Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-19 / 67. szám, csütörtök

PUBLICISZTIKA 1992. MÁRCIUS 19. J félnek, r széteséaki lakást tőanyagot il könnyítány jelen;vő csaláinkáját. A isok — éggel kell - fokozasak átalatőipar kiíleg verek. !T iet szerződést, 1ás ellenőrzi, iumot csak egy e ugyanis minszer van joga úgy működik, rződést köt az irral, mégpedig jgre. Ezt anyagi várható lakásigvényében haélösszeg tartalit, azok kamataulást, az építési előre beszámitDéldául, ha van ladó hozzájárurftott összeg elben előre megkkor az ügyfélisi takarékpénzittal hosszúlejáfelvenni. Ebből ár megtakarított jveheti a lakást kdi házát. A köl>an nem köteletheti, hogy folyidást, kiveheti a leti a kölcsönt, iríthatja akár az 3, de jkkor már ire. Építési köla megtakarított zeg közötti kükaphat. fogadja el a parlyjavaslatot, de logy jóváhagybankok is, mert nztárak szervedött. (szgy) iLGA készítette ENYEM LEHET A LAKASOM Igazán nem vagyunk híján a rémhíreknek az utóbbi idó'ben, de talán semmiről sem született annyi, mint a lakások privatizálásáról. Nemcsak azért, mert a lakások jövó'beni piaci árát szinte lehetetlen felbecsülni a túl sok és egymásnak is ellentmondó bizonytalansági tényező' miatt, hanem azért is, mert különböző érdekek képviselői szándékosan dezinformációkat is terjesztenek. A képben még mindig nagyon sok a homályos folt, de össze lehet állítani a témáról egy mozaikot ahhoz, hogy legalább nagy vonalakban láthatóvá váljék, mire és milyen módon törekszenek e folyamat megindítói. Kezdjük talán azzal, milyen szándékok ösztönzik a kormányzatot a lakások privatizálására. Az első a kényelmi szempont: a lakásszükségletét a jövőben oldja meg mindenki saját erejéből. (Nincs szó itt a kiszszámú speciális esetről.) A lakások az államnak eddig sok pénzébe kerültek még akkor is, ha minőségükön, karbantartásukon ez nem is nagyon látszott. Az állami lakások bére távolról sem fedezte azt, amit valóságban (vagy csak papíron) rájuk költött. Sokkal előnyösebb tehát megszabadulni ezektől. Törődjön velüK, aki lakja, s akkor talán majd jobban meg is becsüli. Mindezt azért is mondom el, hogy alátámasszam a miniszteri sajtótájékoztatón nemegyszer elhangzottakat, miszerint a kormányzatnak nem érdeke a csillagos égig felverni a lakások árát. Sokkal előnyösebb eladni az összeset olcsóbban, mint egy részét drágán. Ami a másik oldalon a szövetkezeti lakásokat illeti, itt az ösztönzők kevésbé konkrétak az állam részéről, s a folyamat sem torkollik egyértelmű megoldásokba. Kezdjük talán ez utóbbi kategóriával. TAGBÓL TULAJDONOS A szövetkezeti lakások privatizálása körül eléggé egyértelmű az eljárás, noha— amint az alább majd kiderül — itt sem mindent old meg a transzformációs törvény. Mindenki, akinek szövetkezeti lakása van és szeretné azt a szó szoros értelmében birtokába venni, az a transzformációs törvény elfogadása után fél éven belül (ez év június 28-ig) írásban kell hogy bejelentse igényét a lakásszövetkezetnél. Ezek után majd a szövetkezet ós a vásárolni szándékozó szerződése alapján köttetik meg az üzlet. A bejelentett privatizálási igény még nem jelent vásárlási kötelezettséget, és az ár meghatározásánál a szövetkezetnek nincs nagy mozgástere. Ennek alapja ugyanis az eddig még ki nem fizetett anuitás, azaz az állami kölcsöntöri esztés. Érhetik azonban meglepetések is a vásárlót akkor, ha a szövetkezet rosszul gazdálkodott az elmúlt évek során és mondjuk adóssággal terhelte meg a lakásállományt, mert ezt bizony ki kell fizetni. Nagyobb problémát jelent azonban a jelenlegi helyzetben az, hogy még nem tisztázott annak a teleknek a kisajátítási joga, amelyen a szövetkezeti lakás áll. Ezt egy, ma még csak születendőben lévő jogi szabály oldja majd meg. Kérdéses lehet a privatizált lakásokhoz tartozó közös helyiségek használata és tulajdonjoga is, amelyre többféle megoldás elképzelhető, a lakásszövetkezettől való bérléstől az egyezményes használatig. Ennek módját a lakók beszélhetik meg. Figyelembe kell azonban venni azt a tényt is, hogy a transzformációs törvény magát a szövetkezetet is átalakítja. Más szabályok lépnek életbe a tagok jogaival kapcsolatban is. Aki nem veszi meg szövetkezeti lakását, az továbbra is bérlője lehet, de más jogokkal, mint eddig. A lakással ugyanis szabad rendelkezési jogot kap, ami azt jelenti, hogy akár ingyen, akár pénzért átadhatja a bérlési jogot másnak, s a szövetkezet ebbe nem szólhat bele. Elég a dolgot — mint tényt — a lakásszövetkezetnél bejelenteni, s ha a beköltöző fél vállalja a bérleménnyel járó kötelezettségeket, akkor nincs akadálya a dolognak. Igy ^szövetkezetilakás bérlője és a lakás tulajdonosa között a gyakorlatban (tehát a lakással való rendelkezés jogában) csak árnyalatnyi különbség lesz. A bérlő azonban csak a bérlés jogát adhatja el, a lakást nem. Igaz, nem is fizetett érte. Felmerülhet persze a kérdés: kik alkotják majd ezentúl a lakásszövetkezet tagságát? A bérlők? A tulajdonosok? Nos, a fejlett világban kétféle lakásszövetkezet létezik: a bérlők és a tulajdonosok szövetkezetei. Az elfogadotttranszformációs törvény értelmében a mi lakásszövetkezeteink a bérlők szövetkezeteivé alakulnak át. Azonban ugyanúgy lehetőséget kell kapniuk a lakásokat megvásárlóknak is arra, hogy szövetkezeteik legyenek, akár a már fentebb említett néhány közösen használt és fizetett tétel miatt is. Erről az érintettek nek kell dönteniük, saját jól felfogott érdekeik alapján, de az államnak is ösztönöznie kell az ilyen típusú lakásszövetkezetek megalakítását, hiszen a külföldi tapasztalatok alapján ezeket előnyösnek tarthatjuk. NINCS RÁ SZABÁLY A kommunális, tehát az állami tulajdonból községi tulajdonba került lakások privatizálása a jelen pillanatban, az előzőknél kevésbé egyértelmű. Létezik ugyan jogszabály, amelynek alapján régen is adtak el lakásokat személyi tulajdonba, de állami lakásokat, nem községieket. Ezekre most egy újabb jogszabályt, vagy törvényt kellene alkotni, amelynek vázlata már létezik is, s mindenki alig várja, hogy a törvényhozás elé kerüljön. A megoldás azonban még a bizonytalan jövőben van, mert a szövetségi kormány ugyan magára vette a törvényjavaslat kidolgozását, de ennek elvégzésére nincs apparátusa. A lemaradás nagy, és kétséges, hogy még ebben a választási időszakban napvilágot lát az idevágó jogszabály. Mutatkoznak azonban bizonyos lehetőségek. Az emberek ugyanis eléggé rugalmasan képesek értelmezni a törvény betűjét, anélkül, hogy megsértenék a paragrafusokat. Létezik egy rendelkezés a lakóházak eladásáról. (Tehát nem a lakásokéról.) Ebben van egy lehetőség a részestulajdon eladására is. Namérmost, ha a lakóház egy részét éppen egy lakásnak vesszük, akkor azt e jogszabály alapján el lehet adni. A törvény ugyan eredetileg másvalamire gondol, de a gyakorlatban így is értelmezhető. Ezzel a módszerrel készülnek lakásokat privatizálni Csehország néhány városában. LESZ MIBŐL? Máshol még jobban egyszerűsítik a problémát. Abból indulnak ki, hogy a község szabadon eladhatja vagyonát, és a tulajdonába került állami lakás az községi vagyon. Ergo: eladhatja. Ez Zsolna példája, ahol ennek alapján már nyilvánosságra is hozták a lakások eladásának szabályait, az irányárakkal együtt. Az egyértelmű és idevágó szabály hiánya miatt tehát mindenhol maguk alkotnak valamilyent, úgy lavírozva a paragrafusok között, hogy beléjük ne ütközzenek. A végső szót ezekben a módszerekben végül is a közjegyzők mondják majd ki, akiknek az adásvételi szerződéseket regisztrálniuk kell. Rajtuk áll majd, hogy a spekulatív megoldásokat elfogadják-e szabályosnak, vagy nem. De mit lehet tenni, ha valódi szabály még nincs, s mire lesz, talán már fölöslegessé is válik A helyzet talán az állami, lakások eladásában a legjobb. Állami lakásoknak már csak az Úri. vállalati lakások számítanak, amelyek az állami vállalatok tulajdonát képezik. Szlovákiában mintegy százezer ilyen lakás van, és szabály is létezik eladásuk módjára. Az ebben meghatározott ár nem alacsony, de nem is elérhetetlenül magas (nagyjából 1800-tól 2200 koronáig terjedő összeg számítható négyzetméterenként), és az egyes lakások kora és állapota alapján határozzák meg. Persze, a lakásállomány gyors privatizálásába az is beleszól majd, garantál-e az állam olcsó hiteleket a lakásvásárlásra, mert ha nem is milliósak az árak, a lakásbérlők nagyobb része a százezret, sőt a felét sem tudja spórolt pénzéből megfizetni. De ez már egy másik téma. (szénási AZ 1981-1990 KÖZT BEFEJEZETT LAKÁSOK SZÁMA CSEHSZLOVÁKIA BAN 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 95 400 101 800 95 700 91 900 104 700 78 700 79 600 82 900 88 200 69 400 OLCSÓBBAN, MINT MÁSOK A szepsi Stavomark Kft.-t 1990. október 23-án regisztráltatták a Kelet-szlovákiai kerületben, s a korlátolt felelősségű társaságok sorában ez volt a negyvenhatodik. Mindezt pedig csak azért emelem ki, mert ma már ebben az országrészben több mint ezer kft.-t tartanak nyilván, tehát egyértelmű, hogy a Stavomark létrehozói: Vajányi László, Balázs László és Jan llavský az elsők között ismerték fel az új lehetőségeket. A Stavomark Kft. igazgatója az a Vajányi László, aki 1973-tól 1976-ig a buzitai művelődési ház igazgatója, 1976-tól 1990 áprilisáig pedig ugyanebben a községben a hnb elnöke volt, s a rendszerváltást követően távozott— mint mondja: tiszta lelkiismerettel e munkaköréből —, majd váltott. — Szepsiben a nemzeti bizottsághoz tartozó építkezési csoport vezetésével bíztak meg, de láttam, hogy ennek nincs jövője, ezért Jan llavský építész barátommal és Balázs Lászlóval, aki korábban a Perényi Hnb melléküzemágának volt a vezetője, megalakítottuk a Stavomark Kft.-t. Buzitán lehet, hogy nem hiszik el, de azt a százezer koronát, amit a törvény szerint az induláskor le kell fizetni, nekem kölcsön kellett kérnem, mert nem volt annyi pénzem. — És most? — Eredményeinkkel elégedett vagyok. Építőanyagok árusításával ós építkezésekkel foglalkozunk. Azt is vállaljuk, hogy az építkezni szándékozónak minden szükséges anyagot beszerzünk. Természetesen bármilyen építkezési kelléket külön is árusítunk, méghozzá arra ügyelve, hogy nálunk mindent olcsóbban lehessen megvásárolni, mint másutt. Csoportunkban 28 embert, a környék legjobb szakembereit alkalmazzuk. Legnagyobb megrendeléseket eddig a védelmi minisztériumtól kaptunk. Az egykori szovjet hadsereg laktanyáit építettük át Rozsnyón, Joísván, de Szepsiben is volt megbízatásunk. Az oktatásügyi tárca áttal a „faiskolák" átépítésére kiírt versenypályázaton is a mi javaslatunk győzött —úgy, hogy most főleg ezekkel foglalkozunk. Mint ismeretes, ezekben a barakkokban a higiónikusok megtiltották az oktatást, mert kiderült, hogy az egészségre káros formaldehid szennyezés veszélye áll fenn. — Mivel sikerült megnyerniük a versenytárgyalást? — Azzal, hogy iskolánként 1 millió koronát tudunk megtakarítani a beruházónak, ugyanis az eredeti tetőrész a mi javaslatunk szerint az új épületre átvihető. Most a restei alapiskolát építjük. A múlt év november 7-ón kezdtük el a munkát. A szerződésekben az átadás időpontja 1992. szeptember elseje, de mi már május elejére készen leszünk. Hasonló munka vár ránk Zsarnón, Pányban, Kecerovcén, Jászón és még több más helyen. — Ezek szerint nem is gond megrendeléseket szerezni? — Lényegében nem, csak arra kell ügyelni, hogy a megrendelő fizetőképes legyen. — Hogyan bírják a konkurenciaharcot, illetve van-e egyáltalán? — Van, de az is igaz, hogy az építőipari nagyvállalatok szótesőfélben vannak. A kereskedelemben pedig azért is könnyebben álljuk a versenyt, mert nálunk a rezsiköltségek sokkal kisebbek, mint például a Jednotánál. — Milyen tapasztalataik vannak az anyagbeszerzést illetően? — Az anyagbeszerzés és eladás akkor lesz igazi, ha a maszek a maszektól fog vásárolni. Nem igaz az, hogy már minden van, csak pénz legyen. Ott még nem tartunk. Úgy tapasztalom, a gyárakat a dolgozók jelenleg még nem érzik a sajátjuknak. Sok még az olyan hely, ahol csak csúszópénz fejében lehet bevásárolni, sőt gyakori, hogy csoportvezetők, mesterek ötszázast kérnek felajálván, hogy akkor feketén ennyivel és ennyivel több árut elvihetnek. Hát ilyen az érem egyik oldala. Meg kell mondanom viszont azt is, hogy az építőanyagok területén néhány nyugati cég már sikeresen betört a csehszlovák piacra, nekünk velük is jó kapcsolataink vannak. — Sokan bírálják, magasnak tartják az 55 százalékos nyereségadót. Ön is? — Tény, hogy ez a svéd típusú adórendszer nagyon kemény, viszont nekem meggyőződésem, hogy ha nem ilyen lenne, akkor a spekulánsok, a komolytalanok sokáig talpon tudnának maradni, következésképpen, aki e mellett az adórendszer mellett kibírja az első 3-4 évet, az biztos, hogy életképes, jó cég marad. Én úgy hiszem, hogy Klaus miniszter éppen ezért döntött e mellett. — Van-e olyan dolog, ami mégis aggodalommal tölti el? —- Egyedül attól félek, hogy Szlovákia leszakad Csehországtól és megszűnik a szövetségi államforma, aminek komoly gazdasági következményei is lennének. Mi elég sokat vásárolunk Csehországban, és nem is véletlenül, mert egy sor termékük minősége jobb, mintáz itteni áruké. — Befejezésképpen már csak egy kérdést: hnb-elnökként érezte magát jobban, vagy most kft. igazgatóként? — Sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb az életem most, mint régen volt, és elsődleges feladatomnak azt tartom, hogy Szepsi fejlesztésébe kapcsolódjunk be jobban. Terveinkben sorházak és egy diszkont-áruház felépítése is szerepel. SZASZÁK GYÖRGY NINCS LAPÁTTÁMASZTÁS Ahhoz, hogy valaki magánvállalkozóként örömmel végezze azt, amihez ért, az is szükséges, hogy korrekt, megbízható emberekkel, fizetőképes partnerekkel legyen körülvéve. Miképpen éli meg az átállást az egy éve előző mesterségét építkezési vállalkozóként folytató Hadobás László mérnök, az Invstav konzorcium létrehozója? — Az én esetemben gördülékeny volt az átállás. Előző munkahelyemen, a rimaszombati központú Rima Agrokombinátban én kezdtem meg az építészeti részleg létrehozását. Mielőtt teljes lendülettel munkához láttunk volna, jött a kombinát leépítése, és ezen belül szóba került ennek a részlegnek is a privatizálása. Ekkor ugrott be az ötlet, hogy miért ne vásárolhatnám meg én, ha már egyszer annyit bajlódtam a kiépítésével, megszervezésével. Miután a vállalkozói és működési engedélyt is megszereztem, érintkezésbe léptem a várgedei ÁG-vel — amely a meglévő gépeket és járműveket a kombinát keretén belül delimitálta —, és az akkor még állami vállalatként működő konzervgyár vezetőségével. Egyikkel is, másikkal is bérleti szerződést kötöttem, s így 1991 februárjában 15 fővel munkához is láttunk. Azóta e téren annyi változott, hogy 24en vagyunk, és Václavík Jánossal négy helyett ketten vagyunk társult tagok. Akkor és azóta is többször láttam a fiatal mérnök-szakembert és „csapatát" a Rima parti járási székhely családi házain, a magán- és az állami szektorba tartozó épületeken különböző tatarozási, átalakítási munkákat végezni. Azt viszont nem tudtam és nem is sejtettem, hogy lakóházakat ós kulcsrakész családi házakat is építenek. Mint kiderült, a felsorolás még ezzel sem teljes. — Az elmúlt évben egy bekötőút építésével kezdtük működésünket, ós azóta bizony sok mindent elvégeztünk. Ugye, 6,5 millió összteljesítménybe sok minden belefér? A tételes felsorolás helyett inkább azt említhetném, min dolgozunk most: vágóhidat építünk a simonyi szövetkezetnek, Várgedén a járási lakásépítő vállalat megbízásából egy kilenc lakásegységes házat építünk, Bottován egy szennyvíztárolót, és jelenleg is dolgozunk itt, Rimaszombatbari egy családi ház felújításán. Még ebben az évben kulcsrakész állapotban át kell adnunk egy családi házat is, melynek a jövő héten tesszük le az alapjait. Munkánkkal minden valószínűség szerint elégedettek, azért fordulnak hozzánk az állami vállalatok és a szövetkezetek is. Arra tehát nem panaszkodunk, hogy nincs munkánk, inkább amiatt neheztelhetnénk, hogy egyesek csak bizonyos késéssel egyenlítik ki a számlákat. Még az elmúlt évből van egy háromszázezer koronás kintlévőségünk. Mindenki tudja, az Invstav társulás ennek ellenére fizetőképes— ezt a nekik besegítő, főleg szerelési munkákat végző alvállalkozók is tudják—, azért dolgoznak jól és gördülékenyen. PerLAKATLAN LAKÁSOKA CSEH KÖZTÁRSASÁGBAN* 1991. március 3-ig őMzesen Ok: A LAKÁSÁLLOMÁNYBA SOROLT ÜDÜLŐ FELÚJÍTÁS, ÁTALAKÍTÁS LAKHATATLAN TULAJDONOSVÁLTÁS KOLLAUDÁCIÓ UTÁN LAKATLAN LEBONTÁSRA KIJELÖLVE ÖRÖKÖSÖDÉSI ELJÁRÁS FOLYAMATBAN SENKI SEM ÉRDEKLŐDIK IRÁNTA EGYÉB OKOK sze, a pénz nekik is hiányzik valahol, például a fejlesztésnél, a modernizálásnál. — Azt nem mondhatnám, hogy túlságosan meg vagyok elégedve a gépparkunkkal A bérelt gépeken kívül vettünk ugyan tavaly egy Tatra alvázra szerelt emelődarut, de ez a meglévő eszközeinkkel együtt még mindig kevés. Szükségünk lenne egy további tehergépkocsira, és egy furgon szállítókocsira, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Építkezési anyag most már kapható, de minden drága és mindenért előre kell fizetni. Sajnos, a járásunknak adókedvezmény, esetleg adómentesség formájában szánt, sokat emlegetett állami segítség elmaradt— illetve csak nagyon szűk vállalkozói réteget érintett —, így ez is a további gépesítés rovására ment. A hallottak alapján a régi sémákban gondolkodók talán felhördülnek egyegy számadat említésekor, netán irigyelhetnék is a 6-7 ezer koronás átlagfizetést az itt dolgozó kőművesektől, hegesztőktől vagy ácsoktól, csakhát én azt is láttam, ők nem heti 42,5 órát dolgoznak. A fiatal vezető ennek is magyarázatát adta. -Én nem sajnálom az emberektől a pénzt, és itt — jómagamat is beleértve — napi 10-12 órát dolgozunk. Nincs üresjárat, nincs lapáttámasztás, nincs fölösleges ügyintézés, mindent mi magunk, legjobb tudásunk és képességeink szerint igyekszünk elvégezni. (polgári) 372 478 128120 64 764 41 400 32 307 13 082 10 394 8 592 8 022 65 757 •Jóllehet e táblázat adatai csehországi helyzetről tudósítanak, áttanulmányozásuk egy szlovákiai lakos számára sem érdektelen, mert arányaiban itt sem sokkal másabbak e téren a viszonyok.