt leltár (értékének) kiadására köteles jogi személyek (mezőgazdasági szövetkezetek, állami gazdaságok, gép- és traktorállomások) értelmezik roszszul a paragrafusokat, de az sem ritka eset, amikor a törvény ide vonatkozó kitételeit a kárpótlásra jogosultak magyarázzák a saját javukra. Olvasóink levelei bizonyítják, milyen sok a félreértés. Ezt elkerülendő kértük meg a dunaszerdahelyi Pongrácz fivérek jogi irodát, segítsenek a fogalmak egyértelműbbé tételében. • Melyik törvény melyik paragrafusát vegye alapul az, aki tőle vagy őseitől elvett gépek, eszközök, állatok, felszerelés, gabona stb., vagyis az élő és holt leltár ellenértékét szeretné a köteles jogi személytől kiváltani? — A 229/1991-es számú törvény, a földtörvény 20-as paragrafusa kimondja, hogy az eredeti tulajdonos, illetve ha elhalálozott vagy holttá lett nyilvánítva, akkor a jogosult személy az élő és holt leltárt, vagy annak értékét a köteles jogi személytől „mezőgazdasági termelés üzemeltetésének biztosítására" kiválthatja. Ez nagyon fontos és mindenkire kötelező kitétel, a termelés folytonosságát biztosítja. Ha nem lenne az említett megkötés, akkor egyesek visszaélhetnének a kárpótlás lehetőségével. A mezőgazdasági alaptevékenységet folytató szövetkezettől, állami gazdaságtól, gép- és traktoráilomástól kikérnék a termelőeszközöket, vagy a bővített újratermelés alapjául szolgáló termékeket, állatokat, s miután ezeket a saját hasznukra pénzzé tették, a földet visszaadnák a szövetkezetnek, bérbe adnák vagy parlagon hagynák. Ezzel törés állna be az élelmiszer-ellátásban. • Ez érthető és egyértelmű. A törvény értelmezésében mégis problémák vannak. — Azért, mert a 20-as paragrafus a „mezőgazdasági termelés üzemeltetésének biztosítására" fogalmat nem magyarázza meg. Nem egyértelmű, hogy ezen mit kell érteni. Viszont amit nem tesz meg az egyik törvény, azt megteszi a másik. Ez esetben a 105/1990-es számú törvényt módosító 219/1991-es számú,, 1991. július 1-től érvényben levő, a polgárok magánvállalkozásáról szóló törvény és az 1992. január 1-jén hatályba lépett Ipartörvény. Ez utóbbi a 105/1990-es törvényt hatályon kívül helyezte, de a 219/1991-es néhány rendelkezését, köztük a mezőgazdaságra vonatkozó 12-es paragrafus „a—h" pontját érvényben hagyta. • Tehát a 219/1991-es 12-es paragrafusának „a—h" pontja az, amelyik a 229/1991-es 20-as paragrafusában használt, a „mezőgazdasági termelés üzemeltetésének biztosítása" megfogalmazást egyértelművé teszi. — Mondjuk úgy, hogy támpontot ad a fogalom tartalmának meghatározásához. Ha abból indulunk ki, hogy a „mezőgazdasági termelést üzemeltető" a törvény megfogalmazása szerint „egyénileg gazdálkodó földműves", vagyis magángazda, aki szántóföldre, erdőre vagy vízterületre alapozott mezőgazdasági termelést folytat, akkor a földtörvény 20-as paragrafusának már említett kitétele, akárcsak a transzformációs törvény 13-as paragrafusában említett „mezőgazdasági termelést folytat" meghatározás értelmezhetővé válik. • Az eddig elmondottak alapján, nem jogi, hanem köznyelven, ki tehát a magángazda, aki „mezőgazdasági termelést folytat", illetve üzemeltet? — A 219/1991-es számú törvény 12-es paragrafusának „a—h" pontja szerint magángazda az, aki mezőgazdasági alaptevékenységet folytat, növényeket termeszt, állatokat tenyészt, s ezek eladásából állandó jövedelmi forrása van. A törvény szerint „magángazda" az is, aki saját vagy mások termelte mezőgazdasági termékeket dolgoz fel, illetve a részben már feldolgozott termékeket egy magasabb feldolgozottsági fokú termékké alakítja. Ugyancsak „magángazda" az illető, ha a mezőgazdasági termelésben alkalmilag munkát biztosít más egyének számára, ha nem kihasznált gépeket, berendezéseket vesz bérbe és üzemeltet, illetve szabadon bányászható nyersanyagokat termel ki. Ezekből, a köznyelven megfogalmazott feltételekből is egyértelmű, hogy a törvény laza, a mezőgazdasági vállalkozásra széles teret ad. • Esetenként a községi hivatalok is helytelenül értelmezik a törvényt. — Az önállóan gazdálkodó földművest, a magángazdát a községi hivatalban regisztrálják. Előfordul, hogy a hivatal illetékese a bejegyzést a földtulajdon meglétéhez köti. Annak ellenére, hogy a törvény a Méry Gábor illusztrációs felvétele földtulajdont nem említi feltételként. A föld, amelyre a mezőgazdasági termelést alapozzák, bérelt föld is lehet, másrészt az előbbi felsorolásból az is kitűnik, hogy a magángazda olyan tevékenységet is folytathat, amelyhez nem okvetlenül szükségeltetik a földterület. Ez főleg azok szempontjából lényeges, akiktől, illetve őseiktől az egykori gépállomások traktorokat, cséplőgépeket vettek el, tehát olyan mezőgazdasági tevékenységet folytattak, amely nem kötődött földtulajdonhoz. • Mi lesz azok kárpótlásával, akik nem magángazdák, vagyis az élő és holt leltár (értékét), sem a vagyoni betétjüket nem válthatják ki? — Ezek az egyének kárpótlásuk értékével, illetve vagyoni betétjükkel az újonnan megalakuló jogi személyek, mezőgazdasági szövetkezetek, részvénytársaságok, kereskedelmi szervezetek stb. tagjává, részvényeseivé válnak. Vagyis betétjük után részesednek a nyereségből. EGRI FERENC