Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-16 / 64. szám, hétfő

1992. MÁRCIUS 16. OJ SZÓ, MOZAIK 4 SZOMBATTOL ggggggy

c ; : sagm BbtmJ*. m m • O urna -AMERIKABAN LÁTOGATÁS FINNORSZÁGBAN Ma Finnországba utazik a Szlovák Nemzeti Tanács négytagú küldöttsége František Mikloško elnök vezetésével. Milyen céllal látpgatnak el az ezer tó országába? - kérdeztük Agárdy Gábor MKDM-képviselőt, aki szintén tagja a köldöttségnek. - A finn parlament meghívásának teszünk eleget. Egyrészt fel akarjuk venni a kapcsolatokat, másrészt meg akarunk ismerkedni az ottani államigazgatási rendszerrel. Természetesen a nemzetiségek együttélésére is kiterjed majd a figyelmünk. - Személy szerint mit vár a látogatástól? - Mindenekelőtt az érdekel, hogyan sikerült rendezniük az évszázados svéd-finn ellentétet. A helyszínen akarom látni a nemzetiségi kérdés példaértékű megoldását. Sokat várok az államigazgatási rendszer megismerésétől is. Tagja lettem ugyanis az új területi rendezéssel és az államigazgatási rendszer reformjával foglalkozó kormánybizottságnak, és bizonyára kamatoztatni tudom majd tapasztalataimat. -rTISO NYOMDOKAIN... Választási kortesbeszédek hangzottak el a meghirdetett magvas előadások helyett a Szlovákok Nemzeti Egységpártjának pénteki ünnepi gyűlésén, a pozsonyi Szakszervezetek Házának nagytermében. A krétapapíron nyomott elegáns meghívóban nem szerepelt szó szerint, hogy az ünneplés a Tiso-féle szlovák állam kikiáltása 53. évfordulójának szól. Ellenben a klasszikusoktól vett mottó bölcsességét utánozva idézte a párt elnökének, dr. Ján Veselovskýnak a jelmondatát: ,,Nem lesz sem szabad, sem demokratikus Európa, amíg Szlovákia a kontinens utolsó gyarmata..." Úgy látszik, az intelem nem sokakat hatott meg, mert a nézőtér olyan foghíjas volt, hogy egy Brezsnyev korabeli unalmas szovjet film bemutatójára emlékeztetett. Mindazonáltal a terem bejárata előtt sürgő-forgó hölgyek buzgón kínálgatták a számozott helyjegyeket - persze gondosan feljegyzett név bediktálása és aláírás ellenében. Az ünneplés kultúrműsorral indult, amely egyébként a csak úgy odavetödött résztvevőnek valódi élményt is jelenthetett. A népdalfeldolgozásokat és a klaszszikus költeményeket élvezve Janko Kráľ verssorai is felcsendültek, amelyek testvérnek szólítják a magyart. Felfigyeltető volt viszont, hogy a himnikus dalok szárnyalása közben mind nagyobb hangerővel szól a közönség körében a refrén: ..Aki ellenünk fordul, azt veszejtse el a Jóisten.. ." Aztán jött az igazi. Az ünnepi beszédet nem az Ausztráliában élő František Vnuk szlovák történész tartotta, aki részt sem vett a gyűlésen. Erről a rendezők eltelejtettek beszámolni. A szakmában egyébként jőnevű, középkorral foglalkozó történész-levéltáros dr. Július Bartl vállalkozott arra, hogy a Tiso-féle Szlovák Köztársaság kikiáltását az újkori szlovák történelem legfényesebb fejezetévé avassa. Szavaiból - amelyek számos tárgyilagos észrevételt is tartalmaztak - kiderült: az a tény, hogy a szlovák állam Hitler kegyelméből, s az egész civilizációt fenyegető náci elvetemültséget szolgálva létezett, elhanyagolható körülmény. Ma viszont már a szlovák állam nagyjai, így Tiso is - akiket később a szónokok ugyancsak hangosan éltettek - nemzetmentő jószándékukban úgymond nem kényszerülnének erre. Ma már minden feltétel adott, hogy nyomdokukba lépve létrejöjjön a szabad, önálló, semleges, demokratikus, keresztény szlovák állam. S hogy miként is nézne ki, azt nekünk, magyaroknak árulta el leginkább szónoklatában dr. Ján Veselovský: a kisebbségektől nem kívánunk mást, minthogy ismerjék az állam, a mi szlovák államunk szimbólumait és beszéljék jól az államnyelvet. Világos... (s-f) De... Olvasóink rendszerint ezt a kötőszót hangsúlyozták, amikor arról kérdeztük őket, mi a véleményük a Duna Expressz hirdetési mellékletünkről. Színesíti a lapot, hathatósan hozzájárulhat régiónk gazdasági együttműködéséhez, üzletkötésekhez, különböző országokban élő magyar és nem magyar vállalkozók kapcsolatteremtéséhez, de... hiányoznak az amerikai reklámok. Mert Amerika nekünk még egy kicsit ma is egzotikum, de már sokkal inkább a vonzó lehetőségek országa. Lehetőség többek között a munkavállalásra, a szétszakadt rokoni, baráti szálak összetűzésére, s talán már az üzleti kapcsolatok megteremtésére is. Sok olyan olvasónk is akad, aki egyfajta szórakozásként szeretné végigböngészni az amerikai hirdetéseket. Mivel a Duna Expressz szerkesztőbizottsági ülésein budapesti és erdélyi kollégáim is hasonló igényekről szóltak, lépni, cselekedni kellett, mihamarabb. Az elmúlt hét végén, amikor benyitottam a budapesti Expressz szerkesztőségébe, Szabady Csaba főszerkesztő-helyettes jó hírrel fogadott: rövidesen megjelennek az amerikai hirdetések is a Duna Expresszben, ugyanis ezt a nemzetközi hirdetési újságot március 21étől a tengeren túl is árusítják majd, az Új Magyarország Vasárnapjának mellékleteként. Megtudtam azt is, hogy aznapra jelezte érkezését dr. Forray Pál, amerikai magyar jogász és üzletember, aki a magyarországi újságok és folyóiratok terjesztésében is egyre fontosabb szerepet tölt be. Nem volt könnyű őt szóra bírnom. Többször szabadkozott, hogy nem szeret önmagáról beszélni. - Pécsett szereztem jogi diplomát az ötvenes évek elején. Ötvenötben maradtam kinn. Elsősorban üzletember vagyok, fémhulladékok Csütörtöki ülésén a szövetségi kormány egyebek között megvitatta és jóváhagyta a kőolajvezetékek, a tranzit gázvezeték és a fölérendelt villamosenergia-elosztó hálózat tulajdonátruházásáról szóló törvényjavaslat második variánsát is. Részleteivel az ülés szünetében Vladimir Dlouhý szövetségi gazdasági miniszter ismertette meg a újságírókat Elmondta, hogy a minisztériuma által kidolgozott törvényjavaslat második variánsa amellett, hogy meghatározza a módosítás tárgyát és a tulajdon átruházás feltételeit, leszögezi azt is, hogy a kőolajvezetékek és a Tranzit Gázvezeték a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság, a Cseh Köztársaság területén lévő fölérendelt villamosenergia-elosztó hálózat viszont a Cseh Köztársaság, a Szlovák Köztársaság területén lévő fölérendelt villamosnergia-elosztó hálózat pedig a Szlovák Köztársaság tulajdonát képezi. Ami magát a tulajdonátruházást illeti, az a törvényjavaslatba foglalt elképzelések szerint az ún. nagyprivatizációs törvény alapján fog megvalósulni, azzal a megkötéssel, hogy a Tranzit Gázvezeték tulajdonátruházása a Szövetségi Gazdasági Minisztérium által kidolgozott privatizációs terv alapján fog végbemenni. A villamosenergia-elosztó hálózat privatizációs terveivel együtt ezt a tervet is a szövetségi kormány hagyja (illetve nem hagyja) majd jóvá, az előbbiek esetében viszont csak az illetékes tagköztársaság kormányának jóváhagyása után. másodlagos értékesítésével foglalkozom. Szent kötelességemnek tartom a magyar szellemi értékek, főleg az újságok terjesztését itt, az újhazában. Ez üzleti szempontból még eléggé ráfizetéses vállalkozás ugyan, havonta több száz dolláromba kerül, de ez nem lényeges. Erkölcsi kötelességemnek tartom a magam eszközeivel hozzájárulni ahhoz, hogy minél több hazámfia azonosságtudatát erősítse az anyanyelv, a nemzeti kultúra. Egyébként a nemzetközi hirdetési mellékletben nagy fantáziát látok, hiszen mi itt, Amerikában már régóta tudjuk, hogy a demokrácia egyik pillére a jólét, a sikeres vállalkozás és a működőképes gazdaság. Az amerikaiak kíváncsiak arra, mi történik Magyarországon, érdemes-e befektetni. Sokunkat rokoni, baráti szálak fűznek az erdélyi és a felvidéki magyarokhoz. Ez a tény megalapozhatja az üzleti kapcsolatokat is. Szeretném, ha az Új Magyarország Vasárnapja elsősorban az üzleti lehetőségekkel, gazdasági kérdésekkel, továbbá az egyetemes magyarság sorskérdéseivel foglalkozna. A további beszélgetés során megtudtam, hogy a Duna Expressz iránt főként Kaliforniában, Los Angeles környékén jelentős az érdeklődés, ám máshonnan is jelentkeztek már előfizetők és majdani hirdetők. Az amerikai üzletember meghatódva mesélte, hogý még Alaszkából is kapott megrendelőt es - százdolláros csekket. Egy ott élő magyar valahol Kanadában olvasott a Duna Expresszről... A cikk elején említett kötőszó a nemzetközi hirdetési újság kapcsán remélhetően rövidesen eltűnik. Bízunk abban is, hogy szombattól Amerika megint egy kicsit közelebb kerül hozzánk, s talán - nem is oly sokára - majd mi is hozzájuk... Sz. J. A továbbiakban a miniszter elmondta, hogy a jelenleg a Transpetrol részvénytársaság tulajdonába tartozó kőolajvezetékek (a részvénytársaság más jellegű vagyonával együtt) a törvény hatályba lépésének napjával kisajátításra kerülnek, mivel bebizonyosodott, hogy a manapság már magán-részvénytársaságnak számító Transpetrol létrejötte ellenkezett az alkotmányba foglaltakkal. A részvénytársaság kárpótlásának módjáról a tagköztársaságok kormányai fognak dönteni. A törvényjavaslat értelmében a kőolajvezetékek egy olyan újonnan létrehozott vállalat tulajdonába fognak kerülni, melynek élén egy kilenctagú felügyelő bizottság áll majd. A felügyelő bizottság három tagját az elképzelések szerint a szövetségi gazdasági miniszter nevezi ki, hármat-hármat pedig a Cseh, illetve a Szlovák Köztársaság ipari minisztere. Az ügyről egy nappal később a tévé nyilvánossága előtt fejtette ki véleményét Ján Holčík, az SZK ipari minisztere. Szerinte a jelenlegi politikai helyzetben nem szerencsés módon döntött a szövetségi kormány, a köztársaságok kormányainak megkérdezése nélkül. Úgy véli az alapszerződés szerint a Transpetrol részvényei teljes mértékben a két köztársaság tulajdonában vannak, amelyeket a két ipari minisztérium képvisel, szó sincs tehát semmiféle magántársaságról. Hozzátette: a Transpetrol törvényes úton született, és létrehozásával annak idején Dlouhý miniszter is egyetértett. (kluka) BEFELLEGZETT A TRANSPETROLNAK REFLEX A SZAVAZÓPOLGÁR KÉRDEZ Csütörtökön még csodálkoztam, amikor elolvastam a marcelháziaknak a magyar pártok választási hármaskoalíciójával kapcsolatos állásfoglalását. Csodálkoztam, mert úgy gondoltam, felesleges olyan valamit szorgalmazni, aminek szükségességéről egyébként is mindenki meg van győződve. A napnál világosabb, hogy a jelenlegi politikai feltételek között létre kell hozni az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Polgári Párt (a volt FMK) választási koalícióját. E gondolatot - tekintettel az 5, illetve 7 százalékos „küszöbre" még azoknak is támogatniuk kell, akik egyébként azt szeretnék, ha az itteni magyar politikai erök is különkülön a választók érdekeinek megfelelően fejtenék ki törvényhozási tevékenységüket. Ma már nem csodálkozom, és a marcelháziak hármaskoalíciót sürgető megnyilvánulását bölcs cselekedetnek tartom. Úgy látszik, ott ahol az élet zajlik, az emberek néha hamarabb „kiszimatolják" a veszélyt, mint a fővárosban, ahol a pártirodákban a politikát csinálják. Nem akarok hinni a szememnek, amikor olvasom, hogy az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom vezetői a Magyar Polgári Párttal bonyolított koalíciós tárgyalások folytatásának feltételeként azt igénylik, hogy az utóbbi lépjen ki a kormányból, illetve hogy ezt követően nyilvánítsa magát „konstruktív ellenzékké". Olyat követelnek, amire még a Kereszténydemokrata Pártból Ján Klepáč vezetésével távozott, láthatóan a Meöiar-vonalhoz közeledő politikusok sem voltak hajlandók. Még beléjük is szorult annyi államférfiúi felelősség, hogy végül is tudatosították, milyen katasztrofális következménye lenne ma Szlovákiában egy kormányválságnak. Ha ma, nem egészen három hónappal a választások előtt bárki kormányválságot idézne elő ebben az országban, annak katasztrofális következményei lennének. Ha a kormányválságot teremtő politikai erő történetesen magyar lenne, akkor a szó szoros értelmében számunkra, szlovákiai magyarok számára lennének e lépésnek beláthatatlan negatív következményei. Holnap és holnapután sem a csehek, sem a szlovákok nem azt vetnék a szemünkre, hogy volt egyszer egy Magyar Polgári Párt, amely nagymértékben hozzájárult Csehszlovákia felbomlasztásához, hanem - mivel Európának ezen a táján hajlamosak az emberek a kollektív bűnösség mondására, - átfogóan a magyarokat jelölnék ki bűnbaknak. De nemcsak a csehekről és a szlovákokról van szó, hanem az egész demokratikus világról is, amely nem mindennapi érdeklődéssel figyeli, mi történik ebben az országban. Az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom lehetetlent követel a Magyar Polgári Párttól. E teljesíthetetlen követelés pedig történik a magyar egység kovácsolása jegyében. Azok kiáltanak a leghangosabban a magyar egységért, azok beszélnek legtöbbet a hármaskoalíció szükségességéről, akik a kormányból való kilépés követelésével egyszerűen lehetetlenné teszik az egységes választási fellépés feltételeinek megteremtését. Mindenki tisztában van azzal, hogy Szlovákiában ma kiknek az érdeke a kormányválság. Azoknak a nemzeti erőknek, amelyek már számos esetben megpróbálkoztak a káoszteremtéssel, az ország stabilitásának aláásásával. A próbálkozások az egész szlovákiai politikai élet vonatkozásában nem sikerültek. Most ez sikerülne a magyarok révén. Sikerülne, ha a Magyar Polgári Párt elfogadná az Együttélés által diktált feltételeket Vajon ki súghatott az Együttélésnek? Vagy nem súgott senki? Csak sértődöttség, netán egyfajta karakánkodás vezérli a feltétel diktálásában Duray Miklóst és környezetét? Netán arról lenne szó, hogy a szálak a Mečiarral lebonyolított közelmúlti egyezkedésekhez vezetnek? Valamennyien megegyezünk abban, hogy a magyarok jó választási szereplése azon múlik, hogy mennyien megyünk el szavazni. Tegnapelőtt még bíztam abban, a közvélemény formálásával talán elérhetjük, hogy közösségünk igen nagy hányada majd az urnákhoz járul Most már nem vagyok ebben annyira biztos. Az egyszerű, a nagypolitikával nem foglalkozó ember is van annyira bölcs, hogy képes megkülönböztetni a tisztességes politizálást a politizálgatástól és a hármaskoalícióra törekvést a zsarolástól. Mert az, amit most a Magyar Polgári Párttól követelnek, csak ezzel a szóval fejezhető ki. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 3886/91 Teknős Péter, 1922. VII. 23., Palást, (Novocserkasz) 3887/91 Tóth István, 1904. XII. 22., meghalt, Détér (Nyikolajev) 3888/91 Tóth József, 1925. II. 11.. Bátorkeszi (Alapajsz) 3889/91 Tóth József, 1923. VII. 1., Bény (Liszinsztroj) 3890/91 Tóth Lajos, 1904. IX. 24., Jólész (Boriszov) 4415/91 Tóth Sándor, 1916. I. 20., meghalt, Nénye (Szimferopov) 4419/91 Turza Michal, 1920. V. 9., Dunaszerdahely (Molotov) 4814/91 Takáč Ján, 1923. XII. 17., Szentmária (Dombasz) 4815/91 Takáč Stefan, 1926. II. 7., Kassa (Tecuci) 4817/91 Teknős István, 1917. II. 7., meghalt, Palást (Ukrajna) 4819/91 Torhány Lajos, 1906. IV. 6.. meghalt, Kassa (Dombasz) 4820/91 Tóth János, 1913. VIII. 21., Ipolyság (Karaganda) 4822/91 Tóth László, 1922. I. 13., Ekecs (Karbinc) 4824/91 Tóth Mihály, 1917. VII. 13., meghalt, Ekecs (Tula) 4827/91 Tóth István, 1922. IV. 13., meghalt, Borsi (Voronyezs) 4831/91 Trencsík László, 1913. I. 5., Marcelháza (Szovjetunió) meghalt 4832/91 Török Sándor, 1921. X. 24., Kürt, meghalt (Kijev) 4837/91 Thurza Lajos, 1911. VI. 11., Velkenye (Szevasztopol) 4884/91 Tetlák István, 1922. XII. 12., meghalt, Rimaszombat (Szuhumi) 4987/91 Thurza Lajos, 1922. XII. 1„ Zseliz (Kijev) 5121/91 Tamaška Jozef, 1924. X. 6„ Bese (Dombasz) 5122/91 Tildi Sándor, 1920. III. 12., Nagylót (Csekinov) 5123/91 Titka Albert, 1923. VIII. 1„ Bese (Sztalinov) 5125/91 Tóth András, 1915. XII. 2„ meghalt, Bese (Sztalinov) 5172/91 Tóth Lajos, 1923. VII. 1., meghalt, Bese (Szamborg) 5189/91 Terifal Ján, 1902. VI. 6., meghalt, Ondrejov (Holaprisztany) 5255/91 Tamás László, 1922. VI. 8., Csíz (Liszicsanszki) Folytatjuk