Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-17 / 65. szám, kedd

HIREK - VELEMENYEK « ÚJSZÓä 1992. MÁRCIUS 17. RETROGRÁD EROK SZERVEZKEDESE • (Folytatás az 1. oldalról) Nyikolaj Petrusenko, aki szintén részt vett a sajtóértekezleten, azonban sokkal radikálisabb álláspontra helyezke­dett és azt mondta, a kongresszus önálló­an fog tanácskozni és nem kell eltogadni 3 szervezőbizottság javaslatait. A szervezők nem árulták el, hol tartják a kongresszust, mivel el akarják kerülni annak meghiúsitását. Állítólag több szer­vezet elutasította, hogy termet bocsásson a rendelkezésükre. A tanácskozásra fel­tételezhetően valamilyen külvárosi mozi­ban kerül sor. Az akkreditált újságírókat a szervezőbijottság autóbusza szállítja majd a helyszínre. xxx Az azeriek Susa városában tegnap kb. 200 rakétát lőttek ki Sztyepanakertre, He­gyi Karabah közigazgatási központjára. A Lur hírügynökség szerint a támadás két emberéletet követelt és 11 lakóházat dön­tött romba. A terület függetlenségéért har­coló örmény erők ugyancsak Grad típusú rakétavetőkkel viszonozták a támadást. Susában - ahonnan az elmúlt napokban elszállították a asszonyokat és a gyereke­ket - lelentös anyagi károk keletkeztek és több helyütt tűz ütött ki. Jereváni forrásokra hivatkozva közölte az Interfax, hogy a karabahi örmények kiszorították az azeri egységeket Kazan­csi faluból, melyet azok március 6-án foglaltak el. Egyelőre nem tudni, mi történt azzal a 200 örmény lakossal, akik Kazan­csi eleste után is a faluban maradt. Nem, valami Karabahról beszélnek... (A Le Monde rajza] AZ ENSZ LEGNAGYOBB BÉKEMŰVELETE A KAMBODZSAI SZÁMLA 2 MILLIÓ DOLLÁRRA SZÓL Phnompenhben a királyi palota előtt tartottak tegnap díszszemlét az ENSZ békefenntartó erőinek első csoportja felett. A kéksisakosok az ENSZ ideiglenes kambodzsai felü­gyeleti tanácsához (UNTAC) tar­toznak. Kambodzsában a békeerők fela­data a polgárháborúban részt vevő négy frakció lefegyverzése, a tűz­szünet ellenőrzése, több minisztéri­um irányítása, nekik kell megszer­vezniük a 370 ezernyi menekült ha­zatérését és a szabad választásokat az országban. Az UNTAC a világ­szervezet történetében az eddigi legnagyobb békemüvelet, 22 ezer venne benne részt, s hozzávetőleg 2 milliárd dollárt tesznek majd ki a költségek Az UNTAC hivatalosan tegnap kezdte meg működését. No­rodom Szihanuk államfő üdvözölte a katonakat, s köszönetet mondott az ENSZ-nek e szerepvállalásért. Akasi Jaszusi japán diplomata, az UNTAC vezetője beszédében az UNTAC előtt álló problémákat ele­mezte. Egyebek között az anyagi gondokról tett enmlítést, hiszen egyelőre még nincs pénzügyi fede­zet arra. hogy május végéig az UN­TAC minden tagja elfoglalhassa kambodzsai állomáshelyét. Jelenleg 600 fős kontingens tartózkodik az országban, többségük az indonéz légierő elitalakulatához tartozik. Az UNTAC katonai parancsnoka John Sanderson ausztrál tábornok. Az ünnepélyes díszszemle után az elnöki palotában ülést tartott a legfelsőbb Nemzeti Tanács, s a ta­nácskozásra vendégként meghívták a diplomáciai testület tagjait is. Mint ismeretes, ez a testület képviseli a kambodzsai szuverenitást az át­meneti időszakban, vagyis a jövő évben esedékes választásokig. VIHARFELHŐK IRAK FELETT Egyiptom tegnap Ali Abdullah Szalem jemeni elnökön keresztül figyelmeztette Irakot, hogy hajtsa végre az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak határozatát és semmisítse meg tömegpusztító fegyvereit. Kairói el­lenzéki források szerint Mubarak el­nök a jemeni kollégájához intézett üzenetében azt húzta alá, hogy rendkívül veszélyessé vált az Irak körüli helyzet. Szaddam Husszein az ENSZ-határozatok ignorálásával nagyobb veszélynek teszi ki népét, mint amilyennel tavaly, a Sivatagi vihar had müvelet megkezdése előtt kellett szembenéznie. Az arab országokban jelentős ag­godalmat kelt az amerikai katonai jelenlét növekedése a Perzsa-öböl térségében és szaporodnak az Irak elleni katonai támadás előkészítésé­nek a jelei is. Helyi megfigyelők szerint James Baker amerikai kül­ügyminiszter küszöbönálló körútja során - amelynek célja hivatalosan a közel-keleti békefolyamat ösztön­zése - kiserletet tehet arra is. hogy megszerezze az arab országok tá­mogatását egy esetleges támadás iránt a kiválasztott iraki célpontok ellen. Állítólag az öböl menti orszá­gok már beleegyezésüket adták, az­zal a feltétellel, hogy egy ilyen táma­dást a Biztonsági Tanácsnak kell jóváhagynia, hiszen Irak a BT hatá­rozatait szegi meg. ANKARA UJ SZEREPE Mostanság egyre több szót hallunk Törökországról. No, nem csupán az isztambuli bazárlátogatásokkal, amolyan ,,ezt szereztem, azt láttam" élménybeszámolókkal kapcsolatban, hanem komolyabb vonatkozásokban is. Nem csoda, hiszen Ankara teljesen új pozícióba kerúlt. Ezt egyrészt a világrengető események - a kelet-európai kommunizmus bukása, az öbölháború, a Szovjetunió szétesése - tették lehetővé, másrészt a Törökor­szágban bekövetkezett hatalomváltás. Az októberi parlamenti választásokon nagyot bukott Turgut özal Hazafias Pártja (ANAP), s bár özal államfő maradt, elvesztette reális politikai hatalmát, melyet az örökös nagy rivális, Szulejmán Demirel vett át. Az új kormányfő lendületet adott a szunnyadozó török politikának A gyors demokratizálást, a gazdaság fellendítését, a sza­badpiac létrehozását, az ország nyitását a világ felé tűzte ki célul, s Nyugat­Európa és az Egyesült Államok örömére el is indult a kijelölt úton. A Nyugat ugyanis abban reménykedik, bízik, hogy Törökország legalább némi terhet levesz a válláról, s ö maga veszi pártfogásba a hozzá etnikailag, vallásilag közel álló közép-ázsiai szovjet utódállamokat, illetve a Kaukázusokon túli szomszédos köztársaságokat. Azért nem csupán egyszerű teherkönnyítésről van szó, hanem politikai célokról is. Mert hát kétségtelen, hogy a nyugati nagyok szívesebben látnák, ha a vezető szerepet a kialakulóban levő új térségben a szekuláris Törökország venné át és nem az iszlámot terjesztő Irán, melyhez ugyancsak szoros szálak kötik a közép-ázsiai muzulmánokat, különösen a perzsával rokon nyelvet beszélő tadzsikokat. Ankara hajlandó a szerepvállalásra, s mindent megtesz, hogy bebizo­nyítsa, alkalmas erre a feladatra. Politikusokat, diplomatákat, gazdasági szakértőket, üzletembereket, történészeket meneszt Bakuba, de Asha­badba, Alma-Atába és Taskentbe is, fáradhatatlanul tárgyal, javasol, közvetít az azeri-örmény konfliktus békés rendezése érdekében. Ám, minthogy Demirel a közép-ázsiai muzulmán berkeken kívül - özalhoz hasonlóan - szeretne bejutni a keresztények körébe is, fáradozásaiért cserébe, vagy mondjuk inkább, az elismerés jeleként bizonyára elvárja majd, hogy az európai nagyok megnyitják az öreg kontinens kapuit. Akkor pedig Törökor­szág végre ráléphetne a „tizenkettek" gazdasági klubjához vezető útra. Ezen az úton azonban Ankarának még jó pár akadályt kell eltávolitania Mindenekelőtt a Ciprust megosztó szögesdrótot. Egyelőre semmi jele annak, hogy Demirel ebben a kérdésben rugalmasabb lenne, mint özal. Törökor­szág még mindig atyáskodik Raul Denktas, az úgynevezett Észak-ciprusi Török köztársaság „államalapítója" felett. A megbékélés szükségességéről ejtett szép szavak elszállnak, a tettek pedig váratnak magukra. Valahogy hasonlóképpen van ez a kurd kérdéssel is. Sajnos Ankara jelenleg egy egészen más problémára kénytelen összpon­tosítani. Arra, hogyan segíthet az északkelet-törökországi Erzincariban és környékén pusztított földrengés következtében megsérült személyeknek Mit tud tenni a romvárosban rekedt, otthonukat és szeretteiket vesztett több ezer kétségbeesett hajléktalan érdekében URBÁN GABRIELLA F ordulópont a mai nap a Dél­afrikai Köztársaság életében. A Frederik de Klerk államfő által kiírt népszavazáson több mint 3 millió 200 ezer szavazásra jogosult fehér állampolgárnak kell választ adnia a következő kérdésre: Támogatja-e annak a reformfolyamatnak a folyta­tását. amelyet az állam elnöke 1990. február 2-án indított el azzal a céllal, hogy tárgyalásos úton eljussanak az új alkotmány kidolgozásához? Nyil­vánvalóan arra kell igent vagy nemet mondani, hogy végérvényesen fel­számolják-e az apartheid rendszerét és olyan demokratikus államformát építsenek ki, amely mindenféle megkülönböztetés nélkül biztosítja a fehérek, feketék és ázsiaiak teljes egyenjogúságát. Mégpedig az élet minden területén, hiszen annak elle­nére, hogy a dél-afrikai Gorbacsov­nak elkeresztelt de Klerk felszámolta a faji megkülönböztetést rögzítő tör­vények egész sorát, egyvalamit még mindig nem kaptak meg a feketék: a politikai jogokat. Még mindig nem választhatnak, nincsenek a parla­mentben képviselőik, e nélkül pedig az igazi rendszerváltás elképzelhe­tetlen. Természetesen azért csak a fe­héreket szólította az elnök az urnák­hoz, mert a feketék kivétel nélkül igent mondanának. A referendumot pedig azért hirdette meg, mert párt­ja, a kormányon lévő Nemzeti Párt (NP) az utóbbi hónapokban vesztett népszerűségéből. A közelmúltban tartott időközi választásokon nagy­mértékben előretört az apartheid le­bontását ellenző, csak fehéreket tö­mörítő Konzervatív Párt (CP). De Klerk tehát tiszta vizet akar önteni a pohárba, tudni kívánja: még min­dig többségben vannak-e azok a fe­hérek, akik nyolcvankilencben bizal­mat szavaztak neki. Hangsúlyozni kell, a népszava­zással az államfő óriási kockázatot NP mellett a liberálisnak tartott De­mokrata Párt támogatja és mögötte állnak a pénzügyi-vállalkozói körök. Ugyanakkor túlzott leegyszerűsítés lenne csak ilyen politikai sémában gondolkodni. Sok fehér bizonytalan, érzi a rendszerváltás szükségét, de fél a feketék hatalomra jutásától, bosszújától. S méginkább a gazda­DEL-AFRIKA: A REFERENDUM KOCKÁZATAI vállalt. Ha a fehér többség ma nemet mond, az hihetetlenül véres háborút robbanthat ki köztük és a feketék között Ha a többség igent mond, az magában hordozza egy fehérek kö­zötti polgárháború veszélyét. Az utóbbi időben a fehér szélsőjobb mind többet hallat magáról. Az Afri­kaner Ellenállási Mozgalom (AWB) nyíltan fenyegetőzik az erőszakkal, létrehozta fegyveres alakulatait. Eh­hez az újfasiszta párthoz közel áll az ugyancsak szélsőséges Búr Állami Párt Az AWB pár nappal ezelőtt azzal fenyegetőzött, mindent elkövet azért, hogy elrettentse az embereket a referendumon való részvételtől. A múlt héten atrocitások egész soro­zata történt, pl. felgyújtották az NP irodáit, jobboldali fiatalok pedig fizi­kailag is bántalmazni akarták az el­nököt, hozzávágtak egy transzpa­renst, de szerencsére nem sérült meg. E három szélsőséges párt együttesen jelentős erőt képvisel. De Klerk reformjait saját pártja, az ság összeomlásától. Mert nem lehet kétséges, ha majd az egy ember, egy szavazat elve érvényesül, az ötmilliós fehér népesség a 30 milliós feketével szemben alulmarad. Ezért de Klerk szerint hosszú, legalább tízéves átmeneti időszakra van szükség. Az első lépcsőben csak egy átmeneti kormány alakulna és egy ideiglenes alkotmányt dolgoz­nának ki, amelynek alapján, egyelő­re, kétkamarás új parlamentet hoz­nának létre. S csak így, a demokrati­kus intézmények lépésről lépésre történő kiépítése után kerülne sor a mindent eldöntő, demokratikus vá­lasztásokra, melyek eredményeként majd a győztes alakithatna kor­mányt. Nelson Mandela és az általa ve­zetett ANC a tartalmat illetően lé­nyegében egyetért az államfővel, de az átmeneti időszakot le akarja rövi­díteni 18 hónapra. Ezt viszont még az államfő hívei is katasztrófának tartanák, két dolog miatt. Az ANC­nek esélye lenne a győzelemre, de a feketék még nem készültek fel a hatalomátvételre, hiányzik a tudá­suk, tapasztalatuk. Ráadásul úgy vélik, az ANC túlzottan a kommunis­ta párt befolyása alatt áll. A tavalyi durbani ANC-konferencián, ame­lyen Mandelát Oliver Tambo helyére elnökké választották, az országos végrehajtó tanács 56 tagját is újra­választották. Közúlúk 37-en vagy tagjai a KP-nek, vagy szimpatizál­nak vele. Ekkor írta az International Herald Tribune, hogy az ANC és Mandela is elfogadhatóbb lenne a fehérek számára, ha szakítanának a kommunistákkal. A feketék másik nagy rivális pártja, ..az Inkatha a pi­acgazdaság híve, az ANC pedig a központilag irányított gazdaságé. Ha Mandela elbúcsúzna a kommu­nistáktól, azzal megszűnne az ANC és az Inkatha közötti véres össze­csapások egyik oka is." S ha már itt tartunk: a feketék háborúja nagy súllyal esik latba, az apartheid hívei­nek malmára hajtja a vizet. Hiszen a brutálisan gyilkoló és lándzsát rá­zó tömeg láttán nagyon sokan kér­dezik félve: ezeknek akarja de Klerk átadni a hatalmat, ezek irányítsanak helyettünk? D él-Afrikában történelmet csi­nálnak a mai napon. Amit de Klerk elkezdett, az a fekete konti­nensen van akkora jelentőségű, mint nálunk Gorbacsov müve. Mind­ketten egy embertelen társadalom lebontását kezdték el. MALINAK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN B orisz Jelcin orosz elnök tegnap aláírta az -orosz védelmi mi­nisztérium létrehozásáról szóló ren­deletet, s egyben maga állt a minisz­térium élére. Ezt Szergej Sahraj mi­niszterelnök-helyettes közölte teg­napi moszkvai sajtóértekezletén. R oman Kováč, a Szakszerveze­tek Cseh és Szlovák Konföde­rációjának elnöke és kísérete teg­nap a venezuelai Caracasba utazott, ahol részt vesz a Szabad Szakszer­vezetek Nemzetközi Konferenciájá­nak kongresszusán. Ezt megelőző­en Roman Kováé Washingtonban a Nemzetközi Valuta Alap, a Világ­bank és az amerikai szakszerveze­tek képviselőivel folytatott tárgyalá­sokat a szociális problémák megol­dásának lehetőségeiről. K étnapos látogatásra tegnap Pekingbe érkezett Andrej Kozi­rev. Az orosz külügyminiszter kínai partnerével, Csien Csi-csennel és Li Peng kormányfővel folytat megbe­széléseket a kétoldalú kapcsolatok­ról, az időszerű nemzetközi problé­mákról, különös figyelmet fordítva az ázsiai csendes-óceáni térségre. Ko­zirev megérkezése után az Oroszor­szág és Kína közötti kapcsolatokat jóknak nevezte, s reményét fejezte ki, hogy sikeresen továbbfejlődnek. Megfigyelők szerint Kina garanciát akar arra, hogy megkapja a korszerű fegyverzetet - beleértve az SU-27-es vadászbombázókat -, amelynek eladásáról a volt szovjet kormánnyal kötött megállapodást. A lbániában a március 22-ére kiírt idő előtti parlamenti választáso­kon 517 jelölt verseng majd a képvi­selői helyekért. Erről tegnap tájékoz­tatott a központi választási bizott­ság A vokscsatában öt politikai párt tagjai és független jelöltek vesznek részt. Az új népi gyűlés 150 tagú lesz. A szociáldemokraták 96, a re­bublikánusok 94, az Albán Demok­ratikus Párt 93, a kommunista párt pedig 31 kerületben állít jelöltet. Egyes választási kerületekben a há­rom ellenzéki párt - a demokrata, a szociáldemokrata és a republiká­nus - közös jelölteket állít. r Í rországban Donegal város köze­lében a rendőrség rábukkant egy hatalmas fegyverraktárra. Valószí­nűleg a betiltott ír Köztársasági Had­sereg (IRA) tárolta itt fegyvereit és bombáit. A rendőrségi jelentés sze­rint a raktárban géppisztolyokat, ak­navetőket, kb. 4 ezer darab lőszert és egy Semtex robbanóanyagot tar­talmazó rakétát találtak. R oj Medvegyev orosz történész tegnap interjút adott a Corriere della Sera című olasz napilapnak. Mint mondotta, véleménye szerint Gorbacsov a jövőben már csak ma­ximálisan konferansziér lehetne. Bo­risz Jelcin egy, legfeljebb két évig tarthatja magát hatalmon, hangsú­lyozta Medvegyev. Érdekes, hogy az augusztusi puccsistáknak „bol­dog hazatérést" jövendöl, mivel állí­tólag olyan dolgokról tudnak, ame­lyekkel bárkit kompromittálhatnak. E dward Kennedy, a 60 éves amerikai szenátor vasárnap Washingtonban közölte, hogy ha­marosan ismét megnősül. Kennedy 25 évi házasság után 1982-ben vált el első feleségétől, Joantól. A sze­nátor jövendőbelije a 38 éves Victo­ria Reggie, elvált washingtoni jo­gásznő, két gyermek anyja. P ietro Vernengo, a Cosa Nostra maffiaszervezet egyik legveszé­lyesebb főnöke ismét rendőrkézen van. Vernengo, akit gyilkosságért életfogytiglani börtönbüntetésre ítél­tek, tavaly októberben szökött meg a palermói kórházból A szicíliai fő­város közelében letartóztatták kábí­tószercsempész fivérét, a szöke­vény Antoniót is akire most 16 évi börtönbüntetés vár. D aniel arap Moi kenyai államfő vasárnap este háromnapos hi­vatalos látogatásra Bécsbe érkezett. Fogadta öt Kurt Waldheim elnök. Moi látogatása során tárgyalásokat folytat Franz Vranitzky kancellárral, a gazdasági kamara képviselőjével.

Next

/
Thumbnails
Contents