Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-13 / 62. szám, péntek

1992. MÁRCIUS 13. ÚJ szói HIT és ÉLET 6 N

ehezen indul meg a tollam, mert sokezer év szellemtörténetét kellene szavakba öntenem úgy, hogy ne vétkezzem az egyszerűsítés vétkével. Megszólalásomat egy különös írás váltotta ki (Keresztények és zsidók Új Szó, 1992. febr. 26.), melyben a szerző, a végsőkig leegyszerűsítve a végtelenül bonyolultat, egyoldalúan antijudaizmussal vádolja meg a kereszténységet. „Az elméleti antiszemitizmus nyomai már Jézus evangéliumában is fellelhetők" — mondja, anélkül, hogy rámutatna, vajon az evangéliumnak, vagyis az Úr jó hírének melyik szavában vagy mondatában fedezte fel ezt az antiszemitizmust; éppen ezért nem lehet — s nem is kell - megcáfolni ezt az állítást. Továbbá: a keresztény tanítás kitételei közül „A legismertebb s egyben legbűnösebb a »zsidók feszítették meg Jézust- kitétel volt, ami egyébként történelmileg sem állja meg a helyét. Jézust a római helytartó, Pilátus feszíttette meg, római módra" — olvasható a jelzett írásban. Itt álljunk meg, s tegyük fel közösen a kérdést: Kik feszítették meg Jézust? Aki egy kissé behatóbban foglalkozott az Ó- és Újszövetség könyveivel, annak számára világos, hogy ilyen leegyszerűsítő választ adnunk erre a világtörténelmi jelentőségű kérdésre — naivság. A Teremtés könyvének harmadik mondata így hangzik: „És monda Isten: Legyen világosság." Vagyis: elhangzott az Ige, mely által világosság lett. Az az Ige, „mely vala az Istennél" s „minden őáltala lett", mert „őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága". Ez a világosság, ez az Ige inkarnálódott az Ószövetségben a pátriárkák és a próféták által; ő adta a Törvényt Izraelnek. Ez az Ige, ez a világosság vezette ki Izraelt a szolgaság házából, a sötétségből: először a Vörös-tengeren át, majd a pusztaságon keresztül, végül pedig a Jordán folyón át. íme, csupa-csupa jelkép: Mózesnak megmondatott, hogy nem mehet be az ígéret földjére, Kánaánba, mért ő a törvény megtestesítője, a törvény pedig nem elég a megváltásra. A megváltás: átkelés a Jordánon, vagyis a halál, a meghalás jelképe, s egyben megkeresztelkedés és feltámadás: győzelmes élet Kánaánban. Izrael története nem egyéb, mint a hívő élet nagy igazságainak a története: jelképes" alakban kiábrázolva. . Isten kinyilatkoztatta Mózesnak, hogy prófétát támaszt majd Izraelnek az ő atyjafiai közül, „és az én igéimet adom a szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki: És ha valaki nem hallgat az én igéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!". Ez a megígért próféta: Jézus, az Ige; ő, aki „a világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt". Ez az Ige megtestesülése által Emberfiává lesz, ós belép az emberi történelembe. Milyen küldetéssel? Hogy elhozza a kegyelmet, amire a Törvény nem volt elégséges; hogy új Törvényt, új Szövetséget kössön a Teremtő és a teremtmény között; vagyis nem azért, hogy elveszejtse a világot a Törvényt eltörölve, hanem hogy megtartsa a világot a Törvényt betöltve; hogy bepecsételje Mózest és a prófétákat. S ez csak egy módon volt lehetséges: amit Isten az Ószövetségben kinyilatkoztatott, azt be kellett töltenie, egyszülött Fiát kellett odaadnia a szeretett világért, az emberért, akit a maga hasonlatosságára teremtett. Azért az emberért, aki az első órában elbukott, s megismerte a jót és a gonoszt, hogy választhasson: paradicsomot teremt-e a földön, vagy pokolt. S a történelem szerint: mikor arccal fordult Isten felé, jót és jól cselekedett; mikor elfordult Istentől, gonoszt és gonoszul cselekedett. S most Isten végtelen szeretetével lehajolt az emberhez: feláldozta a Fiát, hogy a kereszten mi is meghaljunk vele (belépjünk a Jordán vizébe), s vele együtt fel is támadjunk (átkeljünk a Jordánon): megérkezzünk Kánaánba, a győzelem földjére; hogy Ádámot, az óembert keresztre feszítsük, meghalván a bűnnek, s éljünk az új, győztes Ádámmal, Jézussal Istennek. Vagyis: hogy betöltKERESZTÉNYEK ÉS ZSIDÓK? sük a törvényt; a törvény betöltése pedig a szeretet: „Szeresd Istent, a te Uradat teljes elmédből, teljes szívedből, teljes lelkedből. Szeresd a te felebarátodat, mint tenmagadat." Kik feszítették hát keresztre Jézust? Mi, emberek, a világ fiai, akik „gonoszok vagyunk a szívünkben ifjú korunktól fogva", ezért nem ismertük fel a világ világosságát. Mi, farizeusok, akik bűnös létünkre képmutató módon igaznak mutatjuk magunkat, s miközben Isten barátjaiként tetszelgünk a világban, elmegyünk az útszélen vérben fekvők és a kapualjban nyomorgók mellett, vagyis Krisztus mellett. Mi, emberek, akik az Istentől őrökbe kapott Földet kapzsiságunk miatt kiraboljuk, fölösleges javakat halmozva fel magunknak, másoktól még a szükségeset is elvonva. Mi, emberek, akik azt hazudjuk a mindenkori Pilátusoknak, hogy a Szeretet az ő hatalmukra tör. Mi, emberek, akik jobb esetben egy gúnyos mosollyal „jutalmazzuk" az Istent szívből keresőket, vágyja azokat, akik hisznek a szeretet világmegtartó és működtető erejében. Jézusnak meg kellett feszíttetnie és fel kellett támadnia. Keresztények és zsidók? Hiszen Izráelt, Isten egyszülött fiát, Józsué vezetésével, ugyanabban a folyóban keresztelték meg, mint Isten egyszülött Fiát, Jézust: a Jordánban. Józsué és Jézus, ugyanaz a név, jelentése: Jahve, az Úr megszabadít, azaz az ígéret földjére vezet. Józsué a kegyelem jelképe, aki győzelemre viszi népét Isten vezérletévei, kiosztva nékik az örökséget — Jézus ugyanúgy: megnyitva a kegyelmi időt győztesekké teszi a hívőket, szétosztva köztük örökségét, a bűntől megszabadító szellemi ajándékokat. Világos szimbólumok: a Teremtő azt akarja, hogy harTÜRELEMRE VAN SZÜKSÉG A pozsonyi Magyar Kulturális Központ a közelmúltban kerekasztal-beszélgetésre hívta meg a szlovákiai egyházak képviselőit. A magyarországi vendégek — Platthy Iván, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Egyházi Ügyek Főosztályának vezetője és dr. Korzenszky Richárd, miniszteri biztos, a püspöki kar delegáltja tartottak előadást az egyházak szerepéről a megváltozott magyar társadalomban. VISSZHANG DR. ERDÉLYI GÉZA, „ELVÉGZETT ÉS ELVÉGZENDŐ FELADATAINK" CÍMŰ CIKKÉRE Hívő református vagyok. Nem közömbös számomra egyházunk sorsa. Büszke vagyok a minden téren haladást elősegítő múltjára. Nem közömbös számomra jelene sem. Az elmúlt negyvenöt esztendeje különösen foglalkoztat. Hittestvéreimet is. . Hogy mennyire sikerül egyházunknak megtépázott hitelét visszaszerezni, elsősorban attól függ, szembe mer-e nézni nyílt bűnbánattal a diktatúrában tanúsított magatartásával. Ha a helytállásban nem tudott, akkor legalább a megújulásban kellett volna példát mutatnia. Ezt hiányolja dr. Erdélyi Géza lelkész úr cikkében, amelyhez szükségesnek tartom a következőket megjegyezni: 1. A pozsonyi konferenciához: Az legyes vezetők ellen elhangzott kemény felszólalásokról tudni kell, hogy ők példamutatás helyett még durvább módszereket használtak évtizedeken át a kormányzásban. 2. Az egyházmegyékben lezajlott választások: A vezetők a törvényszegések sorozatát követték el, amikor megtudták, hogy senkit sem vá* lasztottak meg közülük. 3. Lusztráiás:,,Fel kell tenni a kérdést — mondja a cikk —, vajon ez a módszer nem áll-e távol az egyháztól"? A kérdés így teljes: az, ami miatt kell az átvilágítás, nem kell ide" gen legyen teljesen az egyház képviselői számára? A görögkatolikus egyház lelkészei évtizedeken keresztül Csehországban gyárakban és a mezőgazdaságban dolgoztak, mert számukra szent volt Jézus fel.hívása: „légy hű mindhalálig".Az üzemekben, ott is, ahol dolgozom, csak erkölcsileg tiszta emberek tölthetnek be funkciót. Az egyházban ez kell, hogy legyen a legfontosabb szempont. 4. Bűnbánat A hívő keresztény minden este bűnbánatot tart napzáró számadásán! Szabad-e kollektív bűnösségről .beszélni és azt kérni, hogy azok is, akiket nem tudott a „totális hatalom behálózni, sarokba szorítani, megvásárolni s így beszennyezni", bűnbánatot tartsanak azokért is, akikkel ezt megtehette? Igen, Péter apostol keserves bűnbánatához hasonló megbánás kell. Az apostol bűnbánata azért volt megújító, gyógyító és további küldetésének is hitelt szerző, mert éppen olyan látható volt, mint Jézus háromszori megtagadása. Minden, egyházat szerető, annak megújulásáért imádkozó ember azt várja, hogy ha utolsóként is „a zsinat éppen az egyház iránt érzett és sokszor hangoztatott felelősségének ékes bizonyságul, elrendeli az általános tisztújítást". Ezzel egyházunk elindulna az erkölcsi tekintély viszszaszerzésének nem könnyű útján. KIRÁLY ISTVÁN, Kassa SZERENCSELEVÉL? Ismerősöm restelkedve közölte velem: ne lepődjem meg, ha kapok egy levelet, ami nincs aláírva. Ő küldte. Nem mintha hinne az efféle szerencselevelekben, de... Másnap megjött a sokszorosított írás. „Ezt a levelet azért küldjük Neked, hogy szerencsét hozzon... Megérkezése után 4 nappal nagy szerencse ér... postán jön hozzád. Ne küldj pénzt. Ne tartsd meg a levelet, 96 órán belül tovább kell adni. Dehon Fornald megkapta a levelet és mivel nem hitt benne, eldobta, 9 nap múlva meghalt..." Folytatódik még hosszan azok felsorolása, akik húsz példányban elküldték ismerősöknek — és szerencse érte őket. A figyelmeztető fenyegetésre is akad példa: egy férfi nem küldte tovább, és meghalt a felesége. Ekkor kapott észbe, gyorsan 20 másolatot készített, szétküldte, és sokezer díjat kapott... (Fájdalomdíjat?) . Mivel a levelet sok hívő félreértheti — megmutattuk azt egy katolikus papnak. Ő azt mondta: ennek semmi köze a hithez; nem kell figyelembe venni. (k) Magyarországon jelenleg 40 egyház és 63 szerzetesrend működik. 1989. július elsejével az akkori kormány hatályon kívül helyezte azokat a jogszabályokat, amelyek az egyházak tevékenységét korlátozták. A jelenlegi a lelkiismeret- és vallásszabadságról szóló törvényt úgy jellemezte Platthy Iván, mint a világon a legliberálisabbat, amely ugyanolyan szabadságot biztosít az egyháznak, mint bármely más jogi személynek és garantálja mindazon kiváltság9kat, amelyeket korábban végzett. Ám arra, hogy az egyházak folytathassák munkájukat, folyamatos párbeszédre van szükség az állammal. A társadalom erkölcsi megújulása elképzelhetetlen az egyházak nélkül — mondotta. 1989. augusztus elsejével a kormány úgy döntött, hogy a főosztály munkájába bevonja a történelmi egyházak képviselőit — szaktanácsadóként. A felekezetekkel úgy egyeztek meg, hogy velük a főosztály egyik munkatársa tartja a kapcsolatot. Közel 80 egyházi oktatási intézmény működik ma Magyarországon; 12 óvoda, 23 általános iskola, 26 középiskola, 22 felsőoktatási intézet. A hitoktatás (16 egyház között oszlik meg) 31 060 tanulócsoportban folyik — egy csoportban mintegy húsz fő tanul. (A heti két óra hitoktatás óradíját az állam vállalja.) Az egyházi vagyon visszaadásával kapcsolatban Platthy Iván leszögezte: kétszáznál több intézményt már használatba adtak, a tulajdonjogot is rendezték, de az egyháznak sokkal több vagyona van, mint amit visszakövetel. Az egyház teljes szabadságot kapott —, de anyagi lehetőség nélkül. Két éve létezhetnek a szerzetesrendek, jogilag, ám többségük csak papíron — mert nincs házuk... Ezt dr. Korzenszky Richárd bencés szerzetes — miniszteri biztos mondta. Beszámolt egy közvéleménykutatás eredményéről, amely azt a kérdést tette fel a megkérdezetteknek, van-e helye az állami iskolában a vallásnak; illetve kell-e lehetőséget biztosítani a vallásos nevelésre. A közvéleménykutatás szerint a megkérdezettek 20,8 százaléka vallja azt, hogy az állami iskolákban nincs helye a vallásnak, de 75,2 szá zalék szerint biztosítani kell a vallásoktatás feltételeit. Az elmúlt négy évtized szekularizálttá tette a magyar társadalmat, az emberek döntő többségének mégis kapcsolata van a vallással, tehát a lakosság döntő többsége nem ateista. A problémát dr. Korzenszky Richárd szerint az jelenti, hogyan biztosítsák a vallási szabadságot az iskolákban — mindenki számára. Sok helyen szeretnének egyházi iskolákat létesíteni — nem az egyház, hanem az emberek, a hívek. Többféle megoldás lehetséges: Egyrészt régi, szerzetesi iskolát élesztenek újjá, vagy régi, valamikori egyházközösség által fenntartott iskolát tesznek ismét egyházivá, vagy pedig ott alapítanak iskolát, ahol soha nem volt egyházi iskola. — Napjainkban két dolog összekeveredik az emberek fejében — hangsúlyozta dr. Korzenszky. — Az egyházaknak valamikor sok épületük volt, ezeket most visszakérik. De csak meghatározott funkciókra kérhetik vissza. A törvény tízéves periódust határozott meg, ez alatt le kell bonyolítani a visszaadást. Természetesen egyik egyház sem mond le a régi épületeiről, de ez nem jelenti azt, hogy amit visszaigényel, abban valóban iskola vagy kórház lesz-e. Hiszen nem lehet tudni, milyen lesz a társadalom tíz év múlva. Szinte hisztérikus reakciókat váltanak ki a visszaigénylések. Az előadó Miskolcot'említette — ahol 6 gimnázium van — ebből valamikor 4 volt az egyházi. Az egyház most visszakéri a négy épületet. A közvélemény és a sajtó úgy interpretálja a tényeket, hogy az egyház a hat gimnázumból négyet visszakér — holott csak a tulajdonjogra tart igényt. Az emberek egyházi iskolákat akarnak. De ezzel kapcsolatban több kérdés merül fel: hol működhetnek ezek az iskolák, van-e épület, kik fognak tanítani ezekben az iskolákban és kiket? Az ideális megoldás az volna, ha a zöld mezőn letennének egy alapkövet, négy év alatt felépítenék az iskolát — ennyi idő alatt felnevelődne a tanári kar is — KULCSÁR FERENC és létrejönne egy független egyházi iskola. De új iskolára nincs szükség — mert nincs több gyermek Magyarországon. Ha van ötezer gyerek, s erre négy iskola — s ebből egyet átvesz az egyház — ugyanúgy megvan minden gyermeknek az ülőhelye, csak át kell rendezni... Csakhogy éppen ez jelenti az érdekütköztetéseket. Meg lehet csinálni azt, hogy az egyház átvesz egy adott iskolát úgy ahogy van, igazgatóval, tanári karral, gyerekekkel együtt. A kérdés: mitől lesz ez az iskola egyházi? Meg lehet csinálni azt is, hogy egy adott iskolát papíron megszüntetnek s az egyház újat alapít kinevezi az igazgatót, az igazgató kiválasztja a tanári kart. Ki lehet tagja ennek a tanári karnak? Hová mennek azok, akik addig itt tanítottak? S hová mennek a gyerekek, akik eddig itt tanultak? Rengeteg a feszültség. Az egyház nem akar rombolni. De a szülők igénylik a változásokat. Sok egyeztetésre és jó szándékra van szükség, hogy mindenki érvényesíthesse elemi emberi jogait. — Mindannyiunknak tudatosítanunk kell, hogy az elmúlt négy évtizedben monolitikus rendszerben éltünk — állapította meg dr. Korzenszky Richárd —, ahol gondolkodni is csak egyféleképpen volt szabad, s az iskola állami monopólium volt. Szívesen hangsúlyozom a következő megfogalmazásokat az egyházi iskolákkal kapcsolatban nem lehetséges a restauráció és nem lehetséges a reprodukció. Szerzetesek sincsenek elegendő létszámban, és azt az iskolarendszert sem lehet újra feléleszteni, amely 1948-ban megszűnt. Türelemre van hát szükség az egyház, de az állam és az önkormányzatok részéről is... (kopasz) coljunk a bűn ellen, hiszen „ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldöklitek, éltek". A kísértések azonban örökké jelen vannak, s Isten elleni lázadásainkkal bajokat zúdítunk a fejünkre. Izráel ennek a „rejtélynek" a világos kiábrázolása! Vagyis: „Nincs különbség. Mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül, de megigazulnak ingyen az Ő kegyelméből a Jézus Krisztusban való váltság által." Hihetetlen és egészen kizárólagos Istennek az a cselekedete, amellyel a hívő bűnöst igaznak nyilvánítja Fia engesztelő áldozata által. A Teremtő ítéletei és útjai kikutathatatlanok. De bizonyos az Ige, hogy „az egész Izráel megtartatik", „mert megbánthatatlanok az Istennek ajándékai" és ígéretei, és „mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett", mind a választott népet, a zsidókat, mind a pogányokból éppen a zsi

: dók engedetlensége által lett keresztényeket, hogy végül „mindeneken könyörüljön", „eltörölve az ő bűneiket" s a „törvényt az ö szívükbe írva be". Hogy igaz legyen, amit az Úr mondott: „Az utolsókból lesznek az elsők, és az elsőkből az utolsók." Aki ezt a misztériumot nem érti meg, az nem akarja megérteni, hogy az emberiség Kultúrája éppen erről vall: erről a csodálatos küzdelemről: a hit harcáról, a lét műveléséről és megjavításáról, az előrehaladásról, a szeretet ki nem merített, mert kimeríthetetlen gazdagságáról, arról, hogy „még igen sok föld maradt elfoglalatlanul", ahogyan azt a megvénhedt Józsuénak mondotta az Ur; arról, hogy a világ végső törvénye a szeretet teljessége és a kegyelem jelenléte, hiszen „az ő teljességéből vettünk mindnyájan, kegyelmet is kegyelemért", mert csak a szeretet és a kegyelem tehet bennünket szabaddá — az ember pedig szabadnak született. Végezetül álljon itt Czakó Gábor A Teremtő mosolya című könyvéből az írónak a Teremtő mosolyát visszatükröző gondolatsora: „A helyzet Istentől van. Csak őhozzá képest lehetséges fölfelé élni, emelni a szívünket, a társainkat ós egyáltalán az egész teremtett világ növényeit, állatait/folyóit. Nagyjából ez a világ fölötti emberuralom lényege a rajta való hatalmaskodás, kizsákmányolás, leigázás, átalakítgatás helyett. I

sten nélkül, az ő szeretetének teremtő sugárzása nélkül nincsen mosoly az arcunkon, s nem fonódnak össze együtt emelkedésre a szívek. Nélküle nincsen kultusz, nincsen vallás, nincsen kultúra. Kultúrcikkgyártás van, kultuszminisztérium, kulturális forradalom, kulturált vécé, kultúrfölény, kultúrpesszimizmus és -optimizmus, kultúrfogyasztás és hasonlók. Legkivált pedig magány, melyben mindenki azért ordít, tombol, robbant, hasogat, verekszik, öl, gyújtogat, mert úgy véli, őt nem szereti senki, holott igazából azért magányos, mert ö nem szeret másokat. Az új kor kulturális újjászervezését azok fogják elvégezni, akik ki mernek törni ebből a magányból, ós szívből kimondják: Legyen meg a Te akaratod!"