Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-14 / 63. szám, szombat

1992. MÁRCIUS 14. .OÍ SZÚ. HAZAI KÖRKÉP TILTAKOZIK AZ EGYÜTTÉLÉS Amint már közöltük, a Gazeta Wyborcza lengyel napilap élesen birálta az Együttélés vezetőinek kijelentéseit a Csehszlovákiában élö lengyel kisebbség diszkriminálásáról. Az Együttélés PM tegnap Duray Miklósnak, a mozgalom elnökének és M. Molnár Lászlónak, a mozgalom alelnökének aláírásával nyilatkozatot adott ki, amelyben élesen tiltakozik a letigyel napilapban közölt rágalmak miatt - A cikk szerzője rosszakaratüan támadja mozgalmunk vezetőit, és varsói látogatásukat. Félrevezető az az állítása, hogy internacionalista mozgalmunk egy állítólagos magyar-szlovák konfliktust szolgál, amely során a lengyel kisebbséget magyar érdekekre használják fel - állapítja meg a nyilatkozat. A továbbiakban rámutat, hogy a cikket öt héttel a varsói látogatás után és néhány nappal a csehszlovák-lengyel szerződés jóváhagyása után közölték, ami nem lehet véletlen. Csupán az a kérdés, hogy a Gazeta Wyborcza kit szolgál a tények elferdítésével. A cikk tudatosan elhallgatja a varsói látogatás valós okait - állapítja meg. Nem beszél arról, hogy mit tett a mozgalom a közép-európai stabilitás, valamint a nemzeti kisebbségek helyzetének megoldása érdekében. Figyelmen kívül hagyja, hogy a demokratikus pluralizmus idejében normális, ha a parlamenti pártok meglátogatják a szomszédos országokat. A nyilatkozat reményét fejezi ki, hogy a Gazeta Wyborcza közli a mozgalom tiltakozását és magyarázatot ad, mi késztette a gyalázkodó szöveg közlésére. INTÉZMÉNYES ERŐSZAK Mindannyiszor jó érzés töltött el, ha a falut járva megállítottak az emberek és megköszönték a magyar helységnévtáblákat. A képviselők egyhangú döntése kifejezte a lakosság óhaját, a tábla elhelyezését, méretét illetően minden előírásnak eleget tettünk. (Húsz méterre a szlovák nyelvű mögé, kék alapon fehér betűkkel...) Március 11-éig a táblák sértetlenek voltak. Akkor Pozsonyba kellett utaznom. Érdekes, hogy éppen aznap érdeklődött hivatalunkban egy kellemes férfihang hollétem felől. Titkárnőnk közölte vele, hogy elutaztam. Alig egy órán belül megjelent a községi hivatal előtt 3 Avia a Járási Útkarbantartó Vállalat 8 (azaz nyolc) emberével, akik „felsőbb utasításra" tövestül kiszakították a magyar helységnévtáblát. Másnap hívtam az intézményt, kérve a bemutatkozni nem tudó férfihangot, hogy szeretném, ha a táblákat visszahelyeznék. Közölte velem, hogy a törvény előtt kell felelnem a Nagyölved felirat elhelyezéséért, valamint kioktatott, hogy tanuljam meg a saját keresztnevemet kiejteni, mert Ó igy nem érti! Elmondtam, hogy élve a törvényadta lehetőséggel, utónevemet szóban és írásban is úgy használom, ahogyan a keresztlevelemen szerepel. Erre nyomdafestéket nem tűrő szavakkal megmondta mit csináljak vele! Kérdéseim: leszedheti-e a törvényesen elhelyezett táblákat az útkarbantartó vállalat, amelyik az utak állapotával mit sem törődik? Honnan van pénz akkora apparátusra és ennyi ember kivonulására? Ki az, aki megtiltja nekünk, hogy a saját pénzünkön így is informáljuk az erre utazókat? Egyáltalán, jogállamban élünk? Kérjük a felsőbb szervek mielőbbi válaszát! VAVRECZKY JÓZSEF, nagyölvedi (Lévai járás) polgármester SZEPTEMBERTŐL: NYELV TAGOZATOS OSZTÁLY NYITOTT KAPUK A GIMNÁZIUMBAN Bővített óraszámban tanítják majd az angolt és a németet 1992. szeptember 1-jétól a pozsonyi Duna Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium első nyelv tagozatos osztályában, amelybe most jelentkezhetnek azok a nyolcadikos tanulók, akik már az alapiskolában elsajátították bizonyos szinten valamelyik idegen nyelvet. - Iskolánkban már a hetvenes években is bővített óraszámban folyt az angol nyelvoktatás - jegyzi meg Szkladányi Endre igazgatóhelyettes ennek köszönhetően egész Szlovákiából felvehettünk gyerekeket. A heti öt óra később háromra, majd kettőre csökkent, most viszont, nagy örömünkre, ismét adott a lehetőség, hogy olyan osztályt indítsunk, amelyből kitűnő nyelvtudással rendelkező, felkészült fiatalok kerülhetnek ki. Heti két-három óra egyébként sem elegendő ahhoz, hogy egy nyelvet igazán elsajátíthasson a diák. A német szakos Kulcsár Tiborné szerint, aki több mint tíz éve tanít a gimnáziumban, az idegen nyelv kezdi elveszíteni tantárgyi mivoltát. - Látom: a német is, az angol is egyre inkább játékos, szellemi tornává válik, ami a szülőknek, valljuk be őszintén, elég komoly anyagi megterhelést jelent. Ott, azokban a családokban, ahol a gyerek magánórákat vesz, komoly összegeket fizetnek ki a szülők, sok esetben bizony nem is hatékony nyelvtanfolyamra. Mi a nyelv tagozatos osztály elindításával nemcsak a családi kiadásokon szeretnénk enyhíteni, hanem olyan fiatalokat akarunk a negyedik év végén útjukra bocsátani, akik úgy lesznek nyitottak Nyugat irányába, hogy az idegen nyelv sem fog gondot okozni nekik. - Mi ezt az osztályt nem azok számára nyitjuk, akik az első leckéknél tartanak - veszi át a szót Tóth Jánosné, a gimnázium angol szakos tanárnője -, hanem azoknak, akiknek már nagyszerű alapjaik vannak, tehát az első óra anyaga korántsem az ábécé lesz. Az az elsődleges célunk, hogy tehetséges, jó nyelvérzékkel megáldott gyerekek tanuljanak ebben az osztályban. - Szerintem két feltétele van a hatékony nyelvoktatásnak - vélekedik Kulcsár Tiborné -, mégpedig a korszerű iskolavezetés és a jó nyelvtanár. A mi esetünkben, úgy érzem, ez is, az is adott, úgyhogy örömmel és persze nagy-nagy felelősségtudattal állunk az új feladat elé. - S a nyelvoktatás tárgyi feltételei milyenek a gimnáziumban? - Magnóval, videóval, nyelvprogramokkal természetesen mi is el vagyunk látva - mondja Szkladányi Endre -, így szeretnénk majd jól felszerelt tanteremben tanítani. - Külföldi ösztöndíjakra, két-háromhetes cserelátogatásokra, nyugati iskolákkal kötött baráti kapcsolatokra gondoltak-e? - Külföldi kapcsolataink eddig is voltak, az egykori NDK-ban csaknem húsz éven át, minden esztendőben nyári heteket töltöttek diákjaink. Most a bécsi interkulturális centrum segítségével Ausztriába szeretnénk eljuttatni nyelv tagozatos osztályban tanuló gyerekeinket, s hiszem, hogy Hollandia és Anglia felé is lépni tudunk majd a jövőben. Ma már, szerencsére, egészen más időket élünk, mint öt-tíz évvel ezelőtt. Akkoriban még nekem, az angol szakos pedagógusnak sem volt könnyű kijutnom Nagy-Britanniába; most a diákok előtt ís szabaddá vált az út. - Hány tanulóval indul majd az új osztály? - Terveink szerint húsz-harminc fővel. - Az ö órarendjükben aztán hányszor szerepel majd az idegen nyelv? - Elsőben és másodikban heti hat órán tanulnak majd németül, illetve angolul, harmadiktól pedig nyolc órájuk lesz belőle, s ugyanettől az évtől kezdve egy másik idegen nyelvet is választhatnak. Gondoltunk természetesen a spanyolra és a latinra is; akinek ehhez lesz kedve, az ezt a nyelvet is tanulhatja. - Március huszonharmadikán, reggel kilenc órára úgynevezett nyitott napot hirdettek Miéd? - Hogy szülök is, diákok is lássák, hogyan folyik nálunk a nyelvoktatás. Németből, angolból egyaránt tartunk bemutató órát, amelyen pedagógusok és diákok válaszolnak az érdeklődök kérdéseire. - A májusi felvételik hogy zajlanak majd? - Azok, akik nyelv tagozatos osztályba jelentkeznek, nem tesznek felvételi vizsgát sem matematikából, sem magyar nyelvből. Német-, illetve angoltudásukat szóbelileg mérjük fel, s az alapján döntjük el, melyik osztályba kerül a diák. Ha hozza az általunk elvárt szintet, akkor a nyelv tagozatos osztályba soroljuk, ha nem, felvételizhet az általános osztályba, amely a harmadik évtől közgazdasági irányzatú. - Szakosításra gondoltak-e a nyelv tagozatos osztályban? - Igen, aszerint, ki milyen főiskolát vagy egyetemet választ, a negyedik évben önszorgalomból szakkifejezéseket is tanulhatnak majd a diákok - közli Kulcsár Tiborné -, mi ehhez minden segítséget megadunk nekik Hogy miért? Jó lenne majd néhány év múlva azzal büszkélkedni: egykori diákjaink nemcsak a környező országok egyetemein állnak helyt, hanem a nagy hírű nyugati egyetemeken is. Sz. G. L. A BAŤA-HAZ Prágában, a Vencel téren tegnaptól ismét Batáé a Bata-ház. Nem a cégalapítóé és az áruház építtetöjéé, hanem a fiáé, aki ma a tengerentúlon él, atyja hajdani elképzeléseit valósítja meg, és tegyük hozzá - nagyon sikeresen. Különben aligha lehetne a világ egyik legnagyobb haszonnal dolgozó üzletembere. Csak nagyon kevés az olyan ország, ahol ne gyártanák, vagy ahová ne szállítanák cipőit. Hogy hány embert foglalkoztat, az üzleti titok, mint az is, hány dollár van a cég, illetve a tulajdonos bankszámláján. Az viszont nyílt titok, hogy boltjainak, áruházainak száma meghaladja a hatezret. Most már Cseh- és Morvaországban 31 Bata-üzlet van, ahol, mint a régmúltban, jó minőségű, aránylag olcsó árut lehet kapni. A Vencel téri áruház hatszintes, modernizált és modern, eladótere 2000 négyzetméter, s minden emeleten más a kínálat; például a földszinten a kényelmes trottőrcipó, az 5. emeleten viszont az elegáns luxuscipó. S amit bizonyára minden vásárló észrevesz majd, a kiszolgálók több mint egyharmada fiatal férfi. Bata ugyanis azt tartja, hogy cipóit szakértelemmel, készségesen, kellő propagálással kell kínálni, s mert a vásárlók többsége nő, igy előnyösebb ha férfiakat állít a pult mögé. Ez az elve bevált Kanadában és Argentínában, Indonéziában és Ausztráliában, Afrika sok államában és természetesen az egész USA-ban és Európában. A Vencel téri cipónagyáruház a világ harmadik legnagyobb cipóáruháza. A másik kettő Tokióban és Hamburgban van, nem Bata tulajdona. Aligha lehet kételkedni abban, hogy üzlete nyereséges lesz, mert különben meg se nyitotta volna. Nekünk viszont örülnünk kell, hogy minőségi, jó bőrből készült, kényelmes és tetszetős cipőkhöz jutunk Ezt annál inkább is remélhetjük, mivel Tomáš Bata a cseh országrészban gyártott és árusított cipőmennyiség 20 százalékának lesz a készítője és forgalmazója - legalább is igy szól a kormánnyal való megállapodása. Úgy tudjuk, hogy vállalkozását Szlovákiára is ki akarja terjeszteni, és akkor egy jó szabású, kényelmes cipőért nekünk se kell majd Prágába utaznunk. . (ozo) REFLEX FENEGYEREKEK - UTÓLAG Mint minden más leírható társadalmi jelenségnek, a történelemhamisításnak is megvannak a maga törvényszerűségei. Ilyen törvényszerűség például, hogy időben minél inkább távolodunk egy adott korszaktól, annál inkább növekszik a korszak pozitív hőseinek száma. A magyar szabadságharc eltiprása után legalább tucatnyi Petőfi bukkant fel Magyarországon, arról már nem is beszélve, hogy a második világháború után a szó szoros értelmében osztódással szaporodtak a partizánok. Még az olyan kis országban is, mint amilyen Szlovákia. Ahol majdnem mindenki mindenkit ismer. Lélektanilag ez érthető, a magyarázat pedig egyszerű: kellemesebb dolog hősnek látszani mint szánalomra méltó gyávának. Az utóbbi hónapokban mi tagadás hullámvölgybe került nálunk a múltban viselt dolgaink részletesebb vizsgálata (népszerű magyar nevén a lusztráció), így Jozef Markuš, a Matica slovenská elnöke is elérkezettnek látta az időt, hogy bizonyítsa: bizony, bizony ö is partizánkodott a Husák-érában. Más szóval, hogy ellenálló volt. És mivel mindenki tudja, hogy nem karddal, hanem tollal ment végbe a rezsim puhítása, a Matica vezérkarában kiötlötték, hogy a nép okulására és a választások előtti tájékoztatásra kiállítást kell szervezni a titokban megjelent művek közkinccsé tételére. Nosza, kutatni kezdtek a levéltárosok a Markuš névvel fémjelzett szamizdatok után, de csak olyan műveket találtak, amelyeken bizony rajta volt a CSKP KB jóváhagyó pecsétje. Zseniális ötlete támadt valamelyik kiállításszakembernek: felkutatjuk a Szlovákiában valóban megjelent szamizdatokat, kiállítjuk valamennyit, és ezek közé majd elhelyezzük a Matica-elnök műveit is. Két legyet ütünk egycsapásra: egyrészt bizonyítjuk Jozef Markuš pártállam alatti másként gondolkodását, másrészt pedig demonstráljuk, hogy a szlovák kulturális szervezet a legkülönbözőbb pártállású személyiségeket össze akarja fogni a nemzeti gondolat esernyője alá. A gondolatot tett követte, és létrejött a kiállítás. Amiből azonban, ha nem is világraszóló botrány, de botrány lett. Az igazi szamizdatírók - például František Mikloško, Miroslav Kusý, Martin M. Šimečka tiltakoztak, hogy műveiket, amelyeket a szó szoros értelmében a börtön árnyékában írták - egy gyékényen mutatják be egykori pártmegrendelésre író műveivel. Dominik Tatarka lánya is tiltakozott. A szamizdatírók először azt követelték, a kiállításról távolítsák el a Markuš-múveket. Mivel ez nem történt meg, fogták magukat, és sajátkezűleg szolgáltattak igazságot: kiemelték, eltávolították műveiket Jozef Markuš „alkotásai" közül. így fordulhatott elő az a furcsa eset, hogy megnyitáskor egy kiállítás egykori disszidensek alkotásainak bemutatójaként indul, és mikorra befejeződik, már csupa pártállami művet tartalmaz. Nem egyedi esetről-van szó. Más politikusok és politikai pártok is megkísérlik sebtében átírni az életrajzukat. Pavel Kanisról például újabban az a hír járja, hogy négy öt éve ő volt Szlovákia Kommunista Pártjának fenegyereke. A személyiségét jellemző írásban francia kifejezést alkalmaztak, így: enfant terrible. Gondolták, így talán hatásosabb lesz. Most már csak arra vagyok kíváncsi, miben nyilvánulhatott meg 1969 és 1989 között bármelyik felsőbbfokú pártkáder (mert Kanis kétségkívül az volt) fenegyereksége. Már utaltam rá, hogy az utólagos partizánkodás, a forradalom utáni fenegyerekeskedés az emberi természetből fakad. így az egyes esetek tanulságait se keressük. Jozef Markuš kiállítási szereplésének azonban mégis van egy tanulsága: ahogy a maticások által készített ábra mutatja, valószínűleg még van ázsiója a lakosság körében a disszidensségnek. Különben nem szervezték volna meg a Matica-elnök számára kétségtelenül kudarccal végződött kiállítást. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 2833/91 Turek László, 1917. 4. 1., Rozsnyó (Dombasz) 2834/91 Telacky Julius, meghalt, Rozsnyó (Ural) 2839/91 Tisza Lajos, 1928. 4. 13., Lucska (Krasznoural) 2844/91 Ténai Gábor, 1903. 3. 27., meghalt, Boly (Sztalinov) 2845/91 Tindula Juraj, 1911. 9. 28. meghalt, Stará Lesná (Dombasz) 2846/91 Tomori József, 1904 , Ruska (Dombasz) 2847/91 Timoranszký Béla, 1911 IX. 12., Besnyő (Jereván) 2848/91 Tirpák István, 1913. XI. 5., meghalt, Királyhelmec (Szamborg) 2851/91 Tinschmid Ottó Viktor, 1901. VII. 25., Dombasz, meghalt 2852/91 Ténai Lajos, 1904. XI. 22., Boly (Sztalinov) 2853/91 Timoranszký Jenő, 1920. I. 21., meghalt, Besnyő 2854/91 Tóth János, 1908. V. 10., meghalt, Bodrog (Dombasz) 2856/91 Tóth István, 1916. III. 17., Rakovnica (Ogyessza) 2862/91 Tejes András, 1920. XI. 28., meghalt, Besnyő (Harkov) 2863/91 Tóth Ferenc, 1919. VI. 6., Farkasd (Dombasz) 2864/91 Tóth István, 1918. XI. 3., Szentmária (Dombasz) 2865/91 Jurtin László, 1893. X. 20., Királyhelmec, meghalt (Szamborg) 2940/91 Tirpák Mihály, 1911. VII. 23., meghalt, Szecső (Dombasz) 2989/91 Tóth László, 1921. VIII. 3., Zsigárd (Kijev) 2991/91 Tulek Michal, 1900. V. 2., meghalt, Oroszvár (Vorkuta) 3076/91 Takács Ernő, 1919. XI. 3., meghalt, Deáki (Krasznodar) 3105/91 Takács József, 1922. X. 22., meghalt, Naszvad (Krasznoural) 3106/91 Tárnok András, 1914. IX. 19., meghalt, Izsa (Krasznodar) 3380/91 Tóth Sándor, 1911. I. 19., meghalt, Dernő (Sztálingrád) 3381/91 Tóth Károly, 1919. X. 7., meghalt, Ipolyság (Voronyezs) 3496/91 Takács János, 1921. III. 7., Csallóközkürt (Boriszov) 3497/91 Takács Zsigmond, 1921. 1. 30., Zsigárd (Dombasz) 3580/91 Tóth László, 1925. XI. 27., Királyfiakarcsa (Jassi) 3677/91 Tóth Ferenc, 1907. XI. 20., meghalt, Zsigárd (Jereván) 3696/91 Tóth Irén, 1927. VIII. 20., Nagybalog (Dombasz) 3697/91 Tóth István, 1924. I. 4., Nagybalog (Dombasz) 3884/91 Tajti Béla, 1902. XII. 3., Tajti, meghalt (Fogcsani) 3885//91 Tamás Zsigmond, 1902. V. 7., Batta (Novgorod) Folytatjuk