Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-17 / 65. szám, kedd

1992. MÁRCIUS 17. UJSZÔI MOZAIK 4 IZRAELI IFJÚ KÖVETEK (Munkatársunktól) - Az Izraeli Külügyminisztérium, valamint az ok­tatási és kulturális tárca immár több mint' egy évtizede bevezette azt a gyakorlatot, hogy a középiskolás fiátalok közül az ún. Ifjú Követek (The Joung Ambassadors) program keretében minden évben diákokat küld különböző országokba, hogy ott megismerkedjenek nemzedéktár­saikkal, s az adott állam kulturális és természeti értékeivel. Eleinte főleg az USA állagaiba utaztak, de né­hány éve a nyugat-európai orszá­gokba is. A közép-kelet-európai országok közül Csehszlovákia az első, ahol az ifjú izraeli követek tavaly már meg­fordultak, igaz, akkor csak a cseh országrészben. Amint azt Michal Ondra, a kassai ll-es számú iskola­szék igazgatója a tegnapi sajtótájé­koztatón bejelentette, ma négy iz­raeli középiskolás diák Pozsonyba, Besztercebányára, illetve Kassára érkezik. A Hernád-parti városban a főpolgármester fogadja őket, majd a Kelet-szlovákiai kerület számos iskolájával és nem utolsósorban a Magas-Tátrával is megismerked­nek. Michal Ondra tájékoztatása szerint csereakcióról van szó. (-szák) KIK NYERTEK? Mint a Szlovák Rádió magyar adásának Fiatalok stúdiója cimü, vasárnap sugárzott műsorából meg­tudhattuk, kisorsolták a Sétálni ment három kalap című gyermek­vers-kazetta nyerteseit. A több mint ezer beküldött szelvény közül a kö­vetkezőknek kedvezett a szerencse: Az 1. fődíjat, egy magnórádiót - kazettacsomagot (a H&V Audio ajándékát) a dióspatonyi magyar óvoda nyerte; a 2. fődíjat, egy CASSIO villany­zongorát l- kazettacsomagot (a Jumbo Records ajándékát) Mészá­ros Attila nyerte Alsószeliből. További díjak: ajándékcsomag: (a GAD kiadó ajándéka) Kuba András, Párkány­Nána; a Nagysallói Magyar Okta­tási Nyelvű Alapiskola; könyvcsomag: (a pozsonyi magyar könyvesbolt ajándéka) Domény Mária, Hidaskürt; Szabó Zoltán, Deáki; Markó Janka, Búcs; Barbie-baba: (a REN Kiadó + Ferdi ajándéka) Nagy Mónika, Várkony; Szendi Gabriella, Komárom; játékautó: Csánó Gábor, Vásárút; tollaslabda: (a Tábortűz szerk. ajándéka) a rimaszombati Šrobár utcai alapiskola; futballabda: (a Hét szerk. ajándé­ka) Nagy Attila, Alsószeli; blockflöte: (a Pera Sound hang­szerbolt ajándéka) Bertalan Ani­kó, Bős; Matus Róbert, Zone; Dé­kány Tamás, Balony; lemezcsomag: (a Hét és a Tábortűz ajándékai) Tornyai Ilona, Duna­szerdahely; Szitás Zoltán, Po­zsonyeperjes; Czellárik Andrea, Vága; Rácz Anita, Dunaszerda­hely; Vicsápi Natali és Nikola, Ve­zekény; Farkas László, Kürt; Nagy János, Bös. APRÓHIRDETÉS • Március 17-én ün­nepli 50. születés­napját és 19-én név­napját, Berecz József Nyárasdon E szép ünnep alkal­mából szívből gratu­lálunk, jó egészsé­get kívánunk. Szerető lelesége, Éva, fiai József és Tamás, menye Éva és a kis Józsika, aki sokszor csókolja a nagyapát. Ú-835 ADÁSVÉTEL • Eladó 3 szobás szövetkezeti lakás Du­naszerdahelyen, üzletközpont közelében Tel : 0709/25113 - munkaidő után. Ú-843 • Sürgősen vennék női parókát. Tel.: 07/818-223. 19 óra után. 0-839 ORIENS '92 RENDEZETLEN HÍRADÁS EGY RENDEZETLEN KULTURÁLIS BÖRZÉRŐL Igazából nem lehet tudni, mikor kezdődött és mikor fejeződik be Bé­késcsabán a Göncz Árpád, a Ma­gyar Köztársaság elnöke által márci­us 12-én megnyitott Oriens '^elne­vezésű I. Kelet-európai Kulturális Börze. Ennek előtte ugyanis már egy hete vendégeskedtek a város­ban könyvtárosok a kelet-európai országok magyarjainak könyvtárkul­túráját képviselve, majd néprajzosok tudományos tanácskozása is zajlott a megyei könyvtárban, igy aztán nem meglepő, hogy március 15-én nem éri véget a kulturális börze, hiszen a zsolnai bábszínház még március 17-én is tart két előadást. Az az érdeklődő, aki általános képet szeretett volna kapni az ORIENS '92-ről, csupán egy bizony­talan szándék nyomán szervezett kavalkádot vehetett szemügyre. El­hanyagolható apróságnak tűnt, hogy a meghívott színházi és képzőmű­vészeti szakemberek valamint a kül­földi sajtó munkatársai igazából nem voltak beavatva az eltökélt hagyo­mányteremtő szándék mögöttesé­be. Ráadásul egy ilyen nagyméretű­nek megálmodott művészeti feszti­vál akkor éri el célját, ha karakteres­re formálják az egyes művészeti ágak bemutatkozását. Az a tény, hogy könyvtáros, néprajzos, textilmű­vészeti és egy meghívottakból szer­vezett zártkörű politológiai tanács­kozás adta a rendezvény elméleti hátterét, igazából közömbössé tette a művészeti ágakat képviselőket Olyan volt ez, mintha a nemzetközi táncház szlovák, román, macedón és magyar résztvevői számára ér­dektelen lenne a néprajzi konferen­cia. Az meg egyenesen megmagya­rázhatatlan, hogy az I. Nemzetközi Színházi Találkozóra - az Inter­maszkra - érkezők azért nem vehet­tek részt A kultúra szerepe a kelet­európai változásokban című tanács­kozáson, amit a Fridrich Ebért Ala­pítvány rendezett, mivel azzal egyi­dőben nézhették meg a kassai Thá­lia Színház gyermekelóadását. Megintcsak jellemző a fesztivál „bé­késcsabaiságára", hogy a kiváló szófiai Könny és csepp mozgásszín­házi társulat mellett két eléggé gyenge alapozású helyi csoport al­kotta a mozgásszínházak mezőnyét. Érthető, hogy a csehszlovákiai hírközlő eszközök szép számban képviseltették magukat. Az azonban már nem, hogy a prágai Divadlo na zábradlí előadását bő félház kísérte figyelemmel, míg a budapesti Nem­zeti Színház fesztiválnyitó Sütő And­rás Advent a Hargitán című drámá­jának előadására sokan nem juthat­tak be. Magam sem, tudniillik semmi kedvem nem volt reménytelen kö­zelharcot vívni a helyi protokolven­dégek listájával a kezükben egy es­tére ,,jegyszedőnénikké" előlépte­tett testőrökkel. Ide tartozik még, hogy hagyománya akkor lesz az ORIENS-nek, ha ehhez megnyerik a külföldi és a magyarországi sajtót. Márpedig az, hogy csupán a szlovák és a magyar tévések voltak jelen, s teljesen hiányzott a kulturális újság­írás magyarországi és külföldi szí­ne-java, igencsak elgondolkodtató. Ráadásul, nem ez az egyetlen ha­sonló jellegű, a kelet-közép-európai régió művészetének valamely ele­meit bemutatni akaró rendezvény, amelyet teljes egészében ignorál a magyarországi szakma. A fesztivál rendezői számára megtisztelő lehetett, hogy mind a cseh, mind a szlovák kormányzat miniszterhelyettesi szinten képvisel­tette magát, ha már a magyar kor­mánykörök (a Népszabadság Békés megyei tudósítója szerint) nem mél­tatták figyelmükre a hagyományte­remtés szándékával életre hívott kulturális börzét. Kétségtelen, hogy a kulturális börzének az ötlete fejleszthető. Mi­nőségi válogatás alapján történő meghívásokkal és olyan nyilvános szakmai műhelyek szervezésével, amilyen a nemzetközi képzőművé­szeti műhely volt, amely egy elha­gyott szerelőcsarnokban páratlanul izgalmas képzőművészeti alkotáso­kat hozott létre, s huszonnégy órán át performance-ok és alternatív ze­nei produkciók sorával vonzotta a rendezvény állóképesebb vendé­geit. Sokfelé, sok ország, sok nemzet többféle művészeti ágára akart fi­gyelni a ORIENS '92 kulturális bör­ze. (Bár a békéscsabaiak minden­képpen erőltették a „kultúrbörze" kifejezést, jómagam Kodály Zoltán évtizedekkel ezelőtti kifakadását tu­datosítva, nem használom ezt a ger­manizmust.) Biztató, hogy a latin szó (oriens) többféle értelmezhetősége - napisten, napkelet, keleti tartomá­nyok - egyben a kezdetet, a fény előtörését, a világosság uralmának az elejét, a felmelegedést, egymás látását is sejteti. Békéscsabán és a résztvevők Magyarországán, Szlovákiájában, Csehországában, Litvániájában, Oroszországában, Macedóniájában, Horvátországá­ban, Bulgáriájában, Lengyelorszá­gában, Romániájában talán valami­kor egyszerre kel fel ugyanaz az éltető nap. Olyan ragyogással és melegséggel, amilyet az éjszakai dzsesszkoncertek művészei tudtak lelkünkbe varázsolni Zágrábból, Prágából, Krakkóból, Szófiából és Ljubljanából. (dusza) ZÖLD STOP AZ ATOMERŐMÜVEKNEK (Munkatársunktól) - A kormány hosz­szú távú energetikai koncepciójával nem érthetünk egyet - mondta Peter Sabó a Szlovákiai Zöldek Pártjának elnöke teg­napi sajtótájékoztatójukon - mert kínál­nak ugyan kétféle alternatívát a villamos­energia termelés jövőbeni biztosítására, de az a tény, hogy 10-15 éven belül csak 20 százalékos energiamegtakarítást ter­veznek azt mutatja, hogy nem veszik komolyan a megtakarításban rejlő lehető­ségeket. Pedig a gazdasági szféra fajla­gos energiafogyasztása nálunk a több­szöröse annak, amennyi energiát egy-egy termék legyártására a fejlett országok felhasználnak. Beszélt arról, hogy nem új energiatermelőket kellene építeni, hanem differenciált energiaárakkal jobban el kel­lene osztani a csúcsfogyasztást, és inten­zív tanácsadást kellene bevezetni a fo­gyasztók minden csoportjánál, így a ház­tartások számára is. A fejlett országokban maguk az energiaszolgáltató vállalatok végzik a felvilágosító munkát, mégpedig ingyen. A Zöldek Pártja egyértelműen elutasít­ja az atomerőmű-programot, mert bizo­nyítottnak látja, hogy ez a drágább megol­dás, ráadásul még sehol sem oldották meg elfogadható módon a kiégett üzem­anyag raktározásának gondját. Sokkal előnyösebbnek tartják a gázturbinás hőe­rőműveket, mivel kisebb költséggel tele­píthetők és alacsonyabb a környezet­szennyezésük is. Azonban ezeket is csak átmeneti időre, míg komolyabban nem veszik nálunk az alternatív energiaforrá­sokat. Svédország példáját hozta fel, ahol a villamosenergia 15 százalékát már a nap- és a szélenergia kihasználásával, a biomassza fűtésével nyerik, mig nálunk ez csak néhány ezreléket tesz ki. Tulaj­donképpen a megtakarítás is energiafor­rásnak számít, hiszen amit az egyik he­lyen megtakarítunk, az a másik helyen felhasználható és így nem kell újabb energiaforrást építeni. A fejlett országok­ban bizonyos mennyiségű energia előállí­tási költségeit mindig összehasonlítják ugyanannyi energia megtakarításának költségeivel. Sajnos az energiaárak nálunk nem tartalmazzák az ún. külső költségeket, pl. a devasztált vidék rendbehozásának árát, illetve az egészségügyi károk kompenzá­lásának költségeit. Így nálunk az alterna­tív energiaforrások által termelt energia drágább és nem versenyképes a környe­zetet szennyező hőerőművekkel. A Zöldek Pártja véleményezte azt a tervet is, hogy Szlovákiában 2002-ben téli olimpiát rendeznek. Úgy vélik, az északi versenyszámokra, mint a sífutás és a síugrás, adottak a feltételek, de az alpesi versenyszámokat máshol, akár a lengyel Zakopanéba kellene megren­dezni, mert ott vannak megfelelő lesikló­pályák, mig ezek kiépítése nálunk tönkre­tenné az Alacsony-Tátra egyes részeit. (szén) REFLEX SZOCIÁLDEMOKRATÁK - DUBCEKKEL Ne is tagadjuk, valamennyiünkben ott a káderezési hajlam. így ha egy közéleti ember nevét meglátjuk az újságban, tudatalattink vala­melyik hátsó fiókjában bekapcsolódik egy apró szerkezet, és ezt duruzsolja: vajon mivel foglalkozott ez a miniszter, ez a képviselő, ez a gyárigazgató három éve, öt, tíz, harminc esztendeje? Jellegzetes tünete ez korszakunknak. Azokat is gyötri e kór, akiknek nem egészen tiszta a lelkiismerete. Ők enyhítő körülményeket keresendő a „nemcsak én szolgáltam ki a rezsimet" jelszó jegyében teszik fel a kérdést. A teljesen tiszta lelkiismeretűek (egyáltalán, vannak ilyenek?) is felteszik a kérdést, mert ők meg arra kíváncsiak, hogyan lehetséges, hogy egycsapásra 15 millió hófehér angyal népesíti be ezt az országot. Még az egyszerű állampolgár is érdeklődést mutat a közéletben szerepet vállalók viselt dolgai iránt. Ha másként nem, azért, mert nem szeretné, ha egy esedékes választáson ismét csúfot űznének belőle. Alexander Dubček ama kevesek közé tartozik, akik nyugodtan megjelenhetnek a képernyőn annak veszélye nélkül, hogy bárki is firtatná viselt dolgaikat. Ahogy például Václav Havel múltjával kapcso­latban sem tesz fel senki gyanakvó kérdéseket. Mindketten mércét jelentenek milliók számára. Pedig nagyon különböző társadalmi tájakról érkeztek. Egyikük nagypolgári környezetből származik, a másikat a proletariátus küldte (mert minden ellenkező híreszteléssel szemben ilyen is volt, sőt, van is!). Dubček a hét végén a Szlovákiai Szociáldemokrata Párthoz csatlakozott. Ha ripacskodó újságíró lennék, most fenntartások nélkül mondanám: Dubček hazaérkezett. Nem mondom. Mert előbb meg kell róla győződnöm, megérdemli-e a Szlovákiai Szociáldemokrata Párt Dubčeket. Kétségtelen, hogy nem abba a pártba érkezett vissza, amely valamikor az első világháború előtt védelmezte a kétkezi munkások érdekeit, nem is abba, amely 1918 után fontos tényezőjévé vált a csehszlovákiai demokrácia építésének. Abban pedig a szó szoros értelmében reménykedem, hogy az a szocdempárt, amelynek most tagjává váll, a vezetőit illetően egyáltalán nem hasonlít arra a pártra, amely 1945 és 1948 között prostituáltként viselkedve könnyű prédává vált a bolsevikoknak. A miniszteri és képviselői funkciókért Gottwaldék ágyába feküdt áruló vezetők annyit sem érdemelnek, hogy a nevüket leírjuk. Becsapták a hazai és a nemzetközi közvéle­ményt, és rútul elárulták az egyszerű munkások ezreit. Az áruló szocdem vezetők eltűntek a történelem süllyesztőjében. Viszont itt maradtak azok, akik érdekeiknél fogva a szociáldemokrá­cia természetes alapját alkotják. A bérből és fizetésből élők. Mind­azok, akik a kommunisták négy évtizednyi, a munkáshatalom örve alatti, de a valóságban munkásnyomorító dáridózása alatt mindig is a rövidebbet húzták, most pedig, amikor összeomlóban a gazdaság, mind a munkanélküliség, mind az árdrágulás miatt igazán lehetetlen helyzetbe kerültek. Nyilvánvaló, hogy Dubček már nem a múlt szociáldemokrata mozgalmába tér haza, de még nem is egy olyan pártba, mint amilyen napjaink németországi, skandináviai, vagy franciaországi szociálde­mokrata (vagy szocialista) pártja. A bolsevikok tökéletesen szétverték a munkásmozgalomnak ezt az irányzatát, így nálunk az építés romhalmazon kezdődik ennek minden veszélyével együtt. A szociáldemokráciáról esvén szó sokszor talán túl is hangsúlyoz­zák, hogy az első világháború előtti alapokra ma már nem építhetünk. Pedig néhány vonatkozásban Csehszlovákiában is vissza kell térni az alapokhoz. Például olyan kérdésekben, mint amilyen a szolidaritás és a nacionalizmushoz fűződő viszony. Tény, hogy a modern európai szociáldemokrata pártok programjaiban ezekről a kérdésekről már viszonylag kevesebb szó esik. Kevesebb, mert ezeket a kérdéseket már megoldották. Nálunk azonban a kommunizmus összeomlása után például a nacionalizmus jelenti a kérdések kérdését. És a szoli­daritás hiánya is, hiszen a letűnt rezsim egyik legjellemzőbb vonása az volt, hogy atomizálódott a társadalom. Mikor mondhatjuk tehát el, hogy Alexander Dubček a Szociálde­mokrata Párt tagjává válva hazatért? Röviden szólva csak akkor, ha ebből a pártból, minden megnyilvánulásából hiányozni fog a naciona­lizmusnak még a csírája is. Ha egyebeken kívül ebben is különbözik a helyét bitorló kommunista utódpártoktól, lesz hely számára a nap alatt, és valóban modernné válik. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 5376/91 Török János, 1928. IX. 22., Losonc (Dombasz) 5377/91 Török Mihály, 1920. IX. 7., Nyárasd (Minszk) 5474/91 Tóth Pál, 1923. III. 9., Fülek (Boriszov) 5513/91 Titka István, 1902. XI. 2., Bese (Szamborg) 5524/91 Takács Ferdinánd, 1923. IX. 10., Hidaskürt (Mohovaja) 5560/91 Takács Tibor, 1921. IX. 5., Deáki (Szevasztopol) 5581/91 Truchlý Vojtech, 1921. IX. 21., Csúz, meghalt (Szaratov) 5610/91 Tóth Béla, 1910. IX. 15., meghalt Ipolynagyfalu (Baku) 5646/91 Tajcnár František, 1920. VIII 5., Suchá nad Parnou (Dombasz) 5647/91 Táncos Károly, 1920. VII. 12., Nádszeg, (Taganrog) 5648/91 Tóth István, 1900. IX. 13., meghalt, Ipolynyék (Voronyezs) 5683/91 Tóth Béla, 1923. XI. 9., (Dombasz) 5708/91 Tóth András, 1922. II. 20., Fegyvernek, (Szumi) 5854/91 Turza László, 1914. I 31., Fegyvernek (Krasznoural) 5874/91 Tóth Ferenc, 1920. XII. 7., Csákányháza (Dombasz) 5952/91 Tóth Kálmán, 1920. V 1 , Izsa (Mozsajszk) 5992/91 Takács Béla, 1924. IV. 27., meghalt, Nádszeg (Szaratov) 5995/91 Torma József, 1926. X. 25., Nagymegyer (Szokologorovka) 6043/91 Tóth Rudolf, 1921. VIII. 15., Kürt (Fogcsani) 6045/91 Török Árpád, 1922. VI 11., Zsigárd (Dombasz) 6096/91 Tóth Károly, 1912. X 31., meghalt, Ipolynyék (Seperovka) 6143/91 Theisová Agneša, 1924. XII. 16., Mecenzéf (Dombasz) 6144/91 Tóth Dezső, 1921, XI. 8., Kulcsod (Kijev) 6232/91 Tóth Béla, 1912. III. 14., Chrámec (Dulibi) 6233/91 Tóth Szilveszter, 1914. XII. 8 , Nádszeg (Charkov) 6462/91 Tereszcsenko Ferenc, 1920 XI. 3 , Bős (Baku) 6658/91 Tóth András, 1907. I. 5., meghalt Ógyalla Folytatjuk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents