Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-20 / 68. szám, péntek

1992. MÁRCIUS 20. KÖRNYEZETVÉDELEM 6 LYUK AZ ÉGEN 1931-ben az Egyesült Államok­ban indult hódító útjára az a kloroflu­orokaŕbon vegyület, amely olcsósá­ga és sokoldalú felhasználhatósága miatt gyorsan elterjedt az egész vilá­gon. A belőle készült freongázokat és halonokat elsősorban a légkondi­cionáló- és hűtó'szekrénygyártás, a komputeripar, a tűzvédelem és a hajtógázzal működő sprayket gyár­tó vállalatok hasznosítják. 1974-ben szintén amerikai tudó­sok azután kimutatták, hogy ezek a légkör felső régióiban nagy mennyi­ségben felhalmozódnak és a nap­fény hatására belőlük klóratomok szabadulnak fel. Ezek azután rom­bolják az ózonréteget, amely pedig az ibolyántúli sugárzást megszűrve lehetővé teszi a földi élet fennmara­dását. A kutatók az Antarktisz felett már évek óta észlelik az ózonkoncentrá­ció rendszeres katasztrofális mérté­kű csökkenését, de mivel ez semmi­féle gazdasági érdekeket nem ve­szélyeztetett alapvetően, a fő bűnö­sök, vagyis a világ vezető hatalmai megmaradtak aszólamok és a „hosz­szútávú" megoldások szintjén. Az igazi botrány csak idén februárban pattant ki, amikor is az amerikai űr­hajózási hivatal közölte, hogy Kana­da, az Egyesült Államok észak-keleti partvidéke és Észak-Európa felett nagymennyiségű ózonkárosító anyagot mutattak ki. Az ENSZ kör­nyezetvédelmi szervezete által ezzel kapcsolatban kidolgozott előrejel­zés szerint az évtized végére a jelen­leginél évi 300 ezerrel több bőrrákos és közel 2 millióval több szürkehá­lyog megbetegedés várható. Az ibo­lyántúli sugárzás növekedése ezen­kívül gátolja a fotoszintézist és a fe­hérjeképződést, így akár a vitóg élel­miszer-termelése is veszélybe kerül­het. Önnön veszélyeztetettségük tu­data az amerikai politikusokat is gyors cselekvésre késztette. Bush elnök elrendelte, hogy 1995 végéig szüntessék be az ózonkárosító ve­gyianyagok termelését és előállítá­sát. Annak ellenére, hogy ez nyilván­valóan komoly gazdasági érdekeket sért, a határozatot a szenátus 96:0 arányban jóváhagyta. Hasonló értel­mű lépéseket tett Nagy-Britannia, Dánia, Hollandia és Németország is. A tudósok viszont figyelmeztetnek rá, hogy az okozott károk csak na­gyon lassan hozhatók helyre. Igy például, ha azonnal megszüntet­nénk a káros anyagok kibocsátását, akkor is csak egy évszázad múlva várhatunk számottevő javulást. Hazánkban a Hradec Králové-i Cseh Hidrometeorológiai Intézet 1962 óta figyeli rendszeresen az ózonréteg állapotát. Karel Vaníček igazgató szerint annak ellenére, hogy a légkör ózontartalma rend­szeresen változik, idén januárban soha nem észlelt mértékű koncent­rációcsökkenést tapasztaltak. Az át­laghoz képest ez általában húsz, de néhány nap akár negyven százalé­kos is volt. Februárban bizonyos nö­vekedésttapasztaltak, de még Igy is csak az elmúlt harminc év legkisebb értékeinek megfelelő adatokat mér­tek. Feltételezéseik szerint az An­tarktisz környékén megfigyelt hely­zethez hasonlóan májusig az ózon­koncentráció újra eléri a szokásos értékeket. A jelenség viszont azért is nyugtalanítja az illetékeseket, mert ilyen helyzet kialakulásával csak a jövő század első évtizedeire számol­tak. Hradec Královéban naponta mérik az ózonkoncentrációt és amennyiben biológiai szempontból veszélyes helyzet alakulna ki, erről azonnal készek tájékoztatni a lakos­ságot. -ts­ELEFÁNT A PORCELÁNBOLTBAN A Föld légkörét vizsgálva feltűnik, hogy a kozmikus gyakorisághoz ké­pest alig tartalmaz nemesgázokat. A feltevések szerint 4,6-3,6 milliárd éwel ezelőtt az eredeti légkör vala­milyen folyamat során elveszett. Ez­után másodlagos légkör alakult ki, mely teljesen vulkáni gázokból szár­mazott. Napjainkban például a Ha­waii vulkán gázai 79 százalékban vízgőzből, 12 %-ban CCfc-ből, 6 %­ban S0 2-ből és 1 %-ban N 2-ből áll­nak. A légkört viszont ma főleg nitro­gén és oxigén alkotja. A nitrogén eredete világos, a vízgőzök a tenge­reket gyarapították, az SCfe-ből kén­sav lett, mely szulfátokká alakult át. Ezen az úton viszont nem magyaráz­ható az oxigén jelenléte és a szén­dioxid kis mennyisége. A jelenség megértéséhez a földi élet fejlődését kell áttekintenünk. száz éwel ezelőtt Pasteur is felis­merte, hogy sok primitív szervezet egy százalék légköri oxigén mellett tér át a fermentációról a légzésre. így viszont molekulánként 14-50-szer több energia állt rendelkezésükre, aminek köszönhetően megindult a keringési, emésztési, és idegrend­szer kialakulása. Az Ún. Pasteur­pont elérésével datáljuk a többsejtű szervezetek kifejlődésének kezde­tét. Az első ilyen jellegű ősmaradvány­együttesek a 6-700 millió éves kőze­tekben jelennek meg. Az 570 millió éwel ezelőtt megjelent csodálatos kambriumi fauna (trilobiták stb.) is a valószínűség egyebek mellett azért tudta elözönleni a part menti sekély­tengereket, mert az UV sugárzás már a víz felső rétegeiben sem káro­sodott. A növekedés folyamatos 3 i 2 J Foto zintézis kezd első EL első vb ie J — caryota ösr elegek \J \ , 1,. N Kémiai evolucio 1 mai 0j-lariaiom .SZARAZf ÖLDI SZINT" (felsi szilurtól) .PASTEUR-SZINT (0,7-10' év 140 „UREV- SZINT (2.7-I0 9 évig) Kor 00'Év) I | 0 Prekambrlum-Kambrium halára A légkör O^tartalmanak növekedése a földtörténet folyamán PAL -a je­lenlegi oxigénkoncentrációhoz viszonyított oxigéntartalom (A történeti földtan alapjai című tankönyv alapján) Oxigén kétféleképpen keletkez­het. Egyrészt úgy, hogy az ultraibo­lya sugárzás hatására bomló vízmo­lekulákból felszabaduló hidrogén a világűrbe szökik és visszamarad az O2. Mivel a kis mennyiségben szint­úgy keletkező ózonból kialakuló fel­ső réteg egy idő után ezt a bomlási folyamatot leállítja, egy önszabályo­zó rendszer alakul ki. A számítások szerint ily módon csak a jelenlegi oxigéntartalom 0,1 %-a jöhetett létre (Urey-szint). Hasonlóképp keletke­zett a Marson lévő oxigén nagy ré­sze is. Ilyen körülmények közt a ma 50 kilométer magasságban lévő ózonréteg egészen a felszín közelé­ben volt, így szó sem lehetett valami­féle szárazföldi élet kialakulásáról. 10-13 méter vastag vízréteg viszont már elegendő mértékben megszűrte a halálos ultraibolya sugárzást, így az első élőlények a tengerekben fej­lődtek ki. Ezek a növények már fo­toszintézist végeztek, így gyorsan nőtt a levegő oxigéntartalma is. Újabb fordulópont akkor követke­zett be, amikor ez elérte a mai érték egy százalékát. Azt ugyanis már volt, így a szilúr időszak végén, va­gyis mintegy négyszáz millió éwel ezelőtt már a mai érték tíz százaléka voltjelen. Ez pedig lehetővé tette az élet szárazföldre való kilépését. A hatalmas kiterjedésű karbon erdők (ezekből halmozódott fel a mai kő­széntelepek nagyobb része) azután annyi oxigént termeltek, hogy mint­egy 285 millió éwel ezelőtt a földi légkör oxigéntartalma elérte a mai szintet. Ez azután az üvegházhatás következtében lényegében napjain­kig változatlan maradt. Láthatjuk tehát, hogy a földi életet óvó ózonréteg egy hosszú, bonyo­lult folyamat eredménye. Ebbe kon­tárkodott bele meggondolatlansá­gával az Ember. Itt az idő annak fel­ismerésére, hogy a kialakult helyzet radikális megváltoztatására ezúttal nem elegendőek a szokásos kozme­tikai megoldások. A felülről érkező sugarak ugyanis nem válogatósak. Egyformán perzselik a gazdagokat és a szegényeket, de még a politiku­sokat is. TUBA LAJOS A képen látható garázsok a somorjai Duna utcán rontják az amúgy is sivár lakótelepi képet. Míg a lakótömbhöz közelebb esőket tulajdonosaik a volt szeméttároló betonlapjára helyezték el, a bal szélsőt a város ismert ügyvédnője egyenest a park füvére telepítette. A városházán pedig meg­tudtuk, hogy mindezt a polgármester engedélyével tette! Az engedély az­óta hatályát vesztette, így ügyfele garázsának védelme érdekében a hiva­tal legújabban aktatologatásra tért át. Ez az eset sajnos nem egyedüli a városban, és szemléletes példájaként szolgálhat annak, hogy az adott problémában koncepcióval nem rendelkező felelősök miként igyekeznek apró engedményekkel legalább a bennfentesek igényelt kielégíteni. -tl­(Méry Gábor felvétele) REZERVÁTUM MARAD A CSICSÓI HOLTÁG? A Komáromi járás nyugati csücs­kében a falutól nyugatra, a Duna gátja mögött húzódik a csicsói holt­ág. A helybeliek Szakajtósnak vagy Lionnak nevezik. Az 1964-től védett, mintegy 79,9 hektár terület több száz fajta élőlénynek ad otthont. A tavat övező növényzet pedig a Duna menti erdők hű mása. A holtág a szocializmus virágko­rában a Szlovák Horgászszövetség fennhatósága alá tartozott, és csak magas államhivatalnokok járhattak ide horgászni. Az 1989-es év fordu­latot hozott a Lion életében. A rezer­vátumról senki sem gondoskodott. Kezdetben a csicsói és kulcsodi la­kosok jártak oda horgászni, ami pe­dig a rezervátumban szigorúan tilos az ott található védett, kipusztuló-fél­ben lévő halfajok miatt (pl. lépi póc, amerikai törpeharcsa, dunai ponty.). Ma már az egész környék ide jár nemcsak horgászni, hanem fürödni, motorkerékpározni, randalírozni, pusztítani a megmaradt természetet. A rezervátum területén található két épület szintúgy vandalizmus áldoza­tává vált. A környéken található kis­kertek tulajdonosai a szemetet is a re­zervátum területén „raktározzák". Ez év októberében pénzhez jutott a Szlovák Természetvédők Szövet­sége Komáromi Járási Bizottsága a csicsói rezervátum rendbehozására és az ökológiai centrum (ökocent­rum) kialakítására. A termé­szetvédők önkéntes és gyors mun­kával rendbehozták az egyik épüle­tet, amely a közeljövőben a környe­zetvédelmi nevelés székhelye vol­na. Novemberben már előadásokat tartottak a rezervátumban a Galán­tai, Érsekújvári, Dunaszerdahelyi és Komáromi járás alapiskoláinak ötö­dik osztályos diákjai számára. Az ökocentrum azzal a céllal létesült, hogy a természet- és környezetvé­delmet már alapiskolás korukban el­sajátítsák a gyerekek. Sajnos, jelentkeztek az ellentábor tagjai is, akik több alkalommal elfű­részelték a lakatot a rekonstruált épületen, és ellopták azokat a mun­kaeszközöket, amelyeket a termé­szetvédők az épület rendbehozásá­nál használtak. Kinek az érdeke tönkretenni a ter­mészetvédők munkáját? Biztos nem azoknak, akik a megmaradt termé­szeti kincseket szeretnék megmente­ni a következő generációk számára. Egyes helybeliek azt szeretnék, ha a rezervátumból horgászparadi­csom lenne. Sajnos, ilyen megoldás lehetetlen, mert a horgászok az ed­digi tapasztalatok szerint károkat okoznak, új ösvényeket gyúrnak, ká­rosítják a növényzetet és szemetel­nek. Ráadásul a holtágba amúrokat is telepítettek, amelyek a vízi nö­vényzet legvédettebb fajait is pusz­títják. Mi lesz a rezervátummal? Egyelő­re senki sem tudja, azt viszont, hogy mit kellene tenni, már többen is tud­ják, de nincs elég pénz a megvalósí­tásához. Ha az emberek továbbra is csak rongálni és pusztítani fognak, akkor gyermekeink mér csak filmeken és fényképeken ismerhetik meg a „va­lamikori" holtág gazdaságát és szépségét. ŠAGÁT ISTVÁN mérnök, a Gútai Körzeti Környezetvédelmi Hivatal természetvédelmi osztályának vezetője SZLOVAKIA LEGINKÁBB VESZÉLYEZTETETT KÖRZETEI POZSONY A főváros levegőjét elsősorban a vegyipar, energetika, építőipar, a kommunális szféra és a közlekedés szennyezi. A városban évente 55 ezer tonna emisszió (SO2, NO*, CO, por, szénhidrogének, H2S, CS2 stb.) keletkezik. A fejlett vegyipar miatt fo­lyamatosan fennáll annak veszélye, hogy a föld alatti vizeket olajjal, vagy más vegyianyaggal szennyezik. Ko­moly problémát jelent, hogy a szennyvíz jó része még mindig tisz­títás nélkül kerül a Dunába. A város egyes részein (Járfalu, Dunacsúny, Oroszvár) a mai napig sem létesült csatornahálózat, Az ásványolajok műszakilag el­avult átrakodóhelyén évente 330 ezer tonna olajat és 40 ezer tonna gázolajat szivattyúznak át. A közúti közlekedéssel kapcsola­tos túlzott zajártalmak a város lakos­ságának 30 százalékát érintik. A város természetesen az átlag­nál jóval nagyobb mennyiségű hul­ladékot termel. A háztartási hulladé­kot többek közt a teljesen leromlott állapotú városi szemétégetőben tü­zelik el. Az ipari hulladékok termelé­séről mind a mai napig nem léteznek megbízható adatok. Külön gondot jelentenek a mérgező hulladékok. A város legnagyobb szennyezőforrá­sai a Slovnaft, ISTROCHEM, Nyu­gat-Szlovákiai Energetikai Művek, a Matador, Gumón és a Műszaki Üveggyár. A helyzet javításával a kormány külön foglalkozott. Az első ezzel kapcsolatos komolyabb hatású in­tézkedés a műselyem gyártásának leállítása az ISTROCHEM-ben 1993 december végi határidővel. Ezenkívül azonnal megkezdték olyan intézkedés kidolgozását is, aminek következtében lényegesen lecsökkenne a szennyező anyagok kibocsátása. Ezek közé tartozik: a Slovnaftban keletkező szénhidro­géngázok semlegesítése, az ener­getikai és hőforrásokból származó nitrogén-oxidok mennyiségének csökkentése, a városi megfigyelő­hálózat kiépítése, az Ipari Kombinát felületkezelő üzeméből származó káros gázok hatásainak kiküszöbö­lése. Az intézkedések célja, hogy a kö­zeljövőben a kén-dioxid kibocsátá­sa évente 8900 tonnával, a kén-hid­rogéné pedig 147 tonnával csök­kenjen. Szintúgy csökkenteni sze­retnék a vizek terhelését is, így ezek­be évente 79 tonával kevesebb olaj és 6180 tonna BOF5-nek megfelelő szerves anyaggal kevesebb kerül­ne. Külföldi segítség bevonásával igyekeznek megoldani a szemét­problémát, beleértve a fnásodlagos nyersanyagok hasznosítását is. -tl­A VILÁGTENGEREK SZENNYEZETTSEGE A feltételezések szerint a világten­gerekbe évente 10 millió tonna olaj ömlik ki. A műholdfelvételek alapján kiderült, hogy a vízfelület egyharma­dát már most is vékony olajréteg bo­rítja, így ezeken a területeken a pá­rolgás több mint hatvan százalékkal csökkent. Ez a folyamat a víz felüle­tének felmelegedésével jár, aminek következtében a szintén melegebbé váló szelek kevesebb vízpárát szállí­tanak a kontinensek fölé. Ezenkívül a szénhidrogénszármazékok min­den literje 40 ezer liter tengervízből vonja el az élőlények számára lét­fontosságú oxigént. Egy tonna kő­olaj körülbelül 12 km 2 óceáni felüle­tet szennyez el, elpusztítva ott min­den élő szervezetet. Az is elképzel­hető, hogy az olajszennyezések az okai a bálnák tömeges öngyilkossá­gainak is. A műholdfelvételekből kiderül to­vábbá, hogy a leginkább szennye­zett az európai partvidék, az Északi­és az ír-tenger, illetve az Atlanti-óce­án. Nagy olajfoltok figyelhetők meg az Indiai- és a Csendes-óceán távoli területein is. Mindez azt bizonyítja, hogy a tengerszennyezés megaka­dályozására kötött 1973-as szerző­dés előírásait az érintettek nem tart­ják be, ugyanis a kiszabott bünteté­sek alacsonyak és így nem érik el a céljukat. (Geologický pruzkum 12/1991)

Next

/
Thumbnails
Contents