Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-25 / 72. szám, szerda

1992. MÁRCIUS 25. iÚJSZÓM HAZAI KÖRKÉP ÉVFORDULÓ A PARTITÚRA MEGSZÁLLOTTJA Arturo Toscanini pályája közel évszázadnyi zenetörténet, a száz évvel ezelőtti olasz operaműhelyek bohém világától a legnagyobb európai és amerikai zenekarok rajongva csodált zsarnokának a próbák végtelen során csiszolt produkcióiig. Szinte megszállotja volt a partitúrahúségnek, tolmácsolásaiban a zenéi oktatás legbensőbb lényegét tudta felszínre hozni. Vonzóereje nem korlátozódott csupán a zenére, a közönséget elbűvölte rendkívüli memóriájával. Még mint fiatal csellista egy alkalommal Rio de Janeiröban a megbetegedett karmester helyett ó vezényelhette az Aidát. Amikor a karmesteri pultra lépett, első tette a partitúra becsukása volt. S attól kezdve mindent kívülről vezényelt. Ebben manapság sok követője van, ám több rosszmájú pályatársa szerint ez összefüggött erős rövidlátásával is, mert a szemüveg viselését színpadiatlannak tartotta. Számos történet kering a próbák alatti heves érzelmi kitöréseiről, sértő modoráról, gorombaságairól, amelyekkel elárasztotta a próbákon a zenészeket, de főleg az énekeseket, ha többször hibáztak. Népszerűségét még csak növelte az a feltűnést keltő eset, amikor Bolognában nem volt hajlandó Mussolinijelenlétében elvezényelni a fasiszta himnuszt, a Giovinezzát, s hazáját haragosan elhagyva az Egyesült Államokba költözött. A későbbiekben is demonstrálta a fasizmussal való szembenállást: 1936-tól Tel Avivban és Jeruzsálemben az Izraeli Filharmonikusokkal adott koncertet. A felszabadított Itáliába 1946-ban tért haza. Arturo Toscanini 125 évvel ezelőtt, 1867. március 25-én Parmában született. Századunk utolérhetetlenül legnagyobb karmester géniusza 90 évet élt. Kár, hogy hanglemezfelvételeinek zömét csak idős korában készítette. Viszont örvendetes, hogy a felvételeken a legkisebb hangértékek is tökéletesen úgy szólalnak meg, ahogy azokat a szerző leírta és elképzelte. (del) A HIÁNYOSSÁGOKRA AKARTAK RÁMUTATNI (Munkatársunktól) - A Demokratikus Baloldal Pártja pozitívan értékelte, hogy az SZNT hétfői ülésén Ivan Mikloš miniszter beismerte, hogy tárcája politikájába hibák csúsztak, hogy a privatizáció előkészítése nem volt mentes a hiányosságoktól. Ez a bizonyos önkritika a minisztérium eddigi álláspontjával szemben előrelépést jelent - mondta Milan Ftáčnik SZNT-képviseló, a DBP parlamenti klubjának elnöke a tegnapi pozsonyi sajtótájékoztatón. - Mikloš miniszter felmentésére tett javaslatával az ellenzéknek az volt a célja, hogy rámutasson a privatizációs folyamat gyönge pontjaira, tökéletlenségeire. Tekintettel azonban arra, hogy a kormánypártok fenntartásainkat nem voltak hajlandók figyelembe venni, a legutolsó demokratikus eszközhöz - a bizalmatlansági indítványhoz - kellett nyúlnunk - magyarázta Milan Ftáčnik. Javaslatuk ismert eredményével kapcsolatban megjegyezte: - A parlament nem bizalmat szavazott a miniszternek, hanem bizalmatlanságot nem nyilvánított irányában. Borza Erzsébet, a DBP alelnöke elmondta, hogy összeálltak a párt jelöltlista-javaslatai, amelyen a DBP korábbi ígéretéhez híven - független szakszervezeti jelölteket is indít. A listákat a DBP vasárnap összeülő kongresszusa véglegesíti. MÉGIS MECIAR A „DOKTOR"! (Folytatás az 1. oldalról) művészekről, lelkészekről, politikusokról stb ), amelyek közül korábban több a Mečiar által támogatott Svéchota, Ciklamíni és Demikát kezében volt. Valamenyiükre az jellemző, hogy a törvénytelenül birtokukban tartott titkos iratok felhasználásával megpróbáltak beavatkozni (olykor sikeresen) a belpolitikai történésekbe. Persze, a demokrácia nevében! A jelentésből kitűnik, hogy Vladimír Mečiar valószínűleg Viliam Ciklaminivel tartotta a legszorosabb kapcsolatot. Már 1990 márciusában együtt lépett fel - Dubček és Milan Čič kormányfő támogatásával - az SZNT akkori elnökének, Rudolf Schusternek megbuktatása ellen (emlékeztetőül: Ján Budaj készült a funkció átvételére, akit Mečiar a későbbiekben látványosan támogatott). Mečiar munkatársai a jelenlés szerint nemcsak az ŠtB egykori tisztjei közül kerültek ki, de főként azok közül, akikkel a volt belügyminiszter még a SZISZ-ben viselt funkciója során került kapcsolatba (például Vladimír Borodovčák, Miroslav Štern, Richard Kendícký, Jaroslav Pilát stb.). Közülük sokan - azt követően, hogy a 70-es évek elején kizárták őket a pártból - szövetségre léplek az ŠtB-vel, az úgynevezett jobboldali opportunisták megfigyelését illetően. A jelentés meglehetősen bő terjedelemben foglalkozik azzal, milyen konfliktusok is merültek fel Mečiar kormányfő és Anton András belügyminiszter között. Az SZNT bizottságának jelentése leszögezi, hogy kettejük között „csak addig volt jó kapcsolat, amíg Andráš nem nyilvánított önálló véleményt arról, hogy a Mečiar (mint belügyminiszter) által kinevezett tisztségviselők közül ki maradhat funkcióban". Egyben előállt az a képtelen helyzet, hogy Mečiar kiépítette saját besúgói hálózatát, és így a belügyminisztériumi információkat hamarabb kapta meg, mint maga a belügyminiszter. Az egykori kormányfőre különlegesen jellemző, hogy ezzel a kormányüléseken még dicsekedett is, a saját erényének tartotta ezt. A bizottság végül is kijelentette, hogy Andráš visszahívására komolyabb indokot nem talált. Végezetül azt is el kell mondani, hogy Vladimir Mečiar azt megelőzően, hogy 1985-ben „Doktor" fedőnév alatt az ŠtB munkatársainak listájára került volna, már 1971-ben szerepelt az államvédelmi nyilvántartásokban „Satelit" fedőnéven (1973-ig). Erre, a jelentés szerint úgy került sor, hogy az akkori SZISZ-funkcionárius ellen büntetőeljárás indult a köztársaság és annak képviselőjének gyalázása címén. Mečiar már akkor is azzal védekezett, hogy a vád alapját képező röpiratok nagyon is rejtelmes módon kerültek az asztalára (mint később az ŠtB-s titkos iratok), és hogy azokat elégettette (ugyanezt állította egykor az ŠtB titkos iratairól is). Igaz, akkoriban még az ellenséges személyek nyilvántartásában szerepelt, nem pedig az együttműködők listáján. A bizonyítékok Mečiar ellen tehát ugyancsak egyértelműek. Kérdés azonban, mennyiben csökkenti ez Mečiar, illetve az általa vezetett Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom népszerűségét, választási esélyeit, illetve a mozgalmon belüli erőviszonyokat. Végül is elképzelhető, hogy a mozgalom vezetésében részt vevő feddhetetlen politikusok ugyanúgy járnak el Mečiarral szemben, mint ahogy egykor ő bánt Ján Budajjal. Ejtik. (fekete) Több a fénye, mint a melege a márciusi Napnak (Ján Ma|y fe! vétele

) KÉZIMUNKÁK A GÖMORI MÚZEUMBAN (Munkatársunktól) - A rokkantak világnapja alkalmából - kissé szokatlan helyen - a Gömöri Múzeum Kisgalériájában nyílt meg „Aranykezek" címen az a kézimunka-kiállítás, melyet a rokkantak rimaszombati alapszervezete rendezett meg. A 80 tagot számláló alapszervezet - mely egyébként egyedüli a járásban - fafaragásokat, makramékat, kötött, hímzett és horgolt kézimunkákat, az „aranykezek" mintegy 100 „végtermékét" állította ki közszemlére. Vannak közöttük olyanok, amelyek meg is vásárolhatók, persze csak a kiállítás végeztével, vagyis április 10-e után. A kiállított munkákat a látogatók értékelik majd s ennek alapján az öt legértékesebbet díjazzák ís. Az, hogy ez a szép, értékes tárgyakat felvonultató kiállítás ilyen patinás helyen talált otthonra, elsősorban a szponzorok segítségének, azok megértő támogatásának köszönhető - nevezetesen a Gömöri Múzeumnak, a Mokány magánnyomdának és a Rimavan rokkantak termelőszövetkezetének. . .... (polgári) REFLEX KROKODILKONNYEK A KISRÉSZVÉNYESEKÉRT Ivan Mikloš szlovák privatizációs miniszter a helyén marad Az SZNT hétfői tanácskozásának ez a legfontosabb eredménye. Beváltak azok számításai, akik megjósolták: a szlovák kereszténydemokraták Ján Klepáč vezette szárnyának tagjaiban van annyi államférfiúi bölcsesség, hogy a tulajdonviszonyok átalakításában kulcsszerepet játszó miniszterrel szemben beterjesztett bizalmatlansági indítvány megszavazásában nem voksolnak együtt a kommunistákkal. Részben ennek köszönhető, hogy Szlovákiában nem szenvedett vereséget a privatizálás gondolata. De csak részben, mert valószínű, hogy egy kisebb csoda is történt a pozsonyi parlamentben: az álbaloldal és a nemzetiek által menesztésre kiszemelt miniszternek a vele szemben felhozott vádakra adott szakszerű válaszával néhány olyan képviselőt is sikerült a privatizáció ügyének megnyerni, aki egyébként (pártfegyelem, elfogultság stb.) ellene szavazott volna. A csoda lényege az, hogy a pártszempontokkal szemben győzött az érvelés. A mai elvadult politikai viszonyok között ez nem kevés. Az ülésteremben levő 127 képviselőből 56 a bizalmatlanság kimondása mellett szavazott, 61 honatya a miniszter mellett voksolt, 10 pedig tartózkodott a szavazástól. Ez az eredmény - akárhogy is nézzük - nem annyira szoros, mint amit akár a legderülátóbb liberálisok is vártak. Ivan Mikloš parádésan, közgazdasági érvekkel söpörte le az asztalról az ellenzék politikai „érveit", és ezzel nyilvánvalóvá tette azt, amit az egyszerű állampolgárok zöme csak sejtett, amit az ökonómiához értök tudtak, illetve amivel a szlovák törvényhozás valamennyi képviselője kezdettől fogva tisztában volt: a kommunista Zselenyák képviselő által beterjesztett és a nemzetiek által egyhangúlag támogatott bizalmatlansági indítvány primitív napipolitikai szempontokat kívánt érvényesíteni stratégiailag fontos, az egész ország jövőjét meghatározóan befolyásoló feladatok teljesítésének rovására. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a privatizációt megkérdőjelező javaslatról való szavazásra két hónappal a választások előtt került sor. A privatizációs miniszter nem sétált be a kommunisták és a nemzeti pártok állította csapdába. A teljesen túlpolitizált és a közgazdasági gondolkodásnak, illetve a törvények ismeretének még csak nyomelemeit sem tartalmazó képviselői felszólalásokra közgazdászhoz méltóan és a vonatkozó törvényeket tökéletesen ismerő felelős kormánytagként válaszolt. Ez láthatóan kihozta sodrából a más fegyverek alkalmazásához szokott és hordószónokságra hajlamos ellenfeleit. És bekövetkezett a kis csoda, amelyre már utaltam. Nem a véletlen müve, hogy a kommunista képviselő terjesztette elő a bizalmatlansági javaslatot. A Demokratikus Baloldál Pártjának elődpártjában nagy hagyományai vannak a gondolkodási merevgörcsből táplálkozó cselekvésképtelenségnek. A bolsevik gondolkodásmód egyik jellemző vonása, hogy nem ismeri a stratégiai visszavonulás, netán a nyilvánvaló tévedés alapján történő cselekvésrevízió fogalmát Mindig csak addig vonulnak vissza, ameddig a körülmények rákényszerítik őket. Egy tévedés folytán Csehszlovákiában nem került sor a kommunista párt feloszlatására, sőt, a kommunisták most már az alkotmányos pártok közösségébe is bejutottak, és oda fajult a helyzet, hogy 1992 elején már kommunista képviselő terjeszt be bizalmatlansági indítványt az ellen a miniszter ellen, akinek a vezetésével helyre kellene hozni azt, amit az 1948-as februári győzelemmel elrontottak Mi ez, ha nem bosszú 1989. november 17-éért? Hétfőn a szlovák parlamentben jó egy dézsányi krokodillkönny hullott a kisrészvényesekért. Előre sajnálják a kuponkönyv-tulajdonosokat, hogy a privatizáció miatt ebek harmincadjára kerül az 1000 koronájuk. Megható ez a gondoskodás. Úgy tesznek az álbaloldali honatyák, mintha fél évvel ezelőtt még nem amiatt örvendeztek volna egészen leplezetlenül, hogy az emberek nem érdeklődnek a vagyonjegyes privatizáció iránt, és hogy a szövetségi pénzügyminiszter által feltételezett 4 millió érdeklődő sehogy sem akart „összejönni". Végül „összejött, nem 4 milliónyian váltották ki a kupónkönyvet, hanem nyolc és félmilliónyian. Az ellendrukkerek most taktikát változtattak. Akik a parlamentben tegnap még a privatizáció ellen ágáltak, ma már azt kérik számon a miniszteren, hogy túlságosan vontatottan halad a privatizáció. Hát így fest a kommunisták konstruktív ellenzékisége az SZNTben. Lehet, hogy néhányszor még sikerül nekik nagyokat hazudni. Előbb-utóbb azonban eljön az igazság pillanata. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 2882/91 Vaszil Ján, 1903. 3. 25., meghalt, Ladmóc (Gorlovka) 2883/91 Vödrös István, 1904. 12. 20., meghalt 2885/91 Vesek Štefan, 1909. 12. 23., meghalt, Nagymihály (Dombasz) 2886/91 Vojtko József, 1907. 4. 17., meghalt, Csicser (Szambor) 2887/91 Vlasáč Michal, 1910. 11. 21., Zemplínske Kopčany (Sztalinov) 2888/91 Vanyo Štefan, 1921. 10. 11., meghalt, Kováčová (Ural) 2891/91 Vaško Július, 1920. 10. 4., Nagykapos (Sztalinov) 2893/91 Vajda František, 1903, meghalt, Szomotor (Szambor) 2895/91 Wildner Teodor, 1928. 1. 13., Stráne pod Tatrami (Jenakievo) 2896/91 Wolf Anton, 1899. 12. 31., Gelnica (meghalt - Kimerovo) 2941/91 Varga Vojtech, 1925. 9 20., Chorváty (Kujbisev) 2992/91 Vass Sándor, 1920. 4. 1. Rimaszécs (Dombasz) 3078/91 Váradi János, 1917. 3. 6., meghalt, Aranyos (Kijev) 3079/91 Wolf Šimon, 1920. 10. 27., Járfalu (Minszk) 3498/91 Varga János, 1904. 12. 26., Kajal (meghalt - Moszkva) 3501/91 Vermeši Vojtech, 1919. 6. 16., meghalt, Libád (Kijev) 3550/91 Václav Július, 1924. 5. 30., meghalt, Szőgyén (Kisinyov) 3554/91 Vorák Alexander, Ing., Kassa (Ivanovo) 3591/91 Varga István, 1907. 5. 30., Izsa (meghalt - Kacsatovka) 3592/91 Veres Ondrej, 1914. 10 11., meghalt, Szalka (Sahti) 3678/91 Vanko Leonard, 1925. 2. 17., meghalt, Vágsellye (Kujbisev) 3680/91 Vasi Vince, 1927. 5. 31., Komárom (Kisinyov) (Folytatjuk)