Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-24 / 71. szám, kedd

1992. MÁRCIUS 24. .Ó/SZÓ. HAZAI KÖRKÉP A SLOVENSKÝ VÝCHOD SZERINT: VLADIMÍR MEČIAR VOLT A„DOKTOR" (Munkatársunktól) - A kelet-szlovákiai napilap tegnap közölte főszerkesztőjének és helyettesének az SZNT védelmi és biztonsági bizottsága elnökével, Franti­šek Javorský képviselővel a „Mečiar­ügyről" készített terjedelmes interjúját. Mint ismeretes, a volt kormányfőről, illetve a Demokratikus Szlovákiáért Moz­galom mai elnökéről elterjedt a hír, hogy az elmúlt rendszerben az államrendőrség ügynökeként is tevékenykedett. Maga az érintett ezt többsJför cáfolta, s védelmére keltek mások is. A múlt hét végéig nem került napvilágra egyetlen ellene tanúsko­dó hivatalos okirat sem, tehát az ügyet némi homály fedte. Nos, úgy túnik, a le­leplezés megtörtént, ugyanis František Javorský az említett napilapnak elmond­ta, hogy az ŠtB adattárából előkerült do­kumentumok szerint Vladimír Mečiart 1970-ben és 1971-ben megfigyelt sze­mélyként tartotta nyilván az államrendőr­ség, majd 1985-ben és 1986-ban 31048­as törzsszámmal „doktor" fedőnév alatt már munkatársaként. A Slovenský východnak arra a kérdé­sére, miért csak most kerültek elő a bizo­nyítékok, František Javorský kifejtette, hogy a szövetségi Belügyminisztérium szférájában végül is nem az M betűnél bukkantak rá Mečiar személyi lapjára, hanem a Z betű után. Állítólag még Sa­cher szövetségi belügyminiszter idején kerülhetett oda, ugyanis bizonyítékok vannak arra, hogy ő Ciklamini és Pro­cházka uraknak - a politikai élet destabili­zálójára irányuló törekvéseitől tartva • - felajánlotta ilyen irányú segítségét az ŠtB-vel együttműködött SZNT-képvise­lóknek. Ugyanakkor nehezítette a feltá­rást az is, hogy az államrendőrség pozso­nyi nyilvántartási iratkötegeiből valaki hat lapot kitépett. - Ma már tudjuk, hogy az .eltávolított lapokon Štern, Mečiar és Své­chota urak neve szerepelt - nyilatkozta a parlamenti bizottság elnöke. Az interjúból kiderül az is, hogy a bi­zottság tényfeltáró jelentése az SZNT mostani ülésének napirendjén szerepel - annak ellenére is, hogy a bizottságban a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom­nak, a Demokratikus Baloldal Pártjának és a Szlovák Nemzeti Pártnak a képvise­lői ellene szavaztak. (gazdag) OLVASOINK FIGYELMÉBE! Anyagtorlódás miatt a Szov­jetunióba erőszakkal elhurcoltak névsorát holnapi számunkban folytatjuk. SUSZTERCSIRIZ REFLEX Megmaradt tehát az egység. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom egyes frakciói nem jelentettek - és közeljövőben nem is jelenthetnek - veszélyt. Legalábbis így látja a mozgalom vezető garnitúrája, hiszen min­den várakozás ellenére egysé­gesen és a győztes választások reményében indultak haza e párt zsolnai kongresszusának kü'döttei. Nem zörög a haraszt... Vala­mi mégis készülhetett, hiszen a forradalom óta minden párt­kongresszus ajtaja nyitva állt az újságírók _ előtt. Néhány párt a személyi kérdéseket és anyagi helyzetét tárgyalta csak zárt aj­tók mögött, de mind a vitát, mind a fontosabb beszámolókat élő­ben hallhatták a tudósítók. Fur­csának tűntek a zárt ajtók azért is, mert a mozgalom küldöttei többször hangoztatták: nincs tit­kolnivalójuk s valóban így is vi­selkedtek a zsolnai pártházban. Nem volt gond megtudni, mi zaj­lik éppen, milyenek a kifogások, a küldöttek - talán Olga Kelto­šovát leszámítva - nyugodtan nyilatkozgattak ország-világ előtt. De hogy ót se bántsam: - nyilatkozott ő is, csak nem a legelején, amikor hiába kértük, mondja el mi zajlik. ,,A nemzet várja az információkat" - mond­ta az egyik kolléga, mire Kelto­šová válaszolt: „ Tudom. És?..." Egy órával később rá­jött, beszélni kell, mert akkor a ,,firkászok" nem szorulnak ta­lálgatásokra. Mi zajlott tehát a teremben? Vladimír Mečiar beszámolóját végül is megkaptuk írásban. Megtudtuk azt is, hogy Rudolf Filkus higgadtan, nyugodtan foglalta össze a mozgalom szer­vezeti életében elért eredmé­nyeket. De kiszűrődött az is, hogy egyes képviselőjelöltek, já­rási küldöttek sértődötten távoz­tak. Néhányuk szerint nem vet­ték figyelembe a járások javas­latait, a sok deklaráció ellenére nem volt fontos az alulról jövő kezdeményezések sora. Milan Kňažko szerint viszont azok sér­tődtek meg, akikről kiderült, hogy helyettük jobbakat is tud indítani a DSZM, vagy legalább­is jobbakat állíthat a lista elsó néhány helyére. A frakciózással vádolt nagy­szombati kezdeményezés külön levélben fogalmazta meg, hogy nem jelent semmilyen véle­ményben irányzatot, frakciót, hi­szen mindannyian a mozgalom rendes tagjai, mind a helyi szer­vezetekben, mind a szakmai klubokban. Ugyanígy nehéz volt megtudni, milyen öt irányzatot vélnek fölfedezni a mozgalom­ban a cseh kollégák. Azt viszont nyugodtan elmondhatjuk, hogy a DSZM a vélemények olyan széles palettáját képviseli, amelynek összetartásához való­ban friss és hatékony csirizre van szükség. Ez az enyv ezúttal a választási győzelembe vetett hit. Az a tudat, hogy három hó­napon belül a legnagyobb való­színűséggel Mečiarék alakíta­nak kormányt, elhallgattatja a kétkedőket. Azokat is, akik „megsúgták" a tudósítónak: bi­zony, mi nem így képzeltük az alakulás idején... Mit? - tettem fel a kérdést, de választ nem kaptam. Eddig. Például arra, ho­gyan ülhetnek egy mozgalom­ban volt pártvezérek, szakszer­vezeti főnökök, karrieristák és tisztességes emberek? Úgy tű­nik: a csiriz jól ragasztott. És még egy helyen hatott jól. Ami­kor mozgalmi elnöknek ellenje­lölt nélkül megválasztották Me­čiart. Ő lett a húzóember és ő adta meg a tárgyalás tónusát. Hihetetlen munkabírásával újra bebizonyította, hogy a választá­si győzelemért olyanokkal is szövetkezni tud, akik nem na­gyon ,, fújtak vele egy követ", sót volt időszak, amikor irgalmatla­nul támadták. Elég visszaper­getni a napilapokat: mikor és hogyan viszonyult a DSZM-hez s elődjéhez, a hajdani ,,nagy" NYEE-hez Oľga Keltošová vagy Dušan Slobodník. No, de ezt most célszerű a szőnyeg alá söpörni. Indul a választási kam­pány és a vargacsiriz helyett már más vegyipari termékek kellenek. Plakátfesték, magnó­szalag, fotópapír, zászlórúd és persze a plakátot falra ragasz­tók, ,,kanagonos" aktivisták ha­da. Az utolsó, a nagy, a válasz­tások előtti ragasztásra... LOVÁSZ ATTILA MIT TITKOLNAK MECIAREK? Nyilván azt szeretnék álcázni, amit már a Demokratikus Szlovákiá­ért Mozgalom neve is elárul. Azt, hogy mozgalomról van szó e politikai erő esetében. Az álcázással - az újságíróknak a zsolnai tanácskozásukról való úgyszólván teljes kizárásával - azt próbálták elhitetni, hogy a HZDS-párt, amelyben mindenki egy húron pendül. Egy olyan országban, mint amilyen Szlovákia bizony az ,,Egy vezér, - egy nép, egy isten" jelszónak némely fülekben még mennyeimu­zsika-csengése van. Előbb-utóbb azonban minden kitudódik. Ahogy a Polgári Fórumról, a VPN-ról és a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalomról is kitudó­dott, hogy - mint minden mozgalom - különböző fészekaljból származó emberekből tevődik össze: volt ellenállókból, különböző múltú egykori kommunistákból, soha korábban nem politizáló keresz­tényekből, demokratákból, keménykézpolitikára esküvőkből, kulturált hazafiakból és ordenáré sovinisztákból. Az utóbbi két esztendő nagyjából éppen arra volt elég, hogy a politika centrifugája úgy-ahogy különválassza az egymáshoz nem illő csoportokat. De csak úgy-ahogy... Mert a differenciálódás ugyan végbement, de Vladimír Mečiar körül újból kialakult egy rendkívül vegyes politikai erő, amelynek vezető tényezőit a hatalomvágyon kívül nem sok minden tartja össze. Még csak ajtón kívülre utasított újságíróként sem voltam ott azsolnai kongresszuson, de ismerve a szlovákiai politikai szokásokat, száz koronát mernék feltenni egy fillér ellenében, hogy a nagy nyilvános­ság kizárás oka: Mečiarék el szeretnék hitetni a világgal, hogy mozgalmukban nem alakul ki egy még nemzetibb szárny. Márpedig kialakult. Lehet, hogy a bezárkózást a képviselőjelölés körüli sértö­döttségek várható megnyilvánulásai miatti aggodalom is motiválta más aggodalmakkal együtt, de ez - úgy gondolom - mellékes volt. Teljesen nyilvánvaló, hogy a mozgalmon belül kialakult egy csoport, amelyik Mečiart nemzeti szempontból túlságosan „langyosnak" tartja, és amelyiknek tagjai inkább a Szlovák Nemzeti Pártba illené­nek be. Csakhogy ott már megtörtént a funkciók felosztása. A Mečiarnál nemzetibbek csoportjához azok tartoznak, akik a moz­galom elnökétől eltérően még nem ismerték fel (persze, nem is akarják felismerni), hogy mi történne Szlovákiával, ha önálló országgá válna. Ez a felismerés vagy a szellemiek hiányának okán, vagy számításból, a „Legalább egyszer egy évig, kettőig miniszter­nek lenni" jelszó jegyében maradt el. Mečiar viszont azt mondja: Minden megoldás elképzelhető az unitárius államon kívül. És az utóbbi időben egyre gyakrabban emlegeti, hogy szerinte a föderáció fennmaradása is lehetséges. Csak nem arról van szó, hogy Mečiar a föderáció megmentőjének szerepében tetszelegve kiván a szlovák nemzet hősévé válni? Elképzelhető, hogy a meglepetések keltésében mester pártelnök a választások után még egy meglepetéssel szolgál, de már most gyanút fogtak a szerényebb szellemi képességű még nemzetibb vidéki alvezérei, és botránytól kellett tartani. így a kongresszusról száműzték az újságírókat, nehogy kiderüljenek az ellentétek. A választások után azonban előbb-utóbb mindenre fény derül, és előfordulhat, hogy (ezúttal más párttal) még egyszer megismétlődik ugyanaz, ami 1991 tavaszán már bekövetkezett, és ami után válság válságot követ a szlovákiai politika színpadán. Akkor, 1990-ben a kommunista totalitarizmus tagadásának bázisán alakult ki Szlovákia meghatározó politikai ereje, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen. Szerte­hullott. Most nemzeti alapon formálódik egy másik meghatározó politikai erő, amelyre hasonló sors vár, csak félő, hogy a végkifejlet még tragikusabb lesz. Úgy túnik, eltart még egy ideig, amíg Szlovákia lakosságának zöme rádöbben, hogy más, polgáribb értékek mentén haladva kellene a politikai erőket megszervezni. Félő, hogy nem lesz olcsó a tandíj. TÓTH MIHÁLY VÉGÜL IS: 40 MILLIÓ (Folytatás az 1. oldalról) létünk 400 ezer koronát javasolt a Keleti Napló támogatására - A Héttől és a Nőtől elvont összegből? - Nemcsak abból, ugyanis az az 1 millió 700 ezer korona korántsem lett volna elegendő tíz regionális, az egy főiskolai lap, a Sárga Szamár, valamint a két napilap támogatásá­ra. Az átcsoportosítás révén emeltük a Cserkésznek szánt dotáció össze­gét is, 300 ezerről 500 ezer koroná­ra, a Diákhálózat kiadójánál megje­lenő Sárga Szamár című havilapnak pedig 200 ezer koronát hagytunk jóvá. - Ezek szerint tehát mégis kap­nak pénzt a regionális lapok is. - 1 millió 900 ezer korona jutott nekik, egy lap kivételével mindegyik 200 ezret kapott, köztük egy ukrán újság. - Ha jól értettem iménti szava­idból, a Szabad Újság és az Új Szó sem maradt ki az elosztásból. - Kezdem azzal, hogy a Gazda Kft -nek 1 millió 800 ezer koronát hagytunk jóvá, ebből 1,5 milliót a Szabad Újságnak, 300 ezret a Jó Gazdának. Mivel sajtóbizottságunk • pártlapok dotálását nem támogat­hatja, fontosnak tartom megjegyez­ni, hogy levélben hívjuk fel a két napilap figyelmét: a politikai pártok viszonylatában függetlennek kell lenniük. Az Új Szónak megítélt 1,5 millió folyósítása során testületünk ugyanúgy jár el, mint a Nő esetében. Mind az Új Szó, mind a Nő szer­kesztősége levelet irt a kulturális miniszternek, hogy az egész kollek­tíva támogatja a kilépést a Slovako­pressböl, illetve a Diákhálózatból. Amig ez a kérdés nem rendeződik jogi szinten, arra az időszakra testü­letünk a támogatás befagyasztását javasolta. A tényekhez tartozik, hogy március 18-án tárgyaltam a Diákhá­lózatnak és a Nő szerkesztőségé­nek a vezetőségével, és megszüle­tett a kiválásról szóló egyezmény. - Tehát végül is több pénz ju­tott a sajtóra. Mit szóltak az átcso­portosításhoz a többiek, hiszen az azt jelentette, hogy más csoma­gokból kellett elvonni bizonyos összegeket. - Tulajdonképpen semmit, hiszen az ö csomagjaikhoz nem nyúltunk hozzá. Ez a mintegy plusz 15 millió korona a magyarországi szlovákok­nak szánt csomag megszüntetésé­nek eredményeként került hozzánk. - Végezetül egy személyes jel­legű kérdés. Támadások, rágal­mazások kereszttüzébe kerültél a lapunknak adott első nyilatko­zataid után. Hogyan reagáltál rájuk? - Viszonylag nyugodtan. Szerin­tem mindnyájan alapos és tisztessé­ges munkát végeztünk a testület­ben. (bodnár) // AZ ELSŐ SZLOVÁK BERUHÁZÁSI PRIVATIZÁCIÓS ALAP PSIPS a. s. BANSKÁ BYSTRICA Egy év elteltével jogilag szavatolja 20 000,— korona kifizetését • ... •• : -V ; ... .">' •• •-,„•;••• ,, MIKÉNT VALHAT RÉSZVÉNYESÜNKKÉ? Azonossági számunkat (ICO), 302 302 17, írja be vagyonjegykönyvébe. A postán az illetékes dolgozó lebélyegzi szelvényét, melynek az A része Önnél marad. Az. igazolást az előforduló befejeztével azonnal átveheti tőlünk, a 20 000 korona kifizetéséről szóló garanciával együtt - amennyiben egy év után ez lesz az óhaja. Tel.: 088/456 24, 369 96, 441 70 UP-5J8 IČO 302 302 17

Next

/
Thumbnails
Contents