Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-19 / 67. szám, csütörtök
1992. MÁRCIUS 19. i ÚJ SZÓ. KULTURA 8 Kis NYELVŐR FÉLRESIKERÜLT ÉTELRECEPTEK Paradicsom-ivóié - akadt meg a szemem ezen a címen egy lapunk háztartási tanácsokat adó rovatában. Mivel érdekelt a recept, olvasni kezdtem: ,,Szép, egészséges paradicsomok héjái lehúzzuk, kimagozzuk, turmixoljuk, megsózzuk, ízlés szerint esetleg borsozzuk is. A felhasználásig hűtőszekrényben tartjuk. Tálaláskor hígíthatjuk azonos mennyiségű jéghideg szódavízzel." Ez tehát a recept. Elolvasása után azonban a figyelmes érdeklődő feltenne egy kérdést a szerzőnek: mindezt a paradicsom héjával teszszük; abból készül az ivólé? S ez nem a kákán is csomót keresés lenne, s még csak azzal sem háríthatná el sem a szerző, sem a szerkesztőség, hogy akinek van egy kis sütnivalója, az úgyis tudja, hogy a paradicsomból, nem pedig a héjából készül az ivólé. Hiszen a receptben egyértelműen az áll, hogy a héjából. Vagyis a szerző nem azt írta le, amit közölni akart: nem tudott megbirkózni gondolatai nyelvi formába öntésének feladatával. Logikai hibát követett el, amelynek nyelvi vetülete van: félreérthető az egész recept. Nem vette észre, hogy az első mondatban a lehúzzuk igei állítmány nem magára a paradicsomra, hanem csak a héjára vonatkozik, s így a többi ige lelentése is erre fog vonatkozni. Sőt a következő mondatok igei állítmányai is erre utalnak vissza mint nyelvtani tárgyra. Pedig a megoldás nem lett volna nehéz. Csupán annyit kellett volna tennie vagy a szerzőnek vagy a közlésért felelős szerkesztőnek, hogy a mondat első állítmánya után vagy új mondatot, vagy új tagmondatot kezd a paradicsom szó megismétlésével, esetleg valamelyik rokon értelmű párjának a szövegbe szerkesztésével. Például így: Szép, egészséges paradicsomok héját lehúzzuk A paradicsomokat kimagozzuk, turmixoljuk ... Vagy így: Szép egészséges paradicsomok héját lehúzzuk, a gyümölcsöket kimagozzuk, turmixoljuk. .. S még más megoldások is lehetségesek Például: Szép egészséges paradicsomokat válogatunk hozzá. Meghámozzuk (vagy héjuk eltávolítása) után kimagozzuk, turmixoljuk őket, a levet megsózzuk... stb. Az ételreceptekben - noha ez nem lehet mentség - gyakori az ilyen típusú hiba. S ha a valóság ráébreszti is az olvasót, hogy a fogalmazással van baj, némi zavart azért okoz neki a receptíró felületessége, különösen a főzésben kezdőknek. Ilyen hiba van a következő receptben is: ,,A pontyot megtisztítjuk pikkelyeitől, kiemeljük a belső szerveit, levágjuk a lejét, felszeleteljük, besózzuk..." - s még más tanácsok is következnek. A gyakorlatlan háziasszony számára az első három tagmondat még világos, de a negyedik, ötödik már megzavarja, mert nem érti, miért kell a fejet felszeletelni és besózni, amikor esetleg fel sem akarja használni. A gyakorlottabbak már tudják, hogy a negyedik tagmondatban a szerző újra a pontyról ír, nem a fejéről, csak éppen nem tartotta szükségesnek kitenni a tárgyat, hiszen neki magának az természetes, mit kell felszeletelni és besózni. Pedig aki tollat vesz a kezébe azért, hogy másokkal közöljön valamit, annak elsősorban az olvasóra kell gondolnia Még az első tagmondat pontyot tárgyát sem lett volna fontos megismételni a negyedikben, hiszen jól helyettesíthető a húsa/szóalakkal: . levágjuk a fejét, a húsát felszeleteljük, besózzuk.. . Az értelem rovására tehát ne takarékoskodjunk! JAKAB ISTVÁN Pilátus szerepében Vikidál Gyula remekelt ITT JÁRT JÉZUS Itt járt ós „gyógyított". Tegnap Prágában, tegnapelőtt Dunaszerdahelyen. Andrew Lloyd Webber és Tim Rice világhírű rockoperája, a Jézus Krisztus szupersztár késve ugyan, de eljutott hozzánk. Tavaly ősszel a komáromi közönség már láthatta a budapesti Rock Színház égi tisztaságról és földi bűnökről szóló, lélekkel és őszinte érzelmekkel teli darabját, nyáron talán majd a keleti végeken is jegyet válthatnak rá. Várkonyi Mátyás, az előadás zenei vezetője szerint régóta készült már a társulat erre a vendégszereplésre. -Az 1986-os szegedi bemutató óta lassan századszor játsszuk már a darabot; abban, hogy végre „szomszédolni" is tudunk vele, a jövő perspektíváját látom. Több kapocs, több szál kell hogy egymáshoz fűzzön bennünket; minél nagyobb a mozgás a kultúra területén, annál közelebb kerülünk egymáshoz, ily módon pedig jobban tudunk együtt gondolkodni, együtt érezni. A Jézus Krisztus szupersztár a legjobb előadás lehet ez ügyben, hiszen a legigazabb, legalapvetőbb emberi történetek egyike. Kétségtelen: a nyolcvanas évek közepén a rendszer elleni lázadást jelentette, most viszont, hogy változott a politikai helyzet, azért tartom fontosnak, mert általános emberi értékek hordozója, ilyen szempontból nézve pedig mindig, mindenhol igaz lesz a darab. S ami külön öröm számomra, itt, Közép-Kelet-Európában is arról szól végre, amiről Amerikában, Angliában vagy másutt a világban. A hit és a szeretet valamiféle napi politikai, önző érdekeken felüli fontosságáról, amit mindenkinek magában kell megtalálnia. Szikora János rendezésének Jézusát Sasvári Sándor formálja meg tisztán, tökéletes illúziót keltve. - Akármilyen feladatok várnak is még a pályán, ennél fontosabbat aligha osztanak majd rám. Ennek tudatában vagyok. Meg is adok mindent a szerepnek, ehhez formálom az arcomat, a külsőmet, az egész lényemet. Igen, ott legbelül is szeretnék Jézus lenni, de ezen a földön, azt hiszem, ez senkinek sem adatik meg. Marad tehát a szerep és az sem kevés, ennek is örülnöm kell. 1 Ráadásul egy másik darabban, a Madách színházbeli Mária evangéliumában is én vagyok Jézus. Webber rockoperája azért jelent boldogságot számomra, mert tizenkét éves koromtól fogva ennek a bűvöletében élek, Tolcsvay László és Müller Péter színpadi művét pedig azért szeretem, mert magyar darab, amelynek én vagyok az első Jézusa. Hogy mit érzek, amikor esténként az ő képében lépek színpadra? Felelősséget. Óriási felelősséget. Nekem úgy kell élnem, úgy kell cselekednem, hogy méltó lehessek a szerepre. Mária Magdolna kétségeit, fájdalmait, a női sors szépségét és tragikumát Papadimitriu Athinától kapja a közönség lélekmeleg érzelmekkel. - Nekem is megadatott a lehetőség, hogy két, egymástól merőben különböző előadásban formáljam meg Máriát. A Csíksomlyói passiót a Nemzeti Színházban tizedik éve játsszuk, a Jézus Krisztus szupersztárbeli Máriát azonban csak most, a darab felújítása után osztották rám. Számomra ez is, az is igazi öröm, mert imádok énekelni, de a Webber-mü egészen másfajta stílust igényel tőlem, mint a passiójáték, s mivel ebben játszom rövidebb ideje, ez jelent nagyobb nehézséget. Hogy mit érzek előadás közben? Nem tudom pontosan megfogalmazni, valami nagyon furcsát. Főleg a végén, ott mindig, minden este annyira meghatódom, hogy bár nem vagyok sírós típus, a könnyeimmel küszködöm. Mintha megköszönné valaki ott fenn, hogy mi ezt szívvel-lélekkel csináljuk, mintha hálás lenne érte, ilyesmit érzek. Meg valami vissza-visszatérő boldogságot, hogy én adhatok, felmutathatok valamit. Hogy valahol valaki tud róla: valami volt, valami van itt. (sz-ó) (Méry Gábor felvételei) Jézus a keresztre feszítés perceiben Mária Magdolna, azaz Papadimitriu Athina A NÉPEK TANÍTÓJÁNAK ÜNNEPLÉSÉRE KÉSZÜL AZ ORSZÁG Március 23-án nemzetközi konferenciával kezdődnek Prágában azok az ünnepségek, melyek nyomán azután országszerte egész évben zajlanak majd a megemlékezések Jan Amos Komenský születése négyszázadik évfordulójának jegyében. A négynapos tanácskozás megrendezésébe a Csehszlovák Tudományos Akadémián, a pozsonyi és a prágai egyetemeken kívül az UNESCO is bekapcsolódott. A rendezvény védnöke Václav Havel köztársasági elnök, aki március 28-án részt vesz Uherský Brodban Komenský szobrának leleplezésén, majd a rákövetkező napon pedagógusokat fogad a prágai várban. A pozsonyi ünnepségekről Dušan Jedinák, szlovák oktatásügyi miniszterhelyettes, és a Komenský Egyetem prorektora, Hrnčiar professzor tartott tájékoztatót a minap. A miniszterhelyettes rámutatott Comenius tanainak mai érvényességére: ..Nemcsak pedagógus volt. hanem nevelő, filozófus, író, egyházfi, egyszóval nagy humanista és kozmopolita, valamint hazafi egyszersmind. Különösen most fontos odafigyelnünk tanítására, amikor az oktatásügy megújulás előtt áll". Komenský életműve eddig csak részben volt hozzáférhető szlovák nyelven, ezt pótolandó több fontos munkája jelent, illetve jelenik meg folyamatosan szlovák kiadóknál, különféle szponzorok anyagi támogatásával. A társadalmi közmegegyezés nyomán kitűzhetek azok a célok, amelyek az oktatásügyet előbbre viszik, hangsúlyozta Jedinák úr, különös tekintettel arra, hogy az oktatásügynek prioritást kell élveznie a társadalomban. Komenský elveinek helye van a ma pedagógiájában, kellemes, otthonos, szeretetteljes iskolát akarunk megteremteni, ahol a túlzott tudományosság helyett kicsit jobban odafigyelünk a lélekben zajló történésekre. Comenius gondolatrendszeréből még azt emelte ly a miniszterhelyettes, hogy a tanulás és a művelődés nem ér véget az iskolában, a kihívás folyamatos, egy életre szól, és teljességi szándékú egyetemes a nevelés, minden emberre érvényes, kivétel nélkül. Ezt az elvet kell majd alkotmányosan megfogalmazni, hogy az oktatásügy megújulása jó irányt vehessen - mondotta a miniszterhelyettes. A Komenský-emlékérmekkel azokat a pedagógusokat és nem oktatásügyben dolgozókat szeretné megtisztelni a minisztérium, akikről elmondható, hogy valóban a népek tanítójának nyomában járnak, akik érdemesek arra, hogy Komenský követőinek ismerjen el a társadalom. (bit) EZ AZTÁN SZERELEM! Az amerikai könyvpiacon nemrégiben olyan kötet jelenf meg, amely szerencsés kivételt jelent az unalmas és bő lére eresztett visszaemlékezések sorában. Katherine Hepburn írásának címe röviden és velősen ennyi: Én. Alcíme ugyan nem különbözik a műfaj hasonló darabjaitól - Életem története -, de stílusa annál inkább: mulatságos, intelligens és megható. Olyan, mint szerzője, a bátor és szuverén személyiségű színésznő, aki soha nem vállalt az elveinek ellentmondó szerepet. Katherine Hepburn nem véletlenül szentelte könyvét szüleinek, hiszen egész életét meghatározó tanácsokat kapott tőlük. Édesanyjától, a feminista beállítottságú asszonytól megtanulta, hogy a nők egyenrangúak a férfiakkal, s hogy számukra a függetlenség az egyetlen megoldás, míg édesapja arra figyelmeztette, ne vegye túl komolyan az életet és kísérő jelenségeit. A könyv legérdekesebb fejezetei persze azok, ahol a színésznő Spencer Tracyről ír. Arról a férfiról, aki kilenc filmben, az életben pedig huszonhét éven át volt partnere. ..Soha sejtelmem nem volt róla. hogy mit érez irántam, de nem tartott volna ki mellettem, ha nem kedvelt volna" - írja Tracyről. - Ez ilyen egyszerű. Sem ő, sem én nem beszéltünk róla. Egyszerűen együtt töltöttünk huszonhét évet. Számomra ez tökéletes boldogság volt. Ezt hívják szerelemnek." M. L.